Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-20 / 289. szám

1994. október 20., csütörtök A mai nap uj Dunántúli napló 3 4 Gibicsár Antal és néhány érdekesség a gyűjteményből a patacsi házban Fotó: Läufer László Titkot rejtő öreg tárgyak napjai Tűzoltó a kályha mellett, hársfateával A völgyben ülő ködtől olyan mintha lebegne egy fehér há­zikó a domb tetején, Patacson. Valójában stabilan áll kilenc éve a kisház. Itt tölti szabadide­jét Gibicsár Antal tűzoltó. Kívülről megszokott hét­végi-lak, de a falak belül csodá­kat rejtenek, mini-múzeumot bújtatnak. Faliórák kattognak, harangoznak. Egy öreg, szlovák gyártmányú vaskályha árasztja a meleget, ahogy a lángok pat­togva felfalják a farönköket. El­száradt cseresznyefa törzse tá­masztja a lépcsőfokok „felvonu­lását” az emeletre. Fogadókról, vendéglőkről tanúskodnak régi szódásüvegek a pincében. Nemcsak gyűjti e tárgyakat Gibicsár Antal, hanem baráti alapon meg is javítja őket.- Kertszomszédom orvos, aki szintén bütyköli az órákat -me­séli hobbijának kezdetét-, bár vájárként dolgoztam a bányá­ban, méhész is vagyok, 23 éve meg a tüzet oltom, gondoltam én is megpróbálom. Egy-két ócska óra ráment, de ma már elmondhatatlan érzés, amikor egy száz éves óra újból ketyegni kezd. A 150 éves, német Yo- unghans típusú falióra a legré­gibb. Egy átai, sváb család ab­lakában porosodott, majd félévi babrálás után működni kezdett a szerkezet. A kedvenc darab egy kínai falióra, amely hajszál pon­tosan mutatja az időt. A polco­kon, szekrényekben, bőröndök­ben több száz óra őrzi az évek, emberek, családok titkait. A kályhákat főleg az utcán, idős ismerősei házában talált. Olyanokba is belebotlott, ame­lyeket más rossznak tartott, ki­dobott. A tűzoltó ezeket kitisztí­totta, összerakta és szomszédja­inak ajándékozta. A legszebb, karcsú, vaskályhát ma is hasz­nálja, mellette preparálja óráit, szódásüvegeit, miközben hárs­fateát iszogat. A tűz ellentéte a víz, a kályháé a szódásüveg - gondolhatnánk-, de a kettő nem függ össze mondta a középkorú férfi. Máriagyűdön egy tyúkó- las padláson bukkant különle­ges alakú üvegekre, ami meg­mozgatta a fantáziáját. A leg­jobban szeretett szódásüveg 1926-os, a mohácsi vész 400. évfordulójára készült. Számára ezeknek eszmei értékük van, pénzben megfizethetetlenek. A kert alján keszegek, törpe­harcsák, kárászok úszkálnak a három méter mély halastóban. Nem horgássza ki őket. Az élet, a mozgás az öröme, szeretetet oszt mindenkinek- mondogatják barátai. Úgy alakítja környezetét, há­zikóját a Mecsek-oldalban, hogy otthagyja a zajos Urán vá­rost majd, és „birodalmában” tölti nyugdíjas éveit. S. V Vandátok az utastájékoztatás ellen Kiégették az új táblákat a pécsi buszmegállókban Készülő környezetvédelmi törvénytervezet A sajtó nyilvánossága előtt kívánták tisztázni a környezet­védelmi törvénytervezet előké­szítésében résztvevő zöld mozgalmak képviselői a jog­szabály jelenlegi helyzetét. Azért hívták meg a szerdai saj­tótájékoztatóra a Környezetvé­delmi és Területfejlesztési Mi­nisztérium illetékesét, hogy megtudják, igazak-e a törvény kormány elé terjesztésének el­napolásáról szóló hírek. Erdei György a KTM jogi főosztá­lyának vezetője elmondta: a közigazgatási államtitkárok ér­tekezletén már elfogadták a törvénytervezetet, szerdán a gazdasági kabinet tárgyalt az előterjesztésről, csütörtökön pedig a kormány foglalkozik a témával. Szívesen látott külföldiek A rendőri szervek senkivel szemben nem alkalmaznak diszkriminatív intézkedéseket. Az ország területére törvényes módon beutazott külföldieket szívesen látják, de a jogsértők­kel szemben továbbra is hatá­rozottan, a jogszabályokban előírtak alapján járnak el. Ezt Túrós András vezérőrnagy, az ORFK közbiztonsági helyet­tese jelentette ki a magyaror­szági külképviseletek idegen- rendészeti ügyekkel foglalkozó vezető munkatársai részére tar­tott szerdai tájékoztatón. Augusztus végén új utastájé­koztató táblákat helyeztek ki Pécsett a buszmegállókban. A vandalizmus ezeket sem kí­mélte. Alig egy hónap alatt 30 táblát égettek ki, vagy szereltek le ismeretlen rongálok. A Pécsi Tömegközlekedési Rt. nem tud mit tenni ellene. Bata László, az Rt. igazgató- helyettese nemrég még büszkén mutatta a rongálásnak ellenálló, sérthetetlennek tartott táblákat. A kiégetésre ők sem számítot­tak. A rongálásokat elkövetők leleményesebbeknek, találéko­nyabbaknak bizonyultak - a be­csületes utazóközönség kárára.-Pécs belvárosában, Urán­várostól Fehérhegyig és a Me­csektől Kertvárosig 250 megál­lóban helyeztünk ki új utastájé­koztató táblákat. Azokon a já­rat-vonalakon, ahol a menetrend nem változott meghagytuk a 200 régi táblát. Az újakra idén 1 millió forintot költöttünk. Jö­vőre az összes megállóban úja­kat helyezünk el. Józan ésszel fel nem fogható, hogy kik, miért és milyen okból rongálnak. A Mecsek Áruház előtti és a Megyeri téri megál­lókban (talán nem is buszra várva) cigarettával kiégették a műanyag fedőlemezt. A Rá­kóczi úti APEH előtt (tán mert haragszanak rájuk?) elvitték. A régieket letörték, az üveget beverték, most meg kiégetik a plexit. Rendőrségi feljelentés mit sem használ, ha nincs tet­tenérés. Addig is sűrítették az ellen­őrzést, és folyamatosan pótolják a károkat az utasok érdekében. A forgalomirányítók, Mráz Gá­bor, Sebők László és Richter Péter naponta járják a vonala­kat, és szorgalmasan feljegyzik az újabb rongálásokat. Szomo­rúan tapasztalják, hogy bármi­lyen erőfeszítéseket is tesz je­lentős költségráfordítással a Pé­csi Tömegközlekedési Rt., ezt a vandalizmust egyedül nem ké­pes kivédeni. Ehhez a lakosság segítsége is kell. Idén csak utastájékoztatásra - menetrend, busztáblák, megál­lóhelyi táblák, nyomdaköltség, hirdetések -, 2,5 millió forintot költöttek, többszörösét a koráb­biaknak. A folyamatos javítá­sok is a céget terhelik. Amikor a díjszabásról esik szó, az ilyen „mellékes” költséget is be kell kalkulálni, azaz a becsületes utasok viselik a vandálok okozta károkat. Bármit produkálhat a tech­nika, az emberi elme. Sajnos, a rongálás ötlete is az embertől származik. A megoldás? Közöt­tünk található. Rozvány Gy. Itt még Sherlock Holmes is nehezen tudná kideríteni, hogy me­lyik busz mikor érkezik a megállóba Müller Andrea felvétele így láttuk Kodályt Pécsi visszaemlékezok Bónis Ferenc könyvében Harmadik kiadása jelent meg e kötetnek, melyben „több nemzedék látomása sorjázott”. Amikor 1977 októberében a ze­netörténész Bónis Ferenc ra­gyogó szerkesztői ötlettel rá- dióelőadás-sorozatot indított, a Kodállyal közeli kapcsolatban állt kortársak közül huszonha- tan mondták el: milyennek lát­ták őt? Az éter hullámain milliókhoz eljutó, de mégiscsak elszálló Kodály-portréknak, a felszínre jutott szellemi és tárgyi doku­mentumok garmadájának ma­radandó megörökítése érdeké­ben Bónis 1979-ben könyv­alakban is közzétette az első rá­diósorozat, időközben harminc­ötre bővült emlékezéseit. Ezt követte az 1982-es centenáris kiadás ötvennégy portrévázlata. A Püski Kiadó Kft. gondozásá­ban most megjelent harmadik kiadás már nyolcvan kortárs ta­núvallomását, „emlékképek pó­tolhatatlan és megismételhetet­len sorozatát” adja az olvasó kezébe. Valóban megrendítően élet­közeibe kerül a visszaemléke­zések jóvoltából Kodály életé­nek, alkotómunkásságának ezernyi, eddig ismeretlen, talán apró, de mégis árnyaltan jelleg­zetes mozzanata. Bónis szeren­csés, hozzáértő kezű válogatása nyomán a megszólalók foglal­kozása, műveltsége, tempera­mentuma és világnézete éppúgy sokféle, mint a helységneveké, amiből tisztán kirajzolódik: Kodály az egész országé volt, Kecskeméttől Galántáig, Sop­rontól Debrecenig, Galyatetőtől Kaposvárig, valamint a kis so­mogyi faluig: Karádig, melynek tanítója, Gárdonyi Géza utóda, Happ József a Karádi nóták megszületéséről beszél. Jóleső érzés azokat a sorokat olvasni, amelyek azt igazolják: mennyi szállal kötődött Kodály Pécshez. Agócsy László tárja elénk legszemélyesebb vallo­mását, hiszen már fiatal, kezdő karnagyként levélben kért Ko­dálytól kottákat kórusa szá­mára. Majd 1945 őszén, Kodály pécsi tartózkodása idején ő vált legközvetlenebb munkatársává az új magyar zenei nevelés módszerének kidolgozásában, beindításában, amit Kodály Az éneklő ifjúsághoz című kórus- művel hálált meg. A másik visszaemlékező 1945 őszére Takács Jenő, a pé­csi zenekonzervatórium akkori zongoraművész-zeneszerző igazgatója, aki a Pécsett meg­rendezett első Bartók-emlék- esthez, a Missa brevis első, va­lóban nyilvános pécsi bemutató­jához fűz újabb értékes adato­kat, megemlítve azt az öreg bundát, melyet Kairóban Bar­tók, a hűvösre fordult mecsek- alji őszön Kodály is viselt. Antal György, a Zeneművé­szeti Főiskola pécsi zenetanár­képző intézetének - ma már nyugdíjas - igazgatója, orató­rium-karnagy, a tőle megszo­kott élvezetes stílusban tálja fel az általa betanított Psalmus em­lékezetes pécsi megszólaltatá­sának körülményeit, ami évti­zedekre meghatározta a város zenei fejlődésének irányát. Benne az oratórikus műveknek a Liszt Ferenc Kórussal megva­lósított sorozatos előadását, amivel kapcsolatban Antal idézi Kodály mondását: „Énekkarok alakultak, és ezekkel hidat ve­rünk a nagy mesterekhez is, mert most már vidéki városok­ban is előadnak olyan műveket, mint a Máté passió.” „Magyar- országon a háború után egyedül a Pécsi Liszt Ferenc Kórus és Zenekar szólaltatta meg vidé­ken a Máté passiót. Tehát a mi példánk illusztrálja a Kodály módszer lényegét: eljutni - va­lóságosan is, jelképesen is - a Máté passióig.” Székely Júlia zongoramű- vész-író, aki éveken át tanított a Pécsi Tanárképző Főiskolán, hosszan beszél a Mester első feleségéről, Emma asszonyról, akinek meghatározó jelentő­ségű személye mások visszaem­lékezésében is lépten-nyomon felbukkan, amint később a fiatal Sárikáé, aki újabb szálakkal kö­tötte Kodályt Pécshez, a Mik­száth utcai házhoz. A muzeális értékű képanyag­gal illusztrált kötetben foglalta­kat Székely Julia egyetlen mon­datával összegezem. „Kodály nélkül valamennyien szegé­nyebbek volnánk.” És ezen, Bónis Ferenc szer­kesztette kötet nélkül is. Dr. Nádor Tamás Pandúr-ajánló Lopni, ölni, vagy Pécsett a Felsővámház utcai 53. sz. ház közelében az abla­kokban lógtak, a kapukban ácsorogtak az emberek szep­tember 29-én koraeste. A válás előtt álló házaspár férj tagja há­rom késszúrással végzett fel­eségével. Mit láttot Rózsika ba­rátnője, amikor a gyilkosságot közvetlenől megelőzően rányi­tott a házaspárra? Hol találták meg a gyanúsítottat a forró nyomon induló rendőrök? Mindezt megtudhatjuk a Pandúr Bűnügyi Magazin legújabb számából. Mintegy háromszáz millió forintos „fogást” könyvelhettek el maguknak a Vám- és Pénz­ügyőrség Hajdú Bihar Megyei Igzagatóság átándi beosztottjai. Vajon üzemelt volna-e az au­tomata mosógép a Törökorsz- gából Angliába tartó teherautó ,Ariel” mosóporával? A kábító- szeres keresésre kiképzett kutya mindenesetre másképp látta. Hogy vélekedik a Józsefvárosi önkormányzat polgármestere a prostitúcióról? Lesz-e népsza­vazás a Rákóczi téri ősi mester­ség ügyében? Zöld jelzést kap­nak-e a piroslámpás házak? Mint egy abszurd drámában, úgy zajlottak az események a Tolna Megyei Bíróság előtt, a Tamásiban történt gyilkossági ügy tárgyalásain. A „szereplők” őszinte átéléssel adták elő a va­lóságnak nem mindenben meg­felelő történeteiket. Abban egyetértettek, hogy O. Vilma indulás előtt még megkérdezte a többieket, hogy „akkor most lopni, ölni, vagy diszkóba men- nek-e”. A rendőrségi törvény hatálybalépése óta nem titok Magyarországon, hogy a bűn­ügyi szolgálatok informátorok­kal tartanak kapcsolatot. Mit ta­kar ez a kategória? Kapnak-e pénzt a szolgálataikért ezek az emberek? Kik ők? Erről is ol­vashatunk a népszerű bűnügyi magazin legújabb számában. ŐCwzuÜ tevéi! Címzett: Az ÚJ DUNÁNTÚLI NAPLÓ KIADÓHIVATALA Pécs, Rákóczi út 34., Pf. 134. Megállapítottam, hogy az ELŐFIZETŐK NYERÉSI ESÉLYEI nagyobbak az Új Dunántúli Naplóban közzétett sorsolási játékokon. Ezért elhatároztam, hogy én is a kedvezményezettek között akarok lenni. Megrendelem az Új Dunántúli Naplót 1994. november 1-jétől: 1 hónapra: 437 Ft 2 hónapra: 874 Ft Az időtartamot aláhúzással jelöltem, vállalom hogy az esedékes [ előfizetési díjat a kézbesítőnek számla ellenében készpénzben kifizetem. név lakcím, irányítószám ..év ............................hó................. .n ap aláírás A hó 25-éig beküldőm, így biztosan felkerülök a sorsolási listára is! Kiadó közli: október havi sorsolással az alábbi előfizetők / 1 havi előfizetési díjnak megfelelő ajándékutalványt nyertek: 1. Haraszti Vince, Boda, Rákóczi u. 48. (55847) 2. Kovács János, Lapáncsa, Fő u. 5. (68836) 3. Zábory Lászlóné, Komló, Kossuth L. u. 95. (34774) 4. Stolcz István, Berkesd, Kossuth L. u. 6. (76393) 5. Kondás István, Pécs, Bihari J. u. 1/A (28759) Vx___________ A 4 v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents