Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-17 / 226. szám

1994. augusztus 17., szerda A mai nap új Dunántúli napló 3 Mi lesz belőled, ifjú zenész? Hogy egy fiatal könnyűzenei együttes hogyan válhat hírneves zenekarrá, nehéz megmondani. Az azonban biztos, sok pénz és kitartás kell hozzá. Pécsett és Baranyában is szüntelenül ala­kulnak és oszlanak fel a külön­böző stílusokban játszó együtte­sek. Mit remélhetnek a zenélni kezdő fiatalok? Az bizonyos, a nyolcvanas évek közönségét egy újabb ge­neráció váltotta fel, újabb zenei ízléssel, igényekkel. Ők a hí- res-hirhedt MTV (Music Tele­vision) hatása alatt állnak. Azt szeretnék élőben is hallgatni, amit ott látnak. A zenehallgatás helyszínei is megváltoztak. A koncertek háttérbe szorultak, a fiatal, még ismeretlen zeneka­rok szórakozóhelyeken lépnek fel. Ide azonban nem értük tér­nek be az emberek, hanem a tár­saság kedvéért. A zene másod­rangú szereplőjévé válik szóra­kozásuknak. Ezt a folyamatot jól jelzi, hogy Pécsett két olyan hely is nyílt, ahol ezek a csapa­tok az ismerkedő, italozó fiata­lok estjét festik alá. A Hard Rák Caféról és a Gyárról van szó. A kemény a menő Koszits Attila a Magyar Rá­dió Pécsi Körzeti Stúdiójának szerkesztője szerint a fiatalok a kemény zenét kedvelik legin­kább. Az agresszív dinamikát, az erősen torzított gitárhango­kat. Emögött valószínűleg a ki- látástalanság húzódik meg. Úgy tűnik a fiataloknak, hogy a problémák csak erőszakosan, agresszív módon oldhatók meg. A békés hipi-ideológia már a múlté. Pécsett a Hangloose és a Nervouse Playground, Mohá­cson a Wattlárma, Komlón a Hearty Laugh képviseli magas színvonalon ezt az irányzatot. A szerkesztő úgy látja, a kezdő zenekarok is ezzel a stílussal indulnak. A másik nagy irányzat a rock-blues. Pécsről a Coda, a PMD Blues Band és a Stoni Blues Band a* legismertebb. A harmadik csoportba az alterna­tív zenét játszók sorolhatók. Szövegeik zöme akár költe­ménynek is felfogható. Orszá­gos, sőt külföldi hírnévre tett szert a pécsi Kis Pál és a Borz. Ide tartozik még többek között a Klán, az Öregek Otthona, és a szigetvári Persona non grata. A pécsi Gömbös Gyula és társai elnevezésű csapat mindenkitől eltérően folkrockot játszik. Egy-két rövidéletű próbálkozás a számítógépeken és szintetizá­torokon alapuló technozenét szólaltatta meg. A jazz együtte­sek közül Koszits Attila a Fúzió Jazz Triót, a Drive Jazz Quarte- tet, a Va-jazzt és a Kóczián-Ju- hász duót emelte ki. A legtöbb kezdő zenekar maximum egy-két évig marad együtt. Ez a műfaj a fiataloké. Nekik ekkor kell hivatást vá­lasztaniuk, családot alapítaniuk, ekkor viszik el őket katonának. Szétzilálódnak a zenekarokon belül a kapcsolatok. Csak azok lehetnek népszerűek és sikere­sek, akik eldöntik, egész életü­ket a zenének teszik fel. Ki eladható? Koszits Attila úgy látja, Ma­gyarországon a közízlés ala­csony színvonalon áll. Míg nyugaton a sztárok zöme kiváló zenészek közül kerül ki, nálunk a kapcsolatok révén a közepes zenészek is a Csúcsra kerülhet­nek. Óva int azonban attól, hogy a zenekarok mindenáron ezt a tömegízlést elégítsék ki. Nem az MTV-t kell utánozni. Az már van. Újat kell felmu­tatni. Mokos Tibor, a Klán együttes vezetője keményebben fogal­maz. Véleménye szerint egy csapat akkor válhat naggyá, ha eladhatóvá tud válni. Ehhe7 azonban az igényes zenésznek egészségtelen kompromisszu­mokat kell tennie. Emellett ren­geteget kell koncerteznie, hogy ismertté váljon. Ehhez pedig nagyon sok pénz kell, amit álta­lában sponzoroktól tud besze­rezni. A sponzornak pedig le­hetnek követelései. Budepcsfen is meg kell fordulnia a zenekar­nak, ha igazán el akarja mon­dani azt, amit akar. Kiégett a közönség Sikeressé válni, szerinte, na­gyon nehéz. Rengeteg az ifjú zenekar. A közönség, főként az egyetemi városokban, fásult, unott. Valószínűleg el vannak kényeztetve a kínálattól. A ze­nekarok fellépése nem ese­mény. Háttér a szórakozóhelye­ken estétől hajnalig folyó sze­relmi játékokhoz, a testvásár­hoz. A közönség egész lényével nihilista. Mokos Tibor úgy látja, az ál­lamilag dotált cégek, művelő­dési házak nem tudnak konku­rálni ezekkel a helyekkel. Nem arra találták ki őket, hogy a var­rószakkör és a bálás ruhavásár között rockkoncerteket rendez­zenek. Nem olyan a hangulatuk. Csak akkor tudják becsalogatni a közönséget, ha nagy neveket vonultatnak fel, vagy több ze­nekart hívnak meg egyszerre. A pécsi DOZSO is kénytelen volt elhalasztani augusztusi könnyűzenei fesztiválját, ame­lyen a környék zenekarai léptek volna fel. Az együttesek kon­certje még az Alföldön számít eseménynek. Ott ritkábban van élő zene, ott hálásak még a fia­talok. De az igazi sikerhez és a zenekarok jó közérzetéhez ez a bázis igencsak kevés. Újvári Gábor Délnyugatra áll a turizmus iránytűje A felkészületlen utazó sok kínos bakival ronthatja el saját üdülését A külföldre irányuló magyar turistaforgalom főszezonja a hagyományok szerint augusztus közepe táján zárult. Ez az idő­szak - az ilyen határvonalakat lazító változások ellenére - möst is alkalmas a számvetésre, hiszen ekkorra már világosan kirajzolódnak a „turista-vonulá­sok” főbb irányai és méretei. Ami a méreteket illeti: a Ba­ranyában már tradíciókkal bíró utazási irodák külföldre irá­nyuló utasforgalma a tavalyihoz képest átlagosan mintegy 10 százalékkal nőtt. Az utazási irodák persze más-más mértékben favorizál­nak üdülőhelyeket, országokat, de a fő csapás irányait összes­ségében is jól mutatja, ha pél­daként a két - legrégebbi ha­gyományú cég forgalom-meg­oszlásának arány számait össze­vetjük. Előrevetítve a következ­tetést: az irány egyértelműen délnyugati. Az IBUSZ-nál Hor­vátország (s mindenek előtt Isztria) a listavezető 30 száza­lékkal, majd dobogós helyen osztozkodik Spanyolország és Olaszország 20-20 százalékkal, s negyedik Görögország (Kréta és Korfu) több, mint 12 száza­lékkal. Az Express esetében a Spanyolországba utazók rész­aránya közel 40 százalék. A második Horvátország 24 szá­zalékkal, s 10 százalék feletti arányt képvisel úticélként még Olaszország és Szlovákia is. A görögországi utak egyér­telműen visszaesést mutatnak, mivel a szárazföldi tranzitút nem éppen kockázatmentes a Szerbiára kimondott embargó életbeléptetése óta. A Horvátor­szág és Szlovákia iránti érdek­lődés viszont most kezd újra felfutni. Mindkettő esetében bizonyos előítéletek, félelmek megdőlése okozta az előretörést: bebizo­nyosodott, hogy déli szomszé­dunk tengerpartjának nagyobb hányadát nem veszélyezteti a boszniai polgárháború, illető­leg, hogy Szlovákiában még­sem molesztálják módszeresen és pusztán nemzetiségük miatt a magyar turistákat; viszont igen olcsón kínálják a jó színvonalú szálláshelyeket még a felkapot- tabb településeken is. E két ország estében hovato­vább sajátos pécsi változata is kialakul az utazásoknak: a pol­len-turizmus. Mind többen vá­lasztják a virágpor-allergia tü­netei előli menekülésként az ad­riai vagy a tátrai üdülést augusz­tus végén, szeptember elején. Minden év hoz új, vagy újból megerősített tanulságokat, tu­rista-bakikat is, amelyekből más kárán okulhatnak a később utazók. Idén is előfordult már, hogy valaki nem a saját, hanem otthon maradt családtagjának - történetesen a lányának) az úti­okmányát vitte véletlenül ma­gával. A határnál észlelve ez már roppant kellemetlen. A légi útra vállalkozó utazók gyakran megfeledkeznek a repülőtéri fémdetektorról, ám a kulcsokat, a zsebkést és egyéb hasonlókat a leghíresebb múzeumok (Pl. Prado, Louvre stb.) látogatása előtt is érdemes ugyanezen ok­ból nem magunknál tartani. Nyelvtudás híján célszerűbb legfeljebb szolid irányjelzé­sekre korlátozni a jelbeszédes mutogatást, mintsem például Spanyolországban olasz tu­rista-kollégáktól kezünk ujjai­val szarvat formázva érdeklődni a bikaviadal helyszíne felől. Még csattanósabb lehet a reagá­lás a spanyol hölgyekkel való ismerkedési kísérletek esetén: erre az ibériai férfiak majdnem olyan érzékenyek, mint az ara­bok. Fontos, hogy kellőképpen el legyünk látva biztosításokkal, s vigyük magunkkal gyógyszere­A dalmát tengerpart is várja a turistákat, de sokakat visszatart a háború közelsége Fotó: Läufer inket is: nincs arra garancia, hogy a vendéglátó államban, is meg lehet kapni ugyanezeket, s ha mégis, akkor is általában iszonyúan drágák. Nagyon nem javallott a nem­zeti ételspecialitásokat becsmé­relni. A tüntető magyarkodást, a hangos nótázásokat általában nem kedvelik, de különösen így van ez Szlovákiában és Romá­niában. Aki Horvátországba megy, szintén nagyon figyeljen a nemzeti érzékenységre, de ennek szerb-ellenes éle van. Vigyázni kell - hosszas vára­koztatással járhat a határon - , hogy véletlenül se hagyjunk régi vörös csillagos Jugoszlá- via-tárképet a kocsiablakban. Ugyancsak kevéssé örülnek, ha vendéglátóhelyen netán sligo- vicát rendelünk, illetve, ha Szerbiából származó cigarettát rakunk az asztalra: legjobb esetben is leshetjük a pincért, amíg meg nem únjuk. Egyéb­ként nem igaz, hogy Horvátor­szágban sok helyen német már­kával is lehet fizetni. A szállo­dákban természetesen igen, de ezen kívül csak az autópálya-dí­jat fogadják el kis címletben, vagyis fémpénzben. Nemcsak a most súlyos gya­núként felbukkant kolera-jár­vány miatt, hanem egyébként sem ajánlott csapvizet inni Tö­rökországban és az arab orszá­gokban. Lehet kapni valóban tiszta palackozott ivóvizet. Vi­gyázat: ezen helyeken italunkba jeget se kérjünk, mert azt csap­vízből készítik! Egyébként aki egzotikusabb országokba ké­szül - s ennek a kevésbé forró ősszel van a szezonja -, jobb ha beoltatja magát különféle ragá­lyos nyavalyák ellen. Az éppen aktuális védőoltást a tisztiorvosi szolgálatnál kell kérni. Talán nem árt még szót vesz­tegetni arra, hogy Olaszország­ban ez évtől erősen megkövete­lik a nemzetközi jogosítványt, amit legolcsóbban az autóklub révén lehet beszerezni. Itáliá­ban, de néhány más országban sem elégednek meg az autó rendszámtábláján lévő felség- jelvénnyel: érdemes az orszá­gunk autós-betűjelének matricá­ját is felragasztani. S legfőképpen érdemes fel­készülni útikönyvek, térképek, prospektusok révén abból az or­szágból, ahova készülünk. D. I. Új vezető a Krónika élén A Magyar Rádió Krónika szer­kesztőségét augusztus 15-től Kar­dos Ernő vezeti - jelentette be Ré­kai Gábor, a Kossuth Rádió adófő­szerkesztője a műsor stábjának tar­tott keddi értekezleten. A korábbi vezető, Pálfy István továbbra is a Krónika kötelékében marad, újsá­gíróként fog dolgozni. Rékai Gá­bor elmondta: a megszűnt 168 óra helyén - szombatonként 16 órától - szeptember elején új heti közéleti magazin indul. A legjobb hagyo­mányokat folytatni kívánó műsor felelős szerkesztésével Farkas Zol­tánt bízták meg. lot Néhány héttel ezelőtt nagyon optimistán (pesszimistán?) az­zal áltattam magam, hogy elmú­lik ez a nyár is. Az udvarunkban az öreg almafa levelei sárgulni kezdtek és megérkeztek a hírek az iskolai könyv- és füzetcso­magok minden eddiginél maga­sabb árairól is. Azonban a nyár, mint tetszettek tapasztalni, egyáltalán nem múlt el. A naptár szerint még csak augusztus közepét írjuk, a káni­kula elapasztotta A Hét című hírmagazint, ideológiai pántli­káival együtt felszívta akár a harmatot. Van helyette megté­vesztésül egy ugyanilyen című, . aktuális politikai toroköblöge­tés, ennek alapján mostanság abban kellene állást fogalmink, hogy a hatalom színeváltozásá­val most ugyanúgy hullanak-e a fejek - csak csendben és fű­részporba - vagy nem hullanak; a pántlika helyett pedig Zalában Még mindig itt a nyár vidáman terem a vadkender. Azaz még itt a nyár mindenes­tül, az ifjúság még dűlőutak rej- tekére húzódva, szabad ég alatt szípózhat, álmodhat szebb, ma­rihuánás jövőt magának, a Bala- tonparton digózó lányok stri- chelhetnek egy Nápolyba röpítő kanbajuszért, és összetört anyák mondhatnak áldást a nászra, szívük mélyén világnagy re­ményt növesztve. Es itt van még ..lindnyájunk borotvált baj szú Kató nénije is a babos­kendőjével, aki most se rest, újra csücsörít, cuppog és kendőt csomóz, míg a bokrokban a tücskökkel még a zippzárak ci­ripelnek versenyt a nyári verőn. A közönség pedig, ha kell,sír, ha kell, nevet. Például jóindula­túan fölnevet ez utóbbi, ócska poénon, roppant hálás a kániku­lai erőlködésért, a mozdulatért is, ahogy Juliska és barátnéja sört bont a kerítés mögött. A közönség az egy ilyen ökör. Azaz még mindig itt a nyár. A mi túlélhető nyarunk, a mi szelídebb vetélkedőink, a mi ha­tárok nélküli játékaink. A mi honismereti vetélkedőnk ezúttal Szegedről jelentkezett, hogy láthassuk a műsorvezető küz­delmét a telefonvonalakkal egy copf palotában, küzdelmét az engedetlen versenyzőkkel, akik néha olyan értetlenek, hogy többszöri felszólítás ellenére is képesek ott téblábolni a tábla előtt, kezükben a rajzszöggel, és a felsőtestükkel képesek elta­karni a legszebb épületfotókat a Magyar Televízió kamerái elől. Sejtésünk lehetett arról is, mi minden tudás van a versenyzők fejében, egyedül a korabeli mérföld - 8,33 kilométer - majd szorzása hárommal - je­lentett leküzdhetetlen akadályt a műsorvezető és zsűri számára is. Annál kimerítőbb fogalmat nyerhettünk a dunai és a tiszai halié közti különbségről és a tú­róscsuszáról. Egy neves színész gargantuai felügyeleletével megtudtuk azt is, melyik léhez milyen bográcsot kell válasz­tani, hogy a fortyogó, mennyei illatokat eregető lében a tájra jellemző zamattartalmak minél teljesebben érvényesüljenek. A kérdések is sietősen összerop- pantva, eresztékeikre hullva ke­rengtek idő szűkében, de hogy a képernyőre úszó gyönyörű épü­letek többsége is kommentár nélkül maradt - ez az óvatos­kodó információvisszatartás - valószínűleg a nyár számlájára írandó. Mert a közönség, ha nyár van, nem is akar többet. A közönség az ilyen. A következő helyszín a mi városunk, Pécs. Lehet, hogy még mindig nyár lesz - szép, mediterrán nyár. Bóka Róbert MEGRENDELŐLAP Alulírott megrendelem az Új Dunántúli Naplót 1994. szeptember 1-jétől Vállalom, hogy az esedékes előfizetési díjat a kézbesítőnek készpénzben, számla ellenében kifizetem. lakcím (ir. szám) ...........év.................hó .... .......nap aláírás Előfizethető: 1 hónapra 375 Ft 2 hónapra 750 Ft 3 hónapra 1125 Ft A megrendelőlapot zárt borítékban, bélyeg felragasztása nélkül küldje a kiadó címére. (7623 Pécs, Rákóczi út 34.) Augusztus 30-áig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents