Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-27 / 236. szám

1994. augusztus 27., szombat aj Dunántúli napló 7 A hét témái Daganatos betegségben szenvedők, illetve abból gyógyuló gyermekek számára rendezett egész napos programot augusztus 25-én a Városligetben a Brit Glaxo Gyógyszergyár magyarországi képviselete. A rendezvényen több mint háromszáz, az ország különböző pontjáról érkezett sze­mély vett részt. A programon megjelent Göncz Árpádné, a Magyar Rákellenes Liga elnöke is. Hátrálásra késztetni a rákot Pécsett is 17 éve kutatják és gyógyítják egyre több sikerrel a gyermekkori daganatos megbetegedéseket Koraszülött-polémia Csak a vagyonadóról van szó? Értékek és arányok? A Magyar Energetikai Hiva­tal főigazgatója nagyvonalúan bánik a számokkal. A minap kijelentette: a gáz- és áram- szolgáltatók a mai árak kétsze­resében, az ipari tárca illetéke­sei a mai árak másfélszeresé­ben lámák reálisnak az árakat. Hogy mennyiben tartaná re­álisnak a fogyasztó? Ezt egye­lőre nem kérdezték meg. Igaz, nemrégiben Tatabánya lakói ír­tak levelet a kormánynak, jár­janak közben az áramszolgálta­tónál mintegy 2800 család adósságának elengedése ügyé­ben, mert ha megfeszülnek sem tudják kifizetni a munka- nélkülivé vált bányászcsaládok a tartozásaikat. Ilyen alapon persze szinte minden város és falú megírhatta volna a maga leveleit... Mi lenne ha egy­szer a fogyasztó kerülhetne olyan helyzetbe, hogy meg­szabja, mennyit hajlandó fi­zetni valamilyen árúért? Gondolom még az ötlettől is kileli a hideg az energia-gaz­dákat. Pedig a húsiparosok a megmondhatói, mi történt ak­kor, amikor néhány éve az em­berek egyszerűen nem voltak hajlandók megvenni a szerin­tük túl drágán kínált tőkehúso­kat és a boltokból tonnaszám visszáruzták a romlott portékát. Persze húst nem enni köny- nyebb, mint gyertyafénynél élni, hidegben vacogni. Ezt ők is tudják. Hogy végül is mennyit ér az az áram, vagy az a gáz, amit a magyar erőművekben, gázfel­dolgozókban magyar munká­sok állítanak elő? Pontosan annyit, amennyit a magyar fo­gyasztó a magyar bérekből erre ki tud fizetni. Talán nem ár­tana, ha az energia-lobbi tudo­másul venné: baj, hogy a világ leértékeli a munkánkat, de még nagyobb baj lehet abból, ha az árak hazai diktálói viszont tú­lértékelik az emberek tehervi­selő képességét. Nem lehetne megpróbálni, hogy egyszer már a saját fo­gyasztásunkra szánt terméke­ink árait a saját béreinkhez ará- nyítsuk? Somfai Péter Gyógyítható háború? Miért ne lehetne hatékony az a gyógymód ma is, amit Zrínyi Miklós jó három évszá­zada ajánlott a gyűlölködés mérge ellen? „Az török áfium ellen való orvosság”-ában a költő-hadvezér hatékony terá­piának tartotta volna a nemze­tek közötti marakodások felté­teleinek és eszközeinek mini­málisra csökkentését. S „páci­ensként” emlegette Európának azt a részét, amelyet különösen jól ismert: a Balkánt, ahol ak­kor is sokak közös érdeke lett volna, hogy ne szorítsák hát­térbe közös érdekeiket. De hi­ába mondta a magáét. Mint ahogyan ma hiába ágálnak mások? Peter Michael Ungens, az egyik legismertebb osztrák újságíró például joggal kesereg a bécsi Der Standard hasábjain amiatt, hogy a Bal­kánon 1994-ben lassan már gyógyíthatatlan kórrá fertőző­dik azoknak az egymás iránti gyűlölködése, akik valamikor azt sem tudták egymásról, hogy szerbek, horvátok vagy muzulmánok-e. Immár negyedik évébe lép az egyre inkább indulatokból táplálkozó ölés-pusztítás, s nem úgy hangzik a legfonto­sabb kérdés: meddig tart még Boszniában a háború? Sok­kalta inkább arra nem lehet vá­laszt remélni, hogy mennyi idő kell majd a kölcsönös megbo­csátásokhoz? S ebben a hely­zetben nehéz elvitatni azok ér­veit, akik azt állítják: a megbé­kélési folyamat első lépése sokfajta lehet, de egy biztosan nem: az hogy még több fegy­ver kerüljön a harcban állók kezébe. Kocsis Tamás Egy szellemes magyarázat szerint a világ legtöbb nyelvén azért hívják „rák”-nak a da­ganatos betegségeket, mert ilyen esetben az emberi test egyre több, ám egyre silá­nyabb sejteket termel, azaz visszafelé jár a természet, akár a rák. Bár az összes rákos megbetegedésnek „csak” mintegy 1-2 százalékát teszik ki a gyermekkori daganatok, mégis mindennél borzasztóbb csapásnak érezzük, ha egy gyereket ér el a betegség. Magyarországon kezdett szerveződni a gyermekkori da­ganatos betegségek országos szinten egységes elvek szerinti kezelése. Nehéz személyi és tár­gyi feltételek mellett ma a hazai tíz ellátó központban mégis ga­rantálni tudják az európai nor­máknak megfelelő ellátást. Igaz, hogy az egy betegre eső kórtermi légtér és ápoló személyzet tekin­tetében még nem éljük utol a Nyugatot, de vannak megfelelő vizsgálómódszerek és gyógysze­rek. A központokban a gyógyult betegeket továbbra is gondoz­zák, visszarendelik őket, és ké­sőbbi életüket is nyomon köve­tik. Az egyik legnagyobb feladat mind a mai napig a rákbetegsé­gek visszaszorítása, amihez el­engedhetetlen a kutatás. Dr. Kaj- tár Pál, a POTE Gyermekklinika docense a mondta:- A rák kutatása manapság rendkívül sok szinten folyik. Azt tudjuk, hogy az élet alapvető je­lentősége a szaporodás, a kelet­kezéstől az elmúlásig tartó ív. Ez egy bonyolult, külső környezet­tel kapcsolatban álló, szabályo­zott folyamat. Testünkben fo­lyamatosan keletkeznek sejtek, amik élnek egy ideig, majd el­Az Érdekegyeztető Tanács már négy esztendeje működik. A közvélemény a taxis-blokád idején értesült létéről, azután ismét viszonylagos csend volt körülötte. Az új kormány fon­tosnak tartja a testület munká­ját, ezért a tevékenysége most ismét előtérbe került.- Kik vesznek részt az ÉT munkájában? - kérdeztük az Érdekegyeztető Tanács kor­mányzati oldalának titkárát, dr. Gulyás Kálmánt.- A háromoldalú „asztal” egyik oldalán a munkavállaló­kat hat szakszervezeti konföde­ráció, a második oldalán a munkaadókat kilenc gazdasági érdekvédelmi szervezet képvi­seli. A harmadik oldalon a kor­mány képviselői ülnek.- Mivel foglalkozik most az Érdekegyeztető Tanács?- Legnagyobb munkánk a társadalmi-gazdasági megálla­podás megkötésének előkészí­tése. A kormány kinyilvánította, hogy társadalmi támogatottsá­pusztulnak; ezt nevezik „prog­ramozott sejthalálnak”, azaz apoptózisnak. Gyerekkorban természetesen több sejt keletke­zik, mint amennyi elpusztul, s öregkorban több sejt hal el, mint amennyi új keletkezik - amúgy felnőttkorban valamiféle egyen­súlynak kell léteznie. Azt is tud­juk, hogy mindent a sejtmagban lévő genetikai program határoz meg. Ha ez a program valamiért összezavarodik, akkor például fokozott növekedés fordulhat elő, s ugyanakkor kevés sejt hal el, vagyis bizonyos sejtek előnyt szereznek a többiek kárára. Ezek mind alapvető életjelenségek, azaz elkerülhetetlenek. A daga­natok - ne feledjük - a saját da­ganataink, amiket egy komplex szabályozás hoz létre, csak ép­pen még nem ismeijük, mi in­dítja el és hogyan lehetne leállí­tani. A terápia lényege az lenne, hogy ezt megelőzzük, korán ész­leljük, korai helyreigazítással kezeljük, és ehhez kell a sokrétű kutatás.- A gyermekek esetében min­dig a team-munka érvényesül. Ez a tudományág mára teljesen multidiszciplinárissá vált, s csak az egyetem többi intézetével, több szakma képviselőjével együtt - sőt, nem egyszer nem­zetközi együttműködés keretén belül - lehet eljutni az ered­ményhez. A klinikai kutatás alapvetően terápiás, tehát az elő­térben az áll, hogy minél keve­sebb veszteséggel gyógyítsunk. Végzünk családvizsgálatot, ku­tatjuk a veleszületett jeleket, a kromoszómabeli elváltozásokat.-Az eltelt 17 évben milyen tendenciákat figyeltek meg?- Jelentős változások érzékel­hetők a kezelés eredményeiben. Húsz éve például a vesedagana­tosok közül csak egy-egy gyere­got kíván szerezni programjá­nak megvalósításához, ezért a különféle érdekcsoportokkal tárgyalásokat kezdett, elsősor­ban az Érdekegyeztető Tanács­ban. Természetesen ez a párbe­széd sokkal szélesebb, mert nemcsak az ÉT-ben helyet fog­laló szervek képviselőivel, ha­nem a szaktárcákon keresztül, a velük kapcsolatban lévő civil szervezetekkel - a Nyugdíjasok Országos Egyesületével, a Nagycsaládosok Egyesületével - is tárgyalunk. Célunk, hogy ők is tudomást szerezzenek a kormány törekvéseiről, szándé­kairól, s megszerezzük az ő tá­mogatásukat is a programunk végrehajtásához. Ha netán úgy látjuk majd, hogy reménytelen teljes támogatottságot kialakí­tani, akkor azért talán meg tű­ket tudtunk megmenteni. Ma 80 százalékuk meggyógyul. A leu­kémiások közül régen minden beteg meghalt, ma a hosszan tú­lélők aránya 70 százalék felett van. Tehát az előrelépés jelentős. Ez az országosan szervezett ellá­tásnak köszönhető, és annak a szerencsés körülménynek, hogy a gyermekkorban előforduló rák­fajták jobban reagálnak a rendel­kezésre álló kezelési eljárásokra. A gyógyulás után a legtöbb gye­rek normális életet él, sokan a régiek közül már saját gyere­kükkel jönnek látogatóba. Ugyan a jövőt soha nem lehet megjósolni, milyen késői mel­lékhatások jelentkezhetnek, ezért felnőttkorig rendszeresen ellenő­rizzük volt betegeinket.- A különböző daganatos be­tegségek megváltozott viselke­désében csak nagyon hosszú tá­von és nagy betegszám mellett mutathatók ki bizonyos trendek. Mondják, hogy növekszik az agytumorosok és leukémiások száma. Mindenesetre Tolnában, Somogybán és Baranyában, a mi régiónkban 15 év alatt nem volt kimutatható lényeges változás, és Csernobil hatása sem érzékel­hető.- Hogy viselik a szülők a megpróbáltatásokat ?-A lelki megrázkódtatás az egész család számára keserves. A szülők Pécsett is annyit lehet­nek beteg gyermekük mellett, amennyit csak akarnak. Minden esetre a kapcsolat szoros orvos és szülő között, hiszen közös a küzdelem is. Természetesen, hogy csoportterápiával, pszicho­terápiával és egyéb segítő funk­ciókkal a lehetőségeken még le­hetne javítani, de ehhez a társa­dalom még aktívabb szellemi és anyagi összefogása szükségel­temé. M. K. dunk egyezni a legkisebb fe­szültséget kiváltó megoldásban, ahol még a kormány szándékai is érvényesülhetnek, és a társa­dalmi békét is meg lehet őrizni.- A pótköltségvetést még senki sem látta, de már csaknem mindenki - a pedagógus szak- szervezet, az egészségügyi dol­gozók szakszervezete, a rendőr­ség, a határőrség, a honvédség - benyújtotta az igényét a költ­ségvetés emelésére...-A pótköltségvetésre éppen azért van szükség, mert még az idén 60 milliárd forintot kell az államháztartás kiadásaiból lefa­ragni. A szakszervezetek is tud­ják, hogy e nélkül nem lehet az ország gazdasági egyensúlyát helyreállítani.- Ez igaz, de mindegyik szer­vezet az állítja: ha nem teljesítik Semmi kétség: vége a belpo­litikai uborkaszezonnak. Horn Gyulának a vagyonadó esetle­ges bevezetéséről szóló bejelen­tése olyan vihart kavart, mintha már bennjámánk a politikai fő­szezon kellős közepén. Koraszülött polémia? A mi­niszterelnök nyilván tudta, hogy a vagyonadó gondolatának megemlítésével is érzékeny hú­rokat penget. Ez az adófajta ugyanis a szociális feszültségek enyhítésének és a gazdaság egy­idejű élénkítésének ellentmon­dásos és roppant bonyolult problémáját érinti. A vagyono­sodó vállalkozói szféra nyilván nem fölélni, hanem befektetni akarja jövedelmét, s ezzel a gazdaság vérkeringése fölgyor­sul. Az elvonás viszont e fo­lyamatot lassítja vagy éppen gá­tolja, a befolyó összegek pedig szociális kiadások forrásai le­hetnek. Ám a Horn Gyula vá­zolta koncepció egyelőre való­ban nem több mint fölvetés, amelyből nem olvasható ki a lé­nyeg: milyen léptékű vagyono- sodást, azaz milyen kört milyen mértékben adóztatna meg az ál­lam? Úgy tetszik tehát, hogy va­lójában még nincs is miről vi­tázni. Mi a vihar valódi oka? A A kormány az országgyűlés határozatának végrehajtására szeptember 1-jei hatállyal in­tézkedett a nyugellátások ösz- szegének emeléséről. A rendel­kezés alapján az ősz első hónap­jában több mint 2 millió nyugdí­jas részesül 8 százalékos nyug­díjemelésben. Az érintettek kö­réről illetve az őket megillető emelés mértékéről adott bővebb tájékoztatást dr. Tamási Judit, a Nyugdíjbiztosítási Önkormány­zat nyugdíjjogi és országos sza­kigazgatási főosztályának he­lyettes vezetője.- A kormányrendelet alapján ez év szeptember elsejétől 8 százalékkal kötelezően kell emelni az 1994. január 1-je előtt megállapított öregségi (a bá­nyászati és előnyugdíjat, a kor- engedményes, valamint az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját is, a rokkantsági és a baleseti rok­kantsági nyugdíjat, a baleseti já­radékot, az árvaellátást, az öz­vegyi és szülői nyugdíjat, a me­zőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékát, a szakszövetkezeti tagok növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadékát valamint az özvegyi és a növelt összegű özvegyi járadékokat. Szeptember elsejétől az előző­ekkel azonos mértékben azokat a hozzátartozói nyugellátásokat is emelni kell, amelyeket 1993. a kérését, annak a tanítás, a be­tegellátás, a közbiztonság, a ha­tárok védelme szenvedi kárát.- Senki nem vonja kétségbe a követelések realitását. A szak- szervezeteknek az a feladata, hogy a munkavállalók érdekeit védje, a szaktárcáknak pénzre volna szükségük, a pénzügymi­niszternek pedig az a feladata, hogy csökkentse a költségvetés hiányát...-... az ÉT-nek pedig az a feladata, hogy minderről tár­gyaljon?- És, hogy a konfliktusok ki­alakulása előtt próbálja megte­remteni a társadalmi békét, s mire a törvényjavaslat az or­szággyűlés elé kerül, többé ke­vésbé minden szervezet a ma­gáénak érezze.-Amit a szakszervezetek és minisztériumok kémek, évek óta megoldatlan gondok. Mit tud ezen az ÉT segíteni?- Közösen fel lehet tárni a költségvetést csökkentő ténye­zőket. A minisztériumok min­tényleges politikai ütközőpont nem az, hogy legyen-e vagyo­nadó vagy sem. Sokkal inkább az: egy ilyen fajsúlyú lépést, szándékot hogyan lehet, kell vagy ajánlatos előkészíteni? A szabad demokrata koalíciós társ érthetően az előzetes konzultá­ció hiányát nehezményezi, s tart attól, hogy ígért partneri pozí­cióiból az MSZP fokozatosan kiszorítja. A négy ellenzéki párt ugyan „hivatalból” kontrázza a kormányzó párt törekvéseit, de ellenkezését ezúttal az az ag­gály is erősíti, hogy a tájékozat­lan és jelentéktelen statiszta szerepét osztja ki rá a túlsúlyos kormányzat. A vagyonadó körüli vélemé­nyeltéréseket tehát még nem a „mit” hanem a „hogyan” da­gasztja viharrá? Ez azonban nem jelenti azt, hogy az MSZP vagy személy szerint Hóm elin­tézheti azzal, minden csoda há­rom napig tart. Mert a politizá­lás stílusa, demokratizmusa nemcsak a partnerek és politikai ellenfelek, hanem a közvéle­mény magatartását is döntően befolyásolja. Nem olyan régen voltak, s nem olyan soká lesz­nek a választások, hogy erről bárki elfeledkezhetne. Bajnok Zsolt december 31-e után, de még 1994. szeptember elsejét meg­előzően állapítottak meg. Az 1993. december 31-ét követően újból megállapított nyugdíjakat, valamint azokat, amelyeknek mértékét az átmeneti illetve a rendszeres szociális járadék megszüntetését követő naptól állapítanak meg - a megszünte­tett ellátás időpontját alapul véve - szintén 8 százalékkal emelik. Az emelések mértéke az öregségi és a rokkantsági teljes, valamint a baleseti rokkantsági nyugdíjnál havi 800 forintnál nem lehet kevesebb, 2800 forin­tot azonban nem haladhatja meg. Az öregségi és a rokkant­sági résznyugdíjak, valamint az özvegyi és a szülői nyugdíjak havi 1500, az árvaellátás, a bal­eseti, illetve szövetkezeti jára­dékok pedig maximum ezer fo­rinttal emelhetők. Nem változik viszont a mi­nimális öregségi nyugdíj ösz- szege, amely továbbra is 7480 forint. Az az özvegy, aki egyesí­tett (özvegyi + saját jogú nyug­díj) nyugellátásra jogosult, szeptembertől 13.100 forinttal számolhat. Az emelt összegű nyugdíja­kat az érintettek első alkalom­mal a szeptember 15-i nyugdíj­kézbesítések alkalmával vehe­tik kézhez. R.P.Á. den esztendőben visszakapták a maradvány pénzük egy részét, de most az egészet vissza le­hetne tartani. Megvizsgálandó, szükség van-e minden hiva­talra? Nem lehetne-e kisebb lét­számmal feladatukat a miniszté­riumokban ellátni? És sorolhat­nám tovább, ezek csak kiraga­dott példák. Az ÉT ezeknek a feltárásában is sokat segíthet.- Végeredményben milyen az ÉT és a kormány viszonya?- A kormány értékeli az ÉT visszajelzéseit és azokat a ja­vaslatokat, amelyek a parla­ment által elfogadott kor­mányprogramba beillenek, beépíti a törvénytervezetekbe. Amivel nem értünk egyet, ar­ról tovább vitatkozunk, érve­lünk, de ha végül is nem jön létre megegyezés, akkor kény­telenek leszünk az eredeti ja­vaslatot beterjeszteni, mert nem szabad elfelejteni: min­den törvényjavaslatért a kor­mány a felelős. (koós) Miről tárgyalnak az asztal három oldalán ülők? Érdekegyeztető Tanács Szeptemberben már emelt nyugdíjak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents