Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-28 / 267. szám
1994. szeptember 28., szerda Riport üj Dunámon napló 21 A török után nem sokáig - mindössze 45 évig - volt Baranya vármegye megyeháza nélkül, ám a megyeháza annál tovább - kereken 200 esztendeig - volt tisztességes közgyűlési terem nélkül. A megyeháza a mai Papnövelde utcai (akkor Weber gässl.) épületnek a díszes kapuval (készült 1772-ben) ékes szárnya 1731-ben épült, a nyugati irányú bővítés 1886-ban fejeződött be, így vált teljessé az épület, amely ma a megyei múzeumigazgatóságnak ad otthont (vajha visszaköltözhet-e ide valaha is a „nemes vármegye”?), ám a megyegyűléseket még igen sokáig igen sanyarú körülmények között tartották. Hogy épüljön-e már közgyűlési terem? Hát persze, hogy épüljön! - mondta ki először századunk 5. esztendejében Stenge Ferenc akkori alispán. Hanem jött az első világháború, utána a több éves szerb megszállás, majd az ország Trianon utáni talpraállításának nyilván Baranyát is érintő terhei, így aztán csak 1930 május 26-án dönthetett a megyei közgyűlés Fischer Béla alispán javaslatára a közgyűlési terem megépítéséről. És most már nem volt halogatás, a pompás termet, a megyeházához csatlakozó új északi épületszámyban 1931 augusztus 31-én - a 200. évfordulón - ünnepélyesen fel is avatták. 197 ezer pengő volt az előirányzat, 200 ezerbe került a 240 négyzet- méter alapterületű közgyűlési terem. amelyben 270 fő számára volt ülőhely. Feltétlenül emlékeztetni kell arra. hogy a költséget nem az adófizetők külön pénzéből, hanem a megye megtakarításaiból fedezték. Es most. 64 év múltán írjuk le mi is: az új épületszámy és a díszterem építésztervezője Visy Zoltán pécsi műépítész volt, a belső berendezéseket Lakatos Artur budapesti festő- és iparművész tervezte. A Dunántúl újságírója az ünnep előtt így írt: „ Visy Zoltán a művészi összhang miatt az új épületrész1 a vármegyeháza magyaros barokk stílusában tervezne. Ez a stílus a közgyűlési terem történelmi múltját és hivatását reprezentálja nobilis egyszerűséggel. De helyet kapott az új barokk stílus is, és ezt a tervező építész a terem mennyezet- kialakításában, a faragott székek, ablakfestékek, betétrácsok és sok egyéb motívum alkalmazásával érzékelteti”. Hat évtized következett ezután, aminek a nagy részét a Baranya Megyei Tanács üléstermeként szolgálta végig a terem, miközben csak egyszer nyúltak hozzá kisebb munkákkal 15 millió forintos költséggel. És eljött a nagy felújítás ideje, ami dr. Szűcs József megyei közgyűlési elnök nevéhez fűződik. A munkát a Baranya Megyei Közgyűlés 1992 májusi ülésén hagyta jóvá. A terveket a néhai Várnagy Péter Ybl-díjas építész irányításával Getto Tamás építészmérnök és Uherkovich Ágnes belsőépítész készítette, a kivitelezésre - számos alvállalkozó közreműködésével - a Komplex Építő Kft. (a Pécsi Nemzeti Színház felújítója) kapott megbízást. Ez a munka 74 millióba került. A megye a saját bevételeiből, egy fillér külön állami támogatás nélkül oldotta meg a maga elé vállalt feladatot. Gazdagodott a terem a felújítás után. hiszen hangosítással, szavazóberendezéssel látták el, s hamarosan elkészül a hatnyelvű tolmácsberendezés is, ami 150 fős nemzetközi konferenciák megtartására nyújt majd lehetőséget. Annakidején Fischer Béla alispán a következő szavakkal búcsúzott az ünnepi közgyűlésre egybegyűltektől: „Az a kívánságom, hogy álljon a terem a mai szépségében évszázadokon át, töltse be minden zugát mindig a közjóért, a közszabadságért, a haladásért, a vármegyéért és a hazáért hevülő ugyanazon áldozatkész szellem, ugyanaz a megértés és bölcsesség, mint két évszázadon át a régi, egyszerű, szűk kis közgyűlési termet. ” Mindez a mostani felújítás után is teljes egészében érvényes. Hársfai István
