Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-19 / 258. szám

1994. szeptember 19., hétfő Gazdaság uj Dunantüii napló 9 A hírnév a túlélést jelentheti minden borüzemnek Bor-korkép A megye délnyugati részén, Villány környékén már szüretelnek R ájár a rúd a baranyai sző­lősgazdákra az idén. Mohá­cson és környékén például a várható termés mintegy húsz százalékára keresztet vethetnek a kistermelők, de Hosszúhetény felé is hasonló az arány - kö­szönhetően a néhány héttel ez­előtti jégnek, majd az azt kö­vető esőzéseknek. Ha a szőlőszemeket elveri a jég, még nem biztos, hogy oda a termés. Huzamosan napos, me­leg idő esetén a sebek egy-két hét alatt behegednek, ha viszont a sérült szem vizet kap, felduz­zad és rohadni kezd. Ilyenkor nincs más megoldás, mint a gyors szüretelés. Csakhát az ilyen szüret igen­csak drága és időigényes dolog - egyrészt a rohadó szemek ki­válogatása, másrészt a megvá­sárlandó cukor miatt. Mert hi­szen a korai szüret miatt hi­ányzó cukorfokot, ha a gazda nem akarja kidobni a teljes évi termést, mesterségesen is pó­tolni kell. Nagy baj ez, ráadásul a „cukrozott borral” dicsekedni sem nagyon illik, borissza em­ber ugyanis kétszer is meggon­dolja, hogy mégegyszer olyan pincébe menjen, ahol valaha - bevallottan - mesterséges nedűt töltöttek poharába. Mert cukrozni ugyan suty- tyomban lehet - bevallani azonban nem érdemes. * A híres baranyai bor nem annyira a megye délkeleti, in­kább délnyugati részén terem. A siklósi, villányi fajtáknak nem lesz szüksége idén sem mesterséges adalékra - de nem is lehet, hiszen a renomét vé­deni kell. Mert a renomé, a hírnév a tú­lélést jelentheti - minden bor­üzemnek, legyen az akár kisebb magánvállalkozó, vagy nagy, állami borkombinát tulajdona. Az utóbbi években, azóta, hogy a keleti piacok vásárlói jórészt fizetésképtelenek, a minőség sokkal fontosabb, mint a hetve­nes-nyolcvanas esztendőkben volt. A Nyugat kis tételben vá­sárol, viszont biztosan, és valu­tával fizet. *- Miközben büszkék vagyunk a magyar bor hagyományos mi­nőségére, még ide is bekerülhet­tek olyan termékek, melyek nem ütik meg a színvonalat - mondja Magyarország egyik „főborá­sza”, Szabó György, aki az el­múlt héten, Pécsváradon meg­rendezett Országos Borfesztivál zsűrijének elnöki teendőit látta el. - Ez pedig a kiváló minőségű borokat előállító termelők pozí­cióit is rontja. Az inkább jól menő mene­dzsernek, mintsem borásznak kinéző fővárosi úr azonban siet hozzátenni: az ország első számú versenyén szerencsére csak ritka kivételként találko­zott bizonytalan eredetű, illetve az íze alapján meghatározhatat­lan technológiával előállított borral. Az országos bajnokságra be­nevezett italoknak - mielőtt a zsűri elé kerülnének - többszöri minősítésen kell átesniük. Az utolsó előtti állomásnak a me­gyei borverseny számít: az ott elért eredmény adhatja csak meg a felhatalmazást a végső megmérettetésre. Pécsváradon arany- ezüst- és bronzérmes minősítést kapnak a legjobbak­nak ítélt nedűk, a csúcsminő­ségnek pedig a nagydíj jár. * Egy szóvicc szerint asztalon gyertya, Gyertyán Ervin. Aki járt már borversenyen, tudja, a zsűritagok asztalán tényleg gyertya van - ennek fé­nyénél vizsgálgatják az eléjük kerülő borok színét. A felül, a szájánál elvékonyodó pohárba öntött egydecit előbb meglö- työgtetik, majd a gyertya elé tartják, s csak utána tesztelik az illatát. Az utolsó fázis az ízle­lés: a nyelv, a szájpadlás a leg­fontosabb minősítő, majd a bor­szakértő a folyadékot a lába mellett elhelyezett tartályba en­gedi. Többszáz bort kell megvizs­gálni egy nap, érthető, ha a zsű­ritagok nem a versenyeken ke­resik az élvezeteket. Munka ez a javából, nem is akármilyen. Az ízek semlegesítésére a zsűritagnak sajt és alma jár. *-A nagy borüzemek mellett az utóbbi években egyre több kis magánfeldolgozó jelent meg a piacon - mondja Szabó György. - A legkorszerűbb technológiát azonban csak ők tudják megengedni maguknak, jól mutatja ezt az is, hogy már itthon is egyre nagyobb piaci részesedéssel bírnak. Az elmúlt esztendők divatjá­nak az alacsony hőmérsékleten való erjesztés számít. Normális körülmények között a forrásban lévő szőlőlében olyan szerves anyagok szabadulnak fel, me­lyek az ital ízét is módosíthat­ják, a hűtve erjesztés ennek ki­védésére szolgál. Hűtés nélküli borforrás ese­tén a hordókban akár 30-32 Celsius fokig is felemelkedhet a hőmérséklet - a hűtve erjesztés során a must borrá válása 17-18 fokon történik, s ez állítólag az ital testességének, harmóniájá­nak is nagyon jót tesz. A modem technológiát azon­ban Magyarországon még kevés termelő engedheti meg magá­nak - a hűtőrendszer nagyon sokba kerül. * i lesz a roséval? Magyarország borá­szai szerint mostanság ez az egyik legaktuálisabb kérdés. A pécsváradi borversenyen hallani lehetett olyan véle­ményt is, mely szerint a rózsa­színű bor nem illik a magyar emberhez, olyan, mint ha fe­hér- és a vörösbort öntenénk össze - ilyet tenni pedig mife­lénk nem való. De vannak olyan vélemé­nyek is, hogy a rosé - csak­úgy, mint nyugaton - soha nem látott karrier előtt áll. Akik ezt mondják, úgy vélik, a könnyű, üdítő jellegű fajtá­nak komoly esélye van arra, hogy a fiatalok között népsze­rűségre tegyen szert - a rosét persze nem a leendő alkoho­listáknak szánják. Egyébként sokan állítják: a mértékletes borfogyasztás csak használ az egészségnek. Egy nemrégiben közzétett to­kiói vizsgálat eredménye sze­rint a japánoknak is legalább annyi vörösbort - napi egy-két decit - kellene inniuk, mint a franciáknak, s akkor a sziget- országban sem lenne olyan magas a szívinfarktus miatti elhalálozási arány. Ismét egy bizonyíték arra, hogy bort inni érdemes. Persze, tudtuk mi ezt azelőtt is, mielőtt a japánok a világ­nak megmondták. Pauska Zsolt Szükséghelyzet falun A zöldséget, gyümölcsöt, húst termeljék meg maguk! Döntően a piacvesztés miatt sok a munkanélküli a falvaink- ban. Zömmel a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgoztak, vagy az ipar ingázói voltak. Különösen súlyos a helyzet a peremközségekben, ahol a munkanélküliek aránya sok esetben meghaladja az 50%-ot is. Nagy részük a városokba és nagyobb községekbe elköltö­zött őslakosok helyére települt. Anyagi tartalékaik nincsenek. Némi kis földterülettel ők is rendelkeznek, hiszen szinte minden családban volt legalább egy családtag, aki állami gaz­daságban vagy termelőszövet­kezetben dolgozott, és így a kárpótlási törvény alapján 20- 30 aranykorona értékű termő­földhöz jutott. Nyilvánvaló, hogy ilyen kis földterület ön­magában kevés a megélhetés­hez, de nem elhanyagolható. Mire lehet számítani? A foglalkoztatottság számot­tevő javulására középtávon nem. így egyre többen elvesz­tik munkanélküli segélyüket és szociális segélyre szorulnak. Ezt a helyzetet nem szabad tétlenül nézni. Vegyünk számba néhány lehetőséget! A falusi értelmiségnek kü­lönféle szervezeteknek tanfo­lyamok, előadások, ha kell személyes látogatások útján az érintettek körében tudatosítania kell, hogy helyzetük jelentős javításában csak magukra szá­míthatnak. Ösztönözni kell a családokat arra, hogy a rendel­kezésre álló kis termőföldre alapozva zöldségből, gyü­mölcsből, húsból a lehető leg­nagyobb mértékben önellátók legyenek. Műtrágyák helyett a háziállatok trágyájával és a hul­ladék növényi részek kom- posztjával biztosítják a talaj termőképességének fenntartá­sát, javítását. A gyomnövények ellen ne vegyszereket használ­janak, hanem kapálással tartsák tisztán földjüket. Akkora terü­leten, amekkorán egy család burgonya-szükséglete megter­melhető, növényvédőszer nél­kül, a burgonyabogarak na­ponkénti kézi összeszedésével is biztosítható a burgonyater­mesztés. Kis területről a kuko­ricát nem kell feltétlenül kom­bájnnal betakarítani, lehet csö­vesen is. Jó módszer a morzso- lás, házi darálás. Fűtésnél - le­galább kisegítésként - az ösz- szegyűjtött kiszáradt fák, gyü­mölcsfanyesedék és egyéb fű­tésre alkalmas melléktermék felhasználása jelentősen csök­kentheti a költségeket. Az ügyesebbek egy-két tehenet is tarthatnak. Hűtő nélkül tej az ipar részére alig értékesíthető, de helyben, fejés után hamaro­san felforralva, kitűnő élelmi­szer, és elérhető a rokonok, szomszédok számára is, a lite­renként 50 forintos bolti felé­ért. Szerencsés esetben bizo­nyos cikkekből kisebb-na- gyobb mennyiség piacon is ér­tékesíthető, és ez némi pénzbe­vételt jelent. Különösen jó le­hetőség van erre, ha a terme­léshez szükséges anyagokat közösen szerzik be, és ha az egyes cikkeket nagyobb meny- nyiségben közösen tudják fel­kínálni a felvásárlóknak. Meg­oldható ez esetleg az újjáala­kult szövetkezetekhez kapcso­lódva, de megszervezhető új szövetkezet útján is. A családok jelentős része mai állapotában nem képes e javaslatok elfogadására. Náluk a munkanélküli vagy szociális segély nagy hányada a kocs­mában köt ki, kis kertjüket gaz veri fel, s még csak tyúkot sem tartanak. Tétlenül téblábolnak, napszámosmunkát is csak rit­kán vállalnak. Egyesek a bű­nöző életformánál kötnek ki. Egyre csak azt hajtogatják, hogy az állam biztosítson ré­szükre munkalehetőséget. A társadalomnak alapvető ér­deke, hogy a falu elmaradott ré­tegeit feljebb segítse és képessé tegye arra, hogy nyomorúságos helyzetükön segítsenek. Ebben - ahogy egykor, úgy ma is - a pap, a tanító tehet legtöbbet, de a falugazdászok, különféle ka­ritatív szervezetek is sokat se­gíthetnek. L. Gy. Budapest A világ legdrágább városa Tokió, de az ottani átlagfizetés­ből az átlagnál jobban lehet megélni. Budapest a bérek vá­sárlóerejét tekintve a világ 53 nagyvárosa közül a 48. helyen áll: egy budapesti átlagfizetés annyit ér, mint az indiai Bom- bay-ben kapott kereset - ez de­rül ki az olasz II Sole 24 Ore című gazdasági napilap statisz­tikájából. Az olasz lap 108 árucikk, il­letve szolgáltatás (beleértve a lakbért) árából állította össze- Bombay azt a „kosarat”, mellyel az át­lagkeresetek vásárlóerejét mér­ték. Alapként (100 százaléknak) az egyik legdrágább olasz vá­rost, Milánót vették. Fizetésük­ből legjobban a luxembourgiak élnek meg (173,93%), a leg­rosszabbul a nigériai főváros, Lagos lakói (4,27%). Kö- zép-Európából két várost vizs­gáltak: Prágát (27,13%) és Bu­dapestet (24,09%). A budapesti „szinthez” Bangkok (26,37%) és Bombay (23,63%) áll a leg­közelebb. Szálkák Versenyszellem A jelentős szakmai múltra visszatekintő cég vezetője kép­telen elviselni a botcsinálta konkurencia, az ő cége presztí­zsét is lejárató tevékenységét.- Egyetlen szakemberrel ala­pították meg a vállalkozásukat, a kuncsaftjainknak azt híreszte- lik, hogy mi megszűntünk, be­harangozott áraikban annyira alánk mennek, hogy mi velük nem lehetünk versenyképesek, igaz, a silány munkájuk vég­számlája a miénknél jóval ma­gasabb. Élnek, virulnak, mi meg szívjuk a fogunkat és nem tehetünk semmit.-Miért nem jelentik fel a Versenyhivatalnál ?- Mert ellenük konkrét bizo­nyítékot sehogy se tudunk be­szerezni, az ilyenfajta háború­nak egyébként se vagyok híve. Az vigasztal, hogy a becsali ár­ajánlatuk végösszegében és a hitvány munkájukban csalódott ügyfeleik sorra visszatalálnak hozzánk. így ők hosszú távon sehogy se ellenfeleink. Elégedett nyugdíjas Régen láttam, örömmel üd­vözöljük egymást. Tudom, évek óta nyugdíjas, felkészülök a pa­naszáradatára. Ehelyett moso­lyogva közli, hogy a régi cégé­nél kapott feladatot, telefonon informálja az érdeklődőket. Azt csinálja, amihez mindig is jól értett.- Ha nem lenne ez a lehető­ség, meghülyülnék. Nézd, én sose értettem kerthez, szőlő­höz, a nyugdíjamhoz is jól jön ez a kis többlet - mondja, s némi szünet után hamiskás mosollyal még hozzáteszi: ­Ingyen is csinálnám, de ezt el ne áruld! Miért annyi? Az elkeseredett vállalkozó beavat bánatába:- Mikor egy villany, víz, gáz nélküli, nedves falú szenespin­céből majd másfél év alatt, csa­ládi összefogással és rengeteg pénzt beleölve kialakíthattam álmaim vállalkozásának színhe­lyét, de boldog voltam! Azóta bérlőként birtokolom a helyisé­get. Most tízmillióra értékelték, annak 60%-áért, hatmillióért tu­lajdonos is lehetek, azaz ennél is annyival kevesebbért, amennyit a hajdani ráfordítá­somból számlával igazolok.- Akkor mi a baj?- Mondtam már, nagyon sok munkát családi alapon végez­tünk, az anyag és egyéb szám­láim meg már nincsenek meg. Az adó és más igazolásokat is csak öt évig kell őriznem. Az ember lakása mégsem levéltár! Kénytelen leszek valamit kita­lálni, hogy megvehessem az ál­talam kialakított helyiséget, mert úgy felverik a bérleti díjat, hogy azt már semmiképp sem tudnám kigazdálkodni. Ilyenre nincs kedvező hitel. Igazság­ügyi ingatlanszakértővel én is felmérettem az üzletemet, ő azt jó pár millióval kevesebbre ér­tékelte. Ha ugye ez a tényleges érték, annak a 60%-a is lénye­gesen kisebb összeget tenne ki, bár annyi pénzem sincs. Most akkor valójában mennyit ér a „saját” üzletem? Palimadarak A fiatalember miután telefo­non hiába is érdeklődött a szá­mára igencsak csábító hirdetést feladó cégnél, személyesen je­lentkezett. Ott furcsállotta, hogy miért kell az eléteti adatlapra minden létező adatát felírnia, sőt a legalább egy éve ismert barátai nevét, címét is, de az, hogy az ígéretek szerint nettó­ban többet kereshet, mint az év­tizedek óta dolgozó szülei, s ezt a pénzt nem házalással keres­heti meg, elaltatta ébredező gyanakvását. Csak akkor esett le az álla, amikor kocsiba ültet­ték egy haverjával, kitették őket egy nem épp közeli településen, kezükbe nyomtak egy csomó portékát, és közölték velük: kezdjék meg az árusítást.- Amikor a haverom közölte, hogy ilyenről szó sem volt, el­vették tőle a cuccokat és ott­hagyták, hogy jöjjön haza, ahogy tud. De hallom, jóval tá­volabbi helyen is hasonlót tettek a reklamálóval. Az ilyen vállal­kozókkal kellene még ennél is erősebb „tréfát” űzni, akik pa- limadámak nézik a kétségbee­setten munkát keresőket - fakad ki a fiatalember. Zimmer frei A nyáron csodálkozva néztem a naphosszat a balatoni utak mentén rostokoló autósokat, s a kocsijuk minden részén, messzi­ről is jól olvasható szöveget: Zimmer frei. Gyötört a kíváncsi­ság, vajon megéri ez nekik? Mi­ért nem utazási irodá(ko)n ke­resztül értékesítik szálláshelyei­ket? Minap választ kaptam fel nem tett kérdéseimre, olvasónk levelében egy utazási iroda által kitöltött hivatalos számlát is mel­lékelt. Néhány adatot idemáso­lok: bruttó szobaár 66 ezer forint, idegenforgalmi adó 1 080, juta­lék (20%) 12 984, a jutalékra eső ÁFA (25%) 3 246, az SZJA elő­leg 8 955 forint. A szobát kiadó végül kézhez kapott 39 735 fo­rintot. Ezért ő utazgatott tiszta ágyneműt, törülközőt stb. cse­rélgetni, ő állja a villanyt, a vizet és mindent. Ezek után kezdem érteni az utak menti reklámem­bereket. Ha feketén adják ki szo­bájukat, nyaralójukat, sokkal több marad meg nekik. Nem le­hetne olyan megoldást találni, hogy „hivatalosan” is megtalál­hassák számításukat? B. Murányi László _________________________gg ____________________________________________________i___í_____----------------------------------­V izsgálják a bor színét, tesztelik az illatát Fotók: Läufer L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents