Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-26 / 265. szám
10 uj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1994. szeptember 26., hétfő Pártok és a megyei érdek Még nem ismerjük az önkormányzati törvény és a választási rendszer konkrét módosítását, úgy tűnik, a parlamenti vita hozhat meglepetéseket, a választásokra akkor is készülni kell. E folyamat nyitányaként a napokban két szerveződés létrejöttéről is értesülhettünk (Új DN 1994. szeptember 15), amelyeknek kinyilvánított célja a megyei választásokon való részvétel - egymással rivalizálva. A megyék tervezett választási rendszere kétségtelenül megnehezíti egy olyan összetételű megyei közgyűlés létrejöttét, amelyben arányos területi érdekérvényesítési esélyekhez jutnak a települések (ha ez egyáltalán lehetséges), és az sem tagadható, hogy a mechanizmus a pártoknak kedvez. Vajon hogyan célszerű reagálni erre a helyzetre? Elképzelhető olyan stratégia, amely szerint a pártok és a pártoktól független különböző indíttatású - szerveződések egymás riválisaként szállnak ringbe, kizárólag maguknak követelve a „megyei érdek” jogos képviseletét. E stratégia nyomán azonban egymással szembefordulhatnak a pártok és a „valóban a megye érdekét” képviselő pártsemleges szerveződések, megosztva a településeket, érdekcsoportokat, kistérségi szerveződéseket. A választópolgár pedig elbizonytalanodva egyedül marad választási döntésében éppen akkor, amikor mindannyiunknak meg kell birkózni egy megújuló, megerősödő megyeszerep megformálásával és megvalósításával. A Szabad Demokraták Szövetsége más szemléletet és stratégiát ajánl, amelyben megfér egymás mellett a pártok közötti szükségszerű verseny és a pártsemleges szervezetekkel az alkotó együttműködés. A pártoknak természetesen versenyezniük kell abban, hogy melyikük kínál jobb programot, a megye adottságainak alapos ismeretén nyugvó dinamikusabb és reálisabb fejlesztési stratégiát, ám feltétlenül együtt kell működniük azokkal a szerveződésekkel és személyiségekkel, amelyek és akik a legtöbb garanciát nyújtják a programok későbbi megvalósításához. A megyei közgyűlések választása lehet (ha már nem lehet más) pártelvű, a későbbi működése azonban aligha. A megye érdekét sem párt, sem civilszerveződés, sem gazdasági, sem másmilyen csoport önmagának nem sajátíthatja ki. Az általunk megcélzott nyitott és partnerségre épülő megyei politizálást együttműködésre épülő választási stratégiával kívánjuk megalapozni. Előítéletek és személyeskedés nélkül együttműködésre törekszünk a megye valamennyi önkormányzatával, a megye fejlődésében érdekelt más szerveződésekkel. Leendő partnereink között különös figyelmet szentelünk azoknak a kistérségi szerveződéseknek, amelyek képesek a települési és megyei fejlesztési szándékokat összekötni, a megyei és települési önkormányzatok együttműködését a közgyűlésen kívül is közvetíteni. A „párt” és a „megyei” érdek összeegyeztethető, a jövőbeni demokratikus és hatékony megyei ön- kormányzat „csupán” az érintett érdekcsoportok együttműködési készségén és önmérsékletén múlik. Az SZDSZ Megyei Ügyvivői Testületé nevében Werner József Tamás Gáspár Miklós vitaestje Pécsett Összetartó helyi társadalom? Földkoncentráció és integrálódás Maradjunk itthon A belterjes termelést kell szorgalmazni A Történelmi Kisgazdapárt szerint, mivel az ország lakosságának munkát kell biztosítani, a mezőgazdaságban nagy szerepet kell adni a nagy munkaigényű ágazatoknak; a biogazdálkodásnak, melynek egyre növekvő külpiaca van, valamint a kertészetnek és a hagyományos állattartásnak. Ehhez minden falunak vissza kell kapnia a községi legelőjét, erdejét és annyi termőföldet, amennyi a tsz-esítés előtt a tulajdonában volt. Fontosnak tartjuk a kistermelők összefogását értékesítő, beszerző, géphasználati szövetkezetekben. A fentiek miatt fenntartással fogadjuk Nagy Tamásnak azt az elképzelését, hogy a magyar mezőgazdaságot integrálni kell az európai rendszerbe. Már bebizonyosodott, hogy a Nyugat nem jószándékkal fogadja a magyar agrártermékeket. Erre példa a három kamionnyi libamáj franciaországi feltartóztatása, míg az tönkre nem ment (1992-ben). Az indokolatlan húsembargók sem barátságról tanúskodtak. Nem várhatunk más magatartást a jövőben sem, és ismerve szervezettségüket, a nyugati termelők hatásos fellépésére számíthatunk a magyar verseny ellen. Annak pedig semmi értelme, hogy szemesterményt exportáljunk - olcsón - és az engedély fejében piacot biztosítunk a drága (főleg francia) termékeknek. így sohasem lehetünk gazdaságilag elég erősek ahhoz, hogy haszonnal vethessük meg a lábunkat a nyugati piacokon. A „földek koncentrálása” csak a szemes termés növelése esetén indokolt, de abból - kis haszna miatt - csak minimálisan szabad exportálni. Ehelyett a belterjes termelést kell szorgalmazni, ahhoz pedig nem szükséges nagy földterületek egyesítése. Nehezen egyeztethető össze a földkoncentráció a Nagy Tamás által is kívánatos vidéki foglalkoztatás növekedésével, hiszen a nagyüzem és gépesítés egyet jelent, a gépesítés pedig a munkaerőszükséglet csökkenését. A földkoncentráció (összevonás) akkor sem szükségszerű, ha az állattenyésztés növelése a cél, mivel az igazi környezetbarát állatartás; a legeltetés és abrakolás együttes alkalmazása. Az általunk említett szövetkezetek nem nagy apparátust igénylő szervezetek (tsz-ek), hanem összefogáson alapuló társulások, melyek - célszerűen - nem nyúlnak túl a község határán és minden tag ismer mindenkit. Az egyközsé- gen belüli szervezettség nagyobb bizalmat eredményez a tagok között. A nagy felvásárlókkal szemben viszont több szövetkezetnek együttesen kell fellépni, hogy igazi partnerek lehessenek! Maradjunk hát itthon és integrálódjunk idehaza, legalább annyira, hogy ne legyen hátrány magántermelőnek lenni! (Például ne fizessenek kevesebbet egy kisbirtokos tejéért, mint a tsz-tejért.) A külpiacot ott keressük, ahol egy-egy termékünk hiánycikk. Hasznosabb a magunk érdekei szerint haladnunk, mint hiú remények után futva erőltetni a kétes értékű nyugati integrációt (vagy bármiféle integrációt)! Történelmi Kisgazdapárt Pécs-Baranyai Intézőbizottsága Tamás Gáspár Miklós, a Filozófiai Intézet igazgatója egyik előadója volt annak a négynapos tanácskozásnak, melyet a helyi társadalom kérdéskörében rendezett Balatonfenyvesen a Pécsi Szabadelvű Páholy. Ott elhangzott előadásának néhány gondolatával ismertetnénk meg az olvasót. A középkorban és a reneszánszban a városok ellenséges környezetben éltek. Hihetetlen^ konfliktusban álltak az őket körülvevő nagybirtokkal és a nagybirtokot irányító katonai arisztokrációval. Ez arra kényszerítette az embereket, hogy lojalitással és szolidaritással viseltessenek azokkal szemben, akik ugyanabban a városban éltek. Az a polgárság, mely ideológiai, politikai és gazdasági kisebbségben volt a lovagi és nagybirtokos arisztokráciával szemben, a fallal övezett városállamokban a középkorban létrehozott egy olyan szolidaritást, amely az egyik nagy forrása volt a modem állampolgári gondolkodásnak. A modernizáció azonban szétzúzta a helyi társadalmakat, aláásta az összetartásnak, ennek az állampolgári tudatnak az alapjait.- Napjainkban lehetséges összetartó helyi társadalmat létrehozni?-Csak ha az adott társadalomban számítanak a helyi traSzeptember 24-én a Kereszténydemokraták Baranya megyei Választmánya Pécsett ülésezett. Ezen megválasztották a KDNP Bara nya megyei új vezetőit: elnök Ursprung János, 59 éves, oki. gépészmérnök, elnökhelyetdiciók. Rendeletileg elérni azt, hogy a helyi tárasdalmak szolidárisak, lokálpatrióták legyenek, kicsit nehéz. Kelet-Euró- pában ebben a vonatkozásban sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy itt szocializmus volt évtizedeken keresztül, mely megváltoztatta a településszerkezetet, a foglalkozásszerkezetet, nincsenek organikus közösségek, a közösségi tradíciók értéke közelít a zéróhoz. Magyarország számára nem jelenthet vigaszt az, hogy nem állunk olyan rosszul, mint a csehek. Prága 1914 előtt német város volt, 900 000 lakossából 600 000 fő kizárólag németül beszélt. Az ismert történelmi okokból kifolyólag Prága olyan város lett, ahol a lakosság kevesebb mint 10 százalékának éltek már a szülei is Prágában. Ilyen városban nem alakulhat ki lokálpatriotizmus.- Pécsett sokan büszkék arra, hogy tükék.- A legorganikusabb magyar városok egyike Pécs. Tamás Gáspár Miklóssal a Művészetek Házában találkozhatunk legközelebb Pécsett. Szeptember 29-én 19 órai kezdettel Csizmadia Sándor, a JPTE tanszékvezető tanára faggatja a T.G.M.-et a Másvilág című könyvének megjelenése alkalmából. Baracs Nóra tes: Wéber Ádám, 42 éves, mérnök vállalkozó. Elnökségi tagok: dr. Abaligeti Gallus, 50 éves, ügyvéd, Ónozó Lajos, 76 éves, nyugdíjas bányász, Horváth Sándor, 52 éves, tanár, iskolaigaztató, polgármester. Új vezetőség a KDNP élén Milyen párt a KDNP ? Keresztény eszmeiség A fenti kérdésre számtalan válasszal szolgáltak a médiumok az elmúlt négy évben. Ezek közül a legenyhébb is az volt, hogy szürke, jellegtelen, az MDF szatelit-pártja stb. Ezek a sommás minősítések - még ha igazak lennének is - alkalmatlanok arra, hogy egy párt valódi arcát megmutassák. Sokkal pontosabban megismerhető egy párt azon elvek alapján, melyeket vall és követ. 1. A Kereszténydemokrata Néppárt - mint az 1944-49 között működött Demokrata Néppárt utóda - keresztény eszmeiségű, modern, önálló programmal rendelkező mozgalmi jellegű párt. Eszmevilága a magyar történelmi múlt Szent Istvánig visszanyúló keresztény hagyományaiból és az európai kultúra keresztény ihletéséből, valamint a modern nyugat-európai kereszténydemokrata pártok szellemiségéből fakad. 2. A KDNP keresztény eszmei alapon önálló ökumenikus országos párt, amely a Magyar Köztársaság alkotmányát, törvényeit betartva vesz részt a parlamentáris demokrácia minden szintjén a közéletben. 3. A KDNP demokratikus és hazafias néppárt. A magyar nemzeti hagyományok és sajátosságok szellemében, valamint a kialakult történelmi helyzet figyelembevételével dolgozza ki politikai programját és folytatja tevékenységét az egész társadalom és a nemzet érdekében. 4. A KDNP magyar hazafias politikája arra a meggyőződésre épül, hogy a magyar nemzet érdekeit akkor szolgálja legjobban, ha egyidejűleg mindent megtesz más népek, nemzetek, nemzetiségi csoportok történelmi hagyományainak, sajátos értékeinek és érdekeinek tiszteletben tartásáért. 5. A közjó és a nemzeti érdekek megvalósításának szándékától vezérelve - saját elveinek feladása nélkül - mindig kész párbeszédre és meghatározott kérdések megoldásában együttműködésre más demokratikus pártokkal és társadalmi szervezetekkel. 6. A Kereszténydemokrata Néppárt tagjai arra törekszenek, hogy a keresztény értékrenddel összhangban lévő válaszokat találjanak a társadalmi élet kérdéseire, anélkül azonban, hogy a kereszténységet közvetlenül politikai célokra használnák, vagy összetévesztenék a politikai eszme- rendszerekkel. 7. A KDNP keresztény eszmeisége elsősorban tagjainak elkötelezettségéből fakad. Tagjai a politizálást feladatnak és szolgálatnak tekintik. Meggyőződéssel vallják, hogy lehetséges a keresztény szellemű és becsületes közélet és politikai tevékenység. 8. A kereszténydemokraták tudatában vannak annak, hogy e társdalmi folyamatok befolyásolása csak megfelelő politikai hatalom birtokában lehetséges, de fellépnek az öncélú hatalomra való törekvés ellen. 9. A KDNP az egyházaktól független szervezet. Tiszteletben tartja az egyházak és vallási közösségek autonómiáját. Tevékenysége során nem avatkozik be az egyházak belső életébe. Nem fogad el azoktól irányítást és közvetlen befolyást. 10. A KDNP meggyőződése szerint az egyházak szerteágazó és mással nem helyettesíthető hivatást töltenek be a társadalom életében. A keresztény politikának egyik kötelessége éppen az, hogy az egyházak feladatának minél sikeresebb teljesítéséhez a földi élőfeltételeket biztosítsa. 11. A KDNP keresztény eszmeiségéből következik, hogy a párt életében a kölcsönös tisztelet, az áldozatvállalás és a szeretet szellemében valósítja meg tevékenységét. A párt keresztény szellemisége a politikai életben való részvétel stílusában és magatartásában is megnyilvánul. 12. Saját eszmei elkötelezettsége mellett tiszteletben tartja minden embert ettől eltérő nézetét. A KDNP az emberi személy szabadságának elvét vallja és ennél minden világnézeti vagy vallási alapon történő megkülönböztetést! 13. A KDNP nem osztályvagy rétegpárt. Olyan gazdasági-társadalmi szerkezet és viszonyok megvalósítására törekszik, amelyek kedvező feltételeket teremtenek minden ember, emberi közösség és társadalmi réteg vagy foglalkozási ág számára. Nem fogadja el egyetlen személy vagy csoport megkülönböztetett elsőbbségét: másokkal szemben. Tagsága nyitott bármilyen társadalmi csoport vagy réteg, továbbá bármilyen műveltségi szintű foglalkozású személy számára. 14. Meggyőződése, hogy a társadalom egyes csoportjai között meglévő vagy kialakuló érdekellentétek békés eszközökkel feloldhatók. Ezért a párt elutasítja az erőszak, a fenyegetés vagy az osztályharc minden formáját. Ugyanakkor elfogadja az érdek vagy politikai akarat kifejezésének minden törvényes formáját. Válasz A múlt héten az egyik napilap társunknak adott interjújában az MDF-ből már rég kivált Kiss Gy. Csaba arról beszélt, hogy „ az MDF-ből a kilencvenes választás után kiveszett a plebejus íz, pedig a pártnak a baloldali értékek felé nyitva kellett volna maradnia.” A Közép-Európa Intézet igazgatója így folytatja: „ Tény, hogy a ma MSZP-s képviselő Bihari Mihálynak például sokkal több köze volt a lakiteleki MDF-es szellemi-politikai értékek megfogalmazásához, mint például Lezsáknak, nem is beszélve Boross Péterről." Ugyanennek a lapnak a hasábjain az SZDSZ-es Eörsi István arról ír, hogy mar- dossa a szégyen, mert egy te- remnyi sugárzó kobakú értelmiségi előtt lekomcsizta a miniszterelnök tanácsadói testületét. Rá két napra felröppent a hír: három neves szakember jelentette be kilépését az említett testületből - közülük az egyiket az Antall-kormány ideje alatt még perbe is fogták. Érti valaki egyáltalán, hogy mi is történik manapság? Ha nem, hívja föl a 111-2695-ös számot. Mert legalábbis a budapesti telefonkönyv tanúsága szerint ezen még mindig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium marxizmus-le- ninizmus oktatási főosztályát kapcsolják, ahol az „elődök” úgy gondolták, hogy választ tudnak adni minden kérdésre. B. Z. Az Új DN-ben szeptember 14-én megjelent tájékoztató szerint Király Zoltán az MSZDP elnöki tisztségéről való lemondása fő okaként azt jelölte meg, hogy az , MSZDP megrekedt 1948-nál”. Ez az állítás részben igaz, de egészen más formában mint ahogy Király Zoltán azt az újságíróknak magyarázta. Az olvasók többsége - koránál fogva - nem ismerheti az 1948. évi munkáspárti kényszer-egyesítésnek az MSZDP-re kiható rendkívül súlyos következményeit. Abban az időben az MSZDP volt országunk legszervezettebb pártja, közel egymilliós tagsággal, és számos kiváló vezető személyiséggel. A Magyar Kommunista Pártnak csak feleannyi tagsága lehetett. Rákosi mindenáron a hatalom megragadására törekedett és hogy ennek demokratikus látszatát keltse, feltétlenül szüksége volt az MSZDP meghatározó politikai erejére. így tevékenységét az egységes munkáspárt létrehozására irányította. Ezt Megrekedtünk 1948-nál ? azonban a két párt célja és ideológiája közti jelentős különbség folytán az MSZDP egésze - beépített tagok és néhány a kommunistákkal megalkuvó szocdem. vezető kivételével - élesen ellenezte. Különböző mahinációkkal 1948-ban azonban mégis megtörtént a Kommunista Párt és az MSZDP egyesítése olyan formában, hogy az MSZDP lefejeződött. A szociáldemokráciához hű vezetőinek a többsége vagy emigrálni kényszerült, vagy elpusztult a börtönökben. A párt tagsága - mindennapi kenyerének biztosítása végett - kénytelen volt kommunista párttagként a kommunista szemléletet hirdetni és szolgálni a szociáldemokrata elvek megtagadásával. A kierőszakolt egyesítéssel az MSZDP vagyona - székházai, újságjai - is az állampárt vagyonába olvadtak bele. Az MSZDP 1989-ben az 1948-as munkáspárti egyesítéssel kialakított fenti körülményekkel és tényekkel alakult újjá. Szervezetei nem voltak, korábbi vezető személyiségei és párttagságának zöme vagy meghalt, vagy az aktív politikai tevékenységből kiöregedett. Romjaiból kellett újjáépíteni az MSZDP-t. A rendkívül súlyos személyi veszteségen túl az MSZDP-nek továbbra is a korábbi pártvagyonától és párteszközeitől megfosztottan kellett résztvennie az 1990-es és 1994-es választási küzdelemben. Ezek a tények nyilvánvalóan jelentősen befolyásolták választási eredményeit. S mint 1948-ban, most is beépített személyek, - nem pedig a Király szerinti pártellentétek, - akadályozzák az MSZDP reális működését. Ezek mindig látszat-ellentéteket tudtak szítani, amikor az másoknak érdekében állt. Pártunk vagyoni helyzete nehezen javul, mert tagságunk zöme, mint az MSZDP 103 év előtti megalakulásakor, most is a létminimumon élők táborából tevődik össze. Előbbre lépésünket jelenti azonban az, hogy a választás előtt a párt jó általános és gazdasági programot alkotott. Ennek kellő hirdetésével azonban elmaradtunk, nem kis mértékben éppen gazdasági helyzetünk folytán. De a rendelkezésre álló lehetőségen belül a lemondott vezetők és mások valóban eleget tettek-e a választási kötelezettségeiknek? Előbbre lépést jelent az is, hogy az MSZDP programbizottsága a dolgozók érdekeit szolgálóan már megkezdte nemzetgazdasági tennivalóink konkrét meghatározását. A közeli időben megtartjuk pártunk kongresszusát. Ennek előkészítését úgy végezzük, hogy mind a feladataink meghatározásában, az új vezetőség megválasztásában, és a konkrét munkánkban biztosítsuk az MSZDP reális, mások befolyásától mentes fejődését. Dr. Vejkey Kálmán, az MSZDP Orsz. Bizottságának alelnöke
