Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-29 / 238. szám

1994. augusztus 29., hétfő Gazdaság űj Dunántúlt napló 9 Az, hogy mit érünk el, elsősorban tőlünk függ Hogyan vihetnénk többre? Gazdag hagymatermés várható A zöldségmaffia örökzöld Malév-Alitalia Nincs szó arról, hogy az Alita­lia esetleg megválna a Malév Rt. 35 százalékos tulajdonától. Pá- kay András, a Malév Rt. vezér- igazgatója azt is közölte, hogy a cégnek nincs határidőn túli vám­tartozása. Ugyanakkor érzéke­nyen érintheti a Malév gazdál­kodását, ha nem adnak helyt fel­lebbezésének, és be kell fizetnie egy több százmilliós, előre nem kalkulált vámot. Ukrán járat A hét közepétől az ukrán nemzeti légitársaság, az Aviali- nyii Ukraini is közlekedtet repü­lőjáratot Kijev és Budapest kö­zött. Eddig csak a Malév szállí­tott utasokat ezen az útvonalon. Az ukrán vállalat évek óta ter­vezte a budapesti járat megnyitá­sát, de anyagi okok miatt erre csak most kerülhetett sor. A másfél órás utat TU-134-es kö­zepes géppel bonyolítják le. Szakértők szerint a Malévet nem fenyegeti az a veszély, hogy el­pártolnának tőle az utasok, noha az ukrán polgárok számára a sa­ját légijárat némileg olcsóbb lesz, mint a magyar. A Malév arra számít, hogy az igényesebb ukrán és külföldi üzletemberek továbbra is a magyar céget vá­lasztják. Amerikai gyár Drezdában Kétmilliárd márkás költséggel mikroprocesszor-gyárat tervez építtetni Németország keleti felén az amerikai Advanced Micro Devices cég - jelentette az AP. A tervet Günter Rexrodt német gazdasági miniszter jelen­tette be, hozzátéve, hogy az AMD szeptember közepén dönt majd az ügyben. Az amerikai vállalat szóvivője csupán előze­tes tárgyalásokról beszélt a chip- gyárat illetően, amely Drezdában létesülne és 1400 főnek adna munkát. A városban az AMD-é csak a második legnagyobb chip-beruházás lenne, a német Siemens cég júniusban jelentette be, hogy 2,8 milliárd márkát in­vesztál ugyanitt egy memória- chip-gyárba. Kenőpénzek parkja „Parco déllé Mazzette” - Ke­nőpénzek parkja - ezt a nevet fogja viselni Nápolyban az az új nyilvános park, amelyet egy kor­rupt helyi politikus által vissza­szolgáltatott megvesztegetési pénzekből létesítenek a város egyik zöldterületi szegény mun­kásnegyedében, a baloldal fel­legvárában. - A parkot azért ne­vezzük el a kenőpénzekről, hogy mindörökre emlékeztesse a ná­polyiakat, a jövő generációit a város egyik legsötétebb korsza­kára - jelentette ki Antonio Bas- solino baloldali polgármester. A gazdaságpolitikusok min­dig az átlagra hivatkoznak. Hó­napok óta azt hajtogatják, hogy a következő években nem vár­ható jobb, legfeljebb a jelenlegi jövedelmi szint megtartása. Ez önmagában igaz, de nem a tár­sadalomtudós, hanem a szak­barbár igazsága. Egy mérnök mondhatja azt, hogy ennek a berendezésnek ennyi a kapaci­tása, többre ne is számítsunk. A társadalomtudósnak azonban nem gépekkel, hanem embe­rekkel van dolga. Méghozzá sokkal és nagyon különbözők­kel. Saját erőből Maradjunk itthon, hiszen itt vált divattá, hogy ne számítsunk többre pár év távlatában. Ná­lunk még mindig az ezer éves tradíció él, nem kis részben tör­ténészeink hibájából, abban a tekintetben, hogy a nép sorsa a vezetőkön múlik. Hajó a király, örüljön a nép, akkor is, ha az eredmények árát neki kellett megkoplalnia. Ez régen sem így volt, de különösen nem így van ma. Az évszázadokon keresztül változatlan technológiával ter­melő jobbágy alig tudott javí­tani a jövedelmén. Mára azon­ban sokat javult a világ abban a tekintetben is, hogy az ország lakosságának többsége saját erőből is javíthat a helyzetén. A mai kornak is megvannak a jobbágyai, a többé-kevésbé ki­szolgáltatottak, a betegségük miatt vagy koruknál fogva munkaképtelenek, a nagycsalá­dosok, akiket a modem világ­ban a kormányzatnak kell segí­tenie. Különösen akkor, ha a kormányzat baloldalinak vallja magát. Az azonban, hogy mire számíthat a lakosság egésze, nem annyira a kormányzaton, sokkal inkább a tízmillió egyén többségének az akaratán múlik. Ha történetesen mind elhiszi, amit a vezetői mondanak, vagyis, hogy nem lehet jobbra számítani, akkor a jelenleginél is lényegesen rosszabb lesz a helyzet. Ha viszont a lakosság életképesebb kétharmada azt tartja szem előtt, hogy neki nem az a fontos, hogy mit mond a kormányzat, hanem az, hogy jövőre mindent megpróbál, minden elkövetett hibát igyek­szik elkerülni, mert jobban akar élni, akkor mindenkinek jobb lesz jövőre. Ne másra várjunk! A lakosság munkaképes ré­sze még a stagnálást jövendölő kormányzat alatt is képes arra, hogy jövőre jobban éljen. Eh­hez mindenekelőtt az kell, hogy ezt ne a gazdaságpolitikusoktól, ne a kormánytól és ne a parla­menttől várja, hanem maga gondoskodjon róla. Ha mindenki megvizsgálja, hogyan használta ki a saját lehe­tőségeit az elmúlt év során, a legtöbb bizonyítvány nem lesz jeles, legfeljebb elfogadható. Akárcsak az iskolában, a társa­dalomban sem mindenki vizs­gázik jelesre. Egy iskolai osz­tályban a tanulók teljesítménye valahogy megfelel az országos A lehetőségekhez mérten a legjobb teljesítményre kell tö­rekedni, és elérhetővé válnak céljaink Fotó:Müller A. átlagnak. Ez nem jelenti azt, hogy senki nem lehetne jobb ta­nuló, mint amilyen. Az elért egyéni teljesítmények messze alatta vannak az egyéni lehető­ségeknek. Rossz pedagógus az, aki azt akarja elhitetni a gyere­kekkel, hogy az adott helyzet­ben ez a reális lehetőség, több nem várható el. Az eredmény csak akkor lehet jó, ha minden diákkal sikerül elhitetnie, hogy még tud javítani. Nála csak az a rosszabb pedagógus, aki ugyan az elődjét kritizálja az elért eredményért, de maga sem ígér többet. A legtöbb az emberen múlik így van ez a hárommillió magyar családdal is. Az, hogy mit érnek el, nemcsak, de még nem is elsősorban, á kormány­tól függ, hanem tőlük. Ezen természetesen nem azt kell ér­teni, hogy mindenki gazdag le­het, ha akar, de azt igen, hogy a többség, ha a következő évben jobban ügyeskedik, szorgalma­sabb lesz, élhet pár százalékkal jobban. Vegyük csak a 700 ezer kisvállalkozást. Ezek közül biz­tosan lesznek olyanok, ame­lyeknek jövőre kisebb jövede­lemmel kell megelégedniük, mint az idén, de ez akkor is elő­fordulhat, ha jól áll az ország gazdasága. A kisvállalkozók harmadának még fellendülő gazdaságban is romlik a hely­zete. De nagy baj volna az, ha a nagy többség nem abban re­ménykedne, nem azért munkál­kodna, ügyeskedne, hogy jö­vőre jobban menjen sorsa. Erre meg is van minden oka. Ha elemzi az elmúlt évet, bőven fog találni olyan döntéseket, el­határozásokat, amelyeket nem nevezhet utólag helyesnek, amelyeket most már jobban csi­nálna. A jelenkor fejlett világát, aminek mi is már az előszobá­jában vagyunk, az különbözteti meg a korábbi évezredektől, hogy ebben a legtöbb magukon az embereken múlik. Nagyobb célokat az átlagosnál Szívesen kérdezgetem a fal­vak lakóit, hogy ki vitte az utóbbi tíz évben a legtöbbre. Mindig kiderül, hogy azok, akik az adott körülményeket a leg­jobban ki tudták használni. Az érvényesülök között azok, akik felfelé helyezkedtek, politikai karrierre törekedtek, többsé­gükben elhullottak. Azok vitték a legtöbbre, akik elsősorban magukra és nem a kormány­zatra építettek. Azok emelked­tek ki, akik nem akartak átlago­sak lenni, akik sokkal nagyobb célokat tűztek maguk elé, mint amit a hatalom az átlagostól el­várt. Mindehhez még egy ma­gyar gazdaságpolitikusnak azt is figyelembe kellene vennie, hogy mi is azok közé a népek közé tartozunk, amelyek haj­landók sokat dolgozni, ha ér­telmét látják. Súlyos politikai hiba tehát, ha a hatalom nem optimizmust, hanem a szomorú sorsba való belenyugvást prédikálja. Mi olyan nép vagyunk, amelyik csodára képes, ha bízhat a jövő­ben. Itt senki sem akar csak át­lagos lenni. Ez pedig nagyobb érték, mint a külföldről remél­hető tőke. De még az is inkább oda megy, ahol a nép optimis­tán törekszik a többre, mint ahol a kormányzat becsületesen be­vallja, hogy többre nem képes. Ha sokan nem nyugszunk bele abba, hogy csak átlagosak vagyunk, hogy nem vagyunk többre képesek, akkor felfelé fog „megbukni” a kormány- program. Kopátsy Sándor Hagymából a tavalyinál ked­vezőbb termésre van kilátás. Előzetes becslések szerint a 7000 hektáros vetésterületről várhatóan 36 ezer tonna magról vetett és 14o ezer tonna dug- hagymáról termesztett vörös­hagymát takarítanak be. Ez a hozam közepesnek mondható, de az elmúlt két esztendő ter­méséhez viszonyítva jó ered­ménynek számít. Füleki László, a Hagyma Terméktanács titkára a számok nyelvére fordítja a belföldi fel- használást és az exportot:-A belföldi ellátásra évi 50 ezer tonna, a hűtő- és konzervi­parnak 10-15 ezer tonna hagy­mára van szüksége. Magyaror­szág évente átlagban 40-50 ezer tonna vöröshagymát és 3500- 4000 tonna hagymaszárítmányt helyez el külpiacokon. Tavaly ez a mennyiség az egynegyede alá esett vissza! Az idén július­ban megindult a korán betaka­rítható, dughagymáról termesz­tett vöröshagyma exportja. Jú­lius végén és augusztusban már a makói hagyma „uralta” a né­met piacot, csak ősszel élesedik majd ki a verseny, amikor meg­jelenik a többi ország kínálata is a piacon. Időarányosan számítva jól ál­lunk az idei exporttal, igazán azonban majd szeptemberben dől el, mennyire árasztják el az A New York-i Manhattan fél­sziget déli csücskében, áz öböl közelében szűk utca viseli a Wall Street feliratot. A közhiedelem szerint az amerikai üzleti világ szíve dobog itt, - ám a valóság­ban a szív már javarészt máshol dobog. New York - különösen ez a része - piszkos, lármás, drága, és a bűnözés mindegyre rekordo­kat döntöget itt. Hosszú évek óta tapasztalható a gyorsuló folya­mat: a nemzedékek óta a Wall Streeten és környékén működő bankok, beruházási vállalatok és más nagy cégek elköltöznek. Ki­sebbik részük a Manhattan szebb részein fekvő új, hatalmas iroda­házakba, de nagyobb részük vég­leg távozik: vagy a szomszédos New Jersey államba, ahol csendes, zöld környezetben lehet dolgozni, vagy még távolabb, például a napsütötte Floridába, vagy Arizonába. Ahol nem csak a klíma kellemesebb, de minden olcsóbb is, mint New Yorkban, és az adók is alacsonyabbak. Napjaink elektronikus össze­köttetéseivel gyakorlatilag telje­sen mindegy, hogy egy számviteli vállalat, pénzintézet tisztviselői hol dolgoznak, számítógép-vona­európai országokat a lengyel és a holland exportőrök, lesz-e ár­esés vagy tartható a mostani ár­szint.-Hol vásárolják a magyar export hagymát?-A fő importőr Németor­szág, ide kerül a kivitelünk 50 százaléka. A másik ötvenen osztozik Olaszország, Anglia és a skandináv országok. Magról termelt vöröshagymából jelen­tős kivitelre számítunk a szom­szédos országokba és a FÁK ál­lamaiba is.-Ha jó minőségű a magyar hagyma és nincs túlzottan sok belőle, akkor bizonyára jó árat kapnak érte a hagymatermelők.- Az export vöröshagyma ára a tavalyihoz képest emelkedett: jelenleg kilogrammonként 35 forintot adnak érte a felvásár­lók. Ennél jóval szerényebb a belföldi felvásárlási ár: a kilo­grammonként 20-22 forintos áron a termelő éppen csak meg­találja a számítását...- Pedig mi, vásárlók, kényte­lenek vagyunk megadni érte a 60-66 forintot is. Hová kerül a különbözet?- Igaza van, a fogyasztó nem érzi a zsebén az olcsó termelői árat, mint ahogy a termelő sem a magas fogyasztói árat. A kér­désre csak a zöldségmaffia tudna kimerítő választ adni. Újvári Gizella Ion bárhonnan, bármikor teremt­hető kapcsolat. A Wall Street-negyedben megkopott, kényelmetlen épüle­tekben csillagászati béreket kel­lett fizetni az irodákért. Ma már ez is a múlté: 1987-től napjainkig a négyzetméterenkénti 400 dol­láros bér átlag 280 dollárra csök­kent, és a tulajdonosoknak így is éveket kell várniuk , amíg ki tud­ják adni a helyiségeket. Nem egy régi, sok mindent megért iroda­házra így a bontás vár. Helyükön aligha emelnek majd új épületet, a telken inkább autóparkoló nyílik: az még biztos üzlet a Wall Stree­ten. Heltai András Az üzletek fele csal Az üzletek több mint felében találtak kifogásolni valót a fo­gyasztóvédelmi felügyelőségek ellenőrei. A legtöbb szabálysér­tést az élelmiszer-kereskede­lemben követték el, de a koráb­binál kevesebb alkalommal ta­pasztalták a vásárlók megkáro­sítását, így hamis mérést, vagy többletszámolást. Elnéptelenedik a Wall Street? Menekül az üzleti világ Benzinárak ürügyén: hol, mi, mennyi? Hány üveg sört iszik a kocsid százon? Ma már visszasírnánk a taxis sztrájk napjait, pontosabban azokat a benzinárakat, amelyeket az akkori kormány szeretett volna bevezetni - akkor. Mert a legújabban életbe lépett benziná­rak alaposan meghaladják azt a summát, amely ellen blokáddal tüntettek országszerte. Hát még a nyilvánvaló folytatás. Persze a pénzügyi kormányzat minden benzináremeléshez igyekszik ideológiát szülni. A mostani magyarázat így szól: hazánknak a mediterrán térség benzinárai a mértékadóak. Való­színűleg azért, mert annak a tér­ségnek a meghatározó országai­ban átlagosan 16,5 százalékkal emelkedtek már az idén a benzi­nárak, emeljünk hát mi is! Ha­marosan autózunk 100 forint fel­etti benzinnel is, s nem csak azért, mert a világ benzináraihoz kell(?) igazodnunk. Egyébiránt igazodhatunk is azokhoz az árakhoz, csak a bérek is tudná­nak igazodni az ottaniakhoz. Németországban egy kiló át­lagos kenyér 3 márka, egy kiló sertéshús 20 márka, egy kiló marhahús 32 márka, egy liter tej 1,30 márka, egy liter ásványvíz 1 márka, egy üveg félliteres sör 1,60 márka - egy liter ólom­mentes benzin ára pedig 1,60 márka. (A márka középárfo­lyama 69,29 forint). A német bruttó átlagkereset 4500 márka fölött van. Az átlagpolgár 2811,5 liter benzint vehet ha­vonta. Lengyelországban egy kiló kenyér 7-8000, egy kilogramm marhahús 80-86000, egy liter ásványvíz 9-12 , fél liter sör 12-20000, egy liter benzin pe­dig 10-12000 Zloty. Az átlag- kereset 1,5 millió Zloty. Len­gyelországban 136 liter ben­zinre futja ebből. Egyiptomban 70 dollár cent egy kiló kenyér, egy kiló mar­hahús 6 dollár, s amíg egy fél li­ter sör 1 dollárnyi egyiptomi fontot kóstál, addig egy liter benzin mindössze 0.35 dollár­centbe kerül. 83 dollár a havi át­lagkereset. Ebből 235 liter ben­zint lehet venni. Ausztriában egy félliteres üveg sör 12 Schilling, s 10,5 Schilling - közel ennyi - egy li­ter benzin is. Az átlagkereset havi 13 ezer Schilling. Benzinre „váltva” ez 1238 litert ér. Szlovákiában 5 500 szlovák korona az átlagkereset, 10 ko­rona a kenyér, 120 a hús, 10 a tej és 15 korona fél liter sör. A benzin átlagosan 24 korona, eb­ből 229 litert lehet venni. Magyarországon 20 ezer fo­rint a statisztikai átlagkereset, 65 forint a sör, 60 forint a ke­nyér, 85 a benzin átlagára. Ha semmi másra nem költünk, 235 liter benzint vehetünk havonta. Emlékezetes, hogy a McDonald’s magyarországi piachódításakor új nemzetközi valuta született, egyfajta sa­játságos világpénz: az egy­ségnyi Big Mac. A New York-i, a hongkongi, a Sid- ney-i, és a budapesti McDo­nald’s-ok hamburger-árából következtettek az egyes or­szágok gazdasági potenciál­jára, életszínvonalára. Úgy tűnik, hogy benzinügy­ben a viszonyító érték az adott országban kapható átlagflaska sör beszerzési ára lesz.A kül­földi adatokból ugyanis - ame­lyeket az illető országok ma­gyarországi nagykövetségeitől kaptunk - kiderül, hogy ezúttal a sör-benzin arány nagyjából 1:1. Tessék csak számolni: ma a benzin árában 65-75 százalék adó van, literenkénti 90 forintos benzinárat számolva ez csak­nem 63 forint. Ennyibe kerül ma fél liter Dreher sör - adóval együtt. Ilyen módon az autók átlag- fogyasztására vonatkozó kérdés a jövőben a következőképpen szól: hány üveg sört iszik a ko­csid százon? Bencze Szabó Péter BtNZINAKAK tUHÜHÄbAN 1994. augusztus közepén Foníi: Glábm Lengyelt), Cseh Kfizt. Luxemburg Nagy-Brit. Spanyo, Górőgo Dánia Ausztria Belgium SvWo. Franci«, Portugália Námeto. Olaszo. Hollandia Norvégia 91-«a oktánszámú (ólommentea) mm m iíiiÜtifáÉI í/ftriöM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents