Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-16 / 255. szám
1994. szeptember 16., péntek Gazdaság üj Dunántúli napló 9 Mennyit érünk? Bérek és teljesítmények Túl magasak a bérek a kelet-európai országokban működő vegyesvállaltoknál, állapította meg egy osztrák tanácsadó cég vizsgálata és mindjárt világgá is kürtölte javaslatát: azt ajánlja a nyugati vállalkozóknak, befektetőknek, hogy ne növeljék tovább a bérspirált a térségben. A hírből kiderül az is: a munkaügyi tárca helyettes államtitkára mindezzel maximálisan egyetért. Ugye valamennyien tanultunk történelmet? Tetszenek emlékezni hogyan tanították a gyarmatosítást? „Amikor egy társadalmilag, gazdaságilag fejlettebb ország ráteszi a kezét a szegényebb, elmaradottabb ország ásványkincseire, piacára, olcsóbb munkaerejére, gazdasági-pénzügyi függőségbe kényszerítheti azt. „Nem az 1952-es, hanem a ma érvényes történelemkönyvek írják.” Képzetlenebbek, felkészületlenebbek vagyunk? Ha valaki összemérné a magyar középiskolások tudását bármely más európai nemzet lányainak, fiainak tudásával, nem a mieink maradnának alul. Semmivel sem tudnak kevesebbet szakmájuk mesterfogásairól a magyar szakmunkások, mint akár a németek, vagy a britek. Nem rosszabbak mérnökeink, közgazdáink sem, hiszen keresett szerte a világban a magyar diplomás. Ennek ellenére a legbőkezűbb külföldi cégnél dolgozó magyar szakember is csak töredékét kapja annak, amennyiért egy 200 kilométerrel nyugatabbra szülétett kollegája hajlandó akárcsak kinyitni az aktatáskáját. Azt hiszem, egyszerűen le vagyunk értékelve. S olykor, ahogy az említett helyettes államtitkári nyilatkozat is tanúsítja, önmagunk is devalváljuk önmagunkat. Európába igyekszünk, szegényebb országként, mint a fejlett nyugat-európaiak, de nem értéktelenebbként azoknál. így hát joggal várjuk, hogy a magyar szakembert is értékén kezeljék és fizessék. Magyar és külföldi cégnél egyaránt. Somfai Péter A vadgazdálkodást a bizonytalanság sújtja Kié a vadászati jog? Törvény ugyan szabályozza, hogy kit illet a vadászati jog, a tulajdonviszonyok változásai, az erdők magánkézbe kerülése azonban számos helyen kaotikus állapotokat teremtett. Vajai László, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) vadászati, halászati önálló osztályának főosztályvezetőjét a vadgazdálkodásban fellelhető állapotokról kérdeztük, aki leszögezte: a vadgazdálkodást leginkább a bizonytalan helyzet sújtja. A magyarországi vadhús több mint 90 százaléka exportra megy i szabályozásra törekszenek annak érdekében, hogy a magyar- országi vadállománnyal a hosz- szú távú gazdálkodást megvalósíthassák. Ez ugyanis jelentős megújítható erőforrása az országnak. A törvénytervezet címe is kifejezi ezt az elsődleges célt, azaz: Törvényjavaslat a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról. Ez a fontossági sorrend is, tehát a cél, hogy a vadvédelem kell, hogy áthassa a tevékenységet. A bevételszerzés kényszere A vadállomány helyzetét is meghatározza ez a jogi bizonytalanság. A vadászterületek jelentős részén ugyanis „túlhasznosították” a vadállományt. Az 1993-as FM rendelet megjelenésével viszont lassult ez a folyamat, s azóta tervszerű vadállomány-csökkentés zajlik, s szakmai szempontok érvényesülnek az állomány szabályozásában, és az értékes trófeák megszerzésekor is. Ám a szigorú állami felügyelet, szankcionálási lehetőségek területén is változásokra van szükség, s a főosztályvezető reméli, hogy az állami felügyeletet létszámban, szakembergárdában is meg tudják erősíteni. A bevételszerzés kényszere miatt is egyre inkább gazdálkodási tevékenység alakul ki a vadászterületeken. Már ott tartunk, hogy a trófeás vad 60-65 százalékát bérvadászati formában értékesítik, míg az apróvad 70-75 százaléka hasznosul ilyen formában. A magyarországi vadhús több mint 90 százaléka exportra megy. A bevételben stagnálás figyelhető meg az elmúlt három évben. 1991-ben 4,2 milliárd forint, 1992-ben 4,6 milliárd, míg tavaly 4,4 milliárd forint bevétele származott a bérvadásztatásból, a vadhús-értékesítésből a vadgazdálkodóknak.-Az erdőkről, ezen belül a vadgazdálkodásról még az 1961. évi törvény gondoskodik. E törvény alapján adták ki a 8/1993-as FM rendeletet, amelynek értelmében a vadászati jog hasznosítási módjáról a földművelésügyi miniszter határoz. A rendelet kétféle hasznosítási módot jelöl meg. Az egyik lehetőség, hogy az üzemi vadászterületeken gazdasági társaságok gyakorolják a vadászati jogot. Ez csaknem 100 üzemi vadászterületet jelent az ország területének 18 százalékán. A másik a haszonbérleti forma, amikor vadásztársaságok bérelnek területeket, ez az ország vadgazdálkodására alkalmas területének 82 százaléka. A minisztérium javaslata- A haszonbérleti jog komoly jogi ellentmondásokkal terhelt. Az önkormányzati törvény 82. paragrafus 1/F. bekezdése azt mondja ki, hogy a vadászati jog haszonbérletéből származó díj az önkormányzatokat illeti meg. A 710 vadásztársasági területből 170-nek bérbeadói az erdő- gazdaságok, a többi felett a megyei földművelésügyi hivatalok rendelkeznek. E 710 vadásztársasági területnél megjelenik a bérleti díj, amit az önkormányzatok csak részben kapnak meg. A polgári törvénykönyv mezőgazdasági haszonbérletről szóló rendelkezései ugyanis kimondják, hogy a haszonbérleti díj a bérbeadót illeti meg. A két jogszabály tehát nincs szinkronban egymással. Emiatt néhány erdőgazdaság - lévén részvény- társaság, tehát gazdálkodásra, nyereségre törekvő szervezet - nem utalja át az önkormányzatoknak a bérleti díjat. Perre mentek a felek, de nem mindig születtek egyhangú határozatok. Ezt az anarchikus állapotot mindenképpen meg kell szüntetni, mégpedig jogszabály- módosítással. Az FM már megtette javaslatát: az önkormányzati törvény módosítása során a 82. paragrafus 1/F. bekezdése kerüljön ki a törvény szövegéből. Ezzel egy másik konfliktus is oldható lenne, nevezetesen az, hogy az új földtulajdonosi kör (514 ezer a számuk), mint elsődleges gazdálkodók részesülhetnének a vadászati jog hasznosításából. Egyébként országos szinten 150 millió forint haszonbérleti díj folyik be, ami az önkormányzatoknak átlagosan 50 ezer forint körüli bevételt jelent évente. Az összeg tehát nem túlságosan nagy, ám mindkét oldalon elégedetlenség tapasztalható. A törvénytervezetet már korábban minden szinten megvitatták, de a tárca új vezetése megkérdezi az érintett érdek- képviseletek véleményét. A szakemberek a lehető legjobb Ma már a trófeás vad 60-65 százaléka bérvadászati formában kerül értékesítésre Fotók: Nagygyörgy Sándor Vidékre koncentrált program Munkanélküliből vállalkozó -10 hét alatt A vállalkozókat képző tanfolyamoknak se szeri, se száma ma már hazánkban. Az egyik legfiatalabb közülük az amerikai kormány által finanszírozott, s az Ohiói Állami Egyetemen kidolgozott módszer, amelyet két évvel ezelőtt ültettek át magyar környezetbe. Lényege, hogy főleg a vidéki települések munkanélküli lakóinak próbál új lehetőségeket felmutatni. A Munkaügyi Minisztérium által is támogatott programra a megyei munkaügyi és átképző központokban lehet jelentkezni. A körülbelül 10 hetes tanfolyam alatt megtanítják a lehetséges vállalkozókat arra, hogy az elméletben megszerzett ismereteket hogyan váltsák valóra a gyakorlatban. S aki sikeresen befejezi a tanfolyamot, kész üzleti terv birtokában azonnal munkához is láthat. Ám, az oktatók azt is eredménynek tekintik, ha valaki a tanulás alatt rájön: nem alkalmas vállalkozónak. Ezzel sok későbbi keserűségtől, csalódástól, s az anyagi csődtől kíméli meg magát és családját egyaránt. A program kifejezetten hasznos azoknak az embereknek, akiknek nincs idejük évekig készülni az új feladatra, hanem azonnali segítségre van szükségük. Tanfolyamot egyébként nemcsak munkanélkülieknek, hanem érettségi előtt álló diákoknak is tartanak a képzett instruktorok. A tapasztalatok szerint azok a tanulók, akik már tisztában vannak azzal, hogy nem fognak tudni elhelyezkedni az iskola befejezése után, szívesen végzik el a tanfolyamot. Tatabányán például fakultatív tárgyként egyenesen beépítették a tantervbe a vállalkozói ismereteket. Az ohiói programot eddig négyszázan végezték el. Az irányító Globinfo Alapítvány tervei szerint az év végére minden magyarországi megyében lesz olyan képzett tanfolyam vezető, aki tovább tudja adni ismereteit, s folyamatosan tartja a kapcsolatot a vállalkozókkal munkájuk beindítása után is. Bánhegyi Zsuzsa Nyugati ország Közép-Európában Akik nem állnak csehül A kelet-közép-európai térségben a cseheknek megy a legjobban - állítják nyugati gazdasági szakemberek. Csehországban nem okoz gondot a magas munkanélküliség, a száguldó infláció, sőt a külföldi tőke becsalogatása sem. Ez utóbbi tekintetében a csehek annyira jól állnak, hogy - legalább is a Fortune magazin megállapítása szerint - már-már a külföldi tőke túlburjánzásától tartanak. Az év első kilenc hónapjában a központi bank devizatartaléka 3,8 milliárd dollárról 5,3 milliárd dollárra emelkedett. Ez pedig igen nagy eredmény, bár kétségtelenül magában hordozza azt a veszélyt, hogy elszabadulhat az infláció, amely jelenleg a tíz százalékot sem éri el. A kormány ezért igyekszik megszabadulni a pénztől. Bejelentették például, hogy még az esedékesség előtt visszafizetnek 471 millió dollárt abból a hitelből, amelyet a Nemzetközi Valutaalap nyújtott a Szlovákiával való szakítás után. A kabinet szigorú intézkedéseket hoz a külföldi tőke beáramlásának visszafogására, ami persze nem igazán tetszik a nyugati üzletembereknek. Václav Klaus kormányfő olyan cégeknek mondott nemet két olajfinomító privatizációjakor, mint a Total, az Agip, a Royal Dutch/Shell és a Conoco. A csehek még azt is megengedhetik maguknak, hogy alaposan megválogassák, kivel állnak szóba. Elsősorban a szolgáltató szektorba érkező befektetéseket várják tárt karokkal, hiszen a gyárakban elvesztett munkahelyeket ott lehet a legkönnyebben pótolni. Ezért sikerült Csehországban elérni, hogy míg Európában - a Nyugatot is beleértve - átlagosan 11 százalék a munkanélküliség, addig náluk az aktív lakosság alig több, mint három százaléka él munka nélkül. „Ez egy igazi nyugati ország, Kelet-Európá- ban még csak a közelünkbe sem érhet senki” - mondja Zdenek Bakala, az első cseh befektetési bank megalapítója. Magyar részesedés orosz vállalkozásokban A Magyarországgal szemben még fennálló több mint 900 millió dolláros orosz adósság rendezésének egyik lehetséges módja: magyar cégek szerezzenek részesedést a privatizált orosz vállalatokban. Ez iránt egyébként jelentős a hazai társaságok érdeklődése - mondta Tamás István, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője. Az erre vonatkozó javaslatokat már át is adták az orosz illetékeseknek. Rába-nyergesvontatók Pakisztánba A mezőgazdaság teljesítménye Megáll a visszaesés? A Rába Rt. 120 Rába S32 típusú nyergesvontatót szállít Pakisztánba. Az év eddigi legnagyobb járműüzletét a győri cég járműüzletága a Suzuki Cement Részvénytársasággal kötötte meg. A pakisztáni székhelyű társaság cementgyárat létesít, ugyanis helyi forrásból akaiják építőanyaggal ellátni a közeljövőben kezdődő ottani gátépítkezést. Azért esett a választásuk a győri nyergesvontatókra, mert azokat többféle pótkocsival, illetve felépítménnyel tudják hasznosítani. Amíg a cementgyár épül, addig hagyományos félpótkocsikkal üzemelnek a járművek, utána pedig speciális cementszállítókként állítják munkába őket. A 30 tonnánál nagyobb összgördülő súlyú vontatókba a győri gyárban készült főegységeket: az úgynevezett levegő-levegő visszahűtéses, hathengeres soros dízelmotorokat, valamint a nemzetközi piacon is jól bevált mellsőtengelyeket és a kettős hátsófutóműveket építik be. Érdekesség, hogy a pakisztáni közlekedési szabályoldioz igazodva a kocsikat jobb kormányos fülkével látják el. A több százmilliós nagyság- rendű megrendelést komoly nemzetközi megméretés során nyerte el a Rába. Egyebek között a Volvo, a Scania, a DAF, a Mercedes Benz volt a legnagyobb ve- télytársa. A vontatókat a jövő év első felében indítják útnak Pakisztánba. Érdekes tanulmány jelent meg a közelmúltban a Központi Statisztikai Hivatal gondozásában. A tanulmány készítői a mezőgazdaság 1986-1990 évi teljesítményét vetették ösz- sze az 1990-1993 közötti időszakéval. Az elemzők szerint a mező- gazdaság mélyrepülése már a nyolcvanas években elkezdődött, amikor a termelőszövetkezeteknek mintegy 40 százaléka működésképtelenné vált, s elindult a termelőalapok és a vagyon felélése is. Az ágazat 1989 éyi teljesítménye az 1980 évi színvonalára esett vissza. A gondokat 1990-től az évről évre visszatérő aszály, a KGST összeomlása miatt rosz- szabbodó külpiaci értékesítési lehetőségek, a csökkenő hazai élelmiszer-fogyasztás, a fokozódó importverseny tetézte. Mindezek hatására a mezőgazdasági termelés 1990-1993 között 30 százalékkal csökkent. Ugyanezen időszak alatt a növénytermelés teljesítménye egyharmadával lett kevesebb, az okok között a szakemberek első helyen a talajerő utánpótlás visszafogását jelölték meg: amíg 1986-1990-ben egy hektár területre 187 kilogramm műtrágyát használtak fel, addig 1993-ban csupán 30 kilogrammot. E kényszerű spórolás következtében a termésátlagok a korábbinál jóval nagyobb mértékben váltak kiszolgáltatottá az időjárás szeszélyeinek. Magyarán: a termelés visszaesése egyértelműen a termésátlagok jelentős csökkenésére vezethető vissza. A búza és kukorica tavalyi átlagos hozama mindössze 63 százaléka volt az 1986-1990 évek átlagának. Hasonlóan súlyos gondokkal találkoztak a tanulmány készítői az állattenyésztés területén. Az ágazatban az 1989 évihez viszonyítva 35 százalékos bruttó termelési érték elmaradást regisztráltak. Az export bizonytalanságaihoz a belföldi fizetőképes kereslet csökkenése és szórványos állat-egészségügyi problémák szegődtek. A számok önmagukért beszélnek: 1993-ban a szarvasmarha és sertésállomány mintegy hat tizede volt az 1986-1990 évek átlagos állatlétszámának. A baromfiféléknél a csökkenés ugyanezen időszak alatt 45 százalékos volt. Az elemzők szerint több jel utal arra, hogy a növénytermesztés területén az évek óta tartó drasztikus visz- szaesés folyamata az idén megáll, sőt számolni lehet a termelés némi bővülésével is. A termelési kedv élénkülésére utal, hogy az idén növekedett a műtrágyák forgalma és a mezőgazdasági gépek iránti kereslet. Az első negyedévben 300-zal több traktor kelt el, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. Korántsem ilyen kedvező a kép az állattenyésztés területén, ahol nyoma sincs a konszolidálódás jeleinek. Az állatállomány évek óta tartó csökkenése az idén sem állt meg. A visszaesés mértéke a sertés és baromfiféléknél nagyobb, a szarvasmarha és a juhállománynál valamivel kisebb mint egy évvel korábban volt.
