Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-09 / 248. szám

1994. szeptember 9., péntek Riport uj Dunántúli napló 13 Kálvária ’94 - új történet kezdődik r A régebbi történet nagyon szép volt, a régi, a közel­múltbéli fájdalmasan csú­nya, feledni való. Szeretnénk is elfelejteni. Talán tudjuk is, az új történet ránkkö- szöntével. Petrovich Ede szerint e he­lyen, a pécsi Kálvária-dom­bon a 16. századig, míg a tö­rök el nem pusztította, állt a Corpus Christi kápolna, melynek bizonyosan lehetett előzménye, legalábbis a titu­lus, az elhelyezés alapján erre lehet következtetni. A város felszabadulása után a jezsui­ták élesztették újjá a Kálvá­ria-kultuszt, mi több, 1713-ban kegyes adakozások segítségével ki is építették a Kálváriát, a dombtetőn szob­rász által faragott keresztre fe­szített Krisztust helyeztek el a két lator között, a felállítottak 10 stációt is (ötöt ebből ma­gánszemélyek - Madarász László alispán, Berényi György vármegyei főjegyző, Wimmer Pál kincstári fel­ügyelő, Krenner Frigyes pos­tamester és Bauna János ura­dalmi jószágigazgató - ado­mányoztak). Az egykorú feljegyzések a Kálvária folyamatos fejlődé­séről tanúskodnak, ezekből tudjuk pl. hogy a ma is álló, a közelmúltban gyönyörűen res­taurált bejárati kapu a 18. szá­zad végén készülhetett. A kö­vetkező nagy megújulás Abel József takácsmester érdeme, az ő emlékét őrizte egészen a közelmúltig a kápolna kapuja jobboldalán elhelyezett em­léktábla, és egyszerű sírem­léke pár méterrel a Szent Sír mögött. 1812 és 1817 között épült a korábbi három kereszt helyére a mostani, hazánk egyik legkorábbi klasszicista körtemploma, amelynek az ol­táraként emelték az evangéli­umi Kálváriát. Ezt az oltár- domborművet ugyanolyan íves timpanon zárja, mint a stációé­pítményeket, ebből tudhatjuk, hogy egyszerre készültek. Csakhogy az egykori stációk képeit homokkőből faragták, ezeket pedig többnyire egysze­rűen levésték - néhol a kontú­rok megmaradtak -, amikor éppen egy évszázada felrakták a Würzburgból származó ön­töttvas reliefeket. A megújult stációk felszentelésére pedig 99 esztendeje, 1895 szeptem­ber 15-én került sor. A régiek közül egyetlen épebb darab maradt meg, a töredék Krisz­tust ábrázolja a kereszten. En­nek az elhelyezéséről e sorok írása idején még nem döntöt­tek, a műemléki hatóság vala­hol az oltár mögött helyeztetné el, holott büszkén mutathat­nánk mindenkinek az előző Kálvária e becses maradvá­nyát. A régebbi történet a 30-as éyek elején a felvezető lépcső­zd megépítésével ért véget. A következő történet kezde­tét igazából nem ismerjük, hi­szen akkor figyeltünk fel rá, amikor már elkésetten a kö­vetkezményekkel szembesül­tünk. Kísérteties hasonlósággal szinte ugyanaz játszódott le itt is, mint nem egészen két ki­lométerrel keletebbre a Zsol- nay-mauzóleumnál: hívatlan és garázda betolakodók meg- szentségtelenítő tanyája lett. Összetörték a Szent Sír szob­rait és Ábel József sírkövét, minden a pusztulás martaléka lett, s ezenközben a sokáig ol­talmat jelentő kőkerítés vé­szesen fogyatkozott. A pécsi Kálvária eljutott létének a leg­sötétebb korszakához, amikor már megszűnt kegyhely lenni, hiszen az Egyház egyszerűen képtelen volt felvenni a harcot a megszentségtelenítőkkel, miközben a DN szinte uni- somo próbálta a maga eszkö­zeivel ébren tartani a város lelkiismeretét. Kálvária-ügy­ben történt azért erőfeszítés legalább csak útját állni a to­vábbi pusztításnak. E történet végét jelezte fél­reérthetetlenül az, hogy 1989 tavaszán - hosszú évek óta először - Kele Pál belvárosi apátplébános vezetésével ismét tartottak keresztúti ájta- tosságot sokszáz hívő részvé­telével. És csakugyan megmozdult minden a Kálvária körül. 1989 június 10-én arról adtunk hírt, hogy „Szándék született" a Kálvária helyreállítására, s 1990 április 2-i hatállyal a Ba­ranya Megyei Bíróság nyil­vántartásba vette a Pécsi Kál­vária Alapítványt. És ezzel el is kezdődött az ötéves munka. Dr. Köves Gusztáv, aki az egész felújítás pénzügyeit in­tézte, ma ezt mondja: „Akko­riban úgy szóltak az informá­ciók, hogy 2-3 millióból meg- ússzuk az egészet, ezért habo­zás nélkül bele is vágtunk. És itt van a végelszámolás, a vé­gösszeg 16,2 millió forint. Ha ezt akkoriban tudjuk, bizony nem mertünk volna hozzákez­deni. ” Néha talán mégis jó a hiányos tájékozottság! Az em­lített összegből egyébként 6,4 millió az alapítványi gyűjtés­ből származott, 9,8 milliót pe­dig a műemlékvédelmi ható­ság biztosított. Itt érdemes megemlíteni, hogy a múlt szá- zadeleji építkezés elszámolása szerint adományokból 3361 forint gyűlt össze, valójában azonban 4690 forintba került az egész, a különbözetet a hit­buzgó takácsmester saját va­gyonából fedezte. Öt esztendő kemény mun­kája eredményeként ma itt állhatunk a gyönyörűen újjá­született Kálvárián. Az új tör­ténet kezdetét fogja jelenteni a Mayer Mihály pécsi megyés­püspök vezette felszentelési ünnepség: a Kálvária ismét hivatalosan is kegyhellyé vá­lik. A minap itt a helyszínen mondta Kukái Tibor építő­mérnök, a felújítás műszaki irányítója: „Minden generáció megteszi a magáét lakóhelye Kálváriájának a szépítéséért. Azt hiszem, mi is megtettük a magunkét. ” Hársfai István

Next

/
Thumbnails
Contents