Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-04 / 213. szám
1994. augusztus 4., csütörtök A mai nap aj Dunántúli napló 3 így nézett ki egykor, ilyen ma. A képen a Konzum Áruház és a Hungária Szálló 1910-ben Egy remekmívű képeskönyvről Pécs egykor és ma szembe a mai megfelelőkkel, a látogató pedig nem győzött álmélkodni a régi és az új többnyire csodálatos, ám esetenként lehangoló találkozásán. És ma sincs ez másként, a Pécs egykor és ma című képeskönyv lapozgatása közben. A múzeum gazdag fényképgyűjteményéből B. Horváth Csilla válogatta ki a zömében a századforduló körül készült 89 legjellemzőbb képet, melyeknek a mai párjait Csonka Károly készítette el hallatlan ügyszeretettel, hiszen minden esetben megkereste és csaknem minden esetben meg is találta ugyanazt a pontját a városnak, ahol a hajdani kolléga elkattintotta a masináját, s ahol csak lehetett, megpróbálta a felvétel napszakát is eltalálni. B. Horváth Csilla válogatása tagadhatatlanul szubjektív - neki ezek a képek tetszettek, az ő figyelmét leginkább ezek ragadták meg a régi Pécsből (bár bizonyára nem elhanyagolható szempont lehetett az is, hogy talán ezek mutatnak legjobban a majdani könyvben, nemkülönben az is, hogy a hajdani helyszínen ma is legyen valami), amint mondjuk e sorok írója talán másokat válogatott volna. Dehát erről fölösleges beszélni, itt a könyv (végre!), hódoljunk az általa keltett gondolatoknak. A válogató rendhagyó tanulmánya vezeti be a kötetet. Ő maga csak keveset beszél, s átadja a szót az egykori újságíró kollégáknak (de kár, hogy - egyetlen kivételtől eltekintve - személy szerint nem ismerhetjük meg őket), akik hírlapjainkban mondtak el egyet s mást arról a városról, amelyet a következő lapokon az egykori fényképészek (ugyan kik? de jó lett volna - ahol lehetett - megörökíteni a nevüket, de legalább a legismertebbét, a Zelesnyét!) mutatnak be. Hallatlanul érdekes és izgalmas elidőzni a képpárok mindegyikénél. Egyrészt azért, mert tapinthatóan nyo- monkövethető a város fejlődése, másrészt mert híven dokumentál valamit, amiről kevés szó esik manapság a puszta tudomásulvételen túl, éspedig azt, hogy a kínkeserves belvárosi rehabilitáció jegyében milyen nagyszerű változáson ment át ez a város. Belvárosi rehabilitáció nélkül most egy nagyon szomorú könyvet tarthatnánk a kezünkben. Vagy kockáztassuk meg: talán nem is lenne ez a könyv? És most úgy kívánná az illendőség, hogy a főszereplőkről, a képekről is szóljunk, de 89 képpárról ez nem megy, ez esetleg külön téma lehet. Ehelyett legyen elég most csak egyetlen megjegyzés: bizony nem ártott volna némi képaláírás a színes oldalakon is, hiszen időközben vagy megváltozott az épület (ha azt ábrázol a kép) funkciója, vagy valami egészen más van most az egykorinak a helyén. Engedtessék meg egy példa. Egy -rendkívül szép, tornyos sarokházat látunk, az aláírás szerint a Hungária szálló ez az Irgalmasok utca és a Rákóczi út sarkán az 1910 körüli évekből. Csakhogy ez a ház kb. 20 esztendővel ezelőtt eltűnt, hirtelen le kellett bontani az alatta lévő pince megroggyanása miatt. A szemközti oldalról valami más tekint ránk, persze tudjuk, hogy az ún. MESZÖV-irodaházról van szó, mégis hiányzik a magyarázat. A nagyszerű kötetet egyébként Czakó Zsolt tervezte, a könyv nyomtatásra kész előállítása Hársfai László munkája. A könyv a gyomai Kner Nyomdában készült. Hársfai István Az Isztrián ki lehet akasztani a táblát: Megtelt Lassan újra drágább, mint a Balaton Az Adria, a Isztriai-félsziget hosszú-hosszú éveken keresztül magyar turisták ezreinek volt kedvelt, még többeknek az árak miatt csak vágyott nyaralóhelye. Ez utóbbiaknak akkor maradt a Balaton. Aztán jött a rendszerváltás, a privatizáció és a szabad árak, úgyhogy fordult a kocka: manapság, aki nem engedheti meg magának, hogy a már-már csillagászati árú magyar tengeren töltse szabadságát, elmegy az Adriára ... Igaz, ehhez kellett egy háború, melynek hatására néhány évig a tenger az elmaradó turisták lábai helyett csak az üres partokat nyaldosta. Ám amint azt a napokban a pécsi Isztria Tours jóvoltából a helyszínen megtapasztalhattam, a kocka ismét fordulni készül: mivel a tengerhez vezető utak ismét biztonságosnak mondhatók, újból tömegesen érkeznek a vendégek; a kiváló kereskedő-szellemmel megáldott helybéliek pedig természetesen azonnal a megnövekedett kereslethez igazítják az árakat. Ám a kereskedők, vendéglátók jó részét kár irigyelni, ugyanis a hatalmas forgalom ellenére többségük nem egyhamar lesz milliomos: mint panaszolták, a fegyverkezés miatt óriási adókat vetett ki rájuk a horvát állam, legtöbbjük számára így pusztán a megélhetés, nem pedig a meggazdagodás forrása a tenger. Kivételek persze itt is vannak: vendéglátónk, Stevo Montok úr már most is a Novigrad környéki fizető-vendéglátó szálláshelyek jó része fölött rendelkezik, a jövőt illetően pedig még nagyobb szabású terveket sző. Ezek között a Péccsel való kapcsolat szorosabbra fűzése is előkelő helyen szerepel, ám az árpolitikáját megismerve azt hiszem, jövőre több német és olasz vendége lesz, mint magyar. A szállásról egyébként mindenképpen érdemes még idehaza, utazási irodán keresztül gondoskodni, egyrészt mert biztosabb a dolog, másrészt a közvetítői jutalékokkal együtt is 25-50 %-kal olcsóbb, mintha a helyszínen kopogtatnánk az ajtón. Szállodában egyébként körülbelül 50 DEM/fő/nap, apartmanokban, bungalókban ennek fele ártól fölfelé hajthatja álomra a fejét a megfáradt vendég. Bár a hivatalos horvát nemzeti valuta, a kuna egyre erősödik, a német márka mindenütt elfogadott fizetőeszköz. Célszerű azonban kisebb címletekkel fizetni, mert a visszajárót rögtön , Jamásítják”, ugyan mindig úgy kerekítve, hogy ők járjanak jobban, ám még tisztességesen. A tengerparti nyaralás egyik „legfontosabb” kelléke, a jéghideg sör átlagosan 10 kunát kóstál, üdítőt ennek feléért lehet inni az éttermekben. A hagyományos étlap a jobb hazai vendéglátóhelyek felső árkategóriáját idézi, a tengeri ínyencségekért már mélyebben kell a zsebbe nyúlni. A horvát partszakasz egyébként szinte mindenben olcsóbb a szlovénnél, az egyetlen kivétel az üzemanyag. Nem tudom, hogy csinálják, talán egy másik világpiacról szerzik be, mint mi, mert a benzinért mindkét helyen kevesebbet kell fizetni, mint Magyarországon. Horvátországban a 95-ös ólommentes benzin 3,6, a 98-as 4, a gázolaj 3,4 kuna. Ugyanez Szlovéniában 68, 72, ill. 60 tolár (100 DEM = 350 kuna, ill. 7670 tolár). Pécstől alig több, mint 500 km után érhetjük el a tengert, ha a Barcs - Kutina - Zágráb - Ljubljana útvonalat választjuk. Ez azért praktikus, mert az északabbra lévő szlovén részeken nagyarányú útépítés folyik, ami jelentősen lassítja a forgalmat. Az autópályadíj sem jelentős tétel, összesen 7-8 DEM, attól függően, hol térünk rá a sztrádára. Bár a csoportos, szervezett utak jó része szombattól szombatig tart, aki teheti, kerülje el az e napon való utazást, mert ez az Adrián a nagy tumusváltások ideje, és az utakon jószerivel mozdulni sem lehet. Némi túlzással ilyenkor az Isztrián ki lehetne akasztani a táblát: Megtelt. A nagy roham augusztus végéig tart, úgyhogy aki nyugalmasabb pihenésre vágyódik, jobban jár, ha szeptemberre időzíti utazását: a part menti városkák (Rovinj, Porec, Umag, Novigrad) éppoly varázsos hangulatot árasztanak, a tenger még majdnem ugyanolyan meleg, mint most, viszont a tömeg - az árakkal együtt - lényegesen kisebb lesz. Sz. Zs. Úgy álltunk most egy frissen megjelent könyv méltatásához, hogy a városban megkezdték már az árusítását - elég borsos, 990 forintos áron, de hiszen nagyon szép is a könyv -, ám a hivatalos könyvpremier csak szeptemberben, a Pécsi Napok keretében lesz. Méltatásunk tárgyak a Pécs Történeti Alapítvány kiadásában jelent meg, a rég áhított könyv címe pedig: Pécs egykor és ma. A könyv gondolata pár évvel ezelőtt született, amikor a Janus Pannonius Múzeum várostörténeti múzeumában hasonló tematikájú fotó-kama- rakiállítást rendeztek. Ott a régi Pécs fényképeken megörökített helyszínei néztek Tilos fürdeni az orfűi kistóban! A polgármester szerint túl nagy a felhajtás A kánikulában mindenki víz mellé vágyik. Ha ott van, fürdeni, lubickolni szeretne. Ezt viszont megakadályozza az a jól látható helyen kitűzött tábla, mely a fürdést tiltja. Orfűn a kis tó szabadstrandjának vízében jól látható a tiltó tábla. A pénztárban viszont árusítják ^ a strandra szóló belépőjegyet. Állítólag mindenkit figyelmeztetnek, hogy csak a saját felelősségére mártózhat meg a baktériummal fertőzött langyos vízben. A jegy csupán parthasználatra (?) szól. Kovács Dezső orfűi polgár- mester felháborodottan jegyezte meg: szerinte felhajtást csináltak a víz minősége körül egyesek. Ugyan évek óta fertőzött az orfűi kis tó és a Pécsi-tó vize, de ott a figyelmeztető, tiltó tábla. Ha mégis megmártózik bárki - saját felelősségére teszi. A Vízügyi igazgatóság üdülője előtti szabadstrandot - csak az ott nyaralók használják - ellenőrizték és megfelelő, strandolásra jó a víz. A közönségnek fürdésre kiváló a nagy strand kristály- tiszta, ivóvíz minőségű vize. A két tó védelme érdekében évekkel ezelőtt megkezdték a szennyvíz-csatorna hálózat kiépítését. A kis tó körüli nyaraló-tulajdonosok ez év júniusáig kaptak haladékot a rákötéseknél. Ezzel megoldódott a vízminőség védelme. Az orfűi körzeti orvos, dr. Antal András nem tud a fertőzött vízről. Nála semmiféle panasszal, tünettel nem jelentkeztek betegek. Dr. Meláth Ferenc, az ÁNTSZ Pécs városi tisztiorvosa viszont arról szólt, hogy az orfűi kis tó szabadstrandjának vízében- megengedhetetlenül magas az algaszám és az emésztőszervi károsodást okozó spórás baktérium. Ugyan ez utóbbi a Pécsi-tó vízében is megtalálható, de kisebb mennyiségben. A rendszeres felszíni és a mély vízből kivett minták alapján tiltották meg a két tóban a fürdést. Ezért nem üzemeltethető az orfűi tó szabadstrandja. Erre levélben felhívták a tulajdonos, az orfűi önkormányzat és a területet bérlő Akác Kft., illetve a görög milliomos megbízottja, Kajái Emil figyelmét is. Amennyiben nem az értesítésben foglaltak szerint járnak el, szabálysértési feljelentést tesz ellenük a városi tisztiorvos. Az orfűi polgármester arról tájékoztatott, hogy a bérlőt értesítették a tényről. A szabadstrand üzemeltetésének bevonására viszont nem szólíthatják fel. Az orfűi önkormányzat, mint tulajdonos adja bérbe és ezért engedi - illetve ha úgy adódik, nem engedi - a szabad strand működtetését - mondotta Meláth doktor. Szerinte az orfű- iek már elkéstek a csatornázással. A talaj átivódott az üdülők szennyvizével. Hosszú évekbe telik, míg újra fürdésre alkalmas lesz a két tó vize, hisz lassú a talaj öntisztulási folyamata. Ádám Erika A víz fertőzöttsége miatt az orfűi kis tó strandja bezárt Müller Andrea felvétele Kevés a sertés, nő a kereslet Húsáremelés? Nő a kereslet az élő sertés iránt, így a felvásárlók is emelik a termelőknek kifizetendő árakat. Kérdés, az ennek kapcsán jelentkező nagykereskedelmi ár emelése után mennyivel drágul meg boltokban a hús? Hallani lehet 15-20 százalékos fogyasztói áremelkedés-' rőr is, de a szakemberek jó része ezt elképzelhetetlennek tartja. A legnagyobb baranyai felvásárló cég, a Mőbiusz élőállat-forgalmi osztályának vezetője, Nagy Lajos szerint jelenlegi felvásárlási áraikat azonban nekik is emelniük kell:-A kereslet növekedésének részben az export az oka, az idegenforgalmi idény alatt ugyanis jóval többet rendelnek tőlünk például a volt Jugoszlávia országaiból, mint az év többi részében. A jó minőségű nagyüzemi sertés kilónkénti felvásárlási árát ezen a héten 120 forintban állapítottuk meg, a kistermelőknek pedig a gyengébb minőségű húsért 115 forint 56 fülért adunk. Nagy Lajos szerint a jövő héten még többet fizetnek majd - kilencven százalékban egyébként baranyai illetőségű - szállítóiknak. A felvásárlási árak elérhetik akár a Budapesten már jelenleg is meglévő 125-126 forintot. A Mőbiusz éves viszonylatban 230-240 ezer sertést vásárol fel, bár kapacitásuk lehetővé tenné akár félmillió hízó feldolgozását is. A piacon viszont ennyi húsra jó ideje nem találni vevőt. Ma már a keleti országok felé irányuló export is a feldolgozott áru irányába tendál, régen elmúltak azok az idők, amikor félsertésekkel is király lehetett a magyar, ha Záhonynál átlépte a határt. A piaci kereslet növekedése a pécsiek szerint - főleg az idegenforgalmi szezonnak köszönhető exportnövekedés időlegessége, átmenetisége miatt - csalóka dolog. Tény azonban, hogy a hazai sertésállomány utóbbi évekre jellemző drasztikus csökkenése most kisebbfajta „boom”-ot válthat ki - a felvásárlók egy része ugyanis, ha kereskedni akar, kénytelen ráígérni konkurencia áraira. A Mőbiusz ugyan kedvező helyzetben van, hiszen szerződései egész évre biztosítják alapanyag-ellátását, de az országban ez nem mindenhol van így. A termelők pedig lehasználják a számukra kedvező helyzetet. Igaz, még a jelenlegi 125 forintos felvásárlási árnál is elég alacsonynak mondható haszonnal dolgoznak: információink szerint egy kiló sertéshús nagyüzemi előállítása mintegy 120 forintba, a kistermelőknél pedig 100-105 forintba kerül. A felvásárlási árak emelkedésével természetesen a kiskereskedelmi, tehát bolti árak növekedése is biztosra vehető. Mintegy 4—5 százalékkal számolhatunk. Pauska
