Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-24 / 233. szám

8 üj Dunántúli napló Külföld 1994. augusztus 24., szerda A. pápa beteg? A pápa szeptember 8-ára tervezett szarajevói béke­küldetését nemcsak a hábo­rús veszélyek megnöveke­dése, hanem a pápa egészsé­gével kapcsolatos kételyek is bizonytalanná tették - állapí­tották meg a hétfői olasz la­pok. A pápa, aki vasárnap dél­ben szabadtéri misét pontifi­káit több mint 10 ezer hívő előtt az észak-olaszországi Valle d’Aostában, nagyon fáradtnak látszott, csak nagy nehézségek árán tudott fel­menni a lépcsőn. Oldalában szúrást érzett, s egy pilla­natra még arca is eltorzult a fájdalomtól. A pise után a pódiumról lelépve meg kel­lett kapaszkodnia az aostai • püspök vállában - írják tér- j jedelmes beszámolóikban az - olasz újságok. Karadzic boszniai szerb vezér után vasárnap Jovan , ’ metropolita, a szerb ortodox egyház vezetője is megpró- : bálta elijeszteni II. János Pált, hangsúlyozva a háború kockázatait. „A pápa rosszul van, Sza­rajevó bizonytalanná vált - j írta az II Messaggero. - A pápa egy pillanat alatt nagy akaraterővel legyőzte fáj­dalmát, ám ez az egyetlen pillanat elegendő volt ahhoz, hogy lássuk: a biztonsági • problémákon túl a pápa : egészségével kapcsolatos ké­telyek is nyomasztó teher­ként nehezednek a boszniai utazásra.” A Corriere della Sera sze­rint a pápa fizikai állóképes- j ségének korlátái miatt a Va­tikánban talán nem is jönne rosszul, ha a biztonsági prob­lémákra hivatkozva el kel- j lene halasztani a szarajevói látogatást. „A pápa fáradtnak és sápadtnak látszott, időn­ként olyan ember benyomá- j sát keltette, mint akit elha­gyott minden ereje. Csak 1 meghatóan nagy erőfeszíté­sek árán tudott lépni előre, s ! lépései bizonytalanok vol- s tak” - írta a tekintélyes olasz lap.- Egyre sötétebb felhők gyülekeznek a pápa boszniai útja fölött - állapította meg az II Giomale - „A pápa ki- ; teszi magát a merénylet ve­szélyének” című cikkében. A Vatikán hangsúlyozza, hogy a bizonytalansági té­nyezők ellenére a szarajevói látogatás előkészületei foly- ■ nak, a pápa Aosta-völgyi nyaralása közben intenzíven tanul szerb-horvátul, s na- • ponta közel 2 kilométeres gyalog sétát tesz a hegyek- ; ben. A Vatikánban tanulmá­nyozzák az „új elemeket” és váiják az ENSZ véleményét, melynek meghallgatása után mondják ki a végső szót. Az ország nemrég még a harmadik világ részének számított tJj elnök: Mexikóban Atomrendőrséget sürget az atomenergia-ügynökség Hírügynökségi jelentések szerint nem kell hatalmát átad­nia a Mexikót 1929 óta meg­szakítás nélkül kormányzó In­tézményes Forradalmi Pártnak: jelöltje a vasárnapi elnökválasz­tások abszolút győztesét. Mégis, mind többen vélik úgy Mexikóban, hogy az országot nem lehet többé a parlamenti demokrácia keretei közötti, de egypárti hegemóniára épülő, bürokratikus hatalom mégoly kifinomult eszközeivel irányí­tani. Pedig az utóbbi években úgy tűnt, hogy az amerikai konti­nens északi és déli részét való­ságosan és jelképesen is össze­kötő állam a béke és a töretlen fejlődés szigete a meglehetősen nyugtalan térségben. Carlos Sa­linas de Gortari, a december el­sején leköszönő elnök hat éves és az alkotmány értelmében megismételhetetlen mandátuma alatt korszerű gazdasági refor­mok egész sorát valósította meg. A Salinas megválasztásakor még évi 150 százalékos vágtató infláció tavaly már mindössze hét százalék volt. Az állam gaz­dasági szerepét korlátozták, mintegy kétszáz nagyvállalat került magánkézbe az átfogó privatizációs kormányprogram eredményeként. Csökkent a roppant méretű adósságtömeg és a külföldi tőkebefektetések ösztönzésével segítették a me­xikói ipar modernizálását, ver­senyképességének javítását. A NAFTA-szerződés (az Egyesült Államokkal és Kanadával kötött háromoldalú szabadkereske­delmi megállapodás) idei életbe lépése pedig - legalábbis távla­tokban - a legfejlettebb világha­talmakkal tette egyenrangúvá a nemrég még a harmadik világ részének tekintett Mexikót. Az átalakulás során azonban a gaz­dag mexikóiak még gazdagab­bak, a szegények viszont még szegényebbek lettek - állapí­totta meg az MTI tudósítójával beszélgetve a főváros állami egyetemének egy szociológus professzora. S a kormányzat hi­ába próbálta kiterjedt segély­csomaggal, az úgynevezett szo­lidaritási programmal áthidalni a századvég színvonalának megfelelő technológiai fejlődés és a közművesítetlen nyomor- negyedekben, vagy a spanyol hódítás idejére emlékeztető in­dián falvakban élő milliók kö­rülményei közti szakadékot. A köztársasági elnök jelenlétében átadott vidéki iskolák, egész­ségházak vagy vízművek nem bizonyultak elegendőnek a tár­sadalmi feszültségek kezelé­sére. A nyugalom évei után hirte­len jött idei megrázkódtatások azonban a hatalmi elitet is várat­lanul érték. Az első sokkot a ja­nuár elején kitört indián gerilla­háború okozta, amelynek részt­vevői nemcsak az őslakosság méltó életfeltételeiért, hanem az ország demokratizálásáért is fegyvert fogtak. Bár a csaknem 200 áldozatot követelt össze­csapások után sikerült fegyver­nyugvást teremteni, a konfliktus továbbra is megoldatlan. De le­galább ennyire megrengette az országot a kormánypárti elnök­jelölt, Luís Donaldo Colosio márciusi meggyilkolása is. A máig tisztázatlan hátterű me­rénylettel Salinas elnök kivá­lasztottját, egyben bizalmasát és sokak szerint egy új, valóban demokratikusabb kormányzati stílus hívét némították el örökre. Az egyre szaporodó ember­rablások, a kábítószermaffiák véres leszámolásai és a korrup­Ernesto Zedillo bejelenti győzelmét ciós botrányok az elnökválasz­tás előtti hetekben-hónapokban csak tovább fokozták a nyugta­lanságot. Sokan tartottak attól, hogy a szavazás feszült hangu­latát kihasználva színre léphet­nek más fegyveres felkelő cso­portok is, amelyek - a helyi sajtó egyes értesülései szerint - régóta szervezkednek az ország különböző vidékein, chiapasi indián társaikhoz hasonlóan. A kormányzat mindenesetre teljesen tiszta választásokat ga­rantált, s ezúttal először voltak jelen külföldi megfigyelők is. Az elődje halála miatt hirtelen reflektorfénybe került új kor­mánypárti jelölt, a 42 éves Er­nesto Zedillo a kampány során stabilitást és rendet ígért, emel­lett az eddigi gazdaságpolitika folytatását és egymillió új mun­kahely létesítését. Ugyanakkor - okulva a közelmúlt eseménye­iből - több figyelmet látszik fordítani a politikai reformokra is: a hatalom megosztásán ala­puló demokrácia megteremté­sét, a centralizmus visszaszorí­tását, új szövetségi rendszer kia­lakítását iktatta programjába. A mexikóiak igenük a válto­zásokat, de egyelőre félnek az ismeretlentől, egy esetleges ha­talomváltástól. A közvéle­ménykutatások Zedillónak 40- 45 százalékot jósoltak a nem végleges adatok ennél is na­gyobb, 50% feletti eredményt hozhatnak. A kormányzó párt 65 éve tartó sikersorozata ezúttal sem szakad meg. Az azonban nehe­zebben jósolható meg, hogy Mexikó mikor és milyen áron nyeri vissza elvesztett nyugal­mát. Cászár Tibor A biztonsági vizsgálatok ed­digi kellékeit újakkal egészítik ki a német repülőtereken. A drog­kereső kutyák, fémkereső készü­lékek és csomagátvilágítók mel­lett mind fontosabb szerepet kapnak a sugárzásmérők. Három év alatt kétszázhetven esetben bukkantak ugyanis nukleáris anyagok nyomaira. A csempé­szek szinte kizárólag a volt Szov­jetunó utódállamaiból indultak és Németország volt a célállo­más, illetve az elosztó központ. De míg korábban elsősorban vörös higany rejlett a csomagok­ban, s lényegében elhanyagol­ható mennyiségekről volt szó, az elmúlt napokban három alka­lommal is veszélyes hasadó­anyagot koboztak el. A helyzet olyannyira kritikus, hogy beje­lentették: Clinton és Jelcin ha­marosan esedékes csúcstalálko­zóján is terítékre kerül a kérdés. Az ügy tragikomikuma, hogy amikor a minap a moszkvai Lufthansa járattal Münchenbe érkezett Viktor Szidorenko orosz atomenergia-ügyi miniszter - hogy Goppel bajor környezetvé­delmi miniszterrel a keleti ato­merőművek biztonságosabbá té­teléről tárgyaljon -, ugyanennek a Boeing-nek az utasai közül két spanyol és egy kolumbiai állam­polgárt vettek őrizetbe, mert 400 gramm plutónium volt náluk. Az eset nyomán elrendelték a „vö­rös fokozatú”, legszigorúbb ria­dót: mert persze senki sem tud válaszolni arra, már eddig hány csempész nem akadt fenn a há­lón? Közismert, hogy a volt Szov­jetunó óriási erőfeszítéseket tett a nukleáris fegyverkezés érde­kében. Az atomtudósok és a ha­sadóanyag-ipar munkatársai ki­váltságokat élveztek. A Szovje­tunió felbomlásával ez nagy­részt megszűnt, és fellazult a biztonsági ellenőrzés is. Akad­nak „vállalkozók”, akik - nem törődve a következményekkel - összejátszanak az orosz és más maffiákkal, megvesztegetik az üzemi őrségeket, a vámosokat, s útjára indítják a sugárzó halált. ■Mi lehet a hatásos ellenlépés? David Kyd, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség in­formációs igazgatója felvetette egy új testület létrehozásának a sürgős szükségességét. Egyfajta nemzetközi atomrendőrségről lenne szó, amelynek keretében együttműködnének a különböző államok bűnüldöző szervei, a résztvevők megfelelő kiképzést kapnának, s olyan műszaki esz­közökkel rendelkeznének, ame­lyek biztosítanák az eredmé­nyességet. Leegyszerűsítve: a pisz­tolytáska mellett ott lenne a Geiger-Müller számláló, a minden fontos adatot tároló komputer és az állandó hír­lánc. De a csempészést lehe­tőleg már a „forrásoknál” meg kellene akadályozni. így vetődött fel annak szükséges­sége, hogy az orosz atomtu­dósoknak és munkatársaik­nak, akár nemzetközi össze­fogással, megfelelő életkö­rülményeket biztosítsanak, ne hogy engedjenek a külföld bűnös csábításainak. Az atomcsempészekről szóló hírek ugyanis arra fi­gyelmeztetnek, hogy súlyos, világméretű problémával kell szembenézni. Réti Ervin Szappanopera perui módra A feleség arra panaszkodik, hogy a férje terrorizálja őt és nem bízik meg benne. Lehall­gatják a telefonját és éjjel-nap­pal figyeli őt valaki. Végül is kénytelen elköltözni hazulról. A félj magánál tartja a gyerekeket és sürgeti az asszonyt, hogy tér­jen vissza. Azt hihetné az ember, hogy egy televíziós szappanopera cselekményéről van szó. Távol­ról sem! Mindez maga a való élet, és a főszereplők - a peru­iak legnagyobb csodálkozására - Alberto Fujimori elnök és szépséges japán felesége, Su- sana Higucsi. Amióta ugyanis az elnöki házaspár közötti néze­teltérések híre kipattant, az em­berek a szó szoros értelmében macska-egér harc tanúi lehet­nek ebben a dél-amerikai or­szágban, - írja az AP tudósítása. „A kormány gyenge pontja a lázadó First Lady, aki megha­zudtolja a férjének engedelmes­kedő japán asszonyról alkotott hagyományos képet” - írta nemrégen Maria del Pelar Tello politikai kolumnista. Értesülések szerint Susana Higucsi számára augusztus ele­jén akkor telt be a pohár, (és ak­kor költözött ki az elnöki palo­tából), amikor a kongresszus el­fogadta azt a törvényjavaslatot, amely szerint az elnöki család tagjai nem jelöltethetik magukat az elnöki vagy az alelnöki posztra és nem pályázhatnak képviselőségre sem a jövő ápri­lisi választásokon. A 44 éves Higucsi asszony, - foglalkozá­sára nézve kultúrmérnök - aki megtartotta leánynevét, a jelek szerint azt tervezi, hogy megpá­lyázza az elnökséget. (Az asz- szony egyébként mint magán- vállalkozó azelőtt többet kere­sett, mint egyetemi tanár férje.) A civakodás szappanopera jellege ellenére van azért a do­lognak komoly vonatkozása is. A Caretas című magazin felte­vése szerint ugyanis a családi perpatvar következtében Fuji­mori elnök elveszítheti a japán vezetők megbecsülését és tá­mogatását, márpedig a szigetor­szág nemcsak a felesége, hanem az ő szüleinek is a szülőhazája. „A távolkeleti gondolkodásmód szerint - írta a magazin - az a férfiú, aki nem képes rendet tar­tani az saját háztartásában, még kevésbé tudhat kormányozni egy országot”. Susana asszony egyébként egész sor interjúban keményen bírálta a kormánykörökben sze­rinte dívó korrupciót és bírálta férjének tekintélyuralmi mód­szereit. A legfőbb vád az volt, hogy férje „nem veszi észre a gazdasági programja által oko­zott szenvedéseket”. Mindezek ellenére a szappanoperák ked­velőinek nincs miért kétségbe esniök, - legalábbis az AP tu­dósítása szerint nem. Susana Higucsi ugyanis hangoztatta, hogy még mindig szerelmes a férjébe és az is szereti őt. Egy politikai gyilkosság anatómiája Kathleen a 3163. áldozat Ultramodern műhold Japán olyan új, ultramo­dern megfigyelő műhold ki- fejlesztését tervezi, amely a Föld bármely pontjáról képes lesz felvételeket készíteni, nemcsak kedvező légköri vi­szonyok mellett, hanem éj­szaka és felhőtakarón keresz­tül is. Felbontóképessége a tervek szerint csak az ameri­kai kémműholdakétól marad el: 2,5 méter átmérőjű az a legkisebb tárgy, amelyet még képes lesz megkülönböztetni a Éöld felszínén. Az Aszahi Simbun című lap vasárnapi jelentése sze­rint a Tudományos és Tech­nológiai Hivatal a következő pénzügyi évre szóló költség- vetéséből 700 millió jent (hétmillió dollár) kíván az ALOS nevű műhold kifej­lesztésével kapcsolatos kia­dásokra fordítani. A meleg augusztusi estén le­fektette öt gyermekét Kath­leen O’Hagan harmincnyolc esztendős belfasti háziasszony, majd nyugovóra tért. Férje egyedül képviselte a családot egy hosszúra nyúlt ünnepségen, mert felesége gyengélkedett: október elejére várták az után­pótlás immár hatodik tagját. Amikor a férfi kora hajnalban hazatért, Kathleent szitává lőve találta az ágyban, s a gyermekek sokkos állapotban reszkettek. A tizenhét hónapos Thomas, aki­nek ágya az anyjáé mellett állt, valósággal úszott a vérben. Másnap a szélsőséges protes­táns szervezet, az UVF közle­ményben adta tudtul, hogy a házaspárt azért ítélték halálra, mert a férfi több, mint két évti­zeddel ezelőtt állítólag robba­nóanyag birtokába került - ille­gálisan. Mivel a terrorcsoport nem találta otthon, "csak" az asszonyt gyilkolták meg. ő volt a negyedszázada dúló északír polgárháború 3163. nyilvántartott áldozata. S ha a meg nem születő gyermeket is figyelembe vesszük, akinek nem adatott meg az élet, a 3164. erőszakos halált is feljegyezhe­tik a statisztikában. A szélsőséges másik oldal, az ugyancsak törvényen kívül he­lyezett, katolikus IRA sem tét­len. Egymásután követi el me­rényleteit, nemcsak Észak-íror- szágban - vagyis a hat ulsteri grófságban - hanem az Egye­sült Királyság más részein is, így például London áruházaiban és kormányzati negyedében. Több tárgyalást folytatott líbiai és iráni körökkel, számos szál­lal kapcsolódik a nemzetközi fegyverkereskedelemhez, terro­rizmushoz, sőt a kábítószer­csempészethez is. Négyszáz brit katonát küld­tek a helyszínre 1969 augusztu­sában, miután hét halottat köve­telt Belfastban és Londonderry- ben a két vallási közösség ösz- szetűzése. Az intézkedéstől azt remélték, hogy így megteremt­hető a békés együttélés. Azon­ban ez is, mint annyi más, hiú ábrándnak bizonyult. A helyze­tet bonyolítja, hogy miközben az északír területeken többséget képez a mintegy 900 ezer pro­testáns a 600 ezer katolikussal szemben, s nem akar elszakadni a koronától, az írek zöme az ír Köztársaság egyesülését kí­vánja a szerintük mesterségesen elkülönített északi grófságok­kal. A merényletek, gyilkossá­gok, terrorcselekmények száma az elmúlt évtizedekben nem­hogy csökkent volna, inkább csak fokozódott. Ma már 19 ezer a brit katonák száma, de nem tudják megvédeni a lakos­ságot a súlyos véráldozatoktól. Felvetődött, hogy a negyedszá­zados évforduló „tiszteletére”, szüntessék be az összeütközé­seket. A londoni és a dublini kormány azonban ahhoz a felté­telhez kötötte a békét, hogy a szélsőségesek mondjanak le minden erőszakos cselekmény­ről. Az IRA egyelőre. csupán tűzszünetre hajlandó. Észak-ír- országban azonban már számos ilyen próbálkozás vallott kudar­cot. Az emberek mind fásultab- ban veszik tudomásul, hogy a robbantgató kisebbség a hallga­tag többségnél sikeresebben ér­vényesíti akaratát. S egy-egy merénylet, mint például, az öt gyermekes terhes anya esete, a bosszúállás véget nem érő gé­pezetét indíthatja be. A három és fél évszázaddal ezelőtti harmincéves háború óta Észak-írországban zajlik a leg­hosszabb polgárháború a konti­nensen. S éppen az európai egy­ség kibontakozásának idősza­kában. .. A Ébresztő Az amerikai védelmi minisz­térium utasította a három had­erőnem parancsnokait, hogy dolgozzanak ki terveket arra, hogyan törölhetnék el, illetve ha­laszthatnák későbbi időpontra az új és nagyobb fegyverrendszerek megtervezését és kifejlesztését - a Washington Post. John M. Deutch védelmi mi­niszterhelyettes leiratát a Penta­gon egyik tisztségviselője „éb­resztőnek” minősítette, hiszen arról szól, hogy „vigyázat embe­rek, mert nagyon kemény intéz­kedések következnek”. A Penta­gon „üzenete” pénteken került az illetékes parancsnokok és a hadi­ipar vezetőinek kezébe, s ,a hét­végi olvasmány nem kis megrö­könyödést keltett - írta a Post. A washingtoni lap szerint Deutch leirata William Perry védelmi miniszter jóváhagyásával ké­szült, és az a célja, hogy csök­kentsék a hadikiadásokat.

Next

/
Thumbnails
Contents