Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-09 / 248. szám
1994. szeptember 9., péntek Riport uj Dunántúli napló 13 Kálvária ’94 - új történet kezdődik r A régebbi történet nagyon szép volt, a régi, a közelmúltbéli fájdalmasan csúnya, feledni való. Szeretnénk is elfelejteni. Talán tudjuk is, az új történet ránkkö- szöntével. Petrovich Ede szerint e helyen, a pécsi Kálvária-dombon a 16. századig, míg a török el nem pusztította, állt a Corpus Christi kápolna, melynek bizonyosan lehetett előzménye, legalábbis a titulus, az elhelyezés alapján erre lehet következtetni. A város felszabadulása után a jezsuiták élesztették újjá a Kálvária-kultuszt, mi több, 1713-ban kegyes adakozások segítségével ki is építették a Kálváriát, a dombtetőn szobrász által faragott keresztre feszített Krisztust helyeztek el a két lator között, a felállítottak 10 stációt is (ötöt ebből magánszemélyek - Madarász László alispán, Berényi György vármegyei főjegyző, Wimmer Pál kincstári felügyelő, Krenner Frigyes postamester és Bauna János uradalmi jószágigazgató - adományoztak). Az egykorú feljegyzések a Kálvária folyamatos fejlődéséről tanúskodnak, ezekből tudjuk pl. hogy a ma is álló, a közelmúltban gyönyörűen restaurált bejárati kapu a 18. század végén készülhetett. A következő nagy megújulás Abel József takácsmester érdeme, az ő emlékét őrizte egészen a közelmúltig a kápolna kapuja jobboldalán elhelyezett emléktábla, és egyszerű síremléke pár méterrel a Szent Sír mögött. 1812 és 1817 között épült a korábbi három kereszt helyére a mostani, hazánk egyik legkorábbi klasszicista körtemploma, amelynek az oltáraként emelték az evangéliumi Kálváriát. Ezt az oltár- domborművet ugyanolyan íves timpanon zárja, mint a stációépítményeket, ebből tudhatjuk, hogy egyszerre készültek. Csakhogy az egykori stációk képeit homokkőből faragták, ezeket pedig többnyire egyszerűen levésték - néhol a kontúrok megmaradtak -, amikor éppen egy évszázada felrakták a Würzburgból származó öntöttvas reliefeket. A megújult stációk felszentelésére pedig 99 esztendeje, 1895 szeptember 15-én került sor. A régiek közül egyetlen épebb darab maradt meg, a töredék Krisztust ábrázolja a kereszten. Ennek az elhelyezéséről e sorok írása idején még nem döntöttek, a műemléki hatóság valahol az oltár mögött helyeztetné el, holott büszkén mutathatnánk mindenkinek az előző Kálvária e becses maradványát. A régebbi történet a 30-as éyek elején a felvezető lépcsőzd megépítésével ért véget. A következő történet kezdetét igazából nem ismerjük, hiszen akkor figyeltünk fel rá, amikor már elkésetten a következményekkel szembesültünk. Kísérteties hasonlósággal szinte ugyanaz játszódott le itt is, mint nem egészen két kilométerrel keletebbre a Zsol- nay-mauzóleumnál: hívatlan és garázda betolakodók meg- szentségtelenítő tanyája lett. Összetörték a Szent Sír szobrait és Ábel József sírkövét, minden a pusztulás martaléka lett, s ezenközben a sokáig oltalmat jelentő kőkerítés vészesen fogyatkozott. A pécsi Kálvária eljutott létének a legsötétebb korszakához, amikor már megszűnt kegyhely lenni, hiszen az Egyház egyszerűen képtelen volt felvenni a harcot a megszentségtelenítőkkel, miközben a DN szinte uni- somo próbálta a maga eszközeivel ébren tartani a város lelkiismeretét. Kálvária-ügyben történt azért erőfeszítés legalább csak útját állni a további pusztításnak. E történet végét jelezte félreérthetetlenül az, hogy 1989 tavaszán - hosszú évek óta először - Kele Pál belvárosi apátplébános vezetésével ismét tartottak keresztúti ájta- tosságot sokszáz hívő részvételével. És csakugyan megmozdult minden a Kálvária körül. 1989 június 10-én arról adtunk hírt, hogy „Szándék született" a Kálvária helyreállítására, s 1990 április 2-i hatállyal a Baranya Megyei Bíróság nyilvántartásba vette a Pécsi Kálvária Alapítványt. És ezzel el is kezdődött az ötéves munka. Dr. Köves Gusztáv, aki az egész felújítás pénzügyeit intézte, ma ezt mondja: „Akkoriban úgy szóltak az információk, hogy 2-3 millióból meg- ússzuk az egészet, ezért habozás nélkül bele is vágtunk. És itt van a végelszámolás, a végösszeg 16,2 millió forint. Ha ezt akkoriban tudjuk, bizony nem mertünk volna hozzákezdeni. ” Néha talán mégis jó a hiányos tájékozottság! Az említett összegből egyébként 6,4 millió az alapítványi gyűjtésből származott, 9,8 milliót pedig a műemlékvédelmi hatóság biztosított. Itt érdemes megemlíteni, hogy a múlt szá- zadeleji építkezés elszámolása szerint adományokból 3361 forint gyűlt össze, valójában azonban 4690 forintba került az egész, a különbözetet a hitbuzgó takácsmester saját vagyonából fedezte. Öt esztendő kemény munkája eredményeként ma itt állhatunk a gyönyörűen újjászületett Kálvárián. Az új történet kezdetét fogja jelenteni a Mayer Mihály pécsi megyéspüspök vezette felszentelési ünnepség: a Kálvária ismét hivatalosan is kegyhellyé válik. A minap itt a helyszínen mondta Kukái Tibor építőmérnök, a felújítás műszaki irányítója: „Minden generáció megteszi a magáét lakóhelye Kálváriájának a szépítéséért. Azt hiszem, mi is megtettük a magunkét. ” Hársfai István
