Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-19 / 288. szám

1994. október 19., szerda Kultúra - Oktatás ui Dunántúli napló 7 Az iskola tanulói 1913-ban Kétszáz éves a szebényi iskola Szombaton minden egykori tanulót hazavárnak Túl sok a tanár, kevés a tanuló? Dr. Honti Mária államtitkár a létszámgazdálkodásról Szombat-vasárnap A magyar nemzetiség­politika A müncheni Magyar Intézet szervezésében október 21-23-ig a Lenau ház termeiben kerül sor egy német-magyar történelmi konferenciára. E találkozó célja nem utolsó sorban az, hogy ma­gyar és német diákok együtt te­kintsék át a magyar nemzeti­ségpolitika fejlődését e téma klasszikusától, Jászi Oszkártól napjainkig. A „Bayerische Staatskanzlei” és a „Magyarországi Németek Szövetségének Baranya Megyei Szervezete” támogatásával nemcsak fiatal tudósok, hanem ismert és prominens szakembe­rek is tartanak előadást. A müncheni egyetem pro­fesszora és a rendezvény véd­nöke, dr. Horst Glassl mellett felszólal dr. Szarka László, dr. Vonyó József, dr. Tilkovszky Lóránt professzor, dr. Füzes Miklós, Michael Paulwitz, Fri­edrich Spiegel-Schmidt és Ralf Göllner is. A rendezvény pénteken este 18.30-kor a polgármesteri hiva­tal dísztermében kezdődik, majd szombaton reggel 9.00-kor a Le­nau házban folytatódik. A rendezőség minden német nyelvtudással rendelkező érdek­lődőt szeretettel vár az előadá­sokra. Kesztyűs taps Egy hongkongi popkoncerten rajongók ezrei húztak kesztyűt azért, hogy csendesebben tap­solhassák meg bálványaikat. E nem hétköznapi cselekedetre azért szánták rá magukat, mert a környékbeli lakók panaszt emeltek a túlságosan nagy zaj miatt - jelentette a South China Morning nevű hongkongi újság riportját ismertetve a Reuter. Az új hongkongi stadionban az első koncertet követő lakossági til­takozás után a rendezvény szer­vezői 17 500 pár fehér kesztyűt osztottak szét a rajongók között, s arra kérték őket, hogy egy ki­csit fogják vissza önfeledt kiál­tásaikat és sikolyaikat. Önvallomások Átlépni a remény küszöbén címmel a közeli napokban jele­nik meg - első alkalommal - harminchat országban, húsz nyelven II. János Pál pápa „ön­vallomása”. A magyar kiadás a JLX kiadó gondozásában lát napvilágot. A szentatya a könyv lapjain kifejti véleményét a reményről, az emberi tisztességről, a fiata­lok problémájáról. Első adatunk az iskoláról 1810-ből származik. Eszerint az iskola 1794-ben épült. Egy tan­teremből állt, ablakai délre néz­tek és Kiss Mihály volt az első tanító. 1884-ben megépítették a má­sodik tantermet és a kántorta­nító mellé kineveztek egy se­gédtanítót. Ez már nagyon ak­tuális volt, mert a tanulók száma abban az időben 190-200 fő, sőt néha elérte a 230-at. Et­től kezdve külön járt az I-IV. és az V.-VI. osztály valamint az „ismétlősök”. 1908-ban alakították át az épületet a mai formájára nyitott folyosóval, amit 1930-ban beé­pítettek. Kezdettől fogva peda­gógus lakás is tartozott hozzá, amit az iskola átalakításakor bővítettek. 1934-ben a felső osztályban, 1937-ben az alsóban kicserélték a kényelmetlen hosszú padokat kétszemélyesekre. Ezeket 1984-ig használták. 1941-ben 8 osztályos állami iskola lett, majd 1946-tól 8 osz­tályos állami általános iskola. 1948-ban alakították ki a har­madik tantermet a régi község­házából. Ettől kezdve három tanerő három osztályban tanít. Egy az alsóban, kettő a felső ta­gozaton. 1961-től öt tanerős, részben osztott az iskola. Ketten tanítanak az alsóban, hárman a felsőben. 1982-ben körzetesítették Véméndre, mivel a gyerekek létszáma nagyon lecsökkent. Szebényben a három alsó osz­tály maradt egy nevelővel. A tanulók száma 1952-ig 100 fel­ett volt, 1952 óta állandóan 100 alatt van. A rendszerváltás után vissza­hoztak három osztályt, így ma 1-6 osztály tanul a három tante­remben részben osztva. Négy kinevezett pedagógus tanít és két óraadó tanár (németet és an­golt). Az önkormányzat az utóbbi években gyönyörűen rendbe hozatta, fölszerelte, újjávará­zsolta az öreg iskolát. Van kor­szerű világítás, új parketta, köz­ponti fűtés, berendezés, techni­kai eszközök és tornateremnek a kultúrház szép parkettás nagy termét használják. Régi tanítóink: nagyszüleink- től sokat hallottunk Farkas Ka­miiról, Jávor Istvánról, Ignics Józsefről, Wanke Editről. Ők mindannyian hosszabb ideig ta­nítottak a faluban és megbe­csült, jó nevelők voltak. A ma is élők közül Kovács Mihály 1931-ben mint fiatal kántortanító jött Szebénybe. Jó kedélyű, de szigorú nevelő volt. Nagyon szerette a muzsikát, a nótát, a népdalt. Gyönyörű ze­nés műsorokat rendezett. Ma is emlegetjük a János vitézt, amit a felső tanulók adtak elő Ka- csoh Pongrácz dallamaival, és a csodálatos népdalok, melyeket máig nem felejtett el sok-sok tanítványa. Kovács tanító úr 1952-ben került el Szebényből. Ma Mohácson él. Szeretettel várjuk a november 22-i találko­zóra. Hoczman Márta tanítónő 1941-ben jött friss diplomás­ként a faluba. Az alsó tagozat­ban tanított, hol 1-4. osztályt egyedül, hol 1-3, 2.-4 megosz­tásban. Nemcsak jó tanító volt, hanem1' lelkes népművelő is. Hosszú ideig vezette a művelő­A z amerikai szleng couch po tato-nak, fotelkrumpli­nak nevezi az éjjel-nappal kép­ernyőre meredő, karosszékben gubbasztó tévémániásokat. A napi nyolc órát tévéző amerikai gyerekekhez egyelőre még nem hasonlíthatók magyar kortár­saik, de az egyre szaporodó égi csatornák megjelenésével ná­lunk is növekszik a tévénézéssel töltött órák száma. Mi lesz tehát gyerekeinkkel, akik, mint arról a médiaszakér­tők (Katz, Lazarsfeld és a ma­gyar származású G. Gerbner) már régen írnak és beszélnek, nem meséken, nem szüleik el­beszélésein, hanem a tévé törté­netein nőnek fel. A legszélsőségesebb valószí­nűleg Gerbner álláspontja, aki szerint a tévé a vallás helyét is átvette a modem világában. Az biztos, hogy a gyerekek szocia­lizációjának legfontosabb sza­kaszában a tömegkommuniká­ció információi igen fontos sze­rephez jutottak. Régen az isko­lai, otthoni történetek alapján alakították ki mintáikat, ma ta­lán legfontosabb élményeik for­rása a tévé, melyből megtudhat­ják, hogyan néz ki, miként vi­selkedik, mit akar egy gyerek. dési házat, valamint a könyvtá­rat. Számtalan ismeretterjesztő előadást szervezett. Figyelem­mel kísérte a fiatalok sorsát az iskola befejezése után is. Az if­júsági klub hosszú évekig az ő vezetésével működött. Szer­vezte a kultúrmunkát, a háború alatt még kántorizált is. Meg­szerette a falut, szokásaival, hagyományaival azonosult. Egyedül, betegesen ma is köz­tünk él. Tanítványai sokan lá­togatják. Olyankor felidézik a régi emlékeket, összehasonlít­ják a gyerekeket, szülőket, nagyszülőket, mert ő nemze­dékeket nevelt fel. Márta néni pontos, precíz, becsületes munkájával mindenkinek pél­dát mutatott. Kívánjuk, hogy még sokáig köztünk legyen! Fazekas Istvánná Liszt Ferenc zongoraverseny Pénteken megkezdődött az első Weimeri nemzetközi Liszt Ferenc zongoraverseny. Az ok­tóber 23-ig tartó rendezvényen mintegy ötven, a világ külön­böző országaiból érkezett zon­gorista lép fel a zsűri előtt, amelynek elnöke Lazar Ber­man. A nemzetközi zenei vetél­kedő szervezője a Weimari Franz Liszt zeneművészi főis­kola, amelyet több mint száz évvel ezelőtt, Liszt Ferenc kez­deményezésére alapítottak. Az intézmény volt az első német zenekari iskola. A versennyel párhuzamosan rendezik meg a türingiai városban a 12. Wei­mari Liszt-napokat. Később pedig szintén innen szerzik meg a nőkre, férfiakra, fiatalokra, öregekre vonatkozó mintáikat. Látnak ügyvédet, or­vost, otthontalant, betörőt, és nemcsak a felnőttekről alakíta­nak ki különös képet maguk­ban, de gyakran téves elképze­léseik lesznek a társadalomról. Amerikai kutatók megállapítot­ták, hogy a gyerekek a tévéfil­mek alapján azt hiszik, sokkal több ügyvéd, orvos van a társa­dalomban, mint valójában. Nagyon veszélyes, hogy a ki­csik igen hamar elsajátítják a reklámok nyelvét, és hatéves korukra kiváló fogyasztókká válnak. A „marginális differen­ciák” szakértői lesznek, meg­jegyzik és felismerik az egyes fogkrémek, Nintendo-k közti legapróbb különbségeket és na­gyobbra értékelik ezeket a fel­nőtteknél. A tényleges különb­ségekre azonban érzéketlenné válnak. Olyan történetekből ta­nulnak, melyek mögött nem a hagyományos mesélőkhöz, mű­vészekhez hasonló emberek áll­nak, hanem olyanok, akik Gerbner kifejezésével élve A pénzügyi kormányzat leg­utóbbi megnyilvánulásaiból sok pedagógus arra következtetett, hogy létszámleépítések várhatók az iskolákban. Dr. Honti Mária, a Művelődés és Közoktatásügyi Minisztérium közigazgatási ál­lamtitkárát, aki a VII. Baranyai Pedagógiai Napok záróelőadását Pécsett tartotta, arról kérdeztem, osztja-e a pénzügyminiszter vé­leményét, hogy a jelenlegi gaz­dasági feltételek között egy ta­nárra túl kevés gyerek jut. Ésszerű létszámgazdálkodást Az államtitkár elmondta, ő még nem képviselheti miniszté­riuma hivatalos álláspontját, mert tárgyalásaik még nem zá­ródtak le a pénzügyminisztéri­ummal. Csak azt mondhatja el, ahogy ő látja a helyzetet. Véleménye szerint a pénzügyi szakemberek ésszerű létszámgazdálkodásra kívánják szorítani az iskolákat. A feladatokat azonban továbbra is el kell látni. A létszám pedig a feladatoktól függő dolog. Úgy gondolja, az ésszerűsítés nem vezethet oda, hogy az intézmények béralapja csökkenjen. Három lehetőség Arra a kérdésre, hogy sor ke­rül-e a közalkalmazotti bértáblá­zat alsó kategóriájában szereplő nyolcezer forint felemelésére az államtitkár három lehetőséget vázolt fel: nem emelik fel, fel­emelik január elsejétől, az eme­lésre 1995-ben valamikor év­közben kerül sor. Ő ezt az utóbbit tartja a legva­lószínűbbnek. Drámai az ország gazdasági helyzete Záróelőadásában dr. Honti Mária elmondta, drámai az or­szág gazdasági helyzete. A jelen­legi pénzügyi kormányzat ezért nem tud 1995-ön túlra gondolni, hiába látják is át, hogy az iskolák a jövőnek dolgoznak. Az iskolákban folyó munka értékeléséről szólva úgy látja, minden iskolának megvan a maga arca, belső természete, amit a kívülről végzett értékelés nem tud megragadni. Ha a mun­kát értékelő ezzel nem számol, akkor hibás helyzetelemzéshez juthat el. Éppen ezért nagyon fontos, „nem elmondani, hanem eladni akarnak valamit”. Mondaniva­lójuk tehát kétes értékű, tőkéjük viszont hatalmas, melyek kö­vetkezményeként világszerte egyre inkább néhány kiválasz­tott vállalat (és ember) kezében koncentrálódik sok tévé- és rá­dióállomás, az írott sajtó, a mozi- és a videoipar. Ami per­sze nem igen kedvez a sokféle­ségnek, lásd a berlusconi biro­dalom működését. Az informá­ció- és történetőzön egymást erősíti, az emberek azt kapják, amit a mogulok nyújtani akar­nak nekik. A vizsgálatok kimu­tatták, hogy a tömegkommuni­kációs csatornák véleményfor­máló hatása erősen függ az egyes információk összehango­lásától. Az ügyesen adagolt po­litikai vagy üzleti propaganda tehát egyszer biztosan eléri ha­tását. Kikapcsolni azonban bajos. Mi lenne a tévétől eltiltott gye­rekből, mire felnő? Miként te­hetne szert a szűkebb s tágabb környezetéről szóló informáci­ókra, melyek szükségesek ah­hoz, hogy egyszer majd auto­hogy az iskolák is értékeljék fo­lyamatosan saját magukat. Az államtitkár felvázolta azokat az ellentéteket, amelyek a jelenlegi közoktatás rendsze­rében élnek. Rámutatott, hogy ameddig mindenki élhet a szabad iskola- választás jogával, azaz a gyere­keket át lehet vinni egyik tele­pülésről a másikra, addig ezt a rájuk eső állami támogatással nem lehet megtenni. A központi állami igazgatás és az önkor­mányzatok között állandó vita forrása, ki milyen mértékben viselje a közoktatás terheit. Nem eldöntött még, hogy a kü­lönböző iskolafenntartók és az állam viszonya milyen legyen. Az alapítványi iskolákat és egyházi iskolákat miként lehet úgy támogatni, hogy ne élje őket hátrány. A pénzügyi szakemberek sem értik mindig, hogyha meg­születik egy új iskola, akkor miért nem szűnik meg helyette egy másik. Ahogy annak átlátására sem egészen fogékonyak, hogy hi­ába csökken hetvenezerrel a ta­nulók létszáma egy évben, ez nem jelenti azt, hogy a „felesle­ges” iskolákat be lehet zárni. A csökkenés ugyanis nem egyben és nem egy helyen jelentkezik. Az oktatás szabadabb rendszere A helyzet úgy jellemezhető, dr. Honti Mária szerint, hogy az iskolarendszer elindult egy sza­badabb rendszer felé, de ennek következményeire az oktatás- irányítás nem volt felkészülve. Az új rendszer értékpluraliz­must hirdetett meg, amit azon­ban a politika értékválságként értelmezett. A túldimenzionált értékválságra pedig ideológiai megoldást kínált. Az elmúlt években megjelent az ideológiai befolyásolás tünete. Dr. Honti Mária úgy látja, ér­tékválságra nem lehet egy kivá­lasztott érték előtérbe helyezé­sével válaszolni, ő nem is ismer olyan korszakot a történelem­ben, amikor ne lett volna érték­válság. Mindig is volt. Úgy véli, a család és az iskola tudja az érté­kek ügyét az emberi’kapcsola­tokon-keresztül kezelni, de nem az állam és nem a tanterv. Az iskola sajátos, nehezen megragadható, egyedi arculata éppen ebből a nehéz munkából alakul ki. Újvári Gábor nóm, politikus személyiség homo politikus válhasson be­lőle, aki megvédi érdekeit és él a jogaival, akármilyen hata­lommal szemben? A tévés minták hiányában ugyanakkor könnyen megtör­ténhet, hogy egyedül találja magát egy olyan világban, melyben kortársai a tévéből ér­tesültek arról, miként is visel­kedik egy négy vagy hat éves. Feltehetően másként fogja látni a dolgokat egyedül maradva. H a a szülő nagy terhet vál­lalva eltiltja gyerekét a té­vézéstől, meg kell küzdenie az­zal a tévé-éhséggel, amit a töb­biek élménybeszámolói válta­nak ki egy-egy izgalmas film után, és tudnia kell, hogy kü­löncöt nevel a gyerekéből. Ha viszont mértékkel, de engedi nézni a televíziót, lényeges, hogy nem szabad a gyerekeket magukra hagyni, mert a tévé semmiképpen sem tekinthető valamiféle szülőpótló gépezet­nek. Le kell ülni a gyerek mellé, és lehetőség szerint mindent együtt nézve kell magyarázni neki, hogy mit lát, hogy ne ma­radjon magára a tévéből áradó értékes és értéktelen informá- ció-özönnel szemben. Sorskérdéseink A Honvéd Hagyományőrző Egyesület rendezvény-sorozata 1993 elejétől eddig hat eset­ben került sor magas színvo­nalú előadásra és vitára „A magyarság sorskérdései az ez­redforduló küszöbén” gyűjtő­címmel a Honvéd Hagyomá­nyőrző Egyesület Baranya Megyei Szervezetének össze­jövetelei alkalmával. Ezek az előadások más-más nézőpont­ból közelítve mérték fel, vilá­gították meg azt a veszélyezte­tett helyzetet, amelybe hazánk, nemzetünk a XX. évszázad fo­lyamán sodródott. Ez évben még két alkalom­mal, várakozásaink szerint a túlélés, a jövő járható útjainak felderítése szempontjából is kiemelkedő jelentőségű elő­adást rendezünk ebben a tárgykörben. November 1-jén vendégünk lesz dr. Schweitzer József or­szágos főrabbi, akit Pécs vá­rosa mindig is köztiszteletben álló saját polgáraként tarthat számon. Előadása a magyar zsidóság, a magyarországi zsi­dóság és a magyarság kapcso­latáról, múltról, jelenről és jö­vőről fog szólni. December 6-án dr. Iglói Zoltán, a Magyar-Román Ba­ráti Társaság elnöke tart elő­adást, a Kárpát-medence népe­inek megbékélése érdekében kifejtett küzdelmes tevékeny­ség eredményeiről, buktatói­ról. Mint az eddigiekben is, ösz- szejöveteleink nyitottak: ven­dégeket, érdeklődőket szíve­sen látunk a Helyőrségi Klub­ban (Pécs, Király u. 13.) a jel­zett napokon 14 órakor kez­dődő előadások alkalmával. Tájékoztatásul bejelentjük még, hogy a sorozatot 1995-ben is folytatni kívánjuk, hogy újabb, még nem tárgyalt szempontoknak is helyet ad­hassunk. Kovácsy Zoltán Fotelkrumplik * * ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents