Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-09 / 218. szám
1994. augusztus 9., kedd Kistermelők aj Dunántúli napló 11 Kinek használ? a AFA-emelés A fogyasztói árakat érintő egyszázalékos adókulcs-emelés is hátrányosan hatna a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre - nyilatkozta Mészáros Gyula, az Agrárkamara közgazda- sági igazgatója a tervezett fogyasztási és általános forgalmi adó emelésével kapcsolatos hírekre utalva. Mint ismeretes, a pénzügyi kormányzat a költség- vetési hiány mérséklésére emelni kívánja a fogyasztási adókat és az általános forgalmi adót úgy, hogy az áfakulcsot egységesen 25 százalékban állapítja meg. Az Agrárkamara megítélése szerint az adó oly mértékben emeli az árakat, hogy a termelők a saját költségnövekedésüket már nem tudják érvényesíteni az árakban, hiszen kevesebben tudják megvásárolni a megdrágult élelmiszereket, csökken a belföldi kereslet, beszűkül a piac. Ezért nem értenek egyet azzal, hogy a költség- vetés tovább terhelje az ágazatot és a lakosságot, hiszen már amúgy is számos olyan diszkrimináció van jelen az adópolitikában, amely súlyosan érinti a hazai mező- gazdasági termelőket. Mészáros Gyula egyébként hiányolja, hogy a koalíciós szerződésben nem esett szó a mezőgazdasági kistermelők adómentes jövedelemhatárának felemeléséről. Pedig jó lenne, ha az legalább megközelítené a többi európai országban elfogadott mértéket. Az igazgató szerint a kistermelőket megillető jelenlegi 1 millió forintos adómentesség nevetségesen alacsony összeg, hiszen például a szomszédos Ausztriában 700 ezer schilling, azaz mintegy 7 millió forint a mezőgazdasági kistermelők árbevételének adómentessége. Ami pedig a költségvetés várható hasznát illeti? A számítások szerint nem jelent különösebb többlet bevételt a kistermelők által befizetett személyi jövedelemadó, ugyanakkor az adómentes jövedelem határainak megemelése gesztus értékű intézkedés, ami jelentősen növelné a termelői kedvet és ezzel együtt az eladható árúalapokat is. Újvári Gizella Már nem sokáig savanyú a szőlő Gyümölcstermelés - korszerűen A füge Ma már a ritka gyümölcsöt hazai kiskertekben is megtaláljuk Müller Andrea felvételei A pécsi piacokon hamarosan meg fog jelenni a kiskertekből származó füge, amelyet a pécsi, pécsváradi, siklósi, villányi védett fekvésekben viszonylagos biztonsággal lehet termelni, hazánkban ennél északabbra már nagy kockázattal is aligha termelhető. Nem is a gazdasági jelentősége miatt ajánlom a kiskerttulajdonosok figyelmébe, sokkal inkább azért, mert a kertnek különös délszaki varázst ad a fügebokor, a gazda pedig jóleső érzéssel kínálhatja vendégeinek a saját termelésű fügéjét. Ősidők óta termesztett gyümölcs, kultúrtörténetileg bizonyított, hogy 4 000 évvel ezelőtt már termesztették. Ma a termés zömét a mediter- ránium adja (Olaszország, Spanyolország, Görögország, Törökország). A termesztés háromféle típust különböztet meg: a szmimafügét, a caprifügét és az adriai fügét. Hazánkban csak az adriai füge ad termést, ez ugyanis megtermékenyítés nélkül is érlel gyümölcsöt az úgynevezett serleg virágzatból. A füge melegigényes, a talajra nem mondhatni hogy érzékeny lenne, nagyon vékony termőrétegben is megél, szép formájú és hosszú életű bokrot nevel. Öntözés nélkül is megél, tűri az aszályt, de eredeti környezetében néhol öntözik. Bár elviseli a szélsőséges hőmérsékletet, nálunk gyakran előfordul, hogy kemény teleken visszafagy, nem ritkán még az ágai is. Ilyen esetekben tőből újra kihajt, de célszerűbb a bokrainkat télre betakarni kukorica-szárral, falombbal, szalmával mert 15 Celsius foknál alacsonyabb hőmérséklet már nemcsak a csúcsi részeket károsítja. (Fügebokrom legutóbb pont 10 esztendeje, az 1984-85 év telén fagyott ki tövig). Kemény télen az ad teljes biztonságot, ha az ágakat lehúzzuk a földre és ott rögzítve letakarjuk lombbal, szalmával, kukoricaszárral, földdel. Könnyen szaporítható tősaij- ról és dugványról. Tősarjas szaporításnál az ősszel felszedett gyökeres tősarjakat fagymentes helyen, becserepezve, alig öntözve teleltetjük ki és tavasszal végleges helyére ültethetjük. Dugványozáshoz ősszel szedjük meg a szaporítóanyagot, télen fagymentes helyen nedves homokba vermelve tároljuk, tavasszal 20-30 cm-es darabokra vágva dugványozzuk úgy, hogy a földből 2-3 cm szabadon maradjon. Jó ha a dugványokat rendszeresen öntözzük, így gyorsan fejlődnek és ősszel már végleges helyére ültethetjük, de a fiatal bokrot télre ta- kaijuk be! Metszeni alig kell, inkább csak ritkítani idősebb korban if- jítani. Ne vágjuk vissza a vesz- szőket, mert akkor elveszítjük a júniusi termést. Talajműveléssel óvatosan bánjunk, csak nagyon sekély talajművelés lehet, mert a gyökerei a talajfelszín közelében helyezkednek el. Hazánkban és régiónkban számottevő kár- és kórokozója nem ismert, növényvédelmet ezért nem igényel. Szedésénél arra ügyeljünk, hogy az érettségét a gyümölcs színének változásából lehet megállapítani: az érés folyamán bronzos fedőszínt vesz fel. A túlérett füge már a bokron ráncosodik. Fogyaszthatjuk frissen, készíthető belőle befőtt is, de próbálkozhatunk az aszalásával is. Van, aki különlegességként cukrozott fügét készít belőle. Bármilyen furcsának tűnik, de jó italú bor és pálinka is készíthető a fügéből. Pécs közterületeinek parkjaiban sok fügét ültetett ki a Pécsi Kertészeti Vállalat - igen helyesen, ezek ma már városunk ékességei. Buzássy Lajos Tömeges darázsinvázió Még a kajszit is elpusztították... Az utóbbi hetekben több kiskerttulajdonost és strandon pihenőt támadtak meg a szokatlanul nagy számban megjelenő sárga-fekete mintázatú darazsak. Intézményünkhöz behozott és mikroszkóp alatt megvizsgált támadók rendszerint két igen kellemetlen fajhoz, a kecskedarázshoz (Paravespula vulgaris) illetve a német darázshoz (Paravespula germanica) tartoztak. E két igen ingerlékeny darázs csak sztereobinokuláris mikroszkóp alatt különíthető el fejpajzsuk rajzolata alapján. Mindkét faj szinte mindenütt tömegesen elteijedt Baranyában. A Mecsek egyes pontjain olyan irtózatos és fenyegető tömegben léptek fel, hogy a kajszibarack fák teljes termését a felismerhe- tetlenségig összerágták, s a sérült gyümölcsök leszedése veszélyessé vált. Életmódjukra jellemző, hogy egyéves családokban élnek, s a téli időszakot csak a megtermékenyített nőstények vészelik át. A méhekhez hasonlóan társasán élnek. A kecskedarázs rendszerint elhagyott földi lyukakba építi burokkal védett fészkét, amit folyosók kapcsolnak a felszínhez. A német darázs is épít fészket a föld alá, de gyakrabban találkozunk velük a padlástérben, ahol nem ritka a félmétert is meghaladó óriási fészke, s amelynek lakói több tízezer egyedből is állhatnak. A Mecsek több pontjára helyeztünk ki darázscsapdákat. A csapda nem más, mint egy rafiahurokra felfüggesztett sörösüveg a fák ágai között. Az üvegeket kb. 2 dl cukros, mézes vagy lekváros vízzel töltjük, de kiválóan megfelel a sör is. Egy kertben tíz sörösüveg naponta akár 4-5000 kellemetlen darazsat is képes begyűjteni. A folyadékban elpusztult darazsakat a múzeumban megvizsgáltuk, s megállapítottuk, hogy az egyedek 80-85 százaléka a kecskedarázs fajhoz tartozik. A kecskedarázs rendkívül ingerlékeny faj, szinte minden mozdulatra támadhat. Mivel fullánkja nem horgas mint a méheké, tehát a rugalmas emberi bőrből is kihúzható, akár többször is szurkálhat egymás után. Szúrása igen fájdalmas, szinte égető. Óvakodjunk a szemkörnyéki, nyaki és a nyelvet ért szúrásoktól, mert súlyos következményei lehetnek. A strandokon a legveszélyesebb helyek a nyitott szeméttárolók, amelyek valóságos darázs leszálló pályák. A darazsak elriasztására sokan próbálkoznak légtérkezelő aeroso- lokkal (pl: Chemotox). Ne tegyük, mert a megvadult darazsak azonnal támadóan lépnek fel! Az utóbbi két darázs mellett különösen óvakodnunk kell Európa legnagyobb darazsától, a lódarázstól (Vespa crabro). Ha a lódarázs mérge közvetlenül egy fejen lévő bőr alatti ütőér véráramába jut, még az ember is belehalhat. Ezt számos hazai és külföldi tragikus eset is bizonyítja. Bár a lódarázs kifejezetten nappali rovar, nem árt vigyázniuk a nyaralók, hétvégi házak esti fényeinél sem. Az erős kivilágítás vonzza a közelben lévő lódarazsakat, s cseppet sem szerencsés, ha a hálószobákban, a fekhelyeken landolnak. Ráü- lésnél, ráfekvésnél azonnal szúrnak. Mit tehetünk ellenük? Sajnos a következő hetekben már igen keveset. Aki teheti, az helyezzen ki a kertjébe minél több sörösüveg csapdát, így mérsékelni tudja az ősszel érő gyümölcsök megrágását. A legbiztosabb védekezés a fészkelőhelyek felderítése, s azok téli, kora tavaszi elpusztítása. Most óvakodjunk a fészkek leverésétől, háborgatásától, mert pillanatok alatt több száz darázzsal találjuk magunkat szemben. Támadásuk ilyenkor szinte kivédhetetlen. Fazekas Imre T ermészettudományi Gyűjtemény, Komló Aszálykárok Magyarországon Az évek óta tartó rendkívül száraz, meleg nyarak miatt sivatagi viszonyok alakultak ki az ország egyes térségeiben. Az 1990-es, az 1992-es és az 1993-as aszályhoz hasonlót az utóbbi 60 évben csak egyszer, 1952-ben jegyeztek fel. Arra viszont még korábbi évekből sincs példa, hogy négy egymást követő esztendőből három eny- nyire szélsőségesen aszályos legyen. A növényzet vízigénye szerinti csapadékot, a hőmérsékleti viszonyokat és a talajvíz-szintet tükröző úgynevezett aszályossági index országos átlaga 1990-ben 8,8 volt, 1992-ben 9,9, 1993-ban pedig 9. A magasabb index nagyobb szárazságra utal. Az időszak legsúlyosabb aszálya 1992-ben alakult ki, amikor országosan csak elenyészően kis terület maradt aszálymentes. Az Alföld túlnyomó részén súlyos aszály, középső térségében és a déli országhatár mentén, valamint Siófok körül rendkívül súlyos aszály pusztított. Az index néhány megfigyelőállomáson, így például Cegléden, Kecskeméten, Tiszakécskén és a Hortobágyon egészen szélsőségesen, a 14 feletti értéket is elérte. A mezőgazdasági szakértők szerint ebben a három évben évente 50 milliárd forint aszálykár keletkezett. Borecet házilag Egy nagy uborkásüveg aljára tegyünk néhány zöld szőlőindát, aszalt meggyszemeket, friss kukoricaszemet és összeaprított, zsenge kukoricacsutkát, 1-2 aszalt fügét, kevés malaga szőlőt (vagy mazsolát) és 1-2 evőkanál mézet. Öntsünk rá 1-1,5 liter megsavanyodott házibort, az üveg száját kössük le tüllel, majd az ecetet 2 hétig érleljük. Ezután az üveget töltsük fel tiszta borral, ha letisztult, az ecetet szüljük le. (Kertészet és Szőlészet) Egy nagyobb társaság igen tiszteletre méltó hölgytagjai ál- mélkodva hallgatták, hogy a meggyespite helyett „rebarba- rás lepényt” lehet sütni, és ez a csemege mindenben helyettesíti az említett süteményt. A rebarbarát nem ismerik, . sohasem hallottak róla, fogalmuk sincs tehát, hogy az említett növény tulajdonképpen fa, cserje, vagy valamiféle zöldségnövény. így került tehát szóba, hogy - bár korábban ez már megtörtént - ismét visszatérjek a szóban forgó növény ismertetésére. A rebarbara Dél-Szibériából származik. A talajban rizómát és hosszú levélnyelet fejlesztő évelő zöldségféleség. Nagy lapuleveleit az angolok a tizenhatodik században még spenótként fogyasztották, ma már azonban csak a zsenge levélnyelét fogyasztjuk. Belőle szószt, kompótot, a már említett rebar- barás pitét, tortát, sőt még rebarbara bort is készítenek. Mint gyógynövényt már nagyon réIsmét a rebarbaráról gén ismerik, vér- és vesetisztító hatása miatt. Fogyasztása frissítő hatású. Az igen ízletes sa- vanykás izét az almasav adja (2,6 %). Nagy lapulevelei 30-40 cm-es száron helyezkednek el és maga a tőrózsás növény alak- tanilag - morfológiailag - hasonlít egy spárgatök bokorhoz. Talaj tekintetében nem válogatós, de a nagyon száraz talajt nem szereti. Ugyancsak érzékeny a pangó vízre. Tenyészidő alatt a 3-4 napos vízborítás elárasztás - már veszélyezteti a növény életét. Mint évelő növény a fagyok elmúltával rövidesen kihajt és fejlődését a nagy melegek beköszöntésére már be is fejezi. Ez a gyakorlati megfigyelés az alapja annak a megállapításnak, hogy a rebarbara nem tartozik a melegigényes növények közé. Szaporítása kétféleképpen történhet: magról és tőszétosztással. A magról történő szaporítás a magbeérés után rövid időn belül történjék meg, mivel hamar elveszti a csírázóképességét. Ezért a magot még az ősz folyamán, nem állandó helyre, a szokásos palántanevelés feltételei mellett vetjük el. A palántákat csak egy év múlva ültetjük ki állandó helyre, 100x100 cm, távolságra. A területet előzőleg bőséges istállótrágyázásban részesítettük, 40 cm mélyen megforgattuk. Tény észidőszak alatt a növényeket bőséges nitrogéntrágyával látjuk el. Mivel a rebarbara tövek 7-8 termő évig egy helyen maradnak, a nitrogén trágyázást minden évben megismételjük. (A palántanevelés célja, hogy a növény, amíg nem termő, ne foglaljon el nagy helyet.) A tőszétosztást ugyancsak ősszel (október) végezzük el. Az öreg, letermett töveket kiszedjük, éles késsel annyi részre vágjuk szét, ahány hajtás, illetve hajtásrügy található rajta. Egy letermett tőből általában 3-4 új dugvány készíthető. A már említett talajelőkészítés után gödröt ásunk, vagy ásóval szétfeszítjük a talajt és úgy ültetjük bele a növényt, majd a töveket földdel felkupacoljuk. Az ápolási munkák közé tartozik a rendszeres kapálás és a tövek közepétől előtörő virágszárak folyamatos kitördelése. Ily módon a tavaszi levelek leszedése után őszre újabb leveleket fejleszt, így kétszer szüretelhető a „termés”. Amikor az első virágszárak megjelennek azonnal kezdjük meg az eltávolításukat. Először csak egy-két virágszárat távolítsunk el, a hozzátartozó levéllel együtt. Később az újabb hajtásokat mindig a levélszedéssel együtt távolítjuk el. A rebarbara szabványa eltér a megszokott zöldségfélék - pl. retek, sárgarépa, petrezselyem stb. - szabványától, itt fordított a helyzet, a 40 mm átmérőjűnél vastagabb szár már nem „szabványos”, mivel az állomány túl rostos, ezért kevésbé élvezhető. Az elsőosztályú levélnyél átmérője 16 mm-ig teljed. Másod- osztály a 16-26 mm közötti, míg a harmadosztály a 40 mm-ig terjedő vastagság. A levelek szedését, tördelését mindig kézzel végezzük. Egy erélyes, oldalmozdulattal letöijük a szárról, kést ne használjunk, mivel a késsel könnyen megsérthetjük, elvághatjuk a tőrózsán maradó levélrügyeket, ezáltal kevesebb lesz az új levél. A leszedett levelek gyorsan veszítenek a nedvességtartalomból, ezért a leszedés után a legrövidebb időn belül dolgozzuk fel, vagy helyezzük hűtőszekrénybe. A levélrésznek csak a bélszöveti része használható, ezért felhasználás előtt le kell hámozni. A felhasználásra a következőkben visszatérünk. Dr. Tamcsu József
