Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-04 / 213. szám
10 uj Dunántúli napló Társadalom 1994. augusztus 4., csütörtök A Magyar Nyugdíjasok Egyesületei Országos Szövetségének Előzetes elnökségi állásfoglalása a tervezett gazdasági - szociális megállapodáshoz Nem templomlépcsőn kolduló emberek vagyunk! Szolgálati időre alapuló nyugdíjszámítást A legutóbbi nyugdíj-vita késztetett egy korábbi emlék felidézésére, s ezt azért írom most le, hogy emlékeztessem az új kormány tagjait és a nyugdíjügyben érintettek tömegeit. Ez év január 10-én este háromnegyed 10-kor a televízió 24 óra c. műsorában a nyugdíjasok ügyéről volt szó. Volt ott többek között egy Kulin Sándor nevű úr, különben MDF-es képviselő, aki rögtön azzal kezdte, hogy a 11-12 ezer forintos nyugdíjasok jó helyzetét ecsetelte. Valószínűleg magas lehetett az a szék, amint ült, mert csak azt a kb. 30-35 százalékot kitevő nyugdíjast látta, aki a képzeletbeli asztal szintjén van. Viszont azt a 65-70 százalékot - akik a 10 000 forint alatt vannak - vagyis az asztal alatt lévőket az Istennek sem tudta látni. Szóval valószínűleg túl magas lehetett a szék. Most, hogy megtörtént a váltás, úgy gondoltam, nem csak a személy cserélődik, de a széket is alacsonyabbra lehet cserélni. Csak az a baj, hogy ugyanazt a magas széket most Békési Lászlónak adták, aki hasonlóképpen nem lát róla az asztal alá. Tehát mégis csak jó lenne kicserélni azt a magas széket, vagy legalább a lábaiból levágni, nehogy véletlenül még egy másik úr is arra üljön. Bizony nagyon, de nagyon az asztal alá kell nézni, mert rengetegen tolonganak ott. És köztük nagyon sokan vannak olyanok, akik 40 vagy ennél is több éves munka- viszonnyal rendelkeznek. Ezért én a nyugdíjak oly módon történő rendezését javasolnám, hogy a szolgálatban eltöltött éveket vegyék figyelembe. Mert az mégis csak tisztességtelen dolog, hogy az ilyen hosszú szolgálati idővel rendelkező nyugdíjas 10 000 forint alatti nyugdíjat kapjon. Hiszen ennyi szociális segélyt kaphat az is, aki akár semennyi szolgálati idővel sem rendelkezik. Varga Kálmán Egyházasharaszti 1. A Magyar Nyugdíjasok Egyesületei Országos Szövetségének Elnöksége a gazdasági - szociális megállapodás szükségességével és annak mielőbbi létrehozásával egyetért. Úgy látja, hogy ez a jelenlegi nehéz helyzetben - és általában - jelentősen hozzájárulhat a társadalom nyugalmának és bizakodásának kialakulásához, a közösen elfogadott célok támogatottságának erősítéséhez. Az idősek, nyugdíjasok számára különösen a várható helyzetük kiszámíthatóságát, alapszintű biztonságukat szolgálhatja. Szövetségünk most azt váija, hogy a tervezett „közmegegyezés” a nyugdíjasok vonatkozásában mindenekelőtt törvényes jogaik megerősítését és nem azok csorbítását fogja szolgálni. A július 21-én megjelent Nyárutóban közöltünk először részleteket a pécsi önkormányzat Szociális és Foglalkoztatási Bizottsága által harmadik alkalommal kiadott gyűjteményéből, amely a városban működő humán szolgálatok cím- és tevékenység jegyzékét tartalmazza. Most újabb részleteket adunk közre. Lelki Egészségvédő és Gondozó Intézet (LÉGI): a Fekete Gyémánt tér 4-6. szám alatt található (tel.: 72-314-233). Élet- vezetési és kapcsolati zavarokkal, valamint a lélektani krízis tüneteivel küszködök részére egyéni krízisintervenciós, ill. csoportot és egyéni pszichoterápiás foglalkozásokat nyújt a LÉGI. Igény szerint önismereti csoport a humán szolgáltatásban dolgozó segítők számára. Egyéni és csoportos autogén tréningek szervezése. Oligofrén és skizofrén betegségben szenvedők részére hetente klubjellegű foglalkozás. Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete: Rákóczi út 11. Az érdek- védelmi szervezet 1992-ben kezdte meg tagjainak a szociális helyzetfelmérését a segélyezésre szorulók kérelmének gyorsabb elintézése érdekében. Együttműködik a városi ön- kormányzattal és annak népjóléti irodájával, a területi szociális központokkal, a Vöröskereszttel, a Máltai Szeretetszolgálattal, továbbá a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatósággal. Az egyesület keretében jogi tanácsadás működik. Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ): József Attila út 10 (Tel.: 72-326-542, fogadási idő 2. Az Országos Elnökség a választások előtt közzétette a parlamenti pártokkal szembeni elvárásait, megfogalmazta az idősek, a nyugdíjasok érdekében kitűzendő, reálisnak tartott célokat. Az MSZP-vel és az SZDSZ-el a választások előtt olyan megállapodást kötött, amelyekben megfogalmazottakat ma is aktuálisnak, a kormányzati álláspont kialakításában - a csaknem három milliós társadalmi réteg szempontjából - alapvetőnek tart. Szövetségünk tagsága - közreműködésünkkel is - megismerte a pártok programjait és szavazatával döntött azok támogatásáról. Most abban bízik, azt válj a, hogy a koalíciós kormány a Szövetségünkkel kötött megállapodásoknak megfelelő konkrét célokat és feladatokat fog meghatározni. hétfőn és szerdán 9-12 óráig. Az 1944-től a rendszerváltozásig politikai okokból üldözöttek érdekeit képviseli, kárpótlási ügyeit intézi. POTE Pszichiátriai és Orvosi Pszichológiai Klinika: Rét u. 21. (Tel: 72-314-344, 324-122). A klinika a lelkibetegek fogadására a hét minden napján, a nap minden órájában nyitott. A lelki elsősegély és sürgősségi ellátást bárki igénybe veheti, aki ennek a szükségét érzi. A klinika munkatársai pszichoterápiái ellátást nyújtanak egyének, házaspárok, családok részére, akik a pszi3. Az Országos Elnökség kifejezi azt a reményét, hogy a létrejött megállapodás jóváhagyása előtt az Országos Szövetségnek módja lesz megismerni és róla véleményt nyilvánítani. Javasolja ezért annak kidolgozását és időben nyilvánosságra hozatalát: milyen módon történik majd az érdekegyeztetés. A maga részéről jelzi, hogy aktívan részt kíván venni az idősek és nyugdíjasok által közvetlenül képviselt csaknem háromszázezres tábora véleményének tolmácsolásában mindazokon a fórumokon, hol e rétegeket érintő kérdésekben érdekegyeztetésre kerül sor. Az új kormánynak bizalmat előlegezve úgy kíván partnere lenni az egyeztető, megegyezést teremtő tárgyalásokon, hogy nem veszíti el tagságának bizalmát és a nyugdíjasoknak helyzetük jobbrafordulá- sában vetett hitét. choterápiát igénylik, ennek indokoltsága és feltétele fennáll, s aki a folyamatos együttműködést vállalják. Vannak egyéni beszélgető terápiák, csoportpszichoterápián pedig lélektani válságban lévők, kapcsolatzavarban szenvedők és szenvedélybetegek vehetnek részt. Zöld Kör: Apáca utca 21. (tel:: 72-310-675), fogadási idő munkanapokon 16-17 óráig. A csoport munkanélküli fiataloknak, illetve fiatal nyugdíjasoknak szeretne lehetőséget adni a kreatív munkavégzéshez, hogy ne érezzék magukat feleslegesnek, az életüket céltalannak. Jóleső érzéssel olvastam az Új Dunántúli Napló július 16-i számában dr. Zeller Gyula egyetemi oktató, a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat pécsi tagjának a kijelentéseit. „Hiába érvelnek a kormánypártiak, hogy a Nyugdíjbiztosítási Ön- kormányzat kasszájában erre nincs fedezet, hiszen a törvény szerint ebben az esetben a költségvetésből kell biztosítani rá a pénzt. Ez pedig a források átcsoportosításán múlik. Az állam számára a 32 milliárd nem jelenthet igazi gondot. Annál is inkább, mert a költségvetés évente 1 300 milliárdból gazdálkodik!” Megszégyenítve, megalázva éreztük magunkat július 15-én a tévé képernyője előtt. Az új képviselők azon vitatkoztak, hogy a törvény által biztosított nyugdíjemelést milyen formában hajtsák végre? Sajnálatos, hogy Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke és más országgyűlési képviselők, akiknek hivatalból kötelességük lett volna a nyugdíjasok érdekeit védeni, a 8 % kifizetését javasolták, de nem visszamenőlegesen. A Nyugdíjasok Lapja júliusi számában olvashattuk, idézem: „A Szocialista Párt szerint a sok megpróbáltatást megért nemzedék tiszteletet és megbecsülést érdemel és ezt kifejezésre is kívánja juttatni, erkölcsileg és anyagilag egyaránt!”. Ha az ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket nem valósítják meg, az elszomorító, kiábrándító lenne valamennyiünk számára! Lesújtónak tartjuk, hogy csak dr. Kis Gyula és dr. Torgyán József képviselők követelték a nyugdíjemelés visszamenőleges kifizetését. Torgyán Józsefet úgy általában hordószónoknak tartják, de ebben az esetben köszönet illeti a harcos kiállásáért! A jelek olyanok, hogy Békési László pénzügyminiszter úr nem is keresi a megoldást a felmerült súlyos probléma megoldására. Át kell csoportosítani, ezt minden józanul Közelednek az önkormányzati képviselő választások. A Nyugdíjasok Egyesülete április 18-i közgyűlésén, valamint a májusi küldöttgyűlésén úgy határozott, hogy önállóan indítunk képviselő jelölteket a választásokon. Szeretnénk, ha a pécsi új képviselő testületbe a választások után néhány jelöltünk bekerülne. 26 jelöltünk van, mind örömmel vállalták ezt, tudomásul véve, hogy számolni kell a kudarccal is, de megválasztás esetén nagyon nehéz munkát kell végezniük. gondolkodó ember tudja és ezt várja! Mi nem templomlépcsőn kolduló emberek vagyunk, hanem 35-45 évi becsületes munkában megöregedett nyugdíjasok! Egy fillérrel sem követelünk többet, csak amit vonatkozó kormányrendeletben előírtak. Lehet csűmi-csavami, de a jogos követelésünket ki kell fizetni! Egyébként valóban célszerű lenne a nyugdíjtörvényt úgy módosítani, hogy abban véglegesen rendezzék 2,8 millió nyugdíjas jogos igényét. A jelenlegi alkudozás nagyon megalázó számunkra. Ézt soha többé ne tegyék velünk!... Keszthelyi István, Pécs Pécsi nyugdíjastársunk nyilván első, jogosnak hitt felindulásában írta meg a nyugdíjvita után a levelét, ezért csak az ellenzék ama állítását hallotta meg, miszerint „a visszamenő- leges nyugdíjemelésről már szó sincs” (Kövér László, Fidesz), de a koalíció haladékot kérő indoklását nem. Torgyán urat harcos kiállásáért dicséri, nem ve- vén észre annak vaskos demagógiáját: „Nem érdekes, hogy nincs pénz, elő kell teremteni és ki kell fizetni... Ha van pénz hadgyakorlatra, legyen a nyugdíjemelésre is!" Hát nem demagógia egy századnyi katona hadgyakorlatának a költségét összevetni a 32 milliárdos nyugdíjemeléssel. Más kérdés, hogy a torgyániádára reagáló Keleti György minisztertől szívesen hallottuk volna: ténylegesen mennyibe is kerül nekünk ez a kis hadgyakorlat. Kis Gyula is dicséretet kap, amiért most kiállt a nyugdíjemelésért, de azért azt sem kellett volna említetlenül hagyni, hogy ugyanez a Kis Gyula amikor még pozícióban volt bizony egészen máshogy beszélt ugyanerről. Egyébként pedig akkor verjük el a port a kormányon, ha mostani ígérete ellenére netán tán mégsem adná meg visszamenőleg a 8 százalékot. H. I. Bár még néhány hónap vissza van, Nyugdíjas Egyesületünk elkészíti és ismertetni fogja azokat a javaslatokat, gondolatokat, amelyekkel majd foglalkozni kíván. Ezeket is közlésre fogjuk adni. Ha nyugdíjas társaink közül valaki úgy érzi, hogy vállalná a jelöltséget, megválasztása esetén a képviselőséget, kérjük jelentkezzen egyesületünknél szerdai napokon 10-12 óra között. Petrovits Béla ált. elnökhelyettes Humán szolgálatok Pécsett Megöregedve egyedül vagy társsal, mindenkinek szüksége van a törődésre Fotó: Müller Andrea Az önkormányzati választásra készül a Pécsi Nyugdíjas Egyesület Egy szervolt játékaink A lakótelep szeméttől és hulladéktól díszes öblében négy pad árválkodik. Azazhogy nem pad már egyik sem. Csupán nyolc betonkar nyújtózik esdeklőn az ég felé. Az egyiket nemrég újjá szerették volna teremteni. Öreg kezek kopácsol- tak, fúrtak, faragtak, míg végül ha támaszkodásra nem is, ülésre csak alkalmassá vált a legárnyékosabb helyen bújó pa- docska. Sok örömük azonban nemigen volt a jó szándékú mesterkedőknek, mert másnapra csak apróra tört fadarabkák árulkodtak a rontást elkövető brigád alapos munkájáról. Fiatalok libikókázták szét harsány röhögés közben a művet. Ámbár, hogy fiatalok volnának? Koruk miatt már egyiket sem vennék fel az óvodába, de még az általános iskola alsó tagozatára sem. Ők azok, akik esténként ösz- szegyűlnek itt, kezükben sörösüveg, szájuk szegletében cigaretta. Mondataik minden második szava szaporodásra szólító, tréfáik érdesek, hangjuk harsogó, magatartásuk irritálóan agresszív. A környék némán tűri őket. Mit is tehetnének? Késő este megjelennek barátaik is. Motoron jönnek, csak úgy zeng tőlük a környék. Nézem őket napok, hetek óta szótlanul. Figyelem mire jut szabadidejükből a felsoroltakon kívül. És mert soha semmi nem történik, ami eltérne a vázolt mindennapi tevékenységüktől, eszembe jut gyermekkorom, a nyarak, amelyeket oly nagyon vártunk és a játékok, amelyeknek maradéktalanul és gondtalanul odaadhattuk magunkat. Mi mindent nem kínált né- künk a nyár! Jó szervezett kirándulásokat, nem egyszer (ugye hihetetlennek tűnik) tanáraink részvételével. Mi hívtuk őket és ők szívesen velünk jöttek. Nem a puncsolás, a jövő évi jobb jegy reményében, de ekkor bogarat, növényt és megannyi élményt gyűjtöttünk, oldott hangulatban ismertük meg egymást, a másikban az embert, gondolatainkat, érzelmeinket szabadon kitártuk egymás előtt. Számjátékokat játszottunk, erőpróbának tettük ki magunkat. Versenyeztünk, ki tud a leghamarabb a Mecsek-kaputól a Mandulásgi futni, ki tud fél- mázsányi követ és milyen távolságra elcipelni. De játszottunk pénzzel is. Igen, pénzzel, sőt pénzben! Pixeztünk. Mi így hívtuk. Ez a ma nálunk is egyre divatosabb francia teke (pétan- que) magyarított őse. Egy vonalra dobáltuk az érméket és aki a legközelebb dobta azt a vonalhoz, nyerhetett. De futottunk versenyt frissen kaszált tarlón, s kisebesedett lábakkal pihentünk meg a csikónyi vágták után. Bogáncsból építettünk házat, bútorokat, játszottunk boltost, vonatost. Majd mindegyikünknek volt karikája. A szegényebbjének kimustrált biciklikerékből, a tehetősebbjének fából. A biciklikereket hozzáhajlított acéldróttal kormányoztuk s oly sebesen tudtunk vele rohangászni, mintha kergetnének. Sárkányt építettünk és eregettünk, hatalmas zsíroskenyérrel a kezünkben száguldoztunk a réten pillangókat kergetve és papsajtot majszolva, eső után golyócskákat gyúrtunk a sárból, abba kis lyukat fúrtunk hüvelykujjunkkal és a földhöz csaptuk őket. Akkorákat szóltak, mint egy petárda, csak nem sebesíthettek meg senkit. Öntöttünk ürgét, fogdos- tunk> sáskát és gyufásdobozba zárva hallgattuk szűnni nem akaró kaparászásukat. Elszáradt nyárfalevélből újságpapírba sodorva készítettük el első - és hosszú ideig utolsó - cigarettánkat, mert megismételni íze-bűze miatt nemigen volt kedvünk. Nagy eső után a patakban összegyűlt arasznyi vízben rendeztünk úszóversenyeket és játszottunk, jaj, mennyit játszottunk ipi-apa- csot, bújócskát. De játszottunk Tarzant és játszottunk szelíden szép, örökemlékű szerelmeket is. Nekünk játék volt az is, ha a házfal tapasztásához szükséges anyagot (csak a korombéliek tudják, mi is volt) összegyűjt- hettük és az is, ha segíthettünk a fal újjámeszelésében. De játékból próbáltunk és tudtunk tehenet fejni, sajtárt mosni, szóval egy kicsit nélkülözhetetlenné, hasznossá válni. Persze lapult a zsebünkben magunk-készítette csúzli is. Bánták néha a csuri-verebek, nem egyszer a házi galambok is. De volt, hogy a nadrágunk bánta. Egy-egy galambért, ablaküvegért, szelíd kárért, meg-megtáncoltatták fenekünkön a borotvaszíjat. Esténként mi a békatónál gyülekeztünk. Itt is velünk volt a csúzli, egy-egy ezredtrombitást fejbe is kókányoltunk vele, de inkább az estébe hajló, álmosítóan nyugtató kuruttyolást hallgattuk szívesen. Aztán estére, amire „elfáradt már a lovas és a ló”, hazasomfordáltunk és hűvös aludttejjel meg frissen sült kenyérrel oltottuk szomjunkat és éhünket. Jól tudom, hogy szülő, gyermek, pedagógus most megütközve olvassa soraimat. Elsősorban mint olyant, amely világunkba már nem illeszthető. Nem is kelek kivont karddal gyermekkorom, gyermekkorunk játékainak a védelmére. Magam is érzem avíttságukat. De mindig nyugtalanítani fog és aggodalommal tölt el, ha csupán a tévé, a videó, a számítógép és a modem technika egyéb vívmánya tartja fogságban a felcseperedő fiatalt. A ki eközben nem tudja és nem is fogja észrevenni a valódi élet, a nem képernyőn kimunkált valóság oly sok szépségét, kedvességét és örök emlékét okozó tényezőit. Bokrétás András
