Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-21 / 260. szám

1994. szeptember 21., szerda Oktatás új Dunántúli napló 7 Új műsor- szerkezet a rádióban „Hallásszabadság”. A rádió új vezetői azt szeretnék, ha ez lenne a Magyar Rádió mot­tója, a hallgatóknak szóló üzenete - hangzott el azon a sajtótájékoztatón, amelyen az intézmény október 3-án életbe lépő új műsorszerkezetét is­mertette Szirányi János, a rá­dió elnöke, Nagy Márta műso­rigazgató és a három adófő­szerkesztő. Mint elhangzott: az elmúlt két hónap alatt visszahívták a korábbi vezetés által elbocsá­tott 129 munkatársat, és az ügy anyagi-jogi kérdései is rendeződnek. Az új vezetés szakítani kíván a „nemzeti fő­adó” koncepcióval. Vélemé­nyük szerint a három önálló karakterű adó együtt képes megfelelni a nemzeti közszol­gálati médium követelménye­inek. A Kossuth Rádióban több korábban megszüntetett mű­sor újra hallható: ismét meg­szólalt a Gondolat-jel és debü­tált a 168 óra helyébe lépő 16 óra. Ismét hallható lesz a Kos­suth Klub, a Vendég a háznál, a Fórum és a Szombat dél­előtt. Gyakrabban kerül mű­sorra a Magyarországról jö­vök, és havonta jelentkezik majd a Farkasházy-kabaré is. A Kossuth-adó változatlanul a tájékoztatást és az informáci­óközlést tekinti fő profiljának, ugyanakkor arra törekednek, hogy az eddiginél szélesebb rétegek hallgassák a műsort. A Petőfi Rádió a kikapcso­lódás és szórakoztatás adója lesz, különböző hallgatói cso­portoknak szóló idősávok ala­kulnak ki. Többek között haj­nalonként a Reggeli csúcs je­lentkezik, Mágnes címmel napi egy órában ifjúsági ma­gazin lesz hallható, esténként pedig exkluzív produkció je­lentkezik Sok hűhó címmel. A Bartók Rádió - amely a Zenei Főszerkesztőséghez kapcsolódik - ezután is első­sorban a komolyzene kedvelő­inek igényeit elégíti ki. Emel­lett foglalkoznak majd a kul­turális-zenei élet aktuális in­formációval is. Újra hallható lesz a csütörtök éjszakai Jazz-klub és az igényes könnyűzenét bemutató Alter­natív diszkó. A régi műsorve­zetőkkel újra indul a Szalon, a Zeneház, a Hi-figyelő című műsor is. Újdonság az Éjszaka zenéje című komolyzenei program, amely minden nap éjjel 2 órától hajnali 6 óráig lesz hallható. Ocsovai Gábor, Zeley László és Győri László szerkesztésében pedig kultu­rális magazin indul a Bartók Rádióban. Az új struktúra bevezetésé­nek napján - október 3-án - a rádió esti koncerttel köszönti hallgatóit. Megszűnik-e a TOK? A cégtábla átfestéséről van csak szó? Az új kormány programjában szerepel a Tankerületi Okta­tási Központok megszüntetése. A központok létrehozását még az Antall-kormány javasolta a parlamentnek, amely azt el is fogadta, az akkori ellenzék tiltakozása ellenére. Az országban Pécsett épült ki elsőként teljeskörűen a szervezet. Mi lesz vele? Bretter Zoltán SZDSZ-es országgyűlési képviselőt, a parlament oktatási és sportbizottságának tagját, és dr. Bárdy Lászlót, a Dél-Dunántúli Tankerületi Oktatásügyi Központ vezetőjét kü- lön-külön kerestem meg. testület, ahol a polgármester esetleg másodállásban látja el civil munkája mellett ezt a fel­adatot, nehezen tudja megítélni, hogy az iskolában jól tanítják-e a fizikát, vagy az iskola költ­ségvetése megfelelő-e. Az isko­lák négyötöde pedig községek­Dr. Bárdy László, (balra) a Dél-Dunántúli Tankerületi Okta­tásügyi Központ vezetője irodájában Fotó: Läufer A kormányzatnak szolgáltatnia kell Bretter Zoltánt arról kérdez­tem, miért nem tartják szüksé­gesnek a TOK-okat fenntartani. Elmondta, nemcsak arról van szó, hogy megszüntetni szeret­nék őket. Nem is látták jónak létrehozásukat. így a megszün­tetés érvei azonosak azokkal az érvekkel, amelyek a létrehozá­suk ellen szóltak. Úgy gondol­ják, eddig is léteztek olyan in­tézmények, amelyek el tudják látni azokat a feladatokat, ame­lyeket a TOK-okra bíztak. A pedagógiai szolgáltatások terén például a megyei pedagógiai in­tézetek dolgoznak. A TOK-ok létrehozásával a minisztérium­nak lehetősége nyílott arra, hogy közvetlenül beleavatkoz­hasson az iskolák életébe. Az új kormányzatnak ez nem célja, mert más az oktatásfilozófiája. Szolgáltatni kíván, nem pedig közvetlenül irányítani. 1990-ben az önkormányzati törvénnyel az önkormányzatok váltak az iskolák fenntartóivá. Bretter Zoltán úgy látta, ebbe a leköszönt kormányzat később nem tudott belenyugodni, va­lamiféle „újra államosításon” törte a fejét. Legalább a szakmai irányítást szerette volna át­venni. Véleménye szerint az önkormányzatok és az iskolák közti vitákban sem tudta volna a békebíró szerepét betölteni a TOK, hatósági jogosítványt nem kaphatott az önkormány­zati törvény értelmében. Az új kulturális kormányzat úgy gon­dolja, a szakmai felügyeletet is az önkormányzatnak kell ellát­nia az iskolák fölött szakértők bevonásával, hiszen az önkor­mányzat érdeke, hogy jó isko­lája legyen. Bretter Zoltán arra a ve­szélyre is felhívta a figyelmet, hogy az iskolák komoly ideoló­giai egyenirányítás alá kerülhet­tek volna a TOK-ok segítségé­vel. Látott arra utaló jeleket, amelyek ezt a kormányzati szándékot sejtetni engedték. Például a tankönyvcenzúrákat. Ilyen irányba mutatott a nem­zeti alaptanterv gondolata is, amely szerint az iskolában első­sorban értékeket kell tanítani. A TOK-ok megszüntetéséhez a közoktatási törvényt kell majd módosítani. A kormánynak azon is gondolkodnia kell, hogy mi lesz a megszerzett infrast­ruktúrával. Lehetséges, hogy vizsgaközpontok kapnak benne helyet. A többlépcsős kimene­telű iskolarendszer kialakulásá­val ugyanis felmerül az igény, hogy a tanulók teljesítményét az iskolán kívül is mérni kell. Az értékelés az állam feladata Dr. Bárdy László úgy látja, a minisztériumnak nem szolgál­tatnia kell, hanem állami felada­tokat kell teljesítenie. Nem az állampolgárok kívánságait kell képviselnie, hanem azok érde­keit. Minden jogállamban szük­ség van olyan jellegű intézmé­nyekre, mint a TOK-ok, mert az iskolák felügyelete és az ott fo­lyó munka értékelése az állam feladata. Dr. Bárdy László az egykori ellenzék érvelését politikainak érezte, nem szakmai érveket hangoztattak a TOK-ok létreho­zása ellen. A TOK-oknak arra soha nem volt lehetőségük, de okuk sem, hogy az iskolák önál­lóságát megszüntessék, vagy ideológiai nyomást gyakorolja­nak rájuk. A Dél-Dunántúli TOK egyetlen egy igazgató le­váltását sem kezdeményezte, és az egyes pedagógusokat sem támadták, mert az egyes peda­gógus munkájának minősítése az iskola igazgatójának, mint munkáltatónak a joga és köte­lessége. Dr. Bárdy László el­mondta, az iskolai munkáról szóló visszajelzés az államnak például azért fontos, mert köz­ponti feladat a diplomák minő­ségét országszerte egységesen szavatolni. De az önkormányza­toknak is szüksége van rá. Pél­dául egy falusi önkormányzati ben található. A Tankerület ér­téke az, hogy független az ön- kormányzatoktól. így az iskolák és az önkormányzatok között kialakult vitás helyzetekben el­fogulatlanul tud állást foglalni, és ajánlatot tenni a feleknek a helyzet megoldására. Ezt a szakmai véleményt a felek álta­lában el is szokták fogadni. A megyei pedagógiai intézetek ezekbe a konfliktusokba nem tudnak beleszólni, mert őket a megyei önkormányzatok tartják fenn, az önkormányzatok vi­szont egyenrangúak, függőségi viszony nem áll fenn közöttük, tehát jogilag illetéktelenek más önkormányzatok, illetve azok intézményeinek minősítésére. Szakmai szolgáltatásaikra azonban eddig is szükség volt, s ezután is szükség lesz, de ez másfajta illetékességet jelent. Dr. Bárdy László elismerte, hogy a TOK-ok feladatkörének kialakításánál olyan feladatokat is ruháztak rájuk, amelyek a pe­dagógiai intézetekre tartoznak. Ezek ellen kezdettől fogva szót is emeltek. Rossz személyi dön­tések, kiválasztások is történtek a tankerületekben. A TOK funkcióit valóban tisztítani kell, hogy csak az oktatási rendszer teljesítményének értékelése le­gyen a feladata. A kormány- programnak megfelelően a TOK-ok biztosan meg fognak szűnni, de részben új személy­zettel, tisztább feladatrendszer­rel, új név alatt folytatják majd megkezdett munkájukat. Az ehhez szükséges törvénymódo­sítás decemberre várható. Újvári Gábor Kiállta az idő az élet próbáját Lesz-e Bolyai Kolozsvárott?- teszi fel a kérdést sok jó barátom, ismerősöm Magyar- országon jártamban-keltem- ben. Es válaszom mindig óva­tos, mert történelmi tapasztala­tokat számításba véve nem tudnám pontosan megmon­dani, mikor jut el a román de­mokrácia - mint a finn, a spa­nyol, a svájci, vagy éppen a kanadai - fejlődésének ama kívánatos színvonalára, amely az anyanyelvi oktatást valóban és végérvényesen kedvező módon befolyásolná. Tény ugyanis, hogy az anyanyelvi oktatás terén nyilvánulnak meg - hogy divatos szóval él­jek - a legmarkánsabban a ro­mán értelmiség elég jelentős részének a múlt rendszerekből örökölt téveszméi. A balítéle­tek ellen pedig igen nehéz és kellemetlen küzdeni. Ami számunkra természe­tes, magától értődő, az nem egyszer „veszélyes előjog” a problémát teljesen más szem­szögből vizsgáló előtt: tudniil­lik az az egyszerű - megkérdő­jelezhetetlen? - igazság, hogy gyermekeink az óvodától a fő­iskolai oktatásig anyanyelvü­kön tanulhassanak. Hiába írja elő ezt - 1923 óta! - több al­kotmány is, az ígéretek általá­ban ígéretek maradnak, s ha részleges eredmény mutatko­zik bizonyos területeken - és konjunkturális időszakban már-már törvényszerű, hogy a hatalom - még a 20-as eszten­dőkben az Anghelescu-lex alapján, 1957-1958-tól ä kommunista párt irányelvei­nek alkalmazásával - az anya­nyelvi képzés visszaszorítá­sára, majd - mint a Ceau- sescu-rendszer utolsó évtize­dében - fölszámolására tesz kísérletet. Az 1989-es fordulat után a romániai magyarság reményei e téren föléledtek, külön ma­gyar (meg német) líceumok kezdtek működni. A Bolyai Társaság és a Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetség közös kiadványa leszögezte: „Az önálló anyanyelvi okta­tás szükségessége, kisebb­ségi-közösségi jogainak tény­leges biztosítása, illetve a nemzetiségi jogok gyakorlá­sához szükséges intézményi feltételek létrehozása terén a romániai magyarság az egyik legsürgetőbb feladatot az önálló anyanyelvi okta­tási-nevelési hálózat kiépíté­sében látja.” E megállapítás óta négy év telt el, s ha bizo­nyos vonatkozásban - pl. a székelyföldi középiskolák új­raindításában - a változások tagadhatatlanul jó irányba mutatnak, a nekünk kedvező vélekedések román részről még váratnak magukra. Sajnos, Ion Iliescu és Petre Roman a Magyar Televízió­nak nyilatkozva már 1990 ta­vaszán „szeparativizmust” emlegetett az iskolaügy RMDSZ javasolta megoldása kapcsán. Magam is ekkor döbbentem rá, mekkora tá­volság választ el el bennünket még egyes nem szélsőséges román értelmiségitől is. (A szélsőségesek tárgyalni sem hajlandók e kérdésről, s puszta hatalmi intézkedéssel térnének napirendre fölötte.) S hogy közelebbi példával hozakodjam elő, hadd emlé­keztessek arra, T.Melescanu külügyminiszter nemrégeni budapesti tévé-interjújában milyen „színesen” ecsetelte a közös, tehát román-magyar tagozatú iskolák előnyeit . .. Lesz-e Bolyai Kolozsvá­rott? Szükséges-e az önálló magyar, (német, szerb stb.) iskolahálózat Romániában? Veszélyt hordoz-e, elszaka­dási törekevéseket erősítene, ha nagy vonalakban, vagy fo­kozatosan valósággá válnék? Minden elméleti fejtegetést mellőzve a magam tapasztala­tával kívánnék érvelni: soha a temesvári kegyesrendieknél, később a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban, végül a ko­lozsvári Bolyain, ahol tanul­mányaimat végeztem, elszi- geteíődési, román-ellenes szándékoknak nem lehettem tanúja. Nyilván, mert nem voltak! A román nyelv- és irodalom szeretetére tudato­san neveltek, egyfajta belülről jövő, bármely nép tiszteletét és megbecsülését tartalmazó állampolgári hűségre és euró­paiságra. Kolozsvár és Ma­rosvásárhely (ahol a magyar orvosi működött) akkortájt nem ismert nemzeti-nemzeti­ségi ellentéteket, főként nem az oktatás vonatkozásában. Ebben a légkörben életre szóló barátságok szövődtek román, magyar, német egye­temisták, román, magyar, német professzorok, tudósok között. Egészséges versengés szelleme tűzött ki elénk fel­adatot feladat után. Az elő­adások, dolgozatok, közle­mények tudományos értéke nemzetközi mértékkel voltak mérhetők. Vagyis: ha akadtak fogya­tékosságai, az a kísérlet, az az elgondolás kiállta az idő, az élet próbáját. Akkor hát miért ne lehetne - újból - Bolyai Kolozsvárott?! Márki Zoltán Az Egészségtudományi Főiskola egyetemi karrá szeretne alakulni Hiányszakmákra specializálódnak Az öt éve alakult POTE Egész­ségtudományi Főiskola a dina­mikusan fejlődő magyar felső- oktatás egyik legjobb példája. Az 1989-ben, csak első évfo­lyammal indult főiskolán 120-an kezdtek, ma 1000 hall­gatójuk van, s ha a tervezett új szakokkal mindenhol 4 éves képzés lesz, ez a hallgatói lét­szám 2000-re fog nőni. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Ka­rán orvos és fogorvos képzés fo­lyik. A szinte a semmiből kinőtt főiskola négy bázissal rendel­kezik. Pécsett dietetikus nővér és diplomás ápoló, Kaposvárott védőnő és diplomás ápoló, Za­laegerszegen gyógytornász és diplomás ápoló, Szombathelyen pedig védőnő, általános szociá­lis munkás és diplomás ápoló képzés folyik. Szervezeti felépí­tése szerint az intézmény feje a POTE rektora, a főiskolát a fő­igazgató irányítja, s minden te­rületi központnak van tagozat­igazgatója. Dr. Buda József főigazgató elmondta, hogy a főiskolán taní­tott szakmák iránt hatalmas a társadalmi igény, amit mi sem jelez jobban, mint hogy az idén végzett hallgatók 2-3, eseten­ként 4-5 állás között is válogat­hattak! A védőnők szerepét az anya-, csecsemő- és gyermek- védelem területén nem kell ecsetelni, hiszen ők az orvosok önálló jogkörrel rendelkező partnerei. Dietetikusokra is egyre nagyobb arányban lesz szükség, mert a táplálkozástu­domány - amellett, hogy kicsit divat is erről értekezni - fontos az egészségesek étkeztetésében és a betegek gyógyélelmezésé­ben egyaránt. Az ezen a szakon végzett szakembereket nem csupán a kórházak várják, ha­nem kapva kap utánuk a gyógy- idegenforgalom és az élelmi­szeripar is. Az évi 30 végzős gyógytornászt egyedül Hévíz, illetve a Vas megyei fürdőhe­lyek fel tudnák szippantani. Nagy szükség van rájuk a kró­nikus fekvőbetegek mellett, s valószínű, hogy idővel bekap­csolódnak a háziorvoslásba is, hiszen agyvérzéses, szívműtétes betegek otthoni rehabilitációjá­ban segédkezhetnek. A szociá­lis munkás szak a kezdeti ide­genkedés után egyre népsze­rűbb. 1989 előtt, mivel hivata­losan „szociális problémák” nem léteztek, erre a szakmára sem volt szükség. Nyugaton 70-80 éves múltra tekinthet vissza a szociális munkás kép­zés. A mai Magyarországon becslések szerint 30 ezer ilyen munkaerőre lenne szükség, akik kórházakban, szociális gondo­zókban, illetve a szociális igaz­gatás (pl. gyámügy) területén dolgoznának. Külön kell szólni a diplomás ápoló képzésről. Eu­rópai norma szerint ez a szakma érettségire épül, míg nálunk sok esetben nagyon fiatal korban, csak általános iskolai végzett­séggel mentek arra a pályára, amely különösen nagy fizikai és pszichés megterhelést jelent. Je­lenleg 4 éves képzésre van mód, s a szakemberek remélik, hogy idővel ez egyetemi szint is biz­tosított lesz ebben a szakmában. A főiskola tervei között sze­repel az egészségbiztosítási szakirányú, társadalombiztosí­tási szak indítása, illetve orvosi analitikus szak diplomás szinten - ezt a laboratóriumi technika mai magas műszaki színvonala teszi szükségessé. Persze, a szakalapítás egy hosszas proce­dúra eredménye, s nem mindig csak a valós igényektől és a jó szándéktól függ, hanem minden esetben az oktatás komoly anyagi vonzatától. Természetesen, a főigazgató legnagyobb álma, hogy egy nap POTE Egészségtudományi Karként működjön a mai főis­kola. Az adminisztráció labirin­tusa azonban cseles útvesztő. A kar-alapítási kérelem már akkor le volt fektetve, mikor a főis­kola még a Népjóléti Miniszté­rium szárnyai alatt működött. Aztán átszervezést követően a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium lett a főhatóság - már ez a lépés sem tett jót a pa­pírmunkának. A kormányváltás újfent lassította az ügyet, s most is úgy néz ki, hogy az új kultu­rális kormányzatnak vannak fontosabb döntései, mint az Egészségtudományi Főiskola kérelmének elbírálása. Szerencsére, ettől az élet még nem áll meg. A legbiztatóbb az, hogy mind a négy megyei okta­tási helyszínen megoldódtak az épületgondok, miután sikerült megszerezni a volt pártoktatási központokat. Évekig tartó szű­kösködés után végre Pécsett is elkészült a dietetikus képzés számára elengedhetetlen tan­konyha, azonban a tervezett új szakok számára már nincs hely (a pécsi volt KISZ Bizottság épületéről van szó, a Rét utcá­ban). A főiskola nemzetközi kapcsolatai is egyre bővülnek, Cleveland, Groningen (Hollan­dia), London már feliratkozott a testvér-intézmények sorába, sőt ez utóbbiban 1993 nyarán már tíz oktató tölthetett egy-egy hó­napot tanulmányi ösztöndíj ke­retében. Tudjuk jól manapság, hogy mennyire fontos a mene­dzselés, s e tekintetben is jó öt­letnek tűnik, hogy a főiskola felvette a kapcsolatot a Máltai Szeretetszolgálattal: használati eszközökért cserébe a főiskola hallgatói dolgoznak a Szolgálat égisze alatt, ám ez is nekik ked­vez, hiszen élő gyakorlóterep­hez juthatnak ezáltal. M. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents