Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-12 / 221. szám

1994. augusztus 12., péntek Háttér üj Dunántúli napló 11 A közigazgatási államtitkár nem politikus, vagy mégis az? Milyen hivatalok szűnnek meg? „Foghíjas” hatpárti egyeztetés Bizalmatlan ellenzék A miniszterelnökségi állam­titkár és a minisztériumok köz- igazgatási államtitkárai szak­emberek. Függetlenül a politi­kai széljárástól az a feladatuk, hogy a hivatali apparátus za­vartalan működéséről gondos­kodjanak. Ám a politikai viha­rok egyik-másikukat ennek el­lenére időnként elfújják a poli­tika színpadáról. A kormány jelenlegi miniszterelnökségi ál­lamtitkára dr. Kiss Elemér.- Ha jól tudom, nem először ül ebben a székben.- Jelenleg az ötödik kor­mány szolgálatában állok. Fock Jenő idejében kerültem a hivatal állományába, akkori­ban innen a harmadik szobában ültem, mint előadó. Később egy szobával közelebb kerül­tem, az akkori államtitkár he­lyetteseként. Németh Miklós Húshiány ? Az állattenyésztés helyzete az elmúlt hónapban nem so­kat változott, de elsősorban Baranyában, Fejér és Hajdú-Bihar megyékben to­vább csökkent az állatállo­mány. A tenyésztési kedv élénkülésére utaló jelek Bács-Kiskun és Borsod— Abaúj-Zemplén megyében mutatkoznak, ahol több ezer vemhes üszővel növelték az állatállományt. A felvásárlók ennek ellenére panaszkod­nak, mert országszerte nehe­zebb vágóállathoz jutni. Nagyon kevés marhát kí­nálnak eladásra, ezért az or­szágban mindenütt keresleti piac alakult ki, s emelkedtek a felvásárlási árak. Több szö­vetkezet szívesen vásárolna fejős tehenet, eladót azonban szinte sehol sem kínálnak. Egyetlen tehén manapság 90-100 ezer forintot ér, ez is tükrözi a a kialakult piaci helyzetet. Sertéshúsból a múlt esztendő hasonló idő­szakához viszonyítva 40-50 százalékkal esett vissza a kí­nálat. A hízott sertés felvásár­lási ára hétről hétre emelke­dik, s ugyanakkor csökken a fizetési határidő. Az alap­anyag hiánya - elsősorban Győr-Sopron-Moson megyé­ben - már a helyi üzemeknél is termelési zavarokat okoz. A szakemberek a hiány kia­lakulását azzal magyarázzák, hogy a nagyüzemek egyrészt kivágták a kocaállományt, másrészt annak tulajdonítják a húshiányt, hogy a kisterme­lők az alacsony jövedelme­zőség miatt végül is csak sa­ját szükségletre termelnek. Gyenge kínálat jellemzi a malacpiacot is. A kilogram­monként 130-190 forintos ár miatt a tenyésztők 2-4 ma­lacnál többet nem vásárol­nak. mellett már miniszterelnökségi államtitkár voltam. Ez annyira bizalmi poszt, hogy az An- tall-kormány áthelyezett: egy évig a környezetvédelmi mi­nisztérium közigazgatási ál­lamtitkára voltam, aztán hűvös szelek támadtak körülöttem, és inkább elmentem ügyvédnek.-A felügyelete alá tartozó Miniszterelnöki Hivatalban mi­lyen változások várhatók?- A hivatal apparátusa négy év alatt a hatszorosára duzzadt. A kormány szándéka, hogy az államigazgatást soványítsa, mindenütt kisebb létszámmal, hatékonyabb munkát végezze­nek. A kabinetben három poli­tikai államtitkár és három tárca A magyar kormány új szóvi­vője, Forró Evelyn 22 évig a Magyar Rádióban dolgozott, 1987-től 1991-ig prágai tudó­sító volt. Egy héttel a kineve­zése után beszélgettünk vele.-Mi történt az első napok­ban? Könnyen alkalmazkodott új helyzetéhez?-Annak ellenére, hogy rög­tön a mélyvízbe dobtak, reme­kül érzem magam. A jelenlegi legfontosabb feladatom a belső ügyek intézése. Föl kell építe­nem, meg kell újítanom a szó­vivői irodát éppúgy mint a saj­tóirodát. Olyan munkatársakat keresek, akik képesek elemző munkát végezni, s nyelveket is beszélnek.- És persze én tájékoztatom a miniszterelnök programjairól a sajtót. Inteijúkat szervezek, amelyeken jelen is kell lennem. Ez más stílusú kormány, más stílusban kell dolgoznia a szó­vivőnek is. Erős tempót szab­tam magamnak, amit később is tartani szeretnék. A feladatai­mat úgy fogalmaznám meg, hogy két urat kell szolgálnom: a kormányt és a sajtót. Az átállás egyébként nem okozott nehéz­séget, általában könnyen alkal­mazkodom.-Mi történik a kormányülé­seken? Ön is elmondhatja a vé­leményét, ha netán valamivel nem ért egyet?- A kormányülésen miniszte­rek mondják el a véleményüket, én hallgatok és jegyzetelek. A miniszterelnök teljes őszintesé­get vár el tőlem például egy-egy interjú tartalmát illetően. Ilyen­kor négyszemközt mondom el, amit gondolok.-Államtitkok mindig voltak, nyilván lesznek most is. Ki dönti el azt, hogy mi hozható nyilvá­nosságra és mi nem? nélküli miniszter is helyet fog­lalt, ezek a funkciók és a titkár­ságaik is - egy tárcanélküli miniszter állását kivéve - meg­szűntek. A Miniszterelnöki Hivatalban például három ap­parátus - a szóvivői iroda, a sajtó iroda és a Nemzeti Tájé­koztatási Hivatal - foglalko­zott a tájékoztatással. Összesen negyvenötén dolgoztak ezen a három osztályon. Ezután a Kormányszóvivői Iroda látja majd el mind a három osztály dolgát, összesen mintegy 15 munkatárssal. Pusztán ezzel évente 80-100 millió forintot lehet megtakarítani. De említ­hetnék más osztályokat is.- Milyen országos hatáskörű- Ez a kormány nem akar tit­kolózni. Nyíltságot, nyitottsá­got hirdetett. Természetesen most is lesznek államtitkok ott, ahol indokolt. A kormány már intézkedett, hogy az elődje un. 3000-res határozatait átvizs­gálja és amiről úgy érzi, hogy nem államtitok, azt nyilvános­ságra hozza. Meggyőződésünk, hogy a közvélemény igényli a nyitott magatartásformát. A saj­tóval jó kapcsolatokra törek­szünk. Nem akarunk senkit ki­oktatni, nincs bennünk külde­téstudat.- Hogyan fogadták a kineve­zését a kollégák?-Vegyes érzelmekkel. Vol­tak őszinte, kedves gratulációk, de persze olyan kolléga is akadt, aki fogcsikorgatva tette ezt.-Örült-e a családja? Hisz most még kevesebb ideje lesz, mint eddig.- A lányaim beleszülettek abba, hogy keveset vagyok ott­hon, kevés időt tölthetünk hivatalok szűnnek meg?- Erről a kormány még nem döntött. Most a minisztereken a sor, nekik kell felülvizsgál­niuk, hogy a területükön me­lyik hivatalra van szükségük, melyikre nem.- Hogyan alakul a kormány augusztusi programja?-Az Expót, a bős-nagyma­rosi kérdést és a médiatörvényt előre soroltuk, erről már érte­sült a közvélemény is. Augusz­tus 15-ig elkészül a kormány második félévre szóló jogalko­tási tervezete, amely majd rész­letesen meghatározza az ügyek fontosságát és a tárgyalási me­netrendet. együtt. Először nem lelkesedtek túlságosan, de most már ők is biztatnak. Eleinte tartottak attól, hogy az én lázadozó magatartá­som nehezen egyeztethető majd össze lojalitással. De számomra rokonszenves ez a kormány és a programja is, úgy érzem, tudok vele azonosulni. Máskülönben el sem vállaltam volna a megbí­zatást. A párom lelkes és úgy érzem, kicsit büszke is rám.- Vannak-e tanácsadói egy szóvivőnek? Megmondja-e va­laki, hogy hol, milyen ruhában kell megjelennie?- Ezt teljes mértékben rám bízzák. De tervezem, hogy a kezdeti nehézségek után - saját költségemen - tanácsot kérek egy arculattervezőtől. Kíváncsi vagyok, mit tart szükségesnek változtatni. Tudom: nem kö­zömbös, hogy a szóvivő miként, milyen arccal képviseli a kor­mányt, milyenek a mozdulatai. Megjelenése hozzá tartozik a kormányról alkotott képhez. Albert Melinda Folynak a Belügyminiszté­riumban az önkormányzati tör­vényről szóló ötpárti tárgyalá­sok. Mint ismeretes, a kisgazdák felálltak a tárgyalóasztal mél­tói, mert elnökük szerint nem érdemes részt venni a hatpárti egyeztetéseken, azok pusztán formálisak, nem befolyásolják a koalíció döntéseit. A tárgya­láson résztvevő két ellenzéki politikus véleményét kértük, valóban formálisak-e a mostani megbeszélések? Deutsch Tamás (FIDESZ):- Az előző kormány is kez­deményezett ilyen jellegű tár- gyalásqkat az ellenzékkel, de most alapvetően más a helyzet. Akkor a kormánynak nem volt abszolút többsége, és a két­harmados törvények megtár­gyalása előtt meg kellett nyer­niük valamelyik ellenzéki pár­tot az ügyüknek.-Ma a kormánykoalíciónak megvan parlamentben a két­harmadot is meghaladó több­sége, tehát ha nem sikerül kö­zös álláspontot kialakítaniuk, akkor is minden törvényt el tudnak fogadtatni. Ennek elle­nére nem nevezném a mostani tárgyalásokat alibi egyezteté­seknek. A kormány azt ígérte, hogy újfajta kapcsolatot teremt az ellenzékkel.- Most kíváncsian várjuk, hogy ilyen politikai túlsúlya mellett, bizonyítékát adja-e a nyitottságának, és mennyire fogadja el az ellenzék javasla­tait. Remélem belátják, hogy egyetlen kormány kezében Udvariassággal aligha volt vádolható a világhírű, magyar származású üzletember, Soros György, amikor a washingtoni kongresszus egyik albizottságá­ban a közép-kelet-európai régió­inak nyújtott nyugati segítségről beszélt. Ugyanis kerek-perec „üres gesztusnak” titulálta a biz­tonsági, politikai együttműködés fő keretének szánt, amerikai ihle­tésű békepartneri programot, amelyet pedig a Fehér Ház elő­szeretettel szokott a teljes jogú NATO-tagsághoz vezető lehet­séges útként méltatni. Nem erre van szükség - szö­gezte le Soros, - hanem egy „partnerség a jólétért” jellegű programra, ami a gazdasági ko­operációra, térségünk reformfo­lyamatainak előmozdítására he­lyezné a hangsúlyt. Amit mond, az még hangsúlyosabb szá­munkra éppen akkor, amikor a kormány - nem váratlanul - itt­sincs kizárólagos joggal a böl­csek köve. Az ellenzék kisebb politikai súlya rányomja bélyegét a megbeszélésekre. Egy-két apróbb kérdésben előrébb lép­tünk, de az alapvető koncepci­onális pontokban nem értünk egyet. Például azzal, hogy most csak részlegesen módosí­tásuk az önkormányzati tör­vényt ahelyett, hogy új, átgon­dolt törvényt hozzunk. A ren­delkezésre álló rövid időt nem találjuk meggyőző érvnek. Dr. Tóth Tihamér (MDF):-Nem tudok egyetérteni a belügyminiszter úrral, amikor azt állítja, nem volt elég idejük az átfogó önkormányzati tör­vény előkészítésére. Mint el­lenzékiek már 1992-ben is tud­ták, hogy mit akarnak módosí­tani a törvényben, lett volna idejük kidolgozni egy új tör­vény koncepcióját. Fontos volna, hogy érdemi tárgyalá­sokat folytassunk, hogy mind a hat pár és ne csak öt tárgyaljon. Félek, hogy csak néhány for­mainak mondható változtatás kerül majd tárgyalásaink nyo­mán az előterjesztendő tör­vényjavaslat szövegébe.- Én úgy érzem, erről a tör­vényjavaslatról nem lehet majd elmondani, hogy hatpárti meg­állapodás alapján született. Azért sem, mert hat párt he­lyett csak öt vett részt a meg­beszéléseken, mert a lényeges kérdésekben kétséges, hogy meg tudunk-e állapodni. E té­ren máris aggályaim vannak! (koós) hon forint-leértékelésről döntött és egyéb elkerülhetetlen „nad­rágszíj meghúzó” lépésekre ké­szül. Keleti Marshall-terv? A pi­acra jutás könnyítése? Tőkebe­fektetések? Energiatakarékosság és társadalombiztosítási reform? Ezek kiragadott témák azoknak a megbeszélések a napirendjéről, amelyek vezető amerikai kor­mánytisztviselők folytattak a na­pokban az új magyar kabinet csaknem féltucat miniszterével. Jelzik: a készség Washingtonban is megvan az együttműködés bővítésére. A békepartnerségre vonatkozó soros kritikát ők per­sze nem osztják. De talán nem is az a cél, hogy az együttműködés egy csatornáját felváltsuk egy másikkal. Jobb, ha a kettő kiegé­szítő jellegű: elvégre biztonság és jólét egész jól megférhet egymás mellett. A kérdés számunkra inkább az: mikorra várhatjuk? (koós) Ez a kormány nem akar titkolózni „Két urat kell szolgálnom” „Partnerség a jólétért”? Nem elég csak bizakodni Hallgatni nemcsak arany - kötelező is A titoktartás „béklyóiban” Lehetett-e többre számítani Pozsonyban? Lélegzetvételnyi idővel a Moravcsik-Hom talál­kozó után már világosan látszik: nem. A szlovák-magyar politi­kai csúcs még a vártnál is érzék­letesebben fejezte ki a két szomszédvár egymással szem­beni gyanakvásának mélységét. Mire futotta ilyen sajátos helyzetben? Néhány konkrét megállapodásra gyakorlati kér­désekben (adózás, a vízummen­tesség megerősítése, új határát­kelők fokozatos megnyitása), s annak a jelzésére, hogy mindkét kormány valóban törekedni fog az igazi nagy problémák - víz­lépcső, kisebbségi jogok, alap- szerződés - elrendezésére. Vagyis a két miniszterelnök ténylegesen közös szándékának tekinti, hogy megszűnjék végre a mindkét országnak csak káro­kat okozó, sok-sok okkal ma­gyarázható, de letagadhatatlan gyanakvás. S ez azért nem kevés. Annak ellenére, hogy ma világosabb, mint néhány napja volt: politi­kai okokból nem lehet versenyt futva megfogalmazni az alap- szerződésnek azokat a fejeze­teit, amelyekben a határok sért­hetetlenségéről és a kisebbsé­gek (kollektív) jogairól lesz szó. Nyitott az a kérdés is: lesz e elég ereje a két kormánynak tárgyalóasztalhoz ülni a Bőshöz kötődő allergikus problémák rendezésére? Mert kiderült: ilyen horderejű dolgokhoz még kevés a puszta jó szándék, mert az érdekek bo­nyolult szövevénye nem pilla­natok alatt átvágható gordiuszi csomó. Kinek dolgozik az idő? Jó lenne, ha azoknak, akik kiálltak a magyar-szlovák történelmi kézfogás mellett. De ki tud megbízható választ adni arra, hol, mennyire erősek azok, akik még mindig arra játszanak, hogy a húrokat tovább feszítsék Európának ezen a rendkívül bo­nyolult részén? Ezért nem elég csak bizakodni az egymás iránti bizalomban... Kocsis Tamás A híres amerikai futballistá­ból még híresebb tévé-kom­mentátorrá lett O. J. Simpson rémregénybe illő bűntett miatt került bíróság elé. Azzal vádol­ják, hogy brutálisan megölte - szabályszerűen lefejezte - elvált feleségét és annak barátját. A hátborzongató ügynek van egy sajátos, bizonyos szakmai kö­rökben szenvedélyes vitát ki­váltó mozzanata. Az ugyanis, hogy a bíróságon tanúként meg­szólalt a vandál gyilkosság ál­dozatává lett szerencsétlen asz- szony orvos-pszichiátere, aki egyebek közt azt is elmondta, hogy a kezelések során páciense bevallotta, régóta rettegett attól, hogy ex-féije megöli. Az indu­latos polémiák arról a morális és jogi dilemmáról zajlanak, hogy a lélekgyógyász bíróság előtti megszólalása vajon össze egyeztethető-e az orvosok álta­lános titoktartási kötelezettsé­gével? A kérdést mi is föltettük a hazai pszichiátria egyik tekinté­lyes képviselőjének, dr. Veér Andrásnak.-Nálunk - mint általában mindenütt - a bíróságok eleve „fölmentik” az orvosokat, kivált bűnügyek esetében, a hallgatás morális kötelezettsége alól. Ez egyfelől érthető, hisz ezzel kö­zelebb kerülhet az igazságszol­gáltatás a vizsgált tények meg­ismeréséhez. De másfelől talán érthető az is, ha az orvos nem fogadja el a felmentést. Azt tar­tom, hogy az orvosi titkot az or­vosnak minden körülmények között őriznie kell. A katolikus egyház egyik alapvetése a gyónási titok szentsége. A Budapesten szol­gáló Fidél atya erről így beszél:- Mi sohasem szeghetjük meg a gyónási titkot, hiszen amit hallunk, Istennek szól. La­kat van a szánkon még akkor is, ha mondjuk bűnös tett terveiről értesülünk a gyóntatószékben. Csak annyit tehetünk, hogy megpróbálunk az illető szívére, érzelmeire is hatni. Roppant nehéz dolog ez, de együtt jár a hivatásunkkal.- Megtörtént olyasmi is - régi ügy, ma már lehet szólni róla -, hogy egy kántortanító meggyónta papjának: rendsze­resen dézsmálja a templom Szent Antal perselyét. Lelki atyja nem tehetett semmit, hisz ha valakire rábizonyosodik, hogy elárulta a gyónási titkot, szögre akaszthatja reverendáját, fölfüggesztik papi hivatásának gyakorlásától. Törvényileg, tételesen szabá­lyozott kötelmek írják elő a munkájukkal kapcsolatos in­formációk őrzését az állami­gazgatás dolgozóinak. Az or­szág első számú közhivatalá­ban, a parlamentben, a kor­mányzati szervekben a minősí­tett iratkezelésen túl belső sza­bályok is rendelkeznek erről. Betartásuk különösen nehéz le­hetett annak, akinek éppen az informálás, a minél teljesebb tá­jékoztatás volt a dolga. Juhász Judit, az előző kormány szóvi­vője erről így beszél:- Voltaképp állandó konflik­tus-helyzetben él, aki a sajtó és rajta keresztül a közvélemény tájékoztatását hivatott szolgálni. Voltak és lesznek is témák, amelyeknél nincs pardon, nincs mérlegelési lehetőség. Ilyen ér­zékeny, kényes terület például a személyi döntések ügye. Hiába tudtam róla, hiába kérdezgettek az újságíró kollégák, ezekről a végső döntés megszületéséig a szóvivőnek hallgatnia kellett. Ugyanígy érvényes a hallgatás parancsa - alighanem a világon mindenütt - mondjuk a fizető- eszköz árfolyamának változta­tása esetén, amiről még otthon sem beszélhettem. Németh Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents