Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-25 / 264. szám

Ezer fontos telefongügyögés Valószínűleg világcsúcs szü­letett a „ki tud drágábbat telefo­nálni egyévesen” kategóriában a minap Londonban. A még csak gügyögő Joe Williams csaknem ezer fontos (170 ezer forintnak megfelelő összegű) számlát produkált. A fiúcskára a nagymama rendesen vigyá­zott, a telefonra azonban nem. A kis Joe-nak megengedte, hogy felvegye a kagylót és be- legagyarásszon, azt azonban nem vette észre, hogy közben a parányi gyermeki kéz benyomta az egyik parányi gombot, amely beprogVamozott számot kap­csolt, egyenesen a távoli St. Lu­cián élő dédszülőket. A gyer­mek kicsit elgügyörészett fel­menőivel, majd ugyancsak ki­csit félretette a kagylót, amely azután 25 órán keresztül úgy is maradt. A dédszülők erről nem tudtak, és bár furcsállták, de be­fejezettnek tekintették a beszél­getést,^ ők is letették a kagylót, a vonal azonban nem szakadt meg. Joe nagyamamája először nem akart hinni a telefonszám­lának, de miután a dédszülők is igazolták, hogy Joe felhívta őket, nem volt más választása. A történet végül is szerencsésen végződött: a brit telefontársa­ság, a BT jóváírta a számlát. Spanyolországban mutatták be ezt az új ruhakölteményt, mint 1995 divatját. Elvis él! Elvis Presley él, méghozzá nem csupán emlékezetünkben, hanem hús-vér mivoltában és jól van, bár szüntelenül költöz­ködnie kell - állítja egy Elvis Presleyt kutató csoport. A „team” természetesen a néhai(?) Eivis legfanatikusabb híveiből áll, akik évek szorgos munkájá­val fejtették meg a nagy rejtélyt, miért is kellett Elvisnek színleg távoznia az élők sorából. Nos, Elvis a szervezett bűnözés ré­széről a családját ért fenyegeté­sek miatt választotta a „tetszha- lotti” szerepet. Az „elvisológusok” két és fél éves kutatómunkával azt is megfejtették, hogy Elvis teme­tésén még csak nem is emberi holttest, hanem viaszfigura fe­küdt a koporsóban. Erre a leg­főbb bizonyítékuk, hogy egyet­len halott ember sem képes ve­rejtékezni, viszont egy viasz­bábu igencsak „harmatossá” vá­lik, ha kikerül a szabadba a mélyhűtőből. Egy rendőrségi halottkémet persze nehezebb viaszfigurával becsapni, mint a gyászoló tö­meget. A 25 fős Elvis-kutató csoport ezért azt is kiderítette, hogy 1977. augusztus 16-án El­vis lakásának fürdőszobájában valódi holttestet talált a rendőr­ség, ám nem az énekes sztárt, hanem menedzserének unoka- testvérét. A rejtély leplét lehullató „el­visológusok” csapatát egyéb­ként egy bróker toborozta ösz- sze. Akad a teamben író, de névtelenségbe burkolózó szö­vetségi hivatalnok is. A csapat kutatási eredményeihez több száz, eddig még nem publikált szövetségi és orvosi dokumen­tumot is csatolt. Lehet, hogy a fantasztikus eredmények elle­nére is marad olyan ember a Földön, aki szerint mégse biz­tos, hogy Elvis él, de az biztos, hogy a kutatás eredményeiről szóló könyv nagyon szép pél­dányszámban kel majd el. A sivatagban megtalált Ádám és Éva Ádám és Éva színesbőrű volt. Legalább is a Biblia filmrende­zői olvasatában. Ermanno Olmi, az olasz új hullám egyik jelen­tős képviselője 21 részes tévé­sorozatot készít az emberiség legnépszerűbb könyvéből. A film első részét, a Teremtést, versenyen kívül bemutatják a velencei filmfesztiválon is, szeptemberben, de máris baljós előjelek övezik a vetítést. Olmi ugyanis két barnabőrű marok­kói fiatalt választott az első em­berpár szerepének eljátszására, ami nem egyezik a hagyomá­nyos Biblia-képpel. Noét pedig egy berber törzsfőnökben vélte megtalálni... A Panorama meg is kérdezte a rendezőt, hogy mi­ért a sivatagban keresett szerep­lőket a filmjéhez? íme a válasz: "Arra törekedtem, hogy olymó­don közelítsek a Bibliához, hogy közben megkíséreljem visszaszerezni azt az ártatlansá­got, melyet a kultúránk révén mi már elveszítettünk. És a ma­rokkói sivatagban megleltem a természettel még békésen együtt élő ősembert. Olyan Adámot és Évát kerestem, akikből még nem veszett ki a szemérmesség... Biztos vagyok benne, hogy megvádolnak majd, lesz aki azt mondja: Olmi nosztalgiával gondol az eltűnt paraszti világra. Ám valójában arról van szó, hogy már mind­nyájan álarcot viselünk, önma­gunk karikatúrái vagyunk. Ott, a sivatagban találtam meg az emberi identitás igazi arcula­tát." (MTI-Press) Térítési díj (nem előfizetőknek): 250- Ft 11.29 LMT 240894 1392 Árulkodó parfüm buktatta le a betörőt Parfümje buktatott le egy női betörőt a Strasbourg közelében levő Lingolsheimben. A rend­őrségi közlemény szerint a 24 éves nő egy nyugdíjas házaspár otthonába tört be, de röviddel utána megzavarták a váratlanul hazatért lakók. A betörő egy függöny mögé rejtőzött a háló­szobában, de egy óra elteltével felfedezték ottlétét. A lakás tu­lajdonosnője ugyanis felfigyelt az idegennek tűnő parfüm illa­tára és leleplezte a betörőt. Eszéki körkép Az újjáépülő város Egy évtizeddel ezelőtt a sze­mélygépkocsik hosszú sora vá­rakozott a magyar-jugoszláv határátkelőknél. Pécsről és a magyarországi Baranya vidéké­ről érkeztek az autók Drávasza- bolcsra és Udvarra, ahol hatal­mas volt a forgalom. Akkor ki­fizetődőbb volt Eszéken vásá­rolni ruhaneműt, cipőt és persze alkoholt. Gazdagabb volt a kínálat, az árak is megfeleltek a magyar vásárlóknak. Ma Eszéken itt-ott látható egy-egy H rendszámtáblás ko­csi. Változott a világ. Most el­lenkező irányból, Eszékről, Valpovoról, Nasicáról vándorol a horvát állampolgár Baranya fővárosa felé, mert ott az élelem 25-30 százalékkal olcsóbb mint Horvátországban. Az utasok a határnál néha 3 órát is várnak arra, hogy átkerüljenek a Dráva bal partjára. Eszéket azonban mégis ér­demes megtekinteni a szép őszi napokon. A látogatók közül so­kan meglepődnek azon, hogy épek az épületek, hogy nem lát­szanak a háború nyomai. Pedig a nyilvántartott 38 ezer lakásból 14 ezer sérült meg. Az épülete­ken felbecsült kár értéke mint­egy 400 millió német márka. És mégis aránylag rendezettek a város utcái és épületei. Talán azért mert még a harcok alatt hozzákezdtek a javításhoz, a ta­tarozáshoz. Maradt még néhány középület, amely állványokkal van borítva. A főpostán, a gim­náziumon, a HEP épületén (Horvát Villanygazdálkodás) most dolgoznak a kőművesek és remélhetőleg október elején már el is tűnnek a háború jelei. A legjelentősebb munkála­tokat a lerombolt Dráva-hídon végzik. Három évvel ezelőtt, 1994. szeptember 14-én tört meg a dereka és omlott a folyó medrébe. Ezzel megszakadt a kapcsolat Dél-Baranya és Eszék között. Azóta nem jár­hatnak a kopácsi kertészek a városba és nincs olyan finom friss paprika és paradicsom a piacon. A 203 méter hosszú és 13 méter széles híd a Dráva jobb partján épül. Októberben be is fejezik és különleges módszer­rel áthúzzák majd a folyó bal partjára. Sikerül végre ismét összekötni a két vidéket, csak az a baj, hogy a baranyaiakkal akkor sem találkozhat a város népe, hiszen az ideiglenes ha­tár még nem szűnt meg. A pé­csiek is még egy ideig csak Drávaszabolcs irányából ér­hetnek Eszékre. Városnézés közben elfeled­jük a közelmúlt szörnyűségeit és várjuk a boltok gazdag árú­kínálatát, amely majd ismét visszacsalja a vásárlókat. T. I. Az épülő híd Itáliai idegenforgalom, utószezonban A Jesolo Lido A Jesolo Lido nyáron telt házzal üzemel. Számtalan szál­loda, appartman, étkezde, szó­rakozóhely vátja a vendégeket. Az utószezonban sem üres az üdülőhely, különösen ha kegyes az időjárás. Az idei szeptem­berben ez váltakozó volt. Az első héten ragyogó napsütés, kellemes vízhőmérséklet tette lehetővé a napozást a fürdést. Az utóbbitól még az sem riasz­totta vissza az üdülőket, hogy ezt a partszakaszt sem kerülte el az algásodás. Igaz, hogy kb. 10 méterrel a parttól már nem za­varta a fürdőzőket. A Velencével szembeni föld nyúlványon fekvő Jesolo a kö­zépkorban jelentős kikötőjéről és sófőző üzeméről volt híres. Az egykori városkától kb. 3.5 kilométerre épült ki a 15 km hosszú és 200 méter széles ho­nokos part mellett a Lido Je­solo. Ma Itália legismertebb és leglátogatottabb fürdőhelye. Kovasavas sótartalma miatt a homokos strand igen kiváló gyógyhatással rendelkezik. A tenger vízének itt szintén ma­gas a gyógyhatású só- és jód- tartalma. Az itt található mintegy 400 szálloda, penzió kivétel nélkül modem és közvetlenül a part közelében helyezkednek el. Kb. 700 étterem, ezer falatozó (bár), 30 éjszakai mulató és diszkó áll a vendégek rendelkezésére, 3 ezer különféle üzletben lehet vásárolni, melyek késő őszig szombaton és vasárnap is nyitva tartanak reggeltől késő estig. Az üdülőhely vendégeinek szórakoztatásáról számtalan meglepetéssel szolgálnak. Szep­tember elején pld. megrendez­ték az óriás méretű motorcsó­nakok versenyét, az üdülőhely főutcáján bemutatkoztak vete­rán autók, hangulatos szüreti felvonulást rendeztek, ahol az autókról, kocsikról kínálták a szőlőt, a mustot, a bort, s akinek szerencséje volt az még sárga- és görögdinnyét is kapott. Természetesen az itt üdülők programjából nem maradhat ki egy kirándulás Velencébe, mely város szépségei az utószezon­ban is felejthetetlen emlék min­den látogatónak. M. E. Tizenhat esztendei böjt Egy kínai nő, aki tizenhat esztendeig böjtölt és nyolc éven át őrizte az ágyat, ma normális életet él, amelyet karaoke-dalo- lás és szerelem tesz teljessé. A UPI hírügynökség szerint Hsziung Caj-ting vénájába 10- 15 naponként glukózt fecsken­deznek. „Ha ugyanis eszik, ak­kor szédül és öklendezik” - adta hírül a tiencsini esti lap. Tizenhat évvel ezelőtt Hszi- ungot titokzatos betegség dön­tötte le lábáról, kimaradt az is­kolából. Az orvosok figyelmez­tették a családját, hogy készül­jön föl a legrosszabbra. Ám kómában töltött három esztendő után, a leány egyszercsak esz­méletre tért. Mindamellett Hsziung to­vábbi nyolc éven át nyomta az ágyat Hebej-tartományi falujá­ban, mígnem 1986-ban a sem­miből előtermett egy ősz öreg­ember, aki fél órát beszélegetett vele, majd eltűnt mint a kámfor -jelentette a kínai újság.- Senki sem tudta, ki volt az öreg, ám Hsziung egycsapásra felkelt, és búcsút intett nyolc esztendeje őrzött fekhelyének. Jóllehet még mindig nem képes enni, újrakezdte a tanulást, és 1989-ben be is fejezte a közép­iskolát - írta a lap. Hsziung ma egy rokkant ka­tonák számára létesült otthon­ban dolgozik. Olykor kara- oke-dalokat zeng, és sok fiatal­ember teszi neki a szépet, bár a szíve már egy Cseng nevű er­dőkerülőé - ér minden jel sze­rint szerencsés véget a történet. Az étkezési zavart sohasem diagnosztizálták. Elemésztette a tűz Csaknem teljesen elemész­tette a tűz Atlantában azt a la­kóházat, amelyben a világhírű írónő, Margaret Mitchell az „Elfújta a szél” című regényé­nek nagyrészét írta. A hajnalban riasztott tűzoltóknak csak más­fél órás megfeszített munkával sikerült a tüzet megfékezniök. A háromemeletes épület teteje a lángok martaléka lett a lakószo­bák berendezését is a tűz vagy az oltáshoz használt víz tette tönkre. Az írónő, férjével együtt, 1926 és 1932 közt lakott a ház első emeletén. A tűz okát egyelőre nem sikerült megálla­pítani. A rendőrség most egy tanúvallomás alapján azt nyo­mozza, hogy valóban lehetett-e kerozin szagát érezni közvetle­nül a lángok keletkezése előtt. A 95 esztendős épületet, amely Atlanta védett ingatlanai közé tartozik, korábban már lebon­tásra ítélték, mielőtt a 80-as évek végén állagmegőrző javí­tásokat végeztek volna rajta. Utolsó hajmosás Húsz évvel ezelőtt A montenegrói Kolesin egyik idős lakosa az elmúlt négy évti­zedben csak két alkalommal mosott hajat - legutóbb kereken húsz évvel ezelőtt. Mint a 67 éves Blagoje Vlahovic a mon­tenegrói fővárosban megjelenő Pobjeda című lapnak elmondta, haját kizárólag természetes ola­jokkal gondozza, és ennek kö­szönheti, hogy sikerült meg­akadályoznia a hajhullást. 8 Új VDN 1994. SZEPTEMBER 25., VASÁRNAP

Next

/
Thumbnails
Contents