Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-17 / 256. szám
1994. szeptember 17., szombat Irodalom - Művészet üj Dunántúli napló 11 Györke Zoltán Arcomba harap házunk sarkának ütődik a nap belekondulnak belül a falak az éjszaka szekere elzörög elindulnak a fák mocorog a rög a szemeteskocsik elviszik az álmok lerágott csontjait borotvám gyűrött arcomba harap felébresztettem rám morog a csap fényes sárga tükörtojás-szemmel mosolyog rám a lábasból a reggel a tűzhelyen felforr a csend házunk sarkától elpattan a nap beton-membránok kongnak a falak és elkezdődik a nap Pentaton klub Búcsúzás a tánctól ? ... Péter Gizi újra színpadon A Pécsi Vasutas Művelődési Házban ez év szeptemberétől minden hónap utolsó péntekén Pentaton néven klubot vezet Dinnyés József előadóművész. Verses-zenés estjein a kortárs költészet versei kapnak helyet saját szövegű dalai mellett. Két nagylemez, számos kazetta, egy 96 dalból álló énekeskönyv és egy sajátos stílus megteremtése fűződik Dinnyés József nevéhez. 1967 óta évente 150-200 előadást tart, minden évben önálló estet ad. A megzenésített verseket, balladákat, fordításokat és saját írásait 25 hónapon át szeretné bemutatni egy-egy alkalommal öt nagyvárosban: Pécsett, Szegeden, Győrött, Miskolcon és Debrecenben. A klubtoborzó koncert szeptember 30-án, pénteken 19 órakor kezdődik a Pécsi Vasutas Művelődési Házban. A műsorokat, összeállításokat kottás füzetekben, kazettákon, a szerző élményeit könyvekben és videofelvételeken szeretné kiadni a népszerűén „Bob Dinnyésnek” nevezett énekes. A korlátozott példányszámú kiadványokat csak a most szerveP omogáts Béla irodalomtörténész (1934) az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese. 1968 óta közel húsz könyve jelent meg: tudományos monográfiák, nélkülözhetetlen összefoglaló művek, esszék és műelemzések. Kutatási területe a huszadik századi magyar irodalom, s kezdettől a nyitottság jellemző rá: nem egyetlen irányzat híve, hanem minden értéké. Ez vezette el már a pálya elején az erdélyi magyar irodalomhoz, majd általában a határon túli irodalmakhoz, különös figyelemmel a nyugati diaszpórában élőkre. Sokat utazik, tudományos konferenciákon, irodalmi rendezvényeken vesz részt. Legutóbb a Magyar író- szövetség elnökségének tagjává választották.- Mind történészi kutatásai, mind jelenbeli tapasztalatai szellemi életünkkel kapcsolatosak, amelynek állapotáról igencsak megoszlanak a vélemények. Egyáltalán mikor beszélhetünk egészséges szellemi életről?-A szellemi élet egészséges működésének véleményem szerint két feltétele van. Az egyik abban áll, hogy minden értéket hordozó vagy értéket teremtő irányzat szabadon nyilvánuljon meg, kötetlenül legyen jelen a szellemi életben, a másik pedig abban, hogy valamiféle erkölcsi és lelki szolidaritás nem járhat együtt a szükséges viták és a bírálat mellőzésével, ellenkezőleg: a társadalomban felgyűlt kérdések megvitatásának következetességére volna szükség, azonban ezek a viták nem történhetnek egymással ellenséges pozíciókból, a nézetek kölcsönös megértésének készségére és megbecsülésének hajlandóságára volna szükség. A magyar szellemi élet egysége természetesen nem ideológiai-politikai egységet jelent, hanem azt az önződő klub tagjai vásárolhatják meg, mivel az albumok és kazetták kereskedelmi forgalomba nem kerülnek. Az első előadás - a nyitókoncert - jegyeihez minden látogató ajándékkönyvet kap, amelynek címe Dalaim könyve.-Várom azok jelentkezését, akik Tinódi Lantos Sebestyén és más énekmondók: Cseh Tamás, Sebő Ferenc, Viszockij, Okudzsava, Donovan, Cohen, Dylan és más hasonló típusú művészek munkáit, stílusát szeretik - mondta kérdésünkre Dinnyés József.-Várom azok jelentkezését is, akik dalokat szeretnének írni, vagy már az első dalokon túl vannak, és színpadra szeretnének kerülni. Akik úgy érzik, hogy a dalszerzéshez kicsit már értenek és tovább szeretnének lépni. Kilenc alkalommal - klubestjeim előtt - találkoznánk egymással délután 4 órától fél 7-ig dalaim befogadójánál, a Pécsi Vasutas Művelődési Házban.- Várom azokat, akik érdeklődnek a költészet és a megzenésített versek iránt minden hó- n&i^ utolsó péntekén a Pentaton Klubban. J. B.XA tudatot, amelyek a közös felelősség alapoz meg, hiszen bármilyen módon látjuk is az előttünk álló feladatokat, azt mindannyiunknak fel kell ismerni, hogy a magyarság és a magyar kultúra sorsáért egyetemlegesen felelősek vagyunk, és ennek a felelősségnek szakmai és szellemi szolidaritással kell együtt járnia.-A magyar művelődés történetében volt-e ilyen állapot?- Vannak előttünk biztató történelmi példák, gondolok a reformkori Magyarország pezsgő szellemi életére, a Nyugat körül kialakuló irodalmi tábor belső vitákban is érvényesülő szolidaritására, vagy akár az 1945-öt követő néhány esztendő ugyancsak mozgalmas irodalmi életére, amely olykor igen éles vitákkal járt együtt, azonban az irodalmi élet vezető szereplői képesek voltak arra, hogy felismerjék a nemzeti kultúra sorsának alakulásáért viselendő közös felelősségüket - és ennek a jegyében cselekedtek. Ugyanakkor ismerünk a múltban nagyon szerencsétlen példákat is, például a harmincas években kibontakozó népi-urbánus vitát, amely minden ésszerű érv ellenére állította egymással szemben az irodalmi élet szereplőit.-Mi lehet ennek a magyarázata?- Nagyon sok tényező vezetett ide. A magyar irodalomban évtizedek óta kibeszéletlen és megvitathatatlan polémiák gyűltek össze, amelyeket a korábbi korszak kulturális politikája pusztán elfedett, de nem kívánt megoldani, és amelyek természetesen a szabadság keretei között eruptív módon törnek felPéter Gizinek három éve a Mária főhadnagyban eltörött a bokája. Lassan gyógyult, de máris jött egy újabb: a kutya-„affér” .. . Fonyódligeti nyaralójában - mesélte - éppen esti fürdéshez készülődött, amikor kutyája, egy amolyan dobberman-né- metjuhász keverék „öleb”, félreértve az „öltözködés” szándékát - egy kiadós séta reményében, amiért, ugye kijár egy puszi -, teljes elánnal odaszökkent .. . S bizonyára nagyon meglepődött, amikor gazdája a lendülettől elterült - és sajnos, magától már nem is tudott fölkelni.. . Segélykiáltásait csak kora reggel Bódis Irénke hallotta meg, a telekszomszédja. így került kórházba - combnyaktöréssel - ami nehezen és körülményesen gyógyult. Nem sokkal utána, amikor hogyléte felől érdeklődtem, tudtam meg, Marcaliban van, a kórházban. Infarktussal. De az idei évadnyitón már ott láthattuk ismét. * Ülünk szépen berendezett pécsi lakása nappalijában, előttünk három jókora album. Egy színművészpálya emlékezete. Negyvenöt színházi évad emlékei. Képek és képek . . . Gyermekkori fényképek az „oroszlánkörmök” jegyében. Bámulatos hajlékonysága korán jelentkezett: kecses mozdulatok, spárgák, teljes ívű bokákat érintő hidak. Valahol itt és ez volt a kezdet. Szülei balettintézetben szerették volna látni. Ám szerencsére, még idejében kiderült, hogy amihez határozottan tehetsége van, az az akrobatikus tánc. Tanára négy éven át foglalkozott vele s innen már egyenes út vezetett a világot jelentő deszkákhoz. Tizenhat évesen fölvették az Országos Színészegyesület Iskolájába, ahol 1949-ben kapott oklevelet. Szolnok-Kecskemét (akkor összevont) színházához szerződött, majd Debrecenbe, onszínre. Talán még lényegesebb körülmény az, hogy a politikai életben kialakult pártküzdelmek, pártviszályok és pártszenvedélyek megjelentek a kulturális életben is, és kétségtelenül léteznek olyan erők, amelyeknek érdekük, hogy a kultúra maga is a pártküzdelmek terepe legyen. Tehát egy alkalmi, időszakos és csoportérdeknek rendelik alá a nemzeti kultúra egyetemesebb érdekeit. Mindez megfigyelhető az írószövetség legutóbbi közgyűlése körül felburjánzó vitákban is. Megfigyeléseim szerint részben a politikai elit, részben a sajtó úgy viselkedett, mintha az írószövetség felbomlásának és megszűnésének szurkolna. Mintha arra törekedne, hogy a magyar életnek ez az összefogó intézménye, azaz az, mit az író- szövetség jelent, a jövőben képtelen legyen ellátni feladatait.- Mit lehet e nézetkörre válaszolni? Az írószövetség hosszú története során mindig a magyar kultúra, szellem önvédelmének az intézménye volt. Nemcsak az 1956-os forradalom idején, hanem a nyolcvanas években is, midőn virtuális parlamentként működve meg tudta szólaltatni az ellenzék legkülönbözőbb véleményeit. Az írószövetség ezáltal olyan tekintélyt, de szívesebben mondanám így: respektust vívott ki, amelyre ma is igen nagy szükség lenne, méghozzá egy olyan világban, amelyben igen kevés társadalmilag tekintélyes intézmény működik, és az új demokrácia legfontosabb intézményei is sokat veszítettek tekin: télyükből. Szükség van olyan, a politika felett álló intézményekre, amelyek képesek összenan Pécsre, főleg szubrettsze- repekre, de számos alkatához illő prózai szerepben is föllépett. Hermia a „Szentivá- néji”-ben és Mirandolina; a Revizor egyik polgármesterlánya, a Liliomfi Mariskája. Kimagasló szerepei hosszabb sorát azonban operettcímek fémjelzik. Különösképp 1951-től itt, Pécsett. Stázit a Csárdáskirálynőben például három különböző felújításban játszotta fogni a pártpolitika küzdelmei következtében szétesett magyar értelmiséget, létre tudják hozni az értelmiségi szolidaritás csíráit, és meg tudják teremteni azt a fórumot, amelyen a különböző értelmiségi csoportok párbeszédet folytathatnak egymással. Ez az értelmiségi párbeszéd és szolidaritás ugyanis jótékony hatással lehet a nemzeti szolidaritás újjáépülésére, újjászerveződésére is. Az írószövetség éppen egyike lehet ezeknek az intézményeknek. Ha feladatai természetesen sokat változtak is a lééi. Első alkalommal egy 110-es, de később is nyolc- van-egynéhány szériában .. . * Nézzük a képeket. Mária főhadnagy, Szelistyei asszonyok; a Mágnás Miska Marcsája, a Mosoly országa Mije; a Bajadér, a Maya, az Ártatlan Zsuzsi (Gilbert operettje) szubrettsze- repei, az Osztrigás Mici címszerepe vagy A szabin nők eltűnt korszak óta, a legkevésbé sem mondhatjuk azt, hogy eljárt fölötte a történelmi idő.- Közismert a tudományos műhelyek, az akadémiai intézetek ínséges helyzete. Milyen ennek hatása a szellemi életre, s áthidalható-e valamiként ez a már sokadik alkalommal ránk nehezedő „ hét szűk esztendő” ?-Az írószövetség mellett a magyar szellemi és nemzeti élet konszolidálásában kellene szerepet betöltenie a Magyar Tudományos Akadémiának is. Az Akadémia azonban ugyanolyan rablása Rózája - s végeláthatatlan e sor -, mind-mind emlékezetesek számára. S nyilván azoknak is, akik láthatták annak idején Péter Gizit énekelni, táncolni. Olyan partnerekkel, mint Avar István, Bázsa Éva, Faludi László, Galambos „Tubi”, Kálmán György, Men- delényi Vilmos, Mester István, Szalma Lajos, Szendrő József, Takács Margit - és sokan mások.- Nagyszerű gárda volt együtt! ... - emlékezik fölvil- lanyozódva. - S a népszerűség csodálatos valami. Fényképkérő levelek százaira, ezreire válaszolhatott az ember; a népszerű színésznőre rámosolyogtak az emberek az utcán, és férfiak, diákfiatalok „sleppje” kísérte, ha betért a korabeli Király utcára, a színház felé . . . Szép időszak volt ez, bizony! Ma már valahogy nincs divatban; megváltoztak az idők, a körülmények - mondja elmerengve. Péter Gizit valamennyi operettszerepében remek táncosnak, remekül és mindig szép ' tisztán, érthetően beszélő és nagyon muzikális szubrettnek láthatta a közönség. Olyannak, akiből manírok- tól, pózoktól mentesen, természetesen árad minden színpadi rezdülés a drukk, az indiszpo- náltság legcsekélyebb árnyéka nélkül. De vajon ő mit érzett? . .. Ugyanazt, mint a nézők? Válasza meglepett:- Mindig szörnyen izgulós voltam, a lámpaláz erőteljes tüneteivel; néha már-már a rosszullét határáig. És ez így van ma is . .. Hogy nem lehetett észrevenni? Talán sikerült „megfeledkeznem” róla -, mondja kedves öniróniával. Majd elkomolyodik.- Egy végiében imádtam a táncot - siubrett voltam. Most azonban szembe kell nézném azzal, hogy talán soha nem táncolhatok többet. És ez nagyon szomorú .. . Péter Gizit, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagját a Sybill egyik epizódszerepében láthatjuk viszont a színpadon - három év után. W. E. mostoha helyzettel küzd, mint az irodalom: veszélyeztetettek kutatóintézetei, veszélybe kerültek az alapkutatások, és különösen fájdalmas módon az úgynevezett nemzeti tudományok, mint amilyen a magyar nyelvészet, történettudomány, irodalomtörté- net-írás és néprajz. Mindez nemcsak az általános költségvetési gondok következménye, hanem bizonyos politikai bizalmatlan ságé is, amely az Akadémia és intézményrendszere ellen irányul. Ezt a helyzetet is minél előbb rendezni kell, ugyanis a nemzeti tudományosság műhelyeinek normális és eredményes működése nélkül nem lehet szó sem gazdasági és társadalmi átalakulásról, sem kulturális és nemzeti újjászületésről. Vasy Géza A szeptemberi Kincskereső A diákszívek kora őszi, iskolakezdés körüli mélabúját vérbő humorral igyekszik eloszlatni a Kincskereső szeptemberi száma. Egy vidám vers (T.S. Eliot: A ladiklaki kandúr), egy különlegesen játékos robotfickó (Gézengúz) története, no meg a korábban franciául közölt La Fonta- ine-mese, (A róka és a holló) kacagtató Romhányi-variációi - a remek illusztrációkkal párosulva - bizonyára meg is felelnek erre a célra. S a természetben való szabad nyári vágtatást is visszaidézhetik az iskolapadban a gyerekek, elnézve a hátsó bontó gyönyörű lovait; ezúttal ugyanis futó ló-fotók díszítik a már hagyományos képeslapokat. A címlapra is egy szép és okos szemű ló tekint az olvasóra, körülvéve a természet őszi pompájától. Igen, az ősz; ennek sugárzó tarkaságáról, bíbor ragyogásáról, szelíden bú- csúzkodó lángjairól az egyik legszebb magyar verset Tóth Árpád írta - ezért szerepel nyitóversként az első lapon. A szülőföldém szép határa sorozat Petőfi Kiskunságára kalauzol, mellette Illyés írását olvashatjuk a költőről: „Lelke itt született meg ..címmel. A költészet játszi kedvét, az al- konyi, esti, éji táj poézisét három ringató ritmusú vers képviseli egymás mellett (szerzőik: Weöres Sándor, Kovács András Ferenc, Szauer Ágoston). S ahogy jelen van a természet ezekben a versekben, éppúgy jelen van a költészet Felix Salten megkapó őz-regényé- ben, melynek első részét - pazarul illusztrálva - olvashatjuk a szeptemberi számban. Ugyancsak a természet a témája a Kincses Teátrum-nak: Fekete István Bagoly című írását színpadra átdolgozta Töl- gyessy Arpádné, a Fekete István iskola magyartanára (elő is adták a névadó ünnepségen tavasszal az iskola színjátszói). A család évéhez is több szállal kapcsolódik az új szám. A Miért Szép? rovat Arany: Családi körének érdekes és értékes elemzését adja (egyúttal be is mutatva a Móra „99 híres magyar vers” c. kiadványát). A papám meg én c. novella hőse csak vasárnaponként találkozik az apjával, mert szülei elváltak. A Somogyi Könyvtár és a Kincskereső közös pályázatának nyertes alkotásai olvashatók az így írunk mi rovatban. Különösen megragadó a makói kisiskolás tehetség, Túri Tímea: Egy családot álmodtam című mély tartalmakat hordozó nyolcsoros verse. őrtorony? Piactér? Pusztaság? Beszélgetés Pomogáts Bélával szellemi életünkről