Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-11 / 250. szám
Fotó: Müller Andrea Színház, szerelem, játék és siker Párhuzamos arcképvázlatok N. Szabó Sándorról és Unger Pálmáról Pénz az automatából Erdei vasút és idegenforgalom 1994. SZEPTEMBER 11., VASÁRNAP Szerelem volt, első látásra, így emlékezik ma első találkozásukra Unger Pálma és N. Szabó Sándor. Azóta 20 év telt el, de nem ez az egyetlen évforduló, amit idén számon tartanak. N. Szabó Sándor most 50 éves, 30 éve színész, 20 éve van a pécsi társulatnál. Unger Pálma 25 éve van a pályán, és ugyancsak 20 éve a Pécsi Nemzeti Színházban. Közösen vezetett gyermekszínjátszó körük, az Arma gyermekszínház is idén 10 éves. Az olvasó talán megbocsátja, hogy a régi ismeretség okán elhagyom a vezetékneveket. Ahhoz, hogy valamit is visszaadjak állandó vibrálásukból, sürgő-forgó, mindenre azonnal és érzékenyen reagáló lényükből, úgysem illenék a hivatalos stílus. Mert beszélünk sikerről, játékról, a közönségről, barátokról, szerelemről, és persze a legnagyobb csábításról: a színházról.- Siker kell - mondja Sándor. -Azért is választottuk ezt a pályát, mert itt juthat az ember a legtöbb sikerélményhez, akár napjában többször is. A látványos, hangos sikert szeretjük! Pálma azt mondja, a siker az is, ha tapssal fogadják az embert, ha belép a színpadra, és tapssal kísérik, amikor távozik. Nekik kijut a tapsból, hiszen szereti őket a közönség. Sándor tudja, hogy a közönség visszajelez; ha szuszog, sutyorog, ha a torkát köszörüli, baj van. Pálma a nézőtérnek még a „hőfokát” is érzi, valamit, amit a sok ember lelkiállapota „termel”. De persze, egyeznek meg, van megrendíthetetlen „skót ecetgyáros” közönség is, akiknek semmi sem tetszik. Hogy mi • a számukra a munka? Pálma szerint:-A fölmosás, a favágás, a takarítás. A színház az nem. Az az életünk. Azt mondják, a színész élete 7-től 10-ig tart, a többi meg majd csak eltelik. Sándor is úgy tartja, hogy itt rabszolgamunkát csak az jelent, amikor be kell vágni a szöveget. De a színész nem „dolgozó”, a színész a színház része, ami a játéktér, a játszók, és a nézők együttléte. Alkatuk, kedvük a könnyű műfaj felé vitte őket. Szeretik az operettszerepeket, még akkor is, ha nincs a műfajnak becsülete, se szakmai, se erkölcsi szempontból. Ők viszont tudják, hogy Magyarországon ez a legnépszerűbb műfaj. Vonzódnak hozzá, és dolgoznak érte, mert a szerep az szerep, szakmai szempontból ugyanúgy izgalmas mindegyik. Es a színész elkezdi élni, míg végül már úgy beleillik, mint kéz a kesztyűbe. Szerepálmokról babonából nem beszélünk, de arról igen, hogy a kríziseken a barátok segítik át őket. „Külsősök”, akik elfogadják őket olyannak, amilyenek. A színész más, ő az idegeivel dolgozik, kiszámíthatatlan. Pálma szerint olyan, mint a gyerek, szeret is, gyűlölködik is, de mégsem hagyja a másikat alázuhanni soha, fogja, ahogyan az artisták .. . Hodnik Ildikó Gy. Szerelem volt, első látásra A zalai zöldturizmus egyik legfontosabb kínálatává kívánják fejleszteni az erdei vasutak egy jelentős részét. A tervek szerint a 40 év óta MÁV menetrendben is szereplő, a fakitermelést és az utasforgalmat egyaránt szolgáló Csömödér-Kis- tolmács vonalat összekötik a Lentiben végződő másik erdő- gazdasági vonallal. így nemcsak a működtető Zalaerdő Rt. szállítási lehetőségei, hanem az eddigi turistavonatozás útvonalai is bővülnek. Olyan programkínálatot készíthetnek, amely Lentitől a kistolmácsi végállomásnál lévő szabadidőtóig többféle természeti, szolgáltatási lehetőséget ölel fel. A boldogság is tanulható Az iskolákban alapfeladat a nyelvi, a matematikai-logikai, a zenei képességek fejlesztése, de nagy figyelmet fordítanak a mozgás- és rajzkészség, a kreativitás jobbítására is. A Harvard Egyetem professzora, Gardener szerint azonban van még két olyan képesség, mely tanulással eredményesen elsajátítható, az egyik a viszonyunk önmagunkkal, a másik pedig a kapcsolat- teremtés embertársainkkal. Ebből indult ki az Ausztráliából érkezett előadó, Elisabeth Jahshan is, aki különben magyar származású, férje révén került a világ másik felére. Tegnap majd 200 résztvevőnek tartott egész napos foglalkozást Pécsett, az Ifjúsági Házban, ahol gyakorlatokkal is segítette a munkát. Ehhez a híres Silva-módszert alkalmazta, maga is agykontroll-oktató. Ezt a szót azonban nem szereti, tekintve, hogy újabban más, nem éppen pozitív elméletek is lefoglalták maguknak. Ezúttal azonban olyanok is részt vehettek az előadáson, akik maguk nem végeztek Silva-tanfolya- mot. Pécsett egyébként az elmúlt években körülbelül kétezren végeztek ilyent, az országban pedig több, mint 60 000 a Silva-módszert ismerők szánra, köztük nagyon sok a diák és a pedagógus. Erzsébet asszony elmondta, hogy a kulcs az önbecsülés, és hogy a boldogság is tanulható. Úgy tapasztalta, hogy Magyar- országon sokkal kisebb az emberek önbizalma, mint máshol, kevésbé érzik magukat jól a bőrükben, pedig ezen egyszerű relaxációs, lazításos módszerekkel lehet segíteni.-Az elégedettség, a boldogság belső hozzállás kérdése - mondta. -Alapvető, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, de törekedhetünk rá, hogy jobbá változzunk. Ezt pedig iskolákban is tanítani lehet. Nem jut több támogatás az egyetemeknek Kezdődik a tanév az egyetemeken, főiskolákon. Tolnában, Somogybán, Zalában annak néztünk utána, milyen juttatásokra, támogatásra számíthatnak a hallgatók az idén. Mivel a havi 6500 forintos fejkvóta egyelőre maradt, nagy emelések nem várhatók. Mindenhol nőtt a hallgatói létszám is, így idén e három megyében, négy intézményben több, mint 2300 nappali tagozatos diák kezdi meg az évet. A kaposvári Csokonai Vitéz Mihály tanítóképző főiskolában Juhász Miklósné tanulmányi osztályvezető elmondta, hogy idén sem lesz több pénzük, mint tavaly volt, lényegesen nem emelkedik a húspénz, vagyis a jövedelemkiegészítő pótlék, nem lesz több a szociális támogatás, a tanulmányi ösztöndíj sem. Tervezik viszont, hogy az albérletre szorulók szociális támogatásába beépítenek egy összeget, amit a csoportok maguk osztanak majd el. Újdonság viszont, hogy a Budapest Bankkal kötött szerződés értelmében itt bankautomatábcil vehetik majd fel a pénzüket a hallgatók. Ez azt jelenti, hogy ki-ki maga oszthatja be, mennyire van szüksége, a pénzhez hozzá is tehet, és még kamatozik is neki. A Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési szakán Kővári Istvánná úgy tájékoztatott, hogy emelésre náluk sincs sok lehetőség, de itt például továbbra is nagy hangsúlyt fektetnek a nyelvvizsgára, amiért akár havi 4000 forint is járhat. A jegyzetek esetében két terv van, vagy 2000 forintot kap mindenki, és a saját előállítású tankönyvekhez szűkített önköltségi áron jut, vagy csökkentett áron kap mindent. Új, hogy lakhatási hozzájárulást kívánnak bevezetni, mert a létszámemelkedés miatt már nem tudnak mindenkinek kollégiumot biztosítani. A tanulmányi osztálynak itt hatalmas munkája fekszik abban, hogy több változattal segítsék a diákjóléti bizottságokat. Szekszárdon az Illyés Gyula pedagógiai főiskolán Szabó Ernő ugyancsak megerősítette, hogy a juttatások rendszerében semmilyen változás nem történt. Mivel idén még csak pénzelvonások várhatók, a felsőoktatási intézmények egyre keservesebb körülmények közé jutnak. A tanulmányi osztály vezetője szerint az, hogy nem emelkednek a kifizetett összegek, azt jelenti, hogy a helyzet 25-30 százalékot romlott, hiszen a pénz a tavalyihoz képest ma jóval kevesebbet ér. Zalaegerszegen a pénzügyi és számviteli főiskolán továbbra is kiemelten akarják jutalmazni a jó tanulmányi eredményt. Kiváló diák havi 8300. forintot is kaphat, csak tanulmányi ösztöndíj címén' Itt lesz 800 forintos albérleti hozzájárulás is, bár tavaly még 1500 forintot is kaphatott a rászoruló. Ivánko- vits Józsefié elmondta, hogy náluk már nem kémek kereseti igazolást semmihez, hiszen az amúgy is komolytalan dolog, saját kérdőívvel dolgoznak. Annyi tehát máris biztos, hogy a felsőoktatási intézményekben tanulóknak idén jobban meg kell húzniuk a nadrágszíjat, bár ha ez így folytatódik, hamarosan talán már nadrágjuk sem lesz ... Már talpalatnyi hely sincs az üvegházban, mindent virágok borítanak Fotó: Müller Andrea Húsevők és levegőből élők De Zonca Adolfné szúrós kedvencei és botanikai ritkaságai Különleges, színpompás virágok, esőerdőkben, Afrikai őserdőben, Dél-Amerikában, Ausztráliában honos növények, a földi flóra ritkaságai között él egy kis pécsi házban de Zonca Adolfné. A most 75 éves Mária néni számos díj, érdemérem, szakmai elismerés tulajdonosa. A kaktuszok szerelmese, van is neki ezekből a szúrós csodákból több, mint ezer darab. Még egészen kislány korában kezdett foglalkozni velük, környezete először kicsit bolondnak is tartotta, de nem adta fel. Mára szinte talpalattnyi hely sincs az egész kis kertet elfoglaló üvegházban, és az előkert- ben. Igazi ritkaságok, védett növények is vannak itt a kaktuszok mellett, például a kis „ragadozó” húsevő, rovarokkal élő növény, vagy a levelét az érintésre rémülten összecsukó mimóza, de érdekes az a tilland- sia-fajta is, mely a levegőből veszi fel a táplálékát.- A botanikusok soha nem kísérleteznek azzal, hogy ennyi fajtát tartsanak egymás mellett - mondta el a gyűjtő. - Csodálkoznak is azon, hogy nálam ilyen jól megférnek. Az igaz, hogy minddel külön kell foglalkozni, a földet például magam keverem, homokból, sóderből, humuszból, tőzegből, feketeföldből, mikor mi kell. Külföldön is ismerik eredményeit. Volt már, hogy úgy jött a levél: a Kaktuszgyűjtő Mária néninek, és a postás így is tudta, kinek szól. Mária néni ma is órákat tölt a növényeivel, beszél hozzájuk, mert úgy tapasztalta, ettől szebben nőnek. Nemcsak az állat, a növény is tud kedveskedni az embernek.-Ha a bimbóját megdicsérem, másnapra kétszer akkorára nő. Mindegyik más, mindet szeretem, mert figyelmet igényelnek, mert megélnek nálunk is, pedig itt nehezen tarthatók. Mária néni csak azokra az árusokra haragszik, akik „hamis” kaktuszokat árulnak, becsapják a gyerekeket, és így elveszik a kedvüket. Mert ő felismeri, ha egy kaktuszra idegen virágot tűznek vagy ragasztanak, de az átlagos vevő nem. Náluk 2 lánya, 4 unokája és a 3 dédunoka közt mindig a legkisebbek szeretik legjobban a növényeket, de persze azt is alig várják, hogy beérjen végre az ananász... Hodnik I. Gy. állva várja az apai (ritkábban anyai) pofonokat, amelyet ugyan elvisel, de ha gyakori és rendszeres, el nem felejt. Soha, semmikor. Sőt, majd felnőve, mint apa folytatja immár saját családjában a családi hagyományokat ... A pszichológusnő mondja e rövidke előadásában, hogy a fiatalkorú bűnözők zöme hazai verésekkel töltötte el éveit, a gyerek ezért szakadt ki erkölcsileg a családból és vált durva ifjúvá nem tisztelve immár sem a szüleit, sem a közösséget, amelyben él, sem a törvényt, amely végül is majd ítélkezik fölötte. A gyermekverés nem csak fizikai fájdalmat okoz, hanem a talán súlyosabb megaláztatást. A felnőtt - némelyik persze - veréssel vívja meg a gyermeknevelési csatát és azt hiszi, ő a győztes. Pedig - ezt is a pszichológusnő mondotta - nei győztes, hanem „ócska vesztes”. Erős a jelző? De igaz. Rádió mellett... A busz - amelyik Uránvárosból indult befelé - olyan kedvesen zajos volt, mint egy madárkereskedés, az alsótagozatos kislányok, kisfiúk csicseregtek, sikongattak, nevetgéltek, gondolom őszeleji kirándulásra indultak valahova, „szigorú” védő-óvó tanítónénik kíséretében. Amikor a csuklós egy-egy útkanyarban megdőlt, a sival- kodás felerősödött, kint sütött a nap, „verőfényes” volt a világ kint is, meg itt bent is, a felnőttek megértő mosollyal viselték el a gyermeki orgonaszólót. Csak egy középkorú férfi - ki mellettem ült az ablaknál - fordult hátra dühösen, aztán foghegyről megjegyezte: „Néhány jókora pofont kéne kiosztani közöttük s majd megtanulnák az illemet!”- Pofont? - képedek el. -Igen, igen! Pofont... bizony! - mordult rám jóllehet még nagyobb dühvei, legszívesebben szájon is vágott volna. Méreggel átitatott szavait elnyomta a gyerekek sivalkodása. Kora délután gyermeknevelési műsort közvetített a rádió, egy pszichológusnő arról beszélt: mennyire elítélendő módszer a gyermekek testi fenyítése. Magyarországon már évtizedek óta szigorúan tilos iskolákban a testi fenyítés. Remélhetően - és tudomáson szerint -ma is. Valamikor büntették a gyermeket pálcával, pofonokkal, hajcibálással, nemcsak az úgynevezett elemi iskolákban, hanem középiskolában is, mondván, „.. .nem árt a gyereknek, ha korán megtanulja a rendet!” Tehát a „Rend” verte a gyereket - nagyon gyakran a hittanórán is (?) „ .. .mondja a Biblia szerint Jézus: Engedd hozzám a kisdedeket, mert övék a mennyek országa” ... dehát Jézus sem erre gondolt. Verték - tisztelet a kivételnek - az inasokat a mesterek, a segédek, sokhelyütt még a mesterasszony is, drágalátos félje jogán. Dehát akadtak apák, akik - egyengetve gyermekük jövőjét - már eleve arra biztatták a mestert, vagy a nagyüzemi „inasfelügyelőt”, hogy szakadjon rá a plafon Lóránt úrra, hajdani vagongyári felügyelőmre! Aztán tessék csak odasuhintani neki, ha köll! és Lóránt úr oda is suhintott - egy alkalommal a műhelyirodában harminchat pofont kent le inastársamnak, míg csak a gyereket a segédek ki nem szedték a kezei közül. Mellesleg negyvenötben, a háború végeztével Lóránt urat rúgták ki elsőként, a már akkor tízezer fős gyárból. Némely felnőtt nem képes megérteni, hogy a gyerek egy egészen fiatal élőlény, a maga természetes kis korlátáival, nem tudhatja, hogy a viselkedésnek hol vannak a határai, mozgásigénye szinte életfeltétele, amelyet ugyan lehet - néha kell is - korlátozni, de megértő gondossággal és semmiképpen nem durvasággal, ráordítozással, ütlegeléssel. Ismert látvány: a kisgyermek szinte vigyázzba Ne verd a gyermeket... 4 Új VDN
