Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-31 / 239. szám (240. szám)

10 aj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1994. augusztus 31., szerda Tiltott gyümölcs Nem irigylem a pártok gaz­dasági főnökeit, mert ha hinni lehet a panaszaiknak, akkor a legtöbb politikai szervezet olyan szegény, mint a templom egere. Az utca embere talán még hozzá is teszi: sebaj, ki-ki tartsa el magát a tagdíjakból, most amikor a ki tudja hányadik szűk esztendőt éljük, s ki tudja, hányadik lyukba húzzuk még összébb a nadrágszíjat. Ne költ­sék az adófizető polgár pénzét mindenféle hiábavalóságra. Ki fizette a tavaszi korteske- dés árát? Nem tudom, hány po­litikai szervezet vállalkozna arra, hogy őszintén bevallja, honnan, kitől, milyen cégtől, mennyi támogatást kapott a vá­lasztások idején? Ma még azt is homály fedi, hogy az állami kasszából milyen címen, meny­nyi pénz vándorolt át az alapít­ványok büdzséjébe, onnan pe­dig vissza a pártok kasszájába. Mert nem csak Olaszországban vagy Németországban „érdek­lődnek” a gazdasági körök a po­litika iránt, így van ez ma már nálunk is. Sok ügyeskedő ban­kár és vállalkozó nem éri be a gazdasági hatalommal, szeret­nének politikai befolyásra is szert tenni, hogy az később még nagyobb gazdasági hatalmat fi­aljon. Mennyire tartósak ezek a gazdasági-politikai érdekszö­vetségek? Pontosan annyira, amennyire az érdekekre alapuló emberi kapcsolatok tartósak le­hetnek. Nem véletlen, hogy a választási csaták második for­dulójában már akadt olyan poli­tikai erő, amelyik látva a vere­ségét és a vele járó gazdasági csődöt, inkább visszavonulót fújt. Létezik egyáltalán arany középút? Mint az életben min­dig - igen. Elejét kell venni a közélet „maffiáskodásának”, a politikusok, a pártok egyéni, vagy akár szervezett korrumpá­lódásának. Ennek pedig csak egyetlen útja van: a pártok anyagi függetlenségének bizto­sítása és a közpénzek „áramlá­sának” átláthatóvá tétele. Ideje lépni? Most kell lépni. Mert a politika „paradicso­mába” frissen bekerült ádámok és évák körül máris ott őgye- legnek a meggazdagodás almá­ját kínáló kígyók. Olykor még ügyetlenül, de kínálgatják a til­tott gyümölcsöt. Somfai Péter Az Expo A Kereszténydemokrata Nép­párt elnöksége szerint az Or­szággyűlés joga és kötelessége, hogy a kormány az Expo lemon­dásáról szóló és eddig egyetlen elfogadható érvvel alá nem tá­masztott javaslatát elvesse, s ez­zel az okozott kárt mérsékelje. Megütközést keltőek azok az állítások, amelyek szerint csök­kent az Expo társadalmi támoga­tottsága. Ennek ellenkezőjéről tanúskodnak a népszavazást kezdeményező javaslatok, il­letve ezek eddigi fogadtatása. A Kereszténydemokrata Nép­párt elnöksége szerint az Expo kérdése nem pártpolitikai kérdés. A támogatók és ellenzők nem is alkotnak egy-egy jól meghatá­rozható politikai csoportot. Poli­tikai jelentőségű és aggodalom keltő a lemondás módja. Kifogá­soljuk, hogy a kormány, dönté­sének idő előtti nyilvánosságra hozatalával már akkor elriasz­totta az Expo iránt érdeklődőket, amikor még az arra illetékes dön­téshozó testület, az Országgyűlés nem foglalt állást. A kormány döntése elleni til­takozásul és az Országgyűlés el­utasító döntése esetén a népsza­vazás az egyetlen jogilag járható út az Expo megrendezésének biztosítására. A KDNP elnök­sége szeretné, ha az Országgyű­lés mihamarabb meghozott hatá­rozatával feleslegessé tenné a kezdeményezést. A KDNP Elnöksége Önkormányzati választások A Belügyminisztériumban többfordulós egyeztetés folyt a parlamenti pártok, az önkor­mányzati szövetségek és az ér­dekképviseleti szervek, vala­mint a nemzeti kisebbségek képviselőinek részvételével az új önkormányzati választási törvényről. Számos fontos kér­désben közeledtek az álláspon­tok, és több új megoldás is szü­letett. Ezek közül az egyik az úgynevezett kompenzációs rendszer. Mi ennek a lényege? — kérdeztük Magyar Bálintot, az SZDSZ választási szakértőjét.- A jelenlegi választási rend­szerben az egyéni jelöltekre le­adott szavazatokat a pártokra leadott szavazatok egészítik ki. Ez gyakorlatilag felerősíti a na­gyobb pártok esélyeit. Ezt akar­tuk kikerülni, amikor az úgyne­vezett kompenzációs listák be­vezetésére tettünk javaslatot. Eszerint az egyéni kerületekben leadott, de elveszett szavazato­kat összeadva juthatnának sza­vazataik arányában képviselői helyhez a pártok. Ez a vesztes pártokat segíti, arányosabbá téve a választás eredményét. A kompenzációs szavazatokkal a képviselői helyek 40 százalékán osztozhatnak ajelöltek.-Az önkormányzatok eseté­ben csak egyfordulós választást rendeznének. Ezzel több párt nem ért ezzel egyet, bár az el­lenzék ebben a vitában nem egységes.-Tapasztalataink szerint az eddigi választások azt igazol­ták, hogy a második forduló nem hoz jelentős változást az első fordulóhoz képest. Ugyan­akkor a választópolgárokat né­hány hét múlva újra választásra kényszerítjük, másodszorra pe­dig már sokkal kevesebben mennek szavazni. Az egyfordu­lós választás, kombinálva a kompenzációs rendszerrel lehe­tővé teszi, hogy a jelentősebb politikai erők ne szoruljanak ki a politikai életből.- A közvetlen polgármes­ter-választás is eltér az eddigi­ektől, de minden eddiginél is „újabb” javaslat született a megyei önkormányzatok válasz­tásának módjára.- Megyei listán indulhatnak azok a pártok, amelyek ele­gendő ajánlást gyűjtenek össze. A megyén belül két lista lesz: egy a tízezer lakosnál népesebb, egy pedig a tízezernél kisebb te­lepülések számára. Tételezzük fel, hogy egy megyei közgyűlés 50 képviselőből áll. Mindkét listáról, ez esetben 25-25 kép­viselő kerül a megyei közgyű­lésbe. így biztosítható, hogy a kis településeket ugyanannyian képviseljék, mint a nagy telepü­léseket.-Hány tagja lehet egy-egy megyei önkormányzatnak?- A legnagyobb képviselő testületé Pest megyének lenne 80 taggal, Borsod megyében 60, a legkisebb megyében pedig 40 tagú ez a testület, mert legalább Véleményéért a képviselőt ne érhesse bántódás Mit jelent a mentelmi jog? A mentelmi jog értelmezésével foglakozott, a jogszabály al­kalmazásával kapcsolatos tapasztalatokat összegezte az Or­szággyűlés Mentelmi, Összeférhetetlenségi és Mandátumvizs­gáló Bizottsága. A testület e téma áttekintéséhez előadóként meghívta a tanácskozásra Kukorelli István alkotmányjogászt és Györgyi Kálmán legfőbb ügyészt. A témát felvezetve Géczi Jó­zsef Alajos (MSZP), a bizottság elnöke rámutatott: az ország ér­deke, hogy a képviselők a köze­lébe se kerüljenek a bűnözés­nek, ám ha mégis így történik, feleljenek tetteikért. Elengedhe­tetlen munkájukhoz az is, hogy véleményükért ne érhesse bán­tódás őket. Immunitás E gondolatmenetet folytatva Kukorelli István - a mentelmi jog kifejlődéséről történeti átte­kintést nyújtva - hangsúlyozta: a képviselők akkor végezhetik korrekten munkájukat, ha bizto­sított testi, lelki és anyagi füg­getlenségük. Vagyis fizikailag nem korlátozzák őket ténykedé­sükben, minden kényszer nélkül élhetnek a parlamenti szólász- szabadsággal és megfelelő az anyagi biztonságuk is. Az al­kotmányjogász a továbbiakban arról szólt, hogy hazánkban du­alista szerkezetű a mentelmi jog, vagyis egyszerre jeleníti meg a képviselői felelőtlenség, más szóval immunitás, valamint és a sérthetetlenség elvét. Az immunitás azt jelenti, hogy az országgyűlési képviselőt az ál­tala leadott szavazatokért és vé­leményéért nem lehet büntetni, kivéve ha rágalmazást vagy be­csületsértést követ el. A sérthe­tetlenség pedig a törvényhozó magánemberként tett cselekede­teire vonatkozik. Kukorelli sze­rint az érvényben lévő rendel­kezések összességében megfe­lelően szabályoznak, a jogér­telmezés viszont problémákat vethet fel. Majd elmondta, hogy az elmúlt négy évben 47 men­telmi esetet jegyeztek fel, ezek döntő többsége nem a képvise­lői mentelmi jog és a közhata­lom összeütközéséből fakadt, hanem a szólásszabadság meg­sértésével függött össze. Az al­kotmányjogász végül felhívta a figyelmet arra: a mentelmi jog a törvényhozásban a kisebbség fegyvereként is felfogható - hisz a mentelmi ügyek szava­zása kétharmados többséghez kötött - a jelenlegi parlamenti arányok mellett azonban ez a lehetséges szerep kérdéses. Sérthetetlenség A mentelmi jog alkalmazásá­ról szólva Györgyi Kálmán ki­fejtette, hogy az immunitás a gyakorlatban kisebb jelentő­ségű, sőt, az elmúlt ciklusban nem találkozott e körbe sorol­ható mentelmi ügyekkel. A fel­előtlenség ugyanis a képvise­lőknek a „szavakkal elkövet­hető”, cselekedeteire vonatko­zik. Ide tartozik például a kö­zösség elleni izgatás, vagy a ti­toksértés, a rémhírterjesztés. A mentelmi ügyek döntő többsége a sérthetetlenséggel függ össze, e típusba sorolhatók például a becsületsértések, a közlekedési szabálysértések, a testi sértések és más bűncselekmények. A legfőbb ügyész szerint a jog megoldhatatlan helyzetet teremt azzal, hogy megtiltja a képvise­lők elleni nyomozást, ugyanak­kor elvárja az ügyészségtől, hogy alaptalanul ne vádoljon meg senkit és indokolatlanul ne kérje a mentelmi jog felfüggesz­tését az Országgyűléstől. Györ­gyi Kálmán végül rámutatott, hogy amennyiben egy bűnügy­ben a Parlament nem függeszti fel egy képviselő mentelmi jo­gát, a nyomozást - ha az eset büntethetősége nem évül el - a törvényhozó mandátumának le­járta után folytatni lehet. Szabálysértésnél ? A bizottság tagjainak érdek­lődésére a legfőbb ügyész kö­zölte, hogy a képviselők sza­bálysértési ügyekben maguk is lemondhatnak mentelmi joguk­ról, - például egy közlekedési bírságot kifizethetnek a hely­színen - büntetőügyekben azon­ban csak az Országgyűlés füg­gesztheti fel mentelmi jogukat. Szó esett arról is, hogy minek minősül az az eset, ha a Parla­mentben az egyik képviselő megnyomja a másik törvény­hozó szavazógombját. Györgyi Kálmán közölte, hogy ez a kér­dés számukra a mai napig meg­oldatlan. Az ügyészség ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy megvárja, amíg az Or­szággyűlés feljelentést tesz. - Jogilag mindenesetre közirat­hamisításnak lehetne tekinteni az ilyen eseteket - mondta a legfőbb ügyész. Pénze csökken, hitele nő A tiszteletdíjak befagyasztása segít? Az év végéig biztosan nem emelkedik a parlamenti képvise­lők javadalmazása, de már érlelő­dik a terv, hogy a törvényhozói bér-stopot 1995-ben is érvényben tartják. Ismert, hogy a hona- tyák-honanyák országgyűlési tisz­teletdíja a miniszteri fizetések fel­ének felel meg. Nem titok, hogy ezt az összeget a t. Házban viselt tisztségek, bizottsági posztok, stb. alapján tisztes summát kitevő egyéb juttatások egészíti ki. Mit jelent a befagyasztás? Né­hány alapművelettel kiszámít­ható, hogy a, jegelés” az ország, a költségvetés sanyarú helyzetén mitsem változtat; a megtakarítás csupán aprócska csepp a kiadások tengerében. Valószínűleg nem rendíti meg a 386 képviselő anyagi helyzetét sem, bár az inf­láció mértékét figyelembe véve nyilván azzal jár, hogy némileg szorosabbra kell húzniuk a sokat emlegetett nadrágszíjat. Hatásvadászat? Ne féljünk kimondani: a szocialisták kezde­ményezte parlamenti önkorláto­zás valóban jelképes, ha úgy tet­szik, hatásvadászó gesztus. De rögtön tegyük hozzá: igencsak kívánatos hatások kiváltását cé­lozza. Azt, hogy az államélet leg­felsőbb szintjén levők önmagukra is érvényes kötelezettségnek te­kintsék a takarékosságot. Hogy személyes példával is igazolják: a hatalomnak nem haszonélvezői, hanem „csak” felelős részesei kí­vánnak lenni. Ragadós a példa? A képvise­lői bérstop egyben azt is nyoma­tékosíthatja, hogy a munkanélkü­liség, az elszegényedés szorítá­sában vergődő ország vezető garnitúrája egyetlen közintéz­ményben, a közélet egyetlen szegmentjében sem engedheti meg magának a rongyrázást, a közpénzek nagyvonalú kezelé­sét. Kivált nem úgy, hogy míg másokat pénzügyi fogyókúrára fog, addig saját bukszáját hiz­lalja. Lehet, hogy az önkorlátozó magatartásforma nyomán a poli­tikai, közéleti élgárda tagjainak a pénze csökken, de a hitele nő. Ez utóbbira azonban a következő időben nagy szükség lesz. Bajnok Zsolt Fidesz A Fidesz-frakció támogatja azt a szándékot, hogy az idén ne vezessék be a felsőoktatásban a tandíjat, s megítélése szerint ki kell dolgozni egy olyan törvény- javaslatot, amely e kérdést - és általában a felsőoktatás helyzetét - részletesen szabályozza, s amely megakadályozza, hogy a tandíj bevezetése bárkit elzátjon a továbbtanulástól. Az Országgyűlés Házszabá­lyának módosítását jelenlegi formájában támogatja a Fidesz, mivel a hatpárti egyeztetések során a fiataldemokraták igen sok javaslatát figyelembe vet­ték. Köztársaság Párt Ifjúsági és nyugdíjas tagozat alakult A Köztársaság Párt Baranya Megyei Szervezete a közel­múltban ifjúsági tagozatot és nyugdíjas tagozatot alakított, mert továbbra is úgy látja, hogy a társdalom két legnehezebb helyzetben lévő, legkevesebb kitörési lehetőséggel rendel­kező, nagy lélekszámú rétegéről van szó. Az ifjúsági tagozat szervezését Boros Róbertre, a nyugdíjas tagozat vezetését dr. Berta Jánosra bízta. A Köztársaság Párt már az országgyűlési képviselőválasz­tásokra készült programjában a fiataloknak lakásépítési akció beindítását ígérte, a lakásokhoz hosszúlejáratú kölcsönt terve­zett, amit a fiatalok várható jö­vedelméhez igazodó havi tör­lesztéssel lehetett volna vissza­fizetni. Mi továbbra is ehhez tartjuk magunkat, ezt fogjuk képviselni az önkormányzati választásokon, mert úgy látjuk, hogy az első lakáshoz jutás esé­lyei az elmúlt hónapokban nem javultak. A nyugdíjasoknak a párt programja értékálló nyugdíj el­érését tartalmazza. Gazdasági elképzeléseink erre garanciát nyújtanak. Az értékálló nyugdí­jat más pártok is megígérték, de az országgyűlési választások óta eltelt időszak folyamatai nem az értékállóság megterem­tése felé mutatnak. Szeptem­berben nem lesz visszamenőle­ges nyugdíjemelés. Nem kell közgazdásznak lenni, egyszerű számolással és bizonyítható, hogy a 8%-os forintleértékelés, amely az alapvető szükségleti cikkek árát is nagymértékben növeli, a benzináremelés, tej, a kenyér, hús, cukor stb. árába is begyűrűzik, sőt a várható ha­talmas energia áremelés nem a nyugdíjasoknak kedvez. A ter­vezett kompenzációk mértéke pedig messze elmarad ezektől a nem kis terhektől. Az árváltozás először a kisnyugdíjasokat fogja tragikus helyzetbe hozni. Várjuk a gondolatainkkal egyetértő, bennünk bízó fiata­lokat és időseket. Köztársaság Párt Baranya Megyei Szervezete Hogy valóban gazdák legyenek! A jól működő nemzetgazda­ságokra jellemző, hogy egyen­súlyban vannak a termelők, ke­reskedők és feldolgozók. A ha­szon olyan arányban oszlik meg közöttük, hogy mindhárom ágazat elégedett legyen. Nálunk azonban nem így működik a rendszer. A területi megosztottságban működő kistermelők ki vannak szolgáltatva a nagy tőkeerejű feldolgozóiparnak és kereske­delemnek. Még a nagytermelők (tsz-ek) sem képesek védekezni a felvásárlók gyakori önké­nyeskedései ellen, a falusi kis- gazdálkodók pedig tehetetlen prédaként vergődnek. Az árakat a feldolgozók üz­letkötői határozzák meg, a mi­nősítés is a saját telephelyükön történik, a termelőnek lehető­sége nincs azt ellenőrizni. Kü­lönben is, például egy hús­üzemben lehetetlen megállapí­tani a levágott állat tulajdono­sát. A fizetés legtöbbször azután történik, mikor a fogyasztó a húst kifizette és megette, de néha hónapokkal később. Rek­lamációra a kistermelő nem is gondolhat, mert legközelebb még ilyen megalázó feltételek­kel sem állnak vele szóba. A kistermelő tehát alaposan kizsákmányolt bedolgozó a hús­ipar szolgálatában. Az önkölt­sége épp, hogy megtérül, ha a munkadíját nem számítja bele. Nem csoda, ha fogy az állat­szám, néhány év alatt alig több, mint felére esett vissza. A nemrég bőven exportáló húsipar csak úgy tud külföldre szállítani, hogy a hazai árat a szegényebb rétegek számára csaknem megfizethetetlenné emeli. Kizsákmányolják a fogyasz­tókat is. Tavaly augusztusban a húsárat „a nyugati embargó kö­vetkeztében előállt veszteség kompenzálására” emelték (rá­dióhír 1993. VIII. 24). A felvá­sárlási ár háromszorosára emelt fogyasztói árat a magas önkölt­ségi árral magyarázzák. Érde­kes eredmény jöhetne ki egy szoros költségvizsgálatból! 1948-ig a vágóhidak minimális díjat számítottak fel a kis hen­tesüzleteknek a bérvágásáért. A falusi hentesek maguk vágtak. A magas költségek pazarlásra vezethetők vissza? A gabonatermelők is okkal panaszkodnak. Idén a Kalocsa környékiek búzáját a gépekkel egyedül rendelkező tsz csak a saját aratása után vágta le, (ez érthető is). Ám közben esett és a nedves gabonáért magasabb vá­gásdíjat kért, a felvásárló pedig a nedvesség miatt 20%-al keve­sebbet fizetett érte. A tej árára talán elég egy em­lékeztető: 1945 nyarán az Új Dunántúl rablással vádolta az OMTK-t, mert a tejet felvásá­rolja, lefölözi és a felvásárlási áron eladja. Ma ez az arány há­romszoros. Mindenütt bajban van a ter­melő! Csak egy védekezési le­hetősége van: szövetkezni kell a gazdáknak géphasználatra, ér­tékesítésre, beszerzésre! A nagy erejű partnerekkel szemben így lehetnek egyenrangúakká, akikkel nem lehet packázni. Kamarákba kell szerveződni, önkéntes alapön! A tagság köte­lezővé tétele hibás, mert nem ösztönöz. A felülről szervezett összefogás eleve elhibázott, mert ismét karámba-terelésnek érzik a gazdák. Az ilyen szervek rájuk tukmált vezetőiben nem bíznak és okkal, ugyanis ők a kamarát képviselik, nem a ta­gokat. A kistermelőket csak a tagok akarata szerint működő helyi önkéntes társulások kép­viselik. Egy-egy falunak - az önkor­mányzat segítségével - tároló­kat kell létesíteni, hogy ne kell­jen a gabonát rögtön aratás után eladni! Két-három községnek összefogva kismalmokat le­hetne üzemeltetni - saját keze­lésben - saját ellátásra és ugyanúgy pékséget is, hogy ne kelljen drágán visszavásárolni a lisztet, kenyeret és az állatok­nak a tápot. Kis hússzékekkel (helyi vágással) a húsellátás is megoldható lenne. A közelgő önkormányzati vá­lasztáson olyan helyi vezetőket kell megbízni, akik felvállalják ezeket a teendőket az anyagi le­hetőségek legteljesebb kihasz­nálásával. Ehhez persze pénzre van szükség, de néhány év alatt kifizetődő beruházás lenne a megvalósítás. Csak legyen meg a vállalkozó kedv, - mely so­sem hiányzott a magyar gaz­dákból -, hogy valóban gazdák, a maguk gazdái legyenek! A Történelmi Kisgazda Párt ügyvezető testületé

Next

/
Thumbnails
Contents