Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-15 / 224. szám
1994. augusztus 15., hétfő > Gazdaság üj Dunántúli napió Hétezer szabadalom évente Magyarországon - illegalitásban Fusizás féláron A legnépszerűbb városok A külföldre látogató japán turisták legkedveltebb utazási célpontja Párizs, de nő az érdeklődés az olyan, számukra eddig viszonylag ismeretlen helyek iránt is, mint a csendes-óceáni Tahiti szigete. Egyebek mellett ez derült ki a Recruit társaság múlt év végén, saját utazási magazinja segítségével végzett felméréséből. Párizs után a második legnépszerűbb város New York, amelyet London és Hongkong követ. Korábbi közvélemény-kutatások eredményei is gyakorlatilag ugyanezt a sorrendet tükrözték. Az ötödik helyet már a japán turisták körében újonnan divatba jövő Tahiti foglalja el. +16% fél év alatt Látványosan, 15,7 százalékkal bővült Kína ipari termelése a január-július időszakban és értéke 884,8 milliárd jüan (102 milliárd dollár) volt. A statisztikai hivatal az idén eddig tapasztalt termelésbővülést főként a külföldi alapítású vállalkozások és a magáncégek ténykedésének tulajdonítja. Ezzel szemben az állami kézben lévő vállalatok ipari termelése szerény mértékben, mindössze 3,8 százalékkal nőtt júliusban. Pénzbehajtók Magyarországon próbálta behajtani - pisztollyal - öt stájerországbeli férfiú azt a csaknem 200 ezer schillinget, amit társuk magyarországi bordélyház létesítéséhez kért kölcsön. Miután a vállalkozónak Magyarországon nyoma veszett, az öt osztrák útnak indult, hogy pontot tegyen a pénzügyi kapcsolat végére. Meg is találták az adóst, aki hajszál híján menekült csak meg a golyó elől. A grazi bíróság kétnapos perben a gyilkossági kísérletet nem látta ugyan bizonyítottnak, de ennél kisebb vétségért a pénzbehajtási manőver vezetőjét és közvetlen segítőjét két és fél évi börtönre ítélte. Kiosztott még egy kétéves és egy 14 hónapos ítéletet. Az ötödik tettestárs pénzbüntetéssel úszta meg az ügyet. Ukrán urán Ukrajna a jövőben maga akaija előállítani az ország atomerőműveinek működéséhez szükséges fűtőanyagokat. Mihail Umanez, az Állami Atomenergia Hatóság elnöke elmondta, hogy még az ősszefnemzetközi pályázatot írnak ki a szükséges berendezések megvásárlására. Ukrajnának saját uránkincse van, az atomerőművek működéséhez szükséges dúsított uránt azonban a megfelelő létesítmények híján mindeddig Oroszországból szerezte be. Ukrajna 5 atomerőműve az ország áramszükségletének 30-40 százalékát fedezi. Az erőművek biztonsági szintje részint aggasztó. Gyöngyössy Andrásnak, aki a Magyar Feltalálók Egyesületének titkára, két diplomája van, agrárgépész, és iparjog védelmi felsőfokú iskolát végzett. Két évig motor- és úszóversenyző volt, tizenhárom éve egy citera- zenekarban furulyázik, kitűnően beszél angolul. Legutóbb a Quelle-Forrás Áruház üzletkötője volt. Fiatal és rugalmas ember, sok energiával, jó humorral. Mázsaszám a pincében Egy történettel kezdi. Graham Bell a nagyothallók iskolájának tanára volt, s beadta engedélyeztetni találmányát, a telefont. A minősítésben javaslatát szakmailag megalapozatlannak és elviselhetetlenül drágának nevezték. Megállapították, hogy a gyerekek úgyis tönkretennék. Arra is hivatkoztak, hogy mivel a telefon nem írja le a szöveget, ezért utólag kellemetlen viták származhatnának. A számlázás is képtelenség, mondták, mivel lehetetlen ellenőrizni, hogy ki mennyi ideig beszélt. A találmány a tudós bizottság egyenhangulag elutasította. ..- Ma hazánkban évente 7000 szabadalmi oltalmat ad ki a Találmányi Hivatal. Ez rengeteg ötletet, használható gondolatot takar. Mi lesz a sorsa ennek a tengernyi értéknek?-Mázsaszám porosodnak - többek között - a Szabadság téri református templom pincéjében! - mondja a főtitkár. - Mert bármilyen furcsa is, egy nagy olvasóteremben tizenkét ország több millió szabadalmi leírása van eldugva.- Úgy tudom, évente körülbelül négy és félezer újítás „születik” Magyarországon.- Igen, de nem újítás, hanem találmányi gondolat. Ugyanis az újítás csak a vállalaton belüli új dolgot takar. Az úgynevezett know how, más vállalatok közötti „újítás”, a szabadalom pedig világviszonylatban új felfedezést jelent. A borítékokat már fel sem bontják Nálunk az ötletadónak nincs pénze arra, hogy szabadalmi oltalmát külföldre is kiteijessze. Ez nagyon drága - egyetlen szabadalmi oltalom megszerzésének költsége egy országra mintegy százezer forint -, az újító pedig általában szegény. Kitalálja például a csipogó napszemüveget, megfelelően leírva beadja a Találmányi Hivatalba. Ott ellenőrzik, hogy valóban új-e, hogy más országban előtte nem találta-e már fel valaki, illetve, hogy nincs-e Magyarországra érvényes szabadalmi oltalom kötve rá. Ha nincs, akkor szabad a vásár, bárki beadhatja saját találmányaként. Ez persze fordítva is igaz. íly módon nemcsak tőlünk lophatnak, de mi is megtehetjük ezt. Tehát bárhol a világon bárki legálisan elsajátíthatja más ötletét!-A magyarországi védelem pénzbe kerül?-Igen, de nem túl sokba. Azután ha talál gyártót a találmány tulajdonosa, és el tudják adni a terméket, már hozzá is juthat saját találmányi díjához. De csak ebben az esetben! A legtöbbször külföldön legyártják a terméket, és utána valutáért vásárolhatjuk vissza saját ötletünket, ha szükségünk van rá.- Miért nem gyártják le ezeket a termékeket?-Nézze, itt van például egy új találmány, a kutyabili. Ez egy hosszú nyéllel ellátott, zárható fedelű, nylonnal bélelt palacsintasütő. A gazdi látja, hogy ebe „felkészül” a nagydolgára, alátolja ezt a kis lapátot, és a kis kedvenc abba végzi dolgát. Ezután felengedi a kart - ezzel lezárja a tetejét -, és a legközelebbi kukába beledobja. Cserélhető, kidobható betéttel van ellátva, így semmi sem lesz koszos. Nem hiszem, hogy erre nálunk nagy igény lenne, annak ellenére, hogy az utcáink igen piszkosak. Németországban, ahol száz márka egy büntetés, biztos lesz rá vevő. Tudja, a nagyvállalatok, amelyeknek van pénzük, általában nem kockáztatnak, és sajnos más módon sincsenek ösztönözve egy-egy termék legyártására. A rugalmas kisvállalkozások pedig pénzhiánnyal küszködnek. Európában a beadott szabadalmaknak 3-5 százaléka hasznosul. Úgy is fogalmazhatnék: A Találmányi Hivatalt nem érdekli, hogy hasznosítható-e valami. Egy szélsőséges példa erre: Amerikában oltalmat adtak egy mindkét oldalán sörtés fogkefére!- Létezik világszabadalom?- Nem.- Van arra adat, hogy hány találmány van a világon?-Hogyne! Körülbelül 150 millió leírás van. Nálunk például az Országos Találmányi Hivatal szegénysége miatt fel sem bontják a címünkre érkezett külföldi leírások egy részét. Nem katalogizálják, ezzel a magyar műszaki értelmiséget záiják el az élen járó technikai információktól. Viszont a már katalogizált információk megismerése iránti igény is alacsony a műszakiak részéről. Kétezer feltaláló- Ki lehet tagja a Magyar Feltalálók Egyesületének? Csak feltaláló. Kétezer tagot számlálunk és két éve alakultunk meg. Ez egy érdekképviselet, ahol jogi tanácsadás is van. Ki gondolná, hogy mennyi probléma adódik abból, hogy Magyarországon a szabadalmakkal kapcsolatos jogszabályok jóval megelőzik korunkat? Á feltaláló teljesen magára van utalva: annyi pénzt kap az ötletéért, amennyit ki tud alkudni a gyártótól. És hát ha nincs üzleti érzéke... Azután a hasznosítónak adókedvezményre lenne szüksége. Egy ilyen szegény ország nem engedhet meg magának akkora luxust, hogy a külföld profitáljon szellemi termékeiből. Ne gondoljanak túl nagy dolgokra. Minél egyszerűbb valami, annál nagyszerűbb. Egy laboratóriumban a kémcsőbe papírvattából sodrott, egyszer használatos dugókat használtak. Ez ugyan jó megfelel a szűrés igényeinek, de minden használat után el kellett dobni. A feltaláló meg kigondolt egy rostos műanyagból készíthető, fertőtlenítő, tehát gyakorlatilag bármeddig használható dugót. Hát ennyi egy találmány. Bárki megpróbálhatja. Buda Magdolna Fővárosunk, nagyvárosaink jó néhány közterén bagóért árulják magukat, munkaerejüket - életüket. Oroszok, szlovákok, székelyek, románok, kínaiak. Illegális munkavállalók, hazánkban bujkáló, továbbutazni kívánó menekültek. A szakember állítása szerint a folyamat a nyolcvanas esztendők végén kezdődött:-Eleinte főleg Romániából szöktek át hozzánk azok, akiknek hazájukban súlyos megélhetési gondokkal kellett szembe nézniük, nemzetiségi hovatartozásuk miatt életveszélyben éltek s akiket a diktatúra üldözött - mondja az Országos Rendőr Főkapitányság igazgatásrendészeti főosztályának vezetője, dr. Czégény Julianna ezredes. - A menekülők többsége nem Magyarországot választotta úticéljául, de mi tagadás, nyugati szomszédainknak, Európa polgári társadalmainak eszük ágában sincs befogadni a világ üldözöttéit, az új hazát kényszerűségből kereső vándorokat. Néhány éve kibővült a mig- ránsok köre: megjelentek határainknál az afrikai, ázsiai, arab országok állampolgárai is. Mi több, át is lépték a határt, ki legális, ki pedig illegális módon. Jöttek, s maradtak is mindaddig, amíg kedvező alkalom nem kínálkozott a továbbutazáshoz nyugatra. Ez a tranzit várakozás persze nem napokat, néha fél évet, sőt éveket jelentett, s akadt jó néhány olyan külföldi is, akinek egyszerűen nyoma veszett hazánkban, vagy valahol nálunk dekkol ma is.- Mit tehetünk ez ellen? Sokat hallunk az ország fizetési egyensúlyának romlásáról, amit a kivitel vészes zsugorodása és a behozatal mennyiségének emelkedése okoz. Viszont sokkal ritkábban fogalmazzák meg tételesen: milyen termékek exportja esett vissza? Nos, a legfontosabbak a következők: műszerek, gépek, berendezések - mert ezek magasabb feldolgozottsági fokot igényelnek a külpiacokon -, valamint az egy-két éve még sikerágazatnak számító bérmunka, amely főleg a ruhagyártásban, valamint a bőr- és cipőiparban hódított. A megnövekedett bérköltségek - az Európában példátlanul magas adó- és járulékterhek - miatt azonban a külföldieknek már nem éri meg nálunk dolgoztatni. Ugyanakkor a legtöbbet még mindig élelmiszerekből, vegyipari termékekből és - bár- Hatóságaink a beutazási és tartózkodási szabályok szigorításával, az ország belsejében pedig a külföldiek által előszeretettel látogatott helyek gyakori ellenőrzésével próbálják megakadályozni a külföldiek illegális itt tartózkodását. Ha pedig sikerül leleplezni a nálunk bujkálót, kötelezzük az ország elhagyására. Ez persze megint csak nekünk kerül sokba, mert az utazást az állam finanszírozza - mondja dr. Czégény Julianna. Tény és való: az Európán kívüli országok állampolgárainak többsége embercsempészek segítségével került hazánkba. Természetesen üzleti alapon, pénzén. A magyar hatóságoknak tudomásuk van arról, hogy igen jól szervezett csempész vállalkozások működnek Csehországban és Romániában is.- Információink szerint a legtöbb esetben csak a román-magyar határig kísérik „ügyfeleiket” az embercsempészek. Ott azután sorsukra hagyják a szerencsétleneket. Természetesen kinél-kinél van egy-egy cím, ahol megbújhatnak. Ám a pénz rohamosan fogy; napokon belül kikényszerülnek az emberpiacra, szegényes napszámért építkezéseknél, magánházaknál kapnak munkát. És dolgoznak, amíg le nem buknak, szerencsésebb esetben tovább nem állnak valamelyik nyugati országba. Ahonnan - s erre igen nagy esélyük van - gyorsan visszatolon- colják őket hazájukba.Ott letöltik a büntetésüket és... ... kezdődik minden elölről. mennyire is hihetetlenül hangzik! - kohászati árukból tudunk eladni a külföldi piacokon. Ez utóbbiakkal folytatott kereskedés szinte túl jól sikerült, ugyanis az Európai Unió jelenleg azzal vádolja hazánkat és Csehországot, hogy a világpiaci árnál olcsóbban kínáljuk acélipari termékeinket és rontjuk ezzel a nyugati országok eladási lehetőségeit. Az utóbbi hónapokban örvendetesen nőtt a járművek, a híradástechnikai, valamint a villamosipari gépek, a papír- és az építőipari termékek kivitele. Az említett ágazatoknak közös jellemzője, hogy jelentős külföldi tőkét sikerült bevonniuk a privatizáció folytán. így ma már nem lehet eldönteni, hogy a külföldi tulajdonosok segítették-e ki a külpiacokra a magyar termékeket, vagy már eredetileg is versenyképes vállalatokat vásároltak fel? A gyakorlat azt mutatja nem egyszerű dolog, van, hogy évek telnek el amíg sikerül egy találmányt szabadalmaztatni Az élelmiszerek még eladhatók Bérmunkában már nem vagyunk versenyképesek Drága a magánosítás ✓ Mit kifogásol az Állami Számvevőszék? A németek sem mindent privatizálnak A meisseni gyár nem eladó A privatizációt jószerivel csak most lehetne elkezdeni - hangzott el a kicsit keserű vélemény Csépi Lajos, az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság vezetőjének szájából a minap, amikor az Állami Számvevőszék privatizációról készített jelentését kommentálta. Véleményében, ha túlzó is, van némi igazság! Ugyanis körülbelül mostanra alakult ki az állami vagyon szakszerű lebontásához elengedhetetlenül szükséges intézményi és feltétel- rendszer. Amikor elkezdődött a privatizáció, kevés volt a szakember, aki irányítani tudta volna, és hiányoztak a törvények, rendeletek, amelyek legalább az alapelveket meghatározták. Viszont akkor még volt fizetőképes kereslet és voltak működőképes vállalatok. Mára azonban csak törvények maradtak és szakemberek, de megvásárlásra érdemes vállalatok, illetve komoly befektetők alig akadnak. A vállalatok „elfogyása” az egyik oka annak is, hogy a társadalombiztosítónak az állam mind a mai napig nem tudott átadni nyereséget termelő cégeket. Érdekessége a magyar privatizációnak, hogy igen drága. Amíg eladnak egy-egy vállalatot, addig legalább az ár 20 százalékát fordítják piackutatásra. Ez egyébként nemcsak a privatizációra jellemző, hanem az összes többi kereskedelmi tevékenységre is. Szakértői kifogásolják továbbá, hogy a vagyonkezelő szervezetek igazgatótanácsai szinte korlátlan jogkörrel rendelkeznek. Például a döntéseik ellen nem lehet fellebbezni vagy bíróság előtt megtámadni azokat. Ezt a vagyonkezelők azzal magyarázzák, hogy különben minden vesztes bírósághoz fordulna és sohasem lehetne lezárni az ügyeket. Egyébként a megkötött szerződések felülvizsgálatát az ÁSZ vezetői sem javasolják, ugyanis ez jogbizonytalanságot eredményezne, aminek következtében senki sem fektetné be szívesen a pénzét Magyarországon. Sokkal inkább azt tanácsolják, hogy a kormány alakítson ki egységes és határozott, a gyakorlatban is alkalmazható és követhető privatizációs stratégiát. Ezzel ugyanis még a látszatát is el lehetne kerülni a vitatható, szabálytalan döntéseknek. Eldőlt: a meisseni gyár nem eladó, A németországi Meissenben ringott az európai porcelángyártás bölcsője. Itt sikerült Johann Böttgennek, Erős Ágost szász választófejedelem alkimistájának arany helyett elsőként előállítani a fehér aranyat, a porcelánt. A fejedelem ennek örömére 1710-ben megalapította a meisseni üzemet, amelynek Böttger lett az első igazgatója. Azóta világmárka a híres meisseni porcelán, a védjeggyel, a keresztbe fektetett kardokkal. Németország újraegyesíte- tése után úgy tűnt, hogy a meisseni gyár idegen kézre kerül: a híres japán Mitsubishi konszern jelentős összeget kínált fel érte. A meisseniek nagy örömére azonban hosszú vita után most más döntés született. A legendás üzem továbbra is állami kézben marad, sőt egyáltalán nem privatizálják, s a felügyelőbizottság mindenkori vezetője a jövőben a szász tartományi kormány miniszterelnöke lesz. A jövő a meisseni porcelán számára tehát biztosítottnak látszik. A jelen kevésbé, mivel az egykori NDK területén tapasztalható gazdasági visszaesés Meissenben is érezteti a hatását: korábban 1700 munkás dolgozott itt, most viszont már csak 1200-an vannak. Sőt lábra kaptak olyan híresztelések, hogy a létszám akár 800-ra is csökkenhet, bár a gyár vezetői szerint 1100 volna a reális. Főként a porcelánfestők, és szobrászok aggódnak, akik az alkalmazottak felét képviselik - mert a szász államnak nincs pénze. Az viszont csak a távlatokra vonatkozik, hogy a gyár vezetése most végre azt is elhatározta, nem áldozza fel a hagyományos meisseni minőséget a vélt pillanatnyi haszon oltárán. A porcelánfestők régi drezdai metszetek nyomán továbbra is leheletfinom tájképeket festenek majd tojáshéj vékonyságú porcelánra. S továbbra is felvesznek tehetséges fiatalokat a 225 éve működő'gyári iskolába. Igaz, a korábbi években 60 fiatal kezdte meg minden év őszén a tanulmányait, míg most csak 16. De reménykednek, hogy néhány év múlva ismét a hagyományos módon lesz kelendő a hagyományos meisseni fehér arany szerte a világon. Éppen az egyik legfőbb versenytárs, a herendi porcelán konkurenseként.
