Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-19 / 228. szám

16 aj Dunántúli napló Riport 1994. augusztus 19., péntek Borkóstoló a szajki pincesoron Vajon miben kamatoztathatók a partnerkapcsolatok? Szajk és Ratschendorf Üzletsor a falu elején A harmincas, negyvenes években Szajk majdnem hogy színtiszta németajkú község volt. Katolikus iskolájában Hauck Antalné és Hesz János oktatta a nebulókat, s mint azt a fehérhajű - immáron nyugdíjas - Treutz Sebőtól megtudtam, sokan emlékeznek még mind­kettőjükre. Sőt, a tanítónéni akasztotta rá is a Sebő nevet a Sebestyén helyett. (Eképpen tölve ki iskolai bizonyítványát.) Persze másokat is megtartot­tak jó emlékezetükbe. Tröszt János községi bírót, Mayerhof Péter plébánost, Koch József mészárost, a vendéglős Bitter Ferencet, vagy Maul, Schrei­ber, Speidl borbélyokat, Grecht, Schippert, Walter szabómeste­reket. És folytathatnánk a sort, s számba vehetnénk: vajon hány iparost tudott eltartani e szép község, vajon hány embernek adott biztos megélhetést? Szajk mindig gazdag falu volt. Helyesebben: polgárai nem szégyellték a munkát, s nem szégyellik azt ma sem. Hogy-hogynem a nyugdíjas­klub elnöke is éppen arról pa­naszkodott, hogy nehéz klub- rendezvényeket tartani. Amikor ugyanis kihirdetné, visszakér­deznek a hetven-nyolcvanéve- sek:- Pont most, dologidőben? Mindezt azért kellett beveze­tőben elmondani, hogy az új­ságíró érzékeltesse: e községet szorgalmas emberek lakják, s különösen szeretik is. Utóbbira bizonyíték: az 1947-es kitelepí­tés után a kiűzöttek többsége visszajött. Minden tilalmak és bizonytalanság ellenére több ha­táron át visszaszökött Németor­szág keleti zónájából. Nem fel­tétlenül a saját házába, de visz- sza. (Ugyanis időközben felvi­dékről kitelepített magyarok ér­keztek Gwfa-Kolarovo község­ből és annak környékéről.) Minderről és másról is be­szélgettünk Sajnovics Mihály polgármesterrel annak okán, hogy a minap ünnep volt a falu­ban. Az ausztriai Ratschendorf község népes delegációját fo­gadták, s aláírták a partnerkap­csolati díszes okmányt. (Oszt­rák részről Anton Stradner.) Ezzel az aláírással több éves ba­rátságra került pecsét, hiszen már a két község lakói itt is, ott kint is találkoztak többször is egymással. (Hasonlóképpen, mint a Guta-beliekkel, bár a szlovákiai községgel még hiva­talosan nem szentesítették az együttműködést.) Szajknak 820 lakosa van, partnerközségének 720. A kéz­fogásnak különös története: a szomszédos Babarc és a Rats­chendorf melletti Deutschgoritz már régóta paroláztak, s egy ratschendorfi átjött egyszer Szajkra érdeklődni, s odaállt Sajnovics Mihály elé:- Akartok-e a barátaink lenni? Sajnovics Mihály pedig rábó­lintott. Azóta évente egyszer-kétszer jönnek és mennek a buszok, (s mennek a személygépkocsik többször is), s ki-ki lesi, vajon a buszból kilép-e a vendége, jó barátja? Bosnyák Józsefné dr. Schle­ich Mária szerint e kapcsolatok az egymásra tekintést, és az egymástól való kölcsönös tanu­lást eredményezik. Képletesen is, meg szó szerint is: értik egymás nyelvét.- Hogyne jártam volna.-S mi tetszett különöskép­pen?- Az a rend és tisztaság, ami ott van. Aztán a község lakói közti együttműködés. Öss„e fognak ketten-hárman, közösen vesznek traktort, munkagépet, közösen művelnek földet. Van egy olajütőjük, ahol például a repcéből és a háztartásokból összegyűjtött, már használt ét­olajból az erőgépek üzemanya­gát maguk állítják elő. Bosnyákné a szajki jegyző: a község szülötte. Hosszasan so­rolja mindazt, ami e partner- kapcsolatokban az egyének számára föltétlenül hasznos. Megismerni egymás életmódját, életvitelét. (Ratschendorf szin­tén szőlőművelő-bortermelő község: ott van a magyar-szlo- vén-osztrák hármashatár köze­lében. S ahol szőlőt művelnek, ott dolgos nép lakik, bizonnyal.) Szajk hosszú évekig társkö­zség volt, s akadt a régmúltban olyan időszak is, amikor nem adtak ki építési engedélyt. Küz­döttek a fönnmaradásért - ide került egykor a tsz-központ -, s nem lehetett leírni őket. Négy éve, az önállósodás hullámain a község is soha nem remélt fej­lődésen ment át. S bár nem ad­ták ingyen, de rövidesen el­mondhatják: minden közmű megvan a községben. Víz, vil­lany, telefon, kábeltévé, gáz, szennyvíz. (Utóbbi miatt most van némi felfordulás: a bólyi szennyvíztelepre fognak rácsat­lakozni.) A község vezetői, a képvise­lőtestület a polgármesterrel a községért és az községben gon­dolkoztak és gondolkoznak. El­érték azt, hogy maguk és az idekívánkozó iparosok számára a lehető legjobb lehetőségeket tudják biztosítani. Fölpezsdült a közélet is: a községi baráti kör hatvan-het- ven tagot számlál. Híre van a német nemzetiségi népdalkör­nek, a felnőtt és ifjúsági tánc- csoportnak, az ifjúsági zenekar­nak. Bár nem beszéltünk róla, mintha az derült volna ki: a partnerkapcsolati szerződést a ratschendorfiakkal egyenlő fel­tételekkel szerették volna meg­kötni. Mostanra (éppen az el­múlt szombaton volt az ünnepi aláírás) a feltételek beértek. Szajk élni tudott önállóságá­val. Kozma Ferenc A szajki templom Müller Andrea felvételei- Ön járt már kint? Magyarul magyarán Helyesírás, Ó! Plutónium­csempészek A bajor rendőrség több mint 300 gramm - 87%-os tisztaságú - plutónium 239-es izotópot ta­lált azoknál a Moszkvából érke­zett személyeknél, akiket a müncheni repülőtéren vettek őrizetbe. Günther Beckstein ba­jor belügyminiszter hétfői mün­cheni sajtóértekezletén el­mondta, hogy az ügyben eddig letartóztatottak közül egy ko­lumbiai és kettő spanyol állam­polgár. A vizsgálat megállapítá­sai szerint az illetők nem tartoz­nak semmiféle terrorszervezet­hez. A bajor belügyminiszter szerint biztosra vehető, hogy a lefoglalt plutónium egy orosz létesítményből származik. Egy atomszakértő szerint nem ato­merőműből, hanem olyan hely­ről, ahol atomfegyvereket állí­tanak elő. A lefoglalt plutónium alkalmas fegyvergyártásra, de legalább 6-8 kg kell belőle. Szennyezetlen tengervíz Nem romlott, sőt valame­lyest javult is a vízminőség Olaszország strandjain - ezt az örvendetes hírt közölte va­sárnap a Legambiente nevű olasz környezetvédő szerve­zet. A vízpróbák 40 százaléka mutatott ki szennyezetlen ten­gervizet. Az átlagosnál is ké­kebb a tenger Szardínia, Pug­lia (az olasz csizma sarka), Friuli-Venezia-Giulia és Tos- cána tartományokban, ahol a kifogástalan minőségű stran­dok aránya meghaladja az 50 százalékot. A legmocskosabb a víz a délvidéken, Campania, Calabria, Marche és Szicília tartományok partjainál. Meglepetéssel, sőt megbot­ránkozással olvastam az újság­ban ezt az alcímet: „Celluxxal a medúza ellen.” A medúza­csípés kellemetlen következ­ményeinek elhárítására ajánlja a gyermekgyógyász professzor ezt a közismert ragasztószala­got. A csípés helyére kell tenni, s rövid várakozás után letépve, lefejtve kihúzza a bőr­ben maradt tüskéket. így elke­rülhető a különben bekövet­kező gyulladás - mondja a cikk szerint a professzor. Tagadhatatlanul hasznos ta­nács, de az eszközhatárözó írásmódja súlyos helyesírási hibának számít. Már az általá­nos iskolában meg kell tanul­nia mindenkinek, hogy az esz­köz- és társhatározó -val, -vei, valamint az eredményhatározó -vű, -ve ragjának v-je hasonul a szótő utolsó mássalhangzójá­hoz, kivéve ha a szó v-re vég­ződik. A könyvvel alakban csu­pán megnyúlik (kettőződik) az azonos hang. A lábbal, kézzel, fallal, várossal szóalak írás­módja feltehetőleg mindenki számára egyértelmű. A bonyo­dalom ott kezdődik, ahol a szó (név) régies vagy idegen betű­vel jelölt hangra végződik. Ilyen például a magyar nevek közül a Babits, a Madách: az idegenek közül a Bach, a Marx: a köznevek közül a pech, az almanach, a reflex, a komplex stb. Az írásban mindig a régi vagy idegen betű hangértéke számít. A ts, a eh az első kettő­ben c.v-nek hangzik. A v tehát ehhez hasonló, ezért írjuk így Babitscsal, Madáchcsal. A Bach névben a eh h hangér­tékű, tehát a helyes alak: Bachhal. Az x mint idegen betű a magyarban két hang: k és sz. De nem bontjuk szét, hanem a második elemét vesszük figye­lembe, s ezért írjuk így: Marx­szal. Ugyanez vonatkozik a köznevekre is, tehát reflexszel, komplexszel s természetesen: celluxszal. Az újságbeli alak semmivel se magarázható ab­szurdum. Nem ilyen szembetűnő az s betű sz hangértékben. Janus Pannonius nevében sz-t ejtünk, a teljes hasonulást itt is jelöl­jük, mégpedig «-szel, így: Ja- nusszal, Pannoniusszal. Az úgynevezett csonkított kettő­zés miatt itt kiejtési és helyesí­rási azonosalakúság áll fenn. Külön szabály vonatkozik azokra a szavakra és nevekre, amelyeknek a végén ki nem ej­tett néma hang van. Ide tarto­zik a legtöbb h-ra végződő ma­gyar szavunk: a méh, juh, düh, írásban: Sahhal, potrohhal, dohhal. Itt, ezekben egybeírjuk a tövet és a ragot. A Voltaire, Shakespeare, Bordeaux stb. esetében kötőjellel kapcsoljuk a toldalékot. Tehát: Volta- ire-rel, Shakespeare-rel, Bor- deaux-val. Ha még az újságírók, a szö­vegszerkesztők se ismerik eze­ket az alapszabályokat, akkor el kell fogadnunk egy igényes olvasónknak azt a véleményét, amely szerint „Katasztrofális a helyzet a helyesírást illetően Magyarországon. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés augusztus 29-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg LEVE­LEZŐLAPON 7601 Pf: 134 Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az augusztus 6-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Csak félig sütöttem meg, így nem fog megégni, ha holnap megmelegítem.” Utalványt nyertek: Bán Imre, 7934 Almamel­lék, Rákóczi u. 9., Boros László, 7537 Homok- szentgyörgy, Táncsics M. u. 35., Fenyős Gá- bomé, 7624 Pécs, Váci M. u. 2., Márton Zsuzsa, 7349 Szászvár, Rákóczi u. 4., Tóth Lajos, Pécs, 7632 Fülep L. u. 22. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
Thumbnails
Contents