Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-10 / 249. szám

1994. szeptember 10., szombat A hét témái aj Dunántúli napló 7 A mi célunk a méltatlan bérhelyzet megoldása A miniszter és a püspökök Az egészségügy „zsebláza” Beszélgetés dr. Kovács Pál népjóléti miniszterrel A magyar egészségügy - ideillő hasonlattal szólva - ezer seb­ből vérzik. Elsősorban nehéz, a színvonalas gyógyító munkát olykor már szinte lehetetlenné is tevő pénzügyi helyzete miatt. Dr. Kovács Pál népjóléti miniszterrel éppen ezért az egészség­ügy financiális kérdéseiről beszélgettünk. Mi lesz az egyházi iskolák sorsa?- Az egészségügyi fejlesztési források elosztási módja évek óta változatlan. Várható-e ezen a téren változás, egyáltalán mikor lesz a tárcának pontosan meghatározott egészségügyi fejlesztési stratégiája? Kiküszöbölni a lobby-érdeket- Az elmúlt kormányzati ciklus kétségtelenül tett - nem is eredménytelen - erőfeszíté­seket a társadSlombiztosítás ál­tal finanszírozott ellátások pénzelosztási rendszerének megváltoztatására, de gyakor­latilag érintetlenül hagyta a fej­lesztések, beruházások rend­szerét. Az új kormány alapvető céljának tekinti, hogy ezen a területen is a finanszírozási rendhez hasonló objektív el­osztási módot alakítson ki, mely kiküszöböl minden lobbyérdeket, és csak a tényle­ges szükségletet, a lakosság érdekét tartja szem előtt. A probléma megoldásához két egymáshoz igazodó út ve­zet. Először is széles társa­dalmi ellenőrzés alá kívánjuk helyezni a fejlesztések, beru­házások kérdését. A döntéseket decentralizáltan, az érintettek - ellátók, ellátottak, finanszíro­zók és tulajdonosok - széles rétegének bevonásával hely­ben, a tényleges igényeket és szükségleteket ismerők köré­ben kell meghozni. Az orszá­gos fejlesztési egyenetlenségek kiküszöbölése érdekében ki kell dolgozni egy olyan térké­palapú információs rendszert, amelynek segítségével objek­tiven lehet eldönteni az egyes fejlesztési igények indokoltsá­gát. A tárca máris kiérlelt fej­lesztési koncepcióval rendel­kezik, de részletes stratégia csak a pontos adatok megisme­rése után születhet.-Az egészségügy reformját, az ellátások biztonságát és színvonalát veszélyezteti a tár­sadalom- és az egészségbizto­sítás ismert pénzügyi helyzete. Mi a kormány felelőssége a tb szakmai, pénzügyi, szervezeti és működési kérdéseiben, mi­lyennek képzeli Miniszter úr a jövőben az állami költségvetés és az egészségbiztosítás kap­csolatát?-Az Egészségbiztosítási Alap ismert pénzzavara való­ban nehezíti az egészségügy reformját és beavatkozás nél­kül az ellátásokat is veszélyez­tetheti. Ezért a kormánynak korrekt, pontosan szabályozott kapcsolatra kell törekednie az Egészségbiztosítási Pénztárral: pontosan meg kell határozni azt, hogy a nemzetgazdaság teherbíró-képessége milyen el­látásokat tesz lehetővé, mek­kora ennek a költségvonzata. Ennek alapján kell meghatá­rozni a társadalombiztosítás alapjainak éves költségvetését. E fölött már viszont az állam­nak kell garanciát vállalnia: az állampolgárnak nyugodtnak kell lennie abban, hogy a tör­vény által megígért ellátásokat megkapja az Alap pillanatnyi egyensúlyi helyzetétől függet­lenül. Kevesebb ágyon - korszerűbben-A kórházi struktúra átala­kítása milyen gazdasági és humánus szempontokat ütköz­tet? Utóbbiakat miként lehet védeni mai gazdasági lehető­ségeink ismeretében?-A kórházi struktúra átala­kítása óhatatlanul konfliktus­hoz vezet. Ennek oka az, hogy a magyar kórházakban sok he­lyen még ma is keveredik az aktív (gyógyító) ellátás a kró­nikus ellátással, és mindehhez gyakran szociális indokú ápo­lás is társul. A szociális gondoskodás igényéről és a szükséges tartós ápolás lehető­ségéről nem szabad lemondani, de a mai pénzszűkös világban megengedhetetlen luxus jól felszerelt kórházi ágyakon drága műszerek között „áttelel­tetni” a rászorulókat. Ezért a kórházi ágyakban is egyfajta feladattisztításra van szükség: kevesebb, de jobban felszerelt, korszerű ágyakon kell folynia a gyógyításnak, ugyanakkor meg kell teremteni a tartós ápolás hatékony és kulturált lehetősé­geit is. Ebben kiemelt szerepet szánunk az otthoni ápolásnak, mely egyszerre olcsóbb és hu­mánusabb, hiszen nem szakítja ki a beteget megszokott kör­nyezetéből. A méltatlan bérhelyzet-Az egészségügyben dolgo­zók mai életviszonyai és a telje­sítmény-finanszírozás gyakor­lata ellentmondásos. Segítene-e, ha az egészségügyben dolgozó­kat kivonnák a közalkalmazotti státusból? Hiszen az ott érvényes bérrendszer egységes tarifái a gyakorlatban a bérminimumot biztosítják, az emeléshez szüksé­ges pénz hiányzik.- Az egészségügyben valóban nem jelenik meg a személy sze­rinti teljesítmény-bérezés, hiszen az egészségügy „csapatmunka”, és a teljesítmény-finanszírozás az egész csapat, az intézmény működési feltételeinek biztosítá­sára hivatott. A közalkalmazotti jogviszony önmagában nem záija ki az egyéni teljesítmény honorálását, hiszen csak mini­mumot ír elő. A baj az, hogy a TB jelenlegi bevételei mellett az elosztható pénz a minimumot is alig fedezi, nemhogy a jobb munka igazságos, méltó honorá­lását tenné lehetővé. Ebből kö­vetkezik, hogy az egészségügy kivonása a közalkalmazotti tör­vény hatása alól csupán egyetlen orvos, a miniszter gondjait eny­hítené: nem lenne kötelezettsége semmilyen átlagbér-színvonal biztosítására. A mi célunk nem a törvény alóli kibúvás, hanem a méltatlan bérhelyzet megoldása. Mindez természetesen nem je­lenti azt, hogy mereven ragasz­kodunk az egészségügyi dolgo­zók közalkalmazotti státuszának kötelező megtartásához. Célunk a vállalkozások és a nonprofit működési módok elterjedésének segítése, de ennek az érintettek választásán kell alapulnia. Schöffer Jenő Dabas-Sáriban ismét fellán­golt az iskola-botrány, a világi iskola diákjai alkalmi sátrakban kezdték az idei tanévet. A tele­pülés önkormányzatának veze­tői sem erre, sem arra nem haj­landók eldönteni a vitát, a kö­vetkező önkormányzat portá­jára igyekeznek átsöpömi a problémát. Ez is felveti a kérdést: mi lesz az egyházi iskolák sorsa? To­vábbra is támogatja őket a kor­mányzat? Erről kérdeztük Fo­dor Gábor művelődési és köz­oktatási minisztert, aki a na­pokban a magyarországi egyhá­zak és felekezetek vezetőivel e kérdésekről is tárgyalt.-Sikeres és őszinte hangu­latú beszélgetésről számolhatok be, amely azonban csak a kez­dete a jövőben több alkalommal megismétlődő találkozó-soro­zatnak. A kormányzat a jövő­ben is épít az egyházakra, ga­rantálja önállóságukat, vagyis az állam és az egyház közötti olyan viszonyt akar tartósítani, amelyben érvényesülnie kell a mindenkit megillető alapvető emberi szabadságjognak, a lel­kiismereti és a vallásszabadság­nak.-A párbeszéd során kitér­tünk az egyházi óvodák és isko­Áttörést emlegetett a ma­gyar külügyminiszter, amikor arról szólt, hogy román kollé­gájával megállapodott: ebben a hónapban (Melescanu sze­rint novemberben) szakértői tárgyalások kezdődnek a két ország között. S ez nem is túlzás, mert az utóbbi két három évben még ilyenek sem voltak. Ha azon­ban a kapcsolatok egészére ér­tenénk az áttörés kifejezést, akkor illúziókat táplálnánk. A két ország kapcsolatait oly mértékben terheli az örö­költ és sajnos sokszor frissen újratermelődő, ellentétek, konfliktusok, ütköző érdekek súlya, hogy egyetlen - még oly magas szintű - tárgyalás­sal önmagában nemigen lehe­tett új szakaszt nyitni a politi­kai kontaktusok terén. Meg lehet-e találni az elen­gedhetetlen kompromisszu­mot? Elérhető-e kölcsönös engedmények révén, hogy az immár mindkét fél által cél­ként megjelölt, talán a sokat emlegetett „történelmi meg­békéléshez” is közelebb vivő alapszerződés megszülessék Budapest és Bukarest között? Ezúttal js kiderült, hogy az Iák állami támogatására illetve a hitoktatással kapcsolatos kérdé­sekre is. Úgy érzem kölcsönös megértésre és türelemre van szükség mindkét fél oldaláról ahhoz, hogy a vitás kérdéseket meg lehessen oldani. Ami a da- basi ügyet illeti? Ebbe nincs be­leszólási jogunk, jó volna, ha a településen helyben találnának megoldást az egyre jobban éle­ződő konfliktusra. A megoldás kulcsa az önkormányzat kezé­ben van. A találkozón részt vett a Mű­velődési és a Közoktatási Mi­nisztérium egyházpolitikai kap­csolatok főosztályának veze­tője, Platthy István is:-A lelkiismereti és vallás- szabadságról, valamint az egy­házakról szóló 1990. évi tör­vényt a kormány nem kívánja módosítani. Miért is tenné, hi­szen az európai mértékkel mérvé is, abszolút liberális. Az egyházat nem kívánja politikai tényezővé tenni, viszont a dön­tések előkészítésében fokozot­tan számít rá. Egyszóval keres­sük mindazokat a közös ponto­kat, ahol lehetőség van a párbe­szédre, az együttműködésre. Ennek két legfontosabb területe a karitatív tevékenység illetve az oktatás lehet. (r. papp) alapszerződés terjedelem sze­rint 90 százalékban kész, de éppen az a két bekezdés hi­ányzik, amely tartalmát te­kintve a lényeget fejezné ki. A határok sérthetetlensége? Ennek tételes kimondása a bukaresti diplomácia egyik fő szándéka, s erre Budapest is készséget mutat. Kisebbségi jogok érvényesítése? A ma­gyar fél szerint az alapszerző­désben elegendő lenne e jogok garantálásával kapcsolatos elvi kötelezettségvállalást rögzíteni. Román részről azonban a „kisebbséghez tar­tozó személyek jogairól” szólva voltaképpen ki akarják kerülni a kollektív kisebbség­jogok deklarálását. Mégis, a hétfői Meles- canu-vizit bebizonyíthatja, hogy a magyar-román reláci­óban a kis lépéseket is érté­kelni kell. Az erőfeszítéseket pedig folytatni, de világosan megha­tározott célok érdekében: a tárgyalások ugyanis fontosak, de csak ha valóban jó meg­egyezésekhez vezethetnek. Sikerült most végre erre az útra lépni? Sz. G. A gyógyításnak egyre jobban felszerelt kórházi ágyakban kell folynia Fotó: Müller Andrea Mekkora áttörés? A kis lépéseket is értékelni kell Jelcin vagy Gracsov? A soha el nem fogyó „krem- linológusok” legújabb „biztos” tippje: Pavel Gracsov orosz vé­delmi miniszter sorsán lemér­hető, ki a valóságos gazda Moszkvában, Jelcin elnök, vagy pedig a tábornok? A főpolitikus és a főkatona legújabb nyilvános párbajának színtere Berlin volt, ahol az orosz csapatok búcsúztatásakor az államfő kiemelkedő politikai tettnek minősítette a németor­szági katonai jelenlét megszű­nését, s az orosz csapatok kivo­násának gyakorlati lebonyolítá­sát. Az Afganisztánt megjárt légi-generális viszont ország-vi­lág előtt kijelentette, hogy a ki­vonulás „elsietett” volt. A szakértők számára ez adta az alkalmat arra, hogy emlékez­tessenek rá: Jelcin és Gracsov viszonya immár hosszabb ideje feszült. A tavaly októberi moszkvai hatalmi háború idején a katonák nem hajtották végre Jelcin parancsát, hogy vonulja­nak az orosz parlament épülete, a Fehér Ház elé, aminek két magyarázata lehetett: a minisz­ter - akit 1992 május 18-án ne­vezett ki erre a posztra maga Jelcin - nem hajtotta végre az elnök parancsát; vagy pedig Gracsov nem tartotta kézben a hadsereg akkori kulcsegységeit. Tény, Jelcin nemrég megjelent emlékirataiban fehéren-feketén azt állította, hogy a tábornok a döntő órákban hamisan tájékoz­tatta őt. Az pedig feltűnő, hogy tavaly ősz óta mind gyakrabban hozzák összefüggésbe Gracso- vot a hadseregben tapasztalható korrupciós hullámmal, s Jelcin­hez közelálló köröknek tulajdo­nítanak olyan híreszteléseket, amelyek szerint a védelmi mi­nisztert a tisztek mind nagyobb része nem tartja alkalmasnak posztja betöltésére. Egyesek ebből következően lemondást, mások leváltást emlegetnek - a berlini szópárbaj óta minden korábbinál hangosabban. S keresik a magyarázatot arra, miért nem vett részt a had- seregtábomok a németországi hadseregcsoport moszkvai fo­gadtatásán, és miért kritizálta a védelmi minisztert, az orosz hadsereg „erős embereként” ismert Borisz Gromov, a mi­niszter első helyettese. Szakértők úgy vélik: ha Jel­cin elég erős, most ért be az idő Gracsov eltávolítására. Hazaér­kezett ugyanis a németországi hadseregcsoport, amelyet annak parancsnoka, Matvej Burlakov vezérezredes, miniszterhelyet­tes teljes harckészültségben he­lyezett el Észak-Oroszország- ban. így - a Welt am Sonntag megfogalmazásában - „érintet­len az a beavatkozásra alkalmas tartálék, amely szükség esetén megvédheti az államot a maf- fia-okozta teljes káosztól”. Kocsis Tamás Hol van már az az idő ! Hol van már az az idő, ami­kor az ország kukorica termése elérte a 7 millió tonnát? Amikor a termesztők a hajdúsági löszhá­ton - igaz, öntözéssel - hektá­ronként 10-12 tonna tengerit takarítottak be? Két-három hónappal ezelőtt ugyan joggal lehetett számítani hétmillió tonnánál is magasabb hozamra a májusi morzsolt ku­koricából, az ígéretes terméski­látásnak azonban véget vetett az aszály. A sivatagi meleg, a magas öntözési és vízkészlet-haszná­lati díj, az öntözőberendezések működtetéséhez szükséges szű­kös anyagi források miatt az idei 1.2 millió hektáros vetéste­rületről jó, ha 4,5-5 millió tonna termés takarítható be. A gazdaságok átlagosan mintegy 30-35 százalékos ho­zamkieséssel, s ezzel együtt je­lentős bevételcsökkenéssel számolnak. Vas megyében pél­dául 25-30, Hajdú-Biharban 30-40, Komárom-Esztergom- ban 30, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 50-60 százalékkal lesz kevesebb a szemeskukorica mennyisége. Egyébként a nagyüzemi táblákon több tíze­zer hektárnyi termést lesilóz- nak, illetve vannak olyan terüle­tek, ahonnan még silóként sem takarítják be a teljesen kiszáradt növényt. A legrosszabb helyzetben a kistermelők vannak, hiszen pénz hiányában sem öntözni, sem a gyommal „harcba szállni” nem tudnak. A várakozáson aluli termés­hozam az ország takarmány szükségletét fedezi, hiszen a lé­nyegesen megcsappant állatál­lomány miatt a hazai ellátást nem fenyegeti veszély. A vesz­teség „csak” az exportárualapo­kat érinti: a 4,5 millió tonnás belső felhasználás mellett ugyanis nem marad - vagy csak nagyon minimális mennyiség­ben - exportálható áru. Pedig a takarmánykukorica 1994 évi tonnánkénti 8 500 forintos ga­rantált árával szemben a világ­piacon jelenleg 125-130 dollárt adnak érte. De itthon is jól járhatnak azok a kukoricatermesztők, akik termésük értékesítésével 1995 első negyedévéig várni tudnak, hiszen a tőzsdei prog­nózis szerint a jövő év első ne­gyedévére a takarmánykukorica ára tonnánként akár 12 000 fo­rint is lehet. Csakhogy manap­ság a kukoricatermesztők jó ré­szének állatállománya is van-, a disznót, a baromfit etetni kell. Ha gyenge a termés, akkor a ta­karmánynak való éppen csak fedezi az állatok szükségletét. Magyarán: a gazda ott van ahol a part szakad. Egyet tehet: állati termékként, „bőrben” adja el a termését. Újvári Gizella

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents