Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-29 / 238. szám

1994. augusztus 29., hétfő üj Dunántúli napló 11 Évforduló Vérbe fulladt verőfény 173 paragrafus, amely megrengette a médium-világot? Lesz-e független rádiózás és televíziózás? M ég a mi házunk előtt is ve­rőfény kelhet - maradt fenn az 1526-os esztendő elejé­ről ez a gyönyörű magyar mon­dat Báthori András - egyébként latin nyelvű - levelében. Egy ilyen végzetesnek bizonyult év januárjában vajon mire is ala­pozhatta a II. Lajos király bi­zalmasának számító főnemes az optimizmusát, amikor már va­lószínűsíteni lehetett, hogy a Török Birodalom Magyaror­szágra támad alig hét hónap múlva. Az említett episztola azonban nem ennek az eshetőségét tag­lalja, hanem csak azt, hogy a már jó évtizede egymással csa- tározó köznemesi és udvari párt közül az utóbbi diadalára mu­tatkozik esély. A következő hó­napok pedig bebizonyították, hogy az ország politikát alakító, ám megosztott kasztja számára akkoriban sokkal fontosabb kérdés volt, hogy éppen ki kit szoríthat ki a hatalomból, mint az a fenyegető támadás, amely­nek viharfelhői egyébként már évek óta gyülekeztek. A z említtet levéllel szinte egy időben íródott egy másik is, ám baljós kicsengésű. Címzettje a római kúria volt, írója pedig Borgio pápai nuncius. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Szentszék - országunkkal egyébként igencsak szimpati­záló - diplomatája ipár 8 hó­nappal a tragédia bekövetkezése előtt elmondta a Jagelló-kor Magyarországa feletti gyászbe­szédet: „Ez az ország nem ké­pes magát megvédeni, hanem ki van szolgáltatva az ellenség ke­gyelmének és úgy fog kikerülni a háborúból, ahogyan az ellen­ségnek tetszik... Azt megtehetik, hogy egyszer megütköznek, de akkor is vereséget fognak szen­vedni, hiszen nincs egyetlen erősített állásuk, hol fejüket le­hajthatnák, hogy fellélegezze­nek és megvárják a többi ke­resztény fejedelem segítségét ”. M indez, amit előrevetített, augusztus 29-én be is kö­vetkezett. A dátum 1526-ban szerdai napra esett. A Mohács­tól mintegy 7 kilométerre délre, a Duna-ágtól 4 kilométerre nyugatra eső síkon felálló ma­gyar sereg harcosai azonban alighanem inkább úgy tárhatták számon, hogy Keresztelő Szent János Fejevétele napja. Rossz előjel volt. Ám az még inkább az lett volna, ha híre kell, hogy az előző napi hadita­nácson Perényi Péter váradi püspök azt a Kasszandra-jóslat jellegű kijelentést tette: java­solni kellene a pápának, hogy az elkövetkezendő napot a ke­reszténység 26 ezer magyar vér­tanúja emléknapjaként iktassa majd be a naptárba. A jóslat bevált, az indítvány viszont nem talált meghallga­tásra, illetve csak a magyar utó­kor számára lett a vértanúk napja. Bár sajnos annak sem maradhatott kizárólagos, legfej- lebb csak azok közül a legin­kább szimbólummá emelt: a „hősvértől pirosuk gyásztér”, mint „nemzeti nagylétünk nagy temetője”. Pedig mindössze két órányi volt az egész csata: egyetlen vakmerő és sikertelen - elbizakodott, vagy a remény­telenségben az utolsó szalma­szálba kapaszkodó - roham a török túlerővel szemben. (Amely a Karasica mocsarai közül nehezen kibontakozva majdhogy „lekésett” a magya­rok által arra a napra kitűzött csatáról.) M áig is különféle fikciók forrása, hogy minden szempontból előnytelen válasz­tásként miért éppen akkor, ott és úgy zajlott le a végzetes üt­közet. Az utóbbi kicsinyítő tar­talmú hadtudományi fogalmat nem is szinonima gyanánt hasz­nálom, hanem annak felvezeté­sére, hogy az eltelt évtizedek­ben megkérdőjeleződött: mint esemény önmagában is ország- veszejtő vésznek tekinthető-e a mohácsi csata, vagy csak a ké­sőbbi történések és körülmé­nyek miatt lett évszázados vég­zetes folyamatok metszés­pontja, illetve eredője. Nem biztos, hogy valaha is meg lehet majd válaszolni ezt a „mi lett volna, ha” zöngéjű kér­dést. Egy kétségtelen: Mohács után valóban lezárult históriánk egyik kötete, s gyászos iniciá­lékkal kezdődött íródni egy újabb. Éppen ezért 1526 au­gusztus 29. mindig is alkalmas volt a tanulságok megvonására és aktualizálására. Féligazságú felismerésekkel lehetett és lehet ostorozni Mo­hács nemzedékének erkölcsi romlását, országvesztő önzését, tehetetlen tehetségtelenségét, il­letve azt a vakságot, hogy nem ismerték fel a folyamatok irá­nyát. Másrészről ki lehet mu­tatni, hogy az ország gazdasági és katonai potenciálja önmagá­ban - egyedül maradtan - ob­jektíve eleve elégtelen volt a si­keres védekezéshez és a korábbi évtizedek háborúiban egyéb­ként fel is őrlődött. Ezek azonban éppen azért féligazságok, mert csak egymás támogatva állnak meg a talpu­kon. Vagy még úgy sem. Bor­gio is utalt rá, azóta is felemle­getjük, hogy Mohács Magyar- országa a többi keresztény ál­lam segítségére szorult, ám azt minimális mértékben kapta csak meg. Legfeljebb később eltűr­ték, hogy maga magára aggatot- tan hordhassa a „kereszténység védőbástyája” kitüntető címet, s évszázadokkal utána is hivat­kozhasson rá, ha újra és újra szegémy rokonként bebocsátá­sért esedezik Európa kapuján. A ugusztus 29. alkalmas dá­tum tehát arra, hogy efféle történelmi gyökerű szemrehá­nyásokkal mutogassunk északra és nyugatra. Ha lenne objektív mérlege a világtörténelemnek, bizonyára valammenyit nyomna is a serpenyőjén ez a beállítás. Ilyen mérleg azonban nincs. Csak olyan, amelyik pél­dául az országunk ellen szemé­lyesen is hét pusztító hadjáratot vezető mohácsi győztes II. Szu- lejmán szultánnak - egyébként joggal - megadta a „nagy tör­vényhozó” címet, s születésé­nek idei 500. évfordulóján így emlékeznek meg róla. Többek között ma már mi is - noha ne­künk más emlékeink is vannak róla sőt halálának helyén, Szigetváron még emlékmű is ál- líttatik neki, ami azért talán mégiscsak túlzás részünkről. A hajdani történelmi körülmények miatt ezt a rodostói Rákó­czi-szobor aligha ellensúlyozza. Éppen így nem szabadna fi­gyelmen kívül hagyni a 468 év­vel ez előtti körülményeket a szemrehányások és a felelősség kiporciózásakor sem. Talán könnyebben jutunk el a tanulsá­gokhoz is, hiszen ezek nélkül kevés értelme van a megemlé­kezéseknek: a folyamatok visz- sza-visszaköszönnek, sőt mintha genetikai vonal lenne közöttük. H a alaposabban megnézzük az 1520-as évek idejére Magyarország részint önhibáján kívül, részint vezetőinek ügyet­lenségéből alig számító tényező vált a hatalmi súlypontok áthe­lyeződését élő Európában. A kontinens politikai, gazdasági arculatát meghatározó nagyha­talmak akkor már a Európa nyugati részén helyezkedtek el. Leginkább egymással voltak el­foglalva s éppen beértek abba a fejlődési szakaszba, amelyben a szép ideákat állami szinten már a szigorúan érdekalapú raciona­litás váltja fel. Ráadásul Ma­gyarország egy szövetségi rend­szer leglazábban kapcsolódó, s egyben egyik leggyengébb ré­szeként is külpolitikai váku­umba kerülten egyedül fogad­hatta a másik szövetségi rend­szerbe tartozó és nála jóval erő­sebb Török Birodalom támadá­sát. Szinte bénítóan hatott cse­lekvőképességére a külső segít­ségbe vetett naiv hite, valamint ezzel párosultan az önbiza- lom-túltengés és az önbizalom- hiány szélsőséges hullámzása. Képtelen volt áldozatokat is vál­lalva koncentrálni saját erejét. M ég egy körülményre érde­mes felfigyelnünk: a XVI. század elejére Közép- és Kelet- Európában szinte minden or­szág feszült viszonyban volt szinte valamennyi közvetlen szomszédjával. (Ilyenkor szok­ták a fümek elejére kiírni, hogy a történet szereplőinek élő sze­mélyekhez való hasonlósága pusztán véletlen műve.) Ez pe­dig eleve meghiúsította közös fellépésüket még olyan esetekben is, amelyek nemcsak a mából nézve, de már akkor is szüksé­gesnek és logikusnak tűntek. Többségük meg is fizette ennek az árát: valamelyik Magyaror­szágnál is előbb, némelyik nálunk később. H a mindezen körülményeket egymáshoz kapcsolva sora­koztatjuk fel, csak azt láthatjuk alakzatukból: a végzetes kör jóval azelőtt bezárult, hogy az eleve mártíromságra ítéltetett, ellenfe­lénél minden vonatkozásban messze gyengébb magyar sereg a csatasíkra lépett. Akik egymásra mutogatva elmulasztottak annyi kötelességet és annyi áldozat meghozatalát, nem tértek ki végső áldozat elől. Ebből a hősiességből azonban az országnak már nem lehetett semmi haszna. A felkelő­nek remélt verőfény véres, viha­ros alkonyatba fordult Mohács csatamezején. Dunai Imre Végre elkészült az utóbbi évek legtöbbet vitatott és leg­jobban hiányolt jogszabályának tervezete, a médium-törvény egy megvalósulást ígérő válto­zata. Ezzel a kényes és sok te­kintetben úttörő kodifikációs munka jelentős állomásához ér­kezette szakemberek 173 pa­ragrafusban foglalták össze a rádiózásra és a televíziózásra vonatkozó alapfogalmakat, alapelveket és általános szabá­lyokat. Ezek sorában a törvényterve­zet a tájékoztatás semlegessé­gének követelményéről szólva kimondja: a tájékoztatásnak sokoldalúnak, kiegyensúlyo­zottnak kell lennie; a műsor­számok nem állhatnak egyetlen politikai párt vagy csoportosu­lás nézeteinek szolgálatában sem. A munkavégzésre kötele­zett személynek kommentárt adnia nem szabad. Az előkészítő viták egyik „forró pontja” mindvégig az volt, hogy miként biztosítható a rádiózás és a tévézés politikai befolyásolástól mentes függet­lensége. A javaslat erre többféle megoldást kínál. Indítványozza, hogy hívják életre az Ország- gyűlés Rádió-Televízió Testüle­tét, amely lényegében az elekt­ronikus médiumok fölötti ellen­őrzés és felügyelet meghatáro­zóan fontos szerve lenne: Döntő szava volna a frekvenciák hasz­nosításában (pályázatok kiírá­sában és elbírálásában), a mű­sorszórás feltételeinek biztosí­tásában, s a műsorszolgáltatók­kal polgári jogi szerződést kötne az elnyert frekvenciák használatáról. A megállapodás megszegése, például a kiegyen­súlyozott tájékoztatás követel­ményének megsértése esetén a testület - az adás fölfüggeszté- sétől a szerződés fölbontásáig - minden polgári jogi szankciót alkalmazhatna. Hatáskörébe tar­tozna a rádió és a tévé vezetői­nek kinevezésére szóló javaslat megtétele; erről az országgyűlés titkos szavazással döntene. A testület öt tagból állna; tag­jait a parlamenti pártok által pa­SAAB-autók Moszkvában A SAAB svéd gépkocsigyár nagy üzleti lehetőséget lát az orosz piacban. Ezért már a közeli jövőben képviseleti irodát nyit Moszkvában. A cég illetékese elmondta: tavaly még csak 200 SAAB autót értékesítettek Orosz­országban, az idén a háromszoro­sát fogják. A SAAB kidolgozta az orosz piaccal kapcsolatos közép- és hosszútávú tervét is: ennek alapján a következő négy évben az eladást évi kétezer darabra, ké­sőbb évi 5 ezerre futtatja fel. ritásos alapon felállított bizott­ság jelöltjeiből a parlament vá­lasztaná ki. A tagok közül sors­húzással jelölnék ki az elnököt. A grémium az országgyűléstől és általában minden politikai in­tézménytől, szervezettől függet­lenül látná el feladatát. Az objektív tájékoztatás to­vábbi biztosítékaként egy úgy­nevezett panaszbizottságot is fölállítanának. A lakosságot egyoldalúan informáló, az el­térő álláspontoknak csak az egyikét bemutató tájékoztatás esetén a kifogásolás első fó­ruma maga a műsorszolgáltató, második fóruma a panaszbizott­ság lenne, amely kötelezhetné az érintett médiumot az ellenvé­lemény megjelenítésére. A közszolgálati jelleg meg­őrzésében érdemi szerepet kapna egy széles társadalmi képviseletet megtestesítő köz- szolgálati társadalmi ellenőrző tanács, amely indokolt esetben a rádió és a tévé elnökének föl­mentését is kezdeményezheti. A közszolgálati média elnökei évente kötelesek beszámolni in­tézményük tevékenységéről a parlamentnek, s egyidejűleg a képviselői plénum elé kerül a két intézmény ügyvezetését el­lenőrző felügyelő bizottság je­lentése is. Ha a Ház egymás után két ízben nem fogadja el a vezetői előterjesztést, az elnö­köt visszahívják posztjáról. Sajátos megoldást indítvá­nyoz a törvénytervezet a köz- szolgálati médiumok tulajdon­lására. Eszerint a tévé is, a rádió is különleges részvénytársaság­ként működne. Részvényeik nem kerülnének forgalomba - azok kizárólag állami tulajdon­ban lennének, s a tulajdonosi jogokat a parlament elnöke gyakorolná. A korábbi tervezeteknél jóval részletesebb törvényváltozatra még további konzultációk és egyeztetések várnak: mielőtt a parlament elé kerül, áttekintik és behatóan megvitatják az érin­tett politikai, szakmai és érdek- képviseleti szervek, intézmé­nyek is. b.zs. A kémia Nobel-díjasa Két hónappal 80. születésnapja előtt norwichi otthonában elhunyt Richard Synge, kémiai Nobel-díj- jal kitüntetett brit tudós - jelen­tette a dpa. Hivatalos londoni köz­lés szerint Synge-t augusztus 18-án érte a halál. Synge-t mun­katársával, Archer Martinnal együtt 1952-ben tüntették ki a ke­verék anyagok összetételének meghatározására kifejlesztett eljá­rásért. A két tudós módszere - az úgynevezett felosztó kromatográ- fia a negyvenes években forra­dalmasította a biokémiát. Kopjafák a hősök emlékére Fotó: Müller Andrea Határőr apák nyomdokain A haza szolgálata fontosabb a családnál is Pizzarendelés számítógépen Nemsokára már fel sem kell állniuk a helyükről a számító­gép rabjainak, elég lesz le­nyomni néhány billentyűt, ki­adni egy-két utasítást - klikk, klikk, és már hozzák is házhoz a friss, gőzölgő pizzát. A Pizza Hut amerikai láncolat ugyanis bejelentette, hogy a közeljövőben csatlakozik a számtalan komputerhálózatot egybefogó Internethez. A Piz- zaNet program segítségével az Internet előfizetői pillanatok alatt kiválaszthatják és meg­rendelhetik kedvenc pizzáju­kat. A hálózatba betáplált ada­tok a Pizza Hut kansasi köz­pontjába futnak be, a központi komputer pedig értesíti a meg­rendelőhöz legközelebb lévő Pizza Hut-üzletet, hogy hova vigyék akár éjjel is az áhított pizzát. Elmúlt az az időszak, amikor egyes mesterségek apáról fiúra szálltak, a gyerekek szinte bele­nőttek szüleik mesterségébe. A Pécsi Határőr Igazgatóságnál azonban tovább él a „hagyo­mány”, több fiatalember apja hivatását választotta. Közülük Lőrincz Gáborral és Zámbó Pé­terrel beszélgettünk. Lőrincz Gábor másodéves hallgató a budapesti Rendőr- tiszti Főiskola határrendészeti szakán. Mint elmondta, édes­apja is határőr, jelenleg a barcsi határőrizeti kirendeltség veze­tője, édesanyja és nővére a Vám- és Pénzügyőrségnél dol­gozik.- Édesapám több őrsön telje­sített szolgálatot, gyerekként megéltem néhány költözést. Szinte belenőttem ebbe a hiva­tásba. Már kisiskolásként na­gyon sokat voltam bent az őr­sön, láttam hogyan zajlik az élet, mivel foglalkoznak a ha­tárőrök, milyen feladatokat lát­nak el nap mint nap. Nagyon tetszett ez a tevékenység, a ván­dorlások pedig engem nem za­vartak különösebben. Elég ka­landvágyó is vagyok ahhoz, hogy ezt a hivatást válasszam. Zámbó Péter most felvételi­zett a Rendőrtiszti Főiskolára, szintén a határrendész szakra. Előfelvételisként Körmenden kezdi meg sorkatonai szolgála­tát. Szereti az egyenruhát, édes­apja is határőr, jelenleg a Pécsi Határőr Igazgatóság igazgató- helyettese.-Édesanyám nehezen enge­dett erre a pályára, jobban sze­rette volna, ha olyan szakmát választok, amelynél nem kell szinte állandóan készenlétben állnom. Édesapám inkább a jogi pályát ajánlotta volna, de végül elfogadta és támogatta dönté­semet. Vitathatatlan, hogy nagyfokú elhivatottság kell eh­hez a pályához, szívvel-lélekkel kell hinni benne és csinálni. Nincsenek megfizetve a család­tól távol töltött éjszakák, gya­korlatok, a készenlét, a kötött­ség, egyebek, éppen ezért ezt a munkát pénzért nem lehet csi­nálni, hanem a haza szolgálatá­ért. Idén tizenötszörös túljelent­kezés volt a Rendőrtiszti Főis­kolára. Az írásbeli felvételi ma­gyarból és történelemből azo­nos volt a jogi egyetemekével. Ezen kívül írásbeli pszicholó­giai tesztet kell kitölteni a felvé­telizőknek, azt követi egy elbe­szélgetés, illetve külön szakmai jellegű beszámoló egy bizottság előtt, végül a nagyon szigorú orvosi vizsgálat. Évente össze­sen 30 határrendész szakos hall­gatót iskoláznak be. A tanulmányi időszakban, az első évfolyamo­sok havi 9500 forint illetményt kapnak, bérlet illeti meg a diáko­kat, illetve a nőtlen tiszti szállás garzonlakásaiban biztosítanak szállást. A második évfolyamon már 13 000 forint a havi illet­mény. A diákévek alatt a Határőr­ség Országos Parancsnoksága ál­lományába tartoznak, az utolsó évben dől el, hogy ki hova, me­lyik igazgatósághoz kerül. Lőrincz Gábor Pécsre szeretne kerülni, jól ismeri ezt a vidéket, il­letve a szerb-horvát nyelvvizsgá­ját ezen a határszakaszon tudja kamatoztatni? Zámbó Péter in­kább az osztrák határ mellett sze­retne szolgálatot teljesíteni, szin­tén a nyelvismeret miatt.-A feleségnek, családnak al­kalmazkodnia kell a fegyveres testület szabályaihoz, a szolgála­tokhoz - mondja Gábor. - A lá­nyok, akik határőr férjet választa­nak maguknak, már az elején számítanak erre, elfogadják ezt az életet.-Dédelgetett álmom, hogy a határőrség nyelje vissza régi megbecsültségét - mondja Péter. -Éppen ezért szeretném megis­mertetni minél több emberrel ezt a munkát, a feladatainkat, lássák a határőrség nyitottságát, partner- készségét. Nagyon jó példa erre a határmenti falvak lakossága, akik együtt élnek a határőrökkel és kölcsönösen segítik egymás munkáját. Hajdú Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents