Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-14 / 223. szám
Mákvirág és narkó biznisz Lengyelországban ezekben a hetekben veszi kezdetét a mákaratás. E fontos esemény kapcsán a kábítószerélvezők egész hada kerekedik fel, hogy az ország dél-keleti szegletében található úgynevezett „Arany-háromszögbe,, utazzék. Itt található ugyanis a legtöbb olyan ültetvény, ahol a gazdák az ópium alapanyagául szolgáló mákot termesztik. A többnyire szakállat és kopott farmernadrágot viselő narkósok itt szerzik be az általuk „kompéinak” nevezett kábítószer alapanyagát, a mák szalmáját. A termelőknek ugyanis, csak a mákgubókat kell kötelezően beszolgáltatniuk, a növény szára hulladék marad. Ezt a hulladékot azonban jó áron értékesíteni lehet, s az üzlettel tulajdonképpen vevő és eladó egyaránt jól jár. Egy zsák szalmához már félmillió zlotyért (2500 forint) is hozzá lehet jutni, amibő! viszont több befőt- tesüvegnyi, jókora haszonnal eladható „lengyel-heroinnak” is becézett bódítóital nyerhető. Mint a fentiekből is kitűnik, Lengyelország a kábítószer- kereskedelemben nem csupán a tranzitország szerepét tölti be, hanem maga is a gyártók és az exportőrök között található. Nyugati szakértők értékelése szerint a szintetikus narkotikumok előállítása terén az előkelő második helyet foglalja el a világranglistán. Az amfeta- min-származékok mellett azonban az ópium előállítás sem lebecsülendő. Az „Arany-háromszögben” az engedéllyel rendelkező máktermelők mellett ugyanis szép számmal vannak illegális ültetvények is. Ezek általában határosak a hivatalos mákföldekkel, lévén így meglehetősen nehéz a felismerésük. A helybéliek ugyan pontosan ismerik ezeket a helyeket, ám kinek állna szándékában feljelenteni a saját szomszédját. Lengyelországban különben is meglehetősen enyhék a kábítószer ellenes jogszabályok. A narkotikumok birtoklásáért nem szabnak ki büntetést, a jelenlegi rendeletek csupán a kereskedőket szankcionálják. A szigorítást követelők mellett az utóbbi hetekben megjelentek a további liberalizációt támogató hangok is. Szerintük bizonyos kábítószereket szigorú ellenőrzés mellett a gyógyszertárakban kellene árusítani, hiszen a bűnözőkkel szemben csak akkor lehet eredményt elérni, ha az állam, megtörve a maffia monopóliumát, tönkreteszi az üzlet jövedelmezőségét. McCartney szőrsztrájkol „Szakállas hírt” sejtető csomag érkezett a minap a Gilette cég címére: egy borotva, két borotvahabos spray, tucatnyi penge, arcszesz, egyszóval komplett borotválkozó felszerelés. A Gilette cég mondhatni visszakapta kicsit önmagát, mivel minden termék Gilette márkájú volt. A feladó, Paul McCartney visszakövetelte a vételárat. No nem azért, mert ennyire rosszul menne neki, nem is azért, mert rosszak a Gilette-gyártmányok, hanem mert mélységesen felháborította, amikor megtudta, hogy a Gilette cég rendszeresen állatokon próbálja ki legújabb termékeit. A volt Beatles tagja pár sort is^ mellékelt küldeményéhez: „Állatbarátként nem csak elégedetlen vagyok, hanem dühös is. Kérem, küldjék vissza termékeik árát - amint ezt reklámozzák -, hogy a pénzből olyan embereket támogathassak, akik az állatokkal való etikus bánásmódért küzdenek.” McCartney a sajtóval közölte, inkább szakállt növeszt, de Gilette borotvát többé nem vesz a kezébe. A Gilette azonnal reagált McCartney szőrsztrájkjára: „Ez a cég úgy véli, kötelessége, hogy vásárlóinak biztonságos termékekkel szolgáljon, evégett viszont szükség esetén továbbra is igénybe fogja venni állatok segítségét a laboratóriumokban.,, A cég szóvivője nem játszotta ki azt az ütőkártyát, hogy ha McCartney többé nem vásárol a Gilette-től, akkor a Gilette vezetősége sem fütyörészik McCartney-tól. Még borotválkozás közben sem. Filmkomponista halála Kilencvennyolc éves korában elhunyt a bécsi születésű amerikai filmkomponista, Hans Salter, aki számos Hollywoodban készült filmhez szerzett zenét. A zeneszerzők, írók és kiadók amerikai társaságának (AS- CAP) csütörtöki közleménye szerint Salter múlt szombaton hunyt el a Kalifornia állambeli Studio Cityben lévő otthonában. Mint az ASCAP közleménye emlékeztet, Saltert négy Oscar-díjjal tüntették ki az általa komponált filmmuzsikáért. Hans Salter szülővárosában, Bécsben végezte a zeneakadémiát és a diploma megszerzése után kezdetben operetteket dirigált. Emellett némafilmekhez kísérőzenét szerzett és azokat maga vezényelte. 1929-ben, a hangosfilm megjelenésekor Berlinbe települt át és zeneigazgató lett az UFÁ-nál. A hitleristák hatalomra jutása után Hollywoodba költözött, ahol 1938-ban az Universal Pictures alkalmazta őt. Egy negyedszázadon át megmaradt ebben az állásában. 1942 és 1945 között négy film zenéjéért tüntették ki Oscar-díjjal, köztük elsőnek az „It started with Eve” (Évával kezdődött) című film megzenésítéséért. Egy elviselhető pillanat a nyári kánikulában Ahol olcsón lehet férj jelöltet venni A Minnesota állambeli Herman községben olcsón lehet nőtlen fiatalembereket venni. Átlagosan 120 dollárért kapható egy féijjelölt árverésen. A 400 lakosú település nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában is ismert az effajta árverésekről. Herman az amerikai közép-nyugati mezőségek kellős közepén fekszik. A legközelebbi mozi 35 kilométerre található. A faluban egy bár, egy étterem, egy szálloda, egy szupermarket van és^ több tehén, mint amennyi lakos. Találhatók kétségbeesett fiatalemberek is, mint például a szőke Dan Ellison, aki kezdeményezte az akciót. A községi tanácsnak Ellison azt javasolta, hogy teremtsen munkahelyet a nők számára, mert a 25 középiskolás közül az érettségi után egy sem kíván a községben maradni. Egy újság közölte Ellison panaszát, egy helyi rádióállomás átvette a témát, amelyet azután egy, egész Amerikában nézhető tv-műsor is sugárzott. Ezután megindult a özön: újságírók érkeztek az Egyesült Államok minden részéről, sőt a brit BBC is közölte a Herman községbeli eseményeket. A nagy érdeklődés eredménye azt lett, hogy asszonyok ezrei érkeztek Hermanba, azzal a kívánsággal, hogy boldog családi életet éljenek a községben. Az egyetlen bárt a féijhez menni kívánó nők megostromolták, és a helyi újság először közölte olyan hölgyek hirdetését, akik férj után vágyódtak. Ezek után került sor a hagyományos vásárra, a szokásos hot dog- és hamburger-árusítással, traktorversennyel és szarvasmarha-árveréssel. A megszokott 12 ezer látogató helyett ezúttal 40 ezren érkeztek a vásárra. 120 kilométeres körzetben minden szállodaszobát kiadtak, s egy utazási iroda külön utat szervezett Hermanba. i A fiatalembereket elárverezték. Dan Ellison is egy fiatal nő birtokába került. Titkosügynök volt-e a német „irodalmi pápa?” A gólyafészkekben az idén jelentős volt a szaporulat. Nem ritka, hogy 3-4 fiókáról is gondoskodik a gólyamama Titkosügynök volt-e Marcel Reich-Ranicki, a német „irodalmi pápa”? A vitát annak idején az ARD televízió „Kultur- weltspiegel” („Kulturális világtükör”) című műsora indította el, majd Reich-Ranicki nyilatkozott az ügyben. A közvetlen előzmény a Zycie Warszawy című lengyel újság közlése volt. Az érintett erre reagált.-A háború utáni első években együttműködtem a lengyel titkosszolgálattal - erősítette meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung című napilapnak közlésre átadott nyilatkozatában. Reich-Ranicki esszék, bírálatok közlésével, antológiák kiadásával éveken át mértékadóan befolyásolta az NSZK irodalmát és irodalomkritikai kultúráját; tagja volt a Gruppe 47 nevű legendás hírű irodalmi csoportosulásnak, 1960 és 1973 között a Die Zeit című hetilap irodalomkritikusa, 1973-tól 1988-ig a Frankfurter Allgemeine Zeitung irodalmi rovatát vezette, s e nagy hagyományú lapban napjainkban is sokat publikál. Máig szerkeszt külön versrovatot. 1974-től a tübingeni egyetem előadója. Manapság az ARD vetélytár- sánál, a ZDF-nél lép fel harmadmagával a mainzi televíziós állomás „Irodalmi kvartett” című rendkívül népszerű műsorában. Könyvújdonságokról beszélnek, könyveket ismertetnek, illetve szednek ízekre. Ilyenkor a megtárgyalt könyv biztos siker; másnap a könyvesboltok kirakataiban virítanak az előző este ledorongolt művek. A műsorban a „koponya” és a részvevők korelnöke Reich-Ranicki, a szemüveges, kopasz öregúr. Mondhat bárki bármit, az utolsó szó, a verdikt - nagy tekintélye folytán - mindig az övé. Reich-Ranickiról az említett tévéműsorban azt állította Til- man Jens, az irodalmár és akadémiai elnök Walter Jens fia, hogy londoni konzul korában lengyel emigránsokat beszélt rá a hazautazásra; otthon börtön várt rájuk. Reich-Ranicki 1920-ban Lengyelországban zsidó családban született; 1929-től családjával Berlinben élt. 1938-ban kitoloncolták Lengyelországba; 1940-től a varsói gettóban élt. 1943-ban feleségével, Teofilá- val megszökött. Életét egy nagyszerű lengyel embernek és a szovjet hadseregnek köszönhette. Reich-Ranicki eddig sem tagadta, hogy a túlélés élményétől megmámorosodva 1945-től 1950-ig kommunista volt. 1958-ban került ki Nyugat-Né- metországba. A pártból - KB-határozatban - „ideológiai elidegenedés” címén kizárták. Előzőleg a külügyminisztériumból elbocsátották, és két hétig még őrizetben is volt. A „Kulturweltspiegel” műsora után természetesnek nevezte, hogy a negyvenes évek végén, londoni konzul korában kontaktusoknak kellett létezniük közte és a titkosszolgálat között, az ellenkezőjét csak operettszínházi naivák hihetik - mondta. Reich-Ranicki most azt mondja, hogy kapcsolata a titkosszolgálattal 1950-ben lezárult. „Attól kezdve nem volt vele dolgom, ami egyébként nem nagy hőstett, én sem érdekeltem őket”. Továbbra is tagadja - és e vádakat légből kapottnak minősíti -, hogy bárkit is valaha besétáltatott volna lengyel börtönökbe. Ilyen esetről soha nem hallottam - olvasható nyilatkozatában, amelyben azt is hangsúlyozza: Semmit sem bánok, amit akkor tettem, és semmi okom a mentegetőzésre. Az epés kedvű öregúron, Fontane, Storm, Heinrich Mann és Hermann Hesse lengyelországi megismertetőjén most egynémely ellensége igyekszik elverni a port. Egyebek között dogmatikusnak minősítik, mert az ötvenes években Fontanéről olyasmit írt le, mintegy elmarasztalásként, hogy Marx egyetlen művét sem ismerte - ami mellesleg igaz: Fontanét nem érdekelte Marx. Sarkadi Kovács Ferenc Egy nagy apa árnyékában „Köszönd meg Istennek, hogy nem híres apának vagy a fia! így örömet lelhetsz abban, amit alkotsz, legyen az jelentős vagy jelentéktelen dolog. Jogod van hozzá.” Ezeket írta egy barátjának Franz Xaver Mozart, a nagy zeneköltő legkisebb fia, aki 55 éves korában, 1844. július 29-én hunyt el Karlsbad- ban, a mai Karlovy Varyban. Egész életén végigkísérte a keserűség amiatt, hogy a kortársak nem akarták őt önálló személyiségnek tekinteni, még a nevén sem nevezték, csupán úgy, hogy Wolfgang Amadeus fia. És makacsul nem vettek tudomást róla, hogy ő is zeneszerző és művész volt. A legjobb bizonyíték erre, hogy amikor a gyászszertartást tartották a bécsi Ágoston templomban, a korabeli lapok akkor is csak arról az „alkalomról” írtak, amely lehetőséget adott arra, hogy Mozart Requiemje, „ez a ritkán hallott mestermű” felcsendülhessen. Míg a két felserdült fiú közül az idősebb, Carl meg sem kísérelte, hogy híres apjának nyomdokaiba lépjen, addig Franz Xaver feltűnő tehetséget árult el. Franz Xaver 1808-ban elhagyta Bécset és Galíciában telepedett le, főként azért, hogy megmeneküljön az apjával való állandó összehasonlítástól. Mint zenetanár és „szabadúszó” művész tíz nyugodt esztendőt töltött Galíciában, majd hangver- senykörútra indult, amelynek során fellépett Oroszországban, Lengyelországban, Poroszországban és Dániában, de bejárta Felső-Itáliát és Svájcot is. De akár Bécsben hangversenyezett, akár Prágában, Grazban vagy Ljubljanában, nem mint zongoraművész, még kevésbé mint komponista hívta fel magára a figyelmet - mindenütt mint egy híres apa fiát csodálták. 1822-ben ismét Galíciában telepedett le, és kórust alapított Lembergben. Az azonban nem volt hosszú életű, és Franz Xaver végül is Bécsbe költözött. A komponálással már 1827-ben teljesen felhagyott, többnyire csak magánházaknál muzsikált. Utolsó nyilvános fellépése 1842-ben volt abból az alkalomból, hogy Salzburgban leleplezték apja emlékművét. A zenetörténet mai értékelése szerint Franz Xaver önálló alkotó egyéniség volt. Ami stílusát illeti, apja és Schubert közé tehető. Otto Biba bécsi zenetörténész szerint „ez a zeneszerző, akiről nem akartak tudomást venni, megtalálta volna helyét a zenetörténetben, ha nem nehezedett volna rá egy nagy név viselésének terhe”. Ne csókold a hívők köldökét! A malajziai Johor városban letartóztattak egy önjelölt iszlám prédikátort, mert megcsókolta női hívőinek köldökét. A prédikátor szerint ez hozzátartozott a vallási rituáléhoz. A dél-malajziai vallásügyi hatóság azonban nem osztotta ezt a véleményt és őrizetbe vétette az indonéz nemzetiségű álprédikátort. A dologra úgy jöttek rá, hogy egy férj feljelentést tett, elmondván, hogy felesége minden pénzét a köldökcsókoló álpapnak adta. Kiderült - írja a Reuter brit hírügynökség -, hogy legalább 40 hívő fizetett nagy összegeket a különös szertartásért. A hölgyek nem voltak hajlandók terhelő vallomást tenni. „Úgy tűnik, valamilyen varázslat alatt állnak az asszonyok” - jelentette ki a vallásügyi hatóság vezetője. 8 Új VDN 1994. AUGUSZTUS 14., VASÁRNAP
