Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-29 / 268. szám

1994. szeptember 29., csütörtök Városaink üj Dunántúli napló 7 Pécsi körkép Dantei úton „Menj utadon, s ■ ne bánd, hogy mit beszélnek”- tanácsol- tatja magának Vergilius által Dante a Purgatórium V. éneké­ben. Ilyen másra nem tekintő magabiztosággal könnyebb - legalább is egyszerűbb - járni a pokolba vezető utakon is. Dante mesterien választotta meg kalauzait. S nem csak Ver- giliust. Költői önéletrajzában maga írja, hogy 9 éves korában lett szerelmes első látásra a 8 esztendős Beatrice Portinariba. Utána egész életében közelebbi ismeretség híján is őt eszményí­tette nem kevés babért aratva. S amikor a később általa halhatat­lanná tett Beatrice 24 évesen meghalt, Dante levélben tudósí­totta a fejedelmeket, hogy mily szörnyű veszteség érte a vi­lágot. (Aztán megházasodott.) Vajon miként alakult volna a világirodalom sora, ha Beatrice lesz a neje? Ez csak azért jutott eszembe, mert a döntést előké­szítők részéről beátricei elő­nyökkel ábrázoltatott tőkebe- vonásos privatizáció mint meg­oldást és némiképp az a francia „mennyasszony”, akivel a köz­gyűlése egy részvénytársaságba boronálta vízművállalatát. (Amely pedig nem is 100 száza­lékban Pécsé!?) A dantei példát egyébként azoknak szánom, akik eleve ké­telkedtek a „szerelem első lá­tásra” lehetőségében. Lám: volt, van és lesz(?) ilyen. Különben sem pontosan erről, hanem - a képletességnél maradva - arról van szó, hogy a gazdag nagyvi­lági dámának megtetszett a fa­cér legény, kezét kínálva jelent­kezett érte annak „szüleinél”, s ők szerettek bele ennek a házas­ságnak a tervébe. Miközben a hozomány mértékéről, valamint a vőlegény kínosan hullámzóan értékelt képességéiről alkudoz­tak, a kiszemelt hiába is próbált tiltakozni, hogy ő nem látja olyan előnyösnek ezt tervet, túl drágának találja annak árát, ha netán nem válna be minden ígé­ret és remény, s hogy oly fiatal még új státusában: meg sem próbálhatta, konkrét elvárások esetén miként boldogulna egye­dül. Ám érvei kifejtésére a köz­gyűlésben csak az „utolsó szó jogán” kapott lehetőséget. (A színjátékokban (is) ez mindig nagyon drámai jelenet, de már nem befolyásolja a döntést.) Ettől persze ez még lehet egy jó házasság akár 30 évre is. Ä férj papucs volta a kapcsolat tar­tóssága szempontjából szinte praktikus. Mint ahogy szintén az, ha egy terv opponenseit eleve elfogultnak nyilvánítják a terv kiötlői. Csak hát éppen az ő - a helyzetükből is adódóan tel­jesen természetes - elfogultsá­guk - kontrolljához kellett volna az érvek ütköztetése és a független szakértői vélemény. Vagy legalább a javaslat írásba foglalása az ügy cáfolt sürgőssége ellenére is. A szer­ződéstervezetekkel ellentétben annak elolvasására talán lett volna ideje minden képviselő­nek, s nem történik oly malőr, hogy épp az egyik leginkább érintett szakbizottság elnöke számára volt újdonság: az üze­meltető vagyonába egy korábbi döntés alapján nem tartozik bele a közműhálózat. Ám Te csak menj utadon, Közgyűlés...! Dunai Imre Jobban hasznosított tanuszodák Cél: minden gyerek megszerezhesse a vízibiztonságot Úszásra oktatják a kicsiket a Belvárosi Általános Iskolában Az elmúlt két évtizedben a város három tanuszodát építte­tett, amelyek most is önkor­mányzati tulajdonú és fenntar­tású közoktatási intézmények­ben vannak. Ez a három: a Bel­városi Általános Iskola, a Neve­lési Központ valamint a Bánki Donát utcai Általános Iskola uszodája. A város uszoda-hely­zetére jellemző, hogy az utóbbi üzemeltetése 1974-től az idei évig szünetelt, mert megrepedt medencéjét 1993-tól ez év feb­ruár 28-ig tudta csak felújíttatni 14,8 millió forint összegű beru­házással az önkormányzat. Tíz évvel ez előttől kezdő­dően 1990-ig a kertvárosi isko­lák évente mintegy 350 tanuló­val a Nevelési Központban, a város többi iskolájának 3. osz­tályos tanterv szerint haladó ta­nulói - évente nagyjából 1000 gyerek - a Hullám Fürdőben, öt iskola testnevelési osztályaiba járó első és második osztályos tanulók pedig a Belvárosi Álta­lános Iskolában részesültek úszásoktatásban. A tanulók a Hullám Fürdőben és Nevelési Központban alkalmanként meg­fizették a belépőjegy árát. A két iskola 1991-től működ­tetési költségfedezet hiányában már nem tudta a korábbi feltéte­lek szerint tanmedencéjét a vá­rosi koorodinációval szervezett úszásoktatás számára biztosí­tani és tanfolyami bevételekkel egészítették ki üzemeltetési költségeiket. Ettől kezdve - né­hány iskola kivételével - a Hul­lám Fürdőbe jártak a tanulók. Ám az emelkedő árú belépő­jegy, a sátor felállításával és bontásával járó csökkent kép­zési időszak odáig vezetett, hogy az iskolák egy része le­mondott az úszásoktatásról, né­hány pedig pályázati pénzek felhasználásával mentesíti a szülőket a kiadásoktól. A közgyűlés a mostani tanév elején közoktatási bizottsága javaslatára úgy döntött, hogy tanuszodák üzemeltetéséhez mintegy 1,764 millió forintot biztosít az érintett intézmé­nyeknek. Az elfogadott javaslat megállapítása szerint a tanuszo­dák száma és befogadóképes­ségé lehetővé teszi, hogy kapa­citásuk teljes kihasználásával az eddiginél jóval több történjék a közoktatási követelmények tel­jesítése és az egészséges élet­módra nevelés érdekében. Min­den gyereket hozzá kell segíteni a vízibiztonság megszerzéséhez és legalább egy úszásnem elsa­játításához. A pénzügyi fedezet megte­remtésével a Bánki Donát utcai és a Belvárosi Általános Iskolá­ban egész tanévben folyamato­san, naponta 12 és 17 óra között térítésmentesen vehetnek részt a tantervi úszásoktatáson az álta­lános iskolák tanulói, orvosi szűrővizsgálat alapján gyógy- testnevelési órára beosztott 6-18 éves korú tanulók, valamint a mozgáskorlátozottak. D. I. Privatizációra várva Továbbra is a megyeszékhely tervezője kíván maradni a PÉCSITERV 1950 óta - akkor alapították az ország építész-tervezői struk­túrájának újjáalakításakor (vagy létrehozásakor?) - mindinkább egyeduralkodó volt Dél-Dunán- túlon. Ezt a nevében is követte: előbb „csak” Pécsi Tervező Vál­lalat volt, majd Dél-Dunántúli Tervező Vállalat lett. Mindeh­hez jelentékeny magas képzett­ségű szakapparátus járult, és természetesen impozáns szék­ház is, amit a 80-as években - hosszútávú optimizmustól ve­zérelve - még bővítettek is. A PTV illetve a DTV a Pé­csett legtöbbet emlegetett válla­latok egyike volt, s nem is vélet­lenül, hiszen ami évtizedeken át épült ebben a városban, annak a túlnyomó többsége tervként a Rákóczi úti épület irodáiból ke­rült ki, zömmel a seregnyi Ybl-díjas építész munkájaként. Mindez ma már emlék, talán egyre szépülő emlék, hiszen a Rákóczi úti épületben a jogutód Pécsi Tervező és Szolgáltató Rt., vagyis az elődtől átvett néven PECSITERV harmadik­ként tevékenykedik a Centrop- hon és az OTP mellett a tömb hátsó traktusában - és töredék létszámmal. Legszebb napjai­ban - mint a Horváth András főépítész-ügyvezető igazgató­val folytatott beszélgetésből megtudtuk - mintegy 250-en dolgoztak a cégnél, ma viszont mindössze 54-en vannak. Igaz, ez a szűk létszámú gárda gya­korlatilag mindazt a feladatot ellátja, amit hajdan a jogelőd is. Annak idején itt helyben névleg egyetlen konkurencia volt, az azóta már megszűnt BARANYATERV, bár területi A Malomvölgyi úti Szociális Otthon nemrég átadott új szárnyát is a PÉCSITERV építészei ter­vezték Fotók: Müller Andrea villongás soha nem volt közöt­tük: az egyik óvakodott kimenni a megyébe, a másik óvakodott bejönni a városba, így a PE­CSITERV inkább Somogy és Zala megye felé nyújtózott. Ma már az említett egyetlen névleges konkurencia helyett mintegy 20 kisebb - főleg a nagy cégekből kivált szakembe­rekből verbuválódott - magán- tervező céggel kell megbirkózni az alaposan beszűkült piacon. A talpon maradás egyik biz­tosítéka talán a ma is meglévő komplexitás, amiben a város- rendezéstől a szakértői szakvé­leményezésig minden belefér, s ami az elődnél is megszokott volt. A cég egyébként tavaly jú­liusban alakult részvénytársa­sággá a privatizáció első lépé­seként. Á közelmúltban zajlott le két privatizációs pályázat eredménytelen bírálata, ezért az ÁVÜ új pályázatot fog kiírni. Ez némi bizonytalanságot kelt­het, hiszen nem tudni, hogy a majdani új tulajdonos(ok) mit is kívánhat(nak) kezdeni a jelen­tős építészeti hagyományú részvénytársasággal, de remé­lik, hogy „minden marad a ré­giben”. Nagy kár lenne, ha nem így lenne! Bár nem olyan hangsúllyal, mint korábban volt, a PÉCSI- TERV ma is - a nevéhez illően - Pécs tervezője kíván maradni, még hajócskán meg is csappan­tak a hivatalos városi megbízá­sok. Mindazonáltal például a városrendezési tervezésben to­vábbra is tudja hasznosítani év­tizedes tapasztalatait, hogy a szakma egyéb területeiről ne is beszéljünk. A PÉCSITERV építészeinek a keze alól került ki a Malom­völgyi úti Szociális Otthon már elkészült igen igényes bővítése, a Tiborc utcai iskola új, német nyelvi oktatást szolgáló szár­nya, továbbá egy új ÖMV üzemanyagtöltő állomás tervei. Ennek a helyszíne az 58-as út és a Kanizsa Dorottya út kereszte­zésének a déli oldala: emögött kezdik meg a közeli hetekben egy BAUMAX építőa­nyag-áruház építését, s lesz itt egy nagy Ford autószalon is. Hársfai István Pécsett, a Mária utcában egymás után öltenek új ruhát a régi házak. A megszépülő, színpompás homlokzatok, helyrehozott dí­szítmények hangulatossá varázsolták a környéket. Szép példaként említhető a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola épületegyüttese. Müller Andrea Utcai vendéglátás Jó pár éve már, hogy a mediterrán városokhoz ha­sonlóan Pécsett is kitelepül­nek a vendéglők, eszpresszók, büfék az utcára is, hogy a vendégek számát és üzletük - no meg a város - vonzerejét növeljék. A jelenség idén vált általánossá: minden magára valamit is adó vendéglős ezt a gyakorlatot követi. Az utcai vendéglátásra a legtöbb példát Király és a Ferencesek utcájában, vala­mint újabban a a Széchenyi téren találunk. S ezek bevál­tották a hozzájuk fűzött re­ményeket az üzleti hasznot is beleértve, amely annyira nem mellékes, hogy már a Szent- háromság szobor körül is volt a nyáron vendéglátás. Ez persze nem is nyerhette el mindenki tetszését, mint ahogy az sem, hogy a Király utca sarkán létesült új kávé­ház tulajdonosa az ernyő el­helyezése miatt megcsonkí­totta a közterületre kiültetett fa lombját. S noha lebontot­ták már, a Mór utca sarkán lévő vendéglő előtti faszerke­zet is jobb kivitelezést és elhe­lyezést érdemelt volna. Ha már a mediterrán vá­rosokat utánozzuk, akkor ilyesmikre is kellene figyelni. Dr. Vargha Dezső Ma közgyűlés: Pécs Önkormányzatának Közgyűlése ma 9 órai kezdettel folytatja a Városháza nagyter­mében az előző héten megkez­dett ülését. Az előzetes, illető­leg már elfogadott napirenden szerepel többek között a helyi építészeti értékek védelméről szóló rendelet-tervezet, a Hal tér árkádosításának ügye, üzemanyagtöltő állomás létesí­tése a Komlói úton és az 506-os számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanműhelyének létesí­tése. A közgyűlés ülése nyilvá­nos, azon bármely állampolgár jelen lehet. Újabb vértanú-szobor Az Aradi Vértanúk Alapít­vány egy újabb honvéd-tábor­nok, Poeltenberg Ernő szobrát - Tischler Ferenc alkotását - avatja október 6-án 15.30-kor az Aradi Vértanúk útján. Az önkormányzat közgyűlése egyébként a közelmúltban 200 ezer forint támogatást szavazott meg az alapítványnak. „Tubes-Juve Kupa” A Mandulás lesz rajtja és célál­lomása az újabb „Tubes Juve Kupa” tájékozódási túraver­senynek, amelyet október 1-jén 7.30-tól rendeznek meg a Me­cseken. A tubesi új kilátó fel­építése támogatására rendezett verseny tegnap vándorserleget kapott az AGRO Betét és Hitel Bank Rt. Pécsi Irodájától.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents