Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-17 / 286. szám

1994. október 17., hétfő Külföld aj Dunántúli napló 11 A népi diplomácia vállalkozása: román-magyar polgárfórum Brassóban Barátság mint szándék Hátrány a civil szféra gyengesége Iliescu román elnök felszólalása Százszor is elővéve és el­vetve a gondolatot, azt mon­dom: minden eszközt fel kell használni arra, hogy a népek és nemzetek közötti közeledést se­gítsük. Még akkor is, ha minden olyan reménytelennek tűnik, még akkor is, ha a politikai éle­tet gerjesztők igyekeznek azt kihasználni, szolgálatukba vonni, eszközükké tenni. A pécsi székhelyű Ma­gyar-Román Baráti Társaság őszintén naivan és jószándéktól vezérelve alakult meg a magyar román kapcsolatok egyik mély­pontján, s immáron hat éve pró­bál valamit tenni a civil szerve­ződés szintjén és eszközeivel a két nép közötti dialógusért, a két nép közti barátság érdeké­ben. (Amely ugyan nyomokban megvan, akad egymást tisztelő és szerető román és magyar, de a nagypolitika rangjára nem emelkedett és általánosnak sem mondható.) A társaság immáron közel ezer tagot számlál, s azon igyekszik, hogy minél előbb át­lépje Erdély határát a Regát felé, s a színtiszta román lakos­ságú vidéken is szerezzen párto­lókat, a két nép megbékélésére szóló hangot meghalló polgáro­kat. Ennek az igyekezetnek is hangot adott az a polgárfórum, melynek résztvevőjeként egy héttel korábban magam is ott voltam Brassóban, a Pojana kies vonulatának 1000 méteres magasságában épült sportszál­lóban. (Itt készülnek általában a magaslati versenyekre a román élsportolók.) Feltáró és tisztázó dialógus A polgárfórum előzménye: egy évvel korábban 35 magyar- országi magyar és román illetve 35 romániai román és magyar Pécsett vette számba a két nép közötti ellentétek sorát, s most e fórum folytatásaként Brassóban ültek három napra egy asztal köré e téma szenvedélyes vita­tói. A fórum beszédes címében megfogalmazódott a lényeg: Kisebbség és többség. Mint azt dr. Iglói Zoltán, a társaság el­nöke megfogalmazta: Három nap alatt természetesen nem le­het elrendezni, megoldani az évek, évszázadok alatt felgyü­lemlett problémákat. Nem is erre vállalkoztunk! . Hanem arra, hogy e fórumok nyomán meginduljon egy feltáró és tisz­tázó jellegű dialógus közöttünk. S büszkén vállalhatjuk: a társa­ság kezdeményezésére létrejött egy olyan kommunikációs fsa- toma a magyar és a román civil társadalom között, amely példa nélkül áll a két ország, a két nép kapcsolatainak történetében. Becsöppenve a brassói fórum kellős közepébe elöljáróban szögezzük le: a házigazdáink nagyszerűen vizsgáztak, s úgy Brassó megye, mint a város ve­zetői e párbeszéden aktív köz­reműködőként is részt vettek, magukénak érezve azt. Utalnék csak a román ellenzéki politika immáron jól ismert képviselő­jére, az europeir gondolkodó brassói polgármesterre, Adrian Moruzira vagy a fórum szerve­zőbizottságának elnökére, Ma­rian Tata professzorra - aki a román Pro Democratia elnöke is. Vagy gondoljunk csak a fó­rumon igen aktívan részt vevő Pro Europa Liga elnökére, Sma- randa Enache asszonyra vagy a kolozsvári dr. Octavian C. Bu- racu professzorra, a sepsiszent­györgyi Domokos Gézára. E hétköznapi politikusok részvé­tele éppen oly kiemelkedő fon­tosságúvá emelte a román bel­politikában a fórum eseményeit, mint a magyar köztársaság el­nökének, Göncz Árpádnak üze­nete s az oda ellátogató - és fel­szólaló -, Ion Iliescu államfő megkettőzött figyelme és szen­vedélyes megnyilatkozása. Mindkét nemzet érzékeny pontja Magyarország és Románia sajátos szomszédviszonyait egyetlen tényező formálta és formálja: Erdély. Mindkét nem­zet érzékeny pontja, idő­ről-időre kínosan kényelmetlen szóba hozni, beszélni róla. Kü­lönösen a most átalakulófélben lévő, politikai csatározásokat megvívni igyekvő szomszéda­inknál, ahol nem kell csodál­kozni azon, hogy pártközi és vá­lasztási küzdelmek zászlaján Erdély és a magyar kisebbség törekvései - kulturális és terü­leti autonómia-álmai - célpont­ként szerepelnek. Hovatovább akad politikai erő, ahonnan ar­ról igyekeznek meggyőzni vá­lasztóikat, hogy az, aki a ma­gyarok érdekében szót emel - románellenes! A szélsőségesen nacionalista Vatra funari foga­lomkörében pedig minden ma­gyar Erdélyből kiűzendő. Persze fellelhetők - szeren­csére nem kis számban - olyan elismert és hangadó politikusai is Romániának, akik nem bal­káni szemüvegen át néznek Er­délyre és a magyarságra. Akik ki merik mondani mindazt, ami a lelkűket nyomja, fölvállalva bizonyos körökkel szemben a románellenesség vádját is. Brassóban hihetetlen figye­lem kísérte tehát a Magyar-Ro­mán Baráti Társaság háromna­pos fórumát, amely alkalmat adott sokféle politikai nézet ki­fejtésére, s nem utolsó sorban módot adott Ion Iliescunak, Románia elnökének arra, hogy innen is elismételje a magyar­ságra vonatkozó és a már több­ször is hallott álláspontját. S ugyanezen a civil fórumon az elnökkel vitatkozók is elmond­hatták: nem azonosulnak még gondolatban sem az elnökkel. Nem kell különösebb politi­kai-diplomáciai jártasság ahhoz hogy megállapítsuk: a brassói fórum némileg a romániai el­lenzéki politikusok védőpajzsa lett - mögüle szórhatták a nyi­lakat a nagypolitikára s egy­ben a hivatalos politika zászla­jául is szolgált, felmutatva az emberi jogokra oly kényes Eu­rópának: lám-lám nálunk teljes a demokrácia, s nincs igazán ki­sebbségi gond. Hiszen nyílt fó­rumon bármiről lehet vitat­kozni. Hiszen - mondotta a ki­sebbségi területi autonómiát el­vetve és francia példákat fölem­lítve Ion Iliescu -, Romániában a nemzeti kisebbségeket ille­tően európai normákat megha­ladó megoldásokat alkalmaz­nak. így aztán a társaság brassói polgárfórumán résztvevő laikus tagok - a civilek, - csak figyel­ték e megnyilatkozásokat, s időnként a maguk hangját is alig hallhatóan próbáltak a két nép közötti barátságra apellálva ezt-azt elmondani. Nem, vagy alig értve meg a lényeget és az előállt szituációt. Tisztelet né­hány kivételnek, miként a pécsi dr. Szirtes Gábornak, aki figye­lemreméltó vitaindítójában a baráti társaság tagságának vé­leményét tükröző szociológiai felmérést tárta a fórum elé, s aki tulajdonképpen szintén megfo­galmazta: a két nép közeledését hátráltatja a hétköznapok racio­nalitását megtestesítő civil szféra gyengesége. Kőkemény politikai küzdőterek A helyszín történéseinek tu­dósítója most avval is foglal­kozhatna, hogy szép volt a szál­lás és a környezet, s elmond­hatná, hogy hány népi együttes és népi énekes lépett föl azon a protokoll ebéden, melyet a ro­mán államelnök adott meglepe­tésszerűen a fórum résztvevői­nek és mi volt a menü, de el­térne a dolgok lényegétől. (Egyébként legalább ötvenen léptek föl, göngyölt süllőt tálal­tak előételnek, főételnek bél­színt angol körettel, majd desz- szertnek dióval töltött csokolá­dés-rumos sültalmát.) A fórum ugyanis kőkemény politikai küzdőtérré vált, ahol mind a két szekértáborból elhangzottak egymásnak ellentétes vélemé­nyek, gyomorrontásig fokozódó feszültségek közepette. A tét nem kevesebb ekkor, mint az, hogy e civil parlament feleseljen-e és oktassa ki a ma­gyar és főként a román politikai élet formálóit közös zárónyilat­kozatban, avagy se. Megfogal- mazza-e, hogy mennyire irri­táló, ha a román kormány tagjai között szélsőségesen magyarel­lenes, nacionalista politikusok is vannak. Ártsa-e be magát a nyílt napi politizálásba egy zá­rónyilatkozattal az a társaság, amelyik az alakulásakor az alapdokumentumokban fogal­mazta meg: tartózkodni fog mindettől. Ugyanis a búcsú­napra nyilvánvalóvá vált a ró­zsaszín álmokat is kergető fó­rumtagok sorában: még koránt- sincs itt az ideje azon politika törekvéseknek, melyeket a ro­mániai ellenzék hangoztat. A két ország közötti alapszerződés aláírása előtt, nem változtat Bu­karest az oly sokszor hallott és tapasztalt magatartásán, már ami az Erdélyben élő magyar kisebbség követeléseihez való viszonyulást illeti. Sőt, ha lehet, lehetőségeinek keretein belül mégjobban bekeményít. Parázs vitáktól hangos zárónap A parázs vitáktól hangos zá­rónapon végül is a társasági alapszabály „győzött”. A plé- num egyetlen szavazattal arra voksolt, hogy ki kell húzni a zá­ródokumentumból az inkrimi­nált megállapítást, elvéve annak politikai élét. Ezzel aztán Ma­gyar-Román Baráti Társaság tevékenységét figyelő, s azt sze­retők és elítélők két tábora még távolabb került egymástól. Hiszen, mondták a radikáli­sok, a civil fórum éppen akkor hallgatott, amikor a legnagyob­bat kiálthatta volna. Hiszen, mondták a mérsékel­tek, ha civil fórum a politikai küzdőtérre lép, elveszti minden esélyét arra, amit fölvállalt, je­lesül, hogy a két nemzet párbe­szédének ügyét előbbre vigye. S ez a civil szféra oly nehezen szült dialógusának, fórumsoro­zatnak a halálát okozta volna. S akkor hova lesz a ma is sokszor oly reménytelenül elér­hetetlennek tűnő, magyar-ro­mán barátság? Kozma Ferenc A magyarországi résztvevők egy csoportja Orosz fegyverek a világ arzenáljában Mintegy hárommilliárd dol­lár értékben kötöttek szerződé­seket az orosz fegyverkereske­dők az év első hat hónapjában, ami a tavalyi kivitel megduplá­zását jelenti. A pontos adatok nem ismere­tesek, mert a fegyverexportban illetékes állami cég, a Roszvoo- ruzsnyije titkosította a számo­kat. Bizonyos azonban, hogy a megélénkült orosz fegyverela­dások következtében az Egye­sült Államok sok milliárdos megrendelésektől esett el. Borisz Jelcin el szerette volna érni, hogy a fegyverkivitel kizá­rólagos állami érdekeltség ma­radjon. Az orosz elnököt az a megfontolás vezette, hogy ne dömpingárakon hódítsanak meg újabb piacokat, hanem a fegy­vereladás reális áron, politikai megfontolások alapján történ­jék. Csakhogy a hadiipar nem kap elegendő hazai megrendelést, milliárdos nagyságrendben el van adósodva, csőd fenyegeti, s ezért saját szakállára köti az ex­portszerződéseket. A kereskedők elsősorban az ázsiai térséget szemelték ki. Malajziának MIG-29-es va­dászgépeket adtak el, Indiában kereskedelmi irodát nyitottak, s Kínával valamint Vietnammal is megélénkült a forgalom. A Közel-Keleten is gyakran meg­fordulnak mostanában az orosz fegyverügynökök, főként Szíri­ában és Kuvaitban. A moszkvai kereskedők re­ményei szerint Németország hamarosan nagyobb megrende­lést eszközöl, mert értesüléseik szerint az Eurofighter repülő­gép-program befullad, s a Bun­deswehr MIG-29-eseket fog vásárolni. Kiszivárogtatott hírek szerint az oroszoknak sikerült betör­niük az amerikai fegyverpiacra is. Az Egyesült Államok állító­lag nyolcvan millió dollár ér­tékben S-300-as légelhárító be­rendezéseket szerzett be. Brazí­lia Igla-típusú rakétarendszere­ket rendelt, és élénken érdeklő­dik a T-80U-jelű tankok iránt. Úgy tűnik, hogy Oroszország­nak sikerül megvetnie lábát a fegyverpiacon. Toronyi Attila Mexikói merénylet Képviselők egész csoportja érintett Mexikói parlamenti képvise­lők egy mindenre elszánt cso­portja áll a kormánypárt főtit­kára ellen elkövetett gyilkos merénylet mögött - jelentette be a szövetségi főügyészség, a bűntett egyik, a napokban elfo­gott kulcsfigurájának vallomása alapján. Femando Rodriguez, a gyil­kosság értelmi szerzőjének te­kintett Manuel Munoz Rocha parlamenti képviselő titkára a kihallgatások során elmondta: főnöke csak egy tagja annak a kormánypárti törvényhozókból és más politikusokból álló cso­portnak, amely eszközökben nem válogatva vissza akaija szerezni a párton, illetve a ha­talmi gépezeten belüli korábbi vezető pozícióit. Rodriguez be­ismerte, hogy Munoz Rocha utasítására ő szervezte meg a merényletet, bérelte fel a végre­hajtót, aki szeptember 28-án közvetlen közelről lelőtte Fran­cisco Ruíz Massieut, az Intéz­ményes Forradalmi Párt (PRI) főtitkárát. A továbbra is szökésben lévő képviselő titkára az összees­küvő csoportban résztvevőket illetően nem tudott pontos in­formációkkal szolgálni, de tu­domása van egy másik, hasonló céllal szerveződött titkos tömö­rülésről, amelyet állítólag Enri­que Cárdenas szenátor vezet. A kivégzésre ítéltek listáján pedig - mások mellett - a PRI több más parlamenti képviselője és Tamaulipas szövetségi tagállam kormányzója is szerepelt. A PRI reformszellemű, a párt működésének demokratikus át­alakítása mellett elkötelezett fő­titkárát már tavaly decemberben „halálra ítélték” , de tavasszal, majd júniusban sikertelenül próbáltak merényletet szervezni ellene,s csak most sikerült ter­vüket végrehajtani - vallotta a titkár. Veszélyben az új Skoda-VW-megállapodás Ha nem csak félreértés Fer­dinand Piechnek, a Volkswagen konszern igazgató tanácsa elnö­kének kijelentése - amely az évente gyártani tervezett Skoda személyautók mennyiségének újabb csökkentésével számol akkor nem jöhet létre a cseh kormány és a VW közötti újabb megállapodás a Skoda többségi tulajdonlásának átadásáról - je­lentette ki Vladimír Dlouhy cseh ipari és kereskedelmi mi­niszter. Ferdinand Piech a Bohe- miae-konferencián azzal indo­kolta a Skoda Mladá Boleslav-i üzemében szükséges jelentős elbocsátásokat, hogy a Skodá­nak nem szabad elveszítenie az alacsony árból származó elő­nyeit. Mint mondta, a Skodánál az elmúlt három évben bizonyos pénzügyi problémák merültek fel, s a cseh korona átváltási kurzusa, illetve a cseh munka­bérek növekedése miatt a VW várakozásainál gyorsabban emelkedett a Skodák exportára. Piech elmondta, hogy a VW az évezred végéig összesen 3,7 milliárd márkát kíván új Skoda-modellek gyártósorainak létesítésébe fektetni, s ez mint­egy fele annak, amit eredetileg terveztek. A 2000. év táján pe­dig évi 300 ezer Skodát kíván­nak gyártani. Hozzátette még, hogy ebben az értelemben kí­vánják aláírni október végén a cseh kormányai azt a kiegészítő szerződést, amelynek értelmé­ben a VW megkapná a Skoda autógyár többségi tulajdonát. Utóbbi kijelentése, megrökö­nyödést váltott ki, mivel Dlouhy ipari miniszterrel foly­tatott tárgyalásán még évi 390 ezer autó gyártását ígérte (az eredetileg tervezett 450 ezer he­lyett). A sajtóban tükröződő megrö­könyödéshez hozzájárult még, hogy a VW nagyfőnöke a mun­kaerő árak világpiaci alakulását elemezve elejtette azt a meg­jegyzést - talán az elbocsátáso­kat ellenző szakszervezetnek szánva hogy a munkaerőkölt­ségek további emelkedése ese­tén jobban megérné Mexikóba áthelyezni a Skodák gyártását. Nem tudni, ez a megjegyzés mennyire járult hozzá, hogy a cseh vasas szakszervezet Sko­dánál működő szervezete úgy döntött: a gyár 10 ezer dolgo­zója egyórás figyelmeztető, po­litikai sztrájkot tart jövő hétfőn. Indoklásukban ismét hangsú­lyozták: a jelenleg többségi tu­lajdonos kormány semmit sem tesz az ellen, hogy a Mladá Bo­leslav-i vezetés (a VW tervei­nek megfelelően) részeire bontsa a termelést, és - a meg­született 850 munkahelyről a dolgozók egy részét a beszállí­tókhoz átirányítva - egyszerű összeszerelő üzemmé redukálja a Skoda autógyárat. 4 é 4 I k A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents