Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-07 / 246. szám
10 üj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1994. szeptember 7., szerda Köztársaság Párt A nyugdíj és az expo Részlet Varga Zsuzsa „Palotás” című könyvéből (1992. július) .. El lehet gondolni, hogy a taxis eseményeknél jó volt-e a megoldás, vagy nem volt jó. Én akkor azt kihívásnak tekintettem: a társadalmi béke másnapra fölborul, meg kell találni a megoldást, és úgy éreztem, hogy én meg tudom találni és képes vagyok el is fogadni. De nem biztos, hogy jól tettem . . .Mert nem jó irányban megy sem a kormányzati, sem az ellenzéki politizálás Magyarországon. Akkor pedig az elégedetlenséget a társadalom vagy kifejezi - és akkor, ha úgy tetszik, alternatívát ad azoknak, akik megoldást kínálnak -, vagy nem fejezi ki. Ha viszont úgy kínálnak alternatívát, hogy az én gyomromnak kéne bevennie, az nem megy. Méregetem: el tudják-e hitetni az emberekkel, hogy a világkiállítás adóemeléssel jár? Ha igen, akkor én nem kapom meg a társadalmi támogatást ahhoz, amit alternatívaként szeretnék kínálni. És ha nem kapom meg, akkor nem fogom csinálni. Kérdés: el tudják-e hitetni a nyugdíjasokkal, hogy ez egy velük szembeni lépés? ... Mert ha igen, akkor nem tudok olyan utat garantálni nyugdíjasainknak, amelyben én hiszek, és amelyik európai módon javítani képes a helyzetükön. Hiszem, hogy van ilyen út, de csak velük együtt. Én persze eredendően nem adom fel, és bizonyítom, hogy értékálló nyugdíjak megteremtése csak növekedési pályán lévő gazdaságban lehetséges. Ha ők elfogadják azt a demagógiát, hogy ne költsünk világkiállításra, mert az sokba kerül, adjuk inkább a pénzt a nyugdíjasoknak - holott, ha lefelé megy a gazdaság, akkor nincs mit adni -, akkor én már nem követelhetem többé a ■ nyugdíjak értékállóságát, hiszen ők, a leginkább érintettek, ahhoz adnak támogatást, hogy lefelé menjen a társadalom. Csökkenő alapokkal nem lehet növekvő forrásokat teremteni, és igazzá válik, hogy én csak a politikai népszerűségre törekszem, amivel a parlamentben egyébként egypár- szor már megtámadtak. Csakhogy ezt kis stílű politikusok mondják, én meg tudom, hogy megvan a lehetőségünk a növekedési pályára, és nem tettem mást, mint két dolgot racionálisan egymásra fűztem.. Köztársaság Párt Bm-i Szervezete Mindenütt szemét, levált vakolatú házak ... Fotók: Müller Andrea Szervezetek és a gettósodás Balogh Zoltán „Uránvárosi sötét előjelek” címmel a pécsi Uránváros lakókörnyezetével foglalkozó szociológiai tanulmány alapján próbálta előrevetíteni a városrész várható gettóso- dását, ami a tanulmány szerint tíz év múlva bekövetkezik, ha időközben ennek megakadályozására nem történik intézkedés. Ez a gettósodás sajnos a keleti városrészben, Meszesen már kb. tíz éve megtörtént. Egyesületünk országos elnökségének egyik tagjával és egy japán hölggyel volt alkalmam a terület bejárásakor erről személyesen is meggyőződni. Amit Balogh Zoltán olyan finoman fogalmazott meg, hogy olyan népesség váltja fel a jelenlegit, amely igényeiben „alább adja”, az itt már valósággá vált. Mindenütt szemét, összetört padok és közvilágítási lámpák stb. kísérték utunkat. A házak külső megjelenése nem utal a belső állapotra, hiszen nemrég újították fel őket. A látvány azonban teljesen lehangoló volt, amikor bementünk egy-egy lépcsőházba. A lépcsők széle mint a fűrész kicsorbulva, az ajtókeretek körül az ajtócsapkodás miatt a vakolat leválva, a csengőgombok a falból kitépve, és még lehetne sorolni. Az egyik lakásban egy idős értelmiségi házaspár több mint egy órán át ecsetelte azt az áldatlan állapotot, ami az utóbbi időben a lakótelepen kialakult. Elmondták, hogy amikor ők is, s a városrész is fiatal volt, egy-egy lépcsőházban húsz-harminc gyerek szaladgált, de emellett is béke és nyugalom honolt. Ma hat-nyolc gyerek van csak, de ezek pokollá teszik az életükét. Egy férfi, aki a cigány etnikumhoz tartozónak vallja magát, megmutatta a lakását, amely tiszta volt és szolidan berendezve. Arra a kérdésemre, hogy miért nem vállalja a házban lakó cigányság között a fáklyavivő szerepét, közölte: hogy ő is el kíván innen menni, de a kétszobás, kedvezményesen megvásárolt lakásáért még egy házépítés telekárát, nyolcszázezer forintot sem hajlandók megadni. Egy rémregénybe illő történettel is megismerkedhettünk. Egy egyedül élő nyugdíjas bányászt fölkeresett egy személy és felajánlotta, megelőlegezi a kedvezményes lakásvásárláshoz szükséges pénzt, ha aláír bizonyos pénzösszeg ellenében egy lakáscsere-szerződést. Amint az aláírás megtörtént, megjelent a ház előtt egy teherautó és „fogdmegek” segítségével a lakást kiürítették. A nyugdíjas, mire észre tért, már egy ismeretlen falu szélső házában találta magát. Több ilyen módon kiürített lakást is megmutattak az érintettek hozzátartozói. A hatvanas években egy VATI-tanulmány megállapította azt, hogy a „különböző társadalmi helyzetű emberek térben is koncentrálódnak”. Ez az elkülönülés úgy vélem természetes folyamat. Nem véletlen, hogy az önkényes beköltözők ezt a területet választják, és számuk már száz fölé emelkedett. Ennek megakadályozása sem nálunk, sem másutt nem jár eredménnyel és az ott „ragadtak” egymaguk- ban képtelenek változtatni a számukra elviselhetetlen körülményeken. Meszes tragédiája, hogy a vegyes összetételű városrészben, ahol bányász, orvos, tanár, mérnök élt egymás mellett, kimaradt a távfűtésből, illetve más városrészek kerültek előtérbe. Ennek következtében aki tudott - főleg az értelmiség - kimenekült a városrészből. A megye területén található cigánytelepek felszámolására az alacsony komfort fokozatú meszesi lakások lehetőségként kínálkoztak. Ezzel nem is volna baj, ha a beilleszkedés, a másság tekintetében - tisztelet a kivételnek - nem lenne áthidalhatatlan szakadék. Orsós Imre cigányszármazású nyugdíjas bányász mondta egy tévéinteijú- ban: „ahhoz, hogy felmenjek a padlásra, előbb a létra első fokára kell rálépnem és csak fok- ról-fokra a következőkre”. A putriból való kiköltözés is hasonló módon történhet. Mi lehet a megoldás, hogy ez az áldatlan állapot megváltozzon? Balogh Zoltán az uránvárosra vonatkozóan megadta a receptet és rábízta a megoldást a lakosságra és az érdekeiket érvényesíteni tudó szervezetekre. Meszesen több ilyen szervezet is működik, de ezek nem tudják és talán nem is akaiják felvállalni a cigány érdekeket. A cigányság számára a felemelkedés csak a kultúrán keresztül lehetséges. Ezért azoknak a cigány szervezeteknek, amelyek jelenleg a város különböző területein tevékenykednek ide kellene költözniük. Hozzanak létre különböző kulturális és sportköröket, tanfolyamokat. A Gandhi Gimnázium legyen nyitott az itt élő cigányság tanulási és kulturális igényeinek kielégítésében. A tulajdonos - amennyiben önkormányzati lakásról van szó - éljen a tulajdonosi jogaival és szigorúan lépjen föl a lakás- és épületron- gálókkal és az önkényes beköltözőkkel szemben. Ha kell, a kényszer kilakoltatástól se riadjon vissza. A rendőrség végre váltsa valóra régi ígéretét, hogy a Fekete Gyémánt tértől északra eső területen rendszeressé teszi a gyalogos járőrözést. Traj Ferenc elnök Lakásbérlők és Lakás- tulajdonosok Egyesülete A statisztaszerep nem kötelező! A látszat ellenére nem Békési László pénzügyminiszter értékelte le a forintot, nem az ő akarata az energiaár emelése, nem ő mondott nemet a nyugdíjak visszamenőleges emelésére és nem az ő lelkén szárad a jövő évi relatív bércsökkentés. Ő csak közhírré tette - mint egykor a kisbírók - az utasításokat, melyeket a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap vezetői rendeltek el. Tíz éve (vagy tán több is), hogy a két pénzintézet elkezdett beleszólni a magyar gazdasági életbe. Addigra lett súlyos teherré a külföldi adósságunk, ők pedig hajlandók voltak segíteni, ha szót fogadunk nekik. A zsarolás azóta is tart, ma már utasítanak és a gazdaság minden részletét ők irányítják. Közben állandóan nő az adósságunk - 10 év alatt megháromszorozódott -, annak ellenére, hogy „segítenek” rajtunk. Változtak a kormányok, a pénzügyminiszterek, és egyikük sem szállt szembe határozottan ezzel a diktatúrával. Néhány éve akadt valaki, akinek a készsége számukra nem felelt meg, fel is szólalt ellenük, de időben eltávolították. Az utódja pedig engedelmeskedett. Most az új kormány igyekszik a válságot elődje nyakába varrni. De nincs igaza, az is csak kiszolgáló volt, nem saját programját hajtotta végre. A romlás nem az előző pénzügy- miniszter lelkét terheli, hiszen egy ízben még azt is meg kellett tennie, hogy korábbi kijelentése ellenére Amerikából telefonon értékelje le a pénzünket, addig sem várhatott, míg hazaért. Az új miniszternek rögtön hivatalba lépésekor tudtára adták, hogy itt ők diktálnak, a magyarok engedelmeskednek. Személyesen jöttek el a feketetáskás urak, az ellenőrök, egyszerre mindkét gazdasági nagyhatalom mágusai. Döntésük kinyilatkoztatás, követendő, mint a Tízparancsolat! A Távol Keleten a „kistigriseknek” ismert államok óriási fejlődést produkáltak. Igaz, hogy nem az IMF-től kaptak tanácsokat. Azzal kezdték, hogy megemelték a kereseteket és a megnőtt kereslet hatására a gazdaság példátlan élénküléssel válaszolt. A volt tőkeszegény országok mára tőkét visznek számos országba, és az élet- színvonal a világátlag fölé nőtt. Mi pedig a Világbank tanácsai (utasításai) hatására egyre mélyebbre süllyedünk az elszegényedés mocsarába. Hova vezet az eddigi negatív fejlődésünk? Mára csak a kamatterhek elérik a nemzeti termelés 10 százalékát, az egész tiszta jövedelmet, felemésztik azt a forrást, melyet fejlesztésre, beruházásra, felújításra fordíthatnánk. Elhanyagoljuk útjainkat, a vasutat, a termelőberendezéseink elkopnak. Ez pedig egyre romló gazdasági teljesítményt jelent és odáig süllyedünk, hogy nem leszünk képesek fizetni a kamatokat sem. Akkor pedig elárverezik a fejünk fölül az országot és a hitelezők gyarmatává leszünk, ahogy nemrég egy gondolkodó nem „szakember” feltételezte. Képtelen állítás? Sajnos nem, hacsak... Hacsak nem áll sarkára az ország, hogy kimondja: a kamatokat nem adjuk ki az országból, fektessék be itt a hitelezők olyan beruházásokba, melyek növelik a nemzeti összterméket! Ez az utolsó lehetőségünk! Nem a pénzügyminiszter úré a bűn, ő csak statisztál. Igaz, hogy azt nem kötelező vállalni. Székely Sándor KDNP-nyilatkozat Szombaton ülésezett a KDNP Országos Intéző Bizottsága. Az ülésen a közelgő önkormányzati választások és az országgyűlés jogalkotói munkája tükrében aktuális politikai kérdéseket vitatott meg. Az ülés végén az alábbi nyilatkozat „csomagot” fogadták el: A kairói konferencia A Föld népességének rohamos szaporodása globális probléma, mellyel azonban az egyes régiók és országok eltérő módon szembesülnek. A túlnépesedés okozta gondok nem indokolják a terhesség-megszakítás népesedéspolitikai alkalmazását. Magyarország számára nem a túlnépesedés a veszély. Számunkra a népesség lassú, de tendenciózus fogyása, a társadalom elöregedése jelent nemcsak társadalmi jellegű, de egyre inkább súlyos gazdasági problémát is. A jelenleg tapasztalható riega- tív folyamatok megállítása és megfordítása érdekében elvárjuk, hogy a kormány hatékony népesedéspolitikával támogassa a gyermekeket nevelő családokat. Sajnálatos, hogy a kormány- program ide vonatkozó részei nem jeleznek ilyen törekvéseket. Elítéljük például a gyermekek után járó adókedvezmények kilátásba helyezett megvonását. A Áremelések az energiapiacon Az energiahordozók árának tervezett drasztikus emelése nemcsak az egyéni fogyasztókat, gyermekes családokat, de sajnos elsősorban a nem termelői szektorban működő intézményeket is működőképtelenné teszi. Az oktatási, egészségügyi és szociális intézmények költségnövekedése a jövőben komolyan veszélyezteti ezen intézmények napi feladatainak ellátását. A tervezett fogyasztói áremelések jogossága a termelési és szolgáltatási költségek ismerete nélkül nem ítélhető meg. A lakosság számára tervezett egyszeri, egy összegben történő támogatás - költség-kompenzáció - nem jelent megoldást a jövőben folyamatosan jelentkező tehernövekedésre. Várható-e médiabéke? A média-törvény koncepcionális tárgyalássorozatával kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy minden híresztelés ellenére sincs hatpárti egyetértés az előkészítésben. Sőt, hatpárti tárgyalás sincs, hiszen a tárgyalássorozat jó néhány fordulójára az ellenzéki pártok szakértői meghívást sem kaptak. A törvényjavaslat 0-ik változata nem tartalmaz garanciát abban a tekintetben, hogy Magyarországon sokoldalú és tárgyilagos tájékoztatás valósulhasson meg, holott ez a demokrácia elengedhetetlen föltétele. E föltétel érvényre jutását tényszerűen gátolja az is, hogy a tárgyalások közben a közszolgálati médiumokban sorozatos elbocsátások történnek és a Magyar Televízió működési szabályzata is elkészült. Vagyis visszafordíthatatlan folyamatok indultak el, amelyek kész helyzet elé állítják a törvényalkotást. Ezért kevés lehetőség mutatkozik arra, hogy valóban megszülethessék a régen várt média-béke. Ennek ellenére, kötelességünknek érezzük, hogy a tárgyalásokon részt vegyünk és a számunkra fölkínált szűkös lehetőségek mellett is mindent megtegyünk azért, hogy a sokoldalú tájékoztatás kritériumainak megfelelő törvényjavaslat kerülhessen a Tisztelt Ház elé.” Perényi József megyei titkár Mit tenne a MIÉP? A szociálliberális kormány eddigi ténykedése a nemzet nagy részét, de még szavazótáborának jó részét is kiábrándította. Minden várakozásra, minden szociális igényre, minden nemzetépítésre és a saját választási ígéreteire is nemet mondott. Ahogyan Gromikót annak idején „Mr. Nyet!”-nek nevezték, hasonlóan ez a kormány is csak azt mondta eddig mindenre: nvet! Legyen EXPO? (Nyet!) Stabil Ft? (Nyet!) Infláció megállítás? (Nyet!) 15%-os nyugdíjemelés? (Nyet!) Adócsökkentés? (Nyet!) Jobb tanulásra ösztönözzük tandíjjal a felsőoktatásra járókat? (Nyet!) Kell központi irányítás az oktatásban? (Nyet!) Vagyonadó? Kéijünk kölcsön-elenge- dést, adósság-átütemezést? (Nyet!) Legyen infrastruktúrális beruházás? (Nyet!) Nemzeti Színház? (Nyet!) Le ellenőrizzük az eddigi privatizálását? (Nyet!) Lakbér- és az energia- hordozók maradjanak, mert infláció geijesztők! (Nyet!) Ellenzék véleményét is vegyék figyelembe a média vezetők kinevezésénél! (Nyet!) TV-ben, Rádióban és másutt mindenki a helyén marad! (Nyet!) A MIÉP minden „nyet” helyett igent mondana! Egy példa nélkül álló rossz választási törvény alapján a választópolgárok 1/3-a erőszakot követ el a nemzet 2/3-a ellen, s ezt a kisebbségi diktatúrát demokráciának mondják. A MIÉP sürgősen megváltoztatná a választási törvényt! A Göncz-féle „kisebbségvédelmi”, beteijesztés előtti törvénytervezet súlyosságában meghaladja a legsúlyosabb kommunista törvényt: az államrend ellenes izgatást. Ennek alapján mindenkit lecsukhattak, aki bírálni mert. Ezekre mondja summásan a nép és a MIÉP: „Anyám én nem ilyen lovat akartam! ” A gazdaság rendbetétele terén mit tenne a MIÉP? Ellenkezőjét, mint ez a két szabadon megválasztott kormány. Azt tenne, amit a választási programjában ígért és amit Hernádi Tibor javasolt. „A törvénytelenül ránk kény- szerített adósságot és kamatainak fizetését azonnal le kell állítani és megtagadni. Idegen szuronyok által a nemzet nyakára ültetett hazaárulók kormánya felfüggeszti egy törvényes állam jogfolytonosságát. Idegen fegyveres erők nyomása alatt kötött minden szerződés érvénytelen. Ez vonatkozik a párizsi béke- szerződéstől kezdve valamennyi pénzügyi hitelfelvételi szerződésre.” „Törvénytelen, nemzetidegen hatalomnak egyetlen nemzet szuverén kormánya sem lehet jogutódja!” Még konjunktúra esetén sem tudjuk kifizetni a teljes elnyomo- rodásunk nélkül ezt az adósság- tömeget. Akkor pedig ne hagyjuk „lemezteleníteni” magunkat! A szocialista országoknak folyósított kölcsönök nyilván vazallus állapotban való megtartásukat célozta a jaltai szerződés lejártáig. Különben előbb összeomlottak volna. Nos, akinek érdekében állott, most fizesse ki a szocializmus tartásdíját! Agrárállam - voltunk biztosítja a lakosság eltartását. Életfeltételeit az adósságfizetés megtagadása nem tudja lehetetlenné tenni, csupán a luxusfogyasztást érintené. Ézt az áldozatot pedig a nemzet megmaradása érdekében, - egy átmeneti időre, - meg kell hoznunk ! Ez a MIÉP kiíábalási programja. A jelenlegi út nemzetünket Latin-Amerika bádogkunyhóiba fogja kényszeríteni. A MIÉP Baranya Megyei Szervezete
