Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-09 / 248. szám

1994. szeptember 9., péntek Kitüntetések 11 A Szonda Ipsos augusztusi közvélemény-kutatása Pártrokonszenvek és ellenszenvek "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások Ön melyik pártra szavazna?" (a válaszok százalékos megoszlása a választékom népesség körében a nyugati országrészben illetve az egész országban) a nyugati országrész adatai: országos adatok: IÍPSÖ8I Augusztusban a nyugati or­szágrész lakosságának 72%-a tudta, vagy akarta megnevezni azt a pártot, mely számára a leg­szimpatikusabb (országosan 71%). A legtöbb támogatóra to­vábbra is az MSZP számíthat, az itteni polgárok 31%-a sza­vazna a szocialistákra, ha a kö­vetkező hétvégén választásokat tartanának (az egész ország te­rületén 31%). A második legtöbb támogatót az SZDSZ könyvelheti el, a szabad demokratákra a dunántú­liak 15%-a szavazna (országo­san 13%). 8%-os bázis áll az MDF mögött (7% országosan). Az FKGP mellett az itteni meg­kérdezettek 7%-a áll (5% az or­szágban). A dunántúliak 5%-a támogatja a KDNP-t (5% or­szágosan is). A Fidesz-szel ro- konszenvezők aránya 3% (5%). A parlamenten kívül rekedt pár­tokkal a dunántúli népesség 4%-a (országosan 5%-a) ro­konszenvezik, ám közülük egyik sem éri el az 1 %-ot. Júliushoz képest a Dunántú­lon 2 %-kal növelte népszerű­ségét az MDF, 1%-nyi újabb szavazót "vonzott" az MSZP és a KDNP. A Fidesz és az SZDSZ támogatottsága csökkent, az előbbiektől a polgárok 1 %-a fordult el, az utóbbiaktól vi­szont 4%-uk. A nyugati megyék felnőtt la­kosságának 67%-a gondolja úgy, hogy érvényesítené politi­kai jogait, ha a hétvégén válasz­tásokat tartanának (országosan ez az arány 66%). E „biztos szavazói körnek” 86%-a hatá­rozott abban is, hogy melyik pártot támogatná. Ennek a poli­tikailag aktív csoportnak közel fele, 45%-a áll ki az MSZP mel­lett (országosan 47%). Az SZDSZ 20%-uknak a bizalmát élvezi (országos szinten 19%-uknak), míg az MDF fele­ekkora, 10 %-os támogatottság­gal rendelkezik (országosan szintén 10% van mellettük).Az FKGP 9%-nyi szavazatra szá­míthat (országosan 8%-ra). A KDNP mögött áll e csoport 7%-a (6% az ország egészé­ben). A Fideszt 5% segítené (ugyanennyi országosan is). A parlamenten kívüli pártok tá­mogatottsága ebben a körben összességében 4% (6% orszá­gos szinten). Augusztusban a pártok iránti ellenszenv lényegében azonos jellegzetességeket mutat a nyu­gati vidékeken és országosan. A legnagyobb ellenérzés az MDF-fel szemben fogalmazó­dott meg, a dunántúliak 18%-a nem támogatná szavazatával a Demokrata Fórumot (országo­san is 18%). Az FKGP-vei szemben bizalmatlanok aránya 14% (országos viszonylatban 15%). A negatív népszerűségi lista harmadik helyén az MSZP található, az őket elutasítók ará­nya 11 % itt a Dunántúlon (és országosan is). A Fidesztől a megkérdezettek 4%-a fordul el (4% a többi országrésszel együtt is). A KDNP-től idegen­kedik a nyugati régió lakossá­gának 3%-a (2% országosan). A parlamenti pártok közül az itte­niek 1%-a nem szavazna az SZDSZ-re (1 % országosan). A parlamenten kívüli pártok közül igazából kettőt ér heves negatív kritika: a Munkáspártot 5% (összességében 4%), a MIÉP-et 4% (minden felnőtt ál­lampolgár tekintetében 7%) tartja elfogadhatatlannak. Az adatfelvétel időpontja: 1994. augusztus 3-19. Az adat- felvétel módja: személyes, kér­dőíves közvélemény-kutatás Az alapsokaság: minden felnőtt ál­lampolgár, aki a Dunától nyu­gatra állandó lakóhellyel ren­delkezik A minta: 1000 fő, akik együttesen az ország 18 évesnél idősebb lakosságát képviselik, ebből 320 fő a nyugati ország­rész lakosságát reprezentálja Az alapsokaság és a megkér­dezettek összetétele korcsoport, nem és a lakóhely típusa szerint megegyezik. Miénk a második hely az oszt­rákok „szimpátialistáján”. A rangsorolás mértékadónak te­kinthető, hiszen az Alkalmazott Politikai Kutatások Bécsi Köz­pontja készítette. Az elsők a né­metek, mi viszont megelőzzük az alpesi ország összes többi szomszédját. Burgenland, Vo­rarlberg tartományban és Bécs- ben állunk a legjobban, a legke­vésbé Tirolban és Karintiában ismernek bennünket. S bennünk, magyarokban mi­lyen kép él az osztrákokról? Sze­retjük-e, tiszteljük-e őket? Ha igen, mióta? És egyáltalán: ho­gyan is lettünk sógorok? Ezt is elemezték a napokban történé­szek, politológusok, diplomaták, gazdasági szakemberek a keszt­helyi magyar-osztrák dialó­gus-fórumon. A többi között azért, hogy lehámozzák a való­ságról a kliséket, sztereotípiákat és előítéleteket. Hiszen - emlé­keztetnek rá - ebben a században is sorozatosan szólt bele a sógo­rokról alkotott véleményünkbe a politika. Együtt veszítettük el az "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások Ön melyik pártra nem szavazna semmiképpen sem?" (a válaszok százalékos ineg.oszlása a választókorú népesség körében a nyugati országrészben illetve az egész országban) a nyugati országrész adatai: országos adatok: FIDESZ 4 egyéb párt 12 SZDSZ FKGP 14 nincs ilyen, 37 bizonytalan KDNP 3 MSZP II (SZONDÁI ITpTÖSI Politikai kislexikon Embargók Napóleontól az ENSZ-ig - Szerbiától Kubáig Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa többféle intézkedést te­het, amennyiben a világszerve­zet döntéseit az érintettek nem hajtják végre. Ezek közül az egyik - az embargó. Elrendelé­séhez a többség szavazata mel­lett arra is szükség van, hogy a BT öt állandó tagját alkotó nagyhatalmak közül egyik se vétózza meg a_javaslatot. A napjainkban leggyakoribb rendszabály a gazdasági, illetve a fegyverszállítási tilalom - esetleg párhuzamosan mind a kettő, mint például jelenleg a volt Jugoszláviában szemben álló felek tekintetében. Mint­hogy a BT határozatai kötele­zők a világszervezet tagjaira, eszerint - elvben - éppen két éve senki nem szállíthatna lét- fontosságú gyógyszereken, élelmiszereken kívül semmi­lyen árút Szerbiába, fegyvert pedig sem a szerbeknek, sem a horvátoknak, sem a bosnyákok- nak. ENSZ fegyverszállítási tila­lom van érvényben 1991 eleje óta Szomália ellen, a polgárhá­ború kapcsán; 1992 óta pedig Líbia ellen, mivel az ország tá­mogatja a nemzetközi terroriz­must. Libéria ugyancsak nem kaphat külföldről hadianyagot, amíg nem rendeznek ott szabad választásokat. Fegyverembargó alá esik a polgárháborús Angola és Ruanda is. Haitit 1994 má­jusa óta gazdaság embargó sújtja, annak érdekében, hogy visszahelyezzék tisztébe Aris­tide elnököt. Az ENSZ-rendszabályok Sógorból partner I. világháborút és vele területe­ink igen nagy részét - ez együtt keltett rokonszenvet és ellenér­zéseket. A monarchiabeli ro­koni-gazdasági szálak elszakad­tak - nosztalgikus rokonszenv. Trianon lecsípte a Dunántúl nyugati sávját - ellenszenv. Öt­venhatban az osztrákok voltak a legsegítőkészebbek a magyar menekültek befogadásában, ráa­dásul az akkor már semleges Ausztria volt a példakép - ro­konszenv. Odaát jól vásárolha­tott a már utazó magyar - rokon­szenv. Volt új K.u.K-korszak Kreiskyvel, Kádárral - rokon­szenv. Szétvágtuk a vasfüggönyt - rokonszenv. Hozza manapság az osztrák a pénzt - rokonszenv. Bécs segít kitaposni az utat ne­künk (is) Brüsszel, az Európai Unió irányába - ez jelentős tá­mogatás. De ezzel újra kell rendezni mellett egyes államok - általá­ban nagyhatalmak - egyolda­lúan is bevezethetnek embargó­kat, azaz szállítási tilalmakat. Ezek közül a legismertebb, hogy az Egyesült Államok Fidel Castro 1960-1^1 történt hata­lomra kerülése óta tiltja a gaz­dasági kapcsolatokat Kubával. Ezt éppen az utóbbi hetekben tovább szigorították. Amerika bojkottálja az 1950-es koreai háború óta Észak-Koreát, 1984 óta pedig - a terrorizmus támo­gatása miatt - Iránt is. A leghosszabb máig tartó gazdasági embargót az Arab Liga országai hirdették meg Iz­rael ellen, még 1946-ban, ami­kor meg sem alakult a zsidó ál­lam. A legdrágább gazdasági tilalom Irakot sújtotta, amikor Kuvait lerohanása miatt az ENSZ megakadályozta olaje­ladásait: az embargó már az első évben 21.6 milliárd dol­lárba került Bagdadnak. Ma talán a délszláv példa mutatja a legvilágosabban, hogy az embargók soha nem egyetemesek, és ritkán igazán hatásosak. Egy amerikai kuta­tóintézet felmérése szerint az 1914 és 1990 között elrendelt 116 embargó közül csak min­den harmadik érte el célját. Igaz többnyire a történelmi elődök sem voltak igazán sike­resek: Napóleon sem győzte le Angliát azzal, hogy 1806-ban az egész európai kontinens számára kötelezőnek szánt bojkottot rendelt el a szigetor­szág ellen ... Heltai András együttműködésünk számos feje­zetét. Ennek ismeretében lett a fórum egyik fontos következte­tése, hogy kellene végre egy jó történelemkönyv, amit magya­rok, osztrákok, csehek és szlo­vákok, szlovének, románok, szerbek, ukránok együtt imánk, s egyaránt használhatnának e nemzetek új nemzedékei: azok, akik egyszerre lesznek Eu- rópa-polgárok és önálló orszá­gok öntudatos állampolgárai. A része az újraformálódó kap­csolatoknak, hogy közös gázve­zetéket építünk Németjárfalunál, ott, ahol összeér a magyar, az osztrák és a szlovák határ. Már nem csak a kormányok ösztön­zik osztrák vállalkozók jelentő­sebb magyarországi befekteté­seit; s nem csak a magyarok sür­getik, hogy Ausztriában több magyar vállalhasson munkát, mint a jelenlegi tízezer. Ezt hiva­talosan immár a magyar-osztrák régióközi együttműködés részé­nek nevezik. Kevésbé hivatalo­san pedig a sógorságból kinőtt partnerségnek. K. L. M egkezdődöt, mármint az Országgyűlés nagy őszi menetelése. Ä parlament meg­alakulását követő rövid ízelítő, majd hat hetes szabadság után a képviselők első érdemi feladat­ként az új Házszabály megalko­tásához fogtak hozzá. Előzetesen szinte politikai idillt ígért az a tény, hogy az Országgyűlés munkarendjét meghatározó sza­bályzatot az előző évek sikerte­len kísérletei után - most a hat párt képviselői kölcsönösen konstruktívnak és tárgyszerűnek minősített munkával, teljes egyetértésre jutva dolgozták ki. A nyitány kereken egy órát igénylő indulatos szópárbajai vi­szont nemcsak a napirend előtti felszólalások jövőbeni korláto­zásának indokoltságát demonst­rálták, hanem azt is előrevetítet­ték, hogy minden lényeges kér­désben kérlelhetetlen politikai összecsapásokra kell számítani. Az új Házszabálynak talán nem a legfontosabb, de mindenkép­pen a leglátványosabb előírása, hogy korlátozni fogják a napi­rend előtti felszólalásokat, mint­hogy az elmúlt évek nyilvánva­lóvá tették, hogy ezek elsősorban a „karzatnak”, a televíziónézők­nek szólnak. Torgyán József kis­gazda pártelnök mindenesetre kivívta, hogy a házszabály vitá­jában csak másnap reggel - vagyis biztosan a televízió ka­merái előtt - mondhassa el vé­leményét. Amikor azonban kide­rült, hogy más vezérszónok se fér be a hétfő délutáni közvetí­tésbe, inkább 5 órakor berekesz­tették az első ülésnapot. Másnap azután a szónokok egymással versengve méltatták az új Ház­szabály, s a kidolgozását lehe­tővé tévő pártközi együttműkö­dés jelentőségét. A várhatóan ezen a héten elfogadásra kerülő és szeptember közepétől érvé­nyes rendelkezések egyrészt gyorsabbá és érdemibbé teszik a plenáris ülések munkáját azzal, hogy a számtalan csekély támo­gatottságú és ezért eleve halálra ítélt módosító javaslat megtár­gyalását és leszavazását már az állandó bizottságok elvégzik. Másrészt a Házszabály - al­kalmazkodva ahhoz, hogy az előző ciklushoz képest lényege­sen gyengébb az ellenzék - ga­rantálja a kisebbség ellenőrzési és véleménynyilvánítási jogát, folytatva a parlamenti bizottsá­gok vezető posztjainak elosztá­sakor kialakult gyakorlatot. A plenáris ülésen továbbra is ki­fejthető lesz a bizottságokban ki­sebbségben maradt véleményt, a törvények végszavazása után minden frakció lehetőséget kap a .szavazatindoklásra, s - ami talán a legfontosabb - már a képvise­lők 20 százaléka kezdeményez­heti politikai vitanap megrende­zését, vagy parlamenti vizsgáló- bizottság felállítását. (Mint isme­retes, a négy ellenzéki párt együtt a képviselői helyek 28 százalékával rendelkezik.) Az interpellációk és kérdések mellett - angol mintára - beveze­tik a miniszterelnökhöz és a mi­niszterekhez intézett azonnali kérdések és válaszok óráját. Az összhangot a kisgazdapárt elnöke törte meg: Torgyán József min­denekelőtt kikérte magának, hogy a 20%-os szabállyal összekény- szerítsék őt, a konzervatívot, holmi liberális fideszessel, s min­den ellenzéki pártnak külön köve­telte a parlamenti kisebbséget megillető demokratikus jogokat. A továbbiakban a többi között kétségbe vonta a demokratikus voltát olyan szabályoknak, ame­lyek őt arra kényszerítik, hogy már egy órával előbb benyújtsa „azonnali” kérdéseit, s ráadásul két percbe szorítsa elmondásukat. Nonszensz, hogy csak a frakció­vezetők szólalhassanak fel napi­rend előtt, mert így megvonják a kisgazdapárt képviselőinek - egyikük Torgyán Józsefié - azt a jogát, hogy Nőnapon vagy Anyák Napján köszöntsék az érintett fél­országot. H acsak valami egészen várat­lan nem történik, az Ország- gyűlés nagy többséggel el fogja fogadni a Házszabályt, s már en­nek alapján kezd hozzá a követ­kező hetekben a valóban súlyos politikai töltetet hordozó kérdések megtárgyalásához. Csak ízelítőül ezek közül. Ellentétes felfogások és ennél is ellentétesebb politikai érdekek csapnak majd össze az önkormányzati választásokkal összefüggő törvény- és alkot­mánymódosítások kapcsán. Vi­lágkiállítás: az expo legfőbb hí­vének, Kádár Bélának, volt kül­gazdasági miniszternek a hétfői napirend előtti összecsapása Bé­kési László pénzügyminiszterrel, majd kedden Demeter Ervinnek - aki az elmúlt években a Fővárosi Közgyűlés MDF frakciója veze­tőjeként Demszky Gábor életét keserítette meg - az interpelláci­ója Pál László ipari miniszterhez már előrevetítette, hogy a Világ- kiállítás lemondására vonatkozó kormányjavaslat vitájában nem annyira a tények, mint az érzel­mek dominálnak majd. S ennek alapján kérdéses az is, hogy a po­litikai szembenállás, a - tévéköz­vetítéstől is független - propa­gandakényszer lehetővé teszi-e a pótköltségvetés racionális, szak­szerű tárgyalását. Bár az is igaz, itt inkább az lesz az érdekes, hogy a beterjesztésig hátralévő időben a szocialista pár­ton belüli vitákban mennyire sike­rül „felpuhítani” a pénzügymi­niszter kemény megszorító intéz­kedéseket tartalmazó csomagját, illetve, hogy - a végül bizonyosra vehető parlamenti jóváhagyás mellett - hány szocialista képvi­selő sérti meg a frakció szavazási fegyelmét. Az MSZP képviselő- csoport múlt hét végi, zárt ajtók mögött tartott „összetartása” mindenesetre a fegyelem erősíté­sét szolgálta: úgy határoztak, hogy a képviselők csak a frakció­ban, s nem a parlament nyilvá­nossága előtt fejthetik ki esetleges ellenvéleményüket. Volt azonban olyan is, - például Szőllősi Ist­vánná szarvasi képviselő (egyál­talán nem mellesleg a Pedagógus Szakszervezet főtitkára) -, aki mindenesetre már jóelőre leszö­gezte: számára nem a frakciófe- gyelem az elsődleges szempont. Hajdú András Megkezdődött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents