Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-24 / 263. szám

8 aj Dunantüli napló Riport 1994. szeptember 24., szombat Ütött, kopott, kátyúkkal tele­tűzdelt, keskeny út vezet be a 6-os főútról Szigetvár előtt néhány ki­lométerre Becefára. Mindkét ol­dalról szántóföldek kísérik a vé­kony aszfaltcsíkot, amely az évek során szinte eggyé vált a termő­földdel. Feltűnnek a falu első há­zai, a helységnévtáblán ez áll: Szigetvár-Becefa. A tábla szinte mindent elárul, de leginkább azt, hogy a Sziget­vártól 5 kilométerre lévő település nem önálló, hanem a városhoz tartozik. ,.Hivatalos” megjelölése városrész, peremterület, ennek el­lenére az itt élők kicsit sem érzik úgy, mintha városban élnének. Szinte kihalt a falu délidőben, mindössze a nyitott ajtók, abla­kok, az udvaron száradó frissen mosott ruhák utalnak arra, hogy mégsem egy elhagyott települé­sen jár az ember. A templommal szemben megélénkül az utca, asz- szonyok állnak sorban a postás­autó mögött, a nyugdíjakat ve­szik át. Észrevétlenül vált át az utca két szélén húzódó családi házak sora pincékké, présházakká. A pincék előtti széles, füves területen több helyen is préselik a szőlő levét, mossák a hordókat. A meleg kora őszi napsütésben a levegőbe lo- pakszik a must édes-fűszeres il­lata. Csak futó pillantást vetnek a szorgoskodó gazdák a tovagör­dülő autókra, a gyalogosan érkező idegenre azonban felfigyelnek. A sürgető munka ellenére, mindig van néhány percnyi idő a beszél­getésre. Az első mondatokból ki­derül, szerintük előnyére válna a településnek, ha önállóan gazdál­kodhatnának és nem peremterü­letként léteznének. Némi keserű­ség vegyül a hangjukba, amikor arról beszélnek, hogy az elmúlt négy évben alig történt valami előrelépés a faluban.-Járda épült 500-600 méter hosszúságban, azonban ez még kevésnek bizonyult, mert a gya­logosok sok helyen az úttesten közlekednek. Facsemetéket ültet­tek a templom körül és az út men­tén, megszépült a ravatalozó. Ugyanakkor nem megoldott a szeméthordás, illetve a hulladék elhelyezése. Az árokparton felüti fejét a gaz, ha mi nem kaszáljuk le a közterületeket, akkor senki.- A falu végén lévő szeszfőz­dét bezárta az önkormányzat, mert nem volt megoldva a cefre biztonságos tárolása és elhelye­zése. Aztán olcsón eladták, és most a korábbihoz hasonló kö­rülmények között üzemel tovább.-Ha önállóan gazdálkodhat­nánk, a költségvetés ismeretében beoszthatnánk a pénzt, fejleszt­hetnénk fontossági sorrendben. Az önállósulás viszont a rosszabb közlekedést vonná maga után. Naponta csak négyszer jön be a szigetvári városi busz, ha azonban nem tartoznánk a városhoz, akkor csak helyközi járatok jönnének be a faluba, s drágább lenne a vitel­díj is. Zsibót talán az egyetlen faluja a megyének, ahol teljesen összefo­nódott a szőlőhegy a településsel. A falu lakóinak fele a szőlőhe­gyen épült családi házakban él. Itt egymást váltogatják a lakóházak, a gazdasági épületek és a préshá­zak. Lehetetlen meghúzni a ha­tárt, hogy meddig tart a falu és honnan kezdődik a szőlőhegy. A közel ötszáz főt számláló „zsibóti városrészben” konkrétan megfogalmazódott az önállóso­dás gondolata, annyira, hogy fa­lugyűlést is tartottak a témával kapcsolatban. ■Sk Dr. Aracsi József Szigetvár jegyzője elmondta, lakossági kezdeményezésre július végén la­kossági fórumot rendeztek Zsibó- ton, ahol a települési önállóság, il­letve részleges önállóság megva­lósulásának feltételeit ismertette.- Egyértelműen azt tűnt ki, hogy a településen élők elégedet­lenek az önkormányzat által ed­dig a településre fordított pénz­zati feladatok ellátására a telepü­lés.-A részleges önállóság - a részönkormányzatok megalaku­lása - már járhatóbb útnak tűnik, mert egyik félnek sem jelent megoldhatatlan problémákat. Szigetvár önkormányzatának szervezeti és működési szabályza­tában kell kidolgozni egy külön pontban a részönkormányzat működési szabályait, a biztosított jogokat és a város költségvetésén belül, a részönkormányzatnak biztosított pénzeszközöket. A részönkormányzat vezetőjének önkormányzati képviselőnek kell lennie, azonban ahhoz, hogy a ré­szönkormányzat működni tudjon, falugyűlésen tagokat kell válasz­tani a testületbe. A részönkor­mányzatnak átengedett önkor­mányzati pénzeszköz egy min­denkori alku kérdése, amelynek meghatározásakor a településrész elkülönült érdekét is indokolt fi­Zsibóton megkezdődtek a szüreti előkészületek eszközökkel. Az önállósodási törekvés elsődleges mozgatóru­gója a település életébe, fejleszté­sébe történő, az eddiginél aktí­vabb beleszólás lehetőségének el­érése volt. A falugyűlésen részle­tes számokkal, költségvetési ter­vezettel ismertettem a teljes önál­lóvá válás, illetve a részönkor­mányzati elképzelések feltételeit, megvalósíthatóságát. A teljes önállóság elérésével kapcsolatban a település lakossá­gának helyi népszavazást kell kezdeményeznie a polgármester­nél, ehhez a peremterületen élők negyedének aláírásával ellátott írásos kezdeményezése szüksé­ges. A jogalkotók egy-egy telepü­lés esetén 4-500 főnél húzzák meg azt a határt, amelynél kisebb lélekszámú települések önállósu­lási szándékát nem támogatják. A költségvetési számítások egyér­telműen igazolják, ez az a határ, amely alatt nem képes önálló életre és a kötelező önkormány­gyelembe venni. A biztosított pénzeszköz felhasználásáról a ré­szönkormányzatjogosult dönteni. Grasics József a két település- rész jelenlegi önkormányzati képviselője elmondta, nagyon nehéz feladatot jelent ezen terüle­tek képviseletét ellátni a városi önkormányzatban. Zsibóton az elmúlt években le­aszfaltozták a Hunyadi utat, il­letve megoldották a vízellátást.- Már két évvel ezelőtt javasol­tam a testületnek, hogy kezeljük külön Szigetvártól Zsibót és Be- cefa pénzügyeit, a különböző fej­lesztéseket, egyebeket. Akkor nem foglalkozott senki ezzel a felvetéssel, ma már lakossági kezdeményezés indult az elválás­sal kapcsolatban. Sajnos a zsibó- tiak nem engem kerestek meg ez­zel kapcsolatban, hogy nézzek utána kérdéseiknek, a pénz­ügyeknek, egyebeknek, pedig szívesen segítettem volna. Nem egyszerű az elválás már a telepü­lés földrajzi elhelyezkedését ille­tően sem, mert a falu lakóinak fele a szőlőhegyen él viszonylag nagy területen szétszóródva. Ne­kik ugyanolyan jogokat, lehető­ségeket, úthálózatot, közműellá­tást kell biztosítani, mint a falu­ban élőknek. Többek között ezt nem tudja felvállalni anyagi szempontból a település. A külön önkormányzati képvi­selők, illetve a megalakuló ré­szönkormányzatok viszont, na­gyon sokat tehetnek majd a „vá­rosrészekért” a Szigetvártól ka­pott pénzeszközökből. Hajdú Zs. Magyarul magyarán Tárgyszerűség A hagyományos stilisztika, vagyis a nyelvi kifejezésmód kérdéseivel foglalkozó tudo­mány helyes és szép (művészi) stílusról beszél. A helyesség fő követelményeként a tárgyszerű­séget jelöli meg. Némelyek tárgyilagosságnak is nevezik. Egyszerűen azt je­lenti, hogy amit kimondunk vagy leírunk, az feleljen meg a való­ságnak, végső soron azt, hogy igaz legyen. A köznapi nyelv- használatban nem a filozófiai igazság kereséséről és kinyilvá­nításáról van szó, hanem arról, hogy azt az embert, akiről szó­lunk, Fekete Jánosnak hívják, nem nevezzük Fehérnek, vagy hogy Kerpel egykori pécsi pro­fesszor családnevének második eleme nem Nonius, hanem Fro- nius, s hogy az osztrák diákok egy csoportja nem Bergensből, hanem Bregensből érkezett Pécsre. Roppant egyszerű ez, s mégis gyakran vétenek e követelmény ellen. Joggal marasztalták el a rádió bemondóját és hírszerkesz­tőjét amiatt, hogy Iránt arab ál­lamként hozta szóba, valamint azért, hogy az észt kormány Ri­gával kapcsolta össze. Hogy a hallgatók vagy olvasók hány százaléka veszi észre az ilyen „tárgyszerűtlenségeket”, az nem lehet mentsége az újságírónak, annál inkább minősítik a magyar közműveltséget. Sajnos, lapunkban is találko­zunk a valóságtól,a tényéktől való elrugaszkodás eseteivel, il­letve a tények hiányos ismereté­vel, a tények összekeverésével. Hányszor hallottam és olvas­tam már Szlovénia helyett Szla­vóniát; ritkábban megfordítva. Jogos kritikával illetjük az átlag európait különösen az átlag ame­rikait, aki azt sem tudja, hogy van és hogy hol van Magyaror­szág. A kis népek különösen ér­zékenyek, de ehhez nemcsak ne­künk, magyaroknak van jogunk, hanem minden kis népnek. Ezt az érzékenységet sértette meg az a publicista, aki „Göncz Árpád az ősök földjén” című híradásá­ban ezt írja:,,Az államfőnek még mindig élnek rokonai a szlové­niai városban”, azaz Csáktor­nyán, ahonnan (amint előtte ol­vasható „családja elszármazott Zala megyébe.” Csáktornyáról annyit illik tudni, hogy a Zrinsz- kiek, magyarul Zrínyiek ősi fészke, s ha valóban az, akkor csak horvát város lehet. Aki figyelemmel kíséri a volt Jugoszláviában folyó tragikus eseményeket annak tudnia kell, hogy a széthullott egykori szö­vetségi állam kis népei - Bosz­nián belül különösen - véres harcokat vívnak ősi földjük min­den darabjáért, főként azokért a területekért, amelyeken az illető nép (etnikum) van többségben. A szlovénok és a horvátok önállósulásával, nemzetközileg elismert államiságuk létrejötté­vel föllángoltak a határviták. Ha akár szlovénok, akár horvátok olvassák ezt a hírt, könnyen a határviták szításaként fogják fel. Tudtommal éppen ezen a részen, a Mura mentén a legke­vésbé kérdéses a két állam ha­tára. A szlovénok Pomurje (=Muravidék) néven, a horvá­tok Prekmurje (=Muraköz) néven tartják nyilván országuk­nak ezt az északi táját, s Csák­tornya az utóbbi területen fek­szik. Rónai Béla Beküldendő a helyes megfejtés október 3-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf: 134 Új Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A szeptember 10-i lapban közölt rejtvény he­lyes megfejtése: „Amióta a férjem elhagyott, na­gyon egyedül érzem magam”. Utalványt nyertek: Létai Zsigmond, Orfű, Béke u. 14. 7677, Csémi Zoltán, Kővágószőlős, Újtelep 6. 7673, Jeránt Zsuzsanna, Pécs, Maiéter P. u. 66. 7632, Sárkány Pálné, Nagyatád, Bereg­szászi u. 16. 7500, Regős Lajosné, Siklós, Köz­társaság tér 1/B. 7800. Az utalványokat postán küldjük el. Szigetvár-Becefa főutcája Löffler Gábor felvétele A külön önkormányzati képviselő és részönkormányzat az önállósulás útja Zsibót és Becefa

Next

/
Thumbnails
Contents