Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-25 / 264. szám
Az opera szerzője (balról) a rendezővel (a széken) és a darab szereplőivel Fotó: Tóth László A levegő, a zene és a szépség Pécsi szerző új operája a Kisszínházban Szép Levegő címmel egyfel- vonásos kollázsoperát mutat be szeptember 30-án a. Pécsi Kis- színház feLugossy László rendezésében. A mű zeneszerzője Weber Kristóf. Vele beszélgettünk az egyik próba szünetében.- Az opera manapság eléggé mostoha műfaj.- Volt valóban egy időszak, amikor haldoklóit a műfaj, de azért születtek operák. Most mutatnak be Pesten két új darabot, Faragó Béla és Melis László a szerzői. A Szép Levegő nem is opera igazából, mi kollázsoperának neveztük el azért, mert elsősorban egy képzőművészeti akcióval kerül összedolgozásra.- Tulajdonképpen nincs librettója?- Nincs, következésképpen szövege sincs, pontosabban van, amelyet a végén recita- tivo-szerűen a rendező beolvas. De bármilyen más szöveg is társítható hozzá.- A hagyományos módszer szerint a zeneszerző kézbe kap egy szöveget, amelyet megzenésít: Itt végiilis a semmiből kellett kiindulni?- Nem a semmiből, mert adott volt egy probléma, amelyre én nagyon régóta kíváncsi vagyok. Evek óta készülök arra, hogy írjak olyan közösségi, énekelhető zenét, amelyet nem képzett énekesek is el tudnak énekelni. Templomi zenére gondoltam, amely nem úgy működik, mint például Verdi Requiemje, ahol zenekar és kórus működik közre, hanem olyanra, amelyet mindenki el tud énekelni. De, járva ezekre a szertartásokra, azt látom, hogy a templomi közösségi énekléseknek nincs igazán jó alternatívájuk, valamiféle ürességet érzek. Ennek közbülső állomása ez az „opera”, ami tulajdonképpen arról szól, hogy egy énekhang mellé lehet-e rendelni olyan kíséretet, amely véletlen alapon készült, és mégis meg tudja támogatni az énekhangot. Az énekhangnak és a kíséretnek mindenképpen más viszonyai vannak, mint azt ezidáig megszoktuk.- Ez a viszony előadásonként is változik?- Változhat. Mi most egyfajtát próbáltunk ki, de valószínűleg készül ebből egy kazetta is, azt másképp fogom megcsinálni. A színpadra egyébként azért van szükség, mert a templomban nincs helye semmiféle kísérletezésnek. Itt ki lehet próbálni egy csomó dolgot. feLugossy Lászlóval azt talál1 tűk ki, hogy maga a színpadi történés egy kvázi szertartásszerű cselekmény-sorozatból áll, amely egyébként nem emlékeztet egyetlen vallási liturgiára sem, inkább az emberi emlékezet mélyéről előásott mozzanatok megelevenedésé- ről van szó.- Élő zene lesz az előadásokon?- Lehetett volna, de egyrészt a Kisszínház rendelkezésre álló anyagi forrásai is végesek, másrészt a terem is túl kicsi ahhoz, hogy beférjenek a zenészek. Cseri László Az esernyő az épületről hulló vakolat ellen is jó célt szolgál Fotó: Tóth László Szépül a bajai Szentháromság tér Fölújítják az egykori Grassalkovich palotát Játszik, rendez és filmet forgat V, . Znamenák Lakodalma Alpok-Adria Jazzfesztivál Az Alpok-Adria térség együttműködése az élet számos területén gyümöl- cső kapcsolatokat eredményezett már. Nagykanizsán pedig ezúttal Alpok-Adria Nemzetközi Jazzfesztivál megrendezésére készülnek. A nagyszabású, minden bizonynyal népes közönséget vonzó programnak a Hevesi Sándor Művelődési Központ add otthont október 7-én és 8-án. A több mint 30 szponzor segítsége mellett a Kanizsa Sörgyár támogatását élvező jazz-hétvégén a hazai jazzélet ismert egyéniségei sorában a Molnár Dixieland Band, Pege Aladár és az In Line együttes is fellép, míg a fesztivál sztárzenekara az Egyesült Allamok-beli Don Cherry kvartett lesz. Családi hétvége Nagyszabású gyermek- és ifjúsági programcsokor várta szombaton a somogyi megyeszékhelyre látogatókat. A Kaposi Őszi Napok ’94 rendezvénysorozat keretében hirdetett „ Családi hétvége ” keretében ma 11 órai kezdettel a Póker együttes koncertjére várja a közönséget, a megyei önkormányzati épület parkolójában (rossz idő eseténa Városi Művelődési Központba). A Bor- dakéneklési Verseny 15 órakor kezdődik, majd 20 órától a Benkó Dixieland Band koncertje ígér szórakoztató perceket. Ha minden igaz, október elején nekilátnak a bajai Városháza - az egykori Grassalkovich palota - külső felújításának. Éppen idejében, mert bár a falak stabilak és a tetőszerkezet is jó, de a félszáz méter hosszú, három emeletnyi magas épület homlokzata lassan-lassan darabonként hullik szét. A közkézen forgó jegyzékek szerint a palotát 1750 körül állíttatták maguknak a Grassalkovi- chok. Az igazság ezzel szemben az - tájékoztat Kőhegyi Mihály, a bajai múzeum igazgatója -, hogy a kalocsai levéltárban föllelhető iratok tanúsága szerint 1748-ban a kalocsai érsek vásároltatta meg a mai épület helyén akkor állt fogadót és építtette át palotává. Vagy inkább szálláshellyé, ahol bajai látogatásaikor megpihenhetett. Az ügy hátterében ugyanis nagyon prózai dolgok húzódtak meg: az érsek - aki akkori szokás szerint egyben a megye főispáni tisztét is betöltötte - valami oknál fogva összerúgta a port a ferencesekkel, ezért nem náluk kívánta eltölteni azt a néhány napot, amit bajai vizitjeire áldozott. Az érsekségtől vásárolták meg azután a bajai uradalomhoz jutott, Mária Teréziához hű Grassalkovi- chok az épületet, és alakíttatták tovább azt a saját ízlésük szerint. Öt-hat-tízévente, ha idelátogattak, de ezzel együtt is nekik köszönhető a Szentháromság tér mai szerkezete, ami hosszú évtizedek alatt formálódott olyanná, amilyenné. Hiszen a dúsgazdag bárók új szerzeményét az első időkben még fallal körülvett park övezte, s csak valamikor a múlt század húszas éveiben indult meg a park területén itáliai mintára a nagyszabású építkezés. A Grassalkovich palota föltehetően az 1800-as évek végén vált hivatallá, s őrzi azóta is ezt a funkcióját. Az biztos, hogy négy tornyát 1896-ban, a Millennium tiszteletére emelték. Az egykori palota tehát - legalábbis kívülről - hamarosan a régi pompájában tündököl. Az önkormányzat-szerezte harmincmillióból eredeti állapotának megfelelően már a jövő májusra helyreállítják a sokat látott, időmarta homlokzatot. Balogh Z. Hagyomány a kaposvári társulatnál, hogy a művészi munka elismeréseképpen titkos szavazással döntenek arról, ki húzhatja új- jára a Komor István Emlékgyűrűt. Az idei évadnyitón Znamenák Istvánra esett a választás, aki a Csíky Gergely Színházban töltött három évad során rendezőként is debütált, s most Harold Pinter háromfel vonásos darabjának szín- revitelére készül. Babarczy Lászlóval közösen rendezte az 1975-ös darab felújításaként ismét műsorra tűzött Óz című mesejátékot, amelyet szeptember 21-én mutatott be a társulat.- Nagyon fontos számomra ez a gyűrű, hiszen sokat jelent az embernek, ha a saját kollégái tartják egy évad legjobbjának. Az örömön túl azért is, mert jelzi, hogy az embernek van, lesz helye valahol.- Melyik „szerep ” áll közelebb Znamenák Istvánhoz; a színészé vagy a rendezőé?- Színész vagyok, bár a kettőt nem tudom elválasztani egymástól. Leginkább mégis játszani szeretek, mert a legjobban az adja meg az izgalmat. A Gothár Péter rendezte Kakukk Marci az első olyan munkám, amely minden szempontból nagyon igénybe vett, az állóképességemet, a fantáziámat. Este hétkor felmentem a színpadra és csak az előadás végén jöttem le. Ez olyan fizikai és lelki megterhelést jelentett egyszerre, amelyet előbb-utóbb mindenképpen jó kipróbálni. Ahogy más és más műfajok szoros egymásutánját is. Legalábbis a sokoldalúságáról, mozgékonyságáról már több ízben tanúbizonyságot tett Znamenák István esetében, aki nemrégiben filmrendezőként is „feliratkozott”. A nyári szünet heteiben Csehov, A lakodalom című művéből készített átiratot dolgozta filmszalagra. Nem kisebb színészekkel, mint Molnár Piroskával, Bezerédi Zoltánnal, Spindler Bélával, és Börcsök Enikővel a főbb szerepekben.-Régóta foglalkoztatott, hogyan lehetne filmet készíteni, s miért ne próbáljuk ki, ha már adott a városban színház és televízió is. A felvételeket a Kapos TV és a pécsi televízió műszaki stábjával közösen készítettük a Kaposvár melletti Tokaji parkerdőben.- Miért éppen Csehov szolgált a tévéjáték alapjául?- Egyszerűen megtetszett a történet. Mert pontosan arról a világról szól, amelyben élünk, amelyben minden az önös érdekek és az anyagi feltételek megteremtése alá rendelődik. Nem számít a műveltség, nem számít a kultúra, csak hogy hány végből készítsünk a lányunknak menyasszonyi ruhát... Amolyan keserű vígjáték ez. Színpadi egyfelvonásosként remek lehetne, hogy a novella kissé érdes, de hogy éljünk a film adta plusz lehetőségekkel, megpróbáltuk líraibbá, érzékenyebbé tenni, Csehov más novelláiból vett részletekkel. A még mindig csak huszas éveiben járó Znamenák Istvánt egyébiránt éppen egy film, mégpedig a Gothár rendezte Megáll az idő forgatásakor kerítette hatalmába a színészi hivatás. Akkor 15 éves volt - most jó tízessel több, aki, nem tagadja megszállottságát sem. Elárulta, mozifilmről álmodik. Két feltételen töpreng: hogy lesz-e magyar filmgyártás (ami nem rajta múlik), a másik feltételt viszont vállalja, hogy ehhez még sokat kell tanulnia. Tröszt Éva Rádió mellett... Ha megkérdeznék egy újságírót - aki lehet rádiós vagy éppen tévés is - jártál-e állami gyermekintézetben, beszéltél-e állami gondozottal, ismerkedtél-e sor- sukkal-életükkel, jövőjükkel, a válasz bizonyára igenlő lenne. És az is biztos: megkülönböztetett figyelemmel. Gondoljunk csak bele: kisgyermekék, vagy márt tinédzser-korú fiúk, lányok - akármilyen okból - de szülők nélkül élik legszebb - és soha vissza-nem-térő ifjú éveiket (a szépség csak ifjúságukra vonatkozik) még akkor is, ha többnyire nevelő-szülőket kapnak és tételezzük fel1- mellesleg joggal -, hogy ők talán pótolhatják az igazi szülői szeretetet. S ne kételkedjünk abban sem, hogy az ország 4 Új VDN gyermek- és ifjúságvédelmi intézetei többségében elfogadható életkörülményeket nyújtanak az ifjaknak. Csak hát persze... gondok is vannak. Néha súlyosak. És az okok nem a gyerekekben keresendők... Bemutatnak egy kislányt - Ildikót - szép is, okos is, tisztes állása is van, tizenkilenc esztendős múlt nemrég. Árva lévén évekig állami gondozott volt, elvégezte a Közgazdasági Szakközépiskolát, utána Pécsről Jánoshalmára került, ahol a másfél éves gazdaa- asszonyképző iskola hallgatója volt. Mondhatjuk azt, hogy életre kész hölgy lett belőle. Egy kis induló tőkéje is van, egészen pontosan félmillió forint, amit az intézet közreműködésével két forrásból gyűjtötte takarékba: egyik a családipótlék összege, a másik szintén az állam által biztosított árvaellátási járulék. Amikor nagykorú lett, ezt az összeget takarékkönyvben megkapta, de meg kell őrizni, mert igényt tarthat lakásvásárlási támogatásra. És a két összegből - ha szerényen is - de már körülnézhet a lakáspiais: lakást, vagy házat kell keresnie, eladót, 1994 október 30-ig. Ildikó talált egy szoba-kony- hás-fürdőszobás kis házikót a Bőrgyár környékén. Ára pontosan egymillió forint. Félmilliója van már takarékban, a támogatás öse- szege a másik félmillió, ha minden jól megy. És miért is ne menne? Kell még a kérelemhez Elérkezett az örömteljes nap: Ildikót levélben értesítették, hogy az ötszázezer forintos támogatást meg kapja, és mert kétszer ötszázezer az egymillió még most is, nincs akadálya a lakás megvásárlásának. Tetszett jól figyelni? „Az” állam, figyelemmel kiséri Ildikó - és sok hozzá hasonló fiatal - sorsát, most már majdnem a Engem az idegbaj kerülget... con, hiszen az intézetből kikerülő ifjaknak - éppen a szülői háttér hiánya miatt - valahol lakniuk kell, különben elkallódnának és - ezt számtalan történet tanúsíthatja - előbb-utóbb törvényenkívülivé válnak és innét már egyenesen vezet az út ezúttal egy szigorú intézményrendszerbe ... Nos tehát Ildikó is megpályázta az intézetben a lakásvásárlási támogatást. Ez persze feltételekhez kötött ténykedés. Először egy tulajdonjogi másolat, ami tanúsítja, hogy a jelenlegi háztulajdonos törvényes tulajdonosa az ingatlannak. Kell még egy papír, azaz: a szándéknyilatkozat, amely tanúsítja a tulajdonos eladási szándékát. Ezeket beszerezte, csatolta a pályázathoz. Az intézet egy bizottsága, pontosabban annak egyik tagja kiment a helyszínre, hogy ellenőrizze, a beadott papírok hitelesek-e? Itt sincs semmi gond. beteljesedésig. Van szakmája, van állása, lesz lakása, amit majd berendez valahogy és valamiből. Ez a nyár nem csak forró volt, hanem hosszú is, és hogy minden menjen a maga kerékvágásában, Ildikó azért érdeklődött az intézeti vezetőknél, mikor, hogyan zajlik le majd az utolsó felvonás. De hát nyáron zajlanak a nagy szabadságolások, hol ezt nem találta, hol azt nem lelte az irodában, míg végül is augusztus 24. keltezéssel kap egy levelet a Hivatalból: „ ... A rendelkezésre álló pénzügyi fedezet nem teszi lehetővé, kérelmének kielégítését. 1995-ben - az akkor érvényben lévő jogszabály alapján újra kérelmezheti életkezdési támogatását .. .” Aláírás X. Y, igazgató. Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet, Pécs, Mikes Kelemen út 13.” Tehát nincs pénz. Illetve akkor - feltehetően - volt, amikor értesítették Ildikót az örömteljes döntésről. Vagy akkor sem volt? És mások kapták-e? Ahogy hírlik, nem sokan, sőt, azt hallani, hogy senki sem. Az állam - enyhén szólva - most elképesztően gorombán viselkedett. Hogy voltak képesek pénzt ígérni - „életkezdési támogatást!!!” ígérni, fedezet nélkül? Ki tagadta meg a támogatást? És milyen alapon? Ilyen egyszerűen be lehet csapni ifjú lelkeket? Engem az idegbaj kerülget. 1994. SZEPTEMBER 25., VASARNAP