Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-08 / 277. szám

1994. október 8., szombat A mai nap új Dunantüli napló 3 Az átlag veszélyei Sokat romolhat Baranya megye foglalkoztatási helyzete a jövőben A nyári hónapok elmúltával szeptemberben közel 13 ezer alkalommal többször (55 ezer 16-an) keresték fel az ügyfelek a Baranya Megyei Munkaügyi Központ irodáit. Csekélyebb mértékben (253) ugyan, de nőtt a nyilvántartott munkanélkü­liek száma (23 372) is, aminek eredményeként a munkanélkü­liségi ráta az egy hónappal ko­rábbival (13,3 %) szemben 11,4 százalékra emelkedett - álla­pítja meg a központ legfrissebb statisztikája. A regisztrált munkanélküliek összetétele kis mértékben válto­zott. A munkát keresők több mint egyharmada, közel egyötöde be­tanított munkás, és sajnos ilyen irányban mozdult a szellemi fog­lalkozásúak aránya. Ha mérsékel­tebb ütemben is, de tovább folyta­tódott a pályakezdő fiatalok szá­mának növekedése is. A munkaügyi kirendeltségekre bejelentett betöltetlen álláshelyek száma (1511) nem változott számot tévőén, az egy évvel ko­rábban regisztráltnál viszont je­lentős mértékben (233) több. A bejelentett munkahelyek közel felére szakmunkásokat várnak, és mindössze egy tized az igény a szellemi munkaerő iránt. Területi­leg is meglehetősen nagy a kü­lönbség: a legtöbb (1 136) állást Pécsett, a legkevesebbet (7) Szentlőrincen tartják nyilván. Mindezt figyelembe véve Ba­ranya megyében minden tizen­ötödik munkanélkülire jut egy munkahely. Ez az arány kicsit jobb (11) a szakmunkások, vi­szont lényegesen rosszabb a szel­lemi foglalkozásúak körében. A legtöbb munkanélküli válto­zatlanul a takarító, tehergépko­csivezető, adminisztrátor, portás, géplakatos, élelmiszerbolti eladó és kőműves szakmákból kerül ki, a legtöbb állást viszont a szabó, varrónő, vájár, segédvájár, cipő­felsőrész-készítő és kesztyűs szakmákban kínálják. Érdekes képet mutat a munkahely-kínálat területi megoszlása. Pécsett és körzetében vájárt, segédvájárt, varrónőket, szabókat, bőrruha-ké­szítőket, kesztyűsöket, cipőfelső­rész-készítőket és takarítókat, va­lamint mentőtiszteket, mentőápo­lókat keresnek tömegesen. Kom­lón szabó és varrónők iránt van nagyobb igény, mohácson ugyancsak varrónőt keresnek többet, míg a többi körzetből nincs tömegesen jelentkező mun­kaerőigény. Az országos adatokkal egybe vetve Baranya megye munkaerő­piaci helyzete átlagosnak mond­ható. Annak ellenére is igaz ez a megállapítás, hogy míg az elmúlt hónapban országosan csökkent a regisztrált munkanélküliek száma, Baranyában addig enyhe növekedés tapasztalható. Me­gyénknek az infrastruktúrálisan elmaradott Ormánságon kívül pil­lanatnyilag nincs a klasszikus ér­telemben vett más válság góca, néhány foglalkoztatási „időzített bomba” azonban ketyeg a tér­ségben. Szigetváron a mezőgaz­dasági és feldolgozóipari nagy­foglalkoztatók felszámolásával, ellehetetlenülésével nincs olyan munkáltató, amely nagyobb számban lenne képes fölszívni a munkanélkülieket. Komlón napja­inkban még nem tragikus a hely­zet, ám a viszonylagos nyugalom úgy múlhat el, ahány nappal köze­lebb kerülünk a szénbánya beí­gért bezárásához A közeljövő Pécs és térsége számára is tartogathat egy foglal­koztatási traumát. A kormány ok­tóber végén tárgyalja újra a me­cseki uránbányászat sorsát. Egy esetleges bezárásról szóló döntés a szakemberek szerint sokkal ko­molyabb válságot eredményez­hetne, mint korábban, amikor megvoltak a megfelelő források a leépítés levezénylésére. A hosszútávú prognózis azért elkeserítő, mert a felsorolt nehéz­ségek mellett nem mutatkozik olyan ipari vagy mezőgazdasági ágazat, amely hatékonyan enyhít­hetne a várható gondokon a me­gyében. Kaszás E. Zeneoktatás Beszélgetés Gy. Vass Agnes fó'iskolai docenssel szakmai örömöt okozzak a tanít­és pénzhiány Gy. Vass Ágnes pécsi otthonában Fotó: Läufer László Gy. Vass Ágnes hegedűmű­vészt az idei tanév kezdetén kine­vezték a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola Pécsi Tagozat vo­nóstanszéke vezetőjének, ahol harmincöt növendékkel kilenc ta­nár foglalkozik. Tanításról, ter­vekről beszélgettünk.- Szívügyemnek tekintem a fő­iskolai oktatást még úgy is, hogy főállásban a Pécsi Szimfonikus Zenekarnál dolgozom. Az a munka olyan megterhelést jelent, hogy egy ideig gondolkodtam, jó lesz-e ez így. Nem is elsősorban nekem, hanem a tanszéknek, hogy a sok elfoglaltságom mellett tudom-e olyan szinten csinálni, ahogyan elvárható.- Milyen feladatok adódnak a kinevezés után? Kell-e változtatni valamin?- Én ezt a változtatás szót nem szeretem. Kísért engem gyerek­korom óta, ugyanis ahány hege­dűtanárhoz kerültem, annyi mondta ugyanazt, hogy akkor most átállítalak, megváltoztatunk mindent, amit eddig tanultál. Mert minden rossz, az lesz a jó, amit most tanulunk. Úgy gondolom, hogy a jót meg kell tartani, és nem szabad elvetni. Meg kell, hogy mondjam, nagy elánnal vetettem be magam a tanításba, magam sem hittem, hogy ennyi energiám lesz rá. Ugyanis egyik gondolat hozta a másikat. Az első szem­pont természetesen az, hogy ványaimnak.- Mi lehet ez?-Például az, hogy ha ingyen nem is, de olcsóbban járhassanak a Filharmónia hangversenyeire, féláron vehessenek bérletet. A Pécsi Szimfonikus Zenekar hangversenyeire pedig ingyenes belépőt kaptak, természetesen ez a kedvezmény valamennyi főis­kolai hallgatóra vonatkozik. Blázy Lajos karnagy úr - aki a főiskolán a zenekart vezeti és kamarazenét tarnt - segítségét kértem ahhoz, hogy a Pécsi Nemzeti Színház előadásait látogathassák gyereke­ink, s ugyanezt kértem Balikó Tamás igazgató úrtól is. Fontos ugyanis, hogy a hallgatóink ne le­gyenek csőlátók, s bemehessenek esetleg egy drámai előadásra is.- Es bemehetnek?- Zenés darabokra egészen biz­tosan, s bízva az igazgató nagy­vonalúságában, remélem, hogy prózaira is.- Milyen tervei vannak a tan­széknek?- Nagyon szeretném, ha a jö­vőben is vendégül tudnánk látni nagynevű professzorokat, a hall­gatók ugyanis rendkívüli módon igénylik. Erre volt már példa a múltban, hiszen tartott már itt kurzust például Zsigmondi Dénes, Howard Williams vagy Ruha Ist­ván. Sasváry Attila igazgató úr esetleg igazgatói szünettel is tá­mogatná, ha meg volnának a kö­rülmények ehhez.- Mi hiányzik?-Mint kiderült, az iskolának semmilyen anyagi forrása nincs erre a célra. Tehát vagy pályázat­tal lehetne pénzt szerezni, vagy szponzort kellene találni. Abban reménykedem, hogy ebben a nagymúltú városban, ahol oly sok ember szereti a zenét, s talán olyanok is, akiknek esetleg lehe­tőségük adódik arra, hogy támo­gassanak minket. Természetesen nem hatalmas összegekről lenne szó, csak arról, hogy egy ven­dégművészt vendégül tudjunk látni, meg tudjuk fizetni a közre­működését. S ez nemcsak a főis­kolának jelentene sokat, hanem a város polgárainak is, hiszen egy nyilvános hangverseny minden­kinek élményt okozna.-Milyen rendezvényei lesznek a főiskolának az idei tanévben?- Novemberben lesz a Művé­szetek Házában a zenekarunk első hangversenye. Rendezünk egy vonósversenyt. S bár semmi köze a személyemhez ennek, de a Gyermán-verseny elnevezést kapta, féljem halálának ötödik év­fordulója alkalmából. Március ötödiké körül lesz, rangos zsűri­vel. Nemcsak pénzdíjak lesznek, hanem a különböző helyezettek órákat vehetnek neves művészek­től. Cseri László Futnak a képek Mindenki világos, mondja Lao-ce,csak én vagyok sötét. A lélek és az intellektus titka évezredek óta foglalkoztatja az embert, s a költészet is gyakran alámerül a benső homályba. A romantika óta előtérbe kerültek a pszichikai és szellemi kórese­tek, századunkban például se szeri se száma az elmegyógyin­tézetben játszódó műveknek. A téma, akár a fészkére szálló ka­kukk, a szórakoztató művészet­ben is otthonra lelt, s ha babér- koszorút nem is, de egy szál vi­rágot Algernon is kapott. Most pedig Mike Figgis Mr. Jones című filmje, ez a giccsbe hajló érzelmes románc, ismét arról tanúskodik, hogy Hollywood egyelőre nem óhajt szabadulni a téma bűvköréből. A bárányok továbbra is hallgatnak, s amikor a producerek nem találják meg az esőembert, hát egy egyszerű kedélybeteg is megteszi. Mr. Jonesról nagyon keveset Mr. Jones repülni készül tudunk meg. Ez még nem lenne olyan nagy baj, csakhogy a ke­zelésével megbízott pszicholó­gusnő sem derít ki róla nálunk többet. Csak annyit, hogy zseni és csodagyerek volt, hároméves korában Mozartot játszott, s ti­zenkét éves korára kiolvasta a világirodalmat. Rajong a mu­zsikáért, ami onnan világlik ki, hogy botrányt okoz egy koncer­ten, mivel nincs megelégedve a karmester tempóértelmezésé­vel. Maga is írt egy-két szimfó­niát, s volt egy szerelme, aki ennek dacára elhagyta. Mert Mr. Jones elkezdett repülni. Ilyenkor ácsnak álcázva magát mindig felmegy egy háztetőre, kiáll az eresz legszélére, karjá­val szárnyaló mozdulatokat tesz, s várja, hogy valaki le­szedje. Ezt a mutatványt a fil­men kétszer megismétli. El­végre nemcsak hegedűsöké a háztető. Mr. Jones, mint a fentiekből kitűnik, mániás depresszióban szenved. Ezért olykor kirob­banó erő, felfokozott tettvágy és jókedv jellemzi (ilyenkor szo­kott repülni indulni), máskor vi­szont lélekborulat szállja meg, s bénító letargia gyötri. Mr. Jones mindezzel együtt, nagyon rokonszenves, sőt „sármos” ember, ami nem cso­dálható, hiszen a Micsoda nő! című filmből ismert Richard Gera játssza. Beléje is szerel- mesedik a pszichológusnő an­nak rendje és módja szerint, amiből újabb konfliktusok tá­madnak, s újabb repülés .. . Egyébként Richard Gere tényleg jó: látszik, hogy alapo­san tanulmányozta a megjelení­tésre szánt esetet. Kapkodó beszéde, ideges gesztusai, szétszórt tekintete szemléletesen érzékeltetik a be­teges eufóriát, s ugyanilyen hi- hetően adja az összecsuldásokat is. A téma is fontos és elgon­dolkodtató, tudjuk, milyen so­kan szenvednek ebben a beteg­ségben. Jungtól pedig arról is értesültünk, hogy a pszichiáter és az ápolt kapcsolata miféle emberi mélységeket rejthet. Hát akkor meg mi a bajom Mr. Jonesszal? Semmi egyéb, csak az a tengerparti séta kéz a kézben, miközben a pajkos hullámok líraian mossák a fö­venyt, meg a doktornő éjszakai merengése lágy zongorafuta­mok kísértében, továbbá az a csók az esőben, miközben öm­lik a zápor és patakzanak a könnyek, no és az egymásra ta­lálás a nagy repülés szárnycsa­pásait követően az utolsó ké­peken, és így tovább. Mert ezek bizony érzelmes és válsá­gos közhelyek. Ez a téma viszont mértéktar­tást, visszafogottságot, befelé fordulást és finom jelzéseket kívánt volna, nem pedig har­sány közhelyeket. Nagy Imre A posta világnapja Az Egyetemes Postaegyesü­let 1969-es tokiói kongresszu­sán határozta el, hogy október 9-ét a postaforgalomban dolgo­zók világnapjává nyilvánítja. Az Általános Postaegyesületet (ké­sőbb Egyetemes Postaegyesület - UPU) 120 éve, 1874. október 9-én alapították a nemzetközi postaszolgálat összehangolása és fejlesztése érdekében. A 22 alapító ország között volt Ma­gyarország is, s hazánk a szer­vezet valamennyi kongresszu­sán képviseltette magát. Az UPU megalapítása 120. évfordulójának köszöntésére egyébként a múlt hónapban a Magyar Posta bélyegsorozatot és bélyegblokkot jelentetett meg. A bélyegsor 19 forintos címlete az ÜPU elődjét alapító Heinrich von Stephan német bi­rodalmi posta-vezérigazgatót, a sorozat 35 forintos címlete pe­dig az alapító okiratot aláíró Gervay Mihály országos posta-főigazgatót ábrázolja. Az Egyetemes Postaegyesü­let - amely 1948-tól az ENSZ szakosított intézménye, s jelen­leg 187 tagországa van - fennál­lása óta sokat tett azért, hogy a nemzetközi postaszolgálat min­denféle politikai diszkrimináció­tól mentesen végezze feladatát. A Postaegyesület feladata a nemzetközi postai szabályok megalkotása, illetve tökéletesí­tése, valamint az új postai szol­gáltatások bevezetésének előse­gítése. A nemzetközi szervezet egyik vezérelve, hogy „a posta nem ismer határokat”, s ezen elv gyakorlati megvalósítása teszi lehetővé, hogy a postai külde­mények akadálytalanul eljussa­nak a címzettekhez szerte a vi­lágon. Az UPU ötévenként világ- kongresszuson vitatja meg a postaforgalom időszerű kérdé­seit, a legutóbbi, XXI. kong­resszust idén ősszel tartották Szöulban. A háromhetes ta­nácskozáson résztvevő szakem­berek főként azokról a szerve­zeti változásokról tárgyaltak, amelyeket a szövetség rugalma­sabb szervezetté alakítása érde­kében dolgoztak ki. A magyar postások szintén tanácskoztak az idén: a XIV. Országos Postás Konferenciát augusztusban tartották Debre­cenben. A rendezvényen a 43 ezer hazai postai dolgozó képvi­seletében mintegy háromszázan vettek részt, s ott voltak a szlo­vák, a kárpátaljai és az erdélyi postások képviselői is. A részt­vevők áttekintették, hogy az el­múlt években az ország politi­kai, gazdasági és társadalmi szerkezetében bekövetkezett változások milyen átalakulási folyamatot eredményeztek a magyar postai szervezetben. Vé­leményt cseréltek arról is, hogy a piacgazdaság diktálta ver­senyhelyzetben miként fejleszt­hetők tovább a postai szolgál­tatások. Egyébként az egész világon az UPU által rögzített szabályok szerint bonyolítják a nemzet­közi levélpostai forgalmat, s te­vékenységének köszönhetően egységes a küldemények kicse­rélésének rendje, a továbbítás, az átrakás, az okiratok kitöltése és a díjszabás megállapítása. Az UPU elvárja tagállamaitól, hogy bármely országban felmerült akadály - például háború, vagy sztrájk - esetén a környező or­szágok postai szervei vegyék át a bajba jutott posta feladatait, s ha kell, kerülő utakon, de min­denképpen biztosítsák a külde­mények megérkezését. Az UPU az országok kö­zötti kétoldalú megállapodá­sokat is csak akkor engedé­lyezi, ha a szerződés nem el­lenkezik az Egyetemes Posta­egyesület szabályaival. Az UPU nemrégiben határozat­ban sürgette viszont Észak- és Dél-Koreát, hogy a lehető leg­rövidebb időn belül indítsák meg a postai küldemények forgalmát egymás között. Kovács Tamás A Pécsi Rádió hétvégi műsoraiból Szombat délelőtti „Jó pihe­nést!” című magazint ezúttal Kovács Zoltán szerkeszti és a következőkkel ajánlja a hallga­tók szíves figyelmébe. A kul­túra és a sport dominál majd a műsorban, így az alábbi téma­körben beszélgetést hallhatnak majd Nicolas Pasquaet-\al a Pécsi Szimfonikusok vezető karmesterével, Méthé András pécsi belsőépítésszel, akiknek egy Baranyában alkotó német üvegművésszel nyílt közös kiál­lítása a héten, Pécsett, a Szent István téri kisgalériában és Jung Zseni fotóművésszel, akinek ki­állítását „A nő bája, bűvölete két dimenzióban” címmel ajánlja a vele beszélgető ripor­ter a hallgatóknak. Sporttémáink között szólunk a válsághelyzetben lévő több baranyai sportegyesületet sújtó jelenlegi pénzügyi szabályo­zókról, melyekről Czerpán Ist­ván, a PVSK ügyvezető elnöke beszél, és kétszer is kapcsoljuk élőben URH-s kocsinkat a Me- csek-rallyt, ahol a pécsi Ran- gáék akár abszolút bajnoki címet is nyerhetnek. Egy politikus-portré is szere­pel a műsorban: Erdős André volt ENSZ-nagyköveté, aki je­lenleg a külügyminiszter helyet­tes államtitkára. Várhatóan pén­tek délelőtt egy olyan fiatalok­kal kapcsolatos esemény lesz Baranya megyében, aminek tár­sadalmi hatásairól vélhetőleg még sokáig beszélni fognak. E „titokzatos” eseménysorozat, mely a törvényesség határát sú­rolja, csak a tervezett témák kö­zött szerepel a szombat délelőtti magazinban. Ki vagyok én? - teszi fel a kérdést a két műsorvezető Laci és Robi a szombati délután 3 és 4 között jelentkező 100-as fak­torban. Az önismeret fontos do­log ugyanis és akár reális képet is festhetünk magunkról, ha ki­töltünk egy reális tesztet. A 200 kérdés megoldása után pedig ráébredhetünk a magunk való­ságára. Erről is szól majd az adás, és megismerkedhetünk a gyorsíró világbajnokkal is, aki elárulja titkait. Már a jelző kivá­lasztása is nehéz amikor azt ku­tatjuk, hogy milyen helyzetben vannak Magyarországon, az „azonos neműeket kedvelők”. Szóval a társadalom tudja-e to­lerálni ezt a fajta másságot. Er­ről beszélgetünk a század fe­nyegető betegsége, az AIDS tükrében. Volt egyszer egy vidéki ze­nekar, akik Szegedről indultak el. A banda neve: Kelet, vagy ha így jobban tetszik EAST. Mi történt velük a nemrégiben megtartott nagysikerű budai koncertjükig. Koszits Attila ze­nei szerkesztő Móczán Péterrel az együttes vezetőjével találko­zott. Az elengedhetetlen „Kandi-mikrofon” ismét fel­borzolta a járókelők idegeit és figyelmét, de hogy mi volt a ha­jat égnek állító kérdés, az ma­radjon titok egészen szombatig a 100-as faktor legújabb adá­sáig. A vasárnap a kívánságműso­roké ismét a Pécsi Rádióban: délelőtt fél 9-től 10-ig Lenk Irén teljesíti a hallgatók levélben ér­kezett kéréseit a Szerkesszünk együtt! című népszerű műsor­ban, míg délután 3-tól 4-ig a te­lefonos üzenetrögzítő kíván­ságműsor szól a Somogyvári Valéria-Tuczay József műsor­vezető-zenei szerkesztő páros jóvoltából. ► « A. h *>

Next

/
Thumbnails
Contents