Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-04 / 213. szám
8 új Dunántúli napló Riport 1994. augusztus 4., csütörtök 150 éves az adriai üdülő turizmus Isztria „kétféle” trikolórja Pula magyar legendái Boldog Salamontól Horthy zászlóshajójáig A politikai hatalom több mint kétezer éves istriai históriája csiklandós téma. A fenti cím jó néhány érintettet csuklásra késztethet. Nálunk viszont csak talányos: két zászlaja is lenne Isztriának? Hiszen csak egyik „megyéje” Horvátországnak. Csakhogy ebben a „megyében” az országot jelenleg kormányzó párt ellenzéke jutott többségre. S talán nem véletlen párhuzam, hogy fel is vetődött nagyobb önkormányzati önállóság igénye, amit rosszindulatú, vagy ijedelemből kapkodó olvasatban tévesen függetlenedési szándéknak is lehet érteni. Noha nem erről van szó, a történelmi előzményekből akár ezt is le lehetne vezetni. Istria neve népnév: a histriótáké, akik Augustus császár idejére teljesen romanizálódtak. A félsziget hegyvidékeit a 7. században szállták meg a horvát törzsek. Az uralom jogfolytonosságát viszont már előbb Bizánc örökölte, tőle a Velencei Köztársaság, majd annak megszűnte után a XVIII. század végén fe lében őrgrófságként az osztrák Habsburg-birodalom tartománya lett és az is maradt - a napóleoni időszak intermezzoját leszámítva- 1918 novemberéig. Az őrgrófság trikolórja sárga-vörös-kék volt. Ezt a két világháború között a nagyhatalmak jutalmaként az olasz nemzeti színek váltották fel. Hasonló világháború utáni szituációban jutott a többségében horvátok lakta Isztria Tito Jugoszláviájának. Ezért a partizán- vezér-marsall-államelnök érdemei ezen a tájon ma is elévülhetetlennek tapasztalhatók. Rovinj hajdan szigetre épült festői szépségű óvárosának látképe a kikötőből A pulai diadalív ma utcazáró térkapu. Nem haditettért, hanem a vízvezeték építtetéséért emelték egy légióparancsnoknak. E gy dél-isztriai körúton persze inkább más élményekhez jut a turista. Megismerkedhet például Istria másik, sajátos geológiai trikolórjával: az Ucka hegység fodraival (Fehér Isztria), a délnyugati rész sötétpiros földjével (Vörös Isztria) és a félsziget sziklás szívével (Szürke Isztria). A hatodik-hetedik városkán áthaladva rádöbben, hogy itt majdnem minden település eredete a római időkig nyúlik vissza. Sokszáz éves - római, velencei közvetítési! bizánci, illetve román, reneszánsz és barokk stílusú - műemlékek és a hozzájuk tapadt történetek, legendák olyan gazdag sűrűjével találkozik, hogy csakhamar feladja a részletező útibeszámoló reményét is. Hiszen olyan érdekességekre sem futja a terjedelemből, mint a vodnjani templom múmiái; a kőszarkofágban hajózó Szent Eufémia rovinji legendája; Pu- lának a mitológiai argonautákhoz fűződő kapcsolata. S legfőképpen ezen - már az ókorban „isteni élvezet a boldogság közepén” meghatározással minősített - város római kori és ilyen töménységben az Adria mentén sehol másutt nem látható különleges értékeinek története. E gyben bizakodhat csak az élmények bőségével sújtott útikrónikás: a képek -némi segítséggel - önmagukért beszélnek. S ebbe úgy-ahogy belenyugodva már csak a magyar vonatkozásokra koncentrál. Pulában nem felejtik el a magyaroknak legalább megemlíteni, hogy az itteni ferences kolostor oltár alatti szarkofágjában nyugszik (Boldog) Salamon, Pannónia királya. Bár a szarkofág felirata ezt tanúsítja, mégsem igaz a középkori eredetű legenda: megbízható bizánci források szerint a besenyőkkel szövetkező exkirály a Balkánon esett el egy rablóhadjárat csatájában 1087-ben. A Pulában egykor élt hírességek - Dante, Thomas Mann, James Joyce - sorában felfedezhetjük Lehár Ferencet. Legrangosabb operettkomponistánk katonakarmesterként működött itt, tekintve, hogy a Monarchia legfőbb hadikikötője Pula volt. Itt van a haditengerészet temetője is több száz, talán több ezer magyar sírral. Az állomány 20 százaléka ugyanis magyar volt. (Emléküket végre már illendő lenne itthonról is ápolni!) Az utolsó főparancsnok, Horthy Miklós a pulai hadikikötőben a Viribus Unitis zászlóshajó fedélzetén adta át a fennállása alatt egyébként mindvégig Pazin sziklameredélyre épült börtöncitadellája veretlen maradt flotta maradékát a horvát-szerb-szlovén nemzeti bizottságnak 1918. október 31-én. A közforgalmú beállítással ellentétben már ezen bizottság birtokában volt a csatahajó, amikor másnap két vakmerő olasz tengerésztiszt a kikötőben robbantással elsüllyesztette.(S nem a „Szent István” -t, amely hónapokkal korábban, 1918 júniusában lett olasz torpedók áldozata és nem a hadikikötőben, hanem csak a közelében.) A legendák hitelén meditálni már csak a Lovac motel teraszán, az ezeréves Pazin panorámájában gyönyörködve, a napon szárított sonka és Isztria híres borai - köztük a Tokaji aszúhoz méretkező Prosek - kóstolgatása közben maradt idő. Innen szürke sziklás magas hegyvidéken s alig egy évtizede épült, majd hat kilométer hosz- szú alagúton át vezet az út Opa- tiába, ahol 150 éve kezdődött a sokszínű Isztria idegenforgalmi históriája. Dunai Imre 147 méteres átmérőjével a világ 6. legnagyobb és legépebb római kori amfiteátruma a pulai (10) Ebben a helyzetben a Parlament és a Kormány elnöke szeretett volna tisztán látni: mit vár el tőlük az ellenzék, és mit várhatunk mi el tőle? Ezért dr. Fodor István, a Parlament megbízott elnöke és Németh Miklós, a Kormány elnöke meghívta a legfontosabb pártok vezetőit (ekkor már 43 bejegyzett párt volt), hogy megismerje véleményüket néhány fontos kérdésben. Ugyanilyen megbeszélésre került sor az érdekképviseletek és a parlamenti bizottságok vezetőivel is. Az 1989 december 8-án megtartott tanácskozáson előbb Németh Miklós tájékoztatta a pártok vezetőit az időszerű politikai és gazdasági kérdésekről. Elmondta, hogy fokozódó ingerültség és bizalmatlanság tapasztalható az országban. Növekszik az ultimátumok száma. Azt tapasztalja, hogy hiányzik az összefogás alapvető nemzeti érdekekben. Megváltoztak a nemzetközi hatások, amelyek destabilizá- lóak lehetnek. Főként a szovjet kapcsolatok ilyenek, amelyek számunkra még ma is létfontosságúak. Szerinte a legfőbb teendőnk az, hogy megtartsuk fizetőképességünket és fenntartsuk az ország finanszírozottsá- gát. Ehhez markánsabb gazdaságpolitikai irányváltásra, megfelelő monetáris és fiskális pénzügypolitikára van szükség. A körülményekhez igazodó kereskedelempolitika is kell, mely tükrözi az ország érdekeit. A pénzvilág bizalma ezeken nyugszik. A Nemzetközi Valuta Alap elfogadható bázisnak tekinti a Kormány 1990. évre kidolgozott gazdasági programját és állami költségvetés tervezetét, de ezt még el kell fogadnia a Parlamentnek. Várhatóan a legmegrázóbb hatást az árintézkedések, a magas infláció, a rubelexport csökkenésének hatásai,a lakbér és kamatemelés válthat ki. Ezek a téli időszakban tömeges tiltakozásokat, esetleg sztrájkokat is eredményezhetnek. Eztán Németh Miklós közölte, hogy a kormány álláspontja az: a Parlament 1989 december 18-án mondja ki feloszlását, és 90 napon belül az ideiglenes köztársasági elnök tűzze ki a választásokat. Sietve hozzátette, hogy a feloszlás kimondása a Parlament szuverén joga. Szerinte ez az Országgyűlés történelmi tettet hajtott végre. Az új Parlament megválasztásáig folytatnia kell munkáját, hiszen még fontos törvények megalkotása vár rá. További munkájára azért is szükség van, hogy mérsékelje az instabilitást, a bizonytalanságot, hogy megteremtse a pártok érvényesülésének törvényi feltételeit, hogy elősegítse a nemzetközi Valuta Alappal való megállapodás megkötését. Németh Miklós szerint a Kormány programjának kemény változatát terjeszti a Parlament elé, mert csak ez hozhat megoldást, és ezt támogatja a Nemzetközi Valutaalap. Az a Kormány nem tud más programot beterjeszteni. A tanácskozáson Kemenes Ernő, a Tervhivatal elnöke gazdaságunk állapotáról szólt. Elmondta, hogy gazdaságunk külső feltételei keményedtek. A rubel-elszámolású forgalomban a behozatal további csökkentése miatt kritikus lehet az energiaellátás. A nyugati kereskedelemben is nehezültek a feltételek. Megélénkült gazdasági-diplomáciánkat gazdaságunk teljesítőképessége korlátozza. Kemenes Ernő szerint a magyar gazdaság - hitelfelvétel nélkül - még külföldi adósságai kamatainak megfizetésére sem képes. Adósságkötelezettségünk elérte a bruttó 20, nettó 14 milliárd dollárt. Fizetési kötelezettségünk a következő 3 évre 11 milliárd dollár. A magyar gazdaság jó, ha 3 milliárd dollárt tud kitermelni, a szükséges fedezet további 8-8,5 milliárd dollárját csak hitelfelvétellel tudjuk előteremteni. Nélkülözhetetlen tehát a Nemzetközi Valuta Alap segítsége. Csak a vele való megegyezés, megállapodás alapján finanszírozható a gazdaság. A Valuta Alap kemény intézkedésekre szorít bennünket. A szerkezetátalakítást, a veszteségforrások csökkentését követeli. Emiatt valamelyest a munkanélküliség és az információs nyomás növekedése várható. Békési László pénzügyminiszter szerint kríziskezelő, válságmenedzselő költségvetés kerül az Országggyűlés elé! Horváth Lajos