Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-14 / 253. szám

10 Politikai vitafórum 1994. szeptember 14., szerda Köztársaság Párt Minél több jelöltet! A tandíj bevezetésének elhalasztásáról A Köztársaság Párt a lezajlott rendszerváltás miatt is nagyon fontosnak tartja a késő őszi ön- kormányzati választásokat. Ezért arra törekszik, hogy minél több jelöltet indítson. Érdekességként említjük meg, hogy a főváros XXII. ke­rületének polgármestere, vala­mint öt volt SZDSZ-es képvi­selő a Köztársaság Párt támoga­tásával kívánja megszerezni újra mandátumát. Az országban már több olyan városi önkormányzati képvise­lőtestület van, ahol néhány hét­tel ezelőtt más frakciók tagjai kiváltak pártjaikból és megala­kították a Köztársaság Párt frakcióját. A Köztársaság Párt Baranya Megyei Szervezete is teljes in­tenzitással készül az önkor­mányzati választásokra. Nap, mint nap növekvő taglétszá­munk is mutatja, hogy egyre több választó bizalommal for­dul felénk. A Pécsett kialakított 25 váj lasztókörzetben már mindenütt Korszerűen gondolkodó kormánykoalíció nem kívánhat magának „kezesbárány” ellen­zéket, mert annak „puha” kriti­kája aligha tudja ellátni nélkü­lözhetetlen figyelmeztető és el­lenőrző funkcióját. A korsze­rűen gondolkodó ellenzék poli­tikája pedig a valóságban gyö­kerezik, hogy bírálatai megala­pozottak és előremutatók le­gyenek. Ezért kísérték megkü­lönböztetett figyelemmel mind kormányzati, mind ellenzéki oldalról a Magyar Demokrata Fórum hétvégi tisztújító orszá­gos gyűlését. Milyen várakozásoknak felel­tek meg az MDF mostani dönté­sei, beleértve a politikai záró­nyilatkozatot és az elnökválasz­tást? Az első elemzések szerint a Fórum törzsgárdájának, a belső magját alkotó politikusok csoportjának az igényei szerint alakultak a dolgok: folyamatos­ság az eredeti célokban és ala­pértékekben, folyamatosság a vezetésben - noha sokan úgy vélték, hogy a választási kudarc inkább az eddigi irányvonallal és irányítással való szakításra ösztönzi a pártot. Lehet-e az MDF rovására Az MDF Pécsi Szervezte szep­tember 6-i közgyűlésén megújí­totta vezetőségét A városi szerve­zet új elnöke dr. Andrásfalvy Ber­talan 63 éves egyetemi tanár. El­nökségi tagok: dr. Révész Mária egyetemi oktató, dr. Pórszász Ró­bert 29 éves orvos, Rákosy Balázs van jelöltünk. Köztük több nyugdíjas, jogász, közgazdász, közalkalmazott, vállalkozó, ok­tatási, közművelődési szakem­ber, valamint a közigazgatási és testületi munkában tapasztalt személy. Még nem döntöttünk arról, hogy a megyeszékhelyen önállóan indítunk-e polgármes­ter-jelöltet, vagy valamelyik más párt jelöltjét támogatjuk, de az már biztos, hogy a közvetle­nül megválasztandó megyei közgyűlés jelöltjei között mi is ott leszünk. Mohácson az önkormányzati választásokra már teljesen fel­állt a Köztársaság Párt, hiszen minden körzetben van jelöl­tünk. A Köztársaság Párt tagja­ként a polgármesterségért azt a dr. Németh Elemér száll harcba, akinek - és az általa kialakított gárdának - oly sokat köszönhet írni, hogy a mai nehéz helyze­tében a régi gárda szája íze szerint cselekedett? Pártként, úgy tűnik, ennyire akart (tu­dott, mert?) vállalkozni, de ve­zető ellenzéki erőként minden­képpen többet várt tőle a la­kosság. Mert így sokan tehetik fel a kérdést, vajon most nem ismétlődhet-e meg az, ami a legnagyobb hibája volt az el­múlt négy évben, vagyis, hogy - Für Lajost idézve - „nem is­merte, nem értette jól és nem értelmezte megfelelően a ma­gyar valóságot”? Akkor pedig nem lesz képes a hatásos ellen­zékiségre, amire pedig szük­sége lenne az országnak. Vajon az MDF széles tag­sága ugyanazt a politikát akarja képviselni, ugyanazt a retorikát akarja hal­lani,ugyanazokat az arcokat akarja látni, mint eddig? Vajon az ellenzék többi erejével jobb lesz-e az MDF kapcsolata a most elfogadott platformon? Ezek a kérdések nem az MDF ellen, hanem a hatékony ellenzékért fogalmazódnak meg. Mert e nélkül működhet ugyan a parlament, de a parla­menti demokrácia nem. 22 éves joghallgató, Staub Ernő 40 éves tanár, dr. Wéber János 41 éves ügyvéd, Pap András 43 éves egyetemi oktató. A vezetőség első feladata az önkormányzati válasz­tásokra való felkészülés, a megfe­lelő koalíciós partnerekkel történő megállapodás. a 80-as évek második felében szépen fejlődő város. Komlón is hamarosan meglesz a maximá­lisan indítható 13 egyéni jelöl­tünk. Polgármester-jelöltet vi­szont önállóan nem indítunk. A közelmúltban tárgyaláso­kat folytattunk a komlói Hon­ismereti és Városszépítő Egye­sülettel és megállapodtunk ab­ban, hogy az egyesület polgár­mester-jelöltjét a Köztársaság Párt teljes erejével támogatja. Siklóson és Szigetváron is megkezdtük az előkészületeket, többen már igent mondtak szí­neinkben való indulásra. A pol­gármester-jelöltek tekintetében most folynak tárgyalásaink. A községekben induló egyéni képviselőjelöltek és polgármes­ter-jelöltek legnagyobb része függetlenként indul. Mi ezt az álláspontot maximálisan tiszte­A Történelmi Független Kis­gazda Párt elnöksége kibővítve a megyei elnökökkel Hódme­zővásárhelyen ülést tartott. Megbeszélték az önkormány­zati választással kapcsolatos problémákat. Megállapításra került, hogy a baloldali kormány és parlamenti többség mellett veszélyes és nem kívánatos, hogy baloldali önkormányzatok alakuljanak ki. Ez veszélyeztetné az egészsé­ges, demokratikus közéletet. Ennek felismerésével felhív­Nem unatkozunk. Minden nap szórakoztatnak bennünket. Egy-egy áremeléssel, adórende­zés ígéretével, máskor meg azzal, hogy sosem volt gazdasági csőd fenyeget. Elkeseríthetnek, de az ígéret megvigasztalhat, hogy az energiaárakat csak egyharmadá- val emelik - egyelőre. Most a pénzügyminiszter ked­veskedik a nyugdíjasoknak, Saj­nálattal, de hajlandó a visszame­nőleges nyugdíjemelésre. ígéri azonban a visszavágást is: a nyugdíjak reálértékének megőr­zését csak 1995 végéig garantálja. Ebben félig meg is bízhatunk: 95 után a megemelt összeg is elér­téktelenedik. De, hogy jövőre megmarad-e az értéke, nem lehet vitás, ha az áremelkedést 20%-ra ígéri, a nyugdíjemelést pedig 13-15%-ra. Ha ez értékmegőrzés, akkor mi a leértékelődés? Úgy tűnik, visszatérünk a régi 2%-ra, amikor az infláció egy ötödével nőttek automatikusan a nyugdí­jak, és 10-15 év alatt lassan elsze­gényedett a nyugdíjas. Ha ismét leiben tartjuk, de már több füg­getlen polgármester-jelölt je­lezte, hogy szívesen venné a Köztársaság Párt támogatását az önkormányzati választásokon. A Köztársaság Párt önkor­mányzati programjának egyik sarkalatos pontja, hogy a sze­mélyi jövedelemadó bevételek mai 30%-a helyett azok 70%-át kívánja az önkormányzatoknak átadni, ami jövedelemtípusú adóztatás és jelentősen gazda­gítja az önkormányzatok moz­gásterét. A miniszterelnök úr nemré­giben csak 35%-ot ígért, ami az áremelkedések miatti többletki­adásokat sem fedezi, nemhogy új feladatok megoldására lenne alkalmas. Ez pedig azt is jelenti, hogy az önkormányzatoknál az intézményi szféra kerül végve­szélybe, tehát az egészségügy a szociálpolitika, az oktatás és a közművelődés, vagyis minden­napi életünk színterei lehetetle­nülnek el. A Köztársaság Párt Baranya Megyei Szervezete juk az összes nemzeti polgári demokratikus erők figyelmét, hogy fogjanak össze az önkor­mányzati választások alkalmá­val a baloldali és szélsőbaloldali erők ellen. Egységesen lépjenek fel ellenük. A Történelmi Füg­getlen Kisgazda Párt féltve őrzi középpárt jellegét és az eredeti békési szellemben továbbra is a kisemberek, parasztok, polgá­rok pártjának tekinti magát. A Történelmi Független Kisgazda Párt Országos Elnöksége évi 8%-ot faragnak le az öregek egy élet munkájával megszolgált járandóságából, akkor kiszámít­ható, hogy ki-ki hány évet bír ki az állandóan növő árak, szolgálta­tási díjak mellett a teljes elnyomo- rodásig. Igaz, hogy ennek is van haszna: a hagyatékon nem fognak összeveszni az örökösök. Ha ez a cél, akkor a pénzügyminiszter aránylag kis költséggel teljesít­heti. Jellemző az is, hogy hol tette ezeket a meglehetősen barátságta­lan kijelentéseit. Egyetemi fiata­lok előtt ismertette az öregek el­leni panaszaikat mondván, ezt a követelést csak újabb külföldi kölcsönből lesz képes teljesíteni, amit majd a most pályára lépők­nek kell egykor visszafizetniük. Ilyen önző öregek nem érdemlik meg a kíméletet, hiszen a fiatalok képzésére fordított összegeket ve­szik el. Lehet, hogy a generációs ellentétet akarta felszítani? Békési László pénzügyminiszter szociális védőhálóján az öregek már át is hullottak. Székely Sándor Nem kívánom folytatni a tan­díjvitát, hiszen ezt egy másik, komplex szabályozás fogja majd elénk hozni. A magam részéről egyetlen pontját kívánom a felsőoktatási törvény módosításának ki­emelni, éspedig hogy az intéz­mények úgymond betervezték a tandíjbevételeket, és a mostan, a tandíj idei bevezetését törlő mó­dosítás eredményeként a felső- oktatási intézmények nagy ösz- szegektől esnek el. Elsősorban hangsúlyozni sze­retném, hogy ezeket a tandíjbe­vételeket nem az intézmények tervezték be, hanem az előző kormány előző költségvetése terveztette be az intézmények­kel, és úgy kezelte, mint kész bevételeket, amelyekhez majd szeptembertől az intézmények hozzájuthatnak. Mi ez, ha nem burkolt elvo­nás, melyben a pénzt bizonytalan jövőbeni ígéret helyettesíti? És ez esetben nem is annyira az el­vonás ténye, mint inkább módja lehet zavaró. Éppen ezért hirtelen az a fur­csa látszat van keletkezőben, mintha a mostani tandíjat eltörlő módosítás volna az, mi közvet­len költségvetési kihatással is járna. Nos, ez azért látszat, mert - még egyszer hangsúlyozom - a pénzt már elvonták ezektől az in­tézményektől azon a címen, hogy majd valamikor tandíjbevé­telekhez fognak jutni. Az pedig mindenképpen másik kérdés, hogy most kérhetnek-e és milyen alapon tandíjat a felsőoktatási in­tézmények vagy nem. Mert mi történik? Az intéz­ménynek mindenképpen nagyon rossz helyzetbe kerülnek. Vagy úgy, hogy most, néhány nap múlva, amikor jelentkeznek a di­ákok, akkor az intézmény vala­milyen tandíjat kényszerül szedni - még pedig oly módon, hogy semmilyen kormányrende­let nem írja elő a tandíj mértékét, a kompenzáció módját. Ahogy belép a diák a kapun, abban a pillanatban azzal fogad­Exportösztönző csomagterv Az exportösztönző csomag­tervről folytat egyeztetést a Pénzügyminisztériummal az Ipari és Kereskedelmi Miniszté­rium. Javasolja többek közt a társasági adótörvény módosítá­sát, az exportfejlesztő pályázati rendszer és a feldolgozóipari fejlesztési program összehango­lását. Az export jövedelmező­ségének fenntartása érdekében az IKM szükségesnek tartja a forint reál leértékelését. ják, hogy kérem szépen tessék fizetni kétezer forintot. Amikor pedig a hallgató meg­kérdezi, hogy miért, és mi ennek a kompenzációja, tud-e hitelt felvenni, vagy egyáltalában ho­gyan is tudja ezt kifizetni, akkor az intézmények nem fognak tudni válaszolni, és kormányren­delet híján tulajdonképpen jogta­lanul is szednék a tandíjat. (Ezút­tal csak futólag jegyzem meg, hogy a tandíjszedést lehetővé tévő kormányrendelet még csak félkész állapotban van és számos politikai döntést kellene meg­hozni e tárgyban, valamint a kompenzáció bizonyos modell­jének esetében a bankokkal is megegyezésre kellene jutni. Az új kormány még semmiképpen nem lehetett abban a helyzetben, hogy a körülbelül négy hónapos munkát eddig elvégezze.) Nem beszélve arról, hogy egész nyil­vántartási rendszert is igényelne a tandíjaknak a bevétele, erre azonban az intézmények való­színűleg nincsenek is felké­szülve. Vagy pedig úgy kerülnek rossz helyzetbe a felsőoktatási intézmények - mint többen emlí­tették, hogy a működésükhöz szükséges pénzhez nem tudnak hozzájutni, hiszen a költségvetés ezt nem tartalmazza számukra. így ennek a módosításnak mindenképpen az volt a célja, hogy az első helyen említett ne­hézséget ne okozzuk se az in­tézményeknek, s főként ne te­remtsünk a hallgatók, a diákok számára olyan nehéz helyzetet, amit elszenvednének, ha a tör­vény így maradna. Tehát még egyszer: sajnos, az előző költségvetés elvont az in­tézményektől pénzt, és nem ez a módosítás fogja elvonni ezeket a pénzeket. Az egy másik kérdés, hogy a pótköltségvetésben vagy a következő évi költségvetésben hogyan tudjuk ezt a problémát rendezni, és nyilván akkor, ab­ban a vitában ez a kérdés fel fog majd merülni. Bretter Zoltán országgyűlési képviselő SZDSZ Tízmilliárd dollár kell Tízmilliárd dollár tőkére van szükség az ország talpra állásá­hoz. Erről Békési László pénz­ügyminiszter beszélt a Pénzügyi és Számviteli Főiskola tanév­nyitó ünnepségén hozzátéve, hogy e tőke bevonása nem irreá­lis célkitűzés. Arról is szólt: jó esély van arra, hogy a legfonto­sabb nemzetközi pénzügyi szervezetekkel középtávú, há­roméves szerződést kössön az ország. Milyen ellenzék kell az országnak? Lépjünk fel egységesen! Új vezetőség az MDF Pécsi Szervezeténél Ajándék a nyugdíjasoknak Király és Podkoniczky lemondott Az MSZDP megrekedt 1948-nál Nélkületek nem megy... Lemondott posztjáról a Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke és főtitkára. Király Zoltán és Podkoniczky István a szombati választmányi ülésen jelentette be távozását. A két leköszönt vezető az ülés után újságírókkal találkozott. Király Zoltán a májusi vá­lasztásokra utalva elmondta: úgy érezi, le kell vonnia a meg­felelő konzekvenciát a párt si­kertelensége miatt. Ugyanakkor véleménye szerint az MSZDP-ben nem lehet jelenleg politizálni. A párt „megrekedt 1948-nál”, és az arculatépítés helyett a pártellentétek jelle­mezték az MSZDP-t. Nem tu­dott szövetségeseket találni az MSZDP a baloldalon, magára maradt, sikertelen, eredményte­len lett. A Szocialista Intemaci- onáléról szólva a volt pártelnök kijelentette: sokszor kaptak er­kölcsi támogatást a nyugati testvérpártoktól, a Szocintem pragmatikus vezetői azonban egyre inkább a Magyar Szocia­lista Pártot fogadják el partner­ként. Podkoniczky István hozzá­tette: nem bánták meg a párt élén végzett tevékenységüket, utólag nézve is tisztességes vál­lalkozásnak tekinthető munká­juk. A párt helyzetét tekintve már az is eredménynek számít, hogy tisztességes mondaniva­lóval indultak el a választáson, és 15 megyei listát tudtak állí­tani. A volt főtitkár ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az általuk képviselt ügyet nem hagyják cserben. Valószínűleg szociál­demokrata szellemiségű, nem pártjellegű szellemi-politikai műhelyt alakítanak, ahol ha­sonló világnézetű emberek vi­tathatnák meg a szociáldemok­rácia jövőjét. Mindkét volt pártvezető fenntartotta tagságát az MSZDP-ben. A súlyos aránytévesztés foly­tatódik. A jobboldallal való rio­gatás egyébként az elmúlt négy év újra és újra lejátszott lemeze volt. Az elmúlt száz évben nem akkor mentek-e jobban a dolga­ink, amikor a haza és haladás eszményei összefonódtak? Nemzeti öntudat nélkül felol­dódunk, haladás nélkül elve­szünk. Tény viszont, hogy a hatal­mat elsöprően a volt „nem-olyan nagyon haladó” kommunista elemekből álló MSZP szerezte meg, aki azután sietett ezt megosztani egy olyan párttal, amely a Nyugat felé „el­adja” ezt a kormányt. Baj az is, hogy az MSZP-t nem azok dominálják, akik döntő érdemeket szereztek a nyolcvanas évek végének az át­menetében. Kiesett a Pozs- gay-féle vonal. Háttérbe szorult Szűrös Mátyás. Örvendetes lenne, ha a szociáldemokrácia hagyományait követők megerő­södnének, s az opportunista kommunisták háttérbe szorul­nának. Sajnos az SZDSZ-t sem azok uralják, akik következetesen a rendszerváltás hívei voltak, ha­nem főként azok az elemek, akiknek a szüleit még Kádár is mellőzte. Nem a mérsékelt kommunista meggyőződésük miatt, Természetesen nem ké­telkedünk abban, hogy az utó­dok már semmit sem örököltek a szülők agresszív nemzetelle­nes attitűdjeiből, bár némely megnyilatkozásuk félreérté­sekre adhat okot. Tény viszont az, hogy az SZDSZ igen messze került az első választáson hirde­tett programjától, s a párton be­lüli átrendeződések mechaniz­musa is megérne egy alapos szociológiai tanulmányt. Élő­térbe tolták Kunczét, aki még a két választási forduló közötti groteszk játékban is elhitte, hogy miniszterelnök lehet. Szintén feláldozható jelöltet de­legáltak a FIDESZ-ből kiugrott Fodor Gábor személyében a kultuszminiszteri székbe. A magyar értelmiségi társadalom értékítélete sohasem nélkülö­zött valamiféle teljesítményori­entáltságot. Ez a teljesítmény teljesen hiányzik Fodor Gábor esetében. De vajon hogy történhetett meg mindez? 1990 előtt az egyénnek a kommunista ideo­lógiával kellett identifikálnia magát: Szeretjük Marxot, a nagy Lenint és az Élcsapat ha­zai vezetőit. Elítéljük az impe­rialista, kizsákmányoló agresz- szorokat. Ma a sajtó elképesztő besulykolása révén, hovatovább az egyén értékmérőjévé az vá­lik, hogy miként viszonyul a proletár internacionalistákból lett kozmopolita liberálisokhoz. A másik oldalon érdemes bele­rúgni egyet azokba, akik való­ban nemzetben és hazában gon­dolkoznak. Tömegével válnak munkanélkülivé a dolgos embe­rek. Ugyan ki bánta a bányá­szokat? Ugyan ki bánta az ipart? Ugyan ki bánta a mező- gazdaságot? A fontos nem ez volt. Hiszen egyetlen, csalással vádolt riporter eltávolítása na­gyobb visszhangot keltett, mint a mezőgazdaság lesüllyesztése. Persze el kellett hitetni, hogy a kettő össze van kötve, hiszen a szavazatok számítanak. Az el- bocsájtott médiaszakértők már visszakerültek. Arról, hogy mi­kor lesz becsületes munkaal­kalma az utcára tett egyszerű dolgos embereknek nem hallot­tunk az elmúlt hónapokban. A Magyar Igazság és Élet Pártja hittel vallja, hogy a nép nélkül nem megy. Nélkületek nem megy. Nem vált meg min­ket sem a Nyugat, sem a Kelet, sem pedig az IMF. Dolgozni kell, s a jól végzett munkának megfelelő ellenértéke kell, hogy legyen. Véget kell vetni annak, hogy becsületes mun­kából már szinte nem lehet megélni, de ügyeskedésekből, csalásokból akár meg is lehet gazdagodni. Sok ellenzéki párt önmagát keresi most. A MIÉP-nek erre nincs szüksége. Mégis szüksé­ges az összefogás, hiszen, ha nem nyer teret az ellenzék az önkormányzati választásokon, újabb késedelmet szenved a fej­lett magyar társadalom kialaku­lásának lehetősége. Dr. Misefa Attila

Next

/
Thumbnails
Contents