Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-05 / 244. szám

1994. szeptember 5., hétfő ( Külföld uj Dunantüii napló 11 Kiszámíthatatlanul kiszámítható? Balladur francia miniszterelnök: Többsebességű Európa Lassan két éve, hogy az új amerikai elnök megígérte: meg­fékezi a Bosznia elleni szerb ag­ressziót és felelősségre vonják a bűnösöket. Utóbb megígérte a szórnál i népirtás megfékezését, a haiti diktatúra felszámolását, a nyomást Kínára az emberi jo­gok érvényesítése érdeké­ben,majd a szabadságot a kuba­iaknak. S mi történt? Határaink­tól délre a helyzet egyre rosz- szabb, Szomáliából dolguk vé­gezetlen kivonultak az amerikai katonák, a változatlan haiti ter­ror ellen menekülők nem kap­hatnak menedékjogot Ameriká­ban - és legújabban a kubaiak sem. Kína tekintetében pedig Washington először erősítette meg nyilvánosan is a régi gya­korlatot: az emberi jogok meg­sértésétől függetlenül fejlesztik a máris igen széleskörű gazda­sági kapcsolatokat. Van-e egyáltalán kidolgozott, következetes világpolitikája a Clinton-kormánynak? Van. Egyik - sajátos - alapelve, hogy a belpolitika érdekeinek rende­lik alá. Másrészt Clintonék nyilvánosan kimondták: mint­hogy ma az immár egyetlen szuperhatalom sem képes a vi­lág minden problémájának megoldására, csak akkor lép fel, ha sikert remélhet. De elég-e ez a világnak? S milyen következménye lehet az idei amerikai kongresszusi vá­lasztásokra, s a már nem is oly távoli 96-os elnökválasztásra annak, hogy a 12 év után első demokratapárti elnök alatt je­lentősen csökken az USA nem­zetközi szerepe és tekintélye? Ami biztos: a világ kiszámít­hatatlannak érzi a számára oly fontos amerikai külpolitikát. S ennek a következményei is ki­számíthatatlanok lehetnek. Heltai András A mostari kísérlet - pusztulás után A kísértetváros német polgármestere Tizennyolc esztendőn át ve­zette közmegelégedésre a tar­tományi jogokkal bíró Bréma városát Hans Koschnick, a né­met Bundestag szociáldemok­rata képviselője, aki azt ter­vezte, hogy az októberi Bundes- tag-választások után visszavo­nul a politikától. Négy évtized­del ezelőtt ő volt az akkori Nyugat-Németország legfiata­labb képviselője, s hatvanöt éves korára már csaknem min­den fontos tisztséget betöltött. A mostani kérésnek azonban nem tudott ellenállni: elvállalta életének talán legbonyolultabb, de mindenképen legveszélye­sebb feladatát. Újra polgármes­ter lesz, de nem Németország­ban, hazai pályán, hanem a Bosznia-Hercegovina-i Mos- tárban, amelynek közigazgatá­sát két esztendőre az Európai Unió vette át. A békeidőben 130 ezer la­kosú város nyugati részét horvá- tok, a keletit bosnyák muzul­mánok lakják. Ez utóbbit in­kább csak lakták, mert a kiégett romok közötti halotti csend kí­sértetvárost idéz. A Neretva fo­lyó annyiszor megfestett és megénekelt híres hídját elso­dorta a háború vihara, s Kosch­nick, kétszáz tagú stábjával, a két városrész határán levő Erő szállóból próbálja a várost életre kelteni. A joviális, társaságot kedvelő brémai-mostari polgármester minden lépését a német GSG kommandó marcona tagjai vi­gyázzák. Ami nem véletlen: Koschnick máris halálos fenye­getések tucatjait kapta. Az Eu­rópai Uniótól két évre négymil- liárd forintnak megfelelő pénzt bocsátanak rendelkezésére, eb­ből kell(ene) békés szigetet te­remteni a háborgó boszniai ten­gerben. Egy tudósitó a világ leglehe­tetlenebb feladatának nevezte megbízatását. Talán nem is túl­zott sokat. . . Réti Ervin Legalábbis egy ideig el kell fogadni egy „több sebességgel” ha­ladó Európa koncepcióját, megőrizve egy kemény és működő­képes magot, amelynek tengelyében a német-francia viszony áll - fejtette ki a Le Figaro hasábjain Edouard Balladur francia miniszterelnök, aki első ízben nyilatkozott ilyen részletességgel a francia külpolitikáról. A kormányfő felvázolta azt, hogy az elkövetkező tíz évben Franciaország milyennek sze­retné látni Európát. Párizs szá­mára az Európai Unió (EU) csak egy szakasz, és nem a vég­cél. Az EU-nak törvényszerűen ki kell egészülnie, ami módosu­lásokkal jár. A francia kormányfő három­szintű Európát rajzolt fel. En­nek első szintjén gazdasági szervezet áll, magába foglalva az EU valamennyi tagországát, beleértve az újonnan érkezőket is, amelyek közül jónéhánynak hosszabb-rövidebb átmeneti szakaszt kell megjárnia. Mindez egy hatalmas piac lenne az 1992-ben megrajzolt alapokon, közös külpolitikával, bizton­ságpolitikával. A második szint a EU egy szűkebb köre, amelynek tagjait szorosabban felépített katonai és monetáris rendszer köti ösz- sze. Ennek kialakítása már jó úton halad. A legszélesebb körben egész Európáról van szó beleértve azokat az államokat is, amelyek egyelőre még nem tagjai az EÜ-nak, és persze azokat is, amelyek még hosszú ideig nem is lesznek azok. Velük is ki kell építenünk egy szervezetet a dip­lomáciai és biztonsági együtt­működés terén a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokon túlmenően. Ez az Európai Együttműködési és Biztonsági Értekezlet (EBEÉ) célja, és ezt a fórumot kell elsősorban és ha­tékonyan kihasználni - véleke­dett Balladur. Arra kérdésre, elfogadható lenne-e a határok megváltoztat­hatósága, a francia miniszterel­nök kifejtette: ha ez megtör­ténne annak igen súlyos követ­kezményei lennének. Nyomá­ban csak még súlyosabb és még nehezebben megoldható prob­lémák születnének. A demokra­tikus rendszerek általánossá vá­lása, a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása, valamint az európai kontinens jobb meg- szerveződése révén a határprob­lémáknak csökenniök kell - vé­lekedett. A francia kormányfő szerint a többsebességű Európa máris létezik. A tizenkét te k tizenhatra való kiegészülése, majd a ke­let-európai országok csatlako­zása szükségszerűen evvel jár, mégha időlegesen is. A európai építmény az európai nemzetek szolidaritásán alapszik tiszte­letben tartva nemzeti létüket és eltérő sajátosságaikat. A miniszterelnök felrajzolta azokat a területeket, ahol az EU-nak előre kell lépnie és le­szögezte, hogy késlekedés nél­kül elő kell készíteni a kelet-eu­rópai országok felé való nyitást, és a velük való kiegészülést. Mindez tíz évre elég feladatot ad, eközben azonban meg kell őrizni az EU-ban egy szilárd és hatékony magot. Ez lesz többek között az 1996-os kormányközi konferencia legfőbb feladata is. Az egykori Jugoszlávia nem­zetei közül továbbra is a szer- bek rendelkeznek a legtöbb ka­tonával és fegyverzettel, s az is a szerbek mellett szól, hogy szinte teljes mértékben a szer- bek közül került ki a korábbi jugoszláv néphadsereg tábor­noki állománya - írja a Borba. A belföldi és külföldi forrá­sokra hivatkozó elemzés szerint az utóbbi hónapokban ugyan valamelyest csökkent a szerbek fegyverzetbeni fölénye; a harc­kocsik számát tekintve azonban négyszeres, a tűzerőben kétsze­res, a repülőgépnél pedig több mint tízszeres fölényben vannak ellenfeleikkel szemben. A londoni Stratégiai Tanul­mányok Nemzetközi Intézeté­nek adatai szerint a boszniai muzulmánok 110 ezer, a bosz­niai horvátok 50 ezer, a horvá- tok pedig 110 ezer katonával rendelkeznek, míg a boszniai szerbek 80 ezer, a krajinai szer- bek 50 ezer, Jugoszlávia had­erői pedig 125 ezer katonát tar­tanak fegyverben. A horvátok és a muzulmánok összesen 215 harckocsival ren­delkeznek, míg a boszniai, kra­A szerbek ereje jinai, illetve a jugoszláv hadse­reg 1170 tankot mondhat a ma­gáénak. A Borba azt is megállapítja, hogy az erősödő boszniai mu­zulmán hadsereg legnagyobb gyengéje a tisztikar gyengesé­gében rejlik: a muzulmán egy­ségek képesek ugyan helyi sike­reket elérni, de egyelőre képte­lenek összpontosítani haderejü­ket nagyobb szabású támadások végrehajtásához. Ugyancsak gátolja a muzul­mánokat, hogy szinte alig van kapcsolat az egyes egységek között, s emiatt nem jöhetett létre olyan hadsereg, amely az egész köztársaság területén ké­pes lenne fellépni. „Ha a muzulmánok nem ala­kítanak ki egységes haderőt, amely nem csak egy falu vé­delmére alkalmas, akkor sem­mit sem fognak elérni” - mondta a boszniai ENSZ-erők egyik brit tisztje. Rövid távon a fegyverszállí­tási zárlat feloldása sem jelen­tene jelentős változást; az új fegyvereket rendszerbe kell állí­tani, s addig - kihasználva az ENSZ-erők minden bizonnyal bekövetkező távozását - a szer- bek ellentámadásba lendülné­nek. ENSZ-források szerint a szerbek két fronton támadná­nak: egyrészt Kelet-Hercegovi- nából észak felé indulva elvág­nák az Adriai-tenger partját és Közép-Boszniát, valamint Sza­rajevót összekötő útvonalat, másrészt pedig elfoglalnák a ke­let-boszniai muzulmán területi beékelődéseket, Gorazdét, Ze- pát és Srebrenicát. A szerb előrenyomulást - ál­lítják a kéksisakosok - a NATO repülőgépei sem tudnák megál­lítani, mivel szárazföldi tűzve­zetők hiányában nagy lenne a veszélye annak, hogy a gépek polgári létesítményeket rom­bolnának le. Politikai kislexikon Berlini Napló -1945-1994 Szeptember 8-án lezárul egy korszak Berlin életében: kivo­nul a szövetségesek utolsó ka­tonája. 1994 szeptember 9-én, 49 év után először virrad fel majd olyan nap, amelyen nem állomásoznak többé idegen egységek Berlinben, az egysé­ges Németország fővárosában. Az oroszok parádés búcsúz­tatását Jelcin elnök és Kohl kancellár jelenlétében augusz­tus 31-én tartották meg a Trep­tow nevű városrész szovjet em­lékműve előtt, míg az amerika­iak, britek és franciák utolsó díszszemléjét szeptember 8-án a Brandenburgi kapunál cso­dálhatja meg a lakosság. A nagyszabású ceremónián a német vezetőkön kívül részt vesznek vezető nyugati politi­kusok is. Berlin II. világháború utáni korszaka még a főváros kapitu­lációja (május 2) előtt, 1945 április 28-án megkezdődött, amikor Berzarin tábornokot kinevezték városparancsnokká. Az előzetes megállapodásnak megfelelően - thüringiai terü­letekért cserében - az év nya­rán elfoglalták saját szektorai­kat az amerikaiak, angolok és franciák. A hidegháború éleződő lég­körében a szovjetek két évvel később beszüntették részvéte­lüket a közös városparancs­nokságban, és 1948 június 24-én megkezdődött a város nyugati felének blokádja. A szovjet katonai irányítás lezárta a földi közlekedési lehe­tőségeket, hogy teljesen elszi­getelje Nyugat-Berlint. Vála­szul az amerikai és brit légierő megteremtette a szakadatlan utánpótlást biztosító légihidat, s a blokád megszüntetéséig (1949 május 12.) így oldották meg a legszükségesebb szállí­tásokat. 1949 október 7-én Berlin ke­leti felét az akkor megalakult NDK fővárosává nyilvánítot­ták. 1958 november 27-én a szovjetek ultimátumban köve­telik a nyugati szövetséges csapatok kivonását a városból, majd 1961 augusztus 13-án az NDK kormánya megépíti a Ke- let-Berlint a város másik részé­től elválasztó, hírhedté vált ber­lini falat, hogy megakadályoz­zák a tömeges szökéseket a vá­rosból. 1963 június 26-án hangzott el németül Kennedy elnök ne­vezetes mondata: „Én berlini vagyok!” Az 1972 június 3-án a város státuszáról négyhatalmi megál­lapodás született, amely sok vi­tás kérdést rendezett a két vá­rosrész kapcsolataiban meg­könnyítette a berliniek életét. Már a világpolitikai változáso­kat jelezte Ronald Reagan 1987 június 12-en elhangzott felszólító mondata a Branden­burgi kapunál: „Gorbacsov úr! Bontsa le a falat!” Válaszát - szólásmondásba burkolva - a szovjet elnök-fő­titkár az NDK vezetőségéhez címezte, igaz két évvel később: „Aki elkésik, azt megbünteti az élet!” 1989 november 9-én, alig néhány héttel az NDK fennál­lásának negyven évét éltető nagyszabású ünnepségek után a kelet-berlini lakosság megro­hamozta a falat. Az 1990 október 3-án pedig a megvalósult német egységgel hatályát vesztette Berlin négy­hatalmi státusa. Most - alig négy évvel ké­sőbb - parádés takaródét fúj­nak a II. világháború győztes nagyhatalmai, az egykori meg­szállók. Toronyi Attila Gyeplőt Hongkongnak Kína bejelentette, hogy fel­számolja Hongkong önálló tör­vényhozását, amint a brit gyar­mat kínai fennhatóság alá kerül. Az Új Kína hírügynökség jelen­tése szerint 1997. július 1-jén, amikor Kína helyreállítja szuve­renitását Hongkong fölött, eltör­lik a - Chris Patten kormányzó reformjai nyomán kialakult - politikai szerkezetet és újat hoznak létre. A döntést az Or­szágos Népi Gyűlés - a kínai parlament - állandó bizottsága hagyta jóvá, s a lépést azzal in­dokolta, hogy a brit fél a helyi törvényhozás, a városi és kerü­leti kormányzat önkényes felál­lításával megsértette a Hong­kong jövendő berendezkedésé­ről kiadott brit-kínai nyilatkoza­tot, a pekingi parlament határo­zatát, valamint az 1997 utáni Hongkong minialkotmányának tekinthető alaptörvényt. Kettős állampolgárság az olaszoknak Olaszország teljesen megala­pozatlannak tartja, s ezért „meg­lepetéssel és sajnálattal” fo­gadta azt a szlovén vádat, mi­szerint Róma szerződésszegést követ el azzal, hogy lehetővé teszi az olasz állampolgárság ismételt felvételét a Szlovéniá­ban élő volt olasz állampolgá­rok számára. A római külügy­minisztérium közleménye hangsúlyozza, hogy mindössze néhány száz embert érint az ügy, amely semmiképp sem terhelheti meg a kölcsönös bi­zalmat a két ország között. A vádat elutasító válaszban az olasz külügyminisztérium em­lékeztetett: Olaszország egy 1992-ben elfogadott törvény alapján lehetővé teszi a világ bármely pontján élő volt állam­polgárainak, hogy ismét felve­gyék az olasz állampolgárságot anélkül, hogy újonnan szerzett állampolgárságukról le kellene mondaniuk. A kettős állampol­gárság ily módon történő meg­szerzése teljes mértékben meg­felel a nemzetközi gyakorlat­nak, beleértve a szlovént is. Paradicsom­fesztivál Fél évszázada szokásos „pa- radicson-fesztiváljukat” tartot­ták múlt hét szerdáján a spa­nyolországi Bunol lakosai. Az utcai mulatság 20 ezer résztve­vője 120 tonna „gránátot” hasz­nált fel, s a város paradicsom­ban „fürdött”, a kiadós paradi­csom-csaták nyomán. Az utcá­kon folyt a piros lé, s ez a vá­rosnak 3 millió pezetájába ke­rült. A mulatság egy 50 évvel ezelőtti diákcsíny emlékét őrzi, s az egykori esemény egyik résztvevője az 50. évfordulón a városháza erkélyéről intézett beszédet az egybegyűltekhez. Krasznojarszki higanyügy A rendőrök a szibériai Krasznojarszkban elfogták azt a férfit, aki a hét elején azzal fe­nyegetőzött, hogy naponta há­rom kilogramm higanyt önt szét a város iskoláiban, ha nem kap 60 millió rubelt. A tettes az egyik kerületi kapitányság bejá­ratánál helyezett el egy táskát, amelyben az ultimátumot tar­talmazó levélen kívül egy üveg higanyt is hagyott, mintegy kö­veteléseit nyomatékosítandó. A levélben az állt, hogy a fe­nyegetőzőnek nincs mit veszte­nie, mivel két-három hónap van hátra az életéből. A rendőrök a követelt összeg átadásakor el­fogták a férfit, akiről kiderült: 29 éves és semmi baja, azon kí­vül, hogy hitelezői szorongat­ják. A rendőrök a fiatalember lakásának átkutatásakor állító­lag negyven kilogramm higanyt találtak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents