Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-03 / 212. szám

1994. augusztus 3., szerda A mai nap aj Dunántúlt napló 3 Vargabetűkkel - parkolópályán? Néhány éve szüntették meg a megyékben a pályaválasztási tanácsadókat, csupán a főváros­ban maradt életben ez a fiatalo­kat segítő, intézményesített szolgáltatás. Kárpáti György szociológussal, ismert pályavá­lasztási szakemberrel beszélge­tünk arról: vajon hogyan töltheti be a jelenlegi körülmények kö­zött a pályaválasztási tanács­adás a feladatát, milyen tapasz­talatok vannak a gyakorlatban, illetve egyáltalán van-e szükség ilyen tevékenységre?-Több mint húsz évnyi ta­pasztalatom alapján - figye­lembe véve az utóbbi évek vál­tozásait is - úgy válaszolhatok sommásan a kérdésre, hogy ma jobban szükség van rá, mint va­laha - állítja Kárpáti György.-Annak ellenére, hogy a munkanélküliség már megha­ladja az 1929-es világválság méreteit és vannak megyék, ahol 17-18 százalék körül van?-Éppen ezért van szükség arra, hogy elsősorban a fiatal korúaknak tanácsot, segítséget adjunk az elinduláshoz: először az iskolaválasztáshoz, ami 13-15 éves kor körül esedékes; majd a pályaválasztáshoz, ami voltaképpen a 18-ik év tájékán aktuális és végül a pályakorrek­cióhoz. Ez leginkább a húsz év felettiek gondja, nagyjából a 25 éves korig, de valójában később is problémát jelent. Hiszen ma már nyilvánvaló tény, hogy el­múlt az az idő amikor az ember életreszólóan választhatott pá­lyát, és ebben nemcsak a mun­kanélküliség játszik közre, ha­nem a kor gyors és mélyreható változásai is. Tehát lehetséges sőt valószínű, hogy az életút ké­sőbbi szakaszában is az ember­nek pályamódosítást kell meg­valósítania. Önismeret nélkül nem megy- A pályamódosításhoz mi­lyen konkrét segítséget tudnak adni?- Meg kell keresnünk az ere­deti elképzeléshez legközelebb álló szakmát, foglalkozást, a fo­gadókész munkahelyet illetve képzési, továbbképzési lehető­séget. A szakember először is személyiség-térképet ad az il­lető kezébe, egy tükröt, amiben meglátja önmagát. Az önisme­ret az élet nélkülözhetetlen eleme, hiánya pedig önsorsron- táshoz vezet. Tehát feltérképez­zük a személyiség tudati és kre­atív szféráját, vagyis szembesít­jük a hozzánk fordulókat az adottságaikkal, képességeikkel, valós és vélt tehetségükkel. A másik oldalról a lehetősé­geket mutatjuk meg a jelent­kező számára, vagyis hova lehet „eladni” önmagát, illetve mi­lyen személyiségépítő-képzési alternatívák kínálkoznak ré­szére. Tudomásul kell venni hol élünk, kik vagyunk, hol találjuk meg azt a kis rést, ahol a legki­sebb veszteséggel juthatunk be a munkavállalók közé. Elüzleti­esedett korban élünk, aki nem tudja felvenni a stílust, hanem a magaalkotta ezoterikus légkör­ben él, az mellett elmegy a világ és ő is a világ mellett. Meg kell ismernie az embernek a kény­szerű vargabetűket, amit nem szabad lebecsülni. Az élet min­den sikere attól függ, hogy mi­ként döntünk, és ha nem volt jó a döntés, tudunk-e és miként korrigálni. Minél sikeresebb a korrekció, annál sikeresebb az élet. Ebben rejlik a vargabetűk haszna: tapasztalást ad és alap­jául szolgál az élettapasztalat­hoz. A kényszerű kitérő végső­soron hozzásegít a vágyak és elképzelések eléréséhez. A fia­talokban még erősen munkál­nak a vágyak, az önmegvalósí­tási törekvések - ezeket kell szembesítenünk a valósággal.-Említette, hogy a pályavá­lasztás előfázisa az iskolavá­lasztás. Hogyan értelmezhető ez? Nem divat a szakmunka?-Az általános iskola elvég­zésekor, 14 éves kor körül, még csak keveseknek van kiforrott képük arról, voltaképpen mi­lyen pályára alkalmasak. Ennél a korosztálynál még csak isko­laváltásról beszélhetünk, ámbár nem mindenki teheti meg, hogy a pályaérettség koráig kihúzza a döntést. Ennek tudható be, hogy ma az általános iskolát végzet­tek kétharmada szakirányú kép­zés felé orientálódik. Ezen belül vannak kurrens és kevésbé kur­rens szakmák. így adódott, hogy a fővárosban július végén egyes szakközépiskolákban még voltak betöltetlen helyek.- Milyen szakmák ezek?- Ilyen a villamosipari, élelmiszeripari, mechanikai, vegyipari, gépgyártástechno­lógiai és mechanikai műsze­rész szakma és az ennek meg­felelő szakirányú képzés. Megemlítem, hogy van egy­fajta kényszerválasztás is eb­ben a korban, ugyanis arról van szó, hogy 16 éves korig a gyermek tanköteles, munkát nem vállalhat, ezért ahova felveszik oda beíratják a szü­lők. És ezt helyesen teszik, nemcsak azért, hogy ne az ut­cán kóboroljon, hanem azért is, mert nem elvesztegetett idő a tanulás, 14-16 év között ki­esni a tanulásból azzal a ve­széllyel jár, hogy nem marad tréningben és később, amikor már szeretne tanulni az csak sok nehézség árán lehetséges. Ez a „parkolópálya” nem el­vesztegetett idő, mint ahogyan soha sem az, amit ismeret- szerzésre fordít az ember. Azok részére, akik a tankö­teles kort betöltötték mintegy félezer tanfolyamrendszerű átképzésre van lehetősége, amit az állam finanszíroz, ezekre a lakóhely szerinti Munkaügyi Központokban kell jelentkezni. Takács Ilona Már tudják, hol van Magyarország Magyar földrajzot, történelmet tanultak egy angol iskolában « A hagyománytisztelő Angliában a kisiskolások is uniformisban járnak, mint például Southendben Muth Csilla tanárnő, a pécsi Zrínyi kereskedelmi szakközép- iskolában tanít angolt. Kihasz­nálva azt, hogy míg a magyar is­kolákban már június elején véget ér az oktatás, s Angliában július 22-ig jártak iskolába, a London melletti Southend St. Michael’s Preparatory School-ban -felké­résre -tanított magyar földrajzot és történelmet angolul. Tapaszta­latai nem tanulság nélküliek.-Az iskolába, mely egy szi­gorú, az anglikán egyház és a he­lyi önkormányzat által működte­tett intézmény, 4-11 éves gyere­kek járnak 6 osztályban. Én azt feladatot kaptam, hogy kísérlet­képpen általában Kelet-Európá- ról, s ezen belül természetesen Magyarországról tartsak - jobb híján - felvilágosító órákat. Való­ban erről volt szó, hiszen mond­hatni semmit sem tudnak rólunk, az angolok számára (sok esetben a felnőttek is ideértendők) a tér­kép Franciaországgal, esetleg Németországgal véget is ér. A gyerekek zöme Ázsiában, Dél-Amerikában kereste először Magyarországot. Afféle furcsa lényeknek vélnek . bennünket, amit a záporozó kérdésekből is ki­tűnt, mármint hogy van-e nálunk autó meg TV.- Fel lehetett kelteni bennük az érdeklődést?- Végül is igen, hiszen renge­teg segédanyagot vittem ma­gammal prospektusokat, videó- és magnókazettákat. Az új infor­mációk, amikkel megismerked­tek, nagyon tetszett nekik. Persze, furcsálták (sőt, szinte fel se tudták fogni), hogy nálunk nincsen ki­rálynő, mi több, még tenger sem. Rendkívül izgatta a diákokat a magyar iskolarendszer, s itt sok­szor irigykedtek is a hosszú nyári vakációra, vagy például arra, hogy nálunk nem kell kötelező uniformist viselni.- Vajon marad-e bennük va­lami nyoma a Magyarországról hallottaknak?- Egészen biztos, hogy megje­gyezték Budapestet, a Dunát, ta­nultunk néptáncokat, dalokat - azt gondolom, ezek tán nem fog­nak nyomtalanul elveszni. És ta­lán annyiban is hasznos volt ott-tartózkodásom, hogy a taná­rok is gazdagodhattak olyan in­formációkkal régiónkról, amiket saját tanítási munkájukban is hasznosíthatnak. M. K. Lehet, hogy dolgozni fogunk betegen is, mert a táppénzzel kap­csolatos problémák nem látszanak megoldódni? Fotó: Müller Táppénzre menni nem kifizetődő Pécsett, a Megyei Egészségbiz­tosítási Pénztárban a tumultus mindennapos. Legsúlyosabb a helyzet a Betegségi-, Ellátási Osz­tályon. A táppénzkiutalások több hónapot késnek, s a panaszosok száma nem csökken. A földszinti hivatal siralmas körülmények között működik: a kb. 10 méter hosszú, 1,5 méter széles folyosó rendkívül szűkös­nek bizonyul az év minden mun­kanapján. A várakozók száma szinte mindig 50-60. A folyosón mindössze 4-5 szék található. A helyiség levegőtlen, sötét. Az ügyfelek méltatlankodnak, bosz- szankodnak. Különféle pana­szokkal jelennek meg. Az egyik vidéki anyuka janu­árban volt egy hétig táppénzen a gyermeke mellett. Nyilatkozatot kellett aláírnia, hogy csak ő kap a kicsi után pénzt. Többszöri tele­fonálások után, hónapok múlva végre kapott is. Egy középkorú férfi felesége ügyét intézte, a kö­rülményekhez képest higgadt és türelmes volt. TB-jét egy nappal később fizette be, s az alkalmazot­tak szemében minden volt, csak „nem rendes ember”. Szerinte az emberek szívesebben befizetné­nek, ha szolgáltatást is nyújtaná­nak érte. Terhes kismama pana­szolta, hogy április óta várja a táppénzt. Azt is mondta, hogy te­lefonon lehetetlen az irodát elérni, s ha sikerül, úgy is azt mondják; érdeklődjön személyesen.- Az ideggyógyász jól keresne itt - szólalt meg felháborodottan a mellém szegődő úr, aki már má­sodszor állt sorban ügye miatt. (A panaszosok mindinkább körém gyűltek.) Szabályosan megkötött CSÉB-biztosítását a biztosító ad­dig nem volt hajlandó kifizetni, míg nem vitt egy igazolást az Eü-i Pénztártól, hogy orvosi kezelés­ben részesült. Úgy fest, hogy ma már nem elég meggyőző a bizto­sító cégeknek, ha csak az orvos írja alá az okmányokat. Érthetet­len ez a körülményesség, hisz a Pénztár is csak az orvosi papírok alapján tudja megerősíteni a té­nyeket. A Pécsi Pénztár egyértelműen nehézségekkel küzd. Ä panaszo­sok ingerültsége gyakran csak lassítja az amúgy is nehézkes munkát. A táppénzzel foglalkozó osztályon még a régi „kartono- zós” nyilvántartás működik. A 6-8 alkalmazott körül óriási akta­halmaz tornyosul. Négy számító­géppel rendelkeznek, de a hozzá értők közül a pénteki napon egy sem dolgozott. A munkaidő fél 8-tól 16 óráig tart, de gyakran túl­óráznak. A részleg vezetője Schmidt An­tal elmondta, hogy az egész épü­letben talán ez az osztály került a legrosszabb helyzetbe. Áz irodák nagyon kicsik, a dolgozók a sok papírtól alig fémek el. A panaszo­sokkal nyugodtan beszélnek, pe­dig szinte mindenki rajtuk tölti ki a mérgét. A kifizetések késedel­mét az is okozza, hogy az igénylő vagy a munkáltató nem tölti ki pontosan a nyomtatványokat. Növeli a táppénzt igénylők szá­mát, hogy a munkanélküli segély lejárta után az egyén ezzel a lehe­tőséggel él, s az orvosok is szociá­lis segélyszolgálatnak vélik inté­zetüket. A 20 alkalmazottból napi átlag 14-en dolgoznak. A több ágon folyó, problémásabb ügyek­nél az osztályvezető is besegít. A megye biztosított létszáma 180 000 fő. Ebből 105 000 515 kifizető helynél részesül ellátás­ban, 75 000-en tartoznak a Me­gyei Pénztárhoz. Az igazgatóság elismeri, hogy jogos a türelmet­lenség, de a körülmények nem te­szik lehetővé az előírt 30 napon belüli folyósítást. Megoldás: a lét­számnövelés és a korszerűsítés. Kapitány Éva Halál a A Drávába fulladt hétfőn délután Felsőszentmártonnál egy fiatalember, aki valószínű­leg Sellyén lakott. Két lánnyal ment fürödni a folyó kanyarula­tába, ahol a sodrás lerakta a homokot. A helybéliek Kö- rösztgátnak hívják a folyóka­nyarban lévő homokpadot, amely sokáig egyenletesen lejt, de utána pár lépés alatt a meder közepére kerül a fürdőző, két és fél méteres, erős sodrású vízbe. A parton nincs fürdést tiltó tábla, bólyák sem figyelmeztet­nek a veszélyre. Az ottaniak szerint szombaton ötszázan fü- rödtek a vízben. A lányok kijöttek a vízből és lefeküdtek napozni. A partról csak annyit láttak, hogy ismerő­sük a Dráva közepén úszik le­felé, Horvátország irányába. Körülbelül 250 méterre lehetett tőlük, amikor csapkodni kez­dett, a levegőt markolászta. Dráván Lejjebb három szentmártoni fiú fürdött, tőlük kérdezte az ismeretlen úszó, hogy mély-e itt a víz. Igenlő válaszukra csak annyit mondott, hogy akkor nagy baj van, és elmerült. Mindhárman rohantak segíteni. Aki a leghamarabb odaért, el­kapta a haját. A fuldokló átka­rolta a segítségére sietőt. Úgy látszott, őt is magával húzza mélybe. A fiúnak sikerült ki­szabadulnia a görcsösen rákul- csolódó kezek közül, de annyira elgyengült, hogy társai segítet­ték a partra. Az ismeretlen sze­mélyt elnyelte a víz, holttestét keresik a rendőrök. A helyszínelők szerint, ha az úszó együtt haladt volna az ár­ral, tizenöt méterre lett volna szüksége, hogy elérje a partot, ha szembefordult volna a sod­rással, másfél méter után sekély vízbe érhetett volna. Farkas I. Képemyó előtt Vízszintesen a levegőben Ha könnyű az álmunk - pél­dául könnyű lehet egésznapos kubikolás, betonozás avagy egy sikeres nászéjszaka után - akkor könnyedén győzzük le a gravitációt. Ilyenkor csak a test emyed el, süllyed és elegyedik alsórendűbb dimenzókkal, mi viszont vízszintesen úszunk a levegőben, kicsit kinyújtózva és csak egy-két méterre az édes anyaföld fölött, mint egy vasa­lódeszka. Tériszonyunkhoz mérten biztonságos valóságkö­zeiben. Szájunk-orrunk előtt cumisüveg, nyalóka, később kenyérhéj vagy banán, pisz­tolycső vagy Éxpo ’96; min­denesetre az úszkálás lehet az anyaméh emléke, lehet évmil­liókkal korábbi ősmadár-létünk sejtemlékezete, s persze egye­dileg vizsgálva, frusztrált életút esetén lehet egy vasalódeszkáé is. De lehet, hogy ez a röpkö­dés az álmon belül a lélek ter­mészetes állapota, ami csak a test elpihenésével, a „durva anyag” kikapcsolásával nyer­hető vissza. Hisz a közönséges ébrenlétben, tér és idő kereszt­jén a lélek csak a satnya képze­let utasa. Griffmadaraké, repü­lőszőnyegeké meg más kitalá- cióké. Láthattuk a TV-2 csütörtök esti műsorában, amely az alvás élettanáról, az ágyak történeté­ről szólt, hogy ahhoz hogy az ébrenléttől vezessen út az álo­mig, a képzeletnél is satnyább testet folyóföveny, mezők fűá­gya helyett álomba ringató rek­lámok, Demko-Feder-féle bio­ágy kényesíti. Ilyen lágyan ölelnek körül és ringatnak álomba bennünket a fogalmak is. Ilyen békésen, az elemekkel összemosódva szenderedhe- tünk el a műsoron. Jómagam éppolyan összevissza, neves színészünk, Bodrogi Gyula szokása szerint aludtam el; függőlegesen vagy tótágast, percek alatt eljutva a horkolás kimerültséget és a földönkívü­liséget harsányan jelző, boldog állapotába. Mégis lidércnyo- másos álomból ébredtem. Azt álmodtam, hogy eltörölték az Expót. Oda lett a könnyed, anyaméhi lubickolás és a re­mény, hogy az álom a legkép­telenebb helyzetekre is játszi könnyedséggel ad választ. Te­tézvén a fölriadás kínjait, nem­csak az expót tprölték el, de kedvencünket, a Helló pénte­ket!, a Helló vasárnapot!, a mmmMámorunkat és egyetlen Valentinánkat is. Bármilyen nagy élvezet, hogy Frei Tamás egészen ki- I váló műsorvezetésének kö- I szönhetően a Boross-Hom közti expo-vita a legnemeseb­ben lezajló szkanderpartikat idézte, mégis a léleklátót kell segítségül hívnom a Vízöntő­ből. Ha mind az előző, mind az I eljövendő életeinkről tudomást I szerezhetünk, azt szeretném az I álombéliektől tudni, hogy a I gazdag Bécsnél lehet-e a sze- I gény Budapest bátrabb. Ehhez I valamennyi budapesti és vidéki I lakost meg kellene vizsgálni, I így azt is, ha mégis lenne expo, I az ezervalahányszáz milliárdos I közpénzből kockára tett 60 1 milliárd kinek-kinek mit I hozna. A válaszhoz csukott 1 szemmel, vízszintesen ússzunk I a levegőben - mindössze csak néhány méterre a föld felett - és megérkezik. Bóka Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents