Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-03 / 242. szám

1994. szeptember 3., szombat Kitüntetések új Dunántúli napló 11 Munkáért, tehetségért, teljesítményért Pro Civitate Dr. Romváry Ferenc Pro Civitate Dr. Schmidt Antal Pro Communitate Dr. Nádor Tamás Dr. Romváry Ferenc - mint magát nevezi, így együtt: - mű­vészettörténész-muzeológus, 31 éve dolgozik a Janus Pannonius Múzeum Képző- és iparművé­szeti Osztályán, melynek jelen­leg a vezetője. A „Városért” díj jutalmazottját arról kérdeztem, mi a legfontosabb, amit a váro­sért, Pécsért tett?- Két dolgot ismertem fel. Azt, hogy nincsenek képtárak; másrészt, hogy igény van rájuk. Tehát: képtárak kellenek. Sze­rencsére, ehhez olyan olyan he­lyi vezetőket sikerült megnyer­nem, mint Palkó Sándor és Ta­kács Gyula, akik minden lehe­tetlennek tűnő ötletemet akcep­tálták. így került Pécsre az idők folyamán a Tompa-, a Bedő-, a Kunvári-gyűjtemény, mellyel a pécsi Modern Magyar Képtár nem egyszerűen városi, vagy megyei, hanem egyetemes szintre emelkedett. Ennek az erkölcsi tőkének a birtokában aztán megkísértettem a lehetet­lent, s elmentem Gerlóczy Ge­deonhoz, aki hosszú győzködés után egyezett bele a Csont- váry-kiállítás létrehozásába. Utána sorban születtek az élet­mű-múzeumok, a Vasarely, a Martyn, az Endre Nemes Mú­zeum, később az Amerigo Tot Múzeum, tíz éves munkát köve­tően a Saár utca, Pierre Székely Kőkertje, azaz kiteljesedett a „múzeum utca”, mely a maga nemében a 20. század teljessé­gét igyekszik felvillantani. Én mindig a legmagasabb célokat tűztem magam elé, Csontváry, Vasarely megszerzését, ám emellett a legjobb pécsi művé­szek legjobb alkotásaival is fo­lyamatosan bővítettük a mú­zeum gyűjteményét. M. K. Medikus korában gyermek- gyógyász szeretett volna lenni, szigorlóként a mentőkhöz ke­rült. Akkor hozták létre az uro­lógiai klinikát. Fiatal orvosokat kerestek. Jelentkezett, szak­vizsgázott és 1952-től 1964-ig a klinikán volt, azóta pedig a Pé­csi Egyesített Egészségügyi In­tézményekben dolgozik. Urológiai szakfőorvos. Mun­katársai, betegei szakmai tevé­kenységét és emberi magatartá­sát is példamutatónak minősítet­ték.- A pályám elején még min­den egészen más volt - emléke­zik. - A feltételeink meg a vizs­gálati módszereink is. Kevés volt a szakorvos, rengeteg bete­get kellett ellátnunk. Volt idő­szak, amikor nem csak a város, hanem az egész megye szakellá­tásáért feleltünk. Tudtuk, hogy a betegek félnek az urológustól, hogy amit csinálunk, az nagyon kellemetlen, de nem tehettünk róla. A nyugtatás, egy-egy jó szó viszont sokszor segített. Nem eshetett nehezére, hi­szen első látásra rendkívül jó kedélyű, kiegyensúlyozott em­ber benyomását kelti, akin nem látszik a kor. Pedig közelebb áll a 70. életévéhez, mint a 60.-hoz. Azt mondja, ehhez a derűs nyu­galomhoz a munkahelye is nagymértékben hozzá járul. Szívesen dolgozik, örömét leli a hivatásában. Kényelmes, jól felszerelt a rendelő, kiváló kol­légái, asszisztensei vannak. Magánemberként kertész­kedni, olvasni szeret. Szenvedé­lyéről, a dohányzásról évekkel ezelőtt lemondott, de nem tit­kolja, hogy álmában még gyak­ran rágyújt. „ősrádiós”, hiszen már diák­korában eljegyezte magát az akkor - a 40-es évek elején va­gyunk - még mindig újdonság­nak számító rádiózással. Egész életművét is ez határozta meg, és ebből nőtt ki az, amiért most a városi kitüntetést vehette át: Pécs színházi és zenei életének odaadó és fáradhatatlan ismerte­tése, népszerűsítése.-Tizenhat évesen léptem be először Budapesten a Rádió stúdióinak a világába, és az ott látottak, hallottak, egy életre ra­bul ejtettek. Különösen az addig elszálló emberi és zenei hang megörökítésének a misztériuma volt ez, ami diákkorom óta izga­tott; a hangrögzítés, a kezdetle­ges lemezvágás, amikor még híre-hamva sem volt a magneto­fonnak. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egész életemet a zene töl­tötte ki: a pécsi rádió zenei szerkesztőjeként lehetőségem nyílt arra, hogy ott, de az orszá­gos adókon, vagy az újságok hasábjain is városom zenei éle­tét szolgáljam, hogy bemutas­sam, megismertessem, megszó­laltassam, propagáljam a „mu­zsikáló Pécs” értékeit. Zenei témájú könyveim pedig azt bi­zonyították, Hogy munkássá­gomban sokoldalúan kapcsoló­dott a zene és az irodalom. Szinte egy életen át felada­tomnak tartottam városom zenei múltja dokumentumainak, em­lékeinek a gyűjtését, feldolgo­zását. Életemet akkor érezném teljesnek, ha az általam elkép­zelt tartalommal és terjedelem­ben kerülhetne a zenekedvelők kezébe egész eddigi munkássá­gom összegezéséül „Pécs zenei életének krónikája ”, H. I. Pro Communitate Pro Communitate Pro Communitate Ranga László A célok. Acélok. Acélkemé­nyek. Ranga rangja nő. A kitün­tetéshez tények és remények. Tények, hogy az 1957-ben született Ranga László a pécsi és a magyar autóssport egyik legjelentősebb egyénisége. A hegyi, a gyorsasági és a rali ka­tegóriában eddig huszonhét magyar bajnoki címet szerzett, hatszoros abszolút magyar baj­nok. No, és abszolút tenni akaró ember, aki azzal is tisztában van, hogy ebben az országban technikai sportot űző ember eleddig még nem kapott ha­sonló elismerést.- Ha nem tűz ki az ember célt maga elé, a langyos vízben ma­rad. Mindig állítok célt magam elé, és általában nem tudom tel­jesíteni, akkor leszek „öreg”, ha sikerül ezt megoldanom. Nem szereti a Forma-1 ver­senyeit, vallja be, nem is vá­gyott arra, hogy köröket tegyen meg, mesterségesen kialakított pályán. Inkább a tavak, a völ­gyek, az ismerősen is ismeret­len kanyarok és lejtők. Fel és le. Most hétvégén Miskolcon, a cél az OB-futam megnyerése. Mert, ha nem, nem lehet indulni a San Marino-i EB-futamon. Elérhetetlen a következő cél, mert gátolja egy másik viadal. De jó, ha legalább állomások vannak a cél eléréséhez. Ez olyan sportág, ahol meg­szállottakra van szükség. Az or­szágos bajnoki címért nem jár egy fillér sem, és mindig azon kell gondolkozni, mi lesz a technikával, a műszaki megol­dásokkal, mert fejlődik a világ, és vele öregszünk mi is. Örül a díjnak, és siet, a hét­végén verseny van. Bozsik A Pécsi Erőmű Rt.-ért Emlékérem Csicsók István Dr. Vargha Dezső Végh István A Baranya Megyei Levéltár munkatársa. Olyan hévvel, s e témában való állandó jelenléttel tevékenykedik Pécs múltjának, értékeinek feltárásában, megőr­zésében, ismertetésében, mintha csak igazi tüke lenne. Pedig 1950-ben Sátoraljaújhe­lyen született. Ez az életrajzi adat azonban megtévesztő: csa­ládja - sokadíziglen - Somogy- ból származik. 0 gyermekkorá­tól, 41 éve él Pécsett.- A hagyománytisztelet a csurgói református ősökre ve­zethető vissza. Pécs múltjának gazdagsága ehhez olyan to­vábbi indíttatást adott, hogy csoda lett volna, ha másfelé irányul az érdeklődésem - véle­kedik az örökmozgó városvédő. Elsőként a kórusmuzsikálás a XIX.-XX. századi pécsi törté­nete ragadta meg figyelmét - ebből írta bölcsészdoktori dip­lomáját is - , majd a város tu­dományos, kulturális és közéle­tének prominens személyisége­inek pályáját kutatta. Nekik állí­tott emlékek publikációkkal, tudományos ülések szervezésé­vel, emléktáblák avatásával, ut­caelnevezések kezdeményezé­sével. Munkája legfőbb táma­szának a Városszépítő és Vá­rosvédő Egyesületet tartja, amelynek alapító tagja.- Nehéz is, könnyű is itt a vá­rosvédelem ügyét szolgálni. A lélekszámhoz képest csekély az aktív érdeklődés, s ahhoz mért a közösségi elismerés is. Am mégis mindig összeáll a Csapat a feladat teljesítésére. Pécs múltja pedig valóságos kincses- bánya: még sok előremutató hagyományt lehet és kell is fel­tárni s megmutatni belőle. D. I. Majd 77 évet töltött ugyan­abban az iskolában a most 87 éves Végh István, ebből 60-at tanítással. A Széchenyi Gimná­zium tanára, majd igazgatóhe­lyettese csak 1948 és 56 között volt máshol, mint a Nagy Lajos Gimnázium igazgatója. Büszke is rá, hogy ottani működésének köszönhető többek között a Nagy Lajos Egyetem alapításá­ról készült Gebauer Ernő freskó. A ma is friss szellemű, rendkívül nyitott tanár annak tu­lajdonítja élénkségét, hogy megszállottan képezi magát.- Minden tanárnak homo doctussá kell válnia - mondta. - Csak ha művelt, széles látókörű, tudja kivívni a tanulók elisme­rését, akik fölismerik és tisztelik a tanárban a tudást. Rá talán még hatezernél is több diákja emlékezhet. A hosszú évtizedek alatt úgy látta, a gyerekek nemigen változnak, a diák mindig diák marad. Mára talán szabadosabb, kissé szem­telenebb, de ha a tanár érde­kessé tudja tenni az óráját, ta­nítványa igenis figyelni fog rá. A polihisztor pedagógus 10 tan­tárgyat oktatott, de főként a ma­tematika és a nyelvek szerel­mese. Ma is rengeteget olvas, és hallgatja 1500 darabos hangle­mezgyűjteményét. Emlékei is vaskos kötetet töltenének meg, különösen szeretett városáról, Pécsről, hiszen tanúja volt a pé­csi villamos beindításának, majd leszerelésének. Kitüntetése alkalmával vele örül felesége, 4 gyermeke, 6 unokája és első dédunokája. Maga boldog embernek vallja magát, aki ismét pedagógus lenne, ha újrakezdené. H. I. Gy. A Pécsi Erőmű Rt.-ért Emlékérem Horváth Ernő Magyar Köztársaság Érdemérem Radics Kálmán Csicsók István, a Pécsi Erőmű Részvénytársaság Kő­szénbányájának villamos fő- mémökhelyettese két esztendő­vel ezelőtt, még a felszámolás alatt álló Mecseki Szénbányák állományában az ágazat legma­gasabb szintű szakmai elisme­rését, a „Kiváló Bányász” kitün­tetést kapta. Az ötvenedik éle­tévében járó szakember az idei bányásznap alkalmával a Pécsi Erőmű Részvénytársaságért Emlékéremben részesült. Az egymást követő két rangos el­ismerés arról tanúskodik, hogy tulajdonosuk folyamatosan jól végzi munkáját.- Villanyszerelőként azért választottam a szénbányát, mert jó jövője volt az iparágnak - be­szélt döntése hátteréről a kitün­tetett. - Választásomban az is közrejátszott, hogy a bányánál - hasonlattal élve a tűtől a gőz­mozdonyig - a villamossággal kapcsolatban számtalan speciá­lis, érdekes szakmai kérdés, fel­adat felmerül. A villanyszerelő­től jelenlegi beosztásomig vé­gigjártam a szakmai ranglétrát, és az ágazatban, a szénbányánál eltöltött több mint 30 év tükré­ben el kell mondanom, hogy nem csalódtam választásomban. Jó példa erre mostani munkakö­röm, ahol ugyanúgy foglalkoz­nom kell az energiaszolgáltatás menetével, mint annak költség- oldalával, számítógépes hátte­rével. Éppen ezért szeretnék minél tovább ezen a területen dolgozni, kötődjön az a mély­műveléshez, külfejtéshez vagy a közvetlen villamosener- gia-termeléshez. Az erőmű-bá­nya integráció jó lehetőséget ad számomra ebben. K. E. Bakonynánán már gyerekfej­jel eldöntötte, ő is bányász lesz, akár a szomszédos dudari bá­nyában dolgozó édesapja és a rokonság. Horváth Ernő a tes- tet-lelket próbáló, biztos jövőt és megélhetést kínáló pályát vá­lasztva lett vájártanuló, bánya­ipari technikus és a Mecseki Szénbányák társadalmi ösztön­díjasaként végzett Miskolcon bányaművelő mérnökként. Komlón, a Kossuth bányai gya­korlaton olyan jó szakmai, em­beri közösségbe került, hogy 1977-ben diplomásként oda kérte magát. Végigjárta a szak­mai ranglétrát a termelési olda­lon és a bányamentőknél. A politika a 80-as évek vé­gére elbizonytalanította a me­cseki szénbányászatot is. Benne is felmerült: annak idején jól vá­lasztott? Az életét jelentő Kos­suth bánya bezárásával Zobák következett. Az Erőmű felkéré­sére végül igent mondott. A bá­nyászattól nem tudott, nem is akar megválni. Horváth Ernő tavaly április­tól a Pécsi Erőmű Rt. termelési szakági főmérnöke. A Bá­nya-Erőmű integrációval,a Zo­bák és a külfejtési üzem össze­vonásával létrehozott Kőszén­bánya 2300-2400 emberrel biz­tosítja az erőmű fűtőanyagellá­tását. Az igencsak költséges mélyművelésű bányászat kor­mányhatározat értelmében 1998-2000-ig még biztosan lé­tezik a Mecsekben. S aztán?-Remélem, a komlói társa­immal együtt bányászati szak­emberként megyek majd nyug­díjba - mondja a 43 évesek op­timizmusával. B. M. L. Radics Kálmán már kétszer élte át a szénbányászati szerke­zetátalakítási programot, de még mindig optimista, továbbra is bízik abban, hogy a szénbá­nyászat itt a Mecsek alján még hosszú időn keresztül kenyeret ad néhány ezer embernek. A hetvenes évek közepén az olaj- árrobbanás húzta meg a vészha­rangot az itteni bányák felett, aztán kiderült, mégiscsak jobb a hazai termelés biztonságára ha­gyatkozni, akkor még nagyará­nyú fejlesztésekbe is belefog­tak. A második csapás már na­gyobb sérülést okozott a bá­nyászkodáson, utolsó ments­várként a mélyművelésű aknák közül már csak Zobák tartja a frontot. Több mint 25 évvel ezelőtt döntött úgy, hogy bányászko­dással keresi meg a kenyerét, mindjárt az országos hírű Lovai István vezette elővájó csapathoz került. Aztán, jóval később át­nyergelt az érdekvédelemre, ma is a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezete helyi munkavédelmi bizottságának elnöke.- Régen és most is sokat kell harcolnunk az érdeksérelmek megoldásáért. Most viszont sokkal nehezebben lehet betar­tani a Munka Törvénykönyvé­ben előírtakat. Jobban oda kell figyelni balesetmentes munka­helyek kialakítására, a megélhe­tési költségek alakulására, va­lamint a szociálpolitikai kérdé­sek megoldására. Az emberek is fásultak, érzékenyek, sokan ki­látástalan helyzetben vannak. Nos, a szakszervezetnek ebben van nagy szerepe: a törvények által biztosított jogokat kell be­tartatnia. B. G.

Next

/
Thumbnails
Contents