Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-16 / 225. szám
1994. augusztus 16., kedd A mai nap qj Dunántúli napló 3 Alpok-Adria a regionalitás új útjain Évtizedek óta formálódnak a világgazdaságban meghatározó három nagy gazdaság keretei, az Egyesült Államok, Európa és Japán. Mindemelett a legutóbbi években azonban erőteljes változások születtek, közte Európában, ahol az Alpok-Adria régió gazdasági és társadalmi kapcsolatai fokozatosan nyertek súlyt, mára - mint ezt a balatonöszödi tanácskozás is tükrözte - nyilvános érdeklődés központjába kerülve. Azok a fejlesztési célok és feladatok, amelyek a térséget átfogják, vaskos, angolnyelvű kötetben kerültek az érdeklődés kezébe. Dr. Gyenesei István az Alpok-Adria Munkabizottság elnöke a kötet előszavában utal az együttműködés fontosságára és arra, hogy az egységesülő Európa számra mit jelent a sokszínű regionális adminisztráció kapcsolata s ezek fejlődésben játszott szerepe. A kötet létrehozói - Baranya, Győr-Moson-Sopron, Somogy, Vas és Zala megyék önkormányzatai - a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja igazgatója, dr. Horváth Gyula irányításával adtak meghatározó ismereteket nyújtó forrásmunkát a régió szakmai társadalmának. A négy főfejezetben (Régiók közti együttműködés Közép-Európában, Terület és településfejlesztési stratégiák, Innováció-orientált regionális politikák és a Turizmus, mint a fejlesztés új ága) tizennégy tanulmány elemző, adatokban gazdag és további ismeretekre késztető irodalommal igazít el a sokrétű regionális fejlesztési feladatokban. A szerzők: Ar- noldi, Rosa, M., Cappellin Riccardo, Fröhlich Zlatan, Fűnek, Rolf, Hrubi László, Klemencsics Vladimír, Ko- valski J., Maier Jörg, Mussati Giuliano, Ravbar Maijan, Rechnitzer János, Somogyi Kraft Gabriella, Soriani Stefano, Steiner Michael, Weber Wolfgang és Herb Klaus - nemcsak magas színvonalú szakmai és jövőt alapozó ismeretekben adott számot a régió szűkebb és tágabb fejlesztéséről, hanem alkalmat nyújt arra is, miképpen hangolódik össze egy-egy térség fejlődése összehasonlító elemzések nyomán. A kötetben Horváth Gyula a MTA Regionális Kutatások Központja igazgatója a közép-európai együttműködést körvonalazva („a kék banán” területét illusztrálva) azt a jelentős különbség-sort mutatja be, amely jelenleg érzékelhető, de amelynek feloldására minden lehetőség adott. Ez annál is jelentősebb, mert ezzel szemben, illetve mellett szerveződik az az Alpok-Adria együttműködés, amelynek gazdasági és társadalmi potenciálja jelentősen erősödik. Ezt tükrözi az, egyben optimizmust sugall, hogy a régióban fellelhető egyenetlenségek ellenére a regionális szerveződés a nemzetközi gazdasági erő szempontjából is meghatározó térségekben bontakozik ki - hazánk nyugati megyéi és az olasz modernizációban jelentős szerepet vivő tartományok körében. A regionalizálódás elkülönülő szerveződése nem disztribúció, hanem sajátos integrációs folyamat, ami abban is megjelenik, hogy e terület kiemelten kezeli a tőke- és technológia kapcsolatok meg idegenforgalom kapcsolatai. A folyamatot érzékelve már ma megállapítható - és a kötet ebben megerősít bennünket, egyben feladatainkat is befolyásolva hogy míg az áru-, meg személyforgalom, idegenforgalom áramlása a régiókon is túlnyúlnak, erősítve azok ilyen irányú belső aktivitását - a termelés, a technológiák áramlása és egyes szolgáltatások nagyobb mértékben szerepelnek a régió országain belül. A Development Stratégies in the Alpine-Adriatic region kötet, amely remélhetőleg ígéretes kezdete egy regionális szakkönyvsorozatnak, bíztató az együttműködés további alakulására, a régió minden polgára érdekében kifejtendő mindennemű munkára. Dr. Krisztián Béla Önkormányzati elképzelések a pécsi lakótelepekről Pusztulás helyett fölemelkedés Kaposi Őszi Napok A Kaposi őszi Napok rendezvénysorozata agusztus 31-án kezdődik és egy hónapon át tart - közölték a hétfő délelőtti sajtótájékoztatón, a kaposvári városházán. A program keretében a szlovák kultúra jeles képviselői is bemutatkoznak majd. A szlovák napok keretében először szeptember 8-án, a Nyitrai Állami Galéria gyűjteményéből összeállított válogatást láthatja a közönség. Első ízben látogatnak hazánkba szlovák Írónők is, akik a kaposvári programot követően találkoznak majd a pilisi szlovákokkal és Békés megyében író-olvasó találkozókon vesznek részt. Ezen kívül Juraj Jakubisko filmjét láthatja és a Moyzes kvartett koncertjét hallgathatja a kaposvári és az odalátogató közönség. Fellép a Komáromi Színház társulata, Daniel Buranovsky zongoraművész és a Josef Pesko népzenei együttes is. Érdekesnek ígérkezik a Kaposi ősz többi rendezvénye is. Az érdeklődők Bartl József, Ungvári Károly festőművész és Újhelyi István fotóművész tárlatát tekinthetik meg. A kaposvári Csiky Gergely Színház Goldoni: Kávéház című darabját mutatja be. Szabados Péter, Kaposvár polgármestere úgy vélte: sikerül hagyományt teremteni az őszi kulturális rendezvényeknek, amelyeken a későbbiekben is bemutatkoznak a környező országok. Jövőre az osztrák, 1996-ban pedig a horvát kulturális élet követeit váiják a somogyi megyeszékhelyre. Jubileumi hét Zalaszentgróton Augusztus 21-éig tartó programsorozattal ünnepli Zala- szentgrót várossá nyilvánításának 10. évfordulóját. A település, amely Szent Gellértről kapta nevét, dinamikusan fejlődött az elmúlt évtizedben. Felépült egy sportcsarnok, egy ipari iskola; önálló egészség- ügyi központot hoztak létre folyamatos ügyelettel és 13 év elteltével ismét rendőrőrs működik a városban. A 10 éves jubileum alkalmából rendezett ünnepségsorozat része a helyi képzőművészek kiállítása, valamint a szerdán kezdődő bor- fesztivál. Augusztus 20-án ünnepi testületi ülésen adják át a Pro Urbe-díjakat azoknak, akik közreműködtek Zalaszentgrót városának fejlődésében. A tervek a pécsi lakótelepek korszerűsítéséről, területeiknek rendbetételéről szólnak, a megvalósítás csak pénz kérdése? Fotó: Müller Andrea Amint számítható volt, meglehetősen nagy port vert föl a lapunkban augusztus 10-én megjelent, a pécsi Urán város gettósodását előrevetítő írásunk. A cikkben egy, az önkormányzat felkérésre készült szociológiai tanulmány főbb megállapításait és következtetéseit ismertettük. Ezek lényege, hogy a jelenlegi állapotok konzerválása tíz éven belül a városrész nyomornegyeddé válásához vezet. Ebből kiindulva és a többi pécsi lakótelep jövendő sorsának alakulását szem előtt tartva kértük állásfoglalásra De Blasio Antoniot, az önkormányzat környezetvédelmi bizottságának elnökét.- A tanulmány elkészíttetését azok a felvetések motiválták, amelyek a különböző rendezési tervek kapcsán kerültek a felszínre. Ilyen jelzések voltak például azok, amelyek uránvárosi és kertvárosi lakóktól érkeztek, hogy szeretnének lekeríteni egy-egy parkot, amelyet azután maguk gondoznának. Ezek nyomán vetődött föl, hogy mit lehetne tenni, egyáltalán milyen problémákkal küzdenek ezek a területek? Kíváncsiak voltunk a demográfiai jelenségekre, az ott élők igényeire, kötődésükre a lakóterületükhöz. A tanulmány a kiútakra csak részleges választ adott, hiszen nem térhetett ki a városfejlesztők, a közműspecialisták, a parképítők, a környezetvédők szakterületeire. Az alapgondolatunk a következő: ha nem is családi házakat hozunk létre - hiszen ott állnak a többemeletes épületek -, de közelítsünk afelé az életstflus felé, amit az emberek családi házban vagy egy másfajta épített környezetben meg tudnak valósítani. Amellett, hogy a helybeliek mit hajlandók ezért tenni, a városnak kötelessége segítséget adni, megmutatni a lehetőségeket. Legalább egy lakótömb esetében támogatnia kellene egy „lakossági önszerveződés” kialakítását, ahol a lakók maguk döntik el, hogy mit akarnak. Ne a hivatal mondja meg, hogy ott kerítést kell húzni, vagy mást kell tenni, ha azt a lakók nem vagy nem úgy szeretnék. A városnak ehhez a lehetőségeket kell biztosítania: például azt a rendezési tervet, amely lehetővé teszi, hogy esetleg Uránvárosban vagy másutt kialakuljanak olyan tömbtelkek, amelyeken három-négy ház helyezkedik el, s amelyeket akár el is lehet keríteni.- Talán túlságosan távoli a példa: Los Angeles villanegyede ... Az Önök elképzelése hasonlít az ott már megvalósítóitokhoz: hat-nyolc lakóház különül el egy-egy tömbben, mégis szervesen illeszkedik az így kialakított lakókörnyezet a város egészébe.- Hasonló példáért nem kell ilyen messzire menni. Milánóban láttam több, a közterülettől kerítéssel elválasztott tízemeletes épületet. A telek alatt volt a zárt garázs, afölött a játszótér, mindez magántulajdonban. Még egyszer hangsúlyozom: ha ilyent szeretnénk Pécsett is, a városnak egy olyan mintát kell produkálnia, hogy mindenki láthassa az eredményt. Ennek az anyagi részét az önkormányzatnak kell vállalnia. Természetesen olyan formában, hogy ebben a lakosság legyen partner, ne azt érezze, hogy ismét rá- kényszerítenek valamit, most éppen egy „demonstrációs terület” formájában. A megvalósítás akár pályázat útján is elképzelhető: a helybeliek elnyerhetik azt, hogy létrehozhatnak valamit a város hathatós segítségével. Ezen azt is értem, hogy erről a területről a város azonnal nem vonulhat ki: az első évben például teljes mértékben magára vállalja a parkgondozást, a takarítást, az egyebeket, majd fokozatosan, öt-hat év alatt adja át teljes mértékben a területet a lakóknak. Megjegyzem, hogy van egy érvényes meghívásunk Manchesterből, ahol szívesen látnának pécsi polgárokat a helyi lakossági önszerveződések, a helyi lakókörnyezet kialakításának tanulmányozására. Az ősszel a meghívásnak mindenképpen jó lenne eleget tenni.- Ez mind-mind nagyon szépen hangzik. De mi lesz a következő lépés? Lesz-e egyáltalán?-Az elsőre alapozva az ön- kormányzat legkésőbb októberre készíttet egy olyan tanulmányt, amely azt hivatott föltérképezni, hogy az emberek mennyire vennék szívesen, ha egy ilyen koncepció testet öltene, mennyire hajlandók részt venni, együttműködni ebben a munkában. S ha ez megvan, remélhetően tudunk lépni abban is, hogy megkezdődhet egy „demonstrációs terület” kialakítása. Amire annál is nagyobb szükség lenne, mert az uránvárosi példát másutt - a Kertvárosban, Meszesen - is lehetne adaptálni. Úgy véljük, ha Pécsett különböző adottságú és népességű városrészekben ki tudunk alakítani egy-egy referencia-területet, akkor ott tovább is lehet lépni. Nem a nagy- ravágyás mondatja velem: ezzel sok magyar városnak is megoldást lehet kínálni a „szocialista lakótelepek” meglétéből fakadó gondjaiban. Balogh Z. Növekvő létminimum A létminimum összege júliusban a két felnőttből és két 15 éven aluli gyermekből álló városi családban 53 ezer forintra emelkedett. Ez egy családtagra számolva 13 ezer 250 forintos létminimumnak felel meg, ami egy hónap alatt 170 forinttal emelkedett. A négytagú család megélhetési költsége tehát júliusban 700 forinttal lett több. A Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatása szerint a legtöbbe az aktív korú városi egyedülállóknak kerül a létfenntartás. Esetükben a létminimum 18 ezer 600 forint. A legolcsóbban azok a községi családok élnek, amelyekben két kereső felnőtt, négy 15 éven aluli gyermeket tart el. Nekik a megélhetés havi 62 ezer 900 forint, ami egy családtagra számítva 10 ezer 480 forintos létminimumot jelent. MSZOSZ-tiltakozás az új privatizációs döntés ellen Az MSZOSZ szerint az ÁVÜ Igazgatótanácsának a döntése - amely az ajánlatok értékelésénél előnyben részesíti a kész- pénzfizetést - ellehetetleníti a munkavállalók tulajdonszerzését. Mint Vörös Péter, a szak- szervezeti szövetség tárgyalócsoport-vezetője hétfőn az MTI érdeklődésére elmondta: azzal, hogy a Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) során kétszer annyit kell felajánlani a dolgozóknak hitelben, mintha készpénzért vásárolnának, meghiúsítja majd a további tulajdonszerzést. Az eddig nyilvánosságra hozottak alapján úgy vélik, a döntés ellentétes az 1994-es Vagyonpolitikai Irányelvekkel, a privatizációs, a kárpótlási és az MRP-törvénnyel. Nehezményezik, hogy az ÁVÜ Igazgatótanácsa e fontos döntése előtt a kormányzat nem konzultált a szakszervezetekkel. Észrevételeikről levélben tájékoztatták az ÁVÜ illetékeseit. Tűzoltózenészek fesztiválja Nemzetközi tűzoltózenekari találkozó kezdődik augusztus 18-án Gyulán. A négy napon át tartó fesztiválon kilenc hazai és három külföldi együttes mintegy félezer tagja vesz részt. A rendezvény csütörtökön este kezdődik a városon végigvezető díszfelvonulással, majd az ünnepélyes megnyitót követően az Erkel Ferenc Művelődési Ház mögötti fesztiválsátorban az első hangversenyek hangzanak el. 19-én, pénteken a zeneiskolában rendezik meg a minősítő versenyt, 20-án, szombaton a fesztiválsátorban rendezik meg a gálaestet, 21-én, vasárnap pedig az Amstel zenés sörfesztiváljával zárul a gyulai találkozó. Persze, érthető, hogy az ember nem akaija ország-világ elé kiabálni bú-baját. Ha mégis, akkor névtelenül. Nem kell tudnia mindenkinek, hogy az idén nem sikerült a felvételi vizsga. Sokaknak. Egy ballábas nap, talán túl meleg volt. Épp az a rossz tétel. Hol voltál, Szerencse? Lehetett volna jobb is. Izgalom, fáradtság és az eredmény. Mint egy „Nem nyert” feliratos papírfecni valamelyik TV-vetélkedőn. De mi lesz most?-Én is feltettem ezt a kérdést. Egyedül éreztem magam, és fölöslegesnek - kezdi mesélni Á. Sz,, aki a Pécsi Orvos- tudományi Egyetemre jelentkezett. Első megrendülései után,úgy vélte muszáj tennie valamit, hogy hasznossá tegye magát. Felkereste a Munkaügyi Központot, ahol magkapta a munkanélküliek kék kiskönyvét. Valamiért az érettségi bizonyítvány és a személyi igazolvány közé süllyesztette a folyósón. A mai napig sem Talán jövőre Addig is: pótmamák és menedzserek tudja, miért. Sok tanfolyam közül választhatott, amelyeket a Munkaügyi Központ teljesen támogat. Menedzserképzésre jelentkezett, ez most nagyon divatos szakma. Reméli, ilyen jellegű tudásnak hasznát veszi valaha és jövőre újból megpróbálja a ma még lehetetlennek tűnőt: a sikeres vizsgát. B. O. francia szakra felvételizett a JPTE Bölcsészettudományi Karán. Sikertelenül. Egy pesti újságban figyelt fel egy hirdetésre. Külföldi tartózkodással kerestek pótmamát. Élete nagy lehetőségének tartja, hogy augusztustól két francia kisgyerek mellett da- dáskodhat egy Párizs környéki kisvárosban. Egy év múlva ismét nekirugaszkodik a felvételinek, és minden bizonnyal, nagyobb nyelvgyakorlattal eredményesen fog szerepelni. Értelmiségi szülők gyermeke J. Gy., Pécsre a JPTE Közgazdaságtudományi Karára próbált bejutni. Nővére a JPTE történelem-magyar szakán most végez. Családja anyagi helyzete jó, ezért nincsenek rászorulva, hogy dolgozzon. Hozzátartozói egyetlen követelményt állítottak fel : jövőre sikeres felvételi vizsgát kell tennie. Csak a tanulás lesz a feladata. Az angol középfokú nyelvvizsga mellé jól jön majd a többlet pontot adó orosz nyelvvizsga is. Akkor meglesz az a hiányzó három pont. Kemény munkát vállalt E. N. egy építkezésnél nyárra, ősztől újságkihordó lesz. Dolgozni akar, ezzel szülein segíteni tud, hogy ne érezzék a hátukon púpnak:- Hogy soha többet ne kelljen malteros talicskát tolnom, ahhoz tanulnom kell. Most nem vettem komolyan, de jövőre a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola hallgatója leszek - bizonytalanul széttárja kezét, és szomorúan mosolyog a szemével. Tudja jól, hogy ezzel hangosan bíztatja magát. Hiszen jövőre sikerülnie kell! Olykor pánik uralkodik el rajta és az egyedüllét érzése gyötri: nem válhat a főiskolai élet szerves részévé. Megrázza a fejét, és kéri a beszélgetés befejezését. Sok fiatal érezhet most így, akik nem kezdhetik meg tanulmányaikat szeptemberben valamelyik felsőoktatási intézményben. De a többség ott a lehetőség, hogy jövőre is esélyt adjanak maguknak. Még több tudással és tapasztalattal vágnak neki, és örömmel fordulnak a Szerencse felé is: köszönöm, hogy itt voltál! Sas V.
