Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-15 / 254. szám
1994. szeptember 15., csütörtök Városaink aj Dunántúli napló 7 Alvilági folyó „Légy te búm-feledtető, légy te nekem Léthe/ kinek éber gondja kín, dalban újul léte" - írta Babits Mihály „Emléksorok egy pécsi uszodára” című versében. A költő Léthét emlegeti, akiről a feledés vizét hömpöly- gető mitikus alvilági folyót elnevezték az ógörögök. A származási história alapján állítható, hogy Léthére, a Feledésre, bár fonákján, de mindennél iga- zabb a magyar mondás: nézd meg az anyját, s - más választási lehetőség híján! - vedd el a lányát! Léthe ugyanis Erisz, a viszályistennő gyermeke. Tapasztalataim szerint a Feledéstől inkább származik a Viszály, mint fordítva. Például eddigi jegyzeteimben megfeledkeztem a Nyugat költőiről. Most könnyebb lenne a helyzetem, ha már mindjárt kezdetben hivatkoztam volna Kosztolányira, aki szerint „a fordítás mindig ferdítés is". (Az „is” nagyon hangsúlyos itt.) A magyarról magyarra fordítás is az: vagyis egy beszéd - nem szó szerinti - tartalmi lényegének megragadása. Legutóbb az ünnepi közgyűlés szónoklatából emeltem ki egy részletet, amely szerint - s most saját írásomra utalok zanzásítva - az újságírók is hazudtak, meg a botcsinálta politikusok is. Azóta békésen megvitattuk a kérdést, előkaptam a magnófelvételt, s most készséggel elismerem, hogy a „hazudni” ige helyett - s nem jelzett idézetként - ilyen kifejezések hangzottak el: az újságírók sem hisznek el mindent, ami az újságban van, illetve nyilván az se mind az igaz, amit mi (a közgyűlésben) mondtunk. A jelentéstartalom értelmezése helyett - igyunk rá a feledés vizéből - inkább felidézek egy anekdotikus esetet. Egy hajdani pesti újság írta kritika-rigmusként a híres budai fürdőről: „Aki a Gellért vizét issza, saját vizét issza vissza. ” A tiltakozás hatására aztán ekképp jelent meg a helyreigazítás: „Aki a Gellért vizét issza, nem a saját vizét issza vissza. ” Pécsett egyre kevésbé írhatnánk ilyeneket a fürdők megcsappant száma miatt. Ám úgy tűnik, hogy mégis „vizes” lesz az idei ősz. A közgyűlés ülésén ismét szóba került a vízmű privatizációja. Elhangzott: a lyoni cég által szorgalmazott - (diktált!?) - szerződéstervezetek arra indították a Vízmű Kft. felügyelő bizottságát, hogy független szakértők bevonását javasolja, mert a megvizsgált tervezetekben sok olyan elemet talált, amelyek veszélyeztetik a Vízmű eredeti profilját!?!) és a város tulajdonosi érdekeit. Lám: a júniusban félresöpört aggályok igazolódni látszanak. Éberebb érdekképviselet kellene, hogy szükség esetén akár a kiindulópontig gombolyítsák vissza az ügyet. Mert hát miféle kényszer szorítja ilyen tárgyalási pozícióba az önkormányzatot? Ezt - ha úgy alakul - aligha felejtik el felvetni a polgárok, hiszen bármilyen ügyes a francia cég, mégse lehet képes az egész város vízhálózatába bekapcsolni az alvilági Léthét. S vajon mennyibe kerül nekünk 15-20 év múlva egy köbméter magyar-francia profitorientált feledés? Dunai Imre Kezdődik a fesztivál, kezdődik a vigasság Térzenével, zászlófelvonással és kínai napokkal nyit ma a Pécsi Napok programja Immár negyedik alkalommal rendezik meg szeptember közepén a Pécsi Napok fesztiválját, amely „kora őszi vigasság, öröm- és boldogsághívogató idő”, hogy dr. Krippl Zoltán polgármester lírai minősítését idézzük a programfüzetbe írt köszöntőjéből. A vigasság - bár lesznek ünnepélyes, komoly, netán emelkedett pillanatai a 11 napos rendezvénysorozatnak - ma délután kezdődik hivatalosan. (Nem hivatalosan, de ténylegesen már meg is kezdődött tegnap a III. Magyar Könyvvásár megnyitójával a POTE aulájában.) Ä fesztiválnyitó ünnepséget térzene vezeti be a Városháza előtt, ahol ezt követően 16.30-kor felhúzzák a fesztiválzászlót. Ehhez az aktushoz lovasok felvonulása asszisztál. A nyitóünnepséget követően menettánc vezeti majd a közönséget a Nagy Lajos király utcai parkolóban felállított fesztiválsátorhoz, amelyet 17 órakor nyitnak meg az Ifjúsági Ház mazsorett csoportjának műsorával. Ezután ugyanitt 17.30—tói a Vasutas Koncert-fúvószenekar, majd 18 órától a Nagymányoki Népitánc Együttes szerepel, a 19 órakor kezdődő bálon pedig a pécsváradi „Spitz Buben” zenekar „húzza” majd a talpalávalót. Ahogy a a fesztivál 11 napja alatt igen sokszor, mindjárt a nyitónapon is különböző - de egymáshoz közeli - helyszíneken párhuzamosan zajlanak az események. A Széchenyi téren 18 órakor a Mohácsi Ifjúsági Fúvószenekar koncertezik. Ugyanebben az időpontban az Ifjúsági Házban igazán különleges program kezdődik: a KNK Budapesti Nagy- követségének ideiglenes ügyvivője ekkor nyitja meg a szeptember 25-ig tartó Kínai Napokat. Ezt a programot bízvást lehet különleges csemegének nevezni, s nemcsak azért, mert a rendezvény ideje alatt kínai teaház is működik az IH-ban. A közönség filmek révén ismerkedhet meg a legősibb kultúrájú hatalmas kelet-ázsiai országgal, a gyakorlatban is a kínai gyógymódokkal (24-kén), kiállításon a régészeti emlékekkel, elefántcsont tárgyakkal, népművészeti és modem kínai képzőművészeti alkotásokkal. A nyitónap különböző helyszínein a közönség - ha addig nem - ma bőven hozzájuthat a 14 lapos programfüzethez, amelynek egyszerre teljes egészben való ismertetése meghaladja a terjedelmi lehetőségeket. A pénteki rendezvények közül is csak azokat tudjuk most előzetesen kiemelni, amelyekre egyéni, vagy családi programként netán némiképp készülni is kell. Holnap 13 órakor nyílik vasútmodell kiállítás a főpályaudvar kultúrváróter- mében - addigra adhatnának neki szebb elnevezést is -, valamint ugyanekkor az Pillanatkép a tavalyi pécsi fesztiválról Fotó: Löffler Gábor Akvarista-Terrarista Országos Tanácskozás a Terrárium Házban, 17 órakor a kolozsvári képzőművészek kiállítása a Művészetek Házában, 19 órakor a CODA-koncert a Széchenyi téren, valamint az „Etűdök II.” komolyzenei táncest a Csontváry Múzeumban. D. I. A török fürdő, a lépcső és a Pantheon kálváriája Jeles török vendégünk pécsi villámlátogatásán felkereste városunk török kori emlékeit, többek közt a Memi-fürdő múzeumát. Erről szól most a történet, amit Léka László mesélt el a Szent István tér 1-ből. „Éppen hazafelé tartottam a Várady Antal utca felől, amikor láttam a nagy felhajtást a Memi-fürdő körül. Várták a török elnököt. És láttam, mennyire elcsúfították mindenféle firkával a műemlék emléktábláját. Szóltam egy egyenruhásnak - közterület-felügyelő lehetett -, hogy nem kellene-e gyorsan letisztítani. Nemleges volt a válasz. Erre hazasiettem és máris jöttem vissza egy lavórral, meg ruhával, s amennyire ilyen gyorsan lehetett, letakarítottam a táblát. Aztán hazavittem a holmikat, majd visszatértem. Ismét szóltam valamit, mire az illető a mellette lévő civil úrra mutatott, hogy az a főnök, neki mondjam. Mondtam is, mire ő. . . majd elájultam... merte azt mondani nekem(!), hogy máris intézkedett és le is van takarítva a tábla. . . Hát kérem, hadd ne mondjak erre semmit! Mi sem. Jé A hét végén megtörtént a nagy esemény: megyéspüspökünk ünnepélyes külsőségek között felszentelte a megújho- dott Kálváriát. A több száz vendég nem győzte dicsérni a látványt. Valóban szívmelengető volt a nemrég még romhalmazt újjászületve látni. Csak egyvalami rontotta a jó érzést: a felvezető lépcsők sanyarú állapota. A felújítással foglalkozó illetékesek váltig állították: a telekkönyvi határ a Kálvária-kapu előtt van, a lépcső tehát a városé. Aztán úgy lett, hogy mégsem így van, valameddig még az egyházé a terület, a többi a városé. Hát a meccs így döntetlenre Kívül és belül egyaránt mutatós a Pantheon méretarányosan kicsinyített mása Fotó: Läufer L, állt, nem is történt semmi a lépcsővel. Pedig csodálatosan gáláns gesztus lehetett volna Pécs Önkormányzata részéről, látván a kapu mögött történteket, azt mondani, hogy „mi pedig megcsináltatjuk a lépcsőket, hadd legyen teljes a szépség.” De nem mondta. Sajnos! Nemrég szóvá tettem a nagyszerű Fetter-műemlék, a római Pantheon méretarányosan kicsinyített másának bizonytalan sorsát. A Pantheont Kr. e. 27-ben Marcus Agrippa építtette, ez alig száz évvel később leégett. A ma is álló, 43,2 méter kupolaátmérőjű templomot Hadrianus császár építette Kr. u. 120 körül a régi alapokon. Hát ennek a pontos mását kicsinyítve, az eredetivel mindenben egyezően úgy, hogy nemcsak külseje, de belseje is van, építette meg néhai Fetter Antal, aki számos régi pécsi építmény modelljével ajándékozta meg a városát. Még életében otthon egy fészerben őrizte, ahol megépítette, mert nem tudta elmozdítani. Halála után Erdélyi Zoltán, a PÉCSITERV igazgatója közmegegyezéssel szállíttatta cége székházának az előterébe. Mikor írtam róla, úgy tudtam, a Centrophon Kft. a Pentheon új gondnoka, de a minap Juhász István igazgatóhelyettes arról tájékoztatott, hogy a modell az ő illetékességi körükön kívül van, az OTP-nél kell érdeklődni. Berta Gábor, az OTP Ingatlan Rt. területi főmérnöke úgy informált, hogy az épületrész az OTP tulajdonába került, hamarosan átépítések kezdődnek, s tulajdonképpen nem bánnák, ha a Pantheon elkerülne onnan. De hová? - kérdezzük mi is. Felvetődött az ötlet: miért ne kerülhetne a majdani Dóm-múzeum előterébe. Többek véleményét kértem erről, mind berzenkedtek a gondolattól. Aztán jött egy jónak tűnő vélemény: a PMMF aulájában lenne a helye, ott a csodálatos mű alkotási célt is szolgálhatna. Valóban, miért is ne kerülhetne oda? Csak mellékesen emlékeztetek rá: Tóni bácsit egyszer egy televíziós portréfilmben faggatták a Pantheon jövője felől, s ő elkeseredetten mondta, hogy ha nem kell senkinek, hát összetöri. De mégsem törte, pedig még az életében csakugyan nem kellett senkinek. És talán el kellene végre gondolkodni azon is: nem lehetne-e ezt az igazán kivételesnek tekinthető Fet- ter-életművet egy közös múzeumban összeterelni? Hársfai István Városkép- album Pécs belvárosában, az Alkotmány utcában rövid idő alatt elkészült a régi, romos épületet felváltó ház, amely a Pécsi Hírközlési Felügyeletnek ad otthont. Kiváló ízlésről árulkodnak az építészeti megoldások, a külső és belső terek, melyek tervezője Viczencz Ottó, kivitelezője pedig a Modulus Kft. Müller Andrea Nem tantárgy, de tanítandó Gyermekeink már túljutottak a tanévkezdet izgalmain, belekóstoltak az új tantárgyakba. Jövőjük és közös jövőnk érdekében csak reménykedhetünk: több lesz e matériák között a kedvenc, mint az unott és rettegett. Am van egy „tantárgy”, amely nem szerepelhet külön sem ilyen, sem olyan jellegű felsorolásban: a település múltjának ismerete, megbecsülése, értékeinek védelme. Pedig igencsak jó lenne, ha mindenki elkezdhetné már egészen fiatalon környezete épségének, szépségének védelmét, hogy mire felnő, szinte vérévé váljék ez a mentalitás és buzgalom. Számos iskolánkban már gondot fordítanak arra, hogy a környezet tisztaságának megőrzésére is neveljék a nebulókat. Egy újabb lépés lehetne a város örökölt értékeinek ismeretére okítani. Mondhatnák persze erre: minek még ezt is a túlterhelt pedagógusok nyakába zúdítani? Én viszont szeretném hinni, hogy mások számára is megalapozott a „célszerűség" felismerése: tanítóink, tanáraink példája elkísér bennünket egész életünkben. Vargha Dezső Patacs művelődési háza Igen olcsón, pusztán új elnevezéssel művelődési háza lett Patacsnak: a közgyűlés ugyanis hozzájárult, hogy az ott működő Ifjúsági és Felnőtt Klub a nevét „Patacsi Művelődési Ház”-ra változtassa. Kátyúzások Kátyúzási munkálatokat végeztek a Lomb és a Táncsics utca, valamint a Siklósi és a Rákóczi út kereszteződésénél, az Újvilág, a Parcsin, a Liget, a Nagykozári, a Hársfa utcákban, illetve Vasason az „A”, a „B”, a „C”, a „D” és az „M” jelű utcákban. E hét elejétől folyamatosan kátyúzási munkák lesznek - illetve részben már voltak is - a Szőlő utca felső szakaszán, a Hunyadi út felső szakaszán, a Magaslati úton, a Felsőmalom, a Bajcsy-Zsilinszky és a Majo- rossy utcákban. Elfelejtett útfelvágások Közműépítés után a megszabott határidőre nem állította helyre a felbontott út-, illetve járdaburkolatot a Gázszer GMK. Kismélyvölgy utcai, illetve a Donátusi úti gázvezeték-építés, a Mélyépítő és Szolgáltató Kft. pedig a Felsőmakár utcai ivóvízvezeték építése után. Az első kettőnél május 31-kén, illetve július 7-ként járt le a helyreállítási határidő, az utolsónál viszont már tavaly december 1-jén!
