Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-11 / 280. szám
1994. október 11., kedd Közélet üj Dunántúli napló 9 Ismét „nagy fa” előtt a kistelepülések önkormányzatai Segítség nélkül nem megy Sok településre, így Belvárdgyulára is megérkezett a gázvezeték Elengedi-e az elektromos művek a tartozásokat? A kikapcsolás 2000 forint Az előrelátással rendelkező szakemberek már közel négy évvel ezelőtt a riasztócsengő gombjához nyúltak. Kiszámítható volt ugyanis, hogy az önállóvá vált kistelepülések önkormányzatainak számos olyan feladattal kell majd megbirkózniuk, amelyek megoldására egészen egyszerűen képtelenek lesznek. Ennek okai közül csak kettőt említsünk: szakértelem és pénz hiánya. Önkéntes társulás Mielőtt az önkormányzatok neheztelni kezdenének - kétségessé tett teljes körű szakmai fel- készültségük miatt -, egy elnagyolt „térképvázlat” Baranyáról: 302 település, 417 000 lakos, 202 községben 500-nál kevesebben élnek. A tanácsi igazgatás utolsó évében - 1990-ben - a megyében 83 önálló, vagy közös községi tanács működött. Különösen a városkörnyéki rendszerek kialakulása után vált egyértelművé, hogy az egyes igazgatási ügyek szakszerű ellátására a kistelepülések nem képesek szakembereket alkalmazni. Ha lett is volna erre megfelelő anyagi fedezet - de nem volt -, folyamatos, szakvégzettségük- nek megfelelő munkával nem tudták volna őket ellátni. Maradt az a megoldás, hogy a helyi tanácsok egyes ágazati feladatok ellátásához szinte folyamatosan igényelték és igénybe is vették a megyei tanács különböző osztályainak segítségét. Ezt persze lehet a minőség és a hierarchia szempontból kommentálni, ehelyett azonban a tény a jelen közigazgatási képlete: 1991-ben 302 önkormányzat alakult meg. A tanácsi rendszer a múlté, ám ezzel együtt az is gyorsan kiderült, hogy a megyei tanács létszámának gyors és drasztikus csökkentése miatt nem lesz mód a megszokott segítségnyújtásra. Az egyik lehetséges megoldás már 1991. elején felmerült: az önkormányzatok társulása, ami zökkenőmentessebbé teheti az átállást, az önkormányzatok felmerülő szakmai gondjainak segítését, mégpedig a feladat- és helyismerettel rendelkező még meglévő néhány szakember további foglalkoztatásával. Mára már kiderült: az egy-két polgár- mester részéről felhozott kifogás - hogy ez a gyakorlat káder- és hatalomátmentés — alaptalan volt. A cáfolatot a Baranya Megyei Önkormányzatok Társulása Hivatala adta meg az elmúlt négy évben végzett munkájával. Ha a társult községek ezt nem működtetnék, messze nem ott tartanának a kistelepülések, ameddig eljutottak. Igazából két adat jelzi, hogy milyen fajsúlyú munkát végeznek a hivatal munkatársai, ahol két csoport dolgozik: az igazgatási és a gazdasági-műszaki. Ma a társult települések száma 232, az induláskor a hivatal létszámát 15 főben határozták meg. Jelenleg már a szó szerint erőt meghaladó igénybevétel miatt kettővel többen vannak - a társulás közgyűlése döntött így idén tavasz- szal -, de még így is meghökkentő: ennyien dolgoznak 232 településnek, mégpedig a lako- sonkénti fizetett hozzájárulási díjért bármely szolgáltatást kérni lehet tőlük, különdíj fizetése nélkül. A hivatal működésének hasznosságát, fontosságát talán az jelzi legjobban, hogy a társulást 151 település hozta létre, ma már azonban - mint említettük - 232 község csatlakozott. A négy év alatt mindössze három „szállt ki”. A szervezet megalakítását követően gyorsan kiderült: a friss önkormányzatok elsősorban tanácsokra szorulnak, illetve konkrét segítséget kémek. Érthető ta- pasztalanságuk. Az önkormányzatoknak bonyolult és teljesen újszerű feladatokkal is szembe kell nézniük. Gondoljunk például a környezetvédelemre, az adó- és pénzügyekre, az egyházi ingatlanok visszaadására, a közös intézmények önkormányzatok közötti tulajdon-megosztására, a menekültekre, a honosításra, speciális anyakönyvi ügyekre - koránt sem teljes a felsorolás. Ami pedig a konkrét segítséget illeti: döntően a közlekedést, a vízellátást, a területrendezést, építészeti munkákat érintette. Messze nem csak a hivatal működésének eredményeként, de meghatározó közreműködésének köszönhetően az utóbbi években igen jelentős fejlesztések valósultak meg Baranyában. A Megyei Közgyűlés által létrehozott megyei útalapból 120 millió forinttal támogatta a községek belterületi útjainak kiépítését. Ennek teljes lebonyolítását a hivatal végezte: 56 községben 300 000 négyzetméter aszfalt- burkolat készült el. A végeredmény: 94 százalékos kiépítettség, s ez a megyék közötti ösz- szehasonlításban is előkelő helyet ad Baranyának. Emellett több száz pályázatot készítettek a hivatal munkatársai járda-, kerékpár- és összekötőút építéséhez kiírt támogatás elnyerése érdekében. A sikert hozó elbírálást követően ugyancsak a hivatal munkatársai végezték a munkák lebonyolítását minden költségtérítés nélkül. Megemlítünk még egy látványos sikert. Négy évvel ezelőtt a megye 153 községében nem volt egészséges vezetékes ivóvíz. 1995 végére - a szakemberek „ritmusérzéke” szerint - valamennyi településen lesz. A társulás hivatala a pályázatok elkészítéséhez, illetve a vízművek építéséhez adott igen jelentős szakmai segítséget. Tegyük hozzá: a Megyei Közgyűlés 43 olyan településnek biztosított vezetékes ivóvíz megépítését célzó pályázat elkészítéséhez pénzügyi támogatást, amely ön- kormányzatoknak még a tervek elkészítéséhez sem volt pénzük. Kistérségi együttműködés Mindent összevetve aligha túlzó a következtetés: igen eredményes négy évet zárt a Baranya Megyei Önkormányzatok Társulása. Ennek az időszaknak a munkái meghatározóak voltak a kistelepülések felzárkóztatásában. A társult települések javaslata alapján már a következő időszakra készülnek. Várható, hogy és ennek első szervezeti jelei már megjelentek Baranyában is - döntő lesz a kistérségi együttműködés, mert ugyancsak „nagy fa” előtt állnak a települések. A cél a szennyvíz, a földgázellátás megoldása, a csapadékvizek elvezetése, összekötő utak építése. Nem valószínű, hogy a társulás hivatalában dolgozó szakemberek terhei akár csak egy cseppnyit is csökkennének. Mészáros Attila Jövőre emelkednek az energiaárak. Bár a kormány gondoskodni fog a rászorulók, az alacsony jövedelműek támogatásáról, bizonyára akadnak majd, akik képtelenek lesznek kifizetni az energiaszámláikat. Sokuk esetében nem csak a számlát kell törleszteni, hanem az évek óta felhalmozódott tetemes tartozásokat és azok kamatait is. Hogy ebből az ördögi körből ki lehessen lépni, - megkérdeztük dr. Székely Csabától, a Budapesti Elektromos Művek aligazgatójától: úgy, ahogyan a legnagyobb vállalatokat és bankokat szanálták - elengedték a tartozásokat -, nem volna-e célszerű szanálni a lakosságot is?- Mindenekelőtt tudni kell, hogy a legalacsonyabb jövedelműek általában minden körülmények között kiegyenlítik a számláikat. Az a kisnyugdíjas, aki megtanulta a keveset is beosztani, inkább nem eszik, de fizet. Tapasztalataink szerint az adósaink többsége inkább nemtörődömségből nem fizet, mások pedig lumpen életmódjuk miatt tartoznak.- Elengedhetnék valamilyen módon ezeket az adósságokat?- Nem, mert a Budapesti Elektromos Művek, mint gazdálkodó szervezet alkalmatlan szociálpolitikai feladatok ellátására. Az adósság elengedése a lakosságot nem ösztönözné takarékosságra.- Ha az adós nem fizet, három hónapos türelmi időt kap, azután kikapcsolják az áramot. Ez is pénzbe kerül. Ki állja például ennek a költségeit?- A kikapcsolás átlagosan kétezer forintba kerül, ezt is az érintett számlájára terheljük és a követeléssel együtt, bírói úton behajtjuk.- Gyakran előfordulnak az ilyen esetek ?-Nem, mert a lakosság számára a háztartási energiák közül a villany az egyik legfontosabb, szinte nélkülözhetetlen. Méltányossági alapon részletfizetési kérelmeket mi is támogatunk. Az 1 300 000 budapesti fogyasztó közül csak nagyon kevesen jutnak el az utolsó fázisig, a kikapcsolásig. Úgy tudom, vidéken is hasonlóak a tapasztalatok. Akar László, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára:- A lakosság közüzemi díjtartozásainak „szanálását” a magam részéről sem támogatnám. Nem tudok elképzelni olyan szempontokat, amelyek alapján valakinek elengedhetnék a tartozását, másokét pedig nem. De ha meg is tennénk, ez megint odavezetne, hogy a fogyasztók újra nem fizetnének, hiszen joggal remélnék, hogy ha már egyszer elengedték a tartozásukat, majd elengedik máskor is. Egyedül az önkormányzatoknak volna módjuk mérlegelni, kinek a tartozását vállalják magukra és kiét nem. De ezt a „csatát” a lakosságnak ott, helyben kellene megvívnia. R. Papp Ágnes Már az apró ormánsági településeken is elkészült a vezetékes vízrendszer, a szakemberek szerint 1995 végére minden településen lesz egészséges ivóvíz Läufer László felvételei Melyik Európa? Budapesten történelem születhetett Nehéz európai történelmet csinálni Budapesten. Mert amikor fővárosunkban tárgyaló asztalhoz ülnek az európai együttműködés és biztonság szervezetének 52 tagállamát képviselő diplomaták, óhatatlanul felvetődik a kérdésmelyik Európáról szólnak majd a diplomaták és csúcs-politikusok döntései? A megváltozott világ egyetlen valóságos szuperhatalma, az USA továbbra is a NATO-ban látja a biztonság döntő elemét. Az Európai Unió arra törekszik, hogy Nyugat-Európa érdekeit hangsúlyozva Brüsszelből integrálja az egész kontinenst. Közép és Kelet-Európa volt szocialista országai egymással is versengve, visegrádi négyekként és Közép-Európai Kezdeményezésként próbálkoznak sajátos érdekeik érvényesítésével az európai integrációk kereteiben. Oroszország a FÁK laza közösségének élén, új birodalom magjaként szeretné visszakapni korábbi súlyát, s - érthetően - nem rajong egyetlen más, Európa szűkebb-tágabb összefogását szolgáló szervezet nagyobb befolyásáért sem. Mi marad akkor annak a közösségnek, amelynek születése Helsinki jelképéhez és egy más történelmi korszakhoz kötődik, ma pe'dig a történelem legkülönösebb Európáját tömöríti: a kanadai Vancouvertől Kazahsztánon át a Csendes-óceáni Vlagyivosztokig? A felelősség, hogy az EBEÉ a világ egyetlen szervezete,amely - túlnőve Európán - az északi földteke transzkontinentális érdekképviselőjévé nőheti ki magát. E három kontinensnyi világnak pedig mérhetetlen problémát kell megoldania együtt, hogy legalább látótávolságba kerüljön a biztonság és együttműködés megálmodott céljához. S ha ehhez csak egyetlen lépéssel is közelebb visznek az elkövetkező hetek diplomáciai agytomái, Budapesten mégis csak történelem születhet. Kocsis Tamás Enyhít-e az enyhítés? Belgrádban már nem köszönti üdvrivalgás az érkező repülőket, mint szerdán, amikor - az ENSZ által elrendelt embargó-intézkedések okozta kényszerszünet után - ismét megindult a nemzetközi forgalom. Több más területen is enyhébb szankciók sújtják a belgrádi vezetést: megkezdődhetett a tengeri kompközlekedés, engedélyezett a kulturális és sportkapcsolatok ápolása, vagyis Kis-Jugoszlávia legalább részben ismét bekapcsolódhat a normális nemzetközi vérkeringésbe. Enyhítés vagy enyhülés? Úgy tűnik, mindkettőről szó van. A világszervezet illetékesei, s a délszláv polgárháború lezárása ügyében évek óta közvetítő diplomaták valószínűleg abban reménykednek, hogy a szankciók enyhítésével esély nyílik a véres boszniai konfliktus enyhülésére is. Bíznak abban is, hogy a Biztonsági Tanács által elfogadott száz napos átmeneti periódus közelebb viheti a válság rendezéséhez a szembe nálló feleket. Próbaidőszak? A megnevezés pontos: ezúttal csakugyan arról van szó, hogy Belgrád egyfajta türelmi időt kapott. Ha a bő három hónap alatt sikerül meggyőzni a külvilágot, hogy békeszólamai nem üres frázisok, s a maga részéről komolyan veszi a testvérharc befejezésének sokszor hangoztatott szándékát, akkor számíthat az embargó további, fokozatos oldására. Komoly tétje van tehát az előttünk álló száz napnak: leteltét csakugyan enyhülés és a szankciók további enyhítése követi-e? Nem kétséges, hogy a külvilág érdeke, s benne a miénk - a sikeres próbaidő. Sz.G. Elmondja a főszerkesztő Hogyan készül az új TV-Híradó?- Van ám a szekrényben rendes ruhám, öltönyöm is! Ha kell, gyorsan átöltözöm -mentegető- dzik Beden János rövidnadrágban, pólóban és tornacipőben a TV Híradó főszerkesztői szobájában. - A zegzugos folyosókon, a dobozok, a ládák és az emeletek között könnyebb így mozogni a televízió épületében. Reggel fél kilenctől az esti Híradó végéig tart a „műszak”. Öltönyben kibírhatatlan lenne.- A Híradó a maga hárommilliónyi nézőjével a legnagyobb példányszámú „napilap”, mégis kevesen ismerik készítésének kuI lisszatitkait, szakmai fogásait.- Tudtommal nincsenek is küI lönleges szakmai trükkök, illetve én nem láttam még olyan újságíró iskolai tankönyvet, amelyben a híradó készítés tudománya le lenne írva. Bevallom őszintén Angliában, a BBC Híradó stúdiójában kétszer jártam, onnan azért loptam néhány ötletet. Onnan ered az új főcím és a háttér megkomponálása is.-Hogyan készülnek az adások? Ki dönti el, hogy mi kerül a műsorba?- Ma még folyamatosan változik minden, hiszen egyik napról a másikra csöppentünk bele magunk is ebbe a munkába. Reggel egy rövid megbeszéléssel kezdődik a nap, ekkor döntjük el, ki hová megy forgatni. A napi szerkesztő állítja össze a műsort. A választásnál elsődleges szempont az érdekesség. Nincs kőbe vésett politikai vagy állami protokolláris követelmény. Amitől pedig egyértelműen elzárkózunk: az a reklám.-A Híradó az utóbbi évek egyik legtöbbet támadott és vitatott műsora volt. Próbálnak-e Önre is valamilyen hatást gyakorolni a különböző politikai erők?- Nem. Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy kinevezésem előtt a pártok elfogadtak engem. Természetesen ennek szellemében, korrekt módszerekkel igyekszünk szolgáltatni a híreket.- Ezt tükrözi az is, hogy a nyugati hírműsorokhoz hasonlóan a műsorvezetők rezzenéstelen arccal, véleményt tükröző mimika nélkül beszélnek?- Nekünk nem az a dolgunk, hogy véleményt fűzzünk az eseményekhez. Egy grimasszal tönkre lehet tenni dolgokat.- Összesen hányán ‘dolgoznak a szerkesztőségben ?- 194 státuszunk van. A 28 régi szerkesztő és riporter közül hárommal próbálkozunk, a többiek nem dolgoznak, de kapják a fizetésüket. Tudtommal a televízió vezetése más területen igyekszik majd feladatot találni a számukra. A most foglalkoztatottak többsége külső munkatárs, a rádiónál vagy másutt vannak főállásban.- Várható-e, hogy a jövőben a híradó kevésbé lesz főváros-centrikus?- A vidék valóban hátrányban van. Szeretnénk a jövőben a helyi televíziókkal is szorosabb kapcsolatot kiépíteni éppen annak érdekében, hogy a vidéki események is nagyobb arányban szerepeljenek. Németh Zsuzsa * 4 * •1 b
