Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-21 / 260. szám

10 aj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1994. szeptember 21., szerda Pécs, a lóvátett város Unokáink is nyögni fogják? Vízmű-privatizáció kérdőjelekkel Hónapok óta folynak az elő­készítő tárgyalások a Pécsi Vízmű Kft. átalakításával és a francia Lyonnaise des Eaux ál­tali tőkebehozatallal kapcsola­tosan. A Pécsi Vízműnél mű­ködő Üzemi Tanács a munka- vállalók érdekeinek védelmé­ben folyamatosan figyelemmel kísérte a tárgyalások menetét. Ebben a cikkben nem a dolgo­zók, hanem a fogyasztók érde­kében szeretnénk a város közvé­leményének bevonásával a kép­viselők figyelmét felhívni né­hány fontos tényre, tekintettel arra, hogy az átalakítás során megkötendő szerződések alá­írás közeli állapotba kerültek. Talpra állítás? Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése 244/1994. (VI. 30). számú határozatával elfogadta a Lyonnaise des Eaux együttmű­ködési ajánlatát, hogy a létreho­zandó Pécsi Vízmű Rt.-t közö­sen irányítsák. Az ajánlat elfo­gadásának oka Mikes Éva al­polgármester asszony által az Új Dunántúli Napló 1994. jú­nius 29-i számában került meg­fogalmazásra. Idézzük: „A magyar vízművek között a pécsi valóban jó, de európai mércével mért céget kell létre­hozni annak megfelelő techno­lógiai, szervezeti és technikai feltételekkel, optimális lét­számmal. Nyereségessé kell tenni, mert az idén körülbelül 100 millió forint lesz a veszte­sége. A talpra állításához tőkére van szükség. A városnak nincs, ezért tárgyal külföldi cégekkel. A franciák a kisebbségi tulajdon arányában hoznak be tőkét, amit fejlesztésre fordítanak ... ... A szerződés aláírásának egyik feltétele, hogy a vízdíj nem lehet korlátlan nyereség forrása, annak mértékét a köz­gyűlés határozza meg, így kéz­ben tudjuk tartani annak alaku­lását ...” A társaság veszteséges volta 1994-ben akkor következett volna be, ha a Közgyűlés nem emel árat június 30-án, és az 1993 január elsején megállapí­tott áron kénytelen továbbra is szolgáltatni. A jelenleg érvény­ben levő árak mellett a Pécsi Vízmű Kft. a harmadik ne­gyedév végére nullszaldós, év végére várhatóan nyereséges lesz. A vállalat 1990-ben 19,5 mil­lió Ft-os, 1991-ben 73,2 millió Ft-os nyereséget ért el. 1992-ben a lecsökkent lakos­sági fogyasztás és az ipari üze­mek csődjei következtében veszteségessé vált, ennek értéke 67,7 millió Ft volt. Ebből 26 millió Ft a fürdők vesztesége. Részlet dr. Kádár Béla, Ba­ranya megyei országgyűlési képviselő beszédéből. Nem pártpolitikai, hanem or­szágos érdekű ügyben kértem megszólalási lehetőséget azért, mert Békési László úr nyilatko­zata mélységes megdöbbenés­sel és sajnálattal tölt el. Az a nyilatkozat, amely sze­rint az expo félretévesztés, blöff, kalandor vállalkozás, sérti méltóságunkat, igazságérzetün­ket, a parlament mindazon tag­jait, akik annak idején kéthar­mados többséggel döntöttek az expo megrendezéséről, sérti azoknak az érdekeit és érzé­kenységét, akik szakértőként ez ideig dolgoztak az expo megva­lósításáért, azokat a vállalkozó­kat és azokat a magyar lakos­sági rétegeket, amelyek lelke­sen támogatták az expo meg­rendezésének gondolatát. Az elmúlt öt év során egy és más történt ebben az országban; vannak parlamenti politikai já­tékszabályok a stílussal kapcso­latosan, az együttműkö­1993-ban a veszteséget 5,6 mil­lió Ft-ra sikerült csökkenteni, amit azonban alapvetően a für­dők üzemeltetése okozott mint­egy 30 millió Ft ráfizetéssel. Mindezen években a központi forrásból érkező ártámogatások 229 millió Ft-ról 72 millió Ft-ra csökkentek. A fentiek szerint a társaság a romló feltételek mellett is képes a nyereséges üzemelésre, ez a tőkebevonást nem indokolja, nincs szó „talpra állítás”-ról. Fejlesztés? A társaság jelenlegi vagyo­nértéke több, mint 1,1 milliárd forint. A francia befektető hozna kb. 300 millió Ft-ot és ezért 47,2%-os részesedést és a többségi tulajdonost megillető jogokat kér. Ez csak úgy lehet­séges, ha a társaság vagyonát leértékelik, illetve a vagyon egy részét a létrehozandó Pécsi Fürdő Kft.-be viszik át. Elkép­zelés szerint 336 milliós ingat­lan vagyon kerülne át a kft-be, melyért a Pécsi Vízmű Rt. bér­leti díjat fizetne, és ezzel kom­penzálni lehetne a fürdőszolgál­tatás veszteségét. Ezzel azon­ban a fürdőszolgáltatás veszte­sége megjelenne a vízárban! Az idézet szerint a francia fél által behozott tőke a fejleszté­sek alapjául szolgálna. Nézzük tehát a társaság technikai, tech­nológiai adottságait. Idézzük a Lyonnaise des Eaux II. számú ajánlatát: „.. .A Pécsi Vízmű Kft. szakemberei a vízgazdálkodási szakmában alkalmazott minden modem technológiát alkal­mazni tudnak... . . ,A város létesítményei jó állapotban vannak és jól karban­tartottak ... . . .A szennyvíztelep teljes technológiával rendelkezik ... dési-egyeztetési kötelezettség­gel kapcsolatosan, nyilatkozat- tétellel és lépésekkel kapcsola­tosan is. Nem vagyok elbűvölve attól, amikor elhangzik egy nyilatko­zat, azután történik lépés és egy ígéret, hogy majd később szá­mokkal is igazoljuk, hogy mindez így van. Ez történt. Békési László úr azt ígérte, hogy majd számokkal fogja - majd, majd! - igazolni, hogy mekkora félrevezetés is volt az expo. Az expo lemondása a parla­ment megkérdezése, szélesebb körű társadalmi párbeszéd nél­kül történt. Ezt mindenképpen sérelmesnek tartom. Az ellen­zéki pártokban, úgy hiszem, nagy számban vannak, akik az ellenzékiséget a konstruktivitás, az ország érdekét szolgáló kö­zös ügyek előreviteleként ér­telmezik. Ilyen stílus mellett ez nem könnyű feladat. érdés: miként alakul az ország nemzetközi megítélése, a Ma- gyarország-kép akkor, ha arról A rendelkezésre álló elemzések a tisztítási technológia korrekt működésére utalnak ... A tisz­títási kapacitás bőven felülmé­retezett és nagyon kidolgozott technológiájú . .. ... a tárolókapacitás bőven elégséges ... a szivárgások jel­zett száma normálisnak mond­ható .. A fentiek szerint a vízi köz­művek technikai-technológiai állapota sem igényli külföldi tőke bevonását. Vízár A Lyonnaise des Eaux ajánla­tában ígérte- a víz értékesítési árának azonnali csökkentését;- valamint további progresz- szív csökkenését egészen 2002-ig;- és megtörik az áremelkedé­sek dominó-láncolata, azt az ár­csökkenések láncolata váltja fel. Ezzel szemben a szerződés- tervezetekben szereplő induló ár megegyezik a jelenlegi vízár­ral, a 2002-ig ígért árcsökke­nésre nincs írásos garancia egyik tervezetben sem, és az árak emelésére az üzemeltetői szerződés tervezete pontos, inf­lációkövető képletet tartalmaz. Amennyiben ezeket a feltétele­ket elfogadja a Közgyűlés, nem­csak tudomásul veszi az eredeti ígéretekkel ellentétes állapoto­kat, hanem lemond az ármegál­lapítás jogáról is. Ez a korábban idézett, újságbeli nyilatkozattal is éppen ellentétes. A Lyonnaise des Eaux aján­lata szerint-a város és a Közüzemi Rt. költségvetésébe jelentős bevétel áramlik;- nemzetközi szintű vízellá­tásban részesülnek a város lakói. A Közüzemi Rt.-nek a bevé­hallhat a nagyvilág, hogy Ma­gyarországon katasztrofális gaz­dasági helyzet van, összeomlási veszély, le kell mondanunk az expót - ami amúgy is egy nagy blöff, kalandorság. Mi volt az elmúlt magyar parlament: kalan­dorok gyülekezete? Ha a túlol­dalra nézek, olyan képviselőket látok, akik maguk is megszavaz­ták az expót. Akkor nem volt ka­landor vállalkozás? Elég ki­terjedt nemzetközi szakmai kapcsolataim vannak. Ma már a beszélgetőpartnereim ténynek fogják fel, hogy Magyarország súlyos válsághelyzetben lévő ország és hivatkoznak kor­mányzati nyilatkozatokra is. Ezért súlyos árat kell fizetni! Nem várhatunk előzetes kor­mányzati gazdaságpolitikai el­képzelésekben megfogalmazott nemzetközi tőkebeáramlást ak­kor, ha magunkról hirdetjük fennhangon, milyen válságos helyzetben vagyunk, mekkora szegényház is vagyunk. Ez a jövő alapjainak az aláá- sása! Amikor nem bizonyított tele nem lesz több, inkább ke­vesebb a jelenleginél, mivel a közművagyont a jelenlegi 7,5 milliárd forintról le kívánják ér­tékelni 4,68 milliárdra, ami ma­gával vonja a bérleti díj csökke­nését. A hazai vízügyi ágazatban a szokásos nyereség 3-5% volt eddig. Ezzel szemben a francia befektető által ígért 15%-os nyereség, továbbá a behozandó szellemi tőke ellenértékeként felszámított évi 22 millió Ft te­temesen megemeli az amúgy is magas vízárat. A magyar szabványok sok esetben szigorúbb feltételeket írnak elő az ivóvíz-szolgáltatás terén, mint a francia szabvá­nyok. Az Állami Népegészség­ügyi és Tisztiorvosi Szolgálat rendszeresen vizsgálja a vízmű által szolgáltatott vizet és azt megfelelő minőségűnek ítéli. A szerződések Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata ré­szére egyoldalúan súlyos fel­mondási feltételeket tartalmaz­nak, pld. szerződés bontás ese­tén a még hátralévő évek nyere­ségének megtérítése. Meg kellene gondolni! A fent vázolt ellentmondá­sokra való tekintettel javasoljuk a város képviselő testületének, hogy a francia befektető által adott együttműködési ajánlatot, valamint a szerződések terveze­teit vizsgáltassák meg egy szak­értő céggel, mielőtt véglegesen döntenének! Jelenleg az tűnik olcsóbb megoldásnak (legaláb­bis a fogyasztók számára), ha a Közgyűlés továbbra is fenn­tartja az év elején megszavazott közüzemi koncepciót, és a Pécsi Vízmű Kft. keretein belül érvé­nyesíti a város polgárainak ér­dekeit. Természetesen meg kell fo­galmazni a management felé a város, mint tulajdonos elvárá­sait: magas színvonalú szolgál­tatás alacsony költségszint mel­lett, és gondoskodni kell ennek teljesítéséről. Franciaországban talán 1%-át teszi ki a család havi jö­vedelmének a fizetendő vízdíj, nálunk már több, mint 8%-át. Át kellene gondolnia a tisztelt képviselő testületnek, szabad-e a város vízi közműveinek mű­ködtetését egy erősen profitér­dekelt külföldi cég kezébe adni az elkövetkezendő 30 évre. Le­het, hogy a vízellátásunk nem­zetközi szintű lenne, de nem biztos, hogy az európai átlag alatti havi jövedelmünkből ki is tudjuk majd fizetni. Fülöp Tamás Üzemi Tanács elnök nagyságrendekről hallunk - ar­ról, hogy mennyibe fog kerülni az expo -, el kell gondolkod­nunk az igazság nevében: téve- dett-e a miniszterelnök által ki­küldött számvevőszéki vizsgá­lat, az egymást követő rengeteg szakértői vizsgálat képviselők által, nemzetközi cégek által. Minderről csak annyit hallunk, hogy számaink ugyan nincse­nek, számszerűen megalapozott döntéssel nem rendelkezünk, hogy miért kellett lemondani az expót, de annyit mindenesetre tudunk, hogy ez kalandor vál­lalkozás és blöff volt. Azért en­nél egy kicsit komolyabban kel­lene venni egy ilyen nemzeti horderejű vállalkozást. Nem lenne szabad azt állí­tani, hogy a költségvetési defi­cit, a fizetésimérleg-deficit oka az expo megrendezése. Az ex­póra eddig - azt hiszem - 12 milliárdot fizettek ki, annak is majdnem a fele jutott a főváros­nak. Gondolom, az érintettek nem gondolják, hogy ez káros erőforrás-átcsoportosítás volt. Az összes szerződéses kötele­Nincs szerencséje a város­nak, már ami a „francia kapcso­latot” illeti. Pánikszerűen folyik a város közüzemi társaságainak eladása egy olyan folyamat ré­szeként, melynek ki nem mon­dott célja, hogy ha az őszi hely- hatósági választásokon nem a jelenlegi kormányzó többség győzne, az őket követőknek már ne legyen a város vagyoná­val gondja. A közgyűlés rend­szeres megtévesztésével sorra köttetnek a bomba üzletek - francia cégekkel és másokkal -, melyek a vevőknek bomba jók, míg a következő évtizedek ön- kormányzatainak és a városla­kóknak ketyegő pokolgépek. Látszólag persze mindenütt Pécs városa a többségi tulajdo­nos (ez a megtévesztés bázisa), de ez csak a kockázatvállalás­ban, az anyagi felelősségben mutatkozik meg, míg minden érdemi döntést a kisebbségi tu­lajdonos hoz meg. Ezek a már létrehozott és ké­szülő vegyes házasságok a gaz­dasági társaságok paródiái, meg lehet, tanítani fogják, hogyan lehet lóvátenni egy egész vá­rost. Nézzük sorjában! A volt Köztisztasági Vállalat olyan társaságba került, mely évekig nem fogja emelni a sze­métszállítási díjat - csak min­den évben az infláció mértéké­vel! (Sok hazai gazdálkodó örülne, ha a felét garantáltan ér­vényesíteni tudná.) A franciák megígérték, hogy korszerűbben és gazdaságosabban gyűjtik a szemetet - hogy gyakrabban azt nem -, ám ezt a tudást (know-how átadás) a városnak meg kell fizetni. Mégpedig az éves árbevétel több mint tíz százalékával! Az éves nyereségnek - mely egyébként csak akkor lesz, ha ezen összegnél nagyobb mér­tékű lenne - pedig a fele őket il­leti, de ha a cég új üzleteket kötne, annak a száz százaléka! A hulladéklerakó több száz mil­liós beruházása természetesen a város feladata (hogy az mikor térül meg, kit érdekel) ők csak használják. Ehhez persze gépek is kellenek, melyeket bérelni kell (áttételesen a francia cég­től), ám a bérleti díjat a város fi­zeti, mert annak költsége nyil­ván rontaná az új cég jövedel­mezőségét! Új iparág (szemétgyűjtő gé­pek) telepítésével is kápráztat­ták a franciák a városi közgyű­lést, gépenként milliós nagyság- rendű nyereséggel. Még azt is megengedik (no nem ingyen, kb. 15 millióért), hogy az itt ké­szült gépek a Balatontól délre értékesítésre kerüljenek. Ugyanez más oldalról nézve - a franciák megtiltják egy magyar többségi tulajdonú cégnek, hogy az ország háromnegyedén zettségvállalás ezidáig 18 milli­árd forint. Mennyi is ez? Az el­múlt négy év költségvetési kia­dásainak 2-3 ezreléke. Ez hozta nehéz költségvetési helyzetbe a magyar gazdaságot? Vagy a fennmaradó rész? Nem szabad ezzel riogatni sem a nagyvilá­got, sem pedig a magyar társa­dalmat. Vagy ha igen, tessék a számokat prezentálni. Aggályosnak tartjuk nem­csak a módszert, hanem az egy­oldalú fiskális szemléletet is. Ezideig csupán kiadásokról hal­lottunk, hozamról, bevételről semmit. Az expo lemondása ré­sze egy jövedelemszűkítő poli­tikának, ami persze nem új je­lenség, mert 12 év óta folyik már a magyar gazdaságban, jól ismert következményekkel. Ennek szellemében került az expo is az áldozati oltárra. De azért azt tudnunk kell, hogy en­nek az expónak a lemondása - habár nem lehetett tőle várni, hogy bőségszaru lesz -, nagyon erősen be fogja szűkíteni a ma­gyar gazdaság s különösen az expóban érdekelt kis- és közép- vállalkozói réteg mozgásterét. Mindannyiunkat megfoszt - ön­kéntes lemondással - egy kitö­eladjon, s ezért még a város fi­zet. Olyan piacot árulnak, amit ők soha meg nem vettek! Aki pedig ilyen ügyes, megérdemli a jó fizetést. Nem jobb a helyzet a Pécsi Vízműnél sem. A kisebbségi francia tulajdonos kénye-kedve szerint darabolja a céget, levá­lasztva és a városra hagyva a veszteségest, s az sem zavarja, ha eközben kisebb jogsértések történnek. A háttérmegállapodások pe­dig olyan megalázó feltételeket tartalmaznak a többségi tulaj­donos városnak, hogy az a fran­ciák jóváhagyása nélkül a wc-re sem mehet ki. Ami a vagyont il­leti tettek egy szolid javaslatot: ennyi pénzt adunk, s a Vízmű vagyonát úgy kell alakítani (ér­tékelni?), hogy a megfelelő arány jöjjön ki. Mikor ezen aggályos jelensé­gekre utalva kértem a közgyű­lést, hogy ne bízza néhány bennfentesre a szerződések megkötését, anélkül, hogy is­mernék a részleteket (közben néhány nyilvánvaló jogsértésre is írásban utalva a Köztárasági Megbízott Hivatala vajon ész- reveszi-e?) meglepő szavazási eredmény született: indítvá­nyomat simán leszavazták, vagyis a város önkormányzati képviselőinek döntő többsége nem tartja fontosnak, hogy a vá­ros érdekei érvényesüljenek. Arról meg egyszerűen nem tud­nak, hogy az okirat tervezetek­ben a várost megfosztják min­den többségi tulajdonosi jogo­sítványtól mely egy „normális” társaságban megilletné. (Érte­ném a szavazás eredményét, ha pl. a francia cég az egész köz­gyűlést meghívta volna mond­juk Dél-Amerikába nyaralni, de tudomásom szerint ilyen nem történt.) A Pannonautó Rt. esetében egyszerűbb a helyzet, csupán arról van szó, hogy az igazgató­ság tagjait még a választások előtt ki kell cserélni párthű em­berekre. A gazdasági helyzet ugyanis tragikus, s ezt zárt ülé­sen néhány perc alatt bizonyí­totta az egyik fél. Ezt követően egy négyfős bizottság órák alatt lebonyolította a „zártkörű” pá­lyázatot, s közölte a közgyűlés­sel, hogy sikerült megoldani a problémát. Ez időtájt pedig francia ven­dégek jelentek meg a Pécsi Táv­fűtő Kft. környékén a nehéz helyzetben lévő cégen - és a vá­ros lakosságán - segítendő. Fenti történetek akár egy re­gény részletei is lehetnének, de sajnos a valóság túltesz az írói fantázián. Tanuljuk a demokráciát, - a város pedig fizet. Soós László MSZP önkormányzati képviselő rési esélytől. Lehet - nem zárom ki -, hogy nem tudtuk volna ki­használni ezt a kitörési esélyt, de eleve lemondani róla, eleve letenni a fegyvert, ez bizony nagyon komoly hiba. Arra szeretném kérni a tisz­telt kormányzatot, hogy a jö­vőben vegye figyelembe azt az ígéretet, amit korábban tett, és országos horderejű dolgokban tényleg folytasson párbeszédet. Ha pedig dönt, lép, nyilatko­zik, azt először bizonyító érvek alapján tegye, máskülönben nagyon nehéz az ország sorsát alakítani. Azt szeretném javasolni, ha már megtörtént az, ami meg­történt, ne tartsuk a gazdaságot és az expo-ügyet tovább ebben az állapotban. Hozzon a kormányzat a par­lament elé a lehető legnagyobb gyorsasággal egy olyan előter­jesztést, amelynek alapján dön­tenünk lehet felelősséggel, megalapozottan az expo le­mondásáról vagy megrendezé­séről. Addig viszont, amíg ez nem történik meg, az expo-munkálatokat folytatni kellett volna vagy kell. Ve­szély a késlekedésben van. Az Expo-munkálatokat folytatni kell A vízi közművek technikai-technológiai állapota sem sem igényli külföldi tőke bevonását Fotó; Löffler Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents