Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-18 / 227. szám

6 aj Dunántúli napló Riport 1994. augusztus 18., csütörtök Alpok-Duna-Adria magazin Havonta kétszer látható a Magyar Televízió képernyőjén az Alpok-Duna-Adria nemzetközi televíziós magazin, mely hét or­szág 14 tartományi, illetve körzeti televíziójának „határok fel­etti”, közös műsora. A magyar változatot a Pécsi Körzeti Tele­vízió szerkeszti és gondozza. Mai összeállításunk is a televíziós riportok alapján készült. A szerzők: Egidio Rossi (RAI Mi­lánó), Ruth Bernardi (RAI Bolzano), Maria Serena Ta:t (RAI Trentino), Gianni Debernardis (TV Lugano), Luca Colombo (RAI Velence), Anton Butíts (ORF Burgenland). Rovatszer­kesztő: Békés Sándor. Az itáliai dolimitok között élő ladinok megélhetésének alapja a fafeldolgozás és a turizmus. „Fehér háború” Nyolcvan évvel ezelőtt tört ki az I. világháború. Az iszonyat négy évének sok száz csatatere közül az egyik Bresciában található, az Ort- les-Cevedale és az Ada- mello-Presanella hegycsopor­tok égbetörő sziklacsúcsai kö­zött. Az olasz-osztrák frontvo­nal egy fontos szakasza húzó­dott itt. Három és fél éven ke­resztül tombolt az embertelen és esztelen küzdelem. Ez volt az úgynevezett „alpesi csata”, me­lyet a zord természeti környe­zet, a már-már elviselhetetlen időjárási viszonyok különösen szörnyűvé tettek. A történelem folyamán először vívtak ilyen magasságokban, ilyen nagy lét­számú csapatokkal ilyen tartós és elkeseredett háborút. Az adamelloi „Fehér háború” múzeuma ma Temuban talál­ható. A kiállítás bemutatja a két hadsereg legkülönbözőbb fegy­vereit - puskákat, pisztolyokat, gránátvetőket és a hegyi harc­hoz alakított tüzérségi eszkö­zöket -, de bemutatja a katonák egyéni felszereléseit, minden­napi létfenntartási eszközeit is, melyek esélyt adtak a túlélésre e különleges háború különleges viszonyai között. Temu az alpesi front utánpót­lási vonalainak egyik elosztó ál­lomása volt. Az úgynevezett „vonatoszlopok” innen az Avio-völgy felé mentek. Ezután a Brizio-szoros következett, ahonnan a kezdeti időszakban emberi erővel, majd később drótkötélpályák segítségével juttatták fel az iszonyatos mennyiségű utánpótlási és harci anyagot a magashegyi elosztó­helyekre. A Brizio-szoroson túl már csak a teherhordó kutyák segítettek, hogy - a Gari- baldi-hágón keresztül - végre eljusson a várva-várt utánpót­lás az adamelloi alpesi front­vonal legmagasabban fekvő ál­lásaiba ... A „Fehér háború” múzeumát volt alpinista frontharcosok egy csoportja hozta létre, hogy em­lékeztessen az egykori harcok résztvevőinek gyötrelmeire, és hogy drámai erővel figyelmez­tesse a felnövekvő generáció­kat. A világ egyik legmagasabban fekvő egykori csataterén 1963 óta minden év júliusának végén megemlékezéseket tartanak - mert nincs jogunk elfelejteni, ami történt... A ladinok földjén Gröden, Badia, Fássá, Bu­chenstein és Ampezzo - így hívják azt az öt völgyet az itáliai dolomitok között, melyekben a ladinok élnek. Ladin annyit jelent, mint gyorsbeszédű. A mintegy 30 ezer főt számláló rétoromán la­din nép öt völgyi dialektust be­szél, amihez saját - és sajátos -, helyi helyesírás is társul. A háború után - politikai okokból - az öt völgyet három provincia között osztották fel. Ezek: Bozen, Trient és Belluno voltak. A közigazgatási szétda- rabolás drámai módon kihatott a nyelv fejlődésére is, gyakorlati­lag lehetetlenné téve az egysé­ges nyelv kialakítását. A feladatot tehát most kell megoldani. Az egységes, írás­beli, ladin nyelv megalkotásán két intézet is dolgozik, az egyik Fassatalban, a másik Gadertal- ban. A gadertali Micura de Rü Kultúrintézet igazgatója dr. Le­ader Moroder:- Szükségünk van az egysé­ges, írott nyelvre, mert a ladin ma már hivatalos nyelv, ami azt jelenti, hogy a törvény nem csak megengedi, de elő is írja használatát az élet minden terü­letén. Az öt nyelvjárás közül nem lehetett önkényesen kivá­lasztani és „hivatalossá” tenni az egyiket - ezt egyébként nem is vállalta volna senki. Ugyan­akkor az öt nyelvjárás mind­egyike sem emelkedhetett hiva­talos rangra, hisz nem nyomat­hatjuk öt variációban az iskolai tankönyveinket. Négyszáz évvel ezelőtt, ami­kor a ladinok erre a tájra érkez­tek, a művészi igényű fafaragás volt a gazdaság és a megélhetés alapja. Az utóbbi száz évben pedig a turizmus éltet itt min­dent. A téli turizmus az 1956-os - Cortina de Ampezzo-i -, olim­piával és az 1970-es - grödeni - sívilágbajnoksággal érte el csúcspontjait. Az anyagi biztonságra ala­pozva dinamikusan fejlődik az iskolarendszer, mely nyelvi szempontból az úgynevezett pa­ritásos elv szerint működik. Ez a gyakorlatban a tantárgyak gondos felosztását jelenti a né­met és az olasz nyelv között. A ladin nyelv önálló tantárgy, de csak heti két órában oktatják - és ez bizony nem tűnik elegen­dőnek egy nyelv megtartásához napjaink rohanó, multimédiás világában! A ladinok szócsöve a „la Use di Ladins” című újság, mely hetilap. A rádió havi 45 perc, a televízió havi 110 perc ladin nyelvű műsort sugároz - és ez bizony csak alibinek elég­séges. A ladinok érzékelik a nyel­vükre, kultúrájukra leselkedő veszélyeket, s egyre többen vallják: ez olyan kincset jelent, amit nem szabad elveszíteniük. Vak is láthat világot Trento városától negyven percnyire található Scurelle in Valsugana. Ebben a falucská­ban működik Trentoi Turiszti­kai Hivatal, amelynek az a tény ad különös jelentőséget, hogy az európai vakok szolgálatára szerveződött. A hivatal egy egyesületre tá­maszkodik, az egyesületen be­lül ugyanakkor egy speciális munkaközösség működik, amelynek az irányítását is va­kok végzik. A munkaközösségnek - sőt az egész hivatalnak is! -, Eraldo Busarello volt a kezdeménye­zője, aki maga is vak. Látásának elvesztése előtt a turizmus terü­letén dolgozott, érthető tehát, hogy a szívügyének tekinti, hogy a vak sorstársai is „világot láthassanak”. Vannak másutt is hasonló kezdeményezések. Eraldo Bu­sarello ötletének igazi újdon­sága abban rejlik, hogy ennek a hivatalnak vakok dolgoznak, tehát sorstársak tervezik és szervezik sorstársaik számára a programokat. A kapcsolatteremtést és a korrekt információszolgáltatást Braille-nyomda segítségével készült kiadványok mellett az úgynevezett hangos újságok te­szik lehetővé. No, de nézzük mindezt a gyakorlatban! A feladat óriási: lehetővé kell tenni, hogy a hiva­tal ügyfelei a valóság képeit a képzelet képeivel tudják helyet­tesíteni. Paolo önkéntes munkatárs. Ő lát, az ő feladata tehát a folyói­ratok és más kiadványok fel­használható publikációinak ki­választása. Ezeket a szövegeket Nadja táplálja be a scanner se­gítségével a computerbe. Nadja vak. Az ő átkódoló tevékenysé­gének eredményeképpen a Pa­olo által kiválasztott informá­ciók már kinyomtathatóak Bra- ille-írással. De minden szöveg „hangos” változatban is elkészül - ezt a munkát Eraldo szervezi. A szö­vegekhez különös gonddal vá­logatják a zenét. A „hangos új­ságot” kazettákon sokszorosít­ják és teijesztik. A postázás Daniele és Rosanna feladata, akik ma már Olaszországon kí­vül is nagyon sok vakemberrel tartanak kapcsolatot. Az idei évben a német nyelv- terület országaiból is számos ügyfelük volt, de mindezt csak a kezdetnek tekintik. A vakok szolgálatára szerveződött Tren- tinoi Turisztikai Hivatal munka­társai szeretnék sorstársaikat mind nagyobb számban bekap­csolni az európai turizmus fő áramlataiba - nemzetiségüktől és lakóhelyüktől függetlenül. A szőlő szelleme Az italok „slágerlistáján” a grappa már hosszú idő óta az élmezőnyben található. Az Olasz-Svájcban három évszá­zaddal ezelőtt vált általánossá e különleges ital készítése, és a technológia azóta sem változott. A legkiválóbb minőségű Mappának a tessinit tekintik, melyet kizárólag az úgynevezett amerikai szőlő törkölyéből lehet előállítani. A tessini grappa ízé­ben és zamatéban kiegyensú­lyozott, ugyanakkor sajátos bú­kéval rendelkezik. A szőlő szel­lemének is nevezik. Elkészíté­sének az a titka, hogy csak a ki­főzési folyamat közepén nyert nedűt szabad megtartani. Akit a mennyiség izgat, az ne főzzön grappát! A főzet első és utolsó részét fel kell áldozni a minőség oltárán. A grappát valamikor kizáró­lag házilag főzték. Ma már ter­mészetesen ipari jellegű feldol­gozók is vannak, sőt: a házi grappafőzőkben is sok a kor­szerű, ipari jellegű berendezés. A technológia fontos dolog, az eljárás lényege azonban a lepár­lást végző ember igényességé­ben van. A svájci szövetségi szervek, természetesen, szigorúan ellen­őrzik az egész folyamatot, mert a szeszfőzés szövetségi mono­pólium, az abszolút minőség biztosítása pedig a temelők és fogalmazók létérdeke. Az ille­tékes szervek pontosan megha­tározzák, mennyi grappa főz­hető az adott évben. A tessini grappa valódiságát védjegy tanúsítja. A tökéletes tisztaságú grappa eredeti állapotában őrzi meg a törköly végtelen gazdagságú il­latanyagát. E kiváló minőségű ital aromatartalmát több mint háromszáz féle anyag együttese biztosítja - a szakemberek lega­lábbis ezt állítják. Nem csoda hát, hogy a tessini grappa egyre keresettebb - és ezzel együtt egyre drágább is. Ha mégis hozzájutunk, kóstol­junk meg belőle egy kupicával - megéri az árát! Velencei üveg A szikrázó napsütésben, a fény játékának különös hatása­ként, Velence könnyedén lebeg a víz tükrén. Mintha minden üvegből épült volna! Üvegből, melyhez Velence történelme már a kezdetektől oly szoros szálakkal kötődik. Murano, az üvegkészítők szigete, Velence és a szárazföld között található. A Serenissimai Köztársaság 1291-ben telepítette ide az üvegkészítők nagy kemencéit, hogy ezzel is csökkentse a vá­rosban a tűzveszélyt. így lett Murano az utolsó ál­lomása annak a hosszú útnak, mely keletről indult, s amelynek a főszereplői a föníciaiak vol­tak. Az üveg kalandos, ám mégis diadalmas, útja ugyanis Föníciából indult. Aquileiaban - ebben a ké­sőbbi Velencétől nem messze található ókori római városká­ban -, is föníciai kézművesek alapították az első üvegkészítő műhelyeket. Az aquileiai üveg viszonylag rövid idő alatt hí­ressé és messze földön keresett lett - amit az is bizonyít, hogy kétezer évvel később, az auszt­riai Linzben két érdekes, aquile­iai palack került a föld mélyéből elő. Velencében az üveg a hábo­rúval és a félelemmel együtt szállt partra. Az V. században a hanyatlás küszöbén álló Római Biroda­lom már nem tudta elhárítani a határait fenyegető barbár táma­dásokat: 452-ben Attila a hun seregek élén bevonult Aquilei- aba. A környék védtelenné vált lakossága tömegesen menekült. Az otthonaikat és földjeiket el­hagyó emberek a sóbányászok, halászok és földművesek által lakott felső-adriai lagúnákban kerestek menedéket. Az aquileiai menekültek az .üvegkészítés titkait és művésze­tét is magukkal vitték a lagúnák szigetecskéire, ahol ezáltal új életmód vette kezdetét. Egy korabeli krónikás „vízi­madarakhoz” hasonlítja az üve­geseket, akik szorgalmas és fan­táziadús alkotó munkájukkal fokozatosan átrajzolták Velence arcát. A velencei üvegesek legen­dája elválaszthatatlanul össze­fonódott a rettegett hunok le­gendájával. Torcello szigetén máig őriz­nek egy durva megmunkálású széket, amely a közhiedelem szerint Attila trónja volt. Fertő-tavi Nemzeti Park A közelmúltban felavatott Fertő-tavi Nemzeti Park va­lóságos paradicsom a ritka ál­latok számára. A vízimadarak sokasága mellett a vadkacsák számos faja, sőt nyári ludak és gulipánok is élnek és köl­tenek a sással és náddal borí­tott széles, parti sávban. De a Nemzeti Park a növé­nyek számára is paradicsom! A zitzmannsdorfi mezőkön ritka füvek és virágok egész sorára bukkanhat a botanikus. Paradicsom tehát ez a pá­ratlan értékeket rejtő, válto­zatos táj a természetszerető emberek számára is, akik a parkot behálózó turista-ösvé­nyek és kerékpárutak révén megközelíthetik és az állatok zavarása nélkül megfigyelhe­tik a vízivilág örökké mozgó és örökké változó életét. A Nemzeti Park a Fertő-tó keleti partján található, mint­egy 14 ezer hektár területen. A terület közel fele Magyar- országon fekszik. A védelem alá helyezett területek mint­egy harmada különleges vé­delmet élvező természeti övezet, ahol sem gazdálko­dásra, sem turizmusra nincs lehetőség. A többi részen - az úgynevezett védőövezete­ken -, kiterjedt és tervszerű állattenyésztés folyik. A szarvasmarhák többek között arról is gondoskodnak, hogy a nedves mezőket ne nője be a nád. A védőövezetekben gyako­riak a látogatók. A termé­szetvédelem és a turizmus, sokak véleménye szerint, ki­zárja egymást. Nos, Kurt Kirchberger, a Nemzeti Park igazgatója, vi­tatkozik ezzel.- A turizmus már korábban is jelen volt ezen a területen, és nekünk most az a dolgunk, hogy minden tekintetben ja­vítsunk a helyzeten. A Nem­zeti Park egyik lényeges fel­adata ugyanis a természetvé­delem mellett éppen az, hogy új lehetőségeket biztosítson az emberek pihenéséhez, képzéséhez. Mi ezt valljuk, és emellett a meggyőződé­sünk mellett ki is állunk. A Fertő-tavi Nemzeti Park létrejöttével a burgenlandi és magyarországi táj- és kör­nyezetvédők régóta dédelge­tett álma valósult meg. De már most látható, hogy rövi­desen további területek véde­lem alá helyezésére is sort kell majd deríteni! Az állatok, a növények és a természetrajongók ezen új paradicsoma tehát még csak fejlődésének kezdetén áll. Három és fél éven keresztül tombolt az embertelen és esztelen küzdelem az Alpok sziklái között . ..

Next

/
Thumbnails
Contents