Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-18 / 227. szám

1994. augusztus 18., csütörtök Honismeret üj Dunántúli napló 11 „Mintha az egész város uniformist öltött volna magára... Az első világháború kitörése A Mecsek-tévétől a multimédiáig Budapest után Pécsett lehetett venni először a Magyar Televízió adását • • üzenet a sztyeppéról Régi igazság, hogy a ke­rék az emberiség történeté­nek egyik legnagyobb ta­lálmánya. De kik találták fel és mikor? Az orosz sztyeppén, az Ural déli ré­sze és a kazah határ között most talált sírok érdekes új adalékokkal szolgáltak a régészek számára. A sírban ugyanis a főnök csontjai és egy ló koponyája mellett kétkerekű őskordé marad­ványait is megtalálták a ku­tatók. David Anthony ame­rikai archeológus engedélyt kapott arra, hogy a lókopo­nyát a legkorszerűbb, rá­diókarbon eljárásnak vesse alá. Az eredmény: a lelet kora „3904 és 4136 év kö­zött” lehet. Az oxfordi egyetem megerősítette ezt a korbecslést. Mi ebben a meglepetés? Az, hogy eddig a tudo­mány úgy tudta: az első küllős kereket a Kelet nagy-kultúrájú birodalmai fejlesztették ki a mai Irak­ban és az Indus völgyében vagy 4600 esztendeje. Az orosz sztyeppén, valamint a mai Anatóliában talált ha­sonló korú kerék nyomán viszont mind több szakértő gondolja úgy, hogy az em­beriség történetét - a szállí­tást, a hadviselést, a mező- gazdaságot, a kereskedel­met - forradalmasító csoda, a kerék, nagyjából egy idő­ben több térségben is fel­tűnt. Az biztos, hogy Krisztus születése előtt 1700-ban már a nagy birodalmak hadseregeinek fontos része volt a hadiszekér és később a rómaiak sporteszközként is használták. Amikor az árják Krisztus előtt 1500 tá­ján meghódították Indiát, seregük már rengeteg hadi­kocsit használt. A délorosz kocsilelet ebben a vonatko­zásban is izgatja a kutatók fantáziáját. Ez szerintük komolyan megerősíti azt a régi felte­vést, amely szerint az indo- germán nyelvcsaládhoz tar­tozó átják őshazája volta­képpen a mai Oroszország dél-keleti része volt. Ezt látszik igazolni az is, hogy az ősi indiai utalások sze­rint a hódítók észak-nyu­gatról jöttek. Mint ismeretes, az indo- germán nyelvcsaládhoz nemcsak a mai európai, de a iráni és indiai nyelvek zöme is tartozik, s a szak­emberek elsősorban éppen az olyan szavaknál, mint a ló és a kocsi, képesek vol­tak könnyen kimutatni a közös eredetet. Ferenc Ferdinánd és felesége, Zsófia főhercegasszony meg­gyilkolását a pécsi lapok is gyászkeretben közölték. Termé­szetesen a legnagyobb részletes­séggel, többszörös különkiadás­sal írták le az eseményt, s sort kerítettek a nemzetközi követ­kezmények elemzésének is. Mindkét híres pécsi napilap, a Dunántúl és a Pécsi Napló is a király és a nemzet gyászaként hirdette a tragédiát, de a Pécsi Napló ezen felül még a merény­let pécsi szemtanúit is megszó­laltatta. A pécsi diákok és taná­raik ugyanis közvetlen szemta­núi voltak a tragédiának. Vende Ernő a lap július 1-i számában számolt be erről. A diákok és tanáraik éppen Szarajevóban voltak kirándulá­son, s a városnézés után ők is kí­váncsiak voltak a trónörökös-pár érkezésére, ezért elvegyültek a reájuk váró tömegben. Az azt követő eseményekről a szemtanú így számolt be a lap hasábjain: „. .. A trónörökös tiszteletére a vá­rosháza előtt összegyűlt tömeg közé álltunk, hogy a trónörököst egy magyar „éljerí’-nel üdvözöl­jük. .. A rendőrkapitány azon­ban a legudvariasabban kért bennünket, hogy álljunk el a ma­gyar éljenzéstől, mert ez talán rossz vért szülne, esetleg politi­kai tüntetésnek vélnék. Mi tehát kijelölt helyünkön elhelyez­kedve vártuk a trónörököst. Egy­szerre óriási robbanás hallatszik. Mi azt hittük, ágyúlövéssel jelzik a trónörökös érkezését; de már 2-3 perc múlva láttuk, hogy két embert számos rendőr és katona kísér. Ezek voltak az első, a Cu- murija-hídja melletti merénylet tettesei. E merénylet nem sike­rült. De mi arról, hogy ez me­rénylet volt, nem tudtunk. A trónörököst nagy, „zsivó”-val fogadták a város­háza előbb, amelybe a mi han­gunk is beleelegyedett. Innen mi a múzeum megtekintésére indultunk, de mivel az utcák a tolongó néptömegtől el voltak állva, egy mellékutcába fordul­tunk be. Mikor éppen az utca végére értünk, jelezték, hogy a trónörökös kocsija jön, mi tehát megálltunk. Ekkor fordult be a trónörökös kocsija a Ferenc József utcába. E pillanatban egy kapualjból, 23 lépésnyire tőlünk 2 lövés dördült el. Közvetlen közelből, alig 5 lépésnyire a kocsitól. Lát­tuk, hogy a trónörökös felemel­kedik, csákója fejéről leesik. A trónörökösné föléje borul. Óri­ási kavarodás támadt. A közön­ség, rendőrök, katonák nekies­nek a merénylőnek, mire a tró­nörökös automobilja hátrálva eltűnik. Meredve állt a közönség a me­rénylet hatása alatt. Tíz perc múlva már elteijedt a hír, hogy a trónörökös és neje meghaltak. A hatás, amit a hír keltett, leírhatat­lan volt. A közönség előbb nem akarta hinni, majd megteltek az utcák síró - a szó szoros értel­mében - zokogó emberekkel.. . Baranyában Zichy Gyula ka­tolikus megyéspüspök szózatot intézett a hívekhez, amelyben imádkozásra szólította fel őket az elhaltak lelki üdvéért... A közlemény értesült a me­rényletet követő eseményekről is, de egészen július folyamán csak a szokott társasági hírek keltettek feltűnést. A Dunántúl július 9-i száma például beszá­molt arról, hogy a város és a megye előkelőségei hol töltik nyári szabadságukat... Ebbe a vihar előtti csendbe robbant bele a Szerbiához inté­zett ultimátum, majd következ­tek azok a nemzetközi esemé­nyek, amelyek a háborút elői­dézték. A lapok július 25-én rendkívüli kiadásban számoltak be a háború kitöréséről. A to­vábbiakban a lapok az első há­rom oldalon a hadüzenetek és a háború megindulásának esemé­nyeit tárgyalták, s lapszámok végén pedig hétköznapi híreket közöltek. A hatóságok tudatták a lakos­sággal a hadiállapottal járó köte­lezettségeiket, közölték, hogy dr. Visy László alispán különle­ges jogokkal fölruházott kor­mánybiztos lesz, Egry Béla or­szággyűlési képviselő pedig „Búcsú és fohász” címmel szólt a hadba szállókhoz. ,,Egy-két nap alatt megváltozott városunk képe, mintha egész Pécs városa uniformist öltözött volna ma­gára. Minden talpalatnyi helyen katona és katona. Élénk, moz­galmas élet, lelkesedés minde­nütt, amerre a szem ellát. Egye­dül a sajtó csüggedt, amelybe belé fojtották a szót... A mai katonai átalakulásban a legkitar­tóbb, a legváltozatosabb képet az Indóház utca és az állomás épülete nyújtja. A vonatok csak úgy ontják az embereket ide is és innen is. .. A hadiállapot be­álltával megszűntek az apróbb események.. . A hivatalok képe is nagyrészt megváltozott.. . A mai világtörténelmi napok­ban az újságíróknak nincs szava, helyette beszélnek az esemé­nyek, amelyek katonásan egy­más mellett sorakozva tájékozta­tást nyújtanak a helyzetről.” A korabeli tudósítás így szá­molt be a háborús készülődésről. „Életünket és vérünket a hazáért!. . . A király szózata a nemzethez.. . ! - ilyen és hasonló címek jelezték a vi­lágháború kezdetét, majd megindult a hadiesemények áradata. A háború kiszélese­dett, hogy négy évig válto­zatlan hevességgel tombol­jon, 10 millió halottat és sok-sok szenvedést okozva a műveltnek mondott világban. Dr. Vargha Dezső Budapesten befejeződött a Magyar Televízió kísérleti adása, megépült az állandó mű­sorszórásra alkalmas adó. A fel­eslegessé vált adót lelkes pécsi tükék megszerezték és társa­dalmi munkában felépítették a Mecseken. A jó és gyors munka eredményeként 1957­ben Pécsett is lehetett fogni a Magyar Televízió adását. Felkészült erre az Orion-gyár is. Mecsek néven olyan készülé­ket gyártott, amely alkalmas volt Pécsett és környékén a Magyar Televízió vételére. A készüléket kedvező részletre adták, az üz­letben bekapcsolták, ha kék fényt adott, vihette a vásárló. Otthon adásidőben derült ki, hogy bejön-e a kép. Ehhez a la­kásban meg kellett keresni a szobaantenna optimális helyét. Ekkor derült ki az is, hogy a kép és a hang összhangban van-e. Gyakran szétesett, „liftezett” a kép, begeijedt a hang, ilyenkor megjelent a felirat: „A hiba nem az On készülékében van!” ,,A hiba a közvetítővonalban van!” Volt egy szerelőnk, aki ha szétesett a kép, begeijedt a hang, megjelent, csavarhúzóval igazí­tott a vasmagon és minden rend­ben volt egy ideig. Később a gyár visszaváltotta - hibás volt a konstrukció - ezeket a készülékeket. Mi úgy döntöt­tünk, hogy nem adjuk vissza, mert hátha még ennél is rosszab­bat kapunk. A szerelő így érvelt a készülék mellett: „Ebből a készülékből csak a csavarhúzót felejtették ki. Ezt én magammal hozom, egy kis igazítás, és máris gyönyörű a kép, tiszta a hang.” Ha jó volt a készülék, való­ban gyönyörű, éles kép jelent meg a képernyőn. Dicsérték is szomszédok, ismerősök. A di­cséretből szinte mindennap ki­jutott. Ritkán néztük egyedül a műsort. Akkor még a televízió összehozta a barátokat, szom­szédokat, ismerősöket. Akinek tévéje volt, vendégei is voltak. Olykor annyian, hogy a szom­szédból kellett kölcsönkérni székeket. Kultúrházakban, vendéglők­ben, cukrászdákban, nagyobb helységek várótermeiben min­den hely elkelt egy-egy izgal­masnak ígérkező labdarúgó mérkőzés alkalmával, váloga­tott mérkőzésekkor pedig már órákkal a kezdés előtt helyet kellett foglalni. Ahogy terjedt a tévé, úgy ma- radoztak el a barátok, szomszé­dok, ismerősök, úgy vált kollek­tív szórakozásból családi, egyéni - később egy családban több készülék is volt - szórako­zássá. Az Orion után a Videoton is gyártani kezdte a tv-készüléke- ket. Megjelentek a nagyképer­nyős, csatomaváltós készülékek is. A kisképemyősök közül a Kékes, a nagyképemyősök kö­zül az Alba Regia volt a legnép­szerűbb - ezt Reginának is be­cézték, miután elterjedt a híre egy bányásznapi történetnek. Az új, keresett típusokat bá­nyásznapokon hozták forga­lomba. A hűségjutalomból a bányászok vásárolhattak tv-ké- szüléket is. Bányászhősünk is vett egy Álba Regiát, közben áldomást is ittak, a barátok is marasztalták, késő este taxival érkezett haza. A felesége dühö­sen várta.- Egy szót, se asszony! Meg­hoztam a Reginát is! A feleség mindent megbocsá­tott, amikor a taxi csomagtartó­jából előkerült Regina, azaz Alba Regia, a várva várt nagy- képernyős tv-készülék. Felfoghatatlan csoda volt ak­koriban sokak számára a televí­zió. Antennaerdőket telepítettek a házak tetejére, kezdetben minden antenna egyfelé volt tá­jolva, később már délre, nyu­gatra is. Ahány állomás, annyi tájolás, annyi antenna. A színes, a 40-50 csatornás, kép a képben, távirányítós, tele­textes, sztereó ... tévékészülé­kek már nem váltottak ki csodá­latot, lakásaink természetes be­rendezései lettek, nem kerültek fő helyre, pódiumra. Ma már nemcsak a világ, az ország, a régió, hanem a megye, egy-egy város, falu eseményei is eljutnak a lakásokba. Ma a városok, nagyobb községek té­véstúdiói jobban felszereltek, korszerűbbek, mint annak ide­jén a Magyar Televízióé volt. Közel az idő, amikor nálunk is valósággá válik a multimédia, ami azt jelenti, hogy akár ötszáz csatorna közül válogathatunk. Az inteligenssé tett készülékre mindent, amit a fogyasztói tár­sadalom biztosítani tud, rá lehet kapcsolni. Fotelben ülve méretre ren­delhetünk ruhát, repülőjegyet, választhatunk filmet.. . Gép rendel, gép szolgál ki. Gyereke­inknek, unokáinknak ez ugyan­olyan természetes lesz, mint nekünk az elmúlt évtizedekben végbement fejlődés a televízió­zásban. Sz. Harsányi János Rendkívüli kiadás. : ^ _______Szambát_______ Am 4 fillér. Pia SM- m R femanlHt DUNÁNTÚL Háborúi! 10 perccel 6 óra előtt Pasics meg* jelent Giesslnél s bejelentette, Hogy Szerbia nem hajlandó teue siteni a monarchia követeléseit Giessl elhagyta Belgrádot Az éi folyamán vagy va­sárnap már megkezdik a tüzelést. Nyomaton a kiadötuüjéonw Dunántúl Nyomda Rr»?' ei.viirisiáv tonyvnyomdájában Pácáén, 1914. V alahányszor régi újságokat lapozgatok, mindig megle­pődve tapasztalom, mennyire ismétlődnek az események, és olvashatók hasonló hírek napja­inkban, akár száz évvel ezelőtt. Az 1894. augusztus 1-én, szerdán megjelent Pécsi Napló III. évfolyama 185. (512.) száma egyik főhírének címe: Fohászok esőért. Száz eszten­dővel ezelőtt is hőség tombolt Pécsett. „Szinte repedezik a szárazságtól ez a gyurmalag - olvasható a lírai hangvételű be­számolóban -, melyet Földnek neveznek az astronomusok. Csak úgy tátogat eső után az emberiség s kétségbeesésében megkísérti az Istent: precesszi­ókat rendez esőért könyörög­vén. .. Ha erre se erednek meg az ég könnyei, akkor csakugyan nyomorultul kell elvesznünk ezen a földtekén...” Krimit is olvashattak száz éve a pécsiek: nagy szenzációt keltett a Láncz utcai rablógyil­kosság. A tettes, Feld János gyors elfogásáról közölt hosz- szú, részletes beszámolót az új­ság: miként hatolt be a gazdag magánzónak ismert Graff Anna házába, kért tőle pénzt, de nem kapott, majd tért vissza éjjel, amikor a még ébren lévő nőt le­szúrta, és a szekrényben talált 32 frt készpénzt, valamint 3 ta­karékbetétkönyvet magához véve a Fehér farkas kocsmába ment, ahol egész nap iszogatott. A Pécsi Napló augusztus 2-i számának vezércikke is erről a bűnesetről elmélkedik. „Váro­sunk bűnkrónikájában tíz-ti­zenöt évben egyszer fordul elő rablógyilkosság, s most rövid két év leforgása alatt ez már a második eset. Az év elején vé­gezték ki Berdint. Tudhatta Feld János is, mi vár rá, ha gyilkol, rabol, s mégis elkö­vette a szörnyű bűnt, s a legna­gyobb állati vadsággal gyil­kolta meg Graff Annát - a pén­zéért. Itt kezdődik a lélektani rejtély nyitja, itt a pénznél.. . Számunkra ma sem szokat­lan híreket olvashattak száz év­vel ezelőtt a pécsiek az épülő színházról. „Amikor szóba jött a pécsi színház építésének ügye, 100 000 frt költségre ter­vezték az egész épületet. Mikor kiírták a terveket, azonnal ki­tűnt, hogy az építési költségek meg fogják haladni a 200 000 frt-t”. Aztán kiderült, hogy csaknem valamennyi munkála­tot ráfizetéssel kellett kiadni, mert a kiírt áron nem jelentke­zett vállalkozó. Épp ezekben a napokban külön bizottság ösz- szehívását határozták el, dönt­sön, mert a villamosvilágítás bevezetéséért a vállalkozó 9 000 frt helyett 19 000 frt-ot kö­vetel. A cikkíró számítása sze­rint beleértve a telekárakat is - 400 000 frt-jába fog kerülni Pécsnek új színháza. „Nagyon örvendtünk annak, hogy Pécs szép és díszes színházat kap, de attól tartunk, hogy ily nagy ál­dozat mégis meghaladja váro­sunk anyagi képességét, vagy ha már ily drága épületet emel­tünk, volna ez legalább oly tá­gas, volna annak oly nagy szín­padja, hogy az ne csak a mai, hanem a következő generációk igényeinek is megfeleljen. Pe­dig ezt a mi szép színházunkról a legjobb akarattal sem mond­hatjuk.” - írta a Pécsi Napló 1894. augusztus 16-án. A színház építésével kapcso­latosan arról is jelent meg hír, hogy készül a színpadi kocsifel­járó, mivel korszerű színház már nem képzelhető el e nélkül. A keleti oldalon építik a kocsi feljáró lejtőt, ami ellen a keres­kedelmi és iparkamara fölszó­lalt a város tanácsánál, mert rontja a kamara most épülő dí­szes házának környezetét. A nemrég lezajlott Tour de Hongrie-ra gondolva, érdekes összehasonlításra adhatnak al­kalmat azok az újságcikkek, amelyek a fővárosi Hunnia Magyar Bicycle Club és a leg­első vidéki egylet, a Pécsi Ke­rékpár Egyesület által 1894. augusztus 19-én, vasárnap ren­dezett első országos távver­senyről tájékoztatták az olva­sókat. E napon a Pécsi Napló vezércikkben köszöntötte „az ország minden vidékéről az első országos kerék- pár-nagy-távverseny alkalmá­ból idesereglett sporttársakat.” A fővárosból zuhogó esőben indult a harminc kerékpáros, hogy lefussa a 227 km távolsá­got Budapesttől Pécsig. Útköz­ben 20-23 km-ként felügyelő és frissítő állomásokon haladunk át. Pécsett a budai külvárosi vámházon túl lévő célnál fel­épített és fellobogózott pá­holyba telefon hozta a híreket a versenybíróságnak, élén Zsol- nay Vilmossal. Háromnegyed egykor már mindenütt tudták az első távirat tartalmát: Mohácsra 1 óra 20 perckor beérkezett az első versenyző. A bírói páholy előtti teret és a tribünöket Pécs város intelli­genciája töltötte meg, igazolva azt az érdeklődést, mely már hetek óta mutatkozott a város­ban e nagy vállalkozás iránt. Ott ült Kardos Kálmán főispán is, valamint Opris Péter posta és távíró igazgató, akinek pos­tásai az útvonal mentén lévő távíró állomásokon teljesítve szolgálatot, a verseny rendjére nagy befolyással voltak. D élután 2 óra 50 perckor megszólalt az üszögi úton fölállított tűzoltó kürtje, je­lezve, hogy elhaladt előtte az első versenyző. A mozsarak durrogtak, a Zsolnay-gyár ze­nekara rázendített a Rákóczi indulóra, és az üszögi úton föl­tűnt Philipovits Emil, a Hunnia tagja, száguldva vasparipáján. Mindenki látni akarta a győz­test, aki 2 óra 52 perckor kere­kezett át a célvonalon. A 226,6 km hosszú utat a nagy eső elle­nére 10 óra 52 perc alatt tette meg. A krónika szerint tizenné­gyen adták fel a versenyt és öten érkeztek be jóval a kitűzött 13 órás szintidő előtt. Dr. Nádor Tamás Régi augusztusok

Next

/
Thumbnails
Contents