Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-12 / 221. szám
1994. augusztus 12., péntek Városaink aj Dunántúli napló 7 Mohácsi körkép Pénz még nincs Mohács egyik legszebb középületét, a volt pártok házát az önkormányzat évekkel ezelőtt eladta a BATRA Kft.-nek. A vételár egy részét a vevő máig sem fizette ki, ezért a város a saját beruházásai finanszírozásához kölcsön felvételére kényszerült. A hátralék, s egyúttal a késedelmi kamat behajtására pert indítottak, de úgy tűnt, peren kívüli egyezséget tudnak kötni a 49 millió forint, ennek áfa vonzata, illetve a késedelmi kamat kiegyenlítésére. Július végével az újabb fizetési határidő is lejárt. A legutóbbi, az adós ügyvédjétől kapott levél szerint a pénzt augusztus 15-ig átutalják. Ennek az ígéretnek a teljesítéséhez már csak három nap áll rendelkezésre. Amennyiben nem állják a szavukat, a per folytatódik. Mohácson az MAYER NYOMDA Árok u. 17. Tel.: 69 / 31 1-047 ÁLOM Bt. Széchenyi tér 9. Tel.: 69 / 322-847 SPITCZ JÁNOSNÉ Dózsa Gy. u. 40. (Temető Iroda) Az oldalt összeállította: Berta Mária Az Expo nélkül is megépül a régóta áhított híd Mohácson? Köddé vált a kötélhíd? A hídépítés ügyében szorgos- kodók lelkesedése Mohácson egyetlen percre sem torpant meg, sőt egy helyi hirdetőújságban - igaz kissé rejtélyes fogalmazásé közleményben - arról tájékoztatnak, hogy ezekben a napokban közvéleménykutatást végeznek a városban, s a reprezentatív fölmérés célja megtudni, a lakosság milyen arányban támogatja az elképzelésüket. Ennek ellenére, ahogy mind gyakrabban hallhatjuk, hogy a világkiállításból nem lesz semmi, a hídépítés realitását eddig elfogadók bizalma is megrendült. A jelenlegi helyzetben Kuti István polgármester véleményét kérdeztük, milyen lehetőségét látja annak, hogy Expo nélkül is megépüljön a régóta áhított híd Mohácson?-A kínálkozó alkalom hozta úgy, hogy a tervezett világkiállítás helyszínének megközelítésére építendő ideiglenes hídutó hasznosítójának jelentkeztünk. Egyébként az önkormányzatunk már 1991. szeptemberében hozott egy olyan határozatot, amelynek értelmében a híd építésének feltételeit vizsgáljuk meg, és minden lehetséges módon szorgalmazzuk a létesítmény mielőbbi megvalósítását. Ehhez mérten a Lágymányosnál felállítani szándékozott acél- szerkezet áttelepítésének az ötlete 1993. augusztus 20-ától él. Az tény, hogy egy éve nagyobb lendületet vett az előkészítő és szervező munka, ami érthető, hiszen elérhető közelségébe jutottunk az elképzelésünknek. Nem kergettünk álmokat, és változatlanul ma is úgy ítélem meg a helyzetünket, hogy soha ilyen közelinek nem érezhettük a megvalósítást, mint most.-Mint ismeretes, az általunk megszerezni szándékozott hidat ideiglenesen kívánták a fővárosban fölállítani. A beruházás egy bizonyos stádiumba már eljutott. Az előző kormányzat 400 milliót átadott, ami az eredetileg tervezett költségek harmada. Feltételezem, hogy a pénzt föl is használták. A terveket az UVATER V például leszállította, tehát azért fizetni kellett, aztán az építésre a ^ megbízást a GANZ-ACÉL megkapta. Valószínű, a kivitelezést beindították, számításom szerint alap- és segédanyagokat rendeltek, szállítási kapacitást köthettek le ösz- szesen mintegy 360 milliós nagyságrendben.- A kiállítást akár megrendezik, akár nem, nem tartom logikusnak, hogy az eddigi ráfordításokat veszni hagyják. A korábbi vezetés támogatását bírtuk, bár hivatalosan kategorikusan senki nem jelentette be, hogy az utó- hasznosításra egyedül Mohács alkalmas. Az állásfoglalásra ígérvényünk volt több határidővel is, de ennek már nincs jelentősége. Viszont mi konkrét javaslattal álltunk elő korábban is, most is: a Mohácsi Duna Híd Alapítvány vállalja a híd itteni felállításához szükséges tervek költségeit, 10 millió forint kifizetését, továbbá fenntartjuk azt az ajánlatunkat, hogy 300 millióval a térség hozzájárni a létesítmény finanszírozásához.-Ha Lágymányoson állítják föl a hidat, akkor 1,2 milliárdos költséggel számolnak. E költség a mozgólépcsőt és a teljes szerkezet sátorfedését is tartalmazza, melyek értelem szerűen Mohácson nem kellenek, tehát 360 millióval csökkenthető a beruházási előirányzat. A maradék 860 millió még egy olyan ideiglenes acél pilon készítését tartalmazza, ami szintén nem használható nálunk, tehát durván 600 millióból megépíthető az a két útpályás és gyalogos forgalmat biztosító híd, amely Mohácsnál kielégítené az igényeket, s amelyhez már 400 milliót átadtak:- Amennyiben helyesek a számításai, még kiderülhet, nem is lesz szükség a felajánlott 300 milliónkra?- De igen. Sőt még ennél valamivel több kell majd, hiszen amennyiben megépül a tervezett helyen a híd, az 56-os út, illetve a Baracska felé vezető betonúihoz az összeköttetést is szükséges biztosítani. A csatlakozó utak kiépítésének költségeit megítélésünk szerint vállalhatná a szaktárca.^-És honnan jön össze a 300 millió? Milyen konkrét ígérvényekkel bír az alapítvány, illetve a város?- Ez pillanatnyilag ugyanolyan érvényű, mint az előző kormányzat felelős vezetőinek az utóhasznosításra tett támogató ígérete. Igaz ugyan, hogy a dunai átkelésben leginkább érdekelt megyék köztársasági megbízottai aláírásukat adták az erkölcsin túl az anyagi támogatáshoz is, de mire e terv a kivitelezés szakaszába jut, nem valószínű, lesz kién számon kérni. Hasonló a helyzet a települések polgármestereivel, hiszen küszöbön a hely- hatósági választás. Mégis állítom, akárki kerül is döntési pozícióba, be fogja látni, hogy Szerbiának a Dunántúllal ez lehet a legközelebbi összekötő pontja, s a Balkán felől a fő közlekedési útvonallá válhat. A bajai híd a kamionok közlekedésére nem alkalmas, a súlykorlátozás mellett pedig az egyirányú közlekedés miatt jelentős a várakozási idő is. A Kossuth Lajos utcai óvoda teljes külső, belső felújításra szorul Fotó: Läufer László Intézmények felújítása A pénz hússzorosa kellene Mohácson az általános iskolák, valamint az óvodák felújítására idén pótelőirányzat címén 3,9 millió forintot biztosított az önkormányzat a város költségvetéséből. E pénz a gyermekintézmények vezetői által készített igénybejelentés, a halaszthatatlannak ítélt munkák töredékére sem elég.-A lakótelepi két iskolát és óvodát leszámítva minden további intézményünk nagyon öreg házban üzemel, s ezek állagának romlása gyakorlatilag évtizedek óta gyorsabb, mint amilyen ütemben a pótlásokat módunkban állt elvégezni. De a fiatalabb, korszerűbb ingatlanok állapota sem kielégítő, mert azoknál meg az igénybevétel többszöröse lett a tervezettnek - tájékoztatott Bakó László a művelődési gazdasági szervezet vezetője. - Ahhoz, hogy megfelelő körülményeket biztosítsunk mindenütt, legkevesebb 50-80 millió forintra lenne szükség. A Kossuth óvodában például teljes felújítást kellene csinálni, a Belvárosi Általános Iskolához tartozó Korsós utcai épületben legalább a padozatot sürgősen kicserélni, míg a Jókai utcai óvoda teljes födémcseréje már szinte elodázhatatlan, hiszen a szerkezet teljesen elkorhadt! Csak e három teendőre külön-külön sem lenne elég a kapott keret, és akkor még hol van a többi, hasonlóan fontos feladat!- A nem egészen négy millióból a Brodarics téri Általános Iskola belső tetőudvarának szigetelése készült el 420 ezer forintért. A Park utcai Iskola nyílászáróit javíttattuk meg, ezek mázolása és a festés együttesen 2 millió 100 ezer forintba kerül. A Jókai óvodában az egyik foglalkoztató falát szigetelték 300 ezerért, a Tömöri utcái napközis konyha padozatát cseréltettük 450 ezerért. A lakótelepi bölcsőde ettől az évtől hozzánk tartozik, ott a festés, mázolás 150 ezer forintba jött. Egyedül a Széchenyi István Általános Iskola Színház utcában álló, politechnikai oktatást szolgáló épületét sikerült a kapott pénzből kívül-belül rendbe tenni.- Egész évben nagyon körültekintően gazdálkodtunk és a költségvetésünkből megtakarított minden fillért most nyáron az óvodákra költöttük. Persze ez nem több, mint saját kivitelezésben valamennyi csoport- szoba meszelése. Ettől nem lett korszerűbb, de még igazán szebb sem egyik óvodánk sem, viszont legalább tiszta - mondta befejezésül Bakó László. Szenvednek a növények is Magángazdálkodó ismerősöm egy héttel ezelőtt elégedetten nyugtázta: a hat hete tartó hőség ellenére a kukoricák jól tűrik a szárazságot. Mint mondta, nap közben a táblák széleinél ugyan lógnak, fony- nyadtak a növények és a tövek már elkezdtek fölsülni, de a második-harmadik sortól beljebb a sűrű vetésnek, no meg a jó kis reggeli harmatoknak köszönhetően haragos zöldek a levelek, száranként kivétel nélkül két erőteljes csövet nevelnek. A magánbirtokán tartott szemle után hamarjában nekikészült a réti táblán a saijú kaszálásának, és elégedetten nyugtázta, hogy a csalamádé, az istállóban álló növendék szarvasmarhák nyári fő takarmánya milyen butján- zóan nagyra nőtt. A naponta behozott adagból egy-egy öllel a hízóknak is mindig jut. Tegnap már nem beszélt a kukorica várható rekord terméséről. Mérgelődött, hogy mire beért a mezőről a zöld takarmánnyal, az majdnem „begyulladt” a kocsi platóján. Amikor lerakta, úgy festett, mintha út közben forró vízzel locsolgatták volna. Az állatok csak ím- mel-ámmal szálazgatták, java részét elpocsékolták, az alommal összekeverték. A gazda a homlokáról a patakokban folyó izzadságot törölgetve töpren- gfflt, kit hívhatna segítségül, hogy hajnalban mihamarább összegyűjtsék és otthon bekaz- lazzák a szénát, mert ha egyetlen napot is még a földön hagyja, már csak a levél nélküli szárat találja. Aztán arról besait, hogy az Alföldön a kukorica termés java része kiégett, a környékünkön mind többen kénytelenek a növényt lesilózni, majd kijelentette: ha egy héten belül nem jön egy kiadós zápor, besül a kukorica, elvész az egész évi takarmány! A bólyi földeken is kiszáradóban a kukorica Fotó: Läufer L. A sokác népviselet első festője „Mohácsi sokácok olajban” Ki tudná hitelt érdemlően megválaszolni, miért vonzott városunk ide már a távoli múltban annyi hírességet? Szerepe lehetett ebben Mohács történelmi levegőjének, néprajzi sokszínűségének, a búsójárás kellemesen bizarr szokásának és persze a táj jellegét meghatározó, méltóságosan hömpölygő Duna búcsú-csobbanásainak is. Az irodalom jelességei közül megfordult itt Vörösmarty, Andersen, Jókai, a zene világából Liszt, Reményi Ede, Ney Dávid, a színpad csillagai közül Jászai Mari és Márkus Emília, a festőknek pedig beláthatatlanul hosszú sora, élükön a művészte- lep-létesítő Glatz Oszkárral. Mai visszaemlékezésünk Csók Istvánnak (1865-1961) Mohácshoz kötődését szeretné megvilágítani. Kilencven éve, 1904. július 31-én arról adott hírt a Mohács és Vidéke, hogy „e hét eleje óta városunkban időzik Csók István, hogy itt sokác lányokat és menyecskéket kapjon vászonra. Valószínű, hogy az őszi tárlaton Ankák és Maricák fognak lemosolyogni a képzőművészeti palota falairól ”. A festő nem ekkor járt első ízben ezen a tájon. A Mohácsi Hírlap 1912-ben közzétett írása szerint „mintegy tíz éve látogat el nyaranta hozzánk, hogy a vidéket és az itteni magyar és sokác népviseletet tanulmányozza”. Az 1965-ben megjelent Művészeti Lexikon szerint már 1895-96-ban készített • sokác témájú képeket. Az évszámok közti ellentmondás mit sem változtat a lényegen. Tény, hogy Csók István, aki előbb Székely Bertalannál tanult, majd éveket töltött el München és Párizs festőakadémiáin, mintegy másfél évtizeden át úgyszólván haza járt Mohácsra. Az itteni népviselet színpompája a dekorativi- tás iránti érzékenységét elégítette ki, a Duna-parti táj pedig a „plein air” (a szabad levegő és fény festői játékát hasznosító stílus) szellemében fogant tájképek megálmodására biztosított számára csábító lehetőséget. 1907. június 23-án meghökkentő címmel hívta fel magára a figyelmet a Mohács című lap: „Mohácsi sokácok olajban”. Majd örömét fejezte ki, hogy „ végre akadt egy művész, aki a sokácainkat vászonra vetve olajban örökítette meg. Csók István a múlt év nyarán több hetet töltve a mohácsi járásban, néhány sikerült festménnyel gazdagította művészi alkotásainak sorát. A pécsi országos ki- ■ állításon látható képek nem csupán művészi beccsel, de etnográfiai értékkel is bírnak". Még ebben az évben festőkoló- niát létesített a közeli Darázson. Ezúttal többek közt vele volt Márffy Ödön (1878-1959) is, Ady barátja, aki a költő halála után nőül vette annak özvegyét, Boncza Bertát (Csinszkát). Mohács vezető körei illendő megbecsüléssel övezték az 1910 táján pályája delelőjéhez közelítő festőt. Több városi potentát megrendelte nála arcképét. Hogy e képek közt remeklés is akadt, az a művésznek 1914-ben a Műcsarnokban rendezett gyűjteményes kiállításán igazolódott be, ahol Német Li- pót ügyvédnek, a helyi közélet nagy tekintélyű vezéralakjának portréja is kedvező fogadtatásban részesült. Csók 1949-től elnöke volt a Képzőművészeti Szövetségnek. Matuzsálemi korban, 96 évesen fejezte be sikerekben bővelkedő életútját, melyben Mohács is fontos állomásnak bizonyult. Bojtár László
