Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-14 / 283. szám
1994. október 14., péntek Háttér új Dunántúli napló 11 Az MSZP kormányának az Európai Unióba kell elvinnie az országot Megkérdeztük Csintalan Sándort Kongresszusi zárszavában Horn Gyula szükségesnek látta figyelmeztetni a mintegy nyolcszáz küldöttet, hogy egy győztes pártot képviselnek. S valóban, a Magyar Szocialista Párt hétvégi kongresszusára egyáltalán nem a diadalérzet volt jellemző, hiába idézte fel * beszámolójában a pártelnök az éppen ötéves párt pokoljárását és felemelkedését. A szocialistáknak tulajdonképpen már nyomban a választási siker után, júniusban tartott rendkívüli kongresszusukon sem volt módjuk úgy isten igazából megünnepelni önmagukat, mert akkor a koalíciókötés dilemmájában kellett dönteni. Most pedig szinte tapintható volt a zavar, a bizonytalanság, amelyet a nem egészen három hónap kormányzás váltott ki a Szocialista Pártban. Győztesek kongresszusa? Saját házuk táján a kongresszus, a pártvezetés beszámoltatásával, a kormány és a parlamenti frakció addigi munkájának az értékelésével. A pártelnök inkább annak a keres így a négy alelnök egyike lett - akik közül mindig az elnökség határozza meg, hogy ki helyettesíti a pártelnököt -, de persze parlamenti frakcióvezefélre is áll, ha a párt az övétől eltérő gazdasági programot lát helyesnek. Amire Horn Gyulának a kongresszusi zárszóban más válasza nem lehetett, mint A „mezei hadak” odacsaptak A kétségek több síkon jelentkeztek, elvi, politikai és személyi kérdésekben egyaránt megnyilvánultak. Volt, aki ezt egyszerűen úgy fogalmazta meg, hogy „a kormány maga alá gyűrte a pártot”. Az, hogy a szocialista párt politikáját ma a kormányzati feladatok határozzák meg, van, akinek egyszerű tényt, a gondolkodás és a cselekvés kiindulópontját jelenti - ha tetszik, technikai kérdést. Sokan azonban a párt mozgalmi jellegének, társadalmi kötődésének a gyengülését emlegetik, sőt az „átkos” MSZMP-s múlt visszatérésének a veszélyét, amikor - a látszattal ellentétben - az uralkodó párt tagsága, szervezetei csak mamelukhadnak kellettek. A „mezei hadak” nem is elégedtek meg azzal, hogy aggályaikat hangoztassák, hanem az alapszabály-módosítás, illetve a választás során keményen odacsaptak. Elutasították a pártvezetésnek az elnökhelyettesi tisztség létrehozására irányuló javaslatát, megtiltották, hogy a pártapparátust irányító ügyvezető alelnök a jövőben kormányzati vagy parlamenti tisztséget is ellásson, és egyébként is egyharmadra korlátozták az ilyen tisztségekkel rendelkező pártelnökségi tagok számát. A hivatalos jelölt, Jánosi György ellenében a Hornnal - és a pártvezetéssel - szemben mindig kritikus Vitányi Ivánt választották a választmány elnökévé, s mindennek betetőzéseként úgy határoztak, hogy jövőre folytatódik híve lett volna, hogy kongresz- szus helyett - beszámoltatási joggal nem rendelkező - pártértekezletet tartsanak, de csak annyit sikerült elérnie, hogy az eredeti javaslattal ellentétben nem kell már tavasszal a kongresszus elé állnia. Nem aktuális az utódlás Horn Gyula pozíciója persze jelenleg megkérdőjelezhetetlen. Figyelmeztetésként értékelheti azonban a kongresszus több személyi döntését, Vitányi megválasztása mellett mindenekelőtt Szekeres Imre vesszőfutását. Nem kapott kellő többséget az az elképzelés, hogy az elmúlt években hatalmas pártszervezői munkát végző és Horn balesete után a kampányban, majd a koalíciós tárgyalásokon igazi politikussá növő ügyvezető alelnök a jövőben elnökhelyettesként immár deklaráltan is a második - vagy inkább: Horn után az első ember legyen. Nem aktuális az utódlás - mondták -, cáfolva a pártelnök-kormányfő betegségéről keringő pletykákat. Szetőként továbbra is kulcspozíciója lesz. Sokak számára azonban - úgy tűnt - Szekeres testesíti meg a pártot, a mozgalmat „maga alá gyűrő” profi politikust, aki nem az eszme, hanem a hatalom elkötelezettje. A választások után nem egyszer elhangzott, korán jött a győzelem. Most Vitányi Iván, a választmány elnöke ilyet nem mondott, csak arra emlékeztetett, hogy igazából a párt vezető testületéi sem gondolták - vitatták végig, hogy mi következik a párt választási programjának gazdaságpolitikai koncepciójából, így aztán nem csoda, hogy a párttagság nagy része legfeljebb tudomásul vette, de nem azonosult vele. Horn Gyula arról beszélt, hogy van gazdasági és van politikai racionalitás, és a kettő között kompromisszumot kell találni. Békési László szerint viszont az állandó kompromisszumkötéssel csak az időt húzzák. Reménytelen erőfeszítés arra játszani, hogy a népszerűség megőrzése érdekében mindenkinek adunk egy kicsit - figyelmeztetett a pénzügyminiszter, aki felajánlotta: ő akár hogy nyomatékosan kiáll Békési mellett - majd következő mondatában ismét a párt és a kormány szociális érzékenységét hangsúlyozta. A kongresz- szus - kurta és nyelvileg nem igazán csiszolt - nyilatkozata ezt a dilemmát így fogalmazza meg: „Ma igazi kihívást az jelent, hogy kormányzó pártként nem kezdhetünk azonnal szociáldemokrata jóléti program megvalósításához, mert ennek előfeltétele a tartós gazdasági növekedés megalapozása.” Posztkommunista szociáldemokrácia Mit jelent ma Magyarországon - a posztkommunista Ke- let-Közép-Európában - a szociáldemokrácia, mi legyen a hosszú távú programja a magát szociáldemokrataként meghatározó Magyar Szocialista Pártnak? A párt két évet adott magának e kérdések megválaszolására. Horn Gyula sokkal pragmatikusabb: az MSZP kormányának az Európai Unióba kell elvezetnie Magyarországot. Hajdú András és Szabó Ivánt: Merre tart az MSZP? Az elmúlt hét végén tartotta három napos kongresszusát a Magyar Szocialista Párt. Ez volt az első alkalom az országgyűlési választások után, amikor a párt legfelső fóruma alkalmat találhatott a választási győzelem értékelésére, a párt jövőjének végiggondolására, valamint az új helyzethez alkalmazkodó vezető testületek kialakítására és a tisztújításra. Az előzetes várakozásokkal ellentétben az MSZP második embere nem Szekeres Imre frakcióvezető lett, hanem Csintalan Sándor, az új ügyvezető alelnök.- Valamilyen ki nem mondott politikai szándékot takar ez a személyi változás? - kérdeztük Csintalan Sándortól.- Pontosan megfogalmazta a kongresszus ezt a politikai szándékot: az ügyvezető alelnök feladata, hogy rendezze a párt sorait. Az MSZP legismertebb politikusai a választások eredményeként kormányzati illetve fontos parlamenti szerepkört kaptak, rám vár most a feladat, hogy a Köztársaság téren a párt ügyeivel foglalkozzam. A kormányzat mögött olyan pártot szeretnénk tudni, amely politikai műhely, ahová bármikor bejöhetnek a választók és elmondhatják az észrevételeiket. Együtt kell kidolgoznunk a következő évek programját, amelyben a mainál sokkal jelentősebb szerepet kaphatnak a fiatalok és megtalálja a helyét a ma még pártokhoz nem kötődő értelmiség is.-Merre tart az MSZP? Az elit, vagy a tömegek pártja lesz?-Nem tudom megjósolni a folyamat végét, de én egy olyan tömegpártot szeretnék, amely gazdasági, erkölcsi és kulturális tényező marad akkor is, ha egy következő választáson kikerül a hatalomból. Nyugat-Európa szociáldemokrata pártjai ilyenné fejlődtek az elmúlt száz évben. Olyan viszonyokat szeretnénk teremteni az MSZP-ben, ahol a gondolatok, az érzelmek és az ötletek tartják együtt az embereket. Az ezredforduló polgárai jobban vonzódnak az olyan politikai erőkhöz, amelyeknek belső élete az egyesületekéhez áll közelebb, ahol mód van a karitatív tevékenységre éppen úgy, mint a szórakozásra, a politikai vitákra vagy akár a sakkozásra, a sörözésre.- Hogyan lesz ilyen körülmények között a párttagok, az MSZP választóinak akaratából kormányzati akarat?- Módosítani kell az alapszabályt, be kell vezetni a kongresszusi indítvány intézményét, lehetőséget kell adni arra, hogy akár egyetlen ember, egyetlen alapszervezet kongresszusi indítványt tehessen, sőt arra is, hogy a párt belső csatornáin keresztül egyes indítványok akár kormányzati szintre is eljussanak. Van már ilyen Európában, el kell tanulni mások gyakorlatát. A pártnak, a frakciónak és a kormánynak, bár funkciójuk más és más,közvetlen kapcsolatban kell állniok egymással. Ha megpróbálunk elhatárolódni a kormánytól, ha az új pártvezetők önmaguk politikai megvalósítására akarják felhasználni a pozíciójukat, akkor óhatatlanul elkövetjük azt politikai hibát, amit az MDF elkövetett. Megkérdeztük dr. Szabó Ivánt, az MDF parlamenti frakcióvezetőjét is arról, milyen a véleménye az MSZP kongresz- szusáról. Előrebocsátva, hogy csak sajtóértesülései vannak, a következőket mondta:- Ami mostanában az MSZP háza táján történik, az kísértetiesen hasonlít mindarra, ami az MDF-ben is lejátszódott, bár nálunk kissé később, kormányzásunk félidejében. Objektív társadalmi és politikai jelenségnek is tekinthető az, hogy a választási siker után némi szakadék keletkezik a parlamentbe és a kormányzásba bekerült emberek és a „kívül rekedt” pártapparátus között. Szekeres Imre, bár frakcióvezetőként igen jól képviseli pártja érdekeit, mégsem lett második ember, mert eleve nem is akartak Hóm Gyula mellett második embert. Hallgattam Csintalan Sándor TV-nyilatkozatát is. Azt hiszem, alapvetően téved, amikor azt állítja, hogy az MSZP bázisát 90 százalékban a bérből és fizetésből élők alkotják. Ez a réteg már lassan a népesség 50 százalékát sem éri el, ezzel szemben a jövőben várhatóan még nagyobb arányt képviselnek majd a vállalkozók,a tulajdonosok. Téves társadalom- képre pedig csak légvárak építhetők. (somfai- németh) Politikusok megítélése A Szonda Ipsos közvéleménykutatása Nyugati országrész Országos ismertség ismertség (%) <%> Göncz Árpád 94 92 Horn Gyula 93 91 Torgyán József 93 92 Boross Péter 92 90 Orbán Viktor 87 85 Kuncze Gábor 86 85 Demszky Gábor 85 84 Surján László 85 85 Pető Iván 84 83 Für Lajos 84 83 Fodor Gábor 83 80 Szabó Iván 77 76 Békési László 76 77 Deutsch Tamás 74 76 Nagy Sándor 69 71 Keleti György 67 66 G. Nagyné Maczó Ágnes 65 71 Gál Zoltán 45 49 Szekeres Imre 43 47 Baráth Etele 40 42 Szájer József 33 34 Füzessy Tibor 29 33 Nyugati országrész népszerűség Országos népszerűség pontszám pontszám Szeptember Változás az előző hónaphoz képest Szeptember Változás az előző hónaphoz képest Göncz Árpád Kuncze Gábor 81 3 79 1 69 2 68-í Keleti György 67 5 67 0 Horn Gyula 67-1 66-2 Fodor Gábor 66 1 66 0 Demszky Gábor 60 3 60 2 Szekeres Imre 59 2 57-4 Pető Iván 59 0 58-2 Deutsch Tamás 57 3 55 1 Gál Zoltán 55 0 56-2 Nagy Sándor 54 2 56 2 Baráth Etele 52 0 51-2 Békési László 52-4 56-2 Surján László 52 3 49 0 Orbán Viktor 51 2 51 3 Für Lajos Szájer József 47 5 45 2 46-1 48 0 Füzessy Tibor 45-3 44-2 Szabó Iván 43-1 41-1 Torgyán József 43 6 39 2 G. Nagyné. Maczó Ágnes Boross Péter 43 7 37 0 37 0 35 0 Az előző havi mozgalmas eredményekhez viszonyítva szeptemberben a vélemények viszonylagos stagnálása, illetve az előző havi trendek valamelyes kiegyensúlyozódása figyelhető meg az ország nyugati megyéiben. A 22 legismertebb politikus közül 17-nek nem változott statisztikailag jelentős mértékben a népszerűsége. Az ismertség csökkenése nagy valószínűséggel összefüggésbe hozható az általános választói kedv romlásával, a párt- politikai kérdésekben bizonytalanok számának erőteljes szeptemberi növekedésével. A lista első felében továbbra is a kormánypártok vezető politikusai helyezkednek el, az utolsó öt helyen pedig az MDF, a KDNP és az FKGP vezetői találhatók. Az elmúlt havi csökkenés mostani kiegyensúlyozásaként Kuncze Gábor előrelépett,s második legnépszerűbb politikusként szerepel a listán, 69 ponttal, két ponttal megelőzve a negyedik helyezett miniszterelnököt. Harmadik helyen Keleti György található, népszerűsége az előző havihoz képest 5 ponttal nőtt, ekképp elérve saját országos pontszámát, mely egyébként ebben a hónapban változatlan maradt. Békési László pontszáma további 4 ponttal csökkent, az országos eredményeknél nagyobb mértékben. A hónap két legmarkánsabb pontszámmódosulása a Független Kisgazdapárt két vezető politikusának személyéhez kapcsolódik. G. Nagyné Maczó Agnes már előző hónapokban is emelkedő népszerűsége további 7 ponttal növekedett, ellentétben az országos stagnálással. A személyével kapcsolatos jelentős véleményváltozások valószínűleg az országgyűlési közvetítésekkel magyarázhatók,amelyekben nem annyira pártpolitikusként, hanem sokkal inkább egy fontos közéleti funkció viselőjeként, parlamenti alelnökként jelenik meg. Torgyán József népszerűsége szintén figyelemre méltóan, 6 ponttal növekedett, s ebben az országrészben meghaladja saját országos átlagát. Az adatfelvétel ideje: 1994. szeptember Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves megkérdezés. A megkérdezettek száma: 1000 fő, akik az egész országot képviselik, ebből 334 fő a nyugati országrész lakosságát reprezentálja. Alapsokaság: 18 éves és idősebb állandó nyugat-magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár. Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele korcsoport, nem és a lakóhely típusa szerint megegyezik. A népszerűségi pontszám 0-tól 100-ig terjedhet, ahol a 0 pont nagy ellenszenvet, a 100-as nagy rokonszenvet jelent.
