Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-21 / 230. szám
Siker Dr. Meries A pécsi Művészetek Házának Tetőtéri Galériájában a 20. századi magyar festészet kiemelkedő alakjának, Komiss Dezsőnek (1908-1984) festményei, rajzai, kollázsai láthatók. A bemutatott anyag minden bizonnyal több millió forint értékű. Ezt a szokatlan információt azért kellett közölni, mert a Korniss-képek (egy ennél jóval nagyobb gyűjtemény részeként) egytől-egyig dr. Merícs Imre tormási körzeti állatorvos birtokában vannak, azaz a doktor úr egyszerűen szólva: műgyűjtő.-Honnan jött e szenvedély? Festett, rajzolt tán valaha? Egy profi-amatőr műgyűjtő Imre állatorvos Korniss-kollekciója Pécsett- Nem, semmi ilyesféle ambícióm nem volt - mondja Merics Imre. - Csupán szeretet és tisztelet van bennem minden iránt, ami művészi értéket képvisel. A 60-as években kerültem a Sásd melletti kis magyar faluba, Tormásra. Akkoriban divat volt népi műtárgyakat gyűjtögetni, és is belefogtam. Idővel azonban az értékesebbje vagy elfogyott vagy irreálisan drágává váltak. Nekem viszont valóban szenvedélyemmé vált a gyűjtés, ezért kezdtem el festményeket vásárolni. A váltás nem volt túl nehéz, mert úgy érzem, az igazi, jó művészet valahol mindig is közel állt a népművészethez.- Nem könnyű a temérdek képzőművész közül kiválasztani, ki az, aki igazán jó, netán maradandó művet hoz létre. Ön milyen módszerrel válogat?- Leginkább ösztönös megérzés alapján.- Ez is egyfajta művészet, meglátni a jót, nem?-Lehetséges - mosolyodik el Merics Imre. - De elmondhatom, hogy a legtöbb általam gyűjtött művésszel jó baráti kapcsolatom van. Tudom, persze, hogy egy Komiss-típusú festőhöz nem könnyű eljutni, megvallom, én se vele kezdtem a gyűjtést. De mikor felhívták rá a figyelmem, s majd hosszas egyeztetés után találkoztunk, rögtön atyai jó barátként fordult felém. Benne az nyűgöz le mindig, mennyire együtt élt korával, ölelésben a nemzettel, átérezve minden tragikumát, de ugyanakkor nem feledve el önfeledten játszani sem.- Ugyanez a helyzet a fiatalokkal is, akiktől ugyancsak szép számmal gyűjtök: barátokra lelek közöttük, s ők megérzik a belőlem feléjük áradó jóindulatot, szeretet, és az elkészült művek iránti megbecsülést. Méhes K. Dr. Merics Imre Fotó: Läufer László A táborban műhelymunkával folyik egy-egy kitűzött témakör körbejárása Fotó: Löffler Gábor Dél-dunántúli történészek tábora Alsóbélatelepen Kultúrpolitika: volt, van, lesz? Mi lesz a közkedvelt Somogy Rádióval? Visszatéríthető ÁFA külföldi utasoknak Az egyedi engedélyes helyben rendezheti Régiónkban már több tucat vállalkozó kérvényezte és kapta meg az APEH-tól a módosított 4/1993. (1.13.) kormányrendelet értelmében a külföldi utas számára adható általános forgalmi- adó-visszatérítésre az engedélyt. Lényege: a nálunk minimum 25 ezer forint értékben új terméket vásárló külföldi utas a szükséges jogszabályi előírások teljesítését követően az APEH-engedéllyel rendelkező eladónál, vagy más engedélyesnél igényelheti vissza az ÁFÁ-t. Ez előnyös a vásárlónak, mert már helyben intézheti az ÁFA-visszatérítést, ugyanakkor kedvező az ilyen engedéllyel rendelkező eladónak is, mert az AFA-val csökkentett ár olcsóbbá teszi kínálatát, ezzel nagyobb forgalomra számíthat. Az ilyen engedéllyel rendelkezők már csak a viszonossági elv miatt bizonytalanok, sokan nem tudják, hogy visszatéríthetik-e az ÁFÁ-t a náluk vásárló horvát, jugoszláv, szlovén utasoknak is. Orosz Bertalan, az APEH Baranya Megyei Igazgatósága igazgatóhelyettese megnyugtatja a kétkedőket, a viszonosságot a kormányrendelet értelmében, ellenkező rendelkezés kiadásáig vélelmezni kell. Nem árt megjegyezni, hogy az adó-visszatérítés a műalkotás, gyűjtemény, régiség (ITJ 69-94) kivételével minden új termékre kiteljed, a vásárlás és a kivitel időpontja közötti idő a 90, a kivitel és az adó-visszaigénylési kérelem benyújtásának időpontja közötti időtartam pedig a 183 napot nem haladhatja meg. B. M. L. A Dél-Dunántúli Történészek 9. Nyári Tábora ma zárul Alsóbélatelepen. Annak idején, 1986-ban az az igény hívta életre a tábort, hogy összefogja a hazai történész-társadalmat, s főleg a fiatal szakembereknek adjon fórumot, ahol munkájukról beszámolhatnak. Mára, a rendszerváltozás éveit is átívelve a tábor egyre inkább továbbképző jellegű lett, ahol tanárok, levéltárosok is jelen vannak, s műhelymunkával folyik egy-egy kitűzött témakör körbejárása. Fülöp Miklós egyetemi adjunktus, az idei tábor program- szervezője azért választotta a „kultúrpolitika” témakört, mert elmúlt, átmeneti időszak politikai közhangulatát ugyancsak a kultúrpolitika uralta. Mint mondta, a történész kicsit szomorúan figyelte, hogy túl sok elhamarkodott ítélet kapott hangot az eltelt 40 éves periódusról. A tábor szakemberei kis körben, kevéssé nyilvánosan ezeket a megnyilatkozásokat szeretnék némiképp ellensúlyozni, azaz történeti dimenzióba helyezni a problémát. Kétségtelen, hogy talán még mindig túl közel vagyunk a történtekhez, s mivel mindenkinek személyes élményei vannak Kádár és Aczél nevével fémjelzett kultúrpolitikai korszakról, tán ma sem könnyű objektív megállapításokat tenni. Ázon- ban ha igaz az egyik szakember szellemes definíciója, miszerint „a politológia a jövőtörténet tudománya”, akkor bizonyára a jövőt tekintve értékes következtetésekkel jár az idei tábor is. Bősze Sándor kaposvári levéltáros és Vonyó József pécsi történész szerint a legérdekesebb probléma az, hogy a politika általában milyen hatást gyakorol a kultúrára és viszont. Miért van az, hogy a tudományos és művészeti élet vezető személyiségei bizonyos időszakokban hajlandók szerepet vállalni a politikában, míg máskor elzárkóznak a közszerepléstől? Miért történhetett az értelmiség szekértáborokra oszlása, s miként hat ez a mai politikában és kultúrában? Az előadásokat hozzászólások, nem ritkán kemény viták követik, ezek azonban szerencsére nem a személyeskedő pártharcokat idézik, csupán baráti hangon való nézetütköztetések. M. K. Futótűzként terjedt el a hír, hogy Kaposvár gyorsan kedvelné vált magánrádiója, a Somogy Rádió gondokkal küszködik, s már csak napjai vannak vissza. Egyesek azt is tudni vélik, hogy legkésőbb augusztus végén befejezi működését. Nagy Jenő, a szerkesztőség vezetője szerint ilyen veszély nem fenyegeti a minden nap délután két órától, hajnali kettőig adó Somogy Rádiót, de az igaz - folyamatos bizonytalanságban dolgozik a műsorokat készítő húsz fős stáb. No nem azért, mert anyagi gondokkal küszködnek: a munka feltételei mindenben adottak, sőt, a nagyon lelkes tulajdonos még arra is vállalkozik - mint tette ezt a legutóbbi nagy vihar után -, hogy a riportereket saját kocsijával a helyszínekre fuvarozza. A szükséges engedélyeknek - stúdióalapítási, műsorszolgáltatási, rádió - is birtokában vannak, s bár nincs saját adójuk, az Antenna Hungáriával kötött szerződéssel hosszú távon ez is megoldottnak látszik. A bizonytalanság okával kapcsolatban Nagy Jenő úgy Első ízben adományozott díszpolgári címet a fiatal tóparti város, Balatonboglár azoknak az egykori polgárainak, akik a legtöbbet tették a település fejlődéséért. Az ünnepségen a 91 éves Varga Béla, a nemzetgyűlés volt elnöke és a 75 éves körzeti orvos, dr. Török Sándor vehette át az elismerést. A közgyűlés dr. Fábián Imrének a Pro Űrbe Balatonboglár kitüntető címet adományozta. Varga Béla 1928-ban papként fogalmazott, nem tudják, hogy a készülő médiatörvény milyen garanciákat ad, s hogy megteremtődik e végre a költségvetési pénzekből, illetve a vállalkozási alapon működő rádiók között az esélyegyenlőség. Jelenleg ugyanis egy alaposan „megtámogatott” önkormányzati rádió könnyedén megteheti, hogy minimális pénzt kér reklámért, ami azt is jelenti, hogy lenyomja az árat, s a kereskedelmi rádió, amely kizárólag hirdetésekből él - tönkremegy. A mostani, másodpercenkénti száz forintos sugárzási díjat ugyanis nem könnyű „kigazdálkodni” ... Információink szerint több mint száz pályázat volt sikeres a Művelődési és Közoktatási Minisztérium rádióstúdió alapítási pályázatán, közülük azonban kevés sugároz műsort. A Somogy Rádió eddig vette az akadályokat, sőt, a szerkesztőség munkatársai azon vannak, hogy bővítsék szolgáltatásaikat, s Baranya, Tolna megyékből is „szállítsák” a híreket, információkat, s várnak, hogy végre rend legyen a média területén. R. N. került Balatonboglárra, évtizedeken át dolgozott ott, és templomot is építtetett a falunak. 1939-ben nagy szerepe volt abban, hogy Balatonboglár befogadta a menekülő lengyeleket. A háború alatt menekülő francia katonatiszteknek is támogatást nyújtott. Az ünnepségen elmondta, hogy ez az alkalom azért is fontos számára, mert külön is megköszönheti azt a szeretetet, amelyet Balatonboglártól kapott. Varga Béla Balatonboglár díszpolgára Rádió mellett... Úgy látszik, az utóbbi évek « miniszterelnökei minduntalan kihúzzák a gyufát: a személyük ellen indított vádaskodás alól egyikük sem menekülhet, valaki rendszerint „feljelenti” őket, mondjuk a parlament széksoraiból, kivéve most, amikor Horn Gyulát nem képviselőtársa, hanem egy Mónus Áron nevezetű kettős - izraeli és magyar - állampolgár fenyegette meg, mondván, hogy a magyar nép ellen követett el bűncselekményt, amiért egy beszédében nem említette meg: a nácik zsidó munkásokat is megöltek a koncentrációs táborokban. Azt hihetnők, hogy az „író” Mónus Áron most égj' merész fordulattal hirtelen a 4 Új VDN sekről. Iskolás éveimben - éppenséggel nem volt hosszú időszak - minden óra tízpercnyi szünetében kiállt a katedrára a „vigyázó”. Ebben még nem lenne semmi különös, hanem abban igen, hogy éveken keresztül mindig egy és ugyanosztáyfőnök azonnal őt jelölte ki eme kétes tisztségre. Es meg is hagyta, míg csak le nem érettségizett. A vigyázó már hétfőn reggel fél nyolckor ott állt a katedrán és figyelt: ki hangoskodik, ki eszik az osztályban, ki másolja át a haver kapitánya. Nyugdíjba vonult, mint ezredes. Szép pálya. A szombati osztályfőnöki óra első fele, a vigyázó Jelentése” alapján zajlott le. Intők, rovok, és persze verések. Heteken, hónapokon át, szüntelenül. A jelentők, feljelentők, névtelen zsidók pártfogoltja lett, pedig szó sincs róla. Izraeli állam- polgárságát (ki tudja, hogy jutott hozzá? is „menlevélként” használta fel, különben X ország határát nem léphette volna át, tekintettel arra, hogy nem- kívánatos személy az említett országban. És miért nem? Mert éppen zsidóellenes szellemű írásait adta közre, amiért eljárás is indult ellene. Bonyolult mi? Olyan bonyolult, mint maga Mónus Áron. Most feljelent. Erről írtak a lapok, hírt adott a rádió, a tévében pedig személyesen megjelent és szennyezte tovább a környezetet. Már úgy értve, hogy véleményével. Kissé tágabban a feljelentéazon fiú volt a vigyázó. Igaz, a legjobb tanuló volt, az iskola évkönyvében is vastagon szedték ki a nevét, mint jelesnek. Ez a magatartása már eleve megbocsáthatatlan volt szemünkben, szokás szerint, hiszen a jó tanulókat rendszerint minden iskolában utálták. De ez a fiú rendelkezett még egy tulajdonsággal: a hatalomvággyal. Ezt felismervén, az füzetéből a leckét, ki füttyöget ki az ablakon a lányoknak, meg egyebek. Kuncsaftjai közé tartozom jómagam is, kifogástalan magaviseletemmel, hétfőnként még az utcán voltam iskolába menet, s mire beértem, a nevem már ott szerepelt az élen a vigyázó „fekete könyvében”. Mit gondolnak, mi lett a fiúból? Rendőrtiszt. És később a kisváros rendőrlevélírók egyazon akolba valók. Az akol soha nem néptele- nedik el. . . Soha nem titkoltunk el semmit. Mindent a nyilvánosság elé tárunk .. . Ismerős ígéretek. A közelmúltban X. Y., londoni magyar diplomata (gáz-,?)pisztollyal hajkurászta az úttestet légkalapáccsal feszegető munkásokat. A nagy zaj miatt. Akkora zajt csaptak, hogy a rádió híradásában még a diplomata nevét sem értettem jól. Kiderült, nem is hangzott el a neve. A rádiós tudósító ugyan érdeklődött a követségen az illető személye iránt (akit közben a rendőrök elvittek), de nem kapott elfogadható választ. A nagykövet meg azért nem nyilatkozott, mert nem tartózkodott Londonban annak a hétnek a végén. Na majd ha megjön. Azóta sem. Több lap feszegeti az ügyet - a pisztolyos diplomatát azóta hazaküldték már -, de személye máig is titok. Pedig a követség testületének tagja. Annak a követségnek, amely hazánkat képviseli Londonban. Nem csak a magyar kormányt, hanem az egész országot. Minden magyar állampolgárt. Engem is. így aztán kíváncsi vagyok, hogy magyar színekben engem ki kompromittál ebben a fene nagy világvárosban ... 1994. AUGUSZTUS 21., VASARNAP
