Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-13 / 222. szám
1994. augusztus 13., szombat A hét témái aj Dunántúli napló 7 Lotz Károly, közlekedési miniszter Fejleszteni - de miből? Interjú Franz Vranitzky osztrák kancellárral Hornt Bécsbe várják Horn Gyulát szeptember elején hivatalos látogatásra Ausztriába várják. A miniszterelnök utazását Franz Vranitzky jelentette be Josef von Ferenczy médiamenedzserrel folytatott bécsi beszélgetésén. Az osztrák kancellár a FEB-nek adott exkluzív-interjújában hangsúlyozta: a magyar kormányfőhöz évek óta baráti szálak fűzik. Kérdőjelek Bocsánat? Nyilvánosságra kerül-e valaha, ki és mit értett, értelmezett félre a szlovák elnök és a magyar kormányfő pozsonyi találkozóján? Az esemény jellegéből adódóan aligha. Mégis reményt keltő az, hogy az ügyet - ki kért bocsánatot, ha egyáltalán kért a magyarokat illetve szlovákokat ért korábbi sérelmek miatt - végül mellékvágányra terelték mind a két fővárosban, s a főhelyre a két nép történelmi kézfogására irányuló kölcsönös szándékokat helyezték. Miért vált egyáltalán témává most a két országban élő kisebbségek ügye? Mert nem lehet nem beszélni a történelemről, ha Magyarország és Szlovákia egyszer s mindenkorra el akaija tüntetni kapcsolataiból a gyanakvást és a bizalmatlanságot. Hiszen mindmáig élnek a következményei annak, hogy a második világháború után a Benes-dekrétumban az akkori prágai elnök kollektíván felelőssé tette a Csehszlovákiát ért károkért a magyarságot, s kitelepítésre ítélte az ott élő magyarok nagy részét. S legyünk őszinték: szlováknak sem volt mindig könnyű lenni Magyarországon. Az persze más kérdés: bocsánatkérések valóságos gyógyírt jelentenek-e ilyen ügyekre? Ennek a sajátos aktusnak az érzelmi elemei igencsak vegyes hatásokat ébreszthetnek. Ezért vontak le például emlékezetes orosz-magyar és lengyelnémet esetekből olyan, nem elvetendő következtetést, hogy a bocsánatkérés igazában egy már megalapozott kapcsolatrendszer keretében érhet el jó hatást, s kevésbé bizalmi nyitólépésként. Érvényes lesz ez vajon a magyar-szlovák viszonyra is? Valószínűleg. , Hogyan származhat ilyen körülmények között végső soron akár haszon is a pozsonyi ügyből? Bálint Györgyöt igazolhatja évtizedek múltán is: nem szabad könnyelműen bánni a szavakkal és gesztusokkal, mert mérhetetlen károkat okozhatnak, ha fellázadnak és kicsúsznak az ember szándékainak ellenőrzése alól. Hiszem, még időben jött a lecke: rá kellett ébrednünk, hogy szomszéd népek barátságát helyrehozni még felelősebb folyamat, mint ahogyan azt a legjobb szándékokkal is hittük. Ha tévednék - aligha segítene, hogy bocsánatot kérünk egymástól. Kocsis Tamás A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumot is új miniszter, Lotz Károly irányítja. Utak, távközlés, ivóvíz témakörében kértünk tőle inteijút.- A vidék infrastruktúrájának fejlesztése milyen jelentőséggel szerepel a tárca programjában?- Az infrastruktúra fejlesztése döntő jelentőségű a gazdasági fellendülés, felzárkózás megalapozása, illetve elindítása szempontjából. A fejlesztési program prioritásait a legfontosabb országos célok teljesítése, továbbá az elmaradott térségi fejlesztések érdekében kell meghatározni. Példaként említhetem az autópályák hálózattá fejlesztését, országhatártól-or- szághatárig egy alaphálózat megteremtését, a legterheltebb vidéki nagyvárosok tehermentesítő útjainak megépítését, továbbá az elmaradott térségek úthálózatának pályázati rendszerben történő kiemelt fejlesztését. A távbeszélő hálózat fejlesztését koncessziós pályázatok rögzítik. A vidéki területi koncessziós fejlesztéseknél az állomások bekapcsolásait a koncesszió nyertesei az év végén, illetve 1995-ben kezdik meg.- A közlekedési-távközlési ágazat privatizációja sokszor átláthatatlan volt a befektetők számára. A tenderek kiírása és értékelése nem mindig kapott kellő nyilvánosságot, olykor a folyamat korrektsége is megkérdőjeleződött.- A közúti vonatkozásban a tendereztetés és vállalkozásba adás eddigi gyakorlatában is voltak dicséretes, pozitív példák: már a 80-as évek második felétől megkezdődött, majd a mindennapi gyakorlat része lett a nyílt hazai, illetve nemzetközi versenytárgyalások megtartása. A kiértékelést pártatlan testület, szükség szerint tárcától is független bizottság végezte. Nemzetközi pénzintézetek kontrollja is elősegítette, hogy versenytárgyalásaink előkészítése és lebonyolítása e szakterületen vitathatatlanul korrektnek minősíthető. Ugyanakkor a távközlés területén jogosan éri kritika a tárca korábbi vezetését. Elsősorban azért, mert a privatizációs folyamatot úgy indította meg, hogy nem kerültek kidolgozásra a kormányzat távközlési irányelvei. A koncessziós pályázatok pedig egy sor hiányosságot tartalmaztak, amelyek következményeivel már a közeljövőben számolnunk kell. Egyébként a távközlés területén nincs folyamatban koncessziós eljárás és újabb pályázat kiírása sem várható.- Az ország úthálózatának bővítése folyamatos vitákat gerjeszt a közlekedés fejlesztésének, illetve a környezet védelmének elsőbbségét vallók között. Tudjuk, hogy minden műszaki létesítmény elhelyezése egyfajta beavatkozás a természeti környezetbe, ennek helye, módja és mértéke azonban egyáltalán nem közömbös. Egy több száz kilométer hosszú autópálya építése, valamilyen érdek sérelme nélkül nem lehetséges. Konkrét esetben az egyes szakmai szempontok súlyát - beleértve a gazdaságossági szempontot is - kell reálisan mérlegelni. Említésre érdemes, hogy új autópályáink beruházási költségének több, mint 10 százalékát fordítottuk környezetvédelmi hatású létesítményekre. A legsürgősebb feladat, hogy az autópályák koncesszióba adási, építési programját is veszélyeztető, néhány nyomvonalvitát - például az M7 Bala- tonföld vár-Kőröshegyi szakaszán - a fenti elveknek megfelelően, mielőbb, kompromisszumok árán, mindenki számára elfogadható módon rendezzünk.- A tárca - eddigi hatáskörében is - örökölt néhány nyomasztó és nehezen megoldható gondot. Melyeket érzi közülük a legsúlyosabbnak?- Az infrastruktúra fejlesztés parancsoló szükségszerűsége, illetve a nemzetgazdaság teherbíró képessége, pontosabban, a finanszírozási kérdések között feszül a legsúlyosabb ellentét. A finanszírozás rendszerének hosszabb távra is megfelelő megoldását, ennek kidolgozását és kormányzati jóváhagyását tartom legsürgetőbb feladatnak. A vidéket érintő, jelenlegi legsúlyosabb és megoldandó probléma egyikének a tranzit- forgalom által érintett települések, útszakaszok, határátkelőhelyek helyzetének javítását érzem. Ezek között példaként említhetem Gyula, Nagylak, Szeged, Makó térségében szükséges fejlesztéseket, de tulajdonképpen felsorolhatnám a tervezett autópályák irányába eső valamennyi települést, amelyeken ma elviselhetetlen nagyságú forgalom halad keresztül. A másik alapvető gondunk a vízgazdálkodási feladatok területén jelentkezik. Bár a települések egészséges vízzel való ellátásának programja 1995-re befejeződik, de az egészséges ivóvízellátás hosszú távon való biztosítása csak a szennyvíztisztítás-csatornázás megfelelő szintű fejlesztésével oldható meg. Magyarországon ugyanis 90 százalékban felszín alatti vizekből történik az ivóvízellátás és ezeknek mintegy 65 százaléka van un. sérülékeny hidrogeológiai környezetben. Ezeknek az ivóvízbázisoknak a védelme kiemelt jelentőségű. A tárca részéről ezért elsősorban a vízbázisvédelmet szolgáló szennyvíztisztítást és csatornázást kívánjuk támogatni. Sajnos gondjaink lehetnek a távközlés területén is. Előfordulhat, hogy a helyi közcélú távbeszélő szolgáltatás nyújtására kötött koncessziós szerződésben vállalat fejlesztési kötelezettségeinek a helyi koncesz- sziós társaság - előre nem látott, belső társasági és finanszírozási problémái miatt - nem tud megfelelni. Remélhető, hogy nem alakul úgy egyetlen társaság sorsa sem, hogy kénytelen legyen a szerződés módosítását kezdeményezni a miniszternél. Ha mégis előfordulna, a miniszter új pályázat kiírására kényszerülhet. S. J. A közelgő kormányfői találkozót olyan nagyszabású konferenciával egészítik ki. amelyen a két ország szakértői a magyarországi infrastruktúra - a közlekedés, az energiaellátás és a környezetvédelem - közös feladatait tekintik át, hogy a jövőben Ausztria és Magyarország fokozottan koncentráljon ilyen tervekre.-Bizonyos fokig megértem Kelet-Európa csalódottságát amiatt, hogy a fejlett Nyugat nem nyújtott átfogó és összehangolt gazdasági segítséget - mutatott rá Franz Vranitzky.- Hiba volna azonban figyelmen kívül hagyni azt a támogatást, ami többek között Ausztriától származik, s amelyre Magyarország a jövőben is számíthat. A demokratikus fordulatot követően a két ország hagyományosan jó kapcsolatai elmélyültek és kibővültek. Az integrációból fakadó előnyök kiaknázására pedig új lehetőségeket teremt, hogy Ausztria tagja lett az Európai Uniónak. Ausztria fontos kapu Nyugat-Európa felé, s Magyarország immár az egységesülő kontinenssel határos.- Budapest megbízható barátként tekinthet Bécsre, s mindenekelőtt politikai területen számíthat pártfogására az EU-tag- ság kérdésében - fejtegette nyilatkozásában az osztrák kancellár. Hozzáfűzte:- A gazdaságban is segítséget nyújtunk, hogy sikerüljön a gyors alkalmazkodás. Tudatában vagyok annak, hogy a magyar gazdaság sikeres, vagyis szociálisan is elviselhető struktúraváltása megköveteli a nyugati, s így az osztrák piac nyitottságát a magyar áruk és szolgáltatások előtt. Magyarország ezért megérti az erre irányuló magyar kívánságokat. A két ország gazdasági kapcsolatainak mindamellett nem szabad csak a külkeresA Tchibo Budapest Kft. a hamburgi Tchibo GmbH száz- százalékos leányvállalata arra számít, hogy az idén a magyar- országi kávé összértékesítésben mintegy 15-18 százalékos részesedést szerez. Az idén valószínűleg 16 500 tonna kávét adnak el az országban. Balogh Attila ügyvezető igazgató elmondta, hogy az ór- szágban jelentős kávéfeldolgozó kapacitást építettek ki. Az elmúlt években több millió márkát fordítottak beruházásokra. Magyarországon dolgozkedelemre szorítkoznia, hanem ki kell dolgozni az együttműködés új formáit a közvetlen beruházások, a vegyes vállalatok területén és a harmadik piacokon folytatott kooperációk érdekében. Nyugat-Európa egyesülése a keleti országokkal csakis a partneri viszony, az egyenjogúság alapján lehetséges - húzta alá Vranitzky arra kérdésre: vajon az új demokratikus államok szá- míthatnak-e a piaci érdeklődésen kívül politikai elismertségre is?-Egyoldalúsággal, új függőséggel ugyanis nem teremthető meg a kívánt cél. Örvendetes, hogy jól halad az új demokráciák integrálódása az összeurópai struktúrákba, s immár magától értetődik, hogy azok tagjai az Európa Tanácsnak. A reformországoknak az Európai Unióval kötött együttműködési szerződései pedig világosan jelzik az átfogó európai integrációs szándékokat. Ausztria az EU tagjaként különösképpen fel fog lépni annak érdekében, hogy Magyarország csatlakozása gyorsan haladjon és azt támogassák. Ausztria nagy jelentőséget tulajdonít a Közép-Európával kiépített regionális kapcsolatoknak is. „Az érintkezéshez gyors, közvetlen és átfogó lehetőséget teremtenek a meglevő formák, s a jelek szerint valódi igény van rájuk." Vranitzky szerint mind a Közép-európai kezdeményezés, mind az Alpoktól a Kárpátokig létrejött munkacsoportok tevékenysége hasznos, s magától értetődő, hogy ezt az együttműködést konkrétabbá téve kell a jövőben folytatni.- A határokon átívelő regionális kapcsolatok azonban nem helyettesíthetik az integráció összeurópai folyamatát, hanem csupán kiegészíthetik és előkészíthetik azt - hangsúlyozta interjújában Franz Vranitzky. zák fel a nyerskávét, pörkölik,, darálják és csomagolják. Tizenhárom féle kávét kínálnak a magyar piacon, ahol a legjelentősebb versenytársuk a Douwe Egberts, az Eduscho Franck és a Jakobs. Az idén január óta mintegy duplájára emelkedtek a világpiacon a nyerskávé árak. A forint leértékelés miatt is drágul a nyersanyag. Ezért a Tchibo is hamarosan áremelésre kényszerül. Mértéke 35 százalék körüli lesz. A versenytársak 40-50 százalékos áremelést terveznek. A Tchibo Magyarországon Kinek rossz és kiknek kedvez? A forint-leértékelés elkerülhetetlen volt Sokan, még a szakértők is, megbotránkoznak azon, hogy 8 százalékos leértékelésre került sor. Ez most azért ilyen sok, mert hónapokkal korábban nem került már sor a megfelelő mértékű leértékelésre. A jegybank elnöke nem akarta éppen azt a kormányt a leértékeléssel nép- szerűtleníteni, amelyikhez politikai tekintetben elkötelezett volt. De ez így van szinte mindenütt. A választások előtt nem kerül sor a kívánatos leértékelésre, így aztán utána nagyot kell lépni. Sokan amiatt aggódnak, hogy a leértékelés növelni fogja az inflációt. Pedig a helyzet éppen fordított: az infláció tette szükségessé a leértékelést! Minden deviza fel van értékelve, ha a külkereskedelmi mérleg hiánya nagy. Márpedig nálunk nagy és még ez a leértékelés sem fogja kellőképpen csökkenteni. Nem azért emelkednek az árak, mert leértékelünk, hanem azért, mert a kormányzat kénytelen a pénzügyi hiányokat, többek között a külkereskedelmi mérlegét is, fedezni. Az áremelkedés mértéke szempontjából a hiány nagysága a döntő, nem pedig az, hogy miből fedezik. Az adóemelés, a fedezet nélküli pénznyomás, az állam eladósodása és a leértékelés egyformán áremelő hatást vált ki. Ezek között még a legjobb a nemzeti valuta olyan mértékű leértékelése, amely az exportot ösztönzi, az importot fékezi. A leértékelés a lakosságot - mint fogyasztókat - annak arányában érinti, amennyire importigényes a fogyasztása. Vagyis a szegényeket kevésbé, a gazdagokat jobban. A szegények ugyanis a jövedelmük nagy hányadát élelmiszerre és hazai szolgáltatásokra fordítják, ők viszonylag kevés importcikket vásárolnak. Ha nem is a lakosság szegényebb harmadát, de széles rétegeket érint az üzemanyagárak emelkedése. Akik maguknak, illetve szerény mértékű eladásra termelnek a kertben, tartanak állatot az udvarban, azok számára viszonylag előnyös a leértékelés. Márpedig ezek a milliók sokkal jobban rászorulnak a támogatásra, mint azok, akik nyugati autón járnak, nyugati luxuscikkeket vásárolnak. A leértékelés elsősorban a vállalkozásoknak kedvező. Az exportálóknak azért, mert 8 százalékkal drágábban adhatnak el külföldön. A többinek pedig azért, mert a hazai piacon az importtal szemben 8 százalékkal javult a helyzetük. Egészében a jelenlegi leértékeléssel tehát egyetértek, ám ennek legalább a felét hónapokkal korábban kellett volna megtenni. Gondot inkább a kormány gazdaságpolitikai csomagjának egészében látok. Ebben csak egyik eleme a leértékelés. A kormány meghirdetett intézkedései egyrészt termelésellenesek, másrészt antiszociálisak. Termelésellenes ma a nyugdíj- emelés halogatása. Ez - szerintem - súlyos politikai hiba. Egyrészt azért, mert a nyugdíj- emelés döntően a belső termeléssel, mindenek előtt az élelmiszerágazattal szemben támasztott volna keresletet, ahol a válság oka a belföldi vásárlóerő hiánya. Másrészt azért, mert a kormány akkor már tudta a további drasztikus áremelő intézkedéseit, mégis úgy tett, mintha ilyenek nem lennének várhatók. Mintha a nyugdíjak emelését szinte azonnal nem kisebbítenék a sorra kerülő, már előkészített intézkedései. Harmad- sorban azért, mert a nyugdíj- emeléssel lehet a legkisebb ösz- szeggel a legtöbb szegényen segíteni. Egy szocialista párt számára ez sem lehetne mellékes szempont. A világkiállítás leállítása is gazdaságfékező hatású. Itt a nagyobb baj nem is a leállítás ténye volt, hanem a teljesen szakszerűtlen indoklása. A számadatok, amelyek az érvelést alátámasztják, olyan kalkulációs módszerre vallanak, amiért én a technikumban is buktatnék. Nálunk régi tradíció, hogy csak az előnyöket soroljuk fel a közvélemény előtt, ha mellette döntöttek, és csak a hátrányokat akkor, ha elutasítani akaiják. Reális számítási módszer mellett kiderülne, hogy nem a költségek, hanem a lélektani hatás a fontosabb. Egy társadalom elé feladatokat is kell állítani, nemcsak arra ösztönözni, hogy mit ne csináljon, mert erőtlen. Ezt a sportedzők tudják, csak a politikusok nem? Márpedig egy társadalom gazdasági teljesítménye sokkal inkább függ attól, hogy az emberek mennyire bízhatnak a jövőben, mint attól, mennyire fogadják meg a pénzügyi bürokrácia pesszimizmust szugeráló tanácsait. Kopátsy Sándor
