Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-10 / 279. szám

8 üj Dunantüli napló Közélet 1994. október 10., hétfő Vannak nem, vagy alig ismert hősök . . . Lányok, asszonyok a szabadságharcban A Nobel-hét küszöbén Ma kezdődik az idei No- bel-díj évad. Ma az orvosi, holnap a közgazdasági, szer­dán pedig a fizikai és a kémiai Nobel-díj kitüntetettjeinek nevét ismerheti meg a világ. A sor pénteken folytatódik a Nobel-békedíj odaítélésével. Az irodalmi Nobel-díjra pá­lyázóknak azonban a jelek szerint még türelemmel kell lenniök - a stockholmi No­bel-díj bizottság október 5-ig még nem tűzte ki ugyanis az irodalmi Nobel-díj odaítélésé­nek napját. Az idén a Nobel-díjakat egyenként hét millió svéd ko­ronával (mintegy 930 000 dol­lárral) jutalmazzák. Ahhoz, hogy a jövő héten a világ megismerhesse a kitün­tetettek nevét, több száz szak­értő nyolchónapos munkájára volt szükség. És ezt a munkát mindvégig a legszigorúbb ti­toktartás övezte. Az egyes bi­zottságok tagjain kívül senki nem ismerhette meg sem a je­löltek nevét, sem pedig a díjak odaítélésének konkrét kritéri­umait. Alfred Nobel csupán annyit kötött ki, hogy nem le­het tekintetbe venni az illető nemzeti hovatartozását és minden esetben az arra leg­méltóbbat kell jutalmazni. Minden egyes díjjal külön bi­zottság foglalkozik. A jelölési határidő minden évben február elsején lejár és ezt követően választják ki a bizottságok a beérkezett jelölések közül a 15-20 „legesélyesebbet”. Nem mindenki terjeszthet elő azon­ban jelölést - ez a megtisztel­tetés fenn van tartva a No- bel-díjasok'nak, különböző egyetemek professzorainak; szervezeteknek és az odaítélő szervek által erre esetenként felkért személyeknek. Végül az egyes bizottságok a díjakat odaítélő szervezet - a Svéd Királyi Akadémia és a norvég parlament (storting) Nobel-díj bizottsága - elé terjesztik ja­vaslataikat. Ezután születik meg a végleges döntés - nem ritkán csak néhány órával a dí­jazott nevének ismertté válása előtt. A legfőbb elv az egy­hangúság, többségi szavazás­sal hozott döntés nem fordul elő. Hírügynökségi jelentések szerint az irodalmi Nobel-díj odaítélése körül feltehetően heves viták folynak az illeté­kes bizottságban. A DPA stockholmi tudósítása szerint a legesélyesebbnek Antonio Lobo Antunes portugál író tű­nik, de az esélyesek közt emlí­tik még honfitársát, Jósé Sa- ramangót is, csakúgy mint a belga Hugo Claest, vagy az észt Jaan Krosst. Az AP stockholmi tudósítása mellet­tük az esélyesek közé sorolja Konrád Györgyöt és az ír Se­amus Heaneyt is. Az idei Nobel-díjakat is - mint minden évben - decem­ber 10-én adják át ünnepélyes keretek közt Stockholmban, il­letve a Nobel-békedíjat Osló­ban, amint azt a díjat megala­pító Alfred Nobel végrendele­tében meghagyta. Vasúti óriás Cseh többlet Vajon hány nő, asszony ra­gadott fegyvert 1848-49-ben? A kérdésre, jóllehet a témának van némi irodalma, aligha válaszol­hat pontosan a történettudo­mány. Hiszen tudjuk, akadtak nemcsak seregtesteket kisérő. markotányosnők, de férfi módra helytálló lány- és asszonysze­mélyek is a szabadságharcban, karddal a kezükben. Akikről e sorokkal szeretnék megemlékezni, gyerekkorom alföldi kisvárosában. Mezőhe­gyesen született és nevelkedett. Pfiffner Paulinának hívták. Mi­előtt azonban róla szólnék, nem maradhat említetlenül a hires ménesbirtok egykori római ka­tolikus lelkésze, Gonzeczky Já­nos sem, akinek emléktáblája ma is ott látható hajdani temp­loma falán. Né Gonzeczky paptanár volt egy kassai gimnáziumban, majd ka­tonalelkész lett. Évekig Milá­nóban császári katonák lelki gondozásával foglalkozott. In­nen került Mezőhegyesre 1844-ben, a II. József alapította s akkor már több, mint fél év­százada eredményesen működő jeles királyi ménesbirtok kato­nai állományához. Munkálko­dása idején épült s avatták fel a helyiség szép klasszicista vo­nalú templomát. A lakosság, mondhatni teljes gészében a ménesbirtok polgári és katonai alkalmazottaiból s hozzátartozóikból állt - a mé­nes pedig osztrák katonai in­tézmény volt. 1848 eszméi, a Kossuth kormány utasításai passzív ellenállásra találtak az osztrák érzelmű tisztikarban, míg a méneskatonák, nagyob- bára magyarok és csehek, lel­kesedtek a szabadságért. Szá­mos katona és lóápoló Kossuth zászlója alá állt. Föltehető, hogy ebben a mezőhegyesi ka­tonalelkész is lelkesítette a füg­getlenség kivívásáért harcra je­lentkező mezőhegyesi honvé­deket. Templomában imádko­zott a magyarok győzelméért; kihirdette a detronizációt.s a szószékről olvasta fel a Nem­zeti Kormány kiáltványát. A bukás után azonnal letar­tóztatták s a pesti Újépületbe vitték. Felségárulás miatt előbb kötél-, majd golyóáltali halálra ítélték. Az ítéletet 1849. októ­ber 8-án végre is hajtották. 45 éves volt. Né A szabadságharc névtelen katonáinak, honvédhuszárainak tettei közé méltán sorolhatjuk Mezőhegyes szülötte, Pfiffner Paulina, a hős honvédlány bátor helytállását, nem mindennapi életét, halálát is. Paulina 1825-ben született Pfiffner Félix méneskari fő­hadnagy és Müller Terézia má­sodik gyermekeként. A fölcse­peredő lány, bizonyára a szülők óvatos nevelőhatására is, ma­gyarságában önérzetes, érzé­keny fiatallá vált. Följegyezték róla, hogy már gyermekkorá­ban szívesen forgatta a kardot, kitűnő céllövő volt. Egyszer szülei estélyt adtak a ménespa­rancsnok tiszteletére, ahol egy, a magyarokat pocskondiázó osztrák katonaorvost nyilváno­san és erélyesen rendreutasított. Fellépéséből botrány lett, apját büntetésből Galíciába helyez­ték át. Pfiffner Paulina, akkor­tájt már sudár szép fiatal lány, nem követte a családot. Pesten a Nemzeti Színházhoz szegő­dött színészetet tanulni, ám fel­lépései nem hoztak sikert. Egy Erdélybe induló vándortársu­lathoz csatlakozva férfiruhát öl­tött, s Ligeti Kálmán néven sze­repelt. Amikor kitört a szabad­ságharc, maga is a fegyverrel küzdő honvédek sorába lépett. S mivel tökéletesen beszélte a németet, a bécsi légiónál je­lentkezett sorozásra. Itt nem ismerte senki, s kérésére - szép, daliás termetére való tekintettel is - mentesítették az orvosi vizsgálat alól. Nemsokára csa­patát Erdélybe, Bem seregébe vezényelték. Ligeti Kálmán honvéd magatartásával nem­csak bajtársai szeretetét, meg­becsülését szerezte meg, de pa­rancsnokai figyelmét is magára vonat. Bármilyen harci felada­tot elvállalt s példásan teljesí­tette is. Nem ismert lehetetlent. Alig másfél hónapon belül ti­zedessé, majd őrmesterré lép­tették elő. Többször megsebe­sült, első alkalommal a lábszá­rán. A nagyszebeni kórházban Pfiffner Paulina ápolták 6 hétig. Hadnaggyá lép­tették elő visszatérve csapattes­téhez. Egy vállalkozáson, ismét sebesülten, váll-lövéssel, fog­ságba esett. Osztrák ellenőrzés alatti területen szállították kór­házba. Itt, a körülményekre való tekintettel, a kórház pa­rancsnokának szigorú diszkré­ció mellett, fölfedte kilétét. Ügye a hadseregtábomok elé került, aki egy járőr kíséretében édesapjához indította útba. A szabadságharc bukása után apját nyugdíjazták. A család az Arad megyei Pécskára költö­zött, ahol az ismét Ligeti Kál­mán nevet fölvevő Paulina a Bach-korszak idején sehol nem érezhette magát nyugodtnak. Több Csanád vármegyei köz­ségben is megfordult, s amikor végre egy Medgyes(egyháza) nevű faluban már viszonylag biztonságban érezte magát, utolérte az önkényuralmi be- sugórendszer... Egy családi összejövetelről csendőrök vitték Gyulára, ahol börtönbevetették. Apja próbálta megmenteni. Kérésére lányát, női mivoltának megállapítására orvosi vizsgálat alá akarták vetni. Erre azonban nem került sor, mivel Paulina - kijátszva a börtönőr katona éberségét - ka­rabélyát megkaparintva szíven lőtte magát. Rendőrségi utasí­tásra Gyulán, a mai Szenthá­romság temető keleti szegélyé­ben hántolták el 1853. szep­tember 30-án. A gyulai nép 1887-ben köz­adakozásból hősi életéhez méltó emlékművet emelt Pfiff­ner Paulina maradványai fölé. Wallinger Endre Az amerikai Union Pacific Corporation vasúttársaság rész­vénycsere keretében 3,4 milli­árd dollárért meg akarja vásá­rolni a Santa Fe Pacific Corpo­ration céget. Amennyiben a fú­zió megvalósul, az Egyesült Ál­lamok legnagyobb vasúti társa­sága jön létre. Az Union Pacific számításai szerint a Santa Fe csoporttal áhított fúzió révén az új vasúti konszern vagyona megközelítené a 15 milliárd dollárt. Az új vasúti óriáshoz 42 ezer kilométer vonalhálózat tar­tozna, alkalmazottainak száma 43 ezer fő lenne. A cseh kormány az idén nem engedi meg az év végére kelet­kező költségvetési többlet „szétosztását”, hanem átvezeti azt az 1995. évi költségvetés bevételi oldalára - mondta Jan Kalvoda miniszterelnök-helyet­tes. Ivan Kocámík pénzügymi­niszter szerint június végére kö­zel 8 milliárd koronával halad­ták meg a bevételek a kiadáso­kat. „Ez csak átmeneti többlet, amely nem a várakozásokat meghaladó költségvetési bevé­telekből, sokkal inkább a kiadá­sok lassabb végrehajtásából ered” - tette hozzá Kalvoda. A Gonzeczky-emléktábla Hazai pályán - méltó eredmény Ötletparádé Ifjú Szél István egyik győztes munkája Lefújták a versenyt. Előre ki- gyakorolt, előnyös pózba vág­ták magukat a modellek és szo- borszerűen megmerevedtek. Hajrögzítők jellegzetes illata keveredett az izgalom verejté­kével. Vibrált a feszültség: va­jon mit ítél a zsűri? Ide még egy leheletnyi lakk, ott azt a tincset kell okvetlenül megigazítani még utoljára, lopva. Mert itt ké­rem minden hajszál számít. Nemzetközi a mérce. A Top Hair, a világ legnagyobb fod­rász-szaklapja is fölvette naptá­rába, milyen esemény várható Pécsett szeptemberben. Noha idén csupán másodszor hirdették meg a Pécsi Nagydíj és az ifj. Rónai László emlék- versenyt, a két évvel ezelőtti megmozdulás jó híre a nemzet­közi megmérettetések közé emelte a mostanit, amely most már kibővült a kozmetikusokkal is. Akárcsak a sportban, a szép­ségszakmában szintén fokozott erőfeszítésre ösztönzi a helybe­lieket a hazai pálya. Rajthoz állt a Hesz-stúdió, a Rendczki és az Alexity szalon, több szövetke­zet versenyzője a megyéből. A legnépesebb csapat azonban idősebb Szél István szakér­telme, lelkesedése és buzdító példája köré sorakozott fel. Jöt­tek Pécsváradról, Szekszárdról, Szigetvárról, hogy a pécsiekkel együtt vasárnaponként edzést tartsanak. Pusztán az a tény, hogy felnőttek és tanulók még az ünnepnapjukat sem sajnálták feláldozni a szakmai tökélete­sedésért, már fontos eredmény­nek számít. Ám a kilenc fős, ütőképes gárda tizennyolc díjat és helyezést söpört be. Ifj. Szél István fölényesen nyert a férfi- fodrász kiírások minden kategó­riájában, és övé ”A legjobb pé­csi férfi versenyző” különdíja is. Munka- és edzőtársa, Kovács Mónika pedig „A legjobb pécsi fodrásznő” címmel dicsekedhet. A példakép sarkallta az utánpót­lást. A négy Szél-tanuló mind­egyike az első három közé ve- rekedte magát a különböző számokban. Pedig volt kivel versengeni. Ötvennégy felnőtt és negyvenöt tanuló zsonglőr­ködött a fésűkkel, ecsetekkel. A kozmetikusok mozgósí­tója, Szentklárainé Göttli Ibolya sajnálkozik és bizakodik:- Nekünk most csak egy ha­todik helyezésre futotta, dehát ez az első szárnypróbálgatá­sunk. Hiányzik a versenyrutin. Két év múlva talán bejutunk az első három közé. A kozmetikusok mérkőzése a határon túlra nem terejdt ki egyelőre. ígéretes viszont, hogy az „egyszerű” utcai kikészítések mellett látványos ötletparádét vonultattak fel. A fáraó és fele­sége bőrükre pingálva viselték a „ruhájukat”. Szemet gyönyör- ködtetetett a „négy évszak” több alakos kompozíciója és át­ütő sikert aratott a „Pénz”, női sminkben „elbeszélve”. A kameválian jó hangulatú szakmai rendezvényre tíz kül­földi autóbusz hozta a verseny­zőket drukkereikkel Németor­szágból, Ausztriából, Horvátor­szágból és Szlovéniából. Buda­pestről jöttek legtöbben a ma­gyarok közül, de jól szerepeltek a szegediek, békéscsabaiak, rácalmásiak is. Kétezer ember nyüzsgött a tükrök közé húzott védőkordon, meg a falak men­tén felállított bemutató és áru­sító pavilonok között. Fennaka­dás egy szál se. Hogy miért? Mert már hónapokkal korábban megkezdődött a szervezés. Ul­rich Tibomé, a Pécsi Ipartestü­let munkatársa fogta össze az előkészületeket. Levelezett, szállást csinált, szponzorokkal tárgyalt. A „finisben” aztán egy emberként fogott össze a pécsi fodrász-kozmetikus szakosztály és társadalom. Mindenre gon­doltak. Megteremtették ott helyben a pénzváltás lehetősé­gét, igényes büfét varázsoltak, vendégeket fogadtak és kisér- gettek, tolmácsoltak. Ez az ösz- szekovácsolódás is az „ered­mény” rovatba írható, ha föl­tesszük a kérdést: mit hozott a konyhára ez a verseny? Profitot persze nem. De ráfizetést sem. Mérce viszont, hogy kinyitották a bukszáikat olyan világcégek, mint a Stella, ■ Schwarzkopf, Anaconda, no meg- a Wella, amely sziporkázó műsorral tölt- töte ki a verseny vége és a zsűri döntésének megszületése kö­zötti időt. Megtelt a lelátó, ami­kor kezdetét vette a bravúros hajvágó és fésülési bemutató, anyagismereti tájékoztatással egybekötve. Hogy milyen üzleti számítás húzódott meg mö­götte? Világos. Egy ilyen ese­ményre a szakma krémje megy el. Azok, akik fejlődni akarnak, lépését tartani a fodrászat és kozmetika forrdalmian új anya­gaival. A legbusásabb „bevé­telt” azonban a közönség hoz­záértő szeme könyvelhette el. Fényképezőgépek is megörökí­tették szorgalmasan a színeket, formákat, ötleteket, amelyek azután a napi munkában hasz­nosíthatók.- Minden várakozáson felüli a siker - dől hátra a székén elé­gedetten Hesz János, az egyik fő szervező. - Egyetlen kis szépséghiba akadt. A verseny védnöke, akinek tiszte lett volna átnyújtani a Pécsi Nagydíj ser­legét, a polgármester akadá­lyoztatva volt. Rezes Zsuzsa Mátis Brigitta és műve: a Négy évszak t

Next

/
Thumbnails
Contents