Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-24 / 263. szám
1994. szeptember 24., szombat I A mai nap uj Dunántúli napló 3 Mi lesz a pécsi zöldterületek sorsa? Erősebb profitigény, lemorzsolódó parkfenntartás Az elhanyagoltság képe tapasztalható szerte a pécsi közterületeken. Lassan nem lesz, aki gondozza. A parkfenntartásra alig jut valamicske a város költségvetéséből, így aztán az enyészet lesz úrrá a sokmillió forint értékű létesítményeken. A Pécsi Közterületfenntartó és Kertészeti Kft. létrehozása után mostohagyerekké vált a parkgondozási és kertészeti tevékenység. A változások után leépült a létszám, mind kevesebb munkáskézbe adhattak szerszámot. Az egykor 120-180 emberből alig maradt. Gazdálkodási okok miatt megszüntették a vidéki buszokat. Ezzel együtt leépítették a létszámot. Ma már nem járnak be az Ormánságról, Alsószent- mártonból, Személyből, Siklósról. A kft.-nek nem érdeke vidéki munkásokat alkalmazni. Pécsett meg nem kapnak olcsó munkaerőt. Pécs belvárosi területeire mindössze 10 zöldterületi munkás és 7 takarító jut, akiket Kelemenné Németh Gabriella irányít. Matasics József 10 parkgondozót és 6 takarítót foglalkoztat Pécs keleti városrészében. Kertvárosban korábban két csoportban dolgoztak, csak a Melinda parkhoz két tucat kertész tartozott. Ma az egész városrészre 14 jut, akik a Hosszú- hetényből 30 éve bejáró Guzi Jánosné művezetése mellett ásnak, kapálnak, ültetnek, nyesnek és rendbe hozzák a károkat. A volt kertvárosi művezető, Nádori Jánosné kertésztechnikus is búcsúzásra kényszerült, mert csak fizikai munkára tudták volna alkalmazni. Kertészszakemberek kerültek el a cégtől, egyszerűen feleslegessé váltak. Persze a megmaradottak sincsenek túlfizetve. A vezetők is elismerik, hogy igen alacsony bért fizetnek, de nem jut több az ugyancsak kevés önkormányzati keretből. A létminimumhoz közeli fizetésekért, 9-15 ezer forintért dolgoznak, ahogy az emberek mondják. Szondi József részlegvezető szerint abból gazdálkodnak, amit adnak. Idén 30 millió Ft jut a közterületfenntartásra, a parkokra. Ebből képtelenség gondozni az egész várost. A pénzhez alakították a létszámot. A város is inkább menekül a létesítményektől. Hírlik, a Melinda utcai szabadidős park létesítményeit eladták. Evek óta egy fillért sem költöttek rá. Szégyenteljes képet mutat a szebb napokat látott park, szemet bántó. A felelőtlen nemtörődömség példája. Lukács Ferenc gépkezelő még bejár Orfűről, de nem tudja, meddig. Korábban a munkásbuszt vezette. Mások nem nagyon mernek szólni, véleményt mondani, de szomorúak a tönkre tett közterületek láttán. Szondi József részlegvezető is csak széttárja a kezét. A pénzre hivatkozik. A polgárok viszont a tények miatt háborodnak fel. Soha ilyen elhanyagolt nem volt ez a város. Mi lesz vele? A gazda sem tudja. Ami tönkrement, azt már helyre sem lehet állítani. Újat kell helyette készíteni, de arra nincs pénz. A javulásnak semmi nyoma a városban, a részlegvezető mégis bizakodó. Rózsaszín köd. így fogalmazott az egyik munkás, ő ezt látja. Szondi József 20-30 olcsó munkaerő jelentkezését várja. Nem jönnek. Már a korábbi testi fogyatékosok sem jelentkeznek. Ha a törvényt megváltoztatnák, és alkalmazhatnának munkanélkülieket közhasznú munkára, az segítene, véli. Egyelőre a takarékosság és a profittermelés a mérvadó, a városgondozás, parkfenntartás viszont kommunális szolgáltatás. A kettő nem fér meg egymással, így lehet, hogy az utóbbi teljesen lemorzsolódik? A kft.-ben érdekeltséget vállaló francia céget csak a szemétszállítás érdekli. A kertészkedés pedig ettől igazán távol áll. Egyelőre csak azt látni, hogy az adófizető polgárok pénzét kevésbé használják arra a célra, amire elképzelik. R. Gy. Sorstársak énekkara Magyarnótákat, népdalokat énekelnek a próbákon Fotó: Läufer Több turista valuta fogyott Augusztus végéig 419 millió dollárt - mintegy 45 milliárd forint értékben - váltottak ki valutalapjuk terhére a magyar állampolgárok, és ez csaknem 50 százalékos növekedést jelez 1993. hasonló időszakához képest. A Magyar Nemzeti Bankban az MTI kérdésére pénteken elmondták, hogy az előzetes adatok szerint csak augusztusban 60 millió dollár volt az igénybevétel. A turistafőszezon három hónapjában - júniusban, júliusban, augusztusban - pedig több mint 200 millió dollárt vásároltak a magyar állampolgárok évi 800 dolláros valutakeretük terhére. Az egy alkalomra jutó dollárösszeg azonban a korábbi nem egészen 200 dolláról csaknem 300-ra nőtt. Igaz, tavaly még 350 dollár volt az éves keret. Ismét ólmozott paprika a piacon Az utóbbi hónapokban ismét megjelent az ország területén az ismeretlen eredetű, nem gyári csomagolású, nehézfémekkel és egyéb vegyianyagokkal szeny- nyezett fűszerpaprika-őrlemény - hívja fel a figyelmet a Kereskedelmi és Minőségellenőrző Intézet. A KERMI arra figyelmezteti a lakosságot, hogy e hamisítványok rendkívül ártalmasak az egészségre. Ezért kéri, hogy a felhasználók csak hagyományos gyári csomagolású terméket vásároljanak kizárólag az üzletekben. A kapcsolatteremtés, a népes és tartalmas közösségi programok kiötlése, megszervezése éppenséggel az egészségeseknek sem mindig könnyű, a bizonyos szempontból korlátok közé szorított élettérrel megelégedni kényszerülő polgároknak pedig különösen nem az. Minderre mégis rácáfol a Baranya Megyei Mozgáskorlátozottak Egyesületének Pécsi Csoportja, amelynek újszerű kezdeményezései hónapról hónapra újabb sorstársakat vonnak az egyre gazdagabb programokkal tarkított, közösen töltött hétköznapokba. Ezen a héten találkozott először az a közel húsz fős lelkes társaság, amelynek tagjai a hagyományokat újjáélesztve minden hétfőn énekkari próbákon vesznek részt Pillinger Béla zenetanár vezetésével. Főként magyar népdalokat és nótákat tűznek a ,»repertoárba”, amelyeket bizonyosan sikerrel fogad majd a szociális otthonokba, művelődési házakba tervezett műsorok közönsége. Az énnekar egyúttal újabb tagokat, főként férfiakat is várna még. Szabolcsi Péter, a máris közel ezer főt számláló városi egyesület titkára már kiküldte a tagtoborzó körleveleket, ugyanis októbertől hagyományos és új programokat egyaránt indítanak. Bódis Éva gyógytornász vezetésével kedden és csütörtökön felnőtteknek és gyerekeknek is tartanak gyógytornát, vasárnaponként pedig úszásoktatásra várják a fiatalokat a Nevelési Központba. A sportfoglalkozások már minden generációnak aktív perceket ígérnek; elsősorban asztaliteniszezésre és a szürke- állományt „mozgató” sakkozásra teremtett lehetőséget az egyesület. Néhány esztendeje megszűnt, most pedig minden hónapban újra megszervezik a sorstársak teadélutánját, baráti összejövetelit. A megyei egyesület tagjai parkoló jegyek, gépkocsi vásárlási és közlekedési támogatás igénylévésevel kapcsolatában is felkereshetik a Tüzér utca 1-3 alatt helyet kapott jogi tanácsadást, de a lakás-akadálymentesítés igénylésével kapcsolatban is segítséget kapnak. Az érdek- védelmi teendőkből ugyanakkor a komlói, mohácsi, siklósi, szentlőrinci és szigetvári szervezetek is részt vállalnak. A pécsi csoport a Tüzér utcai Agorában kapott otthont, de a fenntartási költségekhez jócskán elkelne a potenciális támogatók segítsége. A nagyvállalatok megszűnésével újabban néhány alapítvány siet az egyesület segítségére. Futnak a képek Kantáros nadrág „Nekem volt kantáros nadrágom. De nem kellett hozzá pénz, mert ott volt a papa, a mama, a barátok, fociztunk, és olyan jó volt, csak . .. nem tudom elmondani.” így beszél Vaki, azaz Kiss Vakond, Szőke András új filmjének hőse, szelíd nosztalgiával emlékezve vissza a letűnt időkre. A rendező egy régesrégi rajzfilm meséje nyomán elindítja hát a földből kifordított aprócskajószágot, hogy szerezzen magának egy új kantáros nadrágot, ha lehet, szebbet, mint a hajdani. Az utazás, úgy tűnik, sikerrel jár. Miután a Vakond találkozik az Egérlánnyal, s a Gólya recsegő Sokol-rádióját is megjavítja, a Rák, egy privatizált Szabó KTSZ vezetője, megvarratja neki a hőn áhított ruhadarabot. Ez azonban csak egyik szála a történetnek, amit a film meglehetősen foszlottan-szakado- zottan gombolyít. Nem a motiváció szegénységét s a jellemrajz vázlatosságát rovom fel, hiszen a mese kötetlenebb logikája és naiv festésmódja eléggé szabad kezet biztosít e téren a rendezőnek, inkább az egyes jelenetek rögtönzöttnek, hevenyészettnek látszó, állóképszerű megfogalmazását nehezményezem. Ez nyilván arra vezethető vissza, hogy Szőke András korábbi filmjeiben, így a Vatta- tyúk-ban s az ennél jóval gyengébb Citromdisznó-ban az epizodikus szerkesztésmód dominált, ezért a szerzőnek az összefüggő, folyamatos történetmondás egyéni módszereit még nem volt módjában kialakítani. A nadrágkeresés históriája a Kiss Vakond cselekményének morcabb-borostásabb „férfias” jelenetsorát alkotja, amelyet Szőke András spontán lendületű, groteszk játékstílusa határoz meg, hisz nem csupán a főhős szerepében lép fel, hanem a bugyuta, tévénézésbe bambult Bélát is ő alakítja, aki Dűlő úti szőlőskertjében véletlenül szétrombolja Vaki kényelmes, „alagsori” odúját, s ezzel elindítja őt viszontagságos útján. Az elbeszélés jelzett fogyatékosságai ellenére színészi szempontból ez a film erősebb oldala. A cselekmény másik vonulata viszont egységesebb és bensőségesebb. Ez a „női szakasz”, a gazdagabb, érzelmes-fanyar hangnemű rész. Béla felesége, Irén, megtalálja a Vakond fotóalbumát, s ennek révén telepatikus úton kapcsolatba kerül annak édesanyjával, Terézzel, aki arra kéri őt, hogy keresse meg, s hozza vissza kisfiát. Irén tehát vaksi hősünk nyomába ered. (Zárójelben megjegyzem, a film akár Irén álmaként is értelmezhető.) Nekem rokonszenves a mű „matriarchális” szemlélet- módja, ami leginkább talán abban mutatkozik meg, hogy a hős sorsának alakulását a nők határozzák meg; az aggódó Teréz, az áldozatkész Irén, no és az Egérlány, aki némi anyagi természetű megfontolás után társul szegődik hozzá. Ez az elfogultság őszinte és emberi, általa a másik cselekményszál groteszk tónusai melegebb színekkel egészülhetnének ki. Éppen ezért sehogyan sem tudok megbarátkozni azzal az ötlettel, hogy a rendező Irén kulcsfontosságú szerepét Herskó Jánosra bízta. Ez ugyanis már felesleges megcsa- varása a helyzetnek, ami beszűkíti a látást és szegényíti a mese érzelmi hátterét. S az a bosz- szantó, hogy a megoldás nyilván igen tudatos, mert Terézt is férfiszínész játssza. Még jó, hogy az Egérlány megúszta. A néző pedig, akit az elbeszélés döccenői amúgy is próbára tesznek, azt gondolja, mindez már aztán sok az „elidegenítésből”. S úgy jár a filmmel, mint Kiss Vakond a kantáros nadrággal. Mire elkészül, kissé elmegy tőle a kedve. Nagy Imre Legyen szeptember 25-e a fehér kendő napja! A Göncz Arpádné felhívása Felhívással fordulok minden Magyarországon élő nőhöz, aki szeretnéjdfejezésre juttatni: elutasítja a háborút! A természet rendje szerint mi nők, életet adunk. Éljünk a világ bármely pontján, gyermekeink ha felnőnek, akkor is a gyermekeink maradnak, s ugyanolyan szeretettel és féltéssel vesszük körül őket, mint amikor kicsik voltak. Ez a legfontosabb oka annak, hogy a háború, az értelmetlen öldöklés lényünktől oly messze áll. Számtalan mozgalom indult a háborúk elutasítására, az eredmény közismert. Mégsem hiábavaló azonban a tiltakozás, mert újra és újra el kell mondjuk, világgá kell kiáltsuk: hallgassanak el a fegyverek! Az elmúlt év szeptemberében Grúziában kétezer nő vonult ki végső elkeseredésében a harctérre, a csapatok közé. A meghökkentő esetet követően Keti Dolidze filmrendező a grúz televízióban felhívással fordult a nőkhöz: a nők a maguk eszközeivel vegyék fel a küzdelmet a háború ellen. Néhány óra múlva nők ezrei vonultak fel Tbiliszi főterén, fehér kendőben. E kendők a megbékélés jelképévé váltak. Keti Dolidze mozgalmat hirdetett a világ minden lánya és asszonya számára; minden év szeptember utolsó vasárnapján déli 12 órakor a nők gyűljenek össze városaik és falvaik főterén. Fehér kendőjük legyen a béke, a fegyverszünet akarata. Kérjék csendesen, egyszerűen a jelenlétükkel, hogy legalább egyetlen napra hallgassanak el a fegyverek! Meggyőződésem, hogy e világméretű megmozdulásnak mi, magyar nők is részesei kell legyünk. Legyen szeptember 25-e a Fehér Kendők Napja! Találkozzunk a budapesti Vajdahunyad vára udvarán déli 12 órakor, fehér kendőkkel. Gyermekek és férfiak érdeklődésére is számítunk. Göncz Arpádné a Fehér Kendő Napja magyarországi védnöke Baranyai kiállítók a feldbachi vásáron „Ausztria a legutóbbi választáson az Európai Közösséghez való csatlakozás mellett döntött. Ennek azonban egyelőre nem ismerjük pontosan sem az előnyeit, sem a hátrányait. Az új feltételek kivárása mellett gazdasági aktivitásunkat fenn kell tartani” - az osztrákokra jellemző óvatos magatartást javasló beszédével köszöntötte Fritz Luttenberger, Feldbach polgármestere a 16. alkalommal megrendezett „Feldbachi vásár” résztvevőit, kiállítóit, osztrák, szlovén és magyar vendégeit. Dr. Leopold Dörfer, a Steier Gazdasági Kamara igazgatója beszédében rámutatott arra, hogy a volt szocialista országokban végbement politikai változások Ausztria keleti részének földrajzi helyzetéből adódó gazdasági hátrányok megszűnéséhez is vezettek. Michael Schmidt, a Steier kormány tagja felhívta a figyelmet a gazdaságban eddig még meglévő állami garanciák további csökkenésére, az egyéni érdekek, ötletek és teljesítmények fontosságára. Ernst Fink, az osztrák parlament tagja e döntően mezőgazdasági régióban a turizmus, s ezen belül is a gyógyturizmus jelentőségére hívta fel a figyelmet. Akár ránk, magyarokra is vonatkoztatható felhívással „Ne segítségre várjunk, hanem segítsünk magunkon” - nyitotta meg a vásárt. A dél-kelet steierországi kisváros, Feldbach szabadidőközpontjában szeptember közepén rendezett vásáron 110 kiállító adott a régió iparáról, szolgáltatásairól és mezőgazdaságáról impozáns átmetszetet. Magyar- országot, Baranyát a ,3ara- nya-Steiermark Baráti Társaság” (BASTEI) tagjai képviselték. A baráti társaság 1989 óta, Feldbach városának és polgár- mesterének meghívottjaként, rendszeresen részt vesz a kiállításokon. Tagjai magasszínvonalú népművészeti, kézműipari munkáikkal és képzőművészeti alkotásaikkal képviselik Baranyát. Az idei vásáron Baksa Gyöngyi (Pécs) vidám életkedvet sugárzó kerámiái, Freund János (Pécsvárad) szépmívű faesztergályos munkái mellett Gyenis Jánosné (Bisse) népi iparművész különböző népviseletbe öltöztetett babáit és kézimunkáit láthatta 3 napon keresztül a körülbelül 10 000 főnyi közönség. Nagy érdeklődés kísérte Takács Dezső Pécsről szóló festményeit. Tám László a megnyitó napján a helyszínen, másnap pedig a helyi gimnáziumban a nagy érdeklődésre való tekintettel két alkalommal is di- aporáma bemutatást tartott. A kiállítást, így a magyar standot is az osztrák és a steier kormány több tagja is meglátogatta. A steier tartomány miniszterelnökének képviseletében Waltraut Klasnic asszony nyilvánította ki örömét és tetszését a magyar kiállítók termékei iránt. Franz Fischler osztrák mezőgazdasági miniszternek, Walburga Beutl-nak és Josef Kaufmannak a Steier Parlament tagjainak szintén nagyon tetszettek a bemutatott termékek. Dr. Schmidt László Bob Dinnyés a Vasutasban Huszonöt hónapon át Pécs és a Vasutas Művelődési Ház vendége lesz Dinnyés József előadóművész, aki megzenésített verseket, balladákat, fordításokat és saját írásait szeretné bemutatni és megszerettetni a közönséggel. Pécsen kívül még négy nagyvárosban: Szegeden, Miskolcon, Győrött és Debrecenben alakul Pentaton Klub Dinnyés József vezetésével. Verses-zenés estjein a kortárs költészet versei kapnak helyet saját szövegű dalai mellett. A nyári hónapokban az öt város klubtagjainak találkozókat szervez olyan módon, hogy minden alkalommal egy „Pentaton-város” látja vendégül a másik négyet. Az első előadás - a nyitókoncert - jegyeihez minden érdeklődő ajándékkönyvet kap, melynek címe: Dalaim Könyve. A népszerűén „Bob Dinnyésnek” nevezett énekes nem csak azokat várja klubtoborzó koncertjére, akik érdeklődnek a költészet és. a megzenésített versek iránt, hanem azokat is, akik dalokat szeretnének írni, vagy már az első dalokon túl vannak és színpadra szeretnének kerülni; s természetesen azokat, akik úgy érzik, a dalszerzéshez kicsit már értenek és tovább szeretnének lépni. Velük a klubestek előtt, délután 4 órától fél 7-ig foglalkozik majd Dinnyés József.
