Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-04 / 213. szám

8 új Dunántúli napló Riport 1994. augusztus 4., csütörtök 150 éves az adriai üdülő turizmus Isztria „kétféle” trikolórja Pula magyar legendái Boldog Salamontól Horthy zászlóshajójáig A politikai hatalom több mint kétezer éves istriai históri­ája csiklandós téma. A fenti cím jó néhány érintettet csuklásra késztethet. Nálunk viszont csak talányos: két zászlaja is lenne Isztriának? Hiszen csak egyik „megyéje” Horvátországnak. Csakhogy ebben a „megyében” az országot jelenleg kormányzó párt ellenzéke jutott többségre. S talán nem véletlen párhuzam, hogy fel is vetődött nagyobb önkormányzati önállóság igé­nye, amit rosszindulatú, vagy ijedelemből kapkodó olvasat­ban tévesen függetlenedési szándéknak is lehet érteni. Noha nem erről van szó, a történelmi előzményekből akár ezt is le lehetne vezetni. Istria neve népnév: a histriótáké, akik Augustus császár idejére telje­sen romanizálódtak. A félsziget hegyvidékeit a 7. században szállták meg a horvát törzsek. Az uralom jogfolytonosságát viszont már előbb Bizánc örö­költe, tőle a Velencei Köztársa­ság, majd annak megszűnte után a XVIII. század végén fe lében őrgrófságként az osztrák Habsburg-birodalom tartomá­nya lett és az is maradt - a napó­leoni időszak intermezzoját le­számítva- 1918 novemberéig. Az őrgrófság trikolórja sárga-vörös-kék volt. Ezt a két világháború között a nagyha­talmak jutalmaként az olasz nemzeti színek váltották fel. Hasonló világháború utáni szi­tuációban jutott a többségében horvátok lakta Isztria Tito Jugo­szláviájának. Ezért a partizán- vezér-marsall-államelnök ér­demei ezen a tájon ma is elé­vülhetetlennek tapasztalhatók. Rovinj hajdan szigetre épült festői szépségű óvárosának látképe a kikötőből A pulai diadalív ma utcazáró térkapu. Nem haditettért, hanem a vízvezeték építtetéséért emelték egy légióparancsnoknak. E gy dél-isztriai körúton per­sze inkább más élmények­hez jut a turista. Megismerked­het például Istria másik, sajátos geológiai trikolórjával: az Ucka hegység fodraival (Fehér Iszt­ria), a délnyugati rész sötétpiros földjével (Vörös Isztria) és a félsziget sziklás szívével (Szürke Isztria). A hatodik-he­tedik városkán áthaladva rá­döbben, hogy itt majdnem min­den település eredete a római időkig nyúlik vissza. Sokszáz éves - római, velencei közvetí­tési! bizánci, illetve román, re­neszánsz és barokk stílusú - műemlékek és a hozzájuk ta­padt történetek, legendák olyan gazdag sűrűjével találkozik, hogy csakhamar feladja a rész­letező útibeszámoló reményét is. Hiszen olyan érdekességekre sem futja a terjedelemből, mint a vodnjani templom múmiái; a kőszarkofágban hajózó Szent Eufémia rovinji legendája; Pu- lának a mitológiai argonauták­hoz fűződő kapcsolata. S legfő­képpen ezen - már az ókorban „isteni élvezet a boldogság kö­zepén” meghatározással minő­sített - város római kori és ilyen töménységben az Adria mentén sehol másutt nem látható külön­leges értékeinek története. E gyben bizakodhat csak az élmények bőségével sújtott útikrónikás: a képek -némi se­gítséggel - önmagukért beszél­nek. S ebbe úgy-ahogy bele­nyugodva már csak a magyar vonatkozásokra koncentrál. Pulában nem felejtik el a ma­gyaroknak legalább megemlí­teni, hogy az itteni ferences ko­lostor oltár alatti szarkofágjában nyugszik (Boldog) Salamon, Pannónia királya. Bár a szarko­fág felirata ezt tanúsítja, még­sem igaz a középkori eredetű legenda: megbízható bizánci források szerint a besenyőkkel szövetkező exkirály a Balkánon esett el egy rablóhadjárat csatá­jában 1087-ben. A Pulában egykor élt híres­ségek - Dante, Thomas Mann, James Joyce - sorában felfe­dezhetjük Lehár Ferencet. Leg­rangosabb operettkomponistánk katonakarmesterként működött itt, tekintve, hogy a Monarchia legfőbb hadikikötője Pula volt. Itt van a haditengerészet te­metője is több száz, talán több ezer magyar sírral. Az állomány 20 százaléka ugyanis magyar volt. (Emléküket végre már il­lendő lenne itthonról is ápolni!) Az utolsó főparancsnok, Horthy Miklós a pulai hadikikö­tőben a Viribus Unitis zászlós­hajó fedélzetén adta át a fennál­lása alatt egyébként mindvégig Pazin sziklameredélyre épült börtöncitadellája veretlen maradt flotta maradé­kát a horvát-szerb-szlovén nemzeti bizottságnak 1918. ok­tóber 31-én. A közforgalmú be­állítással ellentétben már ezen bizottság birtokában volt a csa­tahajó, amikor másnap két vakmerő olasz tengerésztiszt a kikötőben robbantással elsül­lyesztette.(S nem a „Szent Ist­ván” -t, amely hónapokkal ko­rábban, 1918 júniusában lett olasz torpedók áldozata és nem a hadikikötőben, hanem csak a közelében.) A legendák hitelén meditálni már csak a Lovac motel te­raszán, az ezeréves Pazin pano­rámájában gyönyörködve, a na­pon szárított sonka és Isztria hí­res borai - köztük a Tokaji aszúhoz méretkező Prosek - kóstolgatása közben maradt idő. Innen szürke sziklás magas hegyvidéken s alig egy évtizede épült, majd hat kilométer hosz- szú alagúton át vezet az út Opa- tiába, ahol 150 éve kezdődött a sokszínű Isztria idegenforgalmi históriája. Dunai Imre 147 méteres átmérőjével a világ 6. legnagyobb és legépebb római kori amfiteátruma a pulai (10) Ebben a helyzetben a Parla­ment és a Kormány elnöke sze­retett volna tisztán látni: mit vár el tőlük az ellenzék, és mit vár­hatunk mi el tőle? Ezért dr. Fo­dor István, a Parlament megbí­zott elnöke és Németh Miklós, a Kormány elnöke meghívta a legfontosabb pártok vezetőit (ekkor már 43 bejegyzett párt volt), hogy megismerje véle­ményüket néhány fontos kér­désben. Ugyanilyen megbeszé­lésre került sor az érdekképvise­letek és a parlamenti bizottsá­gok vezetőivel is. Az 1989 december 8-án meg­tartott tanácskozáson előbb Németh Miklós tájékoztatta a pártok vezetőit az időszerű poli­tikai és gazdasági kérdésekről. Elmondta, hogy fokozódó inge­rültség és bizalmatlanság ta­pasztalható az országban. Nö­vekszik az ultimátumok száma. Azt tapasztalja, hogy hiányzik az összefogás alapvető nemzeti érdekekben. Megváltoztak a nemzetközi hatások, amelyek destabilizá- lóak lehetnek. Főként a szovjet kapcsolatok ilyenek, amelyek számunkra még ma is létfontos­ságúak. Szerinte a legfőbb te­endőnk az, hogy megtartsuk fi­zetőképességünket és fenntart­suk az ország finanszírozottsá- gát. Ehhez markánsabb gazda­ságpolitikai irányváltásra, meg­felelő monetáris és fiskális pénzügypolitikára van szükség. A körülményekhez igazodó ke­reskedelempolitika is kell, mely tükrözi az ország érdekeit. A pénzvilág bizalma ezeken nyugszik. A Nemzetközi Valuta Alap elfogadható bázisnak te­kinti a Kormány 1990. évre ki­dolgozott gazdasági programját és állami költségvetés terveze­tét, de ezt még el kell fogadnia a Parlamentnek. Várhatóan a legmegrázóbb hatást az árintézkedések, a ma­gas infláció, a rubelexport csökkenésének hatásai,a lakbér és kamatemelés válthat ki. Ezek a téli időszakban tömeges tilta­kozásokat, esetleg sztrájkokat is eredményezhetnek. Eztán Németh Miklós kö­zölte, hogy a kormány állás­pontja az: a Parlament 1989 de­cember 18-án mondja ki felosz­lását, és 90 napon belül az ideig­lenes köztársasági elnök tűzze ki a választásokat. Sietve hozzá­tette, hogy a feloszlás kimon­dása a Parlament szuverén joga. Szerinte ez az Országgyűlés tör­ténelmi tettet hajtott végre. Az új Parlament megválasztásáig folytatnia kell munkáját, hiszen még fontos törvények megalko­tása vár rá. További munkájára azért is szükség van, hogy mér­sékelje az instabilitást, a bi­zonytalanságot, hogy megte­remtse a pártok érvényesülésé­nek törvényi feltételeit, hogy elősegítse a nemzetközi Valuta Alappal való megállapodás megkötését. Németh Miklós szerint a Kormány programjának ke­mény változatát terjeszti a Par­lament elé, mert csak ez hozhat megoldást, és ezt támogatja a Nemzetközi Valutaalap. Az a Kormány nem tud más progra­mot beterjeszteni. A tanácskozáson Kemenes Ernő, a Tervhivatal elnöke gaz­daságunk állapotáról szólt. El­mondta, hogy gazdaságunk külső feltételei keményedtek. A rubel-elszámolású forgalomban a behozatal további csökkentése miatt kritikus lehet az energiael­látás. A nyugati kereskedelem­ben is nehezültek a feltételek. Megélénkült gazdasági-diplo­máciánkat gazdaságunk teljesí­tőképessége korlátozza. Kemenes Ernő szerint a ma­gyar gazdaság - hitelfelvétel nélkül - még külföldi adósságai kamatainak megfizetésére sem képes. Adósságkötelezettsé­günk elérte a bruttó 20, nettó 14 milliárd dollárt. Fizetési kötele­zettségünk a következő 3 évre 11 milliárd dollár. A magyar gazdaság jó, ha 3 milliárd dol­lárt tud kitermelni, a szükséges fedezet további 8-8,5 milliárd dollárját csak hitelfelvétellel tudjuk előteremteni. Nélkülöz­hetetlen tehát a Nemzetközi Va­luta Alap segítsége. Csak a vele való megegyezés, megállapodás alapján finanszírozható a gaz­daság. A Valuta Alap kemény intézkedésekre szorít bennün­ket. A szerkezetátalakítást, a veszteségforrások csökkentését követeli. Emiatt valamelyest a munkanélküliség és az informá­ciós nyomás növekedése vár­ható. Békési László pénzügymi­niszter szerint kríziskezelő, vál­ságmenedzselő költségvetés ke­rül az Országggyűlés elé! Horváth Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents