Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-18 / 227. szám
1994. augusztus 18., csütörtök Honismeret üj Dunántúli napló 11 „Mintha az egész város uniformist öltött volna magára... Az első világháború kitörése A Mecsek-tévétől a multimédiáig Budapest után Pécsett lehetett venni először a Magyar Televízió adását • • üzenet a sztyeppéról Régi igazság, hogy a kerék az emberiség történetének egyik legnagyobb találmánya. De kik találták fel és mikor? Az orosz sztyeppén, az Ural déli része és a kazah határ között most talált sírok érdekes új adalékokkal szolgáltak a régészek számára. A sírban ugyanis a főnök csontjai és egy ló koponyája mellett kétkerekű őskordé maradványait is megtalálták a kutatók. David Anthony amerikai archeológus engedélyt kapott arra, hogy a lókoponyát a legkorszerűbb, rádiókarbon eljárásnak vesse alá. Az eredmény: a lelet kora „3904 és 4136 év között” lehet. Az oxfordi egyetem megerősítette ezt a korbecslést. Mi ebben a meglepetés? Az, hogy eddig a tudomány úgy tudta: az első küllős kereket a Kelet nagy-kultúrájú birodalmai fejlesztették ki a mai Irakban és az Indus völgyében vagy 4600 esztendeje. Az orosz sztyeppén, valamint a mai Anatóliában talált hasonló korú kerék nyomán viszont mind több szakértő gondolja úgy, hogy az emberiség történetét - a szállítást, a hadviselést, a mező- gazdaságot, a kereskedelmet - forradalmasító csoda, a kerék, nagyjából egy időben több térségben is feltűnt. Az biztos, hogy Krisztus születése előtt 1700-ban már a nagy birodalmak hadseregeinek fontos része volt a hadiszekér és később a rómaiak sporteszközként is használták. Amikor az árják Krisztus előtt 1500 táján meghódították Indiát, seregük már rengeteg hadikocsit használt. A délorosz kocsilelet ebben a vonatkozásban is izgatja a kutatók fantáziáját. Ez szerintük komolyan megerősíti azt a régi feltevést, amely szerint az indo- germán nyelvcsaládhoz tartozó átják őshazája voltaképpen a mai Oroszország dél-keleti része volt. Ezt látszik igazolni az is, hogy az ősi indiai utalások szerint a hódítók észak-nyugatról jöttek. Mint ismeretes, az indo- germán nyelvcsaládhoz nemcsak a mai európai, de a iráni és indiai nyelvek zöme is tartozik, s a szakemberek elsősorban éppen az olyan szavaknál, mint a ló és a kocsi, képesek voltak könnyen kimutatni a közös eredetet. Ferenc Ferdinánd és felesége, Zsófia főhercegasszony meggyilkolását a pécsi lapok is gyászkeretben közölték. Természetesen a legnagyobb részletességgel, többszörös különkiadással írták le az eseményt, s sort kerítettek a nemzetközi következmények elemzésének is. Mindkét híres pécsi napilap, a Dunántúl és a Pécsi Napló is a király és a nemzet gyászaként hirdette a tragédiát, de a Pécsi Napló ezen felül még a merénylet pécsi szemtanúit is megszólaltatta. A pécsi diákok és tanáraik ugyanis közvetlen szemtanúi voltak a tragédiának. Vende Ernő a lap július 1-i számában számolt be erről. A diákok és tanáraik éppen Szarajevóban voltak kiránduláson, s a városnézés után ők is kíváncsiak voltak a trónörökös-pár érkezésére, ezért elvegyültek a reájuk váró tömegben. Az azt követő eseményekről a szemtanú így számolt be a lap hasábjain: „. .. A trónörökös tiszteletére a városháza előtt összegyűlt tömeg közé álltunk, hogy a trónörököst egy magyar „éljerí’-nel üdvözöljük. .. A rendőrkapitány azonban a legudvariasabban kért bennünket, hogy álljunk el a magyar éljenzéstől, mert ez talán rossz vért szülne, esetleg politikai tüntetésnek vélnék. Mi tehát kijelölt helyünkön elhelyezkedve vártuk a trónörököst. Egyszerre óriási robbanás hallatszik. Mi azt hittük, ágyúlövéssel jelzik a trónörökös érkezését; de már 2-3 perc múlva láttuk, hogy két embert számos rendőr és katona kísér. Ezek voltak az első, a Cu- murija-hídja melletti merénylet tettesei. E merénylet nem sikerült. De mi arról, hogy ez merénylet volt, nem tudtunk. A trónörököst nagy, „zsivó”-val fogadták a városháza előbb, amelybe a mi hangunk is beleelegyedett. Innen mi a múzeum megtekintésére indultunk, de mivel az utcák a tolongó néptömegtől el voltak állva, egy mellékutcába fordultunk be. Mikor éppen az utca végére értünk, jelezték, hogy a trónörökös kocsija jön, mi tehát megálltunk. Ekkor fordult be a trónörökös kocsija a Ferenc József utcába. E pillanatban egy kapualjból, 23 lépésnyire tőlünk 2 lövés dördült el. Közvetlen közelből, alig 5 lépésnyire a kocsitól. Láttuk, hogy a trónörökös felemelkedik, csákója fejéről leesik. A trónörökösné föléje borul. Óriási kavarodás támadt. A közönség, rendőrök, katonák nekiesnek a merénylőnek, mire a trónörökös automobilja hátrálva eltűnik. Meredve állt a közönség a merénylet hatása alatt. Tíz perc múlva már elteijedt a hír, hogy a trónörökös és neje meghaltak. A hatás, amit a hír keltett, leírhatatlan volt. A közönség előbb nem akarta hinni, majd megteltek az utcák síró - a szó szoros értelmében - zokogó emberekkel.. . Baranyában Zichy Gyula katolikus megyéspüspök szózatot intézett a hívekhez, amelyben imádkozásra szólította fel őket az elhaltak lelki üdvéért... A közlemény értesült a merényletet követő eseményekről is, de egészen július folyamán csak a szokott társasági hírek keltettek feltűnést. A Dunántúl július 9-i száma például beszámolt arról, hogy a város és a megye előkelőségei hol töltik nyári szabadságukat... Ebbe a vihar előtti csendbe robbant bele a Szerbiához intézett ultimátum, majd következtek azok a nemzetközi események, amelyek a háborút előidézték. A lapok július 25-én rendkívüli kiadásban számoltak be a háború kitöréséről. A továbbiakban a lapok az első három oldalon a hadüzenetek és a háború megindulásának eseményeit tárgyalták, s lapszámok végén pedig hétköznapi híreket közöltek. A hatóságok tudatták a lakossággal a hadiállapottal járó kötelezettségeiket, közölték, hogy dr. Visy László alispán különleges jogokkal fölruházott kormánybiztos lesz, Egry Béla országgyűlési képviselő pedig „Búcsú és fohász” címmel szólt a hadba szállókhoz. ,,Egy-két nap alatt megváltozott városunk képe, mintha egész Pécs városa uniformist öltözött volna magára. Minden talpalatnyi helyen katona és katona. Élénk, mozgalmas élet, lelkesedés mindenütt, amerre a szem ellát. Egyedül a sajtó csüggedt, amelybe belé fojtották a szót... A mai katonai átalakulásban a legkitartóbb, a legváltozatosabb képet az Indóház utca és az állomás épülete nyújtja. A vonatok csak úgy ontják az embereket ide is és innen is. .. A hadiállapot beálltával megszűntek az apróbb események.. . A hivatalok képe is nagyrészt megváltozott.. . A mai világtörténelmi napokban az újságíróknak nincs szava, helyette beszélnek az események, amelyek katonásan egymás mellett sorakozva tájékoztatást nyújtanak a helyzetről.” A korabeli tudósítás így számolt be a háborús készülődésről. „Életünket és vérünket a hazáért!. . . A király szózata a nemzethez.. . ! - ilyen és hasonló címek jelezték a világháború kezdetét, majd megindult a hadiesemények áradata. A háború kiszélesedett, hogy négy évig változatlan hevességgel tomboljon, 10 millió halottat és sok-sok szenvedést okozva a műveltnek mondott világban. Dr. Vargha Dezső Budapesten befejeződött a Magyar Televízió kísérleti adása, megépült az állandó műsorszórásra alkalmas adó. A feleslegessé vált adót lelkes pécsi tükék megszerezték és társadalmi munkában felépítették a Mecseken. A jó és gyors munka eredményeként 1957ben Pécsett is lehetett fogni a Magyar Televízió adását. Felkészült erre az Orion-gyár is. Mecsek néven olyan készüléket gyártott, amely alkalmas volt Pécsett és környékén a Magyar Televízió vételére. A készüléket kedvező részletre adták, az üzletben bekapcsolták, ha kék fényt adott, vihette a vásárló. Otthon adásidőben derült ki, hogy bejön-e a kép. Ehhez a lakásban meg kellett keresni a szobaantenna optimális helyét. Ekkor derült ki az is, hogy a kép és a hang összhangban van-e. Gyakran szétesett, „liftezett” a kép, begeijedt a hang, ilyenkor megjelent a felirat: „A hiba nem az On készülékében van!” ,,A hiba a közvetítővonalban van!” Volt egy szerelőnk, aki ha szétesett a kép, begeijedt a hang, megjelent, csavarhúzóval igazított a vasmagon és minden rendben volt egy ideig. Később a gyár visszaváltotta - hibás volt a konstrukció - ezeket a készülékeket. Mi úgy döntöttünk, hogy nem adjuk vissza, mert hátha még ennél is rosszabbat kapunk. A szerelő így érvelt a készülék mellett: „Ebből a készülékből csak a csavarhúzót felejtették ki. Ezt én magammal hozom, egy kis igazítás, és máris gyönyörű a kép, tiszta a hang.” Ha jó volt a készülék, valóban gyönyörű, éles kép jelent meg a képernyőn. Dicsérték is szomszédok, ismerősök. A dicséretből szinte mindennap kijutott. Ritkán néztük egyedül a műsort. Akkor még a televízió összehozta a barátokat, szomszédokat, ismerősöket. Akinek tévéje volt, vendégei is voltak. Olykor annyian, hogy a szomszédból kellett kölcsönkérni székeket. Kultúrházakban, vendéglőkben, cukrászdákban, nagyobb helységek várótermeiben minden hely elkelt egy-egy izgalmasnak ígérkező labdarúgó mérkőzés alkalmával, válogatott mérkőzésekkor pedig már órákkal a kezdés előtt helyet kellett foglalni. Ahogy terjedt a tévé, úgy ma- radoztak el a barátok, szomszédok, ismerősök, úgy vált kollektív szórakozásból családi, egyéni - később egy családban több készülék is volt - szórakozássá. Az Orion után a Videoton is gyártani kezdte a tv-készüléke- ket. Megjelentek a nagyképernyős, csatomaváltós készülékek is. A kisképemyősök közül a Kékes, a nagyképemyősök közül az Alba Regia volt a legnépszerűbb - ezt Reginának is becézték, miután elterjedt a híre egy bányásznapi történetnek. Az új, keresett típusokat bányásznapokon hozták forgalomba. A hűségjutalomból a bányászok vásárolhattak tv-ké- szüléket is. Bányászhősünk is vett egy Álba Regiát, közben áldomást is ittak, a barátok is marasztalták, késő este taxival érkezett haza. A felesége dühösen várta.- Egy szót, se asszony! Meghoztam a Reginát is! A feleség mindent megbocsátott, amikor a taxi csomagtartójából előkerült Regina, azaz Alba Regia, a várva várt nagy- képernyős tv-készülék. Felfoghatatlan csoda volt akkoriban sokak számára a televízió. Antennaerdőket telepítettek a házak tetejére, kezdetben minden antenna egyfelé volt tájolva, később már délre, nyugatra is. Ahány állomás, annyi tájolás, annyi antenna. A színes, a 40-50 csatornás, kép a képben, távirányítós, teletextes, sztereó ... tévékészülékek már nem váltottak ki csodálatot, lakásaink természetes berendezései lettek, nem kerültek fő helyre, pódiumra. Ma már nemcsak a világ, az ország, a régió, hanem a megye, egy-egy város, falu eseményei is eljutnak a lakásokba. Ma a városok, nagyobb községek tévéstúdiói jobban felszereltek, korszerűbbek, mint annak idején a Magyar Televízióé volt. Közel az idő, amikor nálunk is valósággá válik a multimédia, ami azt jelenti, hogy akár ötszáz csatorna közül válogathatunk. Az inteligenssé tett készülékre mindent, amit a fogyasztói társadalom biztosítani tud, rá lehet kapcsolni. Fotelben ülve méretre rendelhetünk ruhát, repülőjegyet, választhatunk filmet.. . Gép rendel, gép szolgál ki. Gyerekeinknek, unokáinknak ez ugyanolyan természetes lesz, mint nekünk az elmúlt évtizedekben végbement fejlődés a televíziózásban. Sz. Harsányi János Rendkívüli kiadás. : ^ _______Szambát_______ Am 4 fillér. Pia SM- m R femanlHt DUNÁNTÚL Háborúi! 10 perccel 6 óra előtt Pasics meg* jelent Giesslnél s bejelentette, Hogy Szerbia nem hajlandó teue siteni a monarchia követeléseit Giessl elhagyta Belgrádot Az éi folyamán vagy vasárnap már megkezdik a tüzelést. Nyomaton a kiadötuüjéonw Dunántúl Nyomda Rr»?' ei.viirisiáv tonyvnyomdájában Pácáén, 1914. V alahányszor régi újságokat lapozgatok, mindig meglepődve tapasztalom, mennyire ismétlődnek az események, és olvashatók hasonló hírek napjainkban, akár száz évvel ezelőtt. Az 1894. augusztus 1-én, szerdán megjelent Pécsi Napló III. évfolyama 185. (512.) száma egyik főhírének címe: Fohászok esőért. Száz esztendővel ezelőtt is hőség tombolt Pécsett. „Szinte repedezik a szárazságtól ez a gyurmalag - olvasható a lírai hangvételű beszámolóban -, melyet Földnek neveznek az astronomusok. Csak úgy tátogat eső után az emberiség s kétségbeesésében megkísérti az Istent: precessziókat rendez esőért könyörögvén. .. Ha erre se erednek meg az ég könnyei, akkor csakugyan nyomorultul kell elvesznünk ezen a földtekén...” Krimit is olvashattak száz éve a pécsiek: nagy szenzációt keltett a Láncz utcai rablógyilkosság. A tettes, Feld János gyors elfogásáról közölt hosz- szú, részletes beszámolót az újság: miként hatolt be a gazdag magánzónak ismert Graff Anna házába, kért tőle pénzt, de nem kapott, majd tért vissza éjjel, amikor a még ébren lévő nőt leszúrta, és a szekrényben talált 32 frt készpénzt, valamint 3 takarékbetétkönyvet magához véve a Fehér farkas kocsmába ment, ahol egész nap iszogatott. A Pécsi Napló augusztus 2-i számának vezércikke is erről a bűnesetről elmélkedik. „Városunk bűnkrónikájában tíz-tizenöt évben egyszer fordul elő rablógyilkosság, s most rövid két év leforgása alatt ez már a második eset. Az év elején végezték ki Berdint. Tudhatta Feld János is, mi vár rá, ha gyilkol, rabol, s mégis elkövette a szörnyű bűnt, s a legnagyobb állati vadsággal gyilkolta meg Graff Annát - a pénzéért. Itt kezdődik a lélektani rejtély nyitja, itt a pénznél.. . Számunkra ma sem szokatlan híreket olvashattak száz évvel ezelőtt a pécsiek az épülő színházról. „Amikor szóba jött a pécsi színház építésének ügye, 100 000 frt költségre tervezték az egész épületet. Mikor kiírták a terveket, azonnal kitűnt, hogy az építési költségek meg fogják haladni a 200 000 frt-t”. Aztán kiderült, hogy csaknem valamennyi munkálatot ráfizetéssel kellett kiadni, mert a kiírt áron nem jelentkezett vállalkozó. Épp ezekben a napokban külön bizottság ösz- szehívását határozták el, döntsön, mert a villamosvilágítás bevezetéséért a vállalkozó 9 000 frt helyett 19 000 frt-ot követel. A cikkíró számítása szerint beleértve a telekárakat is - 400 000 frt-jába fog kerülni Pécsnek új színháza. „Nagyon örvendtünk annak, hogy Pécs szép és díszes színházat kap, de attól tartunk, hogy ily nagy áldozat mégis meghaladja városunk anyagi képességét, vagy ha már ily drága épületet emeltünk, volna ez legalább oly tágas, volna annak oly nagy színpadja, hogy az ne csak a mai, hanem a következő generációk igényeinek is megfeleljen. Pedig ezt a mi szép színházunkról a legjobb akarattal sem mondhatjuk.” - írta a Pécsi Napló 1894. augusztus 16-án. A színház építésével kapcsolatosan arról is jelent meg hír, hogy készül a színpadi kocsifeljáró, mivel korszerű színház már nem képzelhető el e nélkül. A keleti oldalon építik a kocsi feljáró lejtőt, ami ellen a kereskedelmi és iparkamara fölszólalt a város tanácsánál, mert rontja a kamara most épülő díszes házának környezetét. A nemrég lezajlott Tour de Hongrie-ra gondolva, érdekes összehasonlításra adhatnak alkalmat azok az újságcikkek, amelyek a fővárosi Hunnia Magyar Bicycle Club és a legelső vidéki egylet, a Pécsi Kerékpár Egyesület által 1894. augusztus 19-én, vasárnap rendezett első országos távversenyről tájékoztatták az olvasókat. E napon a Pécsi Napló vezércikkben köszöntötte „az ország minden vidékéről az első országos kerék- pár-nagy-távverseny alkalmából idesereglett sporttársakat.” A fővárosból zuhogó esőben indult a harminc kerékpáros, hogy lefussa a 227 km távolságot Budapesttől Pécsig. Útközben 20-23 km-ként felügyelő és frissítő állomásokon haladunk át. Pécsett a budai külvárosi vámházon túl lévő célnál felépített és fellobogózott páholyba telefon hozta a híreket a versenybíróságnak, élén Zsol- nay Vilmossal. Háromnegyed egykor már mindenütt tudták az első távirat tartalmát: Mohácsra 1 óra 20 perckor beérkezett az első versenyző. A bírói páholy előtti teret és a tribünöket Pécs város intelligenciája töltötte meg, igazolva azt az érdeklődést, mely már hetek óta mutatkozott a városban e nagy vállalkozás iránt. Ott ült Kardos Kálmán főispán is, valamint Opris Péter posta és távíró igazgató, akinek postásai az útvonal mentén lévő távíró állomásokon teljesítve szolgálatot, a verseny rendjére nagy befolyással voltak. D élután 2 óra 50 perckor megszólalt az üszögi úton fölállított tűzoltó kürtje, jelezve, hogy elhaladt előtte az első versenyző. A mozsarak durrogtak, a Zsolnay-gyár zenekara rázendített a Rákóczi indulóra, és az üszögi úton föltűnt Philipovits Emil, a Hunnia tagja, száguldva vasparipáján. Mindenki látni akarta a győztest, aki 2 óra 52 perckor kerekezett át a célvonalon. A 226,6 km hosszú utat a nagy eső ellenére 10 óra 52 perc alatt tette meg. A krónika szerint tizennégyen adták fel a versenyt és öten érkeztek be jóval a kitűzött 13 órás szintidő előtt. Dr. Nádor Tamás Régi augusztusok