Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-22 / 231. szám
1994. augusztus 22., hétfő Gazdaság üj Dunántúli napló 9 KSH-felmérés a mezőgazdasági vállalkozásokról A pangás csak az átmenet jele? Drágábban autózhatunk Löffler Gábor felvétele Keddtől új benzinárak Következik a földgáz Felmérés készült a Központi Statisztikai Hivatalban az elmúlt esztendők mezőgazdasági vállalkozóiról, boldogulásukról, és az általuk életre keltett és működtetett gazdaságokról. A vizsgálódás során a szakemberek szoros összefüggést mutattak ki a vállalkozói és paraszti gazdaságok mérete - évi bruttó termelési értéke - és a gazdálkodás típusa között. Kiderült ugyanis hogy minél nagyobb egy gazdaság, annál inkább hajlik a monokultúrás termelésre, a szakosodásra. Arra is fény derült a tanulmány készítése során, hogy minél tekintélyesebb a gazdaság, annál kevesebbet fordítanak a vállalkozás bővítésére, modernizálására. A gazdálkodóknak ezt a magatartását a szakemberek az átmeneti viszonyokhoz való alkalmazkodás tipikus és leginkább hatékony megnyilvánulásának tartják. (Majdnem) minden titkos Remek védekezés manapság az üzleti érdekekre hivatkozva egy cégnél szinte minden adatot titkosítani. Gyakran a telefonszámokon kívül már szinte valamennyi információ bizalmasnak tekintendő a gazdasági élet egyre „véresebb” színpadán. Pedig a hazai társaságoknak a jövőben várhatóan jóval nagyobb nyilvánossággal kell számolniuk. Ha ugyanis az Európai Unió által elfogadott szabályokkal szinkronban módosítják a társasági törvény ide vonatkozó passzusát, akkor például a társaságok alapító okiratát teljes teijedel- mében publikálni kell. Jelenleg ez a kötelezettség csupán néhány adat közzétételét írja elő. Az Igazságügyi Minisztériumban összeállított jogharmonizációs tervekből kiderül, hogy például a társaságba bevitt apporttal kapcsolatosan két változás várható. Részvénytársaságoknál az alapszabályban fel kell tüntetni az apport ellenében kibocsátott részvények névértékét és számát, valamint nem lehet eltitkolni a cégnél alkalmazott, illetve beszerzett tárgyi eszközök eredetét sem. Egy másik várható módosítás azt a célt szolgálja, hogy nem pénzbeli betét csak olyan vagyontárgy lehessen, amelynek értéke pontosan megállapítható. Az értékelést független szakértők végeznék, akiknek jelentését szintén nyilvánosságra kell majd hozni. A gazdasági társaságokról szóló törvény átfogó módosításáig persze két év is eltelhet, de kiigazítása elkerülhetetlen feladat, amelyre időben fel kell készülniük a vállalkozóknak is. N. Zs. E rövid távon racionális gazdálkodás gyengéje azonban, hogy a vállalkozó számára elsődleges szemponttá válik a befektetett tőke gyors megtérülése, ahelyett, hogy a hosszú távon - igaz, bizonytalan haszonnal kecsegtető - modernizálást választaná. Meglepő eredményt hozott a vállalkozói és parasztgazdaságok jövedelmezőségének alakulását elemző vizsgálat. Kiderült ugyanis, hogy az utóbbi évek kedvezőtlen piaci viszonyai ellenére sokkal nyereségesebb az állattartás, mint a növénytermesztés. Sőt, az egy-egy állatra szakosodó gazdaságok 55-70 százalékának alapvetően nyereséget hozott ez az ágazat. A statisztikai hivatal elemzői végezetül arra a következtetésre jutottak, hogy miközben a mezőgazdasági nagyüzemek az utóbbi években összeomlottak, a vállalkozói gazdaságok bizonyos Az élelmiszergazdaság eddigi privatizálása során a jó piaci pozícióval rendelkező vállalatok külföldi befektetők tulajdonába kerültek. A hazai mező- gazdasági termelők pedig úgyszólván hoppon maradtak annak ellenére, hogy az élelmiszerágazat magánkézbe juttatásának kezdetekor a kormánynak szándékában állt a hazai mezőgazdasági termelők tulajdonhoz juttatása.-Hol futott vakvágányra az előző kormány elképzelése? - kérdeztük dr. Alvincz Józseftől, a Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet tudományos munkatársától.- A buktatót a privatizációs célkitűzések együttes, rangsorolás nélküli megvalósításában kell keresni: abban, hogy egy időben kívánták végrehajtani a föld és az élelmiszeripar privatizációját, holott meg kellett volna várni az új mezőgazda- sági tulajdonosi kör kialakulását, s csak ezután értékesíteni az élelmiszeripari - főként a hazai alapanyag termeléshez kötődő - vállalatokat. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a túlméretezett, korábban a keleti piacokra kialakított tej, hús és baromfi iparágak iránt nem igazán mutattak érdeklődést a külföldi befektetők, ezért ezek privatizálása szinte egy helyben topogott. S az is tagadhatatlan tény, hogy a hazai alapanyag termelők számára sem lett volna perspektíva olyan vállalatokban tulajdonrészt szerezni, amelyek megfelelő piacok híján nem tudják értékesíteni termékeiket. Az agrárkutató szerint az élelmiszeripari vállalatok privacsoportjai viszonylag kedvező jövedelmezőség mellett tudtak termelni, s ha szerény mértékben is, de a magánszférában folytatódik a tőkebefektetés. Agrárgazdasági kutatók a KSH felmérésében foglaltakhoz hasonlóan ítélik meg a mező- gazdasági vállalkozók helyzetét és magatartását. Átmeneti jelenségnek tekintik, hogy a nagyobb gazdaságok minimális összeget fordítanak a termelés modernizálására, bővítésére, amelynek okát abban látják: egyszerűen nem telik fejlesztésre, beruházásra, jóesetben is csak az elhasználódott, legszükségesebb eszközök pótlására jut. Ahol ezt sem teszik meg, ott néhány év múlva valóban súlyos gondokkal kell szembenézniök majd a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Az agrárkutatók érthetőnek tartják, hogy a vállalkozók a jelenlegi kényszerszülte gazdasági tizációja során elsősorban a szövetkezetek jöhetnének szóba, csakhogy a nagyüzemek súlyos pénzügyi gondokkal küszködnek. A mezőgazdasági termelők sincsenek jobb helyzetben, jelenlegi nem hogy az élelmiszeripari vállalatok megvásárlására képtelenek, de pénz nélkül azok likviditási gondjainak privatizációval egybekötött megoldására sem alkalmasak.-Milyen jövő vár a magánkézbe juttatás előtt álló élelmi- szeripari vállalatokra? Van-e számukra kiút a mai válságos helyzetből?- Kormányzati szinten sürgősen el kellene dönteni, hogy milyen ágazatok és vállalatok kerüljenek hazai tulajdonba és melyek külföldi befektetőkébe. A jóformán csak hazai piacra termelő ágazatokban - mint például a tej- és gabonaiparba helyzetben a befektétett pénzük mielőbbi megtérülésére törekszenek, hiszen ki kell fizetniük a hiteleket, a magas kamatlábakat. Mindezek a jelenségek a gazdaság kilátástalanságából fakadnak. Az agrárkoncepció hiánya szüli a, jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” szemléletet. A mai, átmeneti időszaknak tulajdonított magatartás azonban hosszú távon nem tartható. A szakemberek a megoldás kulcsát az agrárágazat jövedelmezőségének, a termelők biztonságának megteremtésében látják. Ha a mezőgazdaságból élő családok meg tudnak élni, fenn tudják tartani magukat abból, amire vállalkoztak, amire gazdaságukat alapozták, akkor második lépésként minden bizonnyal hozzálátnak majd fejleszteni, beruházni. Vagyis - hosszú távon gondolkodni. (újvári) nagyon óvatosan szabadna be- engedpi a külföldi tőkét, míg az exportérdekeit hús- és baromfi- ipari vállalatok egy részét olyan külföldieknek kellene eladni, akik piacokat is tudnak teremteni a magyar áruknak. Az eddigi privatizáció során a döntő szempont a minél nagyobb bevétel volt, de a mezőgazdaság privatizálásakor ennek kisebb szerepet kellene kapnia. Hosszú távon azt is fel kellene mérni, hogy milyen termékekből, milyen mennyiségre van értékesítési lehetőségünk, majd ezt követően - szigorúan piaci alapon - szabályozni kellene, mely vállalatok maradjanak és melyek szűnjenek meg. Mindenáron ugyanis nem érdemes életben tartani olyan üzemeket, amelyeknek sem belföldi sem külföldi piaca nincs. Újvári Gizella Az augusztusi 8 százalékos forintleértékelés hatására a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. augusztus 23-án 0 órától drágábban forgalmazza üzem- és tüzelőanyagait. Legnagyobb arányban a 92-es oktánszámú ólmozott motorbenzin ára emelkedik, literenként 3,20 forinttal, így a 92-es literenként 88 forintba kerül majd. A legdrágább azonban továbbra is a 98-as oktánszámú ólmozott motorbenzin marad. Ennek literjéért keddtől 2,50 forinttal többet, tehát 89,80 forintot kell majd fizetni. A 91-es és a 95-ös ólmozatlan motorbenzin ára literenként 3 forinttal nő, így az előbbi literenként 81,80 forintba, míg a 95-ös literenként 83,80 forintba kerül majd. Emelkedik a gázolaj és a háztartási tüzelőolaj ára is, az előbbi literenként 2 forinttal kerül többe, így 69 forintba, utóbbi pedig 2,50-el emelkedik, így literenként 30 forintba kerül majd a töltőállomásokon. A Mól Rt. az árak kialakításánál az árfolyampolitikai intézkedéseken kívül figyelembe vette a környező országok piac- gazdaságainak valós viszonyait tükröző ármozgásokat és a belföldi piac értékítéletét, illetve a kereskedelmi partnerek és a társaság hosszú távú üzleti érdekét. Amennyiben a gazdálkodás feltételeiben szeptemberben nem lesz olyan változás, ami az üzem- és tüzelőanyagok árát literenként 1,50 forintnál nagyobb mértékben változtatná, akkor ezek az árak szeptember 30-ig lesznek érvényesek, a hónap végén pedig újra megvizsgálják egy esetleges módosítás szükségességét. Ellenkező esetben azonban várható, hogy már szeptember közepén újabb áremelésre kényszerül a Mól. A vezérigazgató-helyettes elmondta, hogy az értékesítési ár adótartalma a legmagasabb, eléri a 69,5 százalékot. így a Mólnak az értékesítés után csupán 30,5 százalék bevétele származik, amiből a beszerzési, feldolgozói és fejlesztési költségeket kell finanszíroznia. A forintleértékeléshez képesti késedelmes benzinár-emelés a számítások szerint naponta 20- 30 millió forintos veszteséget okozott a cégnek. A Mól Rt. számításai szerint egyébként az áremelés előtt forgalomnövekedés, az áremelkedés után pedig 5-10 százalékos csökkenés várható. A tapasztalatok szerint általában áremelést követően 2- 3 hét múlva visszaáll az eredeti fogyasztás. Szalóki István kutatás-termelési vezérigazgató-helyettes elmondta, hogy a Mól Rt-nek 1993-ban 20-22 milliárd forintos veszteséget okozott földgáznagykereskedelmi tevékenységében az energiahordozók nyomott hatósági ára. A tarthatatlan állapoton hamarosan változtatni kell különös tekintettel a Mól Rt. tervezett privatizációjára. Ennek érdekében 1996 végéig úgy kell alakítani az energiahordozók árát, hogy azok legalább nullszaldós üzleti eredményt biztosítsanak a társaságnak. Vakvágányon az élelmiszergazdaság privatizálása „A hazai termelők kimaradtak” Az élelmiszeripari vállalatok privatizációja során nagy probléma, hogy a nagyüzemek súlyos pénzügyi gondokkal küszködnek A liszt árát mindenképpen emelni kell Kenyér lesz, de milyen minőségű? Nem szívesen írom le, mert valamikor, még az „átkos” időszakban lejárattuk a mondat tartalmát. Megtermett az idei kenyérnek való - jelentette büszkén a sajtó ilyenkor augusztus végefelé, az új kenyér ünnepe tájékán. Aztán vagy igaz volt vagy nem. Jakab József a Pécsi Gabonaforgalmi Rt. kereskedelmi igazgatója állítja: nyugodtan le lehet írni, az elkövetkező időszakban a kenyérhez szükséges lisztmennyiség rendelkezésre áll, ellátási zavar nem lesz. A következő termésig a búzát felvásárolták, a 35 ezer tonna a raktárakban várja az őrlést. Nem volt gond a felvásárlási árakkal sem, bár kisebb viták előfordultak, ám a tonnánkénti, minőségtől függő 8500-11500 forint közötti árat a termelők nem tartották kedvezőtlennek. Ennyit az eredményről. Ezt követően az igazgató már az árnyoldalakról beszél. A meny- nyiség rendelkezésre áll ugyan, a minőséggel azonban nagy baj van. Az ormánsági területről sikerült beszerezni a nagy sikértartalmú, úgynevezett kekszbúzát. Ez volt az egyedüli, amely megütötte a mértéket. A többi viszont csak elfogadható, nem kell majd csodálkozni a kenyér tavalyinál rosszabb minőségén. A tulajdonviszonyok rendezetlensége, a nyomott agrárpiaci árak, a nemesített növényi törzsállomány csökkenése, az évek óta elmaradt műtrágyázás mind-mind a minőség romlását okozta. Az állati végtermék árát kellene rendezni - magyarázza Jakab József-, ez megoldaná a növényi termékek árarányát is, mert a jelenlegi nem felel meg az értékeknek. Az senkit se tévesszen meg, hogy a liszt kilóját néhány malomban már 19 forintért is meg lehet kapni. A privatizáció itt is megtette hatását: az új tulajdonosoknak semmi sem drága, gyorsan akarnak gazdagodni, a végletekig leszorított árból is van nyereségük, hiszen az egzisztencia hitel (rendszerint ebből vásárolták a malmokat) visszafizetésének megkezdéséig van még idő, addig kell mindent kihasználni - állítja az igazgató. Az igazgató abban bízik, egy-két éven belül rendeződnek a viszonyok, a mezőgazdaság visszaáll a régi kerékvágásba, s hogy évenként, augusztus végén továbbra is azt lehet nyugtázni: megtermett a jövő évi kenyérnek való. B. G. A liszt kilója néhány malomban már 19 forintért megvásárolható Fotó: Löffler Gábor
